Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-07 / 184. szám

Kulturált környezetben pihenhetnek a város lakók a balassagyarmati Nyírjes szabadidő központban, sokan saját hétvégi házukban. Képünkön Csolák István és családja. — kj — Ez „kisamerika"!? Hasonlót csak régi köny­vekben, filmekben láttam. Jó­zsef Attila proletárversei játszódhattak olyan környezet­ben, amilyen a salgótarjáni Salgó út 26-ban és udvarán látható. Feltúrt föld, kiásott csövek, mély lyukak, sár jel­lemzi a környéket. — Mi tör­tént? — kérdeztem a lakókat. — Másfél éve tart a csőtö­rés —, mondta Novák And­rás —, mindig elromlik va­lami és akkor senkinek sincs víz. a lakásában. Jelenleg a meleg víz hiányzik. Hiába ván. fürdőszobánk, nem tudjuk használni, mert kicsi a nyo­más a gázcsövekben, nem működik a konvektor. Jöjjön nézze meg! — Bementünk a hideg, nyirkos fürdőszobába. — Én nem is takarítok, mi­nek, ha úgy sem tudom hasz­nálni. De láthat itt még ..cif­raságot!” Ebben igaza. volt. A szemben lévő házban fia­tal házaspár lakik két pici gyerekkel, a szinte rohadó lakásban. Földtől a plafonig ujjnyi vastagságban áll a pe­nész. — Mindenünk tönkrement, az összes bútor, konyhafel­szereléseink — mutatta a fiatalasszony. — Az udvaron a magáé a sárdagasztó kicsi gyerek? — Igen, szegény nem tud hová menni játszani, de in­kább ott legyen, mint ebben a penészfészekben! A testvé­re kórházban van Pesten, légúti panaszokkal. Nem bírta a dohos levegőt, erős köhö­gési rohamokat kapott. — Nem félti az udvaron lé­vő gödröktől a gyerekét? — Féltem, de a nagyobb gyerekek vigyáznak rá és én is figyelek arra, hogy merre jár. ., .i-. Az JKV-tól egy fiatal cső­szerelő dolgozik egyedül, de csak egy napja. — Engem ide küldtek, nem tudok a problémából semmi közelebbit, kérdezzék meg a főnökömet! Kovács Zoltán, a 3-as számú házkezelőség vezetője, a Dózsa György úton dolgozik. — Tudunk a problémáról, és ahogy az erőnkből telik .segítünk rajta- de nekünk is vannak gondjaink. — Például? — Kevés az ember, teljes munkaerőhiánnyal küzkö- dünk a kétkezi munka terén. Ha besegítenek a lakók ár­kot ásni, megközelíteni a csö­veket, akkor hamarabb vég­zünk. — Az itt lakók lakbért fi­zetnek, amiért elvárnák, hogy rendben tartsák környezetüket. — Ez így igaz, de ha nincs emberem, nem tudok mit tenni. Ezek nagyon régi épü­letek. amikor elkészültek .,kis Amerikának” nevezték a hely­béliek, de az idő fölötte is eljárt és megnövekedtek a gondok. Teljes vezetékcserére volna szükség, de nem hi­szem. hogy ilyen öreg épüle- tek'riél érdemes” volna. — Nem volna egyszerűbb a város üres lakásaiba beköl­töztetni az ittlakókat és sza­nálni a területet? Hiszen ami pénz a Salgó utcára elmegy, abból már új lakásokat is lehetne építeni. — Jó ötletnek hangzik, de a kivitelezése sok nehézség­be ütközne, és nem is az én feladatom erre a kérdésre válaszolni. —‘Tud valami biztatót mon­dani a lakóknak? — Folyamatosan dolgozunk. Teljes bekötőcserét végzünk, megjavítjuk az elosztóvezeté­ket, csodát azonban senki ne várjon! Vankó Magdolna 0 Chemo Csola külföldi sikerei Eredményesen zárta első fél evet a Chemo-Caola, ame­lyet január 1-ével hozott lét­re a Chemoiimpex Külkeres­kedelmi Vállalat, a Caola Koz­metikai és Háztartásvegyipa- ri Vállalattal közösen, a gyár exportjának fellendítésére. Az év első hat hónapjában 72 millió forint értékű Caola-ler- mék talált gazdára a szocialista országokban, a tőkéskívita! értéké pedig megközelítette a 33 millió foriníot. A Chemo-Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Kül­kereskedelmi Vállalat évente 10 százalékkal igyekszik nö­velni a Caola árucikkeinek kivitelét. A gyár évi termelé­sének korábban alig 10 szá­zaléka kelt el a külföldi pia­cokon, pedig sok terméke a nemzetközi versenyben is meg­állja a helyét a minőség te­kintetében. Csomagolásuk azonban az esetek többségé­ben elmaradt a külföldön megkívánt színvonaltól, ezért most sorra új köntösbe öltöz­tetik az exportra szánt termé­keket. Az új külkereskedelmi vál­lalat márciusban kötötte meg az első exportmegállapodá­sokat, s azóta jelentős part­nerekkel bővült a Caola üz­letfeleinek köre. A hagyomá­nyos arab piacok, az NSZK- beli és a szocialista országok- beli vásárlók mellett újabban osztrák, svéd, olasz és bene- lux-államokbeli cégek is vá­sároltak a magyar gyár ter­mékeiből. A gyors előrelépés titka az alapító vállalatok szoros együttműködése, A Chemoiimpex több kontinenst átfogó piaci szervezetének munkatársai minden lényeges információt eljuttatnak a | Chemo-Caolához, amely egye­bek között ezek alapján tesz javaslatot a gyárnak a termé­kek fejlesztésére. Bűvült az exporttermékek köre is. A Chemo-Caolának a gyártó vállalat történetében eiöször sikerült hatóanyagokat értékesíteni külföldön. A kö­zelmúltban .NSZK-bell es ro­mán vállalatok vásároltak testápoló készítmények előál­lításához szükséges alapanya­gokat. Az újdonságnak számító Hemovit gyógyvíz-kozmeti­kai család eddig már két or­szág kereskedőinek nyerte el tetszését: az NSZK-ba és Svédországba szállítanak be­lőlük egy év alatt egy-egy millió tubussal, illetve fla­konnal. Ugyancsak kelendőek a gyár parfüm- és gyümölcs­illatú szappanjai is. Most amerikai, afrikai, tá­vol-keleti és ausztrál cégekkel tárgyalnak a Caola-termékek piacának további. bővítése érdekében. Kistelepülés ék ma és holnap Távol és közel M ondják és igaz: a település helyzete, helye a munka- megosztásban ne jelentsen okvetlenül előnyt. vagy hátrányt az egyénnek az életpálya megválasztásában. a foglalkoztatásban, a társadalmi mobilitásban. Ami ma még csupán —, de már ma is jogos! — követelmény. Mondják, és igaz: ma hétszer, tízszer nagyobb esélye van a középis­kolai székhelytelepülés általános iskolásának a továbbta­nulásra. mint az úgynevezett kistelepülésen élő, végző nyol­cadikosnak! Azért van így. mert... kazalnyi az indok. Mert gyatra a közlekedés, mert kevés a kollégiumi hely. mert mos­tohák az oktatás személyi, tárgyi feltételei — a rengeteg vi­tára okot. adó körzetesítés ellenére is — a kistelepülések is­koláiban.... de a gyermek mit tehet arról, hogy oda született, ahová?! A társadalomnak kell tennie, hogy ez az „ahová” ne lehessen indokolatlan, igazságtalan eltérések, különbségek alapja. . Igen. eltéréseknek, különbségeknek, hiszen nem az isko­la. a továbbtanulás az egyetlen az esélyegyenlőtlenségek so­rában. Az aprófalvas térségek legtöbbször kedvezőtlen adott­ságú mezőgazdasági üzemekhez kapcsolódnak. Ezek kevés­bé tudják átalakítani a termelési szerkezetet, kisebb mér­tékben képesek támaszkodni a kiegészítő tevékenységre, mint a jó adottságú vidéken, körzetben gazdálkodó tsz-ek. Ez vi­szont visszahat a falvak fejlődésére. E hatás az úgynevezett termelő infrastruktúra hiányában, fejletlenségében éppúgy megmutatkozik, mint a szakember-ellátottságban. Számítások szerint az ezredfordulóig a népesség fogyása az ötszáz lélek alatti kistelepüléseken lesz a legjelentősebb. Természetesen ezek között is vannak gyarapodó, életerős fal­vak, igaz, olyanok szántén, ahol — ma már — megállítha­tatlan folyamat a lakosság számának csökkenése. Sopánko- dás helyett tartsuk tiszteletben a realitásokat. A faluhálóza­tot mindenkor a természetes szerkezeti változások jellemez­ték — azaz korábban is néptelenedtek el, szűntek meg tele­pülések. mert elvesztették gazdasági, gazdálkodási szerepüket. Napjainkban azonban ezek a szerkezeti változások felgyor­sultak. s azt a képzetet keltették némelyekben: meghökken­tő újdonsággal van dolgunk. A ma divatos és sokat emlege­tett népességmegtartó képesség azonban nem sóhajok függ­vénye, ahogy pusztán — nemes indítékú — határozatokkal sem lehet érvényre juttatni. Az 1971-es településhálózat-fejlesztési koncepció hozott lé-' nveges eredményeket, de némely része vaskos tévedésnek bizonyult. Tíz településkategóriát állított fel. ugyanakkor a községeknek a kétharmada az utolsó, az „egyéb település” kategóriába került. Az élet ezernyi dolgában tapasztalhat­juk: az elnevezés gyakran minősítés. Ebben az esőiben is ilyen mellékzöngét kapott az „egyéb” kifejezés. A történel­mi örökség terhe mellé újabb feszültségek társultak. Ma már nyilvánvaló: az aprófalvas térségek fejlesztéséhez elen­gedhetetlen az ájlami támogatás, hiszen csekély a saját erő, sokszor éppen a nem igazolódott fejlesztési kategóriák követ­keztében. Az Országgyűlés 1985. április 18—19—i ülésén hozott — a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatairól szóló — határozata II. fejezete 3. pontja így hangzik: „Meg­különböztetett figyelmet kell fordítani a sajátos adottságú térségek — az aprófalvak, a tanyás, az agglomerációs. a kedvezőtlen mezőgazdasági adottságú, a határ menti terüle­tek. valamint az üdülőkörzetek — fejlesztésére.” _ Napjainkban a települések felének, 2.5 millió lakosnak: még nincsen közműves vize. vízvezetéke. E községek meg­határozó része aprófalvakból áll. Távolság? Igen. Ugyanak­kor az itt. élők számára a környezeti ártalmak kis mértéke, teljes hiánya egészen más, egészségesebb környezetet teremt, mint. amilyenben másutt élnek az emberek. Közelség a kiegyensúlyozott létfeltételekhez? Igen. S ígv. ezen a mó­don válogathatjuk a távolt és a közeit, a szellemi, a tárgyi világ ezernyi részecskéjét sorra véve. Be kell látnunk pél-: dául. a kistelepüléseken élők természetes joga, hogy meg­oldódjék a napi folyamatos áruellátásuk, ám az aprófalvak­ba gvakran tíz liter tej miatt fut ki a gépkocsi, s a mai fuvarköltségek mellett a vállalatoknál azt mondiák olykor szinte megoldhatatlan feladat előtt állnak. Továbbá- apró­ságnak látszik, pedig nem az, minden településnek se”'’-'’zé­ró telefont kell kapnia, ezt most már eldöntötték. Idő és több millió forint kell hozzá. F riss előrejelzések szerint, kétezerig a községek népessé­ge — nem csak fogyás, hanem a település várossá nyilvánítása következtében is! — 800 ezer, egymillió fővel csökken. A „távol” és a „közel” már-már áttekinthetetlen hatásai sűrűsödnek ebben a folyamatban, s nem a folyamat útjának elrekesztése a cél, a feladat. Sokkal inkább azoknak az utaknak a keresése, meglelése, amelyek elkerülik az in­dokolatlan. az igazságtalan különbségek okozta kényszerű fogyatkozást. f&rcok közelről Közösen községeink lakusságáérl... Langa József, a Kishartyá­ni Községi Közös Tanács el­nöke már levezette az első végrehajtó bizottsági ülést, be­számolt az első tanácsülésén terveiről, a község előtt álló feladatokról. Amikor megke­restük, akkor is a termelő- szövetkezet vezetőségének ülésén vett részt, hogy tájé­kozódjon, jobban lássa a fa­lu életét, a ráváró feladato­kat. — A mostani választáskor kerültem az elnöki posztra. Igaz, számomra nem új a közigazgatás, hiszen amikor a gépipari szakközépiskolát 1976-ban elvégeztem, az utam egyenesen ide, a kishartyáni tanácsra vezetett. Aztán le­tettem az egységes községi szakvizsgát, megszereztem az anyakönyv-vezetői képesítést... Kisebb megszakítás követke­zett ezután. Majdnem három és fél évig a megvei illeték­hivatalnál tevékenykedtem, mint adóügyi előadó. A taná­csi munkához szükséees ta­pasztalatokat itt tovább gya- raníthattam. A 28 éves tanácselnök Sós­hartyánban született, ott is lakik, szülei is tőzsgvökeres hartyám’ak. Ania, a Salgótar­jáni Kohászati Üzemekben dolgozik, édesanyja a sóshar- tyáni óvodában szakácsnő. Fe­leségéről szólva megjegyzi, most várja a második gyere­ket. — Teljesen mindegy, hogy fiú-e, vagy lány. A lényeg az, hogy vele is gyarapodik a két község mintegy 1700 főnyi la­kossága. Aztán komolyabbra fordít­juk a szót. A fiatal, vékony, magas, bajuszos tanácselnök arcára kisebb ránc húzódik. — Elhatározásunk alapján, mi tanácstagok, közösen kí­vánunk dolgozni községeink lakosságával, pártszervezetei­vel és tömegszervezeteivel, hogy a két községet — Kis- hartyánt és Sóshartvánt — szépítsük, gyarapítsuk. Jól is­merem nemcsak Sóshartyán, de Kishartyán lakosságát is. Remélem, összefogással ered­ményeket tudunk elérni, a célkitűzéseinket megvalósít­juk. Már sorolja is a feladato­kat. Így a VI. ötéves terv hátralevő időszakában — vagyis még ebben az évben — megoldásra vár a sóshar- tyáni tervezett telkek kialakí­tása. Ehhez a kisajátítás elke­rülhetetlen. Nem lesz köny- nyű feladata az elnöknek a tulajdonosokkal megértetni ennek fontosságát. De szüksé­ges, hiszen csak jó minőségű telkekkel lehet az építkezni szándékozó fiatalokat a köz­ségben tartani, ö mondja: meg kell találni tehát a kö­zös nevezőt a tulajdonosok­kal! Megoldásra váró feladat még az idén Kishartyánban a főút melletti járdaépítés meg­kezdése. Ezt a forgalombiz­tonsági szempontok is szüksé­gessé teszik. A terv már ké­szül, végrehajtásához mint­egy 3,5 millió forinttal ren­delkeznek. Sóshartyánban fel kell újítani a kultúrotthont. Ennek előkészítése is folva- matban van, mintegy 360 ezer forint áll a tanács ren­delkezésére. Az utak karban­tartásai felújítása is munkát ad Kishartyánban csakúgy, mint Sóshartyánban. Megol­dásra vár a két községet el­látó gázlerakat létrehozása. Az új tanácselnök bízik ben­ne, hogy ez is sikerül még ebben az évben. — Elképzeléseink megvaló­sításához számítunk a két te­lepülés lakóinak társadalmi munkájára. A VII. ötéves tervre nem nagyon határo­zunk meg nagyobb feladato­kat. Főbb célkitűzésünk a Sós- hartyáni Általános Iskola két tanteremmel való bővítése, valamint Kishartyánban az orvosi rendelő megépítése. Igen fontosnak tartjuk a köz- művelődés javítását. Függet­lenített klubkönyvtárost sze­retnénk alkalmazni, aki ezt a munkát felelősséggel ellátná. Az anyagi fedezetünk erre megvan, a megfelelő embert keressük. Kishartyán és Sóshartyán lakosságának legtöbbje a sal­gótarjáni ipari üzemekben keresi a megélhetést. De so­kan találnak munkát a 2900 hektáron gazdálkodó helyi termelőszövetkezetben is. Az alakuló tanácsülésen fo­galmazott valaki úgy, hogy Langa József nagy fába vág­ta a fejszét. Erre ő így vála­szol: — A június 8-i tanácsvá­lasztások során több új ta­nácstag került a testületbe, emellett sok régi, nagy ta­pasztalattal rendelkező ta­nácstagunk is van. Az utób­biaktól azt kérem, hogy se­gítsék az újakat, adják át ta­pasztalataikat. Az új tanács­tagok pedig remélem, hogy rövidesen elsajátítják a nép- képviseleti munkához szüksé­ges ismereteket. Minden ta­nácstagtól kellő aktivitást vá­runk, mert csak közösen tud­juk a szép, nemes megbíza­tást kellően ellátni, a válasz­tópolgárok által ránk bízott feladatokat teljesítem... BiiéIé pczsgoijdiságoli az DMEKnn Űj pezsgőfajtákat áTTftofl- elő a Hungarovin. Az OMÉK-j on mutatkoznak be először az új készítmények, s hama­rosan megkezdik gyártásukat. A hazai igények kielégíté­sére és az exportlehetőségek kihasználására a HUNGARO­VIN három budafoki üzemé­ben új gépek beállításával, illetve a műszakszám növelé­sével a pezsgőgyártás fokozá­sára rendezkedtek be. Egy-egy új pezsgő kikísér­letezése meglehetősen sokáig tart. Negyven-ötven féle min­ta közül szigorú szakmai zsűri választja ki az íz, zamat alapján a legjobbat, majd úgv- nevezett állóképesség-vizsgá­lat alá vonják a ,'jelölte':'’. Ennek lényege: ellenőrzik, hogy a hőmérséklet-változás nem változtatja-e meg a pezs­gő tulajdonságait. Ha az ital e követelménynek is megfelel, és a kémiai elemzésen is át­esett, az Országos Borminősítő Intézet ad zöld utat a gyártás megindításához. Somogyvári László NÓGRÁD — 1985. augusztus 7., szerda 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents