Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

a ROPISZTORI „Sós rudacska szövetkezetből" Válasziásra készülve Kommunisták a szakszervezetekben ' MEGVALLOM, megillető- dött hangulatban ballagtam Vincze Józsefhez, a salgótar­jáni áfész elnökéhez. Nem mindennapos dolog, hogy az ember egy termék korábban elveszített s mára visszaszer­zett becsületéről ejthet né­hány szót. Márpedig az áfész Nógrádi sós pálcikájával, köz­kedvelt nevén ropi terméké­vel pontosan ez történt. Nem kielégítő csomagolása miatt ez elmúlt év tavaszán meg­vonták tőle a Kiváló Áruk Fóruma emblémájának viselé­si jogát, melyet a nemrégi­ben zárult OMÉK-on vissza­kapott. Téma ez a javából! Arra meg éppenséggel nem gondol­hattam. hogy ez a beszélge­tés vidámabb lesz, mint a legélvezetesebb kabarétréfa. Pedig csak arról volt szó, ami 8 viszontagságos életű ropi- val valóban megtörtént. Vincze József először is elém tesz néhány csomag ropit. A tasakon a napokkal előbb visszakapott KÁF-embléma vi­rít. — Ilyen gyorsak voltak? Előredolgoztak talán? A szövetkezet elnöke jó­ízűen nevet, s nemsokára ma­gam is csatlakozom ' hozzá. Mert mi is történt valójában?- Ahány szín a tasakon, annyi henger kell a nyomá­sához — magyarázza Vincze József. — A KÁF-embléma sár­gával készül, az erre szolgáló hengert 1981-ben rendeltük meg. Három évre rá, 1984-ben érkezett meg, éppen akkorra, amikor elveszítettük a meg­különböztető elismerés viselési jogát. Mire az erről szóló do­kumentumot megkaptuk, az új hengersorral' kétmillió da­rab tasakot már elkészítet­tünk. — Akkor hát ebből tartalé­koltak mostanra? — Nem. Azóta is emblé­mával nyomott tasakban ad­tuk el a ropit. Ugyanis a dán hengersor újbóli, embléma nélküli átszerelésére Dániába kellett volna kiküldenünk a gépet, s ki tudja, mikor kap­tuk volna vissza ismét?! Egyébként az elmúlt év végé­ig hivatalosan is forgalmaz­hattunk a jellel, valójában viszont az idei év hét hónap­jában is KÁF-os tasakok ke­rültek a vásárló kezébe. Idő­közben megoldódott a csoma­golási gond, de a minősítésig várni kellett a vásárig. A ropit ropogtató vásárló csupán a tasakot tekintve te­hát, sem arról nem szerezhe­tett tudomást, hogy elvették tőle az emblémát, sem arról, hogy visszakapta a viselés jo­gát. Arról meg különösen nem tudhatott, hogy mi minden történt az elveszített becsület visszaszerzése ügyében. Az elmúlt másfél évben a Nógrádi sós pálcika négy­szer járta meg az Országos Piackutató Intézet KÁF-tit- kárságát, mely az embléma odaítélésiről dönt. Vizsgálta a Kermi és a Nógrád Megyei Élelmezési és Vegyvizsgáló Intézet is. Valami apróság mindig nem stimmelt. — Egyszer a só volt túl darabos, másszor kevésnek találták rajta az ízesítőt, har­madszor úgy ítélték meg, hogy nem pattan-roppan elég­gé, következő alkalommal meg azt mondták, hogy nem egyen, letesen barna. Miközben mi úgy éreztük, hogy a ropi mi­nősége magas színvonalon, egyenletesen tartja magát. Hiába, ha egyszer a termék elveszíti jogosultságát, a le­hetetlenséggel határos, hogy visszakapja... A vizsgálati eredményt ta­núsító legutóbbi jegyzőkönyv most a szövetkezet legbecse­sebb dokumentuma.' Pedig a szűkszavú értesítőn egyetlen szó olvasható: elfogadva! AZ ELISMERŐ háromszög visszavonásakor a fogyasztá­st szövetkezet megrendelte az embléma nélkül nyomó, régi hengersor felújítását. A mun. ka mindmáig nem készült el, noha az előző tapasztalatok után joggal emlegették vicce­lődve; majd akkorra lesz kész, mire újra háromszöget nyom­hatnak a tasakra! 