Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-30 / 229. szám
ismerőstől ismerősig A telefonszerelő sikerélménye Szo'idantős' nap SalqótariánHan Chilében a helyzet változik, Csöng a telefon, a megyei távközlési üzem hibabejelentő szobájában: — Jó napot kívánok, elromlott a telefonom. .. — Igen. vettem. Odakül- dök egy szerelőt. — Dundi! — szól a hibafelvevő a munkatársának. — Van itt egy bejelentés... Kozma István, alacsony, izmos telefonszerelő, felveszi a címet és elindulunk. Miután észrevette, hogy végigmérem őt magyarázkodni kezd. — Nemrég még kilencven kilót nyomtam. Fogyókúráztam. sportolok, így ment le majdnem húsz kilogramm. A Dundi név azonban rajtam maradt. — Gyakran hívják rossz telefonhoz? — Egész napra jut munka. Reggel bemegyek a „dolgozóba’’ hogy van-e cím. ahová ki kell menni — általában mindig van — utána pedig én is a 03-at, a hibabejelentő számát hívom, hogy mi a következő cél. Tíz éve foglalkozom hibaelhárítással. azelőtt hálózatszerelő voltam, a föld alatt dolgoztam. Le keltett mennünk a szekrényaknába és ott különböző kábeleket karbantartani, szerelni. Nagyon érdekes munka volt, rendkívül sokféle a hibalehetőség. Sikerélménynek számított már a baj felfedezése is. hát még a megjavítása! Sokszínű erek fekszenek a csőben, van egy meghatározott színkulcs, ennek segítségével végeztük el a munkát. A föld alatt különleges forrasztást, úgynevezett ólomforrasztást használtunk azért, hogy egyetlen kábel sé ázhasson be. A víz miatt sok a baj, a bosz- szúság. Közben megérkezünk a megadott címre. — Nagyon örülök, hogy itt vannak, főleg, hogy ilyén hamar érkeztek —, mondja egy kedves női hang. — Itt van a készülék az előszobában. Egyszerűen nem ad vonalat. Igaz, a fiam tegnap Lejtette. Kozma István pillanatok alatt szedi szét a telefont, — Látom már a hibát, nem érintkezik két vezeték. Mindjárt javítom. Ügyes mozdulatokkal hamar végez és összerakja a telefont. — Kész. máris lehet ki- próbá'ni — biztatta a tulajdonost. — Hívjon fel valakit! A próba sikeres. elköszönünk. — Mindig így örülnek, ami- kor valahol megjelenik egy rossz készülékhez? < — Igen. Sokszor szidjuk a telefont, különösen akkor, ha sok hívás fut össze egy napra, vagy nem jön be egy távolsági vonal. De. ha elromlik, vagy nincs, akkor érezhetjük csak igazán, hogy milyen fontos. Ennek megfelelően igyekszünk gyorsak tenni. Ha valaki reggel bejelenti, hogy rossz a telefonja, délutánra biztosan kész. ha csak nem kábelhibás. Ezenkívül vannak kiemelten kezelt ’számok. a 04. 05. 07 és a 03, soha nem mondhat csődöt és nem is romlik el. Aztán felveszi a telefont, hogy megkérdezze. merre menjen tovább. Mielőtt elindul az új címre még meghagyta: egy pincérnőről szeretne olvasni legközelebb a rovatunkban. V. M. Mozdulj Gyarmat Ä tömegsportnapon nagy érd eklödéssel fogadták a különböző sportágak, közöttük a karate művelőinek bemutatkozását. 1 Ezt olvashattuk a plakátokon városszerte — de a környező településeken is és volt foganatja. A szép1 vasárnap délelőttön a balassagyarmati kórház előtt a rajthelyen már kétezren szorongtak a szűknek bizonyuló főutcán, hogy nekivágjanak a kocogótávnak. Kicsik.* nagyok, idősebbek és fiatalabbak érezték magukénak a jelmondatot: Rendszeresen sportolj az egészségedért. Persze a két vagy nyolc kilométeres futás csak az egyik része volt ennek az egész napos sportrendezvénynek. A szervezők — a városi tanács, a KISZ helyi bizottsága, a Rizikó-klub, a művelődési központ és a fegyveres testületek — a délelőttöt a Palóc- ligetben bonyolították. A fegyveres erők napjának idézése után máris a mozgásé és a lüvánvé volt a küzdelem. Aerofatk, ökölvívás és karate, torna és fegyelem — e kettőt a nagvkürtösi középiskolások spartakiádprogramja képviselte — késztette tapsra a nézőket. A ligetben tornapálya várta a próbálkozókat, az erejüket, ügyességüket „tesztelhették”. másutt szülőkből, gyerekekből verbuvált vegyes csapatok mérkőzhettek a pontokért, a nyereménytárgyakért. (Ez utóbbiakat a városi üzemek ajánlották fel. bizonyítva, hogy ők is magukénak érezték ezt a rendezvényt.) Akinek kedve szottyant, meg- nr-értethette a vérnyomását, gyors EKG is készült, s az ott lévő orvosoktól tanácsot is kérhettek. Délután a Lékai utcában foci, a Nádor utca pályáin a kézilabdakupa mécseséi várták a résztvevőket és a nézőket, este pedig a sportcsarnokbeli diszkón (hiszen a tánc is mozgás) ugyancsak volt mit levezetnie a jelenlévőknek az egész nap után. Mint dr. Bartal Gábor főorvosiéi, a testkultúra napjának egyik kitalálójától megtudtuk, ez nem egyszeri alkalom csupán,, évente lesz most már várost megmozgató Mozdulj Gyarmat nap. Az igazi eredmény persze az lesz. ha mind többen ráébrednek a rendszeres sportolás fontosságára. Egy kézzel fogható eredmény: megalakult a balassagyarmati kocogó kör, tagjai a jöv" évi rendezésben már tevékeny részt vállalnak. Fontos-e, hogy a legidősebb kocogó a 73 esztendőt számláló Gyurkovics Sándorné volt. Nem, de az igen, hogy fiatalabbakat megszégyenítően győzte le a távolságot. Az a fontos, hogy az ötéves Kovács Gábor számára már ma a futás a legfontosabb sport. Sorolhatnánk Eszményi Anett, Pribeli István, Torda Erzsébet, Szűcs Gyula, Taskó András és Medvácz Éva — ők a futás győztesei — neve mellé még százakat. Minek? Az a fontos, hogy sokan mozdultak tegnap Balassagyarmaton, s remélhetőleg jövőre társakat is hoznak magukkal. Évközben pedig talán nem felejtik: Sportolj az egészségedért! —hz— Olyan ez a történet, mint a rózsaszínből lilába hajló őszi kikerics, vagy ahogy mifelénk mondják: „kikirics. . Ki láthat igazából a kamaszlányfejekbe, -szívekbe? Ki tudná „vénülő” szemmel, halványodó egykori kamaszemlékekkel meglátni, kifigyelni, megérxeni-kitalálni — mi minden kerül egy mai tizenéves lány szüreti úti csomagjába? Milyen tervek, milyen titokban agyonrajzolt, színezett, retusált, újrakezdett ártatlan lázálmok. olyanok, mint a kései szecesszió ma is látható cir- kalmas-szép ábrázolásai a rengeteg vonallal, színnel és virággal. „Most majd egész héten mindennap láthatom ÖT!!!” A Palit, a Pistát, az Imit, az öcsit, a Vilit... ki-ki írja be a magáét. És hogy akkor majd mi lesz? Meg hogyan lesz, amikor reggel felkelnek a táborban és kimennek reggelizni, hogy majd mit mond a Palinak, és a Pali mit mond' erre fel, és akkor majd ő azt válaszolja (persze kicsit gúnyosan és persze kicsit nevetősen), hogy „ha így folytatod Palika, akkor..szóval, Gyűltek az aláírások a szolidaritási plakátra, a chilei fiatalok hazájuk zenéjét is bemutatták a résztvevőknek. \ i — kj — Chile — valahol messze Dél-Amerikában. Bő évtizede elsősorban arról nevezetes, hogy a fasizmus újjászületésének egyik helyszíne lett. Azóta nincs nap, hogy ne jönnének hírek a katonai rezsim, a Pinochet-diktatúra véres tetteiről. Humánus gondolkodású emberek ezrei kényszerültek elhagyni hazájukat, családjukat, házukat, rokonaikat, barátaikat.... Nem lettek földönfutók, demokratikus országok befogadták őket, érkeztek hazánkba is néhány százan. Közülük huszonötén jöttek el szombaton Salgótarjánba, hogy részt vegyenek a megyeszékhely városi, a síküveggyár, a BRG és az SVT KISZ-bizottságai, illetve a Chilei Antifasiszta Bizottság szervezésében rendezett szolidaritási ' napon, amelynek a zagvvapáJfalvai ifjúsági művelődési ház adott otthont. A programok szünetében beszélgettünk néhány chileivel, így Andrés Ramirezzel, a Chilei Kommunista Párt magyarországi szekciójának titkárával. Tőte kérdeztük, milyen információik vannak hazájukról. s mit remélnek: belátható időn belül lesz-e demokratikus változás? — Ezekben az időkben Chile legnagyobb válságát él' át, mind gazdasági, politikai és ideológiai értelemben — mondotta Andrés Ramirez. — A rezsim vezetői kénytelenek sorra lemondani a hatalomról, látva a nép elégedetlenségét, a nemzetközi tiltakozást. Egyre erősödik a társadalmi ösz- szel’ogás a junta eilen, s ennek győzelemre kell vezetnie. Carlos Cadiz chilei újságíró, három évig dolgozhatott szakmájában kint, amikoris el kellett hagynia az országot, jelenleg a Magyar Rádió spanyol szekciójában teszi dolgát. — A haladó sajtó dolgozó' még nehezebb helyzetben vannak, mint más szakmabeliek. hiszen nem írhatják meg nyíltan, őszintén véleményüket, nem gyakorolhatják hivatásukat, mert a rezsim ha' mar elteszi őket láb alól — mondja. — Igyekszünk minél több ország demokratikus gondolkodású állampolgáraival megértetni a chilei helyzetet, a nép igazságát, s azt a hitet, hogy győzni fogunk! Kilenc éve él Magvarorszá- gon Edith Diaz, d'ákiány, aki időközben remekül megtanult magvarul, s jelenleg az ELTE portugál—angol szakos másodéves hallgatója. — Édesapám és édesanyám vezető tisztségeket töltöttek be a kommunista pártban — említi —,- így a Pinochet-diktatúra bevezetésékor létbiztonságunk forgott veszélyben. Menekülnünk kellett, mindenünket otthagyva. Úgy érezzük. a magyarok szívesen befogadtak. otthon helyett otthont nyújtanak számunkra, de bízunk abban, hogy rövidesen újra hazánkba mehetünk és ott békességben élhetünk. Most jártak Nógrád megyében harmadízben, ez alkalomból szolidaritási napot rendeztek a város ifjúsági szervezetei. Filmeket vetítettek. divatbemutatót tartottak, föllépett a Victor Jara együttes, volt diszkó, s tartottak szolidaritási agygyűlést. Ezen fölszólalt Andrés Ramirez, valamint Szabó Zsuzsa, a KISZ Salgótarján Városi Bizottságának titkára. Ez utóbbi mondotta a fiatal hallgatóságnak: — A mai nemzedék csaK úgy őrizheti meg a békét, amelyhez milliók hősi halála, vértanúsága, önfeláldozása során jutott, ha következetesen fellép a békét fenyegető veszélyek ellen. Amikor a chilei nép harcáért szolidaritásunkat fejezzük ki, nem csupán közösségvállalásunkat bizonyítjuk. hanem hitet teszünk a szocializmus és a béke mel- ■ tett is. (tanka) KIKERICS aztán majd kimennek a szőlőbe és persze mindenki mással lesz elfoglalva (egymással, Éva Imrével, Jóska Jutkával, Zoli Klárival, a' kis Balog is eldadoghatja végre Tímeának a régen begyakorolt mondatot. .. és nem lesz éktelen röhögés, nem is veszik észre, hogy ő végre úgy tesz. majd, ho, r Géza megértse...) Nahát, ezen aztán ismerje ki magát valaki! Nincs az a „tankérem”. Nincs az a kedves szülő. Nincs az a téeszbrigadéros. az az agronómus, az a traktoros. Maga sem ismeri ki magát már az indulás előtt a rózsaszínből lilába hajló kamaszlány. A fiúk? Az osztály (a másik, a felsőbb osztály stb.) szépei? Hát azért ők is színeznek, csak tagadják, csak egymásnak is alig mondják, vagy ha mégis, hát inkább durvábban, ahogy illik(?) egy fiúhoz. De azért ők is tervezgetnek, egyik-másik az egész lánycsapatról sző tarka álmot, Jancsó-filmet. És akkor ott a valóság. Jön ez a Kikerics kisasz- szony, ez a semmi kis nőpalánta és be nem áll a szája. A fiúk először csak röhögnek, aztán egyszer csak azt veszi észre az osztály szebbik fele, a hölgykoszorú, hogy Kikerics együtt vihog a fiúkkal, hogy örökké velük lóg, hogy azok is állandóan Kikerics nyomában koslatnak, vele vannak, őt keresik, neki kiabálnak, öt sorral arrébb szedve a szőiőt. hogy. .. Hát, ez -azért piszok- ság! Hogy éppen ez a kis vakarcs. . . Hogy éppen ő tetszik mindenkinek. Miért? Miért...!? MIÉRT??? Meg kell dögleni... Három nap múlva már így emlegetik a lányok a, fiúkat „a tíz elcsábított..Köny- nyednek akarnak látszani, egymást is csiklandozzák — csakhogy a fiúk hallják, milyen jól érzik magukat nélkülük. De van, aki nem bírja. Felfújja magát, felpaprikázza, bosszút esküszik, hogy majd csillagot rúgat a Kikericcsel az éjszaka. Van, aki sírva fakad. Oda az egész ki- cirkalmazott előregyártott története. a .,lavsztorijába” egyszerűen belelépett Kikerics. A csiviielésével. azzal a zsib- basztó dumájával, a serteper- tés forgásával a fiúk között. Elképesztő! — megy a Kikerics a szőlősorok között és tíz fiú f'gyeli, közülük öt neki kiabál (az meg persze vissza olyan jókat, hogy fetrengenek dáját (állandóan ládákkal járkál, hogy segíteni kelljen neki. a piszok!!!), három kíséri, mint Ady idejében Váradon a Vilmos-huszárok a világszép Brüll Adélt a déli korzón. Kikerics virul. Mint ősszel a hegyes-dombos vidékek rétjein az őszi kikerics (kikirics). Nem lehet kibírni. A lányok kitalálják az egyetlen dolgot, a .it ilyen esetben ki lehet még találni „nem is érdekesek a mi fiúink, sokkal szebb srác az agronómus!” Hiába a szüretidő. Savanyú a szőlő. Az idő meg rohan. A felnőttek7 Ugyan! Vakok. Csak Emi néni vesz észre valamit az osztály körül. Mondja is Évának (szeme kisírva), „miért akartok mindenáron nőnek látszani. . .? Kikerics egyszerűen jól érzi magát, és a fiúk ezt szeretik benne. ..” szüret végefelé jön aztán a fordulat, de a lányoknak (hiába vihognak, amikor zajlik, fáj nekik kicsit) már ez sem mond újat. „Kikericset várja a bejáratnál. . .” és itt egv fiú név következik, egy ismeretlené, nem közülük valóé! A tíz elcsábított, mint a viperamart rohan Kikéri« után a megafonon megadott irányba. Ki ez a srác? A tizenegyedik?! „Csak az unokatesója volt”. Virágzik a kikerics. a vihosastol). a maradék kö- kettő viszi a Kikerics láT. Pataki László NÓGRÁD — 1985. szeptember 30., hétfő
