Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-05 / 208. szám

Kélarcű anyagfafcarékossAg Javultak az ivóvízellátás feltételei Túlsúlyos anyagok, kudarcba fűit üzletek Nógrád megye nem bővel­kedik egészséges ivóvízkész. letekben. A kedvezőtlen hid­rogeológiai adottságok is köz­rejátszottak abban, hogy a lakosság vezetékes ivóvízellá. tasa a múltban elmaradt az országos átlagtól. Alapvető változás akkor kezdődött, amikor a megyei szervek dön­töttek a regionális vízmű­rendszer folyamatos megváló, sit as óról, a kisebb települése­ken lehetővé vált a törpe víz-, művek létrehozása. . A Nógrád Megyei Tanács VI. ötéves terve kiemelt tár. sad alom politikai program­ként fogalmazta meg az ivó- vízellátás. javítását. Ebből jelentős rész hárult a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalatra. A vállalat a kö­zéptávú terv célkitűzéseit egé­szében véve teljesíti. A víz- gazdálkodás keretében meg. különböztetetten kezeli a me­gye lakossága egészséges ivó­víz iránti szükségletének ki- ■ elégítését. Az országos átlag­nál mérsékeltebb közműves vízellátás és csatornázottság bővítése, a szolgáltatási szín­vonal emelése, a biztonságos ellátás érdekében vállala­tunknak komoly erőfeszíté­seket kell tenni. Főként azért is. mert tevékenységeink kö­rébe tartozik az új. községi vízművek megépítése és a szolgáltatásba való bekapcsö. lása is. A Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat a VI. öt­éves tervben megfogalmazott célkitűzések teljesítéséhez 900 millió forint értékű állóesz­közzel rendelkezett. Az esz­tendő végére várhatóan ez a szám eiéri az 1,9 milliárd fo­rintot. A duplájára növeke­dett állóeszköz-állomány üze­meltetése, valamint állagának megóvása komoly anyagi és fizikai erőfesz!léseket igényel. Örvendetes, hogy a VI. öt­éves terv időszakában me­gyénkben az ivóvíz-termelési kapacitás 12 ezer köbméter­rel emelkedett. Az elmúlt négy és, fél esztendő alatt a vállalat szolgáltatási körébe kerültek.-olyari fontos .létesít-, menyek, mint a Nyugat-nóg­rádi Térségi Vízmű, a kallói, a nógrádkövesdi, a ludányha­lászi törpe vízművek, amelyek lehetővé tették. hogy Dej- tártól Egyházasgergéig úiabb 15 faluban valósuljon meg a vezetékes ivóvízhálózat. A tervciklusban egyébként meg­közelítőleg 400 kilométerrel bővül a hálózat hossza. A ve­zetékek kiépítésé e 15 köz­ségben egyúttal azt is jelenti, hogy a vállalat ivóvíz-értéke­sítése a VI. ötéves tervben 27 százalékkal növekszik Csupán az idén 10 millió köbméter ivóvíz értékesítésével számo­lunk. Mivel a tervidőszakban jelentősebb ipari üzem tele­pítésére a megyénkben nem került sor, így a növekedés túlnyómó többségben a lakos­sági fogyasztásnál követke­zett be. Különösen figyelemre méltó az ivóvízellátásba bekapcsolt lakások száma. Ez a közüze­mi vízellátást, élvező újabb településekkel, valamint a lakásoknak a korábbinál ma­gasabb komfortfokozatával van összefüggésben. Az eltett csaknem öt esztendő alatt 13 ezer lakást kapcsolunk be az ivóvízhálózatba. Bármennyi­re is figyelemre méltóak azon­ban az erőfeszítések, az el-, múlt években új megoldandó feladatként jelentkezett a közegészségügyileg veszélyez­tetett települések ivóvízellá­tása. Ezt a programot az Or­szágos Vízügyi Hivatal ki­emelten kezelte és anyagi tá­mogatással járult hozzá az ezzel kapcsolatos tennivalók megvalósításához. Nógrád me­gyében jelenleg 55 ilyen települést tartunk nyilván. A tervciklus ban a szenny­víztisztítás napi kapacitása 260 köbméterrel növekedett, ami minimális és a romhá- nyi szennyvíztisztító műkö­désbe helyezésének köszön­hető. Az elvezetett és tisztí­tott szennyvíz mennyisége az öt év alatt csupán 4 száza­lékkal emelkedett, a csatorna- hálózat pedig 35 kilométerrel bővült az előző tervidőszak­hoz képest. É tények is fi­gyelmeztetnek arra, hogy az ivóvízellátás és a szennyvíz kezelési-csatornázás szorosan összefügg egymással és az utóbbi területen számottevő a lemaradás. A vállalat építési, kivitele­zési tevékenysége 1980-hoz vi­szonyítva megkétszereződött, s az ebbői származó árbevé­tel évente megközelíti a 60 millió forintot. A különböző szolgáltatások mellett, a vál­lalat építési részlege jelentős szerepet vállalt a megye ivó­vízhálózatának bővítésében. Olyan lényeges feladatokat végez.tek eh mint a nógrádkö- vessdi törpe vízmű kivitelezé­se, a nagyorosz, romhányi, dejtári. rétsági ivóvízhálózat kiépítése, a Pásztó—Szurdok­püspöki köttet ti vezeték lefek­tetése. Balassagyarmaton a városi ivóvízhálózat bővíté­sén munkálkodtak. A ¥1. ötéves terv időszak á- ban a vállalat fejlesztési alapjából jelentős részt for­dított a megye több települé­sén a közüzemi vízszolgálta­tás bővítésére, a meglevő köz­művek rekonstrukciós mun­kálataira. Az elmúlt négy és fél esztendő alatt a fejlesz­tésre fordítható összegből kö­rülbelül 200 millió forintot költöttek beruházásokra. Olyan jelentősebb beruházá­sokat valósítottak meg., mint a mátraezelei vezetek rekonst­rukciója. a salgótarjáni Gor- kij-lakótelepi. az eresztvényi víztározó kivitelezése, a pász­tói strand vízvisfizaforgató berendezésének létesítése. Beruházásainkat úgy próbál­tuk rangsorolni, hogy az ivó- vízelíátá.ssal kapcsolatos szé­les körű igényeket minél biz­tonságosabban sikerüljön ki­elégíteni. Mindez hozzájárul az ellátás érezhető javulásá­hoz. amelynek következtében például Balassagyarmaton, Pásztón, Szécsényben részben megszűntek, illetve enyhül­tek az ivóvizei látási gondok. A középtávú terv sikeres megvalósításában a vállalat dolgozói játszották a főszere­pet, számuk az öt év alatt 22 százalékkal növekedett, ami összefügg az építési tevé­kenység jelentős bővülésével. Munkájukkal kiérdemelték a lakosság elismerését. Pálfalvai Kálmán a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója Q7HlfP!lShpf ^e§Fen a talpán, aki minden wdXlWíl fontos szempontnak jól meg­felelő új gyártmányt segít a világra! Szám­talan követelményt kell tekintetbe vennie, amikor új termékkel akarja megerősíteni vállalata piaci pozícióit. Az „újszülöttnek” mindenekelőtt eladbató­nak kel! lennie, mert hiszen máskülönben miért fáradoznának vele? Nem is akárho­gyan, hanem tisztes hasznot tartalmazó áron eladhat ónak. Jó, ha előállításához nem fel­tétlenül szükségesek drága beruházások, hi­szen nincsenek bőviben a vállalatok a pénz­nek. Ugyanakkor azonban messzemenően fi­gyelembe kell venni az anyagtakarékossági szempontokat is — mar a tervezésnél! Karcsú, anvagiakarékos termékekre van szükség. Á külföldi vevő már csak az ilyen­ért hajlandó pénzt adni, s ez a gyártó vál­lalat érdeke is. A Balassagyarmati Fémipari Vállalat néhány esztendeje, mióta egyre ha­tározottabban terjeszkedik a határon túli pi­acokon. bőrén érzi az anyagtakarékosság fon­tosságát. — A nyugat-európai vevők egy része kilós árat fizet a termékért, a többletanyag-fel­használást az árban nem veszi tudomásul — mondja Mészáros Lajos igazgató. — Mérics­kél, rajzol, a fölösnek ítélt anyagot szigorú­an leszedetik. A hazai vevőkre az ilyesmi még nem jellemző. Az anyagok „slankítása” plusz munka a gyártó számára. Időt, energiát, költséget emészt