Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
1 Késő délután, amikor már tágas a strand VENDÉGSZERETŐ EGER — Ne mereszt gesd a szemed, fiam! Nézz inkább a lábad alá! — csattannak ingerülten egy apa szavai. Tinédzser csemetéje a felszedett járdalapok között bukdácsol. Szemben vidám társaság közeleg. Egyik hölgytagja — jó harmincas lehet — könnyű nyári szoknyájának alját maga elé kapva, legyez (vagy bűvöl, mint a torreádor?). Az égen fátyolfelhők terpeszkednek. Fülledt, párás meleg kínoz t '.og-boldogta- lant. Áldogálva. kirakatot nézve is gyöngyöznek a homlokok. — Csak sos° panaszkodjatok — hallani egy éltesebb asszonyság szájából. — Amíg hűvösebb volt, napszámra panaszkodtatok, meg sóhajtoztatok: enyhe telünk van. mikor lesz már végre nyár?... Tessék, most itt van. Eger mágnesként vonzza a hazai és a külföldi látogatókat. A statisztikák szerint évi turistaforgalma megközelíti az egy és egy negyedmilliót. Amióta az eszemet tudom —. de annál biztosan sokkal régebbtől —, Eger mindig különös varázzsal bírt a Nóg_ rád megyei ember számára. Kiváltképpen a megye középső és keleti részeiből keresik fel sokan. Szinte lehetetlenség megfordulni benne — legyen bármelyik évszak •—, hogy ne találkozzunk nógrádi ismerőssel. így történt ezúttal is. A várban salgótarjáni ismerősökre akadtunk: a férj az acélgyár rendészetén dolgozik, feleségével két svájci vendéget kalauzoltak. A Dobó téren, az egykori minorita templom és rendház előtt — gyönyörű, kéttornyú, barokk műemlék — egyik balassagyarmati barátunkba ütközünk. A városi tanács alkalmazottja, s társaságának tagjai részben csa_ ládtagok, részben Amerikából hazalátogató ismerősök, akik nagyon kíváncsiak arra, mit hagytak itt közel harminc évvel ezelőtt, mi lett abból az országból, amely a szülőföldjük. A Dobó István szobra melletti presszó fagylaltozóab- lakában sárga sildes sapkás pionírok. A sapka felirata szlovák. úgy is beszélnek a gyerekek. Itt táboroznak Bár az ő zmrzilájukkal keménységben ízben nem Vetekedhetnek a "V lágy. gyorsan olvadó, o- • an ízetlen fagylaltjaink. jóesően nyalogatják a hideg gombócokat Csak azt nehezményezem, hogy a kimérő kisasszony — nem ér_ ti a nyelvet — ingerült, sőt modortalan. Mintha nem azért lenne az ablak mögött, hogy megértse és kiszolgálja a másikat... Hadilábon állunk a nyelvtudással. Erre ilyenkor, az idegenforgalmi szezon kellős közepén fokozottabban derül fény. Tele a város ezernyi nációval. . A nagyáruház sarkán francia fiatalok viháncöl- nak, a Marx Károly utcában oroszul cseveg egy házaspár, a belső vár udvarán finnek fényképezgetik magukat, Gárdonyi Géza sírjánál — feltehetően — angol család nézelődik egy színes bőrű, ifjú lánnyal. Azt pedig, hányféle rendszámú személygépkocsit, autóbuszt látni parkolni, jön- ni-menni, össze se tudnám számolni. A szükségpiac, az Eger- patak partján, délutánra elcsendesedik. Az árak itt általában valamelyest olcsóbbak, mint a mi megyénkben, de akadnak drágább áruk is. Egerben nem tudok úgynevezett KGST-piacról, de a nyári idegenforgalom ilyet is teremt. A délutáni nyugalomban embercsoportok verődnek össze, s a szatyrokból előkerül egy-egy pizsama, hálóing, törülköző, aztán kezdődhet az alku, kinek menynyit ér. A vár bejárata melletti borozóban megfelelő a választék, udvarias a kiszolgálás. Az árak ellen sem lehet kifogás. A hajdani török birodalom legészakibb emléke: a minaret. A strand körül szombaton, vasárnap művészet parkolóhelyet találni. Kocsi kocsi hátán, hullámzó embertömeg A bejárat előtt zöldséges- és gyümölcsösstandok, cukorka- és újságárusok, ébresztgetik a vásárlás vágyát. S amint az lenni szokott, a gyerekek győzik a legkevésbé cérnával, egyre-másra nyaggat- ják, rángatják a szülőket a sátrakhoz, napernyőkhöz. Ott aztán könnyű egy százasnak a nyakára hágni. A kerítésen belül több ezren napoznak, sütkéreznek. A hétköznapokon mégsincs tumultus. Sok a medence, meg az étel- és italárusító hely. Alig, vagy egyáltalán nem kell sorbaállni. Türelmesebb, mi több, elnézőbb a kiszolgálás is: — Hagyja csak! Majd legközelebb ideadja azt az ötven fillért — nyugtatja meg a büfésnő a számára teljesen vadidegen férfit. S ez az emberség, bizalom nekem is jólesik. A középső sétányon elkezdődött a kifelé áramlás. Felöltöztek már Valet Sándorék is. A Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet műszerésze kórházi könyvelő feleségével, a fiával és egy NDK-beli családdal töltötte a strandon a napot. — Tíz éve jártam kint az NDK-ban tanfolyamon — magyarázza Valet Sándor —, és akkor ismerkedtem meg a férjjel. ö már kint van a kocsinál, készíti elő az indulásra. — Nagyszerű itt a víz, a napfény, jók a borok — mondja Traude Trautmann, aki Erfurtban műszerész. — Csodálatosan éreztük magunkat. Az egyik pádon magas férfi ül, nyúlánk fiával. Dr. Muzsnay József salgótarjáni ügyvéd. — Két napja vagyunk itt az egész családdal — feleli érdeklődésünkre. ■— A feleségem és a kislány elmentek felöltözni, úgy gondolták, elég volt mára. A feleség, Zsuzsa bíró. Péter most maradt ki az általános iskola első osztályából, Ági ősztől lesz elsős. Előkerül egy másik salgótarjáni ügyvéd, dr. Szomszéd Károly is: — Jászárokszálláson volt egy hétvégi házam, elcseréltem egy itteni lakásért. A lányom 18 éves, talán. ide jár majd főiskolára. Szeretjük Egert. Simogató, meleg vizét, vidámító borát, történelmi emlékeit, levegőjét. És # Eger szívélyesen fogadja az üdülőket, kirándulókat Sulyok László (szöveg) Bábel László (ké' A hangulatos Dobó tér részlete a várvédö szobrával A két Muzsnay Valet Sándorék a jól sikerült nap vége felé Eger sétálóutcáját Széchenyiről nevezték el A vár tetejéről jólesik a nézelődés Bazilika és vendéglátó egységek — sok turista megfordul mindegyikben
