Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-18 / 219. szám

Ir»ckuadkert öt éu mülua Odagondolták a lakosság példás segítségét ess kötelesség Beszélgetés dr. Feher MMos<r, « Magyar Rehabilitációs lársaság elnézve! A Magyar Rehabilitációs Társaság a közelmúltban Sal­gótarjánban tartotta V. vándorgyűlését. A háromnapos tanácskozáson —, amelynek témája volt; a komplex re­habilitáció a bányászatban és a kohászati iparban — részt vett dr. Fehér Miklós, a Magyar Rehabilitációs Társaság elnöke. A vándorgyűlés végeztével arra kértük, bészél- jen a csökkent munkaképességűek helyzetéről az orszá­gos összkép alapján és foglalja össze a salgótarjáni ta­nácskozás tapasztalatait. — A rehabilitáció olyan te­vékenység, amelyben elvá­laszthatatlanul összefonod, nak az egészségügyi, szoeiális és foglalkoztatási szempontok. 1'ehát nem csak orvosi, szo­ciálpolitikai feladat, hanem szerepelnie kell a vállalatok^ gazdasági programjában is. firvényestil-e a gyakorlatban ez a komplexitás? — Elöljáróban el kell mon­danom. hogy a mosdani ta­nácskozáson nem csak a meg­változott munkaképességű dol­gozókról volt szó. hanem egyéb fogyatékosokról. rok­kantakról is. Nem csak a munkaképes korúakat. hanem a még nem munkaképes korú fiatalokat, és a már nem mun­kaképes korú idősebbeket is rehabilitálni kell. Ez utóbbi­aknál a cél nem. a munkába állítás, sokkal inkább a ko­ruknak. korábbi környezetük­nek megfelelő társadalmi be­illeszkedés biztosítása. Ami a megváltozott munkaképes korúakat illeti: a velük való foglalkozás nem csak az egész­ségügy feladata, a munkaügyi szervek, egyéb ipari tárcák, az átképzésekben pedig a műve­lődésügy segítsége is szüksé­ges. A jelenlegi struktúrában az egészségügy koordináló sze­repet vállal. Ez azt jelenti, hogy a többi tárcával együtt kell a kérdést megoldani. — Mikor tekinthető a re­habilitáció sikeresnek? Be­szélhetünk-e az érdekek egy­beeséséről? — A rehabilitáció akkor tekinthető sikeresnek, ha a rehabilitált egyén, a vállalat és a társadalom egészének ér­deke egybees.üf Mondtuk meg őszintén, eltérő érdekekről van szó. A vállalatoknak nem gazdaságos a megváltozott munkaképességűek átképzé­se. foglalkoztatása, ha csak nem valami különleges, nél­külözhetetlen szakképzettség­ről van szó. Országos szinten igazából nem ismerték még fel a népgazdaság érdekeltsé­gét a rehabilitációban. Igaz, véleményem szerint ezt a kérdést nem szabad az érdek oldaláról megközelíteni. A szocialista országokban a tár­sadalom kötelessége a rok­kantakról. csökkent munka- képességűekről való gondos­kodás. Szemléletbeli fogya­tékosságok is vannak, az ér­dek és kötelesség viszony el­lentmondásosan érvényesül. A jelenlegi rendelkezések, hatá­rozatok nem tudják az el­lentéteket még egveztetni. — A rehabilitáció régebben legtöbbször csak a szociális gondoskodásra terjedt ki. Ez elsősorban a létbiztonság meg­teremtését szolgálta. Történt-e valami változás ez ügyben? — Van változás. Az utóbbi években, főleg a rokkantak nemzetközi éve után, számos intézkedés látott napvilágot. Ezek lényege, hogy ne csak a szociális gondoskodásra szo­rítkozzunk. Az Egészségügyi Minisztérium 1983. évi ren­deleté is próbálta a foglalko­zási rehabilitáció irányába terelni az illetékesek figyel­mét. Ez a rendelet már a megalkotása pillanatában sem volt igazán jól kivitelezhető. Oka. hogy túl sokat ró a vál­lalatokra. azokra az üzemek­re. amelyeknek célja s gaz­daságosság. a létszámmal va­ló takarékoskodás. Ez a ten­dencia nem kedvez a rehabi­litációnak. Ugyanakkut azt is el kell mondani, és tudomásul kell venni, hosv a rehabilitál­tak jelentős része nem ren­delkezik szakképzettséggel, betanított, vagy segédmunká­sok, esetleg túlkorosak. Át­képzésük tehát nehézkes. a vállalatnak nem érdeke a je­len szabályozók alapján. A fellelhető jó példákat nem az erdek, hanem a vállalat szo­ciális jó érzése dominálja. A kérdés másik oldala; az egyén sem érdekelt a foglalkozta­tásban. A csökkent munkaké­pességű bányász például keré- setkiegészítést kap. függetle­nül attól, hogy milyen minő­ségű, nehézségi fokú munkát végez. Vagyis, a keresetki­egészítési rendszer nem teszi érdekeltté a rokkantat. a képességeinek megfelelő mun­ka elvégzésére. — Végezetül beszéljen ar­ról. milyennek látja a Nógrád megyei helyzetet a három nap alatt elhangzott előadások, ta­pasztalatcserék alapján! — Meggyőződésem, hogy ja rehabilitációért felelős szak­igazgatási szervek világos el­képzelésekkel rendelkeznek. Bár, mint országosan, Nóg- rádban is messze az egészség­ügy) rehabilitáció mögött ma­rad a csökkent munkaképes­ségűek foglalkoztatása. Jó kez­deményezésnek tartom a me­lyei kórház rehabilitációs rész­legét, bár önvendetes lenne, ha önálló osztállyá alakulhat­na. hiszen az ágylétszám nem felel meg az igényeknek. Eredményesen működik a kardiológiai utógondozó Nóg- rádgárdonyban. Elhangzott, hogy gyermekrehabilitációs részleget is létrehoznak egve- lőre járó beteg szinten. A két fő téma, a bányászat és ko­hászat területfelelősei —, a kohászati üzemekből és a szénbányáktól —, beszámoltak a konferencián a foglalkozási rehabilitáció gyakorlati meg­valósításáról. Ezekből kitűnt, hogy még mindig a szociális gondoskodás irányában tény­kednek. Ez nem a nógrádiak hibája. A két üzem. saját erőd­ből a gondokat orvosolni nem tudja. Ehhez újabb, hatéko­nyabb központi rendelkezések anyagi erőforrásokat is felkí-; náló tanácsi segítség szüksé­ges. Köszönöm a beszélgetést. I Kiss Mária ] 0'csóbb bútorok A bútorok, és ezen belül a Szék- és Kárpitosipari Válla­lat termékei iránt az utóbbi időben csökkent az érdeklődés, ezért a yállalat szakemberei az idén 10 új. az olcsó búto­rok kategóriájába tartozó ter­méket fejlesztettek ki. Az új üdülő-, gyermek- és kiegészítő' bútorok átlagosan 15 százalékkal olcsóbbak a ha­gyományosaknál. Ez úgy vált lehetővé, hogy új formákat kutattak föl, és egyszerűsítet­ték a szerkezeteket, mégpedig oly módon, hogy a változtatá­sokkal is ugvanolyan jól le­hessen használni a bútorokat, mint azelőtt. Nosztalgia a vasúton Az élet minden területén eluralkodó nosztalgiahullám a vasutat sem hagyta érintetle­nül. egyre-másra indulnak nosztalgiavonatok, a vasúti műhelyekben régi kocsikat, mozdonyokat keltenek életre szabad idejükben a lelkes vas­utasa’-. Mindez nem utolsósorban, az