Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-14 / 190. szám

Világszerte helyesléssel fogadták a Szovjetunió új kezdeményezését Mihail Gorbacsov válaszai a TDSZSZ munkatársának KÉRDÉS: Hogyan értékeli a világközvélemény reagálá­sát az új szovjet kezdemé­nyezésre, az atomrobbantá­sok moratóriumára? VÁLASZ: A széles közvé­lemény hangulatából ítélve úgy gondolom, joggal mond­hatom, hogy a Szovjetunió — amely egyoldalúan beszünte­tett minden atomrobbantást és felhívta az Egyesült Álla­mokat a lépéshez való csat­lakozásra — új kezdeménye­zését világszerte helyesléssel fogadták. Számos országban, köztük az Egyesült Államok­ban neves államférfiak, po­litikusok és közéleti szemé* lyiségek támogatóan nyilat­koztak az atomfegyver-kísér­letek moratóriumának gon­dolatáról. kiálltak amellett, bogy a többi átomhatalom is kövesse a Szovjetunió pél­dáját. Javaslatunkban konk­rét, kézzelfogható intézke­désről van szó. s az emberek az atomfegyverkezési hajsza lelassításának, maid nedig be­szüntetésének reményét lát-' ják benne. Tudom, hogy kezdeménye­zésünk nem mindenkinek tet­szett. Nem tetszik azoknak, akik nyugaton ragaszkodnak a fegyverkezési hajsza foko­zásához. azoknak, akik hasz­not húznak a fegyverkezés­ből, és így nem akarják az atomkísérletek beszünteté­sét. Azért ellenzik a morató­riumot, mert nem óhajtják, hogy leálljanak az atomfegy­ver-futószalagok. Ragaszkod­nak ahhoz az illúzióhoz, hogy bármi módon katonai fö­lényre tegyenek szert. Eköz­ben badarságokat terjeszte­nek a Szovjetunió politiká­járól, s arról, hogy miért hir­dettünk moratóriumot az atomrobbantásokra. Pedig ez a mi részünkről becsületes és nyílt lépés volt. Azért szántuk el magunkat a moratóriumra, mert mélysé­gesen meg vagyunk győződve arról, hogy az atomfegyver­zet növekedésének, további ■kifejlesztésének leállítására gyakorlati intézkedéseket kell tenni. Egyáltalán nem töre­kedtünk arra, hogy az ame­rikai kormányt nehéz hely­zetbe hozzuk. Akciónkról le­vélben előre értesítettük az Egyesült Államok elnökét; levelünkben javasoltuk az amerikai félnek, hogy ha­sonló módon járjon el ő is. Szeretnénk, ha az amerikai vezetés kedvező választ adna felhívásunkra. Washingtoni hivatalos sze­mélveknek a moratóriumról elhangzó nyilatkozataiból az tűnik ki, hogy Washingtonban sajnálatos módon inkább azon fáradoznak, miként lehetne valahogyan kibújni a válasz alól. Bizonyára nem tévedek, amikor azt mondom, hogy vi­lágszerte más magatartást várnak az amerikai kormány­tól. KÉRDÉS: Reagan elnök a napokban azt mondta, hogy az Egyesült Államok azért nem hirdethet moratóriumot az atomrobbantásokra, mert be kell fejeznie betervezett nuk­leáris programjait. Azt állítot­ta, hogy a Szojvetunió már befejezte atomrobbantásainak sorozatát és megengedheti magának a lélegzetvételnyi szünetet. Ez igaz? VÁLASZ: Az atomrobban­tások egyoldalú beszüntetésé­ről hozott dönés előtt a szov­jet vezetés gondosan, beható­an megvizsgálta ezt a kér­dést. Nem volt egyszerű el­szánni magunkat. Azért, hogy kimondjuk az egyoldalú mo­ratóriumot, meg kellett szakí­tani a kísérletek programját, s a programot nem fejeztük be. Az év folyamán a morató­rium bejelentéséig a Szovjet­unióiban gyakorlatilag ugvan- annvi atomrobbantás történt, mint az Egyesült Államok­ban. Amennyiben viszont a mostanáig végrehajtott összes aíomkísérletekről beszélünk, úgy az Egyesült Államokban jóval több volt belőlük, mint a Szovjetunióban. Ezt a Fe­hér Ház is nagyon jól tudja. A Szovjetunió az egyoldalú moratóriumról döntve, nem matematikai mérlegelésekből indult ki, hanem elvi-politi­kai elképzelésekből, arra tö­rekedve, hogy előmozdítsa az atomfegyverkezési hajsza be­szüntetését, ugyanerre buz­dítsa az. Egyesült Államokat és az atomfegyverrel rendel­kező többi országot. Célunk nem valamiféle lélegzetvétel a robbantások között, hanem az atomfegyver-kísérletek álta­lános és teljes beszüntetése. Olvan vélemények is hall­hatók, hogy az atomrobban­tások moratóriuma nem felel meg az Egvesült Államok ér­dekeinek. Márpedig a mora­tórium fontos, lépés a halált hozó atomfegyverek további tökéletesítésének beszünteté­séhez vezető úton. Minél to­vább szünetelnek a kísérle­tek, annál gyorsabban avul­nak el a felhalmozott fegyve­rek. Végül pedig a moratóri­um a lehető legkedvezőbb fel­tételeket teremti ahhoz, hogy megállanodhassunk az atom­kísérletek beszüntetésében, ahhoz, hogy további léoést te­hessünk az atom fegyverek ál­talános felszámolása felé. Felvetődik a kérdés: mi az, ami itt nem felel meg az Egyesült Államok, az ameri­kai nép érdekeinek? Ez az út csak azoknak nem alkal­mas, akik az erőszakra épí­tenek, akik terveket szövö­getnek újabb és újabb atom_ fegyverfajták létrehozására, akik célul tűzték ki a fegy­verkezési hajsza kiterjeszté­sét a világűrre. De mit ér­nek akkor a béke és a nem­zetközi biztonság megszilár­dításáról tett többszöri wa­shingtoni kijelentések? Az Egyesült Államok az atomfegyverkezésben való le. maradásával próbálja magya­rázni, hogy miért nem kíván, ja az atomkísérletek beszün­tetését. Ez csupán kibúvó. Annáik idején is arról beszélt, hogy „lemaradt” a bombázó repülőgépek, később pedig a rakéták kifejlesztésében. Ez minden esetben tudatos meg­tévesztés volt, s ezt később maga Washington is beismer­te. Más szóval, az állítóla­gos lemaradást rendszerint akkor veszik elő, amikor a katonai fölény megszerzésére törnek, s egyáltalán nem tö­rekednek fegyverzetkorláto­zásra. Pedig éppen ezek azok a kérdések, amelyekben a politikai vezetésnek nem a szovjet veszélyt ecsetelő le­gendák alapján, hanem a reá­lis helyzetből kiindulva, a saját biztonság, a nemzetközi biztonság érdekeinek szem előtt tartásával keli döntést hoznia. KÉRDÉS: Hogyan látja az ellenőrzés problémáját az atomrobbantások beszünteté. sére tett javaslat összefüggé­sében? VÁLASZ: A nálunk, az Egyesült Államokban és más országokban meglevő tudo­mányos-műszaki lehetőségek 'kellő biztonságot kínálnak ahhoz, hogy még a cseké­lyebb erejű atomrobbamtás is észlelhető legyen. Aki az el­lenkezőjét állítja, az is na­gyon jól tudja, hogy igy van. Az atomrobbantások be­szüntetésével kapcsolatos egy­oldalú lépések önmagukban természetesen nem vezetnek az atomfegyverkísérletek ál­talános és teljes beszünteté­séhez. Ahhoz, hogy ez a probléma egyszer s minden­korra megoldódjék, nemzet, közi megállapodásra van szük­ség. A kötelezettségeken kívül az ilyen megállapodás tartalmazná mind a nemzeti, mind pedig a nemzetközi el­lenőrzés megfelelő rendszerét is. Röviden: mi az atomrob­bantások beszüntetésének el­lenőrzése mellett vagyunk, de ellenezzük, hogy a kísérle­tek beszüntetése helyett meg­figyelők jelenlétében foly­tassák azokat. Mellesleg, az atomfegyver­kísérletek általános és teljes beszüntetésének problémája egyáltalán nem új keletű. A kérdést néhány évvel ezelőtt részletesen áttekintették a Szovjetunió, az Egvesült Ál­lamok és Anglia között folyó háromoldalú tárgyalásokon. Ezeken részletekbe menően megvitatták az ellenőrzés kérdéseit is. A felek sok te­kintetben közel álltak a köl­csönös megértéshez. Az Egyesült Államok azonban megszakította a tárgyaláso­kat. mégpedig azért, mert a felvázolt korlátozások zavar­ták a Pentagon terveit. Többször javasoltuk az Egyesült Államoknak a tár­gyalások felújítását, és most is az atomfegyver-kísérletek teljes beszüntetését sürgetjük. Sokkal könnyebb lenne tár­gyalni és eredményeket elér­ni olyan körülmények kö­zött,- amikor sem a Szovjet­unióban, sem az Egvesült Ál­lamokban nem folynak atom­kísérletek. Az Egyesült Államok azon­ban nem akar visszatérni a tárgyalóasztalhoz. Ez nem je­lenthet mást, mint azt, hogy az Egyesült Államok nem óhajtja sem az atomkísérle­tek beszüntetését, sem a meg­bízható ellenőrzési rendszert. Más következtetés nem von­ható le. Vannak, akik azt mondják, hogy az atomfegyver-kísérle­tek beszüntetésének kérdését a genfi leszerelési konferen­cián keM megvizsgálni. Nos, mi erre ott* is készen állunk. Genfben azonban az Egyesült Államok és más nyugati or­szágok már hosszú ideje sza­botálják az ilyen tárgyalá­sokat. A kérdés tehát nem az, hogy hol vizsgáljuk meg az atomfegyver-kísérletek bé- szüntetését. A lényeg az. hogy komolyan és halogatás nélkül lássunk hozzá a kér­dés megvizsgálásához, egye­bek között tekintetbe véve a közelgő szovjet—amerikai ta­lálkozót is. KÉRDÉS: Véleménye sze. rint számíthatunk-e arra, hogy végül is kedvező döntés születik az atomkísérletek kér­désében? VÁLASZ: Gondolom, igen. Az Egyesült. Államoknak a javaslatunkkal kapcsolatos jelenlegi magatartása nem ad ugyan okot a derűlátásra, a reményt mégsem szabad fel­adni. A következőikről van szó: túl nagy a Szovjetunió és az Egvesült Államok fele­lőssége ahhoz, hogv elzárkóz zanaik a biztonság lényegi kérdéseinek megoldása elől. Amit javaslunk, az reális le­hetőséget kínál a nukleáris fegyverkészleteik növekedésé­nek leállításához, ahhoz, hogv végire hozzáláthassunk az atomfegyverek korlátozásához és végső soron megsemmisíté­séhez. A burgenlandi borvidék Botrány a szomszédbon (2.) Borban a hamisság? H ueuök bizalmat vissza kell szerezni A rekkenő hőségben Odes- dorf kedvelt tóvendéglőjének teraszán, a fák árnyékában kerestünk menedéket. A für­dővendégekkel zsúfolt étte­remben szinte mindenki sört vagy üdítőt ivott. Amikor a pincér udvariasan megállt az asztalunk előtt, én egy pohár rusti rizlinget kértem. Éreztem, hogy kissé gyana­kodva végigmér, a tekinteté­ből szinte olvasni lehetett, mire gondol. — Jóember, ma­ga nem tudja, mi történt? — Rustit? — kérdezi kétel­kedve. — Igen. ha lehet, glikol nélkül — élcelődöm. A pincér mosolyog és hoz­záteszi : _ — Ma már több ezer ember megfordult itt nálunk, de az egyik kezemen meg tudnám számolni, hányán kér­tek bort. A Fertő-tóig nyúló hatal­mas szőlőtáblák között foly­tatjuk utunkat A kordonok szomszédságában ott árválko­dik Satther Martin turista- kocsmája. Takaros épület, va­lamikor jobb időket - látha­tott. Lehet vagy tizenöt asz­tal az ivóban, de csak egy­nél ülnek. A kocsmáros és felesége a pultot támasztja. — Rossz idők járnak ránk — mondja. — Ha tavaly ilyenkor jön. talán mégheiy- lyel sem tudom kínálni, any- nyian voltak. Most meg csak a törzsvendégek térnek be hozzánk. Nézem a régi. de ízléses berendezést, igazán hangula­tos. — Apám 1932-ben építette ezt a vendégfogadót. Az őse­im is mindig a borból éltek. Nekünk öt hektár szőlőnk van rizling, tramini, muskát- ottonel és kékfrankos. Min­den évben áprilistól októberig itt mérjük a saját borainkat. — Ha nem jönnek a ven­dégek, mint régen, és meg­csappan a bevétel, mihez kezd ? — Nem tudom. Mit tehe­tek? Várok és bizakodom. Én csak ehhez értek. Egy azon­ban biztos, itt minden sző­lősgazdának az utóbbi idő­ben sok az álmatlan éjszaká­ja. A kereskedők elvitték a bort, sok kistermelőt még ki sem fizettek. A hamisítókat letartóztatták, de mi a garan­cia, hogy fizetni tudnak? So­kan most gépesítettek, hitele­ket vettek föl a bankból, amit törlesztenünk kell. De miből? Ha ők sem látnak pénzt. Az emberek óvatosabbá vál­tak, a szupermarketekben egy­re kevesebb osztrák bor foev. — Nincs ebben semmi kü­lönös — mondia Hans Gus­tav Ed öcs. a jónevű eisenstad- ti fotóművész. — Én igazán nem szoktam megtagadni ma­gamtól. ami jó az életben, de a történtek után kétszer is meggondolom, míg egyszer a horosnohár. után nvúlok. Évekkel ezelőtt, amikor a spa­nyolok az olívaolajhoz mo­torolajat t-c^ertek. és ennek hatására többen megvakultak, itt Auszn'ában látványosan hosszú időre visszaesett az olivaolai-forsalom. Meglátja, ígv lesz ez a bornál is. A bi­zalmat mindig könnvebb el­játszani, mint visszaszerezni. Én mindie mondtam, aki tisz­tességes. annak nyugodt lehet az álma. — De azért ő is kerülhet nehéz helvzpthe — teszi hoz­zá Fritz Hiob*1, aki már 35 éve üzletvezetője az eisens­tadti Sepp Höll mintaborgaz­daságnak. — A hamisítók évekig mo­solyogtak, ha árajánlatot küldtem nekik, mert én a va­lódi borokat nem tudtam olyan olcsón adni, mint ők. Most végre kiderült’, hogy mi­ért... A borhamisítók nem ismer­tek határt.’ A pénz nagy úr, és úgy tűnik, a pancsolás, ahogy diszkréten áz osztrá­kok mondják, jó üzletnek in­dul. Az apetloni Josef Tschi- dánál és a podersdorfi Georg Steinernél kétmillió liter gli- kollal hamisított bort foglal­tak le, A botrány alapjaiban érinti 'az osztrák bőripart. A szomszédos Ausztriában 42 ezer családnak ad kenyeret a szőlő. Tcvaly 3 millió hekto­liter bor termett. Ebből 478 ezer hektó hagyta el az or­szágot. Az NSZK és az USA importőrei már bejelentették: egyelőre nem rendelnek újabb osztrák borokat. Otto Petemichl, a burgen­landi borkereskedők elnöke -sem tud semmi biztatót mon­dani. — Külföldi ügyfeleink még olyan megrendeléseket is visszamondták, melyeket a botrány kipattanása előtt kö­töttek. Az NSZK ..Aldi” élelmi­szerlánc, a ..Quelle”, a „Her- tie” bevásárló menedzserei ki­adták a jelszót, osztrák bort nem szabad átvenni. A bot­rány és a bojkott egyaránt nagv. Josef Wieslert. a burgenlan­di tartományi kormány mező- gazdasági ügyekkel foglalkozó elnökhelyettesét hiába keres­sük. A titkárnő udvariasan közli. Wiesler urat Bécsbe rendelték. hogv a burgenlan­di borhamisítási ügvről jelen­tést teeven a központi kor­mánynak. — A főtitkár úr, Konrad Linzer azonban 11 órakor varia önöket. Néhánv perccel a megbe­szélt időpont előtt már ott ültünk a főtitkár fogadószo- báiáhan. Pontosan 11 órakor meviplonf az ajtóban, elnézést kért. hoov néhány percet még várakoznunk kell. A beszélgetésen dr. Hans Andort, vezető kormánvtiszt- v’selp is részt vett. Nem ke­rülgetjük a témát. Ahogy mondani szokás, a közepébe vágtunk. — Innét, a tartományi kor­mányhivatalból hogyan ítélik meg a borbotrányt? — Rendkívül érzékenyen érint bennünket. Burgenland- ban 22 ezer család él a sző­lőből. Nem mindegy szá­munkra. hogyan alakul a sor­suk. Egy biztos, vissza kell állítanunk a burgenlandi bo­rok iránti bizalmat. — Hogyan tudtak ilyen za­vartalanul munkálkodni a borhamisítók? Nem volt túl laza az ellenőrzés?- Eddig is szabályok kö­tötték a bortermelést. Aki ex­portra akart szállítani, ellen­őriztetnie kellett a szőlő mi­nőségét és pontos kimutatás készült a mennyiségről. Mind­ezt hivatalosan igazoltuk. Tu­lajdonképpen itt jártak túl az eszünkön. Ezek a gazdák az általunk ellenőrzött szőlőből készült bort nem külföldre szállították, hanem belföldön értékesítették, és az export­minőséget igazoló írást meg­tartották. Ezeket az okmányo­kat aztán eladták a nagyke­reskedőknek, akik ezzel visz- szaéltek. Ezért a hivatalos írásért a kereskedők nagyon jól fizettek. Tudomásunk van olyan esetekről, amikor há­rom sehillinget adtak az ok­mányon lévő bor literéért. Tehát, ha tízezer literről szólt a bizonylat, 30 ezer schiliin- gért cserélt gazdát a pecsét­tel ellátott okmány. — Mindenkinek nagy tanul­sággal szolgál ez a botrány, termelőnek és az ellenőrző szerveknek egyaránt. A minő­ség megőrzése érdekében új bortörvényre van szükség. Az eddiginél sokkal szigorúbban kell ellenőrizni a bor útját, a termőiétől a fogyasztóig. Mi­nőségi bort nedig csak palac­kozva szabad exportálni. Ami a vegvi elemzést illeti, eze­ket a borokat a nyugatnémet és USA imnortőrök ugvanúgv megvizsgálták, mint mi, és semmi rendellenességet nem találtak. Fagyállót, mondia, kinek jut eszébe borban ke­resni? Csak érdekességként emlí­tem: a versenyeken, nemzet­közi szaktekintélyek hírálták borainkat. A közelmúltban a bordeaux-i bnrvilá averse oven a rusti West burg'indi a leg­magasabb elismerést, az Os- car-díjat érdemelte ki. Puskás Csaba NÚGRÁD - 1985. augusztus 14., szerda Japán repülőgép-szerencsétlenség Eddig hét túlélőt találtak meg a Japánban történt leg­nagyobb légi katasztrófa után. Közöttük van két kislány, az egyik édesanyja és egy férfi. Továbbra is nagy erővel folyik a kutatás a szerencsét­lenség színhelyén, a Tokió­tól mintegy 100 kilométerre északnyugatra fekvő, 2100 méter magas Ogura-hegy ol­dalán. A JAL japán légitár­saság egyik rövid távú repü­lésre átalakított Boeing—747 gépe hétfőn Tokióból Oszaka felé tartott, fedélzetén 509 utassal és 15 főnyi személy­zettel. A kiadott utaslista sze­rint a gépen utazó 21 külföl­di között nem volt magyar állampolgár. A japán utasok nagy ré­sze szülővárosába Utazott, hogy megünnepelje a halot­tak emlékének szentelt budd­hista oboniinnepet. A JAL légitársaság az ál­dozatok hozzátartozói számá­ra több járatot indított, hogy elszállítsa őket a szerencsét­lenség színhelyére. A közle­kedési minisztérium szóvivő­jének közlése, szerint a gép pilótája a felszállás után nem sokkal jelezte a tokiói irányítótoronynak, hogy az egyik hatsó ajtó megrongá­lódott. és kényszerleszállást fog megkísérelni. Az ameri­kai Boeing cég több mérnö­ke úton van Japán felé, hogy segítséget nyújtsanak a sze­rencsétlenség okainak feltárá­sához. Ha nem találnak több túl­élőt. akkor ez az eset a re­pülés történetének második legsúlyosabb katasztrófája. 1977-ben a Kanári-szigetek­hez tartozó Tenerife repülő­terén két Boeing—747 a ki­futópályán összeütközött, s ennek következtében 582-en vesztették életüket. A japán Kvodo hírügynök, ség a tokiói rendőo-ség infot. mációi alapián közölte: két névtelen, magát ..radikális­nak” nevező telefonáló azt ál­lította. hogy ők robbantották fel hétfőn a Tokióból Oszaka felé tartó Boeing—7^7 utas­szállító gépet, fedélzetén 509 utassal és 15 főnyi személy, zettel. Az ügyben nyomozó rend­őrség egyelőre blöffnek te­kinti a telefonhívásokat, ame­lyek körülbelül egy órával az után érkeztek, hogy az óriásgép eltűnt a tokiói irá­nyítótorony radar képernyőjé­ről . . (MTI) 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents