Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-14 / 216. szám
Albérletben tanítottak Áldatlan állapot után — iskola Nyel* volt az épület tavaly nyáron... Ä régi nagy kapu maradt. Az utolsó szegig kicseréltek mindent, még a csöveket is a faiban, de a kapu, s mellette a tábla rendíthetetlenül hirdeti; ez a ház majd’ száz éve áll. 1897-ben Öhidy Leg- naan Imre tervei alapján Barna Ignáez vállalkozó építtette a pásztói Kun Béla Általános Iskola épületét. Az idd most nem látszik rajta, hisz felújítva, megszépítve köszöntött rá a szeptember. De amíg ide eljutottak... Zaklatott évet hagytak magúk mögött. a pásztóiak az iskola miatt, Megérett a felújításra Nyolc vanmyeíc esztendő egy ápiilenek is sok, főleg, ha napról papra virgonc gyerekek nyűvifc. A Kun Béla iskola megérett a felújításra, látta az is, aki csak az »t- cáró* betekintett a kerítés rácsai között. Ha meg úgy áftt meg, hogy egyetlen pillantással látószögébe vonta a szomszédos Dózsa György iskola modern épületét is, üvöltő volt a kontraszt. Na igen, az új, modern, a hatodik ötéves terv műve. Mint ahogy ennek a tervidőszaknak a gyümölcse a diákotthon, és a kisegítő iskola is. Sok pénzt terveztek tehát az oktatási hálózat korszerűsítésére Pász- tóm — ám a Kun Béla iskola nem szerepelt köztük. A szükség azonban tervet bont, kigazdálkodta az új város a felújításravaló egy részét, aztán a megyei tanács megtoldotta néhány millióval. Mégsem volt egyszerű a kezdet. — ®yöttő volt a bizonytalanság — emlékezik vissza az egy évvel ezelőtti eseményekre Gáspár Bálintné igazgatóhelyettes. — Annyi minden kell ebbe a városba, szó volt ravatalozóról, az utak állapotáról, a gázprogramról, nem tudtuk, elkezdődhet-e egyáltalán a mi iskolánk rekonstrukciója. Ám annyira kirívó volt áldatlan helyzetünk a többi gyermekintézményhez képest, hogy a szé- csényi ÉPSZÖV végül is hozzáfogott. Albérletben A tetőn kezdték a munkát, időt adva az iskolaiaknak, hogy kiköltözzenek »z épületből. — Mindent vwmünk kéllett, az utolsó színes fapálcikáig, hegy az építők ne a mi holmijainkat legyenek kénytelenek kerülgetni, zavartalanul dolgozhassanak. Beláttuk, mert úgy gondoltuk. albérletben elég lesz egy tanévet kihúzni valahogy... — No, és hova ment albérletbe a Kimi Béla Általános Iskola ? , — Négy osttály és a könyvtár a diákotthonba költözött. Három osztály a Dózsa iskola romkertá épületébe vonult. Egy osztály a mi feldúlt iskoláink egy melléképületében húzta meg magát. A felső tagozatosok pedig délután jártak iskolába a Dózsa épületébe. A napközis csoportok egy ideig a művelődési központban voltak, később a pártbizottság helyiségeiben helyeztük el őket. — Mi lett tíz hónapra az iskola berendezésével, eszközeivel ? — Az alsósok vittek magukkal, amit lehetett. A többit meg a romkerti iskola egy félkész nagy helyiségében halmoztuk fel. Plafonig zsúfoltuk. Ot voltak a padok, szekrények, képek, eszközök. Nem mondható, hogy nagy nyugalomban, mert betörtek a helyiségbe. Igaz, a nagy szűkösségben nem tudták áttekinteni a lehetőségeket az illetéktelen behatolók, így bosszúból csak a színes rudakat szórták szét. — Nem ez volt az egyetlen váratlan momentum. A sokat emlegetett télben szétfagytak a vécék a romkerti épületben. Mivel három osztálynyi gyerekről volt szó, gyorsan intézkedni kellett: a szomszédos óvodában félkész állapotban voltak a mosdóhelyiségek. Azt gyorsan befejezték, felszerelték. — Ilyen hányatott körülmények között hogyan tudtak dolgozni ? Az igazgatóhelyettes tanítónő kis büszkeséggel válaszol: — Nem csökkentek a tanulmányi eredmények! A gyerekek is érezték, hogy ezek nem mindennapi körülmények, megemberelték magukat, jobb lett a magatartásuk, fegyelmezetten viselték a felújítás nehézségeit. Nem hagytak magunkra — Az iskotei étet azonban nem csak a tan utasból-tanításból áll rendes körülmények között... — Csak az őszi hulladékgyűjtési akció maradt el. Megtartottunk minden szakkört, minden iskolai ünnepséget. Talán az úttörőmozgalom kicsi t megsínylette az elmúlt tanévet. — Szakkört például mikor, hol tudtak tartani ? Elneveti magát a ftataiasz- szony: — Lakásban, művelődési házban, parkban, mikor, hol. Napi feladat volt megszervezni. Egyébként mindenről naponta kellett gondoskodni, soha sem lehet tudni, mit szül a konkrét helyzet. Hétfő reggel még úgy tűnt, lehetetlen megtartani az orosz szakkört kedd délután, ám kedd délelőtt magától megoldódott, mert kínálkozott a lehetőség. Kizökkentünk a megszokott ritmusunkból, ami azelőtt rutinszerűen, kipróbált kereszületett tek között zajlott, most külön figyelmet követelt. Hozzá keli . azonban tenni, hogy nem hagyott magunkra bennünket a város. Mindez csak úgy volt túlélhető, hogy Pásztó minden intézménye, vállalata támogatott bennünket. S az építők pedig tették a dolgukat. Alig akartuk nekik elhinni, hogy ezt a tanévet már a megszokott, mégis egészen új falak között kezdhetjük. Pedig így történt. Az albérletben töltött tanév alatt az ÉPSZÖV munkásai kicserélték az összes ajtót, ablakot, korszerűsítették a fűtést, a' világítást, minden szinten új mellékhelyiségeket alakítottak ki, beépített szekrényeket helyeztek el a folyosókon, vakoltak, tataroztak, minden osztályba kézmosókat szereltek fel. Mint kisgyerekek a karácsonyfánál A i ragyogóan kitakarított épületet most is áthatja a festék szaga. Én „tiszta szagnak” nevezem ezt magamban, otthon is ilyet érzek festés után, de más a lakás és más egy közintézmény. Pász- tón mégis kevés a különbség. mert ezt az iskolát úgy takarították szocialista brigádok, szülők, tanárok, mintha a saját otthonukat csinosítanák. Nap nap után társadalmi munkások vakarták a cementet. mosták az ablakokat, a padlót. Aztán a függönyök, az apróságok is helyükre kerültek. — Amikor elkészültünk, valósággal rácsodálkoztunk — meséli Gáspár Bálintné, — Mint a kisgyerekek a karácsonyfánál, úgy álltunk nneg- bűvölve. Mindez tszenbárommillió- ért és a város valamennyi üzemének, intézményének összefogása árán sikerülhetett, terven kívül. — Még folyik a tornaterem felújítása és a könyvtár kialakítása, ám az is elkészül hamarosan — egészíti ki az kifonmációkat Tolnav Béka, a városi tanács művelődési-egészségügyi és sportosz- tályanak vezetője. — S ha az kész, elégedett lesz az intézményhálózattal? — Igen. — Soha ilyen eredményes terv-ciklust nem zártunk — viszi tovább a beszélgetést Szilágyi Albert, a városi párt- bizottság titkára. — Igaz, ahhoz. hogy a Kun Béla iskola megfiatalodjon, Pásztón mindenkinek össze kellett, húznia magát egy kicsit. A következő ötéves terv első oktatási feladata lesz a mátra- szölősi tagiskola bővítése. Meg akarjuk szüntetni ott a két műszakos tanítást. Pásztó utcáin nem lehet mostanában sétálni. A gázvezetékek fektetése folyik, a városközpontban mindenütt építkeznek. Szépül, gazdagodik a település — ahogy egy városnak kell. Veszprémi Erzsébet KAMERAKÖZELBEN LINO VENTURA A szeptemberi Jelenkor r A Pécsen szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának élén összeállítás köszönti Vas Istvánt 75. születésnapja alkalmából. A költő versciklusát, Fodor András Találkozás a hídon című költeményét és Kabdebó Lóránt tanulmányát olvashatjuk bz összeállításban. A szépirodalmi rovatokban emellett Ágh István, Botár Attüa, Czigány György, Takács Zsuzsa és Vészi Endre versei, továbbá Kalász Márton, Sándor Iván és Virág Károly prózai írásai kaptak helyet. Nem valami dicső kezdet, dehát így történt. Jó harminc évvel ezelőtt francia filmesek „egy rokonszenves bikát” kereslek, egy mellékszereplőt Jeanne Mareau és Jean Gabin filmjéhez. Rátaláltak, és ezzel kezdődött karrierje. Az azóta eltelt évtizedekben jóformán szünet nélkül forgat, s neves rendezők foglalkoztatják. Angelo Borriniként született 1919-ben Pármában. Tízéves volt, amikor édesanyjával Párizsba költözött, és hamarosan a legkülönfélébb munkákkal próbálkozott a megélhetésért. Többek között profi bokszolóként kereste a kenyerét. Aztán egy baleset miatt búcsút kellett mondania a hivatásos sportolásnak, de aztán felfedezte a film. Lino Ventura — elsősorban külső adottságai miatt — gyakran játszik bűnözőt is, bűnüldözőt is, de nem hagyta magát beskatulyázni a „kemény férfi” szerepébe. Már az ötvenes évek végén játszott a Montparnasse 19-ben, és a Marie-Octobre-ban, amit nem olyan régen láthattunk a tévében. Bűnügyi filmek, kalandtörténetek, klasszikusok adaptációi, társadalmi drámák — több mint hatvan filmben bizonyította sokoldalúságát. Egyik legemlékezetesebb alakítása A nyomorultak Jean Valjean-a. „Olyan ember vagyok, minit bárki más — vallja. — Elfogadom hivatásomul, hogy sztár vagyok, de igyekszem, hogy ne váljak ennek rabjává.” Azt mondják róla, hogy a magánéletben szűkszavú, lágyszívű ember. Ö, aki egyes szerepeiben a gyerekekkel sem könyörületes, az életben viszont négy gyermek apja, sőt, már nagyapa. Kiváló művész, politikailag baloldali beállítottságú. A magyar közönség láthatta őt az említetteken kívül például Az ördög és a tíz- parancsolat, A szilíciaiak klánja című filmekben. És ő játssza a Kiváló holttestek című olasz dráma egyik főszerepét is. Az izgalmas politikai krimit szeptember 21- én, szombaton este 21 óra 55 perces kezdettel sugározza televízión az 1-es műsorban. (e—s) 4 NÓGRÁD - 1985. szeptember 14., szombat Kiállítás előtt Lassan befejeződik Szécsényben a Kubinyi Ferenc Múzeum kilenc hónapig tartó külső és belső átalakítási munkálata. A tetőszerkezet felújítása már elkészült, jelenleg az októbertől látható vadászati —, három kép — és régészeti kiállításon dolgoznak a múzeum emberei. A régészeti kiállítás megyénk újkori és rézkori leleteit mutatja be. Tárnoki Judit régész a megyénk területéről bekerült anyagokat válogatja és dolgozza tel. A kiállításra alkalmas tárgyakat a restaurátorok tisztítják, kipótolják. A régész irányításával (az elkészített forgatókönyv szerinti a tárlókban helyükre kerülnek az elmúlt évszázadok tárgyi emlékei. Bencze Péter képriportja
