Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-10 / 187. szám
Művelődési ház — születőben Üj seprő, jól seper. Fiatal, energikus munkatárs életet hozhat a házba. Hozhat... Ügy legyen! Rodák Imréné Varsányban talán tényleg szerencsét hoz a népművelői munkakörben. Igaz, hogy nincs szakkepzettsege, érettségivel látja el tavaly augusztustól a művelődési ház vezetését, de helybeli, ismeri az itt lakókat, szereti a gyerekeket — egy évig óvodában is dolgozott —, és a könyvtárosi munkában már néhány hónap otan egészen szép eredményeket mutathat föl. Nyolc és fél ezer kötet ma már a körzeti könyvtár állománya, két napi-, hét heti- és tíz havilap >ár az intézménybe. Provokáló a kérdésem, szándékosan: vajon csak a könyvtári munkát tekinti eny. nyíre fontosnak, szívügyének, vagy a sarkára fog állni, ha más közművelődési témákról is szó esik az illetékesekkel, a tanácsi vezetőkkel, a gazdasági egységek képviselőivel zajló beszélgetéseken? Judit nem lepődik meg, sértődést sem érzek a válaszában. — Körűi lehet nézni... Igazán otthonossá, esztétikussá még csak a könyvtári helyiségeket sikerült tennünk. De már a nagyteremben ott függ a falon a pávakör fellépéséről készült tabló, van néhány társasjátékunk, amit az egykori ifjúsági klubtól örököltünk... Vannak elképzeléseink a falak, a folyosók „felöltöztetésére”, a helyiségek minél jobb kihasználására. Ám először a falunak meg kell ismernie a házat, nekünk pedig az ő igényeiket. Ha lesz közös terv, ahhoz kérni fogok segítséget... Egyedül semmire se megyek, jói tudom. Asztalfoei a nagyteremben Azt mondja, szerinte ma is sokan élnek a faluban, akik alig tudnak az új művelődési házról. Pár hónapra még szükség van, hogy ismertté legyen széles körben. A gyerekek, az iskolások rögtön, a tavalyi intézményátadás után fölfedezték, és sok időt itt töltenek. Belőlük lesz majd a jövő ragyogó ifjúsági klubjának törzsgárdája... Manapság ritka esemény, hogy egy községben újdonatúj művelődési házat adnak át. A szakemberek természetesen rögtön megjegyezték: ez még csak épület, be kell lakni ahhoz, hogy valóban a kulturális élet helyi, körzeti központja legyen. Ez a munka a könyvtárban már elkezdődött. Egy nemrégiben elkészült jelentésben olvastam a következő adatokat: 1982'83-ban 270 olvasó volt összesen, s 2700 kötetet vittek haza. Könyv- kiállítás, könyvtárbemutatófoglalkozás alig volt, a nagyon szűkös helyen. 1983-ban mindössze négy és fél hónapot tartottak nyitva — ezalatt 192 olvasó 1602 könyvet kölcsönzött. Se gazdája, se használója nem volt igazából az intézménynek. Aztán 1984. második fél évében, amikor Rodák Imréné ide került, folyamatossá vált a nyitvatartás, lassan-lassan emelkedett a látogatók száma. Ami ennél is fontosabb: könyvbarátszakkör alakult, versmondóversenyt, rendhagyó irodalomórákat tartottak (Szentpál Mónika és Kun János voltak az előadóművészek.) Elindult a színvonalasabb tartalmi munka; 14 úttörő, nyolc felnőtt kapcsolódott be a megyei olvasópályázatba. míg a kisdobosoknak „házi”-olvasópáIvázatot rendezett a fiatal könyvtárosnö. Fél esztendő sem kellett hozzá — persze az új intézmény vonzása, a nagyobb terület komoly szerepet játszott ebben, a lelkes népművelői munka mellett —, hogy rekordot döntsenek, háromszáz fölé emelkedjen az olvasók száma, közel négyezer kötet találjon érdeklődőre. Rodákné a nagyteremben járva elmondja, a padló alatt egy ugyanilyen hosszúságú és szélességű területen pince van, a termelőszövetkezettel és a tanáccsal közösen klubot terveznek oda. Jelenleg még csak születőben az igazi művelődési ház. Az egyetlen nem könyvtárhoz kötődő közösség a heiyi hagyomány- őrző csoport, ők itt próbálnak. Kéthetente diszkót rendeznek. Az ifjúsági klub csak lassan formálódik; nem elég erős a KISZ-szervezet ahhoz, hogy ütőképes programmal összefogja a fiatalokat. Szeretnének kismamaklubot is. Egy foglalkozás már volt, amikor felmerült az ötlet, hogy ne csak egy-egy ismeretterjesztő előadást tartsanak, hanem közösséget alakítsanak a közös problémákat együtt megbeszélő fiatalasz- szonyokból. Az életmód gazdagítása, jobb minősége érdekében vetődött föl egy cigányklub indításának ötlete is. A megye sok településén működött hasonló, érdemes lenne a tapasztalatokról beszélni a szervezőkkel. hogy ne maguk „találják föl a spanyolviaszt”; olyan baklövé. seket ne kövessenek el, amit máshol az útkeresés idején elkövettek. Furcsa ellentmondás: itt van egy szép, tágas művelődési ház — a folyosója csaknem olyan alapterületű, mint a régi könyvtárszoba —, de a belső tere még nagyon sivár. Egyetlen nagytermi rendezvény volt július közepéig: egy gyerekszínházi előadás, két kiállítást láthattak az előcsarnokban — Szécsény és vonzáskörzete 40 évéről, valamint a megyei könyvtártól kapott könyvtártörténeti anyagot. Művelődési ház — születőben. Tervekről írtunk. Varsányban sokak segítségére, összefogására lesz szükség, hogy megvalósuljanak. G. Kiss Magdolna Elet a könyvtárban MŰSZAKI KÖNYVTÁR ÉS MEGÜJUIÁS Okos ember eltanul, de nem másol A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban okosan találták meg a műszaki könyvtár helyét: a fejlesztési osztály hatalmas tervezőirodájából nyílik az ajtaja. Így éppen azok juthatnak a legkönnyebben hozzá a kívánt szakirodalomhoz, akiknek arra a leginkább szükségük van. Mert ma már aligha lehet új dolgokat — pontosabban termékeket — kisütni folyamatos, pontos és úgymond naprakész ismeretek nélkül. Meg aztán kisütni sem lehet úgy, mint évekkel ezedőtt: töprengve naphosszat az íróasztalok mellett, egyedül, vagy a kollégákkal beszélgetve, mi is legyen a teendő. A műszai. technikai, tudományos fejlődés hihetetlen mértékű felgyorsulása hatott az intézmények, termelőegységek munkájára is, átformálva a szemléletet és magatartást, a korábbi gyakorlatot. RENDEZÉS ALATT A közel hatezer kötetes, szabványokat és több mint százféle — köztük orosz, német és angol nyelvű — folyóiratot tartalmazó műszaki könyvtárba lépve elsőként gondozatlansága tűnik fel. A padlón több tucat lap egymás mellé sorakoztatva, a zsúfolt polcokon sután odarakott könyvek. — Említettem, hogy nagy most a rendetlenség — mentegetőzik Nagy Mihály fejlesztési osztályvezető. — Több oka van ennek. Az. egyik, hogy régebbtől nincs függetlenített könyvtárosunk; csak februárban várható vissza a gyermekgondozási szabadságról. Nagyobb ok azonban, hogy a könyvtár állományának egyes részeit most rendezzük, és a vele megbízott kolléganőnk, Angyal Zoltánná szabadságon van. Egyébként, ő adminisztrátor, s munkaidejének a felét tölti ki a könyvtár ügyeinek intézése. Jelenleg nincs hivatalos nyitvatartási idő sem. Ennek viszont inkább az előnyeit élvezik, hiszen mindenki akkor keresgethet a szakiroda- lomban, amikor csak kedve tartja. Az idegen nyelvű folyóiratokból fordításokat készíttetnek, részint hivatásosokkal, részint a gyárban dolgozó, oroszul, németül, angolul jól tudó munkatársaikkal. Rendszeresen küld kivonatokat az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, valamint a Prodinform is. Persze azt mindenki tudja. sokkal jobban lehetne hasznosítani a külföldön már tudottakat, ha a műszaki — a szakmunkásokra nem is merek gondolni — gárda zöme beszélne valamilyen idegen nyelven. De országunkban sajnos ez még egyelőre csak gyakran elhangzó vágyálom. Az SVT is pár éve elkezdett egy német nyelvtanfolyamot, ám a kezdeti lendület hamar elapadt, s a kudarc máig tétlenségre kárhoztat. — Amire a mi szakmánkban szükség van, amit a mi dolgozóinknak tudni kell, ahhoz a könyvtárunkban hozzá lehet jutni — mondja a fejlesztési osztályvezető. Nemcsak gazdag, választékos is az állomány. OLVASÁSI INDÍTÉKOK A jelenlegi könyvtáros segítésével ketten lettek megbízva. Átlagosan naponta 10 —12 ember fordul meg a mintegy 30 négyzetméter alap- területű h el ínségben. Főképpen a fejlesztési osztály dolgozói, tehát azok, akiknek alaposan tisztában kell lenni a piaci igényekkel, mások készítményeivel, hogy a gyár állni tudja a versenyt a bélés külföldi piacokon egyaránt. — A műszaki könyvtár nélkül nem is tudnék dolgozni — vallja a kohómérnöki végzettségű főkonstruktőr, Vámos Tibor. — Naponta szükségem van lexikális ismeretekre, műszaki táblázatokra, szabványokra. Ugyanakkor új elveket, módszereket sajátít el az ember. De felelevenítésképpen is szükséges a könyvtárba járás, gondolva az egyetemi tanulmányainkra. — Mindennapos munkaeszközünk a könyvtár — fogalmaz határozottan Győri László célgépfejlesztési csoportvezető. — Korszerű az állomány, követi a fejlődő technikát, technológiát. A fejlesztés ma már nem nélkülözheti a szakirodalom tanulmányozását. Olyan elképzelhetetlen, hogy mindent maga találjon ki valaki. Nincs is rá idő, annyira gyors a tempó a fejlődésben. — Ön kapott már ötleteket a szakirodalomból? — Sokat. Az osztályon rendkívül sokrétű dologgal foglalkozunk, mindig újakkal. Nem engedhetjük meg magunknak — az egész közösség látná kárát — az érdektelenséget. a lustaságot, a nem olvasást. — Milyen ötleteket merítettek a könyvtár anyagából? — Hadd ne mondjam meg! — feleli Nagy Mihály, az osztályvezető. — A lényeg, hogy nem fölöslegesen vesszük meg a könyveket, járatjuk a folyóiratokat. Ha látunk valami újdonságot, adaptáljuk saját körülményeinkre, lehetőségeinkre. vagy továbbfejlesztjük. Szerintünk az okos ember nem fél ellesni a jót másoktól, de nem másol. hanem mindig hozzátesz valamit a megismerthez... többet ad. Így lehet versenyben! TOVÁBBLÉPÉSEN GONDOLKODVA A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár nagyon nehéz, keserves éveket hagyott maga mögött. Gyártották, gyártották az ilyen meg az olyan tűzhelyeket, aztán alig kellett valakinek. Gazdaságilag fuldoklót! a gyár. A gyárnak a fennmaradás érdekében minél gyorsabb fejlesztésre kellett és kell törekednie. Két új termékük már megérett a sorozatgyártásra, s még két újabb megjelenik ebben az évben. A könyvek, folyóiratok haszna vitathatatlan. De még többet profitálhatnak belőle, ha... Ha visszajön a függetlenített könyvtáros és igazi rend lesz. Ha a könyvtárban témafigyelések is készülnek. Ha a gyáron belül megszervezik a folyóiratok pontos elosztását, vagyis még többekhez juttatják el a mindennapi munkavégzéshez nélkülözhetetlen korszerű ismereteket. A fejlesztés csak sokféle úton járhat, és ezekből kell kiválasztania a legjobbakat. Sulyok László iiMfiiliMiiimiKiiiiliiiinminimttifliliiiiiiiiiiiimmimiiii ORSZÁGJÁRÁS A hírős város Az ország legnagyobb megyéjének, Bács-Kisk unnak székhelye a több mint hat- száz éves Kecskemét. A százezer lakosú, szépen fejlődő város számtalan látnivalót tónál az arra járónak. Múzeumok, képtár, szép régi és új épületek, szobrok, kemping, strand, fedett uszoda várja a turistákat. Fotó: Pásztor „Va'tefchol már találkozitimlc” — ezzel a címmel sugározza a televízió a héten Soltész Rezső. műsorát. Megakadt a szemem a címen, és engedtessék meg nekem, hogy elmondjam: jó régen találkoztunk először. A népszerű énekesnek évtizedek óta a filmszakma szeretetét és megbecsülését élvező, nyugdíjasként is nagyon aktív édesapja majd húsz évig kedvelt kollégám volt, gyerekeit kisgyerekként ismertem meg. Rezső pályafutását természetesen figyelemmel kísértem, de most találkozót kértem tőle, hogy személyesen mondja el életét, sorsa alakulását. — Amatőrként kezdtem gitározni. Aztán jöttek a Ki mit tud?-sikerek. 1972-ben megalakult a Cortina, kis- és nagylemezek, televízió, beiéi; külföldi tapsok, elismerések következtek. Nagyon jó munka volt. Aztán, mint amy- nyi más együttesnél. abbamaradt, pedig szerettek min4 NÖGRAD - 1985. két. De zenei és emberi ösz- szeférhetetlenségek, a perspektíva hiánya miatt megérett a döntés: feloszlottunk. — A folytatás nem volt egyszerű. Nem volt előzetes elképzelésem, hogyan tovább, s bár a döntést megfontoltam, a folytatást, nem. Megalakult a rövid életű Oxigén együttes. Aztán elkészült Csehszlovákiában első szólólemezem, aiz angol nyelvű nagylemez. a Codex, megkezdődött szólóénekesi pályafutásom. Szinte valamennyi szocialista országban felléptem. Ez volt az „előkészítő” időszakom. Önmagamat kellett, kialakítanom, felismernem, leküzdenem hibáimat. Idegen nyelven, idegen közönség előtt léptem fel. nagy volt a kockázat, de megérte. Itthon viszont nem akartaik elfogadni szólóénekesként. De voltak segítők, augtKztos £&» szombat bátorítok, akik nélkül nem ment volna. A Codex rekordpéldány- szamban fogyott az NDK-ban, Csehszlovákiában. 1980-ban volt a drezdai fesztivál, ekkor kaptam a legnépszerűbb énekesnek szóló közönségdíjat. Ezeknek a külföldi sikereknek itthon is hírük terjedt. 1981: Szóljon hangosan az ének... Fesztiválsiker idehaza. Aztán ezzel a számmal bejártam a világot. Mindenütt tetszett. Még most is tetszik, hisz’ a Szentendre Rózsája külföldi szerkesztői kérték. hogy szerepeljen a műsorban. Í982-ben jött a Made in Hungary első díja, a bulgáriai Arany Orfeusz első díja. meg az amerikai fesztiváldíjak. Az első itthoni nagylemezem több mint negyedmillió példányban fogyott el. A második, a Valahol már találkoztunk hamarosan arány- lemez lett. Anyagából kon- eenmmaé á£& a&aae, amelyet rögzített a televízió. Szerencsének tartom, hogy mindkét nagylemezem egy következő nagylemez bemutatásának időpontjára esett: néhány napja jelent meg a Jókedvű vagyok. Most gyors egymásutánban sugározza a tévé a Szentendre Rózsáját, a Valahol már talá!koztunk-ot, és augusztus 23-án a Hét végeben is benne leszek. Tavaly ősszel meghirdettem egy gyermekdalpályázatot, ennek eredményeként a napokban kerül az üzletekbe egy kislemez, amelyen három simasági kislány énekli dalait. Újabb nagylemezem felvételeire készülök. Modern, külföldi — főleg olasz — dalokkal. magyar nyelven. Még az idén felvesszük. Októberben egy hónapra az NDK-ba megyek. novemberben pedig hazai turnéra készülők a Jókedvű vagyok néspszerűsitésé- re. Ennyi a próza. A többi zenében. a televízió 1-es programjában, augusztus 18-án. 21 óra 35 perces kezdette!: Valahol már találkoztunk. Erdős Márta Az ú.i városközpontban április 4-én adták át az Illés Gyula készítette hősi emlékművet. A város egyik legszebb épülete, a Leehner Ödön tervezte — 1895-ben épült — városi ta nácsháza. Erkélyén a nemrégen elkészült harang.iátékb an naponta háromszor gyö. nyörködhetnek a látogatók, a város lakói. KAMERAKÖZELBEN Soltész Rezső műsora