Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-03 / 206. szám

„Itt vagyok otthon..." .4 Cserhát Jankái közt meg­húzódó csöndes kis falu Cserhátsurány. Szinte út sem vezet ide. Árnyékban har­minchat fokot 'mutat a hő­mérő. a kocsi kerekei alatt pattog a megolvadt szurok. Keskeny poros út visz a Bodó-völgyi téesz irodájához, ahol Istvanovszki Józsefet keresem. ..Várnia kell '■— mondja egy gépkocsivezető — most mentek be érte a fa­luba' Amíg megérkezik, a hírek alapjan megpróbálom elkép­zelni. milyen ember leltet Harminc-negyven ev körüli, szerény embernek gondolom. Az út végén feltűnik egy fe­hér Dácia. ..Jön Jóska” — mondják az emberek, mert többen is várnak rá. Jó mozgású, szikár, mosoly­gós szemű, középkorú férfi. Kedves szóval betessékel az irodájába, hellyel kínál. Ön­magáról kérdezem, őt szeret­ném megismerni. Megtudom, hogy öt éve választották meg a helyi népfrontbizottság el­nökének. előtte azonban . már részt vett a választásokban. Pártfeladatként kapta a szervezés és lebonyolítás se­gítései. Megismerkedésünk után azonnal a közösség problémái­ról. örömeiről beszél. Felcsil­lanó szemmel említi a kultúr- otthont. amelyet népfrontel­nöksége alatt építettek. Büsz­ke első munkájukra, ahol ma már színvonalas műsoro­kat láthat a falu. Boldogan beszél a község embereiről, akiket nem kell különöseb­ben biztatni a társadalmi munkára sem. — Persze —, mondja kicsit halkabban — a mezőgazdasá­gi munkák idején nehezebb a helyzet. De különben nálunk még a fiatalokkal sincs gond... Kicsit elkomorodva beszél az ivóvize’látásról. — Sajnos, mint sok más nógrádi településen, itt sincs megfelelő ivóvíz. De számolni kell a lehetőségekkel, tudo­másul kell vennünk. hogy ennek megoldása csak a ké­sőbbi. időszakban várható. Nem ilyen higgadt, amikor az éjszakai orvosi ügyeletről esik szó. Megértik ugyan az emberek, hogy a beosztás így előnyösebb, de mégis jobb lenne, ha Balassagyar)natról és nem Bércéiről járna ki az ügyeletes. Aztán a gyarmati kenyeret említi: — Nincsenek megelégedve a minőséggel, de ezt a gondot talán a most ide települt pék megoldja, javítva az egész környék kenyérellátását is. Istvanovszki József elmond­ja, hogy évekkelt ezelőtt, ami­kor divat volt Magyarorszá­gon faluból városba költözni, ő is gondolt a csomagolásra. De itt maradt, most pedig már családja, rokonai is ide kötik. A faluról szólva meg­hittebb, csöndesebb a hangja. Ahogy beszél, érzem, ragasz­kodik ehhez a településhez, Cserhátsurányhoz. — Tudja itt az emberek érzik, hogy maguknak dolgoz­nak — mondja halkan. — Az ő érdemük: csaknem úgy élhetnek, mint a városban. Része van ebben a népfront­nak is. amely maga az egész fa’u. Olyan mozgalom, amit rokonságok, barátságok tar­tanak össze. Egyetlen kérdés izgat még. Mióta az elvándorlásról esett szól. nem hagy nyugodni, mi volt az, ami ebben a falu­ban tartotta Istvanovszki Jó­zsefet. Kicsit elgondolkodik, aztán barátságos mosollyal csak ennyit mond: „Itt va­gyok otthon. . .” H. R. Sorkatonák CSÉB-biztosítása Augusztus vége nemcsak az iskolásoknak jelenti, hogy itt van a tanév, hanem er­re az időszakra esik a sor­katonai szolgálatra alkal­mas fiatalok egy részének bevonulása is. A rokono­kat, munkahelyi kollégákat, ismerősöket itt kell hagyni egy kis időre. A nagy ké­szülődés közepette többen megfeledkeznek a munka­helyükön kötött CSÉB-biz- tosításról. A csoportos élet- és balesetbiztosításra pedig a katonai szolgálat ideje alatt is szükség lehet, hi­szen a véletlen baleset min­denütt előfordulhat. A CSÉB-biztosftások dí­ját általában a dolgozók munkabéréből vonják le az üzemek és utalják át az Állami Biztosítónak. Amint a munkaviszony megszűnik, a díjfizetésre már csak egyénileg van lehetőség, s ha ez nem történik meg, a biztosítás megszűnik. Ez a helyzet a sorkatonai szolgá­latra bevonult fiatalok ese­tében is, mivel a munkavi­szony a sorkatonai szolgálat ideje alatt szünetel. . Meg­kerestük az ÁB megyei igazgatóját, Balatoni Józse­fet, legyen segítségünkre a teendők tisztázásához. — A sorkatonai szolgálat­ra való bevonulás többszáz fiatalt, így jó néhány CSÉB-biztosítást, érint me­gyénkben is. Mi is figye­lemmel kísérjük a biztosítá­sok sorsát, nem célunk, h'ogv azonnal töröljük az állománvunkból. ha egv'-két havi díjfizetés elmarad. Amennyiben tudomásunkra jut-, hogy ügyfelünk sorka­tonai szolgálatra bevonult, úgy küldünk egy „érdeklő­dőt” a hozzátartozóknak- és felkérjük őket nyilatkozza­nak: kívánják-e tovább egyénileg fizetni a biztosí­tási dijat. Ha- igen, úgy pos­tai csekken, vagy fiókjaink­nál befizethető a biztosítási díj és nem szűnik meg a CSÉB-biztosítás, ami érde­ke ügyfeleinknek és nekünk is. Azoknak, akikhez vala­milyen oknál fogva érdek­lődő levelünk nem jut el, javasoljuk: jelezzék a terü­letileg illetékes fiókunknál, hogy a sorkatonai szolgálat ideje alátt a CS®B-biztosí-‘ <tási díjat egyénileg kíván­ják tovább fizetni. Más biz­tosítások esetében is aján­latos hasonló módon eljár­ni. Haovan menteti meg a lettéi lazacot? A Volga-parti Volgográd ichtiológusainak húsz évre volt szükségük ahhoz, hogy kidolgozzák a fehér lazac ál­lományának helyreállítását célzó technológiát. Ez a hala lazacfélék páratlan képvise­lője. csak a Kaszpi-tengerben él A keskeny, egy méter hosz- szúságú halat a kipusztulás veszélye fenyegette. Á Volga folyón az erőművek vízlép­csőinek gátjai elzárták a ha­lak vándorlásának útját. A volgográdi halüzemben, hogy megmentsék a fehér lazacot, megkezdték a hal mestersé­ges szaporítását. Ez a munka nehéznek bi­zonyult. Az óvatos fehér la­zac ősszel ívik. Az ikrákból több mint fél év múlva fej­lődnek ki az ivadékok. Rá­adásul, mérsékelten hideg vízre van szükségük, megha­tározott áramlási sebességgel. A víz hőmérsékleti viszonyai­nak a fenntartására nagy tel­jesítőképességű hűtőberen­dezéseket kapcsoltak be. Jelenleg a fehér lazac rep­rodukciójának a technológiá­ját teljesen kidolgozták, s így csökkent az értékes hal­fajt a kipusztulásának a ve­szélye. Huszonhat idős ember tölti napjait Hugyagon az öregek napközi otthonában. A helyi ta* nács jóvoltából két éve kialakított tágas épületben a televíziónézés és rádióhaltgatás mel­lett újságot olvasnak, kártyáznak — jobb felső képen —, míg Antal Ferencné és Ferencz Jánosné — bal alsó képen — kézimunkálással, kötéssel, horgolással töltik szabad idejü­ket. Koesog Józsefné — jobb alsó képen — a saját maga által kialakított virágoskert­ben dolgozgat napközben. Vigyáznak az itt lakók egészségére is Hugyagon, a község or­vosa — bal felső képen — hetente egy alkalommal vizsgálja meg az idős lakókat, vala­mint egészségügyi előadásokat tart részükre. (Rigó Tibor felvételei) Föld alaili lávák melege Loggiátc, gyepek, naturisták Az elmúlt években a Szov­jetunió területén több mint 50 föld alatti melegvízű ta­vat találtak. Közülük a legnagyobb a néhány millió négyzetkilométeres területű szibériai, a másik hatalmas medence az Azovi- és Kasz- pi-tenger között fekszik. Csak a közelmúltban álla­pították meg a geológusok a föld alatt: tengerek határait, a víz hőmérsékletét és meny- nyiségét. Ezzel új probléma adódott: hogyan hasznosítsák a föld alatti tengereket. . A termálvizek hőmérséklete elég magas, általában csak 40—50 fok meleg, és nem alkalmas helyiségek fűtésére sem a vil­lanyerőművek turbinái szá­mára. A szakemberek segítet­tek megoldani a kérdést, hogy hogyan hasznosítsák a 'ter­málvizeket... a hűtőiparban. Azt javasolták, hogy az 50 fo­kos hőt párologtatással ala­kítsák át hideggé, a különféle hu tőházak és az ipar számá­ra. A mikor arról volt szó, hogy a lakótelepi erkélyeket nem lehet beüvegezni, cikkek, nyilatkozatok jelentek meg pro és kontra a városkép fontosságáról, jegyzékváltásra ke­rült sor a tanács és a lakók között, visszaállítási határozat és büntetés formájában. Mégis csak abszurd, amit a lakók megengednek maguknak, beüvegezik az egyébként semmi­re nem való loggiákat. Diplomás kertészeink megtervezik a zöldövezetet a lakó­házak körül. Innen odáig, onnan idáig. Kinő a fűmag, s akkor a» sarkokon, vagy a mértani pontossággal kijelölt pá­zsitszőnyeg közepén, gyalogutók tűnnek fel a buszra roha­nó, üzletbe menő, néhány hete még társadalmi munkát vég­zők lábai alatt. Abszurd módon nem becsülik a lakók sa­ját környezetüket. Aztán újra bevetik, a fű újra kinő, és újra letapossák. Már őr is van, de nem akkor, amikor az átjáró újralétesül. Harmadszorra, negyedszerre aztán ma­rad a gyalogút. A kertészmérnök most már betervezi a sa­ját programjába. Délegyházán kezdődött néhány éve a naturizmus. Ab­szurditása Ugyancsak felkavarta a közvéleményt. Önvéde­lemből egyesületük alakult, tiltakozásul (?) rend, fegyelem honolt a területen. Azonkívül, hogy a mezítelenkedők szá­ma egyre nőtt. kifogásolnivalót a hivatal felöltözött embe­rei sem találtak. Most már a főváros egyes strandjain is le­het a gyengébb nemnek fürdőfelsőrész nélkül napozni. Jár­ni még nem szabad nekik. És sorolhatnám tovább Filozófus barátom, nagy könyvtárigazgató mondta hajda­nán: „Minden abszurd magában hordoz valami kvalitást. Míg kevesen csinálják, lehetetlennek tűnik a dolog, mihelyt sokan, eget kér magának.” B. K. Rekviem Ráróspusztáért Rekviem: gyászmise; en­nek szövegére írt énekes ze­nemű. Vajon kell egy pusztá­ért búskomor, merengő gon­dolkodás? Igen! Nógrád min­den gyöngyszeméért érdemes, hátha feltámadást hoz az el- síraíás. újra felfedezzük kin­cseinket és, ha nem is mil­liókért de gazdaként óvjuk, őrizzük, hogy ne verje ot rombává az enyészet, s az idő — hisz’ a miénk. Ráróspuszta. A Budapest— Kassa közötti póstaút ment itt valaha, át az Ipolyon. Losonc irányába. Lovakat váltottak itt. karámban tartották a „vá­rókat” a pusitán. Madách is járt erre. Nógrádi Sándor harcostársai német katonai szerelvényeket robbantottak ezen a helven. Ha ősszel járja az idegen a tájat, úgy szorul össze szíve a Csodálatos látványtól, a szí­nektől. mint ahogy összesimul itt a folyó, a műút és a vas­út ' Nógrád szakáitól Litkéig lük­tető életünk és idegeink gyógyírja, az „őscsend”, a tiszta természet, a látvány harmóniája, megragadja és itt tartja az átutazót. Ez a táj a környező községek „zarán­dokhelye” volt, még a 70-es évek második felében is. Ak­koriban, több éven át a nyári kulturális rendezvényeken ez­rek szórakoztak, pihenlek az Ipoly karéjában. Az a színpad már elkorhadt, hiszen minden évben „meg- fürösztötte” az áradás, de ez akkor táncost, közönséget sem zavart. Szabályozták az Ipolyt. Ma gyönyörű, «ima új színpad áll, öltözővel, sorülőkékkel, aszfaltos kifutóval és villany­nyal. Öt éve néz ásítva a szlovák hegyek felé, de csak egv-egy kiránduló család gye­reke „kóstolja” alig karcolt, világot sem jelentő deszkáit, — versikével, ugrálással. Az „életet” az ifjúsági tábor jelenti, amelvnek helyét egy iószemű. vállalkozó szellemű járási KISZ-titkár találta meg. pontosan 15 éve. Azóta milli­ókat érő társadalmi munkával és állami támogatással i20 férőhelyes, összkomfortos bá­zissá lett az egykori erdei tisztás. Belelapoztam a tábor ven­dégkönyvébe. Százak forduD tak meg itt, szinte az ország minden tájáról, és őszinte csodálattal írtak a környék varázsáról, szépségéről. Igen sok a visszatérő vendég. Van még „élet” — ha ez magán élet is — az évek során üdü­lőteleppé szépült rárósi dom­bokon is. Néhány „vadkacsa­lábon'’ forgó ép Vet mellett sok-sok apró, a tájhoz, a pi­henéshez illő házikó- „teicint rá” a sztregovai 'hölgyre. Ahol az út. a vasút és az Ipoly a legszorosabban’ öjeli egymást, ott búvik mag né­hány éve egy bekerített, rozs­daszínű kútfej, alatta egv fú­rás adta ..melegvíz-remény”. Hozzátapadva találgatások so­ra. Arról, hogy itt 'esz-e majd Nógrád legszebb melegvizű fürdője, pihenőhelye, turista- bázisa. Ráróspuszta. A két várostól (Salgótarján és Balassagyar­mat), a betonrengeieglő; egya­ránt 30 kilométerre fekszik, autóval fél óra. (Egy nagyvá­ros lakója ennél töboet is uta-- zik munkahelvére.i A váro­sokkal autóbusz és vonat köti össze. Ha NógrádsZakál felől közelít az idegen, enyhíthetné szomját a községoen található „csevicekút” szénsavas vizé­ből. Enyhíthetné, ha gondos gazda őrizné e kincset. Gye­rekként sokszor ittam a gyor­san felhúzott vízből úgy. h,ogv „erejétől” könnybe lábadt a szemem. Ma letakarva, vas­csővel „megújítva”, állandó- rossz szivattyúval és gyenge, élvezhetetlen vasízű vízzel. Az öregek azt mondják, tisztíta­ni kéne’ és olyan szerkezet is jó volna, amely nem rón.ia a viz természetes erejét. A kúttól már látszik a ro­mokban heverő kis kápolna a Kálvária-domb tetején. Ha utat találna a turista, az or­szágjáró, nem hagyná ki, hogy felmásszon a szinte körpano­rámát nyújtó tetőre. Tiszta időben Szécsényig is ellátni innen. Talán jó ötjét és úgyns vállalkozó utat nyithatna az egykori búcsúhelyhez.- Innen pár száz méter a Pá- rizs-patak völgye. 1 ’(Elnevezé­sét máig homály fedi.) Ter­mészetvédelmi terület. Egy kis ötletességgel és némi pénzzel iáiogathatóvá lehetne tenni a megannvi őskőzef. levélnyomat és faopál (megkövesedett fa) varázslatosan szép lelőhelyét. Mintegy 200 méter séta az árnyas hegyoldalon (ha lenne sétaút), és pihenőhely Rárós előtt a környékbeliek által „Feneketlen-tó”-nak elnevezett kis fennsík, ahonnan látszik Madách szülőhelye is. Ráróspusztát Lítke felől kö­zelítve autósnak, turistának el a lezárt kútfőhöz. Nincs annyi érdekes és szép látni­való, mint az előbb említett irányból. Ám,, az utazó • meg­ismerkedhet a Lükétől né­hány kilométerre, az Ipolytar- nócon hamarosan megnyíló ősnövény- és ősállatnyom-be- mutatóvat, a Csapás-völgyben. A miocén kori. több millió éves megkövesült ősfenyő — amely európai nevezetességű — bizonyára sok látogatót vonz majd. Lám írhattam volna azt is: Ráróspuszta és környéke. Né­hány kilométernyi utat raj­zoltam meg, csak érintve az érdekességeket és teljességgel felsorolva azokat. . Itt, a me­gye északi szélén maga a ter­mészet kínál sok ötletet meg­valósításra, hogy a vendégvá­ró Nógrád még gazdagabb je­gyen ás boldogabbak az itt élők. Jól tudom, a pénzszűka nagy úr, de addig is, amíg jut ide is. a jó gazda szemé­vel érdemes figyelni a még felfedezetlen Ráróspusztára és környékére. Demus Iván NÓGRÁD — 1985. szeptember 3., kedd 5 I *' • 1

Next

/
Thumbnails
Contents