Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-18 / 219. szám

Divat — a jövő évre tJjabb díjak reményében készítették e! a Salgótarjáni Ru­hagyárban azokat a lányka- és női ruhákat, amelyek a szép. tember 27-én nyíló Budapesti Nemzetközi Vásáron kerülnek bemutatásra. Forgács Gyula, a mintakészítők csoportveze­tője és Danyiné Erős Valéria varrónő egy elkészült új mo­dellt ellenőriznek. A tarjáni üzem esztendők óta sikerrel szerepel a fogyasz­tási javak őszi seregszemléjén, több BNV-nagydíj és BNV- díj fémjelzi hírnevüket, így az idén sem akarnak lemarad­ni. A tavalyi sikeres kollekeiójukból, a Mindi-Yiki-I)nri el­nevezésű termékekből 17 ezer 700 darabot gyártottak, olcsó és mutatós ruháikat megszerették a vásárlók. A mintakészítők már a következő esztendő divatos cikkeit is ajánlják a hazai és külföldi kereskedőknek — képünkön — az 1980-os modell két darabját Kotroczó Anikó és Újhe­lyi Eszter ruhagyári dolgozók mutatják be az alkalmi be­mutatón. Megjeleni a Pártélet összevont 8-9. száma Faluvégi Lajos összegezi az elmúlt évek gazdasági fejlő­désének néhány tapasztalatát, nv-gjelöli a fejlesztési irányo­kat és arányokat. Lakatos Ernő áttekinti a választási politikai munka né­hány tanulságát. Rámutat: a jelölések egyik legfontosabb tanulsága, hogy ott volt a legsikeresebb a politikai mun­ka, ott alakult ki a legnagyobb egyetértés, ahol érzékelték a többes jelölésbői adódó új helyzetet, és felkészültek a demokratikus döntés, a reá­lis választás feltételeinek mi­nél teljesebb megteremtésére. Káderpolitikánk időszerű kérdéseit elemzi Petroszki István. Varga László a család társadalmi helyzetét boncol­gatja. Felhívja a figyelmet arra. hogy hazánkban a kis- család kialakulása, több ge­neráció együttélésének hiá­nya pedagógiai, etikai, sőt működési-ellátási hátrányok sorát hozta magával. A mezőgazdasági nagyüze­mekben feszültségek alakultak ki. amelyek az Idén már állo­mány- és termeléscsökkenést okoznak. Magyar Gábor fel­tárja a kedvezőtlen jelenségek okait. „Kinek szól a művészet?” című írásban Tóth Dezső ar­ra a következtetésre jut, hogy művészeteinkben meggyen­gült a mindenkihez szólás igénye. Szükség van azonban arra is, hogy javítsuk a mű­vészet befogadási feltételeit különösen azokon a nagy­hatású területeken — közok­tatás, művészeti, ismeretter­jesztés, művészetkriti'ka —, ahol a kezdeményezés „nem kerül pénzbe”. Gerencsér Ferene az építő­ipari árnövekedés tényezőit vizsgálja. A szociálpolitika fejleszté­sének iránya és lehetőségei, az ezzel összefüggő sürgető és távlati feladatok napjaink fontos politikai kérdéséi közé tartoznak. A szerkesztőség szakemberek meghívásával kerekasztal-beszélgetést ren­dezett a gyakorlati teendők­ről. Az eszmecserét Lakos Sándor, a Pártélet felelős szerkesztője vezette. Thürmer Gyula áttekinti a Szovjetunió belpolitikai hely­zetét, a7. SZKP hazánkban is nagy figyelemmel kísért bel­politikai törekvését. A fiatalok Karancslapuitőn Osgyáni Pál, a karancs- lapujtői pártbizottság titkára a téma jó ismerője. Koráb­ban évekig tanácselnök volt. Közigazgatásilag Karancsla- pujtőről, Karancsaljáról és Karancsberényről van szó. A területen a harminc éven alu­liak száma eléri a 2310-et. A lakosság 42,4 százaléka fiatal, ebből a 15—29 éves korosz­tályhoz tartozik 1183 fiatal, vagyis az összlakosság több mint egyötöde. Zömük aktív dolgozó, közel egyharmraduk nappali tagozatos, többségé­ben középiskolai tanuló. A három településen a fia­tal aktív keresők száma eléri a 800-at. Ezek zöme a mun­kásifjúsághoz tartozik. A te­lepüléseket érintően is meg­határozó Salgótarján ipara. Az utóbbi években igen gyors ütemben növekedett a fiatalok száma a jó hírű Ka- rancs Termelőszövetkezetben. Ez elsősorban a kiegészítő te­vékenység fejlesztésével függ össze. A közös gazdaságban másfél évtized alatt több mint háromszorosára nőtt a szakmunkások száma Ma a termelőszövetkezet 1291 dol­gozójából 335 a harminc éven aluli. Százak az iskolapadokban A községekben egyre több az értelmiségi fiatal. Többsé­gük főiskolai végzettséggel rendelkezik. A felsőfokú vég­zettségű értelmiségiek száma 115, ebből hatvan fiatal. A termelőszövetkezet 37 felsőfo­kú végzettségű szakemberéből 20 a fiatal.’ Gondot okoz. hogy a pedagógusok kivételével nem tudták megfelelően be­vonni őket a községek köz­életébe. A települések általános is­koláiban közel 600 diák foly­tatja tanulmányait. Többségük becsületesen eleget tesz tanul­mányi kötelezettségeinek és lelkiismeretesen készül az életre. Nem kis áldozatok árán, másfél évtized alatt fo­lyamatosan javultak az okta­tás tárgyi feltételei. Ügy szintén a személyi feltételek, minek nyomán növekedett a tanulók ismerete, tudása. Az általános iskolában évente végző tanulókra jellemző, hogy kétharmaduk szakmun­kásképző intézetben folytatja tanulmányait. önálló oHhon A községek általános isko­lái a folyamatosan végrehaj­tott körzetesítés óta egyre nö­vekvő szerepet töltenek be a fiatalok életre való nevelésé­ben. A tantermek száma 1970 óta megduplázódott, teljessé vált a délelőtti oktatás, beve­zetésre került a szaktantermi rendszer, folyamatosan bő­vült a napközi és közel 40 szakképzett pedagógus dolgo­zik az iskolákban. A három település népes­ségmegtartó szerepével függ össze, hogy az utóbbi évek­ben a fiatalok körében alap­vető kérdés lett az önálló ott­hon megteremtése. A megnö­vekedett magánerős építkezés kedvező hatást gyakorolt a fiatal házasok közérzetére. Az építési kedv dinamikus növe­kedése elsősorban a 30 éven aluli korosztálynál tapasztal­ható. Az évente átlagosan fel­épülő 33—40 családi ház 80 százalékát e fiatalok építik. Kedvezően befolyásolja az építkezési kedvet a közmű­vesítés folyamatos bővítése, a telekellátás folyamatossága, valamint a vállalatok és a Karancs Termelőszövetkezet támogatása. A közös gazdaság például évente 8—10 fiatal­nak biztosít anyagi segítséget, kedvezményes szállítási lehe­tőséget. Az ötnapos munkahét be­vezetésével növekedett a fia­talok szabad ideje. Az en­nek hasznos eltöltéséhez szük­séges feltételek javultak. Eh­hez hozzájárultak a fiatalok is, mégpedig ifjúsági klubok építésével, művelődési ház bővítésével, könyvtárak kor­szerűsítésével és a sportolási feltételek javításával. Felsze­reltségben és vonzó progra­mokban viszont szűkében vannak. A dolgozó fiatalok zöme szabad idejében is munkát vállal, ezáltal a kel­leténél kevesebb ideje marad művelődésre, vagy sportolásra. Ám a közművelődési intézmé- i nyék programja sem kielégítő. Á rendszeres testedzés csak kevés fiatal körében népsze­rű,, a tömegsport pedig kam­pányszerű. Változtatni a gyakorlaton A legfontosabb feladat, hogy megfelelő munkamegosztás alakuljon ki a párt-, az álla­mi, a gazdasági és társadalmi szervek között. Tapasztalat a Karancs völgyében, hogy az előrelépést jelző eredmények zömmel szervezeti és technikai jellegűek, a fiatal korosztály, lyal való foglalkozás valójá­ban nem tekinthető folyama­tosnak. A korábbi években az 1970-es ifjúságpolitikai párthatározat végrehajtását elsősorban anyagi kérdésként kezelték. Miután az anyagi lehetőségek a korábbinál job­ban korlátozódtak, néhány te­rületen az ellentmondások is jobban érzékelhetők. Ezért nemcsak a szemléleten, ha­nem a korábbi gyakorlaton is változtatni szükséges. Rozgonyi István Elfekvő kötőelemek visszavásárlása Bevált a gyakorlatban a csavaripari vállalat kfezde- ményézése, hogy visszavásá­rolja a gyáraktól, üzemektől az ott feleslegesnek bizonyult, de másutt keresett kötőele­meket — csavarokat, alátéte­ket, szegecseket, csavaranyá­kat —. s azokat feLkínálja más vállalatoknak. Ezért a vállalat vezetősége úgy dön­tött, hogy az eredetileg egy évre tervezett akciót mind­addig folytatják, amíg átme­neti hiányok vannak egyes kötőelemékből. A csavaripari vállalatnál évente mintegy 900 millió fo­rint értékű kötőelemet készí­tenek, s csaknem 200 millió forintért importálnak is. A vállalat általában azo­kat a kötőelemeket vásárolja vissza azonnal, amelyek éppen a legkeresettebbek. Munkáshétköznapok A vidám Annuska kocsira gyűjt A kifejezést nem én ta­láltam ki Mudroncsik Sán- dorné csoportvezetőre, ha­nem közvetlen munkatár­sai. Minden mozdulata élet­vidámságot tükröz, jóízű kacagása pedig végig kísé­ri egész beszélgetésünket. — Miogy az iskolából ki­maradtam. 14 éves fejjel jöttem ide dolgozni, mert annak idején, 1952-ben csak itt volt kereseti lehetőség. Az akkori csempegyártó részlegbe kerültem, ugyan­olyan munkát bíztak rám, mint a férfiakra. Hogy jól megoldjam feladataimat, el­végeztem a féléves átfcép- zőstanfolyamoi. Édesanyám is itt dolgozott, mégpedig a gyár megalakulása óta — mondja Mudroncsik Sán- dorné, a Romhányi Építési Kerámiagyár R Ili csoport­vezetője. ☆ A férjét is itt ismerte meg, aki a masszagyártás­nál tevékenykedett, most pedig a mázkészítők kol­lektívájába tartozik. Hogy és miként történt ismerke­désük? A kíváncsiskodó kérdésre jóízű nevetés kö­zepette csak ennyit mond: — Olyan régen volt... Aztán ismét a családra terelődik a szó. Két gyer­mekük itt a gyárban dol­gozik. A nagyobbik, a le­ány. aki elvégezte a gép­ipari technikumot, követte szüleit, s jelenleg a szita- készítőben csoportvezető, a fiú. aki a gépipari techni­kusi oklevél megszerzése után ugyancsak itt kötött ki — a tmk-ban szerszám- készítő. — Sőt a vöm is a gyári kollektíva tagja és van egy unokám is. most jár elsőbe — mondja büszkeséggel a hangjában. ■ÄT — Voltak-e nehéz napok az életében — kérdem. — Biztos! Semmink se volt, amikor összekerültünk. Nagyon szegényesen éltünk, a házunk is nagyon rossz volt. Ahogy teltek, az évek és amilyen eredményesen dolgoztunk, úgy gyarapod­tunk. Olyannyira. hogy 1957-ben már felépítettük új otthonunkat, amelyhez 23 ezer forint kölcsönt kaptunk. Kislánvomék — aki hét évvel ezelőtt ment férjhez és ebből négy évet nálunk töltöttek — három éve, hogy felépítették a sa­ját házukat. Ebben nem­csak mi, hanem a barátok és ismerősök is segítettek. A családban az édesanya keres a legtöbbet. Túlórák nélkül havonta 7000 forin­tot visz haza. A férj tisz­tán 4000 forintot ad haza. A fiú átlagban 4500 forin­tot vesz kézbe. Neki a kosz­tat a szülei adják. Kerese­téből ő oldja meg a ruház­kodását, s ami marad, azt beteszi az OTP-be. — Pénzügyi gondjaink nincsenek. A mércét, az igényeket most se tesszük magasra. Csak annyira, amennyire futja. — hang­súlyozza a takarékossághoz, a jó beosztáshoz hozzászo­kott asszony. ☆ — Kocsira gyűjtünk — folytatja az előbbi gondola­tot ki tudja hányadszor, jóízű kacagás közepette. — Már befizettünk. Igen, megvan a jogosítványom is. Jövőre szól a visszaigazo­lás. * A gyárból szerzett jöve­delmet kiegészíti az 500 négyszögölnyi föld. amelyen málnát, ubprkát és egye­beket termelnek, az a 150 négyszögöles kert, ahonnan a télirevaló zöldségféléket teremtik elő. A kerti mun­kákat nagyobbrészt a férj végzi. — Én nagyon jól érzem itt magam. Mindent meg­kaptam, amit egy nő elér­het. Többször voltam ki­váló dolgozó, megvan a Kiváló Munkáért miniszte­ri kitüntetésem. A szak- szervezeti munkámért ezüst és bronz fokozatban részesültem. Jártam Szov­jetunióban, Bulgáriában, Lengyelországban. Nemrég igazgatói dicséretet kaptam. Fizetésemmel is meg va­gyok elégedve, vezetőim­mel pedig jó a munkakap­csolatom. Igaz, nem hívtak máshová dolgozni, de nem is mentem volna. ☆ Kisebb megszakítással több mint 20 éve szakszer­vezeti bizalmi. A legutóbbi . választásikor főbizalmi-he­lyettesként kapta meg tár­sai bizalmát. Most mire számít? — Jogtalanul nem bán­tottam meg senkit, nem va­gyok haragtartó. Többször felhívták a figyelmemet munkatársaim: Te Anna, téged megsértettek. .. Én viszont észre sem vettem. Akárhogy is alakul, beosz­tásomnál fogva sem tudnék mást tenni, minthogy kép­viseljem munkatársaim és a gyár jogos érdekeit. ' ☆ S hogy eddig a kettőt jól tadta ötvözni, megoldani, azt közvetlen munkatársai bizonyították meleg, elis­merő szavaikkal. Venesz Károly Kulcsár József képriportja

Next

/
Thumbnails
Contents