Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-28 / 228. szám
C págyár a Mssagvannafi iiörtönben Gazdálkodás, zárt jelleggel Fő helyen a melléküzem ? Bercelen nem mellékes — Hatásos-e az Itteni ösztönzés? — Igen, különösen idén január elseje óta — bólint Süveges Sándor 44 éves, Győrből bevonult elítélt brigádveze- tő. — Addig brigádnorma volt. Aki jártas az itteni viszonyokban, az jól tudja, hogy a csoportos bérezés sokkal rosz- szabb, mint az egyéni. Ha tíz emberből kettő lógott, már a többi teljesítményét is lerontotta. Az egyéni normában mindenki jobban hajt. Van ember, aki azóta a dupláját megcsinálja annak, amit korábban végzett. Két követelmény Zárt jelleggel gazdálkodik a Balassagyarmati börtönön belül működő Ipoly Cipőgyár. A vállalat a helyben, valamint a miskolci, az egri és a szolnoki büntetés- végrehajtási intézetben összesen kilencszáz elítéltet foglalkoztat. Az itt végzett munkák fontos célja: az intézetben elhelyezett börtönfokozatra ítélt, elítéltek nevelése. Ezt a célt is elsőrangúan szolgálja, hogy: — A cipőgyár úgy működik, mint bármilyen más vállalat. A piaci hatások minket is úgy érnek, mint a többi üzemet; nekünk is a kereslethez kell igazodnunk! A cipőgyár főmérnöke, büntetés-végrehajtási őrnagy, azt is elmondja, hogy a vállalat működésének sajátos, belső szabályai is vannak, melyek a büntetés-végrehajtási munka alapcélkitűzéseiből adódnak. — A gazdaságosság követelményének nálunk sok esetben ellentmond az a törvényből adódó kötelezettség, hogy minden elítéltet foglalkoztatnunk kell — fejtegeti a főműszaki. — Nem minden tevékenységünk mérhető a nyereség oldaláról. Így például a gyógyító-nevelő csoportba soroltak tevékenysége, munkáltatása. ha nem is annyira gazdaságos, de a célok megvalósítása — az elítéltek munkás életmódra nevelése testi és szellemi erejük fenntartása — oldaláról eredményesnek mondható. A hatékonyság hétköznapi értelmét itt színezik azok a körülmények, hogy az elítélt dolgozók nagy része „kint” nem végez rendszeres munkát. nem szakemberei a szakmának: a művezetők a munkairányítás mellett betanítják, nevelik — és őrzik is — a munkaerőt. is — mondja a megfelelő munkaruhába öltözött barna fiatalember. — Megéri jól dolgozni, mert többet küldhe- tek haza a családnak. Otthon három gyerekem nevelkedik. — Mennyit dolgoznak naponta? — Nyolc órát. Néha túlórázhatunk is, ezért túlóra- pótlékot kapunk. Napi ötszáz pár elkészítése a norma. A szomszédos műhelyben ugyancsak az oda beosztott főművezető fogad. Alja-összeszerelő cipész a szakmája. Igényes munkaterület a szabászat. Korszerű elektrohidraulikus gépeken dolgoznak az elítéltek. A gondosan kulcsra zárt rácsajtókon a szomszédos munkaterületekre is átlátni. — Ide a kvalifikáltabb embereket hozzuk, azokat, akik kint is rendszeresen dolgoztak — magyarázza a termelési osztályvezető. — Egy négyzet- méter bőrből 3—4 pár cipő készülhet. Ha itt ráfizetünk, sok pénzünk elmegy. De sokat meg is takaríthatunk. Az ügyes szabász 350 forint havi prémiumot is elérhet. Ha viszont utóbb derül ki, hogy a selejt eleve anyaghiba miatt keletkezik, a szabásztól vonnak le pénzt. Hasonló a civil vállalatnál alkalmazott módszerhez. — Lehet itt valóban spórolni ? — Vannak olyan normák, amiknél lehet, vannak, amiknél kevésbé — közli Süveges Sándor elítélt brigádvezető. — Ha ügyes a szabász, tud spórolni. De, aki itt nem válik be, egy-két hónap után más munkaterületre kerül. — Jó a minőség — állítja a kék köpenyben ülő, fekete haiú polgári alkalmazott minőségellenőr. — Bár, a női kéz, a női gondosság hiányát észreveheti, aki ért hozzá. Piaci ugrás A zárt jelleggel működő cipőgyár több mint három évtizede tölti be funkcióját. ElőNök nélkül Mintegy hetven ember dolgozik a tüzöde gépsorainál. Itt állítják össze a félévente készülő, mintegy húsz-harminc féle cipőmodell felső részét. Az üzem főművezetője korábban a Tisza Cipőgyárban 9 é'-1g szerzett technikusi tapasztalatot, s utána jött az ország munkavédelmi lábbelit gyártó második legnagyobb cipőkészítő vállalatához: az Ipolyhoz. — Milyen itt a szervezettség? — Átlagos, akár a technikai színvonal — mondja az egyenruhás szakember. — Körülbelül ez van egy civil üzemben is. Ami lényéges különbség, hogy itt férfiak végzik azt a munkát, amit máshol nők. És ez nehezíti a jó minőség elérését. A női kéz. a női ízlés mavon fontos a cinők esztétikádnak a kia'akításához. A dolgozók között az egvik leghevesebbnek Lakatos Aladár 28 éves kisterényei elítéltet tartják. — Három és fél ezer forintot keresek havonta, tavaly egyszer elértem a négyezret — Nemrég indult egy új összeszerelő szalag, most folyik a betanulás és ez elég sokáig tart — közli a szikár alkatú szakember. — A futószalag mindenkit folyamatos munkára késztet. Általában hatásos az anyagi ösztönzés, mert nem mindegy, hogy n nnyi pénz fordítható szükségleti cikkek vásárlására. De van, akit ez nem érdekel, ezért az ösztönzés különböző eszközeit alkalmazzuk. A hajtós emberek közé tartozik Tolnai Csaba 22 éves Szabolcs megyéből bevonult elítélt. — Ha már itt bent vagyok, dolgozok — mondja a szőke fiatalember, miután pár percre egy elítélt társ vette át a fára húzás műveletét. — Ezenkívül többet költhetek itt bent kávéra, cigarettára, édességre, gyümölcsre. Esetleg hazaengedhetnek szabadságra, még nem voltam. Hat és fél évre ítéltek; ha jól dolgozok, ennek a negyedét elengedhetik. segíti az elítéltek munkára nevelését: sokan tettek már itt> szakmunkásvizsgát, vagy vizsga nélkül helyezkedtek el szabadulás után cipőgyárban. Emellett a termelési versenynyel, a díjazott újításokkal, negyedévenkénti termelési tanácskozásokkal — és más pedagógiai módszerrel — sok embert sikerült a normális életpályára visszasegíteni. — Emellett a gazdasági tevékenység is jelentős — részletezi a főmérnök. — Évi 600—630 ezer pár cipő a produkció. Idén várhatóan 290 millió forint termelési értéket realizálunk, az eredmény- terv 22 millió forint. Jelentős gyártmány- és technolgia- feilesztéssel arra törekszünk, hogy a jövőbeni piaci és minőségi igényeknek is meg tudjunk felelni. Zárt jelleggel is ki tudtuk használni a kínálkozó piaci és gyártási lehetőségeket. Molnár Pál TAVALY 11# MILLIARD forint volt az ország mező- gazdasági melléküzemágainak bruttó termelési értéke — olvashatjuk a Heti Világgazdaság idei számának egyikében. Tekintélyes summa. Ha azt is hozzátesszük, hogy ezek a melléküzemágak csekély ráfordítással kezdtek termelni és főként hiánycikkekkel törtek be a piacra — máris egyik lényegüknél vagyunk. Számtalan olyan termelő- szövetkezet kapott lábra segítségükkel, amelyek kedvezőtlen körülmények között addig nehezen, netán veszteségesen gazdálkodtak, ám egy sebtiben átalakított, „leharcolt” gépekkel betelepített kisüzem hamarosan szép hasznot hozott. Néhol még túl is lőttek a célon, s az ellenzők máris hangoztatták érveiket: a termelőszövetkezetek elsősorban az alaptevékenységre fordíthatnának gondot, hogy több legyen az exportképes gabona, a tőkésvevőnek is tetsző húsmarha, kívánatos gyümölcs. Ellenzői és támogatói egyként vannak a termelőszövetkezetek melléküzemágainak. Miként gondolkodnak erről Bercelen, a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben ? A főkönyvelő, Nagy Ilona is régebbről kezdi a történetet. Onnan, amikor még Né- zsán volt az ottani közös gazdaság mérlegének első számú felelőse. — Ott éltem meg azt a kemény harcot, amit az ipari tevékenységért kellett folytatni. Hogy sikerrel, azt bizonyítja a ma is jól termelő könyvkötő üzem, az azóta világszínvonalú gépekkel, világszínvonalú csomagolóanyagot gyártó műanyagüzem. Berceten más volt a helyzet, hiszen itt évekre visszamenően tudatosan fejlesztették elismerésre méltó színvonalúra az alaptevékenységet. Pedig a szabályozók oda is sújtottak. De mennyire. Az idén január 1-től például a növény- termesztésre korábban adott 25 százalékos termelési árkiegészítés hét százalékra csökkent. Ezt nem ellensúlyozza az állattenyésztésnek most bővebben mért állami támogatás. — Június végén és július elején két jégverés is érte a gabonákat, ami jfelentős veszteség még akkor is, ha a kár hatvan százalékát a biztosító kifizeti — állapítja meg Bízik János elnökhelyettes. Fémvágás — vízsugárral A vízsugarat, mint különlegesen pontos vágóeszközt ma már széles közben alkalmazzák a mindennapi gyakorlatban. Az iparban használatos berendezésekben a vízsugár egy különleges fej, (például zafírfej) 8 mikrométeres nyílásán át lövell ki. Sebessége meghaladja a hang sebességét, s a nyomása eléri a négyzetcentiméterenkénti 4300 bárt. Az ilyen vízsugárral csaknem mindenfajta nem fémes anyag darabolható. Ma talp- és ruhabélést vágnak vele, alkalmazzák kábelek szigetelésének az eltávolítására, üvegrostok felszabdalására. Fontos feladatot lát el a bányászatban és az alagútépítésben. Kísérleteznek vele az élelmiszer-feldolgozó iparban. U magyar szerszámgépipar sikere az EMO-n A magyar szerszámgépipar számára is sikerrel zárult a napokban a hannoveri szer- szémgép-világkiállítás az EMO. A vásárról hazatérve Mátyás István, a Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója elmondotta: ösz- szesen mintegy tízmillió márka értékben kötöttek exportszerződéseket a - vállalat emberei. A legnagyobb érdeklődést a Szerszámgépipari Művek újonnan fejlesztett, számítógép-vezérlésű (CNC) esztergája váltotta ki, a berendezés vezérlése is magyar gyártmány, az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárában készül. Ebből a korszerű gépből tizennégyet vásároltak meg külöböző NSZK-beli cégek. A kiállításon a Technoimpex eladott egy — ugyancsak a SZIM-ben előállított — törpe megmunkálóközpontot és egy hasonló csepeli precíziós gépet is. Több megmunkálóközpontra az NSZK-beli, valamint tengerentúli partnerek előzetesen bejelentették vásárlási szándékukat. A vevők között olyan nagynevű cégek szerepelnek, mint a Krupp Művek. A vásáron eladtak egy, a diósgyőri gépgyárban készülő egyszer használatos injekcióstű-gyártó sort is, amelyet az NSZK-beli vevő komplett gyártórendszerbe építve, harmadik piacra exportál majd. Több magyar kiállító — a külkereskedelmi vállalat közvetítésével — tárgyalásokat kezdett kooperációkról és licencvásárlásról is NSZK-beli és japán vállalatokkal. A vezérigazgató arról is szólt, hogy az elmúlt évek pangása után élénkülés tapasztalható a szerszámgép-világpiacon. Ezt tükrözik a mostani üzleti eredmények is. (MTI) Tudnunk kell ehhez, hogy a biztosító csak a termés elmaradásából származó kárt téríti, a jéggel vert gabonával kárba veszett még az imént femlegetett hétszázalékos állami támogatás is. TAMÁSI JÁNOS, a termelőszövetkezet elnöke kipróbált agrár szakember. Számára a növénytermesztés az állattenyésztés a termelőszövetkezetek elsődlegfes tevékenysége, arra vannak ezek a nagyüzemek „kitalálva”. Viszont már régen, az is tény volt számára, hogy a környező településeken kevés a munka az emberek számára, ezért évekkel korábban létrehoztak néhány vállalkozást — táskaüzemet, varróműhelyt, galvanizálással foglalkozó és présgépeken dolgozó üzeme, két —, amikhez többnyire csak részbfen járult hozzá forintokkal a szövetkezet: a megrendelő adta a gépeket és az anyagot, az ott dolgozók pedig a munkaerőt. Tavaly az alaptevékenység 74 és fél millió forint árbevételt mutatott, míg az ezen kívüli — a melléküzemágak — valamivel kevesebbet harmincmilliónál. A hétmillió-kétszázezer forintos nyereségből 2 millió 150 ezret hozott a „mellékes”. A szabályozók miatti nyereségcsökkenés — az állami támogatás az eredményt növeli I — miatt tenni kellett valamit. Műanyagütemüket megszüntették még az év elején, mert termékeikre nem volt kereslet, így veszteséget termeltek a közös gazdaságnak. Átalánydíjas szerződést kötöttek egy építőipari részleggel, amelyik most egy nagyobb munkán dolgozik és annak leszámlázása után már mérhetőbb lesz eredményességük. Ugyancsak átalánydíjas szerződést kötöttek áprilisban a Hungaroterv nevet viselő, rendkívül igényes munkákat tervező és kivitelező, építő kiscéggel, amelyik így kedvezőbb adózási föltételek közé jutott, a termelőszövetkezet viszont tisztes forintokhoz. Faipari bedolgozó részlegük működését is beszüntették — bár raklapokat továbbra is gyártanak — és az ottani dolgozók csatlakoztak egy Siilvsápon korábban gazdasági munkaközösségként dolgozó fémioari vállalkozáshoz, ami június elseje óta a termelőszövetkezet vegyesipari ágazata. Igaz, az ottani alig-alig létező adminisztrációt most nagyobbrészt Bercelen végzik, de a munkások nagy része tapasztalt, jól dolgozik, piacuk régi, bevált. A tervek szerint tisztességes árbevételt könyvelhetnek majd el az év végén, amihez megfelelő nyereséget is kalkulál a termelőszövetkezet. — A lényeg — mondják Bercelen —, hogy minden nagyobb beruházás nélkül sikerül tisztes eredményt fölmutatnunk majd. Kétségtelen. Az új melléküzemágak nem kívántak nagy anyagi erőt, hiszen például a vegyesipari ágazat épületeit, gépeit bérlik, de olyan ösz- szegért, ami egyenlő az amortizációs költségekkel. Vagyis jó vásárnak ígérkezik. Számokra lefordítva az, idei esztendőt: Bercelen 158 milliós árbevétellel számolnak 1985- ben. Az alaptevékenység 65 milliót hoz majd, míg az alap- tevékenységen kívüli mellékes 93 milliót 1 — Vagyis beléptek azok köJ zé a termelőszövetkezetek közé, amelyeknél egyáltalán nem mellékes a mellékes? — Egyelőre így van — bólint a főkönyvelő. — De nem ezt kívánjuk erősíteni. Jó pozíciónk volt a vetőmagtermelésben, a növénytermesztők között ez rangot jelent. Állattenyésztésünk is magas i színvonalú, bár vannak tartalékaink, ha csekély mértékűek is. Vissza akarunk jutni a korábbi színvonalra és vissza is fogunk. Ez a párttagság véleménye i6. Kérték a termelőszövetkezet vezetését, hogy alaposan vizsgálják ki a növénytermesztés visszaesésének okait, mert csak a gondok teljes föltárásával foghatnak az új tervidőszaknak. BERCELEN NYOLCMILLIÓ 600 ezer forintos nyereséggel akarják zárni az évet. A melléküzemágak egyik fel-, adata a kieső nyereség pótlása. A számítások szerint ennek megfelelnek majd. Józanul gondolkodnak. A szövetkezet hírét a növénytermesztés és az állattenyésztés magas színvonala ' alapozta meg. Ebből pedig nem engednek. Nagyobb rangot adtak viszont a melléküzemágnak, s ez sem mellékes. Hortobágyi Zoltán S fiam katonasapkában Hároméves, azért meglepő. Előbányászta a szekrény mélyéről. Miért épp azt? Ki tudja? Minden gyerekben van valamiféle katonásdikedv, még a lányokban is, nemhogy a fiúkban. Most itt áll előttem, fején a 65 mintájú nyári gyakorlósapka. Olyan nagy neki, hogy még hosszú, szőke haja sem látszik ki alóla, de még az orra sem — a simli eltakarja. Eltűnt a fiam egy katonasapkában. Gyorsan segít a bonyolult helyzeten: hátracsapja a simlit és széles mosollyal virítja örömét a világba: — Tatonasapta •— rikkantja többször is. Nem tehetek róla. mindig mosolyognom kell rajta, amikor küzd a szósárkányokkal. Némelyiket már legyőzi, de ezeket a zöngés-zöngétlen párokat mintha szándékosan összekeverné. Most meg még ez a katonasapka is...! Mulatok rajta, ő meg csak annál inkább kurjongat, végigviharzik a lakáson, tudatja bátyjával is. hogy neki bizony ,,tatonasapta ja" van, annak meg nincs és kész. Erre persze a nagyobbik bedühödik és akár egy jól fizetett-képzett zsoldos, leteríti a kisebbet. Már az ö fején a 65 mintájú nyári gyakorlósapka.A fene egye meg ezt a katonasapkát. Próbálok igazságot tenni, de egy sapkából kettőt mégse csinálhatok. Marad tehát a dühödt harag a két fickó között. És akkor eszembe jut a 65 mintájú téli gyakorlósapkám. Tessék. Előttem a két fiám, fejükön túlméretezett katonasapka, elvesznek bennük. Már pisztolyt is ragadtak, már ölik az ellenséget, már tankokon robognak végtelen síkságokon és győznek, győznek, győznek. Amint belefeledkeznek a játékba, én a jövőjüket vizs- gálgatom. tán meglátom a kék égen. Igen. egészségesek, nyilván besorozzák őket és valóságos katonasapkát is kapnak majd. Meg igazi fegyvert. Megtanulják, hogyan kell a géppisztolyt használni, közelharcban is. Már most féltem őket. Miért tudják már ilyen kis aligemberek is pontosan, hogy ez katonasapka? Hogy nem erdészkal- pag. Nem, ez katonasapka. Tévedhetetlenül tudják. Persze, ilyen a világ. De lehetne olyan is, hogy a fiam elöhalássza a katonasapkát és értetlenül nézegeti. Mi a fene ez? Sapka. Egyszerűen sapka. Semmi más. Csak én tudnám, hogy katonasapka. Volt. ______—___írj | NÓGRAD 1985. szeptember 28., szombat 3