egy évvel ezelőtt megala­kult vasúti noszialgiabizott- ságnak köszönhető, amely fő céljának tekinti, hogy felku­tassa. számba vegye, s meg­őrizze a vasúti közlekedés műszaki emlékeit, a vasúthoz kapcsolódó műemlékeket: moz­donyokat. motorkocsikat, sze­mély-, teher- és postakocsi­kat, régi épületeket, eszközö­ket. berendezéseket. A vasúti és múzeumi szakemberekből, valamint amatőrökből álló bi­zottság működésének máris vannak kézzelfogható eredmé­nyei. Havonta mintegy nyolcszáznegyvenezer forint forgalmat bonyolít le a balassagyarmati áfész által üzemeltetett hugyagi vegyesbolt. A község egyetlen üzletét naponta mintegy két­százan keresik fel, akik hatszázötvenezer forintos árukészletből válogathatnak. — RT — Állampolgári A demokratizmus újabb próbája — így jellemezte ta­nácstag ismerősöm az elkövetkezendő három hónap egyik legfontosabb tanácsi feladatát, a telep ülés fejlesztési hozzájárulás országos, de mégis egy-egy város, kerület, köz­ség közvetlen jövőjét meghatározó vitáját. — Demokra­tizmusból vizsgázik most a tanácsok szervezete és emberei, de vizsgázik az állampolgár is. t Igen. valóban erről van szó. Hiszen a tanácsoknak a te­lepülésfejlesztési hozzájárulással kapcsolatban többszörös a feladatuk; őszintén és nyíltan kell tájékoztatni egy-egy körzet lakóit a teendőkről, az akadályokról, azok elhárí­tásáról, s ugyanilyen nyíltan kell fogadni a javaslatokat. A megértő türelemre is szükség van. Megérteni, hogy egy adott körzet mikrogondjai igenis „versenytársai”, esetleg „ellenfelei” lehetnek egy rosszul, vagy jól megfogalmazott nagyobb feladatnak. A döntés a lakosság joga. Vagyis a legtisztább demokra­tizmusnak kell érvényesülnie. S, ebbe a demokratizmusba beletartozik a döntés felelőssége is. Az, hogy dönteni csak jól felkészülten és tájékozottan szabad. Ez a tájékoztatás is a tanácsok írásban vagy személyesen megteendő fel­adata. Tudatná az állampolgárokkal, hogy településük vagy körzetük mit tud és mit nem tud megvalósítani a korábbi tervekből. Bölcsőde, óvoda, iskola építése, vagy bővítése, a közmű — ivóvíz, szennyvíz —, az úthálózat feljesztése sok helyütt együtt meglévő feladatok, lehet-e közülük választani? Kell! S, mtert a településfejlesztési hozzájárulás mértéke egyéni lehetőségeink miatt is korlátozott, jól kell dönteni —, ezért rendkívülien fontos a túlnyomó többség egyetértése. Túlnyomó többség ? Az egyes emberek véleményének azonossága. Vizsgázik hát az állampolgár önmaga előtt is: felismeri-e azt a kristálypontot, ahol egyéni érdeke és a közösség érdeke találkozik. Hajlandó-e már javaslatában a két érdek egyeztetésére, s hogy továbblépjünk: a meg­született közösségi döntést tudomásul tudja-e venni, tu­domásul veszi-e akkor is, ha esetleg nem az ő javaslatát fogadja el a többség? , Forintokról, egy-egy város, kerület, község jövőjéről döntünk, de mégis: a településfejlesztési hozzájárulás he­lyi társadalmi vitáiban a demokratizmusunk — hajlamunk és képességünk a demokratizmusra — vizsgázik. Of k»zd«m#nvex«s Mozgó kamatozású kötvény A kötvénykibocsátás nerr számit újdonságnak ma már Ha nem is minden hónapban de meglehetősen gyakran ol­vashatjuk a közleményeket amelyek vállalatok, szövetke zetek vagy éppen egy báni újonnan kibocsátott értékpa píriait hirdetik. Augusztus közepén viszon a korábbitól eltérő feltételei mellett kibocsátott értékpa pírról érkezett hír. Az Álla mi Fejlesztési Bank közremü ködésével a Pest Megyei Ipar­cikk Kereskedelmi Vállala mozgó kamatozású kötvény hozott forgalomba, 20 millir forintért. Osztoznak a kockázaton A feltételek eltérnek a meg szokottól, az értékpapír tulaj donosai biztosan csak 9 szá­zalékos kamatot kapnak a tör lesztés hét éve alatt, ezen fe­lül pedig akkor fizet a válla lat számukra többet — maxi műm négv százalékot —, h: az üzlet jól jövedelmezőnél bizonyul. A pontos számítás; következő: ha a vállalat nye resége a vagvonhoz képest lí százalék alatt marad, akko arra az évre nem fizetne! plusz kamatot, ha 15 és 2l között lesz. akkor egy. 20 é 25 között kettő. 30-ig három afölött pedig négv százaléko kapnak a kötvényekre a tu laidonosok. 1 A fix kamatozásról való át- . térés a részben mozgó része- , sedésre azért jelent újdonsá­- got, mert először osztozik a , kockázaton a kibocsátó és a- vásárló, a vállalat és a lakos- i ság. Eddig ugyanis bármiféle- eredményt hozott is a beru­házás. a kötvényesek mir\den t esetben megkapták az ígért c kamatot. Csakhogy egyáltalán- nem biztos, hogy a vállalko­- zás hét év alatt megtermeli az- ehhez szükséges nyereséget. Ám azonnal ellenérveket is* t lehet szegezni a fenti eszme- t futtatásnak: a kötvények vá- 5 sarlói csak a pénzüket fekte­tik be. az akció további sor­sáról. a gazdálkodás miként­jéről még információt sem kapnak. Miért viseljék tehát, ők a kockázatot? Ezt az ellentmondást úgy oldották meg a Pest megveiek. hogv ezentúl minden évben- nyilvánosságra hozzák az ered­- ményeiket. Többet fizet Az ellenérvek sora ennyivel- aligha zárul le. Mert eddig i mindenféle kockázatvállalás . c nélkül lehetett olyan kötvé- l nyékét vásárolni, amelyek biz­- losan 11 százalékos kamatot 5 hoztak. . Vagyis miféle érdeke r fűződik bárkinek is ahhoz, c hogy a biztos befektetést föl- 1 cserélje egy bizonytalanabbra? s A válasz ebben az esetben i, nagyon egyszerű: a Pest me- t gveiek kötvénve várhatóan en­- nél a kamatnál is többet fi­zet. ha beválnak a számítá­sok. és az üzlet az előre ter­vezett nyereséget hozza. A 11 százalékon fölül még kö­rülbelül egv-másfél százalékos haszonra is számíthatnak a vásárlók. Vagyis ezért a plusszért kell kockázatot vál­lalniuk. Választhatnak a vásárlók A mozgó kamatozású köt­vény kibocsátása várhatóan átalakítja majd a mostani pi­acot. Eddig éppen a biztos és a takarékbetétnél többet hozó befektetés lehetősége vonzotta a vásárlókat a kibo­csátás helyére. Ezért is fo­gyott el sokszor néhány óra alatt az értékpapír. Most vi­szont megjelent egy ennél is többet kínáló, ám a kockáza­tot is megosztó fajta. így a vásárlók választhatnak: ki­sebb haszonért a biztosat, vagy nagyobbért a némileg bizonytalanabbat vásárolják-e meg. A befektetés! formák kö­zött is nagyobb lesz ezzel a verseny, aminek — mint min­den á" zatban — elsősorban a vásárlók látják hasznát. Persze mindez csak akkor bontakozhat ki, ha újabb moz­gó kamatozású értékpapírokat bocsátanak ki. Ez pedig való­színűleg attól is függ. hogy miként váltja be a hozzá fű­zött reményeket az ÁFB és a Pest Megvei Iparcikk Keres­kedelmi Vállalat első ilyen típusú értékpapírja. L. M. Jelentős település Nógrád megye nyugati fertályán Er- sekvadkert, ahol — akárcsak másutt — a jelen teendői mellett már a jövő esztendők­re gondolnak. Nemrégiben tárgyalta meg a tanács az elkövetkezendő öt esztendő településfejlesztési koncep­cióját. valamint a tanács gazdaságfejlesztési elképzelé­seit. Az előzetes vizsgálatok azt mutatják, hogy Érsekvadker- ten lelassul a korábbi né­pességgyarapodás, a lélek- szám négyezer-száz köriH várható. A lakosság fele munkaképes, ám a fokozatos elöregedés miatt számuk csökkenni fog — állapította meg a tanács. Helyben mun­kalehetőséget a FORCON-, a termelőszövetkezet, az építő- iDari szövetkezet és az intéz­mények nyújtanak elsősor­ban. A termelőágazatok a piaci igényekhez alkalmaz­kodnak majd jobban a jövő­ben. ,Tégleges döntés még nem született ugyan a hetedik ötéves terv teendőit illetően, de az már jól látszik, hogy mávek azok a tennivalók, amelyek a településen nem tűrnek halasztást. A varázs­szó: infrastruktúra. Érsek­vadkert méreténél és helyze­ténél fogva alapfokú szük­ségletek kielégítésére alkal­mas község. Ennek igyekez­nek megfelelni a tervidő­szak alatt is — magasabb színvonalon így tovább bő­vítik az egészséges ivóvíz- ellátásba bevontak körét, szorgalmazzák az építkezése­ket — elsősorban magánerő­ből, de tanácsi beruházás­ban is, javítják a helyi köz­lekedés feltételeit az utak építésével és karbantartásá­val. Figyelmet szentelnek az időskorúaknak: az öregek napközi otthonának korsze­rűsítésére gondolnak. A leg­főbb gondok egyike az el­öregedett villamos hálózat, aminek rekonstrukcióját az elképzelések tartalmazzák. Két korszerű orvoslakásra is szükség volna, hogy a gyó­gyítás szakembereit letelepít­hessék. Természetesen a felada­tokhoz pénz szükségeltetik. Az előzetes kalkuláció alap­ján Érsekvadkert öt eszten­dő alatt a működési, fejlesz­tési és fenntartási feladatok­ra 104 és fél millió forinttal számol, amiből hetvenhét százalékot helyi pénzforrá­sokra alapoznak. Az iménti summa döntő részét — alig kevesebb,, mint 84 millió fo­rintot — az intézmények működésére, fenntartására utalják majd ki. A fejlesztési elképzelések megvalósításához most is „odagondolták” a lakosság példás segítségét. Az érsek­vadkertiek kétkezi munkája mellett forinttal is támogat­ják a hetedik ötéves terv legnagyobb fejlesztését, ösz- szesen több. mint kétmillió 400 ezer forinttal. Hogy mi lesz az a nagy fejlesztés? A lakosság két lehetőség kö­zött dönthet: vagy megépítik a még hiányzó három és fél kilométer utat. vagy tető alá hozzák az egészségügyi cent­rumot. Egyik sem kisebb vállalkozás a másiknál, a végső döntést a lakosság meghallgatása után mondia ki a tanács. Akkor, ha a te­lepülésfejlesztési hozzájáru­lás fizetése mellett voksol­nak maid a község lakói. Ezek tehát — nagy vona­lakban — Érsekvadkert ter­vei 1990-ig. Végleges döntés jövőre, az év elején születik.

Next

/
Thumbnails
Contents