fei. Esetenként bonyolultabb szerszá­mok kellenek hozzá, s a munka során fel­tétlenül nagyobb gondosság, hiszen véko­nyabb lemezt nehezebb szépen hegeszteni. Ki gondolná, hogy egy egyszerű létrakítá- masztónál is fontos lehet a hegesztési var­rat simasága? Márpedig az angol vevő erre is ad Tehet a termék használati szempont­ból egyébként tökéletes, ha pem eléggé tet­szett«, mutatós, nem kér belőle. Mint aho­gyan a Romantik radiátor külső sarkait is készséggel lekerekítette a gyár, a külhoni ve­vő egyetlen visszajelzésére: a háziasszony megsértette vele kezét, takarítás közben. Mert, hogy a radiátor jól fűt, az természetes, de nem biztos, hogy elég az üzlethez. A hazai gazdasági partnerkapcsolatokban nem eléggé honos még a szigorú anyagtaka­rékosság. Pedig a fémipari vállalat is kilóra fizet a vásárolt anyagért — csak éppen vaj­mi kevéssé érvényesítheti szállítójával szem­ben kikötéseit. — Súlyra vesszük a sajtolt profilt — hoz példát az igazgató. — Természetesen megfi­zetjük-a megengedett tűrést is, csak az a baj, bogy a tőré? ál tat ában a felső határ felé kö­zelít, nekünk tehát fölösleges kiadásunk van. Gazdaságosabb lenne számunkra szálban vá­sárolni a profilt, ebbe viszont a partner nem egyezik bele. Évi egy-két millió forint a tét, folytatjuk tehát a tárgyalásokat. A bányatám kovácsolt alkatrészeinél ha­sonló a helyzet. Súlyra fizet a balassagyar­mati gyár. kénytelen az árban elismerni az alkatrészen lévő sorját is, melyet aztán tete­mes munkával még le is kell szedni róla. Nehéz ebbe beletörődni, hiszen zsebbevágó kérdés. — Két kovácsolt darabnál talán most si­kerül megegyeznünk a szállítóval — közit Mészáros Lajos. — Felajánlottuk, hogy ké­szek vagyunk az anyagosökkenésből szárma­zó kedvezményeken megosztozni. Nekünk még így is megéri, s ilyenformán már a partner is üzletet láthat benne. Felemás helyzet alakult ki a hazai gazda­ságban az anvagtakarékosságot illetően: ami­lyen szigorúan érvényesíti spórolási követel­ményeit az ajánlattal érkező külföldi vevő, oly annyira hiányzik e következetesség még az itthoni gazdasági vérkeringésből. Kivált a monopolhelyzetet élvező gyártók mellőzik si­keresen hazai partnereik anya gfogy as ztasi kéréseit. Pedig nem választja el kerítés a hazai és a külföldi piacra szóló termelést. Kudarcba fúlt dolláros üzletek jelzik, hogy a nagyvo­nalú anyagfelhasználás az egyik legfőbb ke­rékkötője az export bővítésének. A nyugatnémet vevő üvegház alumínium- vázának gyártásában kereste meg a fémipari vállalatot. Nyolc négyzetméternyi területre számítva .20—21 kilós vázra lett volna vevő. A hazai piacon kapható anyagokból 35 kiló alatt bajosan hozhatta volna ki a gyár — az üzlet természetesen füstbe ment. Az export folyamatos bővítéséhez évi 2—■ 300 külföldi ajánlatot dolgoz fel a gyár. A lehetőségek egy részéről kénytelen lemondani — a hazai anyagok, alkatrészek, profilok túlsúlyossága miatt. Az idegenajkú partner pénzt csak azért ad. ami hasznos számára. Híí PlVPtVP előfordul néha, ll(1 riiClSí» 15, hogy a magyar vevő ragaszkodik a termékbe kerülő anyag megkurtításához — említi meg a gyárigazga­tó. — ömvényalkatrészekre adtunk áraján­latot egy hazai cégnek. Túlságosan drágának találta, neki ültünk hát, és a nyugatiaktól tanult módszerrel fogyasztottuk le a dara­bokat. Kevesebbet kapunk érte, hiszen súly­ra fizetik, de legalább miénk az üzlet! Építőanyag- kínálat ? Minőségjavítás, termelékenység­növelés a textiliparban r Több textilipari vállalat megbízta az Innovatext Ku­tató és Fejlesztő Vállalatot, hogy segítsen bevezetni olyan új technológiákat, amelyek javítják a minőséget és nö­velik a termelékenységet. Á vállalat fő feladata, hogy elemezze megbízói helyzetét és tanácsot adjon, ahhoz, miként lehet új gyártmányo­kat bevezetni, a hatékonysá­got fokozni, a minőséget ja­vítani. Az Innovatext szak­emberei aktívan részt is vesznek az új módszerek be­vezetésében, elterjesztésében. A pamutipari vállalatok közül jelenleg a Kispesti Tőxti [gyárban és a Pamut­nyomóipari Vállalatnál dol­goznak a fonalgyártás kor­szerűsítésén. Felülvizsgálják a fonaigyártás meglévő beren­dezéseit és tanácsot adnak az új gépek szakszerű üzembe állítására. A gyapjúiparban — leg­utóbb a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyárban — a fonal­termelés minőségének javítá­sára közbeiktattak egy új technológiai műveletet: az elemi szálak bontása, tisztí­tása párhuzamosítása után bevezették az úgynevezett utánfésülést, ami lehetővé teszi, hogy a vállalatnál a korábbinál igényesebb termé­ket állítsanak elő, gazdasá­gosan exportálják a gyapjú- fonalat. A kutató-fejlesztő vállalat — díjazás ellenében — arra is vállalkozik, hogy az ipar- vállalatok. szövetkezetek ré­szére új terméket fejleszt ki. A kötőipar számára kidolgozta például a hurkos, noppos fo­nalak modern, nagy teljesít­ményű üreges-orsós fonógé­pen történő gyártási eljárását. E technológia alkalmazásával a vállalatok gazdas ágos abban állíthatnak elő divatos és ezért kelendő fonalat. A di­vatos pulóverek, egyéb fel­sőruházati termékek készíté­sére legutóbb a Gyulai Kötő- ipari Vállalattal közösen spe­ciális fonalat hoztak létre. Az úgynevezett ( csőfonalat elő­zőleg egy parányi kötőgépen kötik, s így az acril-gvapjú szálból a legújabb divatnak megfelelő, laza kötésű, könnyű termék készíthető. Szintén a gyártmányfejlesztéshez, a ter­mékszerkezet korszerűsítéséhez ad segítséget az Innovatext legújabb terméke. A vállalat kísérleti laboratóriumában PVC-bevonatú erős 'poliamid háló gyártási eljárását dol­gozták ki. Alkalmazási terü­lete a szakemberek szerint a cipőtől a kempingcikkeken át a lakberendezési tárgyakig igen széles lehet. A kísérletek után az új anyag nagyüzemi próbagyártását a Budaflax- nál megkezdték, az eddigi tapasztalatok kedvezőek. A kutató-fejlesztő vállalat szakemberei legutóbb a vé­dőruházat, különösen a hi­deg elleni teljes öltözék ki­dolgozását vállalták. Ruházati fiziológiai laboratóriumuk­ban olyan termékcsalád ki­alakítását végzik, amelynek „tagjai” különböző körülmé­nyek között — hűtőházban, a szabadban, vagy savas kör­nyezetben — védik haszná­lóját. Az új termék kifejlesz­tését szintén az Innovatext végezte. (MTI) A városi autóbusz-közleke­dés körülményeinek javítá­sát, az utasak jobb kiszolgá­lását segíti elő a tatár fővá­rosban, Kazanyban üzembe helyezett elektronikus rend­szer. A város utcáin elhelye­zett különleges érzékelők to­vábbítják az információt az autóbuszok érkezéséről a szá­mítógépnek, amely pontosan rögzíti az időpontokat és szi­gorúan ellenőrzi a menetrend betartását. A rendszer részét képezik a milliós város legforgalma­sabb pontjain felszerelt tv- kamerák is, amelyek elősegí­tik a diszpécserek számára a forgalom szemmel tartását. Ha valamely megállóban már tói sok utas gyűlt össze, ak­kor lehetőségük van arra, hogy kisegítő járatokat irá­nyítanak az adott helyre. Hőcserélők, tartályok, keve_ rős készülékek és mindazok a termékek, amelyek körülte­kintő megvalósítást igényel­nek, a Vegyépszer salgótarjá­ni gyárában Varga Joachim és szocialista brigádjának munkájához fűződnek. A fia­tal szakember kollektívája ed­dig már négyszer kapta meg az aranykoszorús szocialista brigád címet, egyszer elnyer, ték a Vállalat Kiváló Brigád­ja elismerést is. A 11 fős munkacsapat vezetője is büsz­kélkedik már több kitünte­téssel, többszörös kiváló dol­gozóként az idén április 4-én a Munka Érdemrend bronz fokozatát vette át Varga Joachim, aki 1976-tól irányít­ja csoportja tevékenységét. Képünkön a kitüntetett bri­gádvezető. ~ iatksár — j Rendszeresen kiét Tüzép- telep mellett visz ei az utam. Egy ideje szokatlan látvány állít meg a kapu előtt: köte- gekben áll a betoncserép, a kisméretű tégla, az udvaron vasbeton födémelemekből he­gyek magasodnak, és annyi a cementeszsák, hogy még a szabad ég alá is jut belőle, ponyvával takarták le az al­kalmi rakodótéren. Aki építkezik, vagy né­hány évvel ezelőtt fejezte be saját vállalkozásában a há­zát, igazolhatja: nem mindig volt ez így, sőt. A Tüzépek és az áfészboltok anyag hiá­nyában nem kereskedtek, ha­nem kegyeskedtek elosztani a szűkös készletet. A régi beidegződést azon­ban lassan hozzá kell igazí­tani a megváltozott helyzet­hez. Még akkor is, ha nem mindig, és nem mindenhol kapható az* építőanyag-ipar termékeinek teljes választé­ka. Az azonban bizonyos, hogy megszűnt az égető hiány, és ennek legbiztosabb jele, hogy néhány helyen már felesleg is van a raktárakban. Emiatt a két-három évvel ezelőtt el­képzelhetetlen kereskedői módszerekhez folyamodtak maguk a gyártók: engedmé­nyes vásárokat hirdetnek. Bőven lehet már ajtót, abla­kot, vasbeton elemeket, ce­mentet vásárolni, és az ága­zat irányítói azt ígérik, jövő­re tetőfedő anyagokból is lesz elegendő. Nem az elhatározás vagy az építkezők gondjainak le­becsülése akadályozta eddig, hogy legyen választék minden szükségesből, hanem kemény gazdasági indokok. És mos­tanra sem a sokat ostorozott szemlélet változott meg. ha­nem a gyártás alapvető kö­rülményei. I Ezek közül a tegfbntosabb; hogy az idén termelnek elő­ször azok a gyárak, amelyek beruházásáról az anyaginse- ges időkben, 1981'82-ben dön­tött a kormány. A Mátra Gáz- betongyár, a Tapolcai Szige­telőanyaggyár termelőkapaci­tása mai'is érezteti hatását; és különösen a falazóanya­gokból javult a választék. De ehhez arról a tényről sem szabad elfeledkezni, hogy csökkent a lakásépítési kedv az országban, vagyis inkább kevesebb pénz jut egyéni és népgazdasági beruházásra. A centralizált építőanyag- ipar azt nem ígéri, hogy mostantól minden építkezőről leveszik az anyagbeszerzés terheit, és akár egy telefon­nal mindent megrendelhet­nek. Nemcsak attól vagyunk messze, hogy mindenkinek te­lefonja legyen, hanem attól is, hogy a kínálat követni tudja az építési csúcsidősza­kokat, és a megyénként el­térő nagyságú építkezéseket.1 Az azonban biztos, hogy alap­vető építőanyagokból most már van elegendő. Tudom, ez nem vigasztalja azokat, akik hiába keresnek kedvükre való csempét, vagy más ízléses burkolóanyago­kat. Három év alatt azonban egyelőre csak arra futotta a népgazdaság beruházási va- gvonából. hogy az alapvető éoítőanyagok kínálati piacát teremtse meg, mert éneikül megbénul az építkező. Ahhoz, hogy nagyobb zök­kenők nélkül, viszonylag nyu­godt körülmények között épülhessen meg évenként hatvanezernyi magánerős ház, az éoítőanvag-ipar mellett a háttériparnak és a kereske­dőknek is a közös, és a nép-' gazdaság számára is fontos cél érdekében kell dolgozni­uk. Szi kora Katalin NÓGRÁD — 1985. szeptember 5., csütörtök 3 Számítógép az aotótmsz-liii^ekefiésben

Next

/
Thumbnails
Contents