1971-től gyártja a szövetke­zet a sós pálcikát. A rudacs­Az ÜM Salgótarjáni Síküveggyárának mintaboltja idén ün­nepli tízéves fennállását. Az eltelt idő alatt sok ezer négy zelméter üveget adtak el a lakosságnak termelői áron (nem kevés pénzt megspórolva a vásárlóknak). Jelenleg havonta mintegy 10 ezer négyzetméter üveget vág méretre, s éri el a 800—900 ezer forintos árbevételt a mintabolt három dolgozója. — Kép: Bencze — káfc minősége kevéssé hullám­zott. a csomagolása annál in­kább. Ami a ropival ez ügy­ben megesett, ázom nyomon követhető a magyar csoma­golás minden búja-bánata-be- tegsége. — Az első tasakokat olasz cég nyomta — említ fel a sztorik közül egyet Vincze József. — A tálján nyomdá­szok magyarul nem tudván, a feliratokat a következő sor­rendbén helyezték el a zacs­kóra: Nógrádi Áfész, Salgó­tarján Ropogós sós rudacska szövetkezet. Evekig így adtuk az üzletekbe a terméket, az egész hazai piacon Sós ru­dacska szövetkezet néven is­mertek bennünket. A szövetkezet értékelte a sajátos névben rejlő humort, s vállalta is. Mert igaz ugyan, hogy a ropi sok nyűggel-baj- jal járó termékük — egy ízben még gazdasági bírságot is sza­kasztott a szövetkezet nya­kába —, legkedvesebb gyer­mekük mégis. Az osztrák cég­től vásárolt nyugatnémet gép­sor. s a rajta dolgozók szor­galmának jóvoltából minden korábbitól élénkebb fejlődés vette kezdetét a szövetkezet­ben., A berendezés egyetlen esztendő leforgása alatt kiter­melte költségeit, annál is in­kább. mivel a kísérő pros­pektusában ígért óránkénti 600 tasakkal szemben 660-at készítenek rajta. Nagyrészt a terhnelés hasz­nának köszönhetően a koráb­bi egyetlen Tarján vendéglő­vel szemben ma olyan jelen­tős üzletekkel rendelkezik a szövetkezet, mint a salgótar­jáni, a Gorkij-telepi ABC, hogy a vásárcsarnoki üzletek­ről már ne is szóljunk. MÁRA MEGSZŰNT a ropi- gép magányossága, társat ka­pott. A Nógrádi sós pálcikát két berendezés ontja, ketten együtt évi 9 millió tasakra valót. S, ami a ropit illeti, nyugtalanságot, bonyodalmat, fejfájást ugyan okozott már zajló előéletében nemegyszer —, de értékesítési gondot még soha. — szendi — önáfíró papír A Papírfeldolgozó Ipari Szövetkezet egy NSZK-beli cégtől olyan gépsort bérelt, amelynek üzembe állításával lehetőség nyílik önátíró ke­reskedelmi nyomtatványok hazai előállítására. Ez azért jelentős, mert jelenleg éven­te 5—6 ezer tonna angol, NSZK-beli és japán import­ból származó önátíró papírt használnak fel hazánkban a legkülönbözőbb területeken, főként a kiskereskedelemben és a vendéglátóiparban. Alig két éve, 1983 októbe­rében a párt Központi Bizott­sága állást foglalt a szakszer­vezeti munka fejlesztéséről, értékelte az ezzel összefüggő pótmunkát, összefoglalta az elvi és gyakorlati teendőket. A közeljövő eseményei szükségessé teszik, hogy a pártszervek és -szervezetek ismét napirendre tűzzék a szakszervezetek tevékenységét. Ennek lehetőségét ősszel, a szakszervezeti alapszerve­zeti tisztségviselők megválasz­tásával kezdődő, és 1986 feb­ruárjában, a magyar szak- szervezetek XXV. kongresszu­sával záruló szakszervezeti választások teremtik meg. A PÁRT ÚTMUTATÁSÁVAL A dolgozók százezreit meg­mozgató eseménysorozat a szakszervezeti mozgalom alko­tó eszmecseréje lesz, tagságá­val, amelyben egyaránt he­lyet kaphat az elmúlt fél év­tized bonyolult, ellentmondá­sos fejlődésének elemzése, és a XIII. pártkongresszus út­mutatásán alapuló feladatok meghatározása is. A szakszervezeti választások politikai jelentősége indokol­ja az önvizsgálatot, és azt, hogy a pártszervek és -szer­vezetek is meghatározzák a szakszervezeti munkával, a választások segítségével ösz- szefüggő helyi teendőket. Eh­hez útmutatást adott a párt Politikai Bizottsága is, ez évi, júniusi állásfoglalásában. Amikor a szakszervezeti vá­lasztások politikai előkészíté­se megkezdődött, néhányan aggályosán szóvá tették, hogy a közelmúlt belpolitikai ese­ményei, amelyek megkezdőd­tek a pártkongresszusi irány­elvek vitájával, majd folyta­tódtak a XIII. pártkongresz- szussal, az országgyűlési kén­viselő- és tanácstagválasztá­sokkal, „kimerítették” a párt­szerveket. Várható, hogy lan­kad a figyelem, megtörik a politikai aktivitás ... Az el­múlt hónapok azonban meg­cáfolták ezeket az állításokat. Sikerült megőrizni a kong­resszusi időszak politikai len­dületét, és ami különösen fontos: kongresszusi „néző­pontból” tudják értékelni és meghatározni a párt szak- szervezeti politikájából adódó, és a szakszervezeti választá­sokkal összefüggő tennivaló­kat. A legfontosabb politikai fel­adatként fogalmazták meg, hogy a szakszervezeti tiszt­ségviselők megválasztásával összefüggő szervező munkát, a rendezvényeket fel kell hasz­nálni- a párt politikájának megvalósítása, a pártkong­resszusi határozat végrehaj­tása. a politikai aktivitás nö­velése érdekében. A szakszer­vezetekben dolgozó kommu­nisták feladatává tették, hogy a beszámoláskor, a feladatok meghatározásakor, a kibonta­kozó vitákban ennek nagy hangsúlyt adjanak. A szak- szervezeti tagság a választott testületek, tisztségviselők szá­mára határozza meg az üze­mi, vállalati, intézményi, me­gyei mozgalmi teendőket. NYÍLT, ŐSZINTE ESZMECSERÉT A pártszervek és -szerveze­tek segítő, előremutató módon adjanak hangot véleményük­nek a szakszervezetekben dol­gozó kommunisták mozgalmi munkájáról, a párt Központi Bizottságának a szakszerveze­ti munkára vonatkozó állás- foglalása megvalósulásáról. A rendezvényeken szóljanak a szakszervezeteknek a társada­lomban betöltött szerepéről, helyi kezdeményezéseiről, ar­ról. hogy milyen módon vet­tek részt a megyei pártérte­kezlet határozatából adódó feladatok végrehajtásában. A kommunisták segítik, hoCTy mindezekről a munkahe­lyeken nyílt, őszinte eszme­csere bontakozzon ki a dol­gozókkal. Olyan légkörben ke­rüljön sor a beszámolókra, a választásokra, amelyben a szakszervezeti tagság megér­ti. elfogadja a párt politikai céljait, és alkotó módon, kez- deményezően hozzájárul megvalósításukhoz. A mozgalmi munka ered­ményes végzésének meghatá­rozott személyi feltételei van­nak. Többek között az. hogy a szakszervezeti tisztségekbe politikailag 'elkészült, a vá­lasztók, a tagság bizalmát él­vező, érdekeit bátran képvi­selő. meggyőzőképességgel rendelkező dolgozók kerülje­nek. A pártszervezetek a szak- szervezetek önállóságát, fele­lősségét tiszteletben tartva teszik meg javaslataikat a kiválasztáshoz, ezzel segítve a jelölőbizottságokat megbízá­suk teljesítésében. Az elmúlt öt év alatt a szakszervezeti tisztségviselők­nek nemcsak a mozgalmi munkája „mérettetett meg”, hanem az alkalmasságuk is. Ahol szükséges, a váltás, a lehetőség most adott. A párt- szervezetek ilyen értelemben Is véleményt mondanak a szakszervezetekben dolgozó kommunisták tevékenységé­ről. EGYSZERŰBB. DE SOKSZÍNŰBB A párt Központi Bizottsága 1983-as állásfoglalásában ja­vasolta a szakszervezetek szervezeti felépítésének, mű­ködésének a követelmények­hez történő igazítását. E cél érdekében most egyszerűsöd­ni fog a szakszervezetek me­gvet tanácsainak felépítése. Változik az iparági-ágazati szakszervezetek megyei közép- szerveinek formája is. Ez egy-egy megyében a jelenle­ginél sokszínűbb, szakszerve­zetenként is eltérő lehet. Ezek nem öncélú változtatások, ha­nem a korszerűbb, hatéko­nyabb, az alapszervezeteket jobban segítő mozgalmi mun­kát szolgálják. Fontos, hogy működésükhöz megkapják a segítséget, mert esetenként még értetlenkedés fogadja a módosításokra irányuló szán­dékot. Az egyik megyei párt-vég­rehajtóbizottsági ülésen je­gyezték meg: „Zsúfolt lesz a program év végére is!” A megállapítás igaz, hiszen nem­csak a szakszervezetek vá­lasztanak. Hasonló előkészü­letek folynák a Hazafias Nép­front szerveinél is. Jó néhány vállalat pedig ekkor választ­ja meg. a korábbi döntések­nek megfelelően, a vállalati tanácsot. A pártszervek segí­tik a koordinációt, a megfe­lelő ütemezést, támogatják az együttműködést, hiszen fon­tos, hogy a szervezés, a ren­dezvények ne zavarják egy­mást, mindegyik megőrizze a maga jelentőségét. Az eseményeknek megfele­lő nyilvánosságot kívánnak adni. Erre igénybe veszik a helyi tömegkommunikációs eszközöket is. A Magvar Rá­dió és a Magyar Televízió vidéki stúdiói, a megyei és üzemi lapok folyamatosan tá­jékoztatnak majd az esemé­nyekről. Bemutatnak tisztség- viselőket, ismertetik a vá­lasztások politikai jelentősé­gét, foglalkozni kívánnak a szakszervezeti mozgalom me­gyei eredményeivel, tudósítást adnak a rendezvényekről... SOKAT SEGÍTHETNEK A közhangulatra a XIII. pártkongresszust követő biza­kodó, legalább lassú gazdasági fellendülést remélő várakozás a jellemző. Ha ezt egy-egy konkrét kérdésben a valóság nem igazolja vissza, olyan fe­szültséget okozhat, amelyre megfelelő érvekkel és időben fel kell készülni a szakszer­vezeti és pártszerveknek egy­aránt. Ez csak egy az ülése­ken felvetődhető példa, de lehetne sorolni többet is. A választások előtt tehát alapo­san. körültekintő módon kell mérlegelni a várható helyze­tet is. A párttestületek, a szak- szervezetekben dolgozó kom­munisták sokat segíthetnek a reális értékelés kialakításában, az előremutató program kidol­gozásában. és ehhez adnak nolitikai támogatást — követ­kezetesen képviselve és erő­sítve a nárt szakszervezeti po­litikáját. Sz. Várnai Ferenc az MSZMP KB munkatársa Áruforgalom esz első hét hőnapban A Belkereskedelmi Minisz­térium áruforgalmi jelentése szerint az év első hét hó­napjában a lakosság 283,2 mil­liárd forint értékű árut vásá­rolt összehasonlító áron . 0.6 százalékkal, folyó áron számít­va 6.9 százalékkal többet mint tavaly ilyenkor. A forgalom­növekedés üteme elmaradt a tervezettől, de a nyári hóna­pokban mérséklődött a lema­radás. Júliusban a kereskedelmi forgalom — a vendéglátás kivételével — dinamikusan növekedett. Ebben elsősorban az idegenforgalomnak volt kiemelkedő szerepe. Az alap­vető élelmiszer-ipari termé­kekből a kereskedelem kielé­gítette az igényeket. Javult a darabolt baromfi, az élő hal, az étolaj, a mirelitáruk és a diabetikus készítmények kí­nálata. hiányos volt viszont az ellátás szárazáruból és szalámifélékből. Több üdülő- területről jelezték, hogy több tartós tejre lett volna szük­ség. Az őrölt pirospaprika gyakran hiányzott az üzle­tekből. Nem volt elegendő a hazai olcsóbb sör, és kevés­nek bizonyult a Pepsi és a Coca-Cola is. A burgonya-, a zöldség- és a gyümölcskínálat a buda­pesti szakboltokban, illetve a piacokon kedvezőbben alakult mint egy évvel korábban. Az elmúlt esztendő júliusához viszonyítva paradicsomból és zöldpaprikából kétszeres volt a felhozatal, de zöldbabból, uborkából és zöldborsóból is többet kínáltak a termelők. A piacokon a fogyasztók bur­gonyát 12, zöldségfélét 16. gyümölcsöket 17 százalékkal olcsóbban vásárolhattak, mint a múlt év júliusában. A ruházati ellátás az előző hónapokénál színvonalasabb volt. Javult a kínálat férfi­zakókból. -nadrágokból, fiú- pantallókból, női és lányka­ruhákból. Színesítették a vá­lasztékot a Kínából impor­tált lánykaruhák és -hálóru­hák. A kereskedelem jól felké­szült az iskolakezdésre: már júliusban kínáltak iskolaköpe­nyeket, úttörőingeket, -szok­nyákat és -pantallókat. Meg­felelő vöt a választék női ci­pőből, de hiányos volt az el­látás 31—34-es számú gyer­mekszandálokból, kevés volt a szellős férficipő és -szandál. A vasáruk közül fürdőszo­ba-berendezésekből — a fehér színűek kivételével — jó volt az ellátás. Nem volt elegendő hazai automata mosógép. A korábban hiánycikknek szá­mító mélyhűtőből, hazai hűtő­szekrényekből és a villany­bojlerek egyes méreteiből jú­liusban többet kínáltak, mint az azt megelőző hónapokban. Az engedményes iskolai tan­szervásáron több üzletben szű­kös volt a választék grafit- irónból, egyes füzetekből és színes pasztellirónokból Júliusban is élénk volt a tüzelőanyagok iránti kereslet. A tüzelőakció során a la­kosság 659 ezer tonna hazai szenet és brikettet vásárolt, ezel 95,5 millió forintot ta-( karított meg. Nem volt ele­gendő jó minőségű szén. a gyengébb minőségű szén és a lignit pedig a jelentős áren­gedmény mellett is csak kor­látozott mértékben kelt el. Üj gázüzem Üllésen A földgáz hatékonyabb ki­termelését ^szolgáló kétéves beruházás fejeződött be a sze­gedi szénhidrogén-medencéhez közeli Ullésen. A munkálatok több mint félmilliárd forint­ba kerültek. Két évtizeddel ezelőtt jutott az egyik kútból a felszínre a medence első szénhidrogénterméke; üllést ekkor még csak a kis mezők sorában tartották számon. Ké­sőbb a geológusok felfedez­ték, hogy mintegy háromezer méter mélységben is jelentős gázkászletek rejtőznek. A fel­ismerést intenzív kutatás és feltárás követte, amely kide­rítette: e terület az ország jel ntős gázmezői közé tarto­zik. A beruházás során kisszá- mítógéppel irányított előkészít tő üzemet létesítettek, amely­nek feladata a gáz megtisz­títása, a gazolin leválasztása. A hazai gyártmányú szepará­torral; az NSZK-ból beszer­zett mennyiség-, nyomás-, hő­mérsékletmérő műszerekkel felszerelt üzem korszerű, mű­ködését műszakonként csupán egy ember irányítja és ellen­őrzi. NÓGRÁD — 1985. augusztus 31., siombat 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents