Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-28 / 228. szám

I Hazai tájakon Az Múzsák őszi randevúja szecessziós Kecskemét A ferences templom és a városi tanács műemlék épü­lete Játékmúzeum éa játszótér Olyan szép főtér, mint Kecskemété, kevés van az or­szágban. A múlt század végi eklektika és a XX. század eleji szecesszió gyönyörűséges együttese. A Szabadság tér a Cifrapalotáró! híres, pedig ott áll tengelyében az ország legmonumentálisabb szecesz- sziós épülete, a Mende Valér tervezte hajdani Református Főgimnázium, ma Kodály Zoltán Zeneiskola, s egyben » Ráday-gyűjteménynek mú­zeuma egyháztörténeti kiállí­tásával és a reformátusok könyvtárával. A Cifrapalota játékos nyugtalanságával el­lentétben ez az épület a biz­tonságos nyugalom és harmó­nia. Vele csaknem szemben remekül illeszkedik a tér együttesében a Nemzeti Bank Pártos Gyula tervezte rene­szánsz elemekre hagyatkozó Impozáns tömbje. S hogy mennyire megférnek egymás mellett kiérlelt stílusok, mi sem bizonyítja jobban, mint a tér keleti romantikájú volt zsinagógája (Zitterbarth J), új rendeltetésben a célszerű­en és korszerűen áttervezett Tudomány és Technika Háza (Herényi József munkája). Alföldünk legnagyobb copf stílusú épületével a Sajtóház­zal és a Luther-palotával, a Nagytemplommal, a Lechner— Pártos Tanácsházával, a fe­rences templommal, a refor­mátus öregtemplommal, s ki­csit még a Kossuth térhez si­muló Kéttemplom közének Kodály Zoltánról elnevezett zenepedagógiai intézetének tizennyolcadik század eleji szigorú fegyelmű rendben épí­tett kolostorával együtt. En­nek a városközpontnak való­ban történelmi szelleme van. Érzi ezt bárki magyarázat nélkül. Jó ott járni, mert azt a biztonságérzetet nyújtja, amit az építészettől elvárunk. Kár, hogy az 1914-ben épült kései, szecessziós Katona Jó­zsef Gimnáziumig még kell Innen egy darabot gyalogol­ni, pedig az országnak ez az egvik remekbe készült igen szép, ma is célszerűen épített monumentális iskolája ebbe «7 építészeti társulásba illene. Kecskemét nem csupán az alföldi városépítés modellje, de a múzeumok városa is a Katona József Múzeummal, a naiv művészek múzeumával, a játékmúzeummal, a Népi Iparművészeti, az Orvostörté­neti Múzeummal, a reformá­tusokéval, a Bozsó-gyűjte­ménnyel, a kecskeméti galé­ria, Tóth Menyhért műveiből rendezett állandó kiállításá­val, a bugaci szabadtéri nép­rajzi gyűjteménnyel. Verseny­ben lakóival, a hat múzeum­ból öt év alatt lett tíz, s em­ber tizenötezerrel több, túl­lépve így a százezrediken. Egy ilyen rohamosan felnövő városban embert, házat helyé­re tenni, érzelmet, észjárást jól táplálni nagy gond, de amennyire jól elbírja felső- oktatási intézményeit és mű­vésztelepeit, sok egyéb mel­lett, úgy hozzászokik majd múzeumaihoz is. A népi iparművészetekét a kaszár­nyából lett szeszfőzdéből ala­kították át példásan, a naiv művészek múzeuma szabad- kéményes udvarházával a pa- rasztbarpkk védett műemléke. Amilyeh varázslat volt a homoki gyümölcstelepítés, olyan csodái ezek a múzeu­mok a hagyomány ápolásá­nak. S nem idegenek sem kül­sejükben a város építészeté­nek puritán egyszerűségétől, sem belső tartalmukban — játék, naiv művészet, népi iparművészet — a századfor­duló népi elemeket hordozó játékos díszítéseitől. Megnyugtató, hogy égbe nyúló hivatali és művelődési központok tövében egyenran­gú térben állhat a naiv mű­vészeteknek, játéknak, a gyó­gyítás múltjának szentelt mú­zeum. Nem hiába választotta Kecskemét építészének Keré- nyi Józsefet, s nem hiába fo­gadta be a város oly hamar a tegnapi külső és a mai igény belső egységében a Technika és Tudomány Há­zát. Ahogy Kerényi minden más alkotásával is összhang­ba tudta hozni a múltat és jelent, úgv lehet záloga Kecs­kemét egészséges jövőnknek. Koezogh Ákos Évtizedes hagyománya im­már hazai művészeti életünk­nek, hogy minden ősszel nagyszabású, ünnepi esemény- sorozattal indul a fővárosban az új zenei-színházi évad, • s hogy erre a néhány hetes, programokban gazdag idő­szakra a zene-, színház-, film-, képző- és iparművé­szet, valamint a televízió és a rádió koncentráltabb mű­vészi kínálattal készül. És ré­gi tapasztalat, hogy a múzsák őszi randevúja során látható­hallható művészeti eseménvek összességükben valamiképp jól érzékelhető, átfogó képet nvújtanak a következő évad színvonaláról; nem utolsó sor. ban arról is, hogy miképp alakul, várhatóan mennyire lesz érdekes, izgalmas a vi­déki helyszíneken is a mű­vészeti élet kisugárzása. Hi­szen az őszi budapesti mű­vészeti hetek programjában szereplő hazai és külföldi elő­adók művészet' csoportok az évad során többnyire elláto­gatnak nem egy vidéki vá­rosba is. hogy ott is bemu­tassák tudásukat. Az idei budapesti művésze­ti hetek érdekessége, hogy ezúttal két vidéki kulturális centrum, Győr-Sopron vala­mint Zala megye is elhozza művészetét a fővárosba. Az előbbi a megye egyre virág­zóbb művészeti életének szin­te teljes keresztmetszetét mutatja be a Győri Filhar­monikus Zenekar, a Győri Leánykar, a Győri Balett, _a Kisfaludy Színház, s a Győ­ri Ütőegyüttes néhány pro­dukciójával, Zala pedig a Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekar hangversenyével, a Hevesi Sándor Színház két előadásával, a Zalai Táncszín­ház bemutatójával, a göcseji gasztronómiai napokkal, to­vábbá néhány kiállítással ér­kezik Budapestre. Az ünnepélyes' megnyitó napja az évek során kiala­kult hagvománv szerint szep­tember 25-e, Bartók Béla ha­lálának előestéje. Ezen^ a na­pon .hosszú évek során a nagv zeneköltő műveiből ösz- szeállított koncertet vezé- nvelt két esztendővel ezelőtt bekövetkezett haláláig a ma­gvar zenei élet világhírű egvénisége. Ferencsik János. Az idei meenvitó est kar­mestere Doráti Antal. az ugvancsak Euróna-szerte is­mert dirigens, aki a Budapest Konm-esszusi 1 Központban Rsr+nik és Kodály egv-eoy je­lentős alkotását szólaltatta meg a Magyar ÁTlami Hang­versenyzenekar élén. A követ ­Doráti Antal karmester kező hat hét alatt olykor na­ponta két-három hangverseny is elhangzik a fővárosban, neves hazai és külföldi elő­adóművészek közreműködé­sével, s egyebek közt az ok­tóber 8-án kezdődő szovjet kultúra napjai programjának keretében. Többek között olyan világhírű művészeket látunk vendégül, mint Rudolf Kerer és Vlagyimir Kra.inyev zongoraművészeket, Liana Iszakadze hegedűművésznőt, vagy Vaszilij Szinajszkij él­vonalbeli szovjet karmestert és nem utolsósorban a moszkvai Nagy Színház ba­lettegyüttesét, hat operaházi előadáson. A Korunk zenéje sorozatban pedig, amelyben évente századunk egy-egv ki­magasló, élő zeneszerzőegvé- niségének szerzői estje köré csoportosulnak a koncertek, az idén a mai lengyel zene­művészet nagy alkotója, Krzysztof Penderecki látogat el hozzánk, és vezényli októ­ber 25-én saját műveit aZe- neakadémián. Mint minden évben, a mű­sort ezúttal is tarkítja né­hány olyan rendkívüli ese­mény, amely joggal vonhatja magára a hazai és külföldi közönség megkülönböztetett figyelmét. Ilyen egyebek közt a III. nemzetközi egyetemi és főiskolai zenei találkozó, amelyben október 9—13. kö­zött Európa számos országá­ból érkező ifjúsági énekkar, s természetesen jó néhány ha­zai kórus műsorát hallhatjuk az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen. illetve a Magvar Nemzeti Galériában, a Buda­pesti Történeti Múzeumban, s a Pesti Vigadóban A kórusok további hangversenyeket ad­nak Pest. Nógrád és Bács- Kiskun megye több városá­ban is. Nem kevésbé figyel­met érd°mlő az ebben az időszakban zajló nemzetközi mozgásművészeti találkozó sem, amelynek színhelye a Budapesti Műszaki Egyetem lesz. És ha a rendezvényekre ha­zánkba látogató külföldiekre való tekintettel elsősorban a zene, a tánc és a képzőmű­vészet egyetemes nyelvén megszólaló produkciók kerül­nek is előtérbe ez idő alatt, mindamellett hazai színházi életünk is az őszi seregszem­lére időzíti egv-egy bemutató­ját. A korábbi Budapesti Gyermekszínház például, amely az új évadtól Arany János Színház néven műkö­dik, november 1-én Shakes­peare A két veronai nemes című darabjával lepi meg né­zőit, bemutatót láthatunk to­vábbá a Nemzeti Színházban, a Tizenkét dühös embert, a Várszínházban Tenessee Wil­liams Macska a forró v'"',og- tetőn című műve az úidoo- ság, a Játékszínben ned'g Szigeti József A vén bakan­csos és a huszár című darab­ját mutatják be. A programsorozatban ha­zai és külföldi folklóregyütte­seket, táncszínházakat látha­tunk még a továbbiakban, és több jelentős kiállítás, kép­zőművészeti tárlat nvitia meg kapuit látogatói előtt. Közülük egv talán megér­demli a külön kiemelést: a Muz.síka a szemnek című fo­tókiállítás, amelv a zenei világnapon, október 1-én nyí­lik meg a Fotóművészeti Ga­lériában. A november 3-án végződő budapesti művészeti he­tek az idén a fővárosunkon lezajló európai kulturális fórummal részben egybeesik, s ezért a korábbiaknál gaz­dagabb. A magyar művészeti élet egyik kétségtelenül leg­rangosabb eseménye szinte teljes képet nyújt önmagunk és Európa számára a mai ma­gyar kultúra minden terüle- letéről. Szomory György Filmfesztivál Velencében Magyar sikerek — díj nélkül T ADERN A JÓZSEF: A bukfenc színei Rezeda-Krúdy Gyulának A hold remegő velöscsont­vég, bordás ás gerinces hús a természet, természetem. A délibáb foga közt tartja a bibliát, zsakettes évsza­kot, összerágcsálja az ingem, a fogyasztásban fogyok el. Megfagyott levelek pereg­nek, ismét megcsalnak a nők, nem ér haza az álom, sötétednek a bukfenc színei. Süllyedek a harmadik emeleten, az ugyanolyan hálószobák zátonyain széttöredezve. Búsmagyar hegedűszót tű­zött gomblyukamba a nyár, a fák, virágok helyén most fátyolos, nyitott üres­ség szói: a magánytól nincs magányom, otthagyom a lányt, fájjon, ajkam torlassza, süket po­hár, ég játszotta ki ellenem az ízeket. éhségre nevel az étel. Ha mozdulok, falevél az őszben, sötétednek a bukfenc szí­nei. .. M anapság jóval több a filmfesztivál, mint ahány kimagasló értékű film­alkotás születik egy év alatt szerte a világban. Az úgyne­vezett közönségfilmeket első­sorban Cannes-ban mutatják be. a magvasabb társadalmi­politikai mondanivalójú pro­dukciók a moszkvai, illetve a Karlovy Vary-i filmfesztivá­lok műsorait gazdagítják, s a kisebb filmseregszemlék is igyekeznek „csemegézni” a mind szűkebb választékból. Velence persze mégis csak Velence! Az a film, amelyet az itteni előzetes zsűri elfo­gad, illetve meghív, már ki­tüntetve érezheti magát. Ezért is vesznek részt a bemutató­kon az alkotók — a filmek rendezői, operatőrjei, fősze­replői —, hogy személyes megjelenésükkel adjanak nyo- matékot filmjüknek, learassák az esetleges tapsokat és sze­repelhessenek — mint inter­júalanyok — az olasz és a külföldi televíziókban. A magyar filmművészet 1932 — az első velencei fesz­tivál — óta szinte minden év­ben részt vesz a seregszem­lén. Itt nyert nagydíjat annak idején Szőts István Emberek a havason című filmje, itt ke­rült először a közönség elé — a *-öbbi között — Jancsó Mik­lós több műve. az idén pe­dig Bereményi Géza. az ismert író első önálló filmalkotása: A tanítványok, melynek ő volt az írója s egyben rende­zője is. A bemutatón a film — amely ,az 1930-as évek má­sodik felében . játszódik — szép sikert aratott. A vetítés után Bereményi alig győzte megköszönni a tapsokat, gra­tulációkat. Díjat sajnos még­sem kapott, de — mint már említettük — komoly elisme­rést jelent, hogy meghívták erre a rangos művészeti ve­télkedőre. Rövidesen itthon a közönség elé kerül, bizonyára a velenceihez hasonló siker­rel. A fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója al­kalmából külön filmsorozatot is vetítettek Velencében. Eb­ben kapott helyet Gyöngyössy Imre—Kabay Barna—Pe­tényi Katalin magyar—NSZK produkcióban készült Add tud­tál fiaidnak című dokumen­tumfilmje, amely egy depor­tálásból ‘hazatért vidéki asz- szonyról szól, aki négy évti­zed után ellátogat szülőfalu­jába. Találkozik egykori ba­rátaival és ellenségeivel, em­lékeivel és a mindent meg­szépítő jelennel. . . Ebben a sorozatban nem osztottak díja­kat, mint ahogy Gaál István Orfeusz és Euridike című új alkotását is versenyen kívül mutatták be, a díjkiosztás nap­ján, egy műsorban a svájci Claude Goretta Orfeo című filmjével. Nem véletlenül: mindkét film a közismert Or- feusz-legenda sajátos filmvál­tozata, pontosabban Gluck, illetve Monteverdi operájának filmvíziója. Orfeusz-vetélke- dőnek a közönség volt az iga­zi nyertese. Bizonyára mind­két filmet a hazai mozik is rövidesen műsorukra tűzik. A nagydíjat — közmegelé­gedésre — a francia Agnes Varda Sem tető, sem törvény című filmje nyerte. Egy fia­tal lány csavargásairól szól, találkozásairól különös embe­rekkel és szokatlan helyzetek­kel. Ami a film igazi érté­két adja, az a főszereplő, Sandrine Bonnaire egészen ki­váló alakítása. A zsűri különdíját nyerte egy belga produkcióban ké­szült film, a Por. Érdekes, ezt is nő rendezte: Marion Han­sel. Legfőbb értéke a francia Jane Birkin remek alakítása, egv dél-afrikai telepes lányá­nak drámai alakjában. Carlo Lizzani, a kitűnő olasz rendező Ebe mama című új alkotása nagy vihart kavart. Megtörtént esetet dolgoz fel: egv szinte delejes erővel ren­delkező asszony cél nélkül vegetáló fiatalokból afféle ko­lostort szervez maga köré, amelynek ő a „pápája”. A gyönge jellemű fiatalok való­ságos rabszolgák Ebe mama birodalmában, ahol minden­napos a vesszőzés, kikötés, éheztetés, megszégyenítés. Az asszonyt idén májusban ítél­ték tízévi börtönre emberte­len tetteiért, és lám, augusz­tus második felében már kö­zönség elé is került a róla szóló film. A vihar fő oka az volt, hogy Lizzani — egyesek szerint — kigúnyolja a val­lási szertartásokat, és túlzot­tan naturalista jeleneteket mu­tat be. Véleményünk szerint a film értékei mellett eltör- p lnek a némi joggal bírált mozzanatok, szívesen látnánk a művet a hazai moziműsor­ban is. Velencében mutatták be elő­ször Arthur Miller nálunk is jól ismert színművének Az ügynök halálának amerikai filmváltozatát, Dustin Hoff- mannal a főszerepben. (Ná­lunk annak idején Tímár Jó­zsef játszotta ezt a szerepet — mindmáig feledhetetlenül). Dustin Hoffmann bravúros alakítást nyújt a filmben, va­lódi koránál ióval öregebbre maszkírozva. A szovjet film­művészet négy alkotással sze­repelt a fesztiválon: közülük a legnagyobb sikert az ör­Téri Sándor és Eszenyi Enikő. Gaál István versenyen kívül bemutatott Orfeusz és Euridi­ke című filmjének főszereplői mény Albert Mkrtciam Ifjú­ságunk tangója című remek vígjátéka aratta. Nem vélet­len. hogy női főszereplője, Gál ja Nővén t elnyerte a leg­jobb női alakítás számára ki­tűzött egyik különdíját. Sorolhatnánk tovább a fesz­tiválon látott figyelemre mél­tó filmeket. Kóstolónak azon­ban talán ennyi is elég. Re­méljük, hogy legtöbbjüket előbb-utóbb itthon is láthat­juk. Garai Tamás 8 NÖGRÁD 1985. szeptember 28., szombat t

Next

/
Thumbnails
Contents