Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-24 / 198. szám
ZELEl MIKLÓS: r a gyű mit csinálhatnék itt mit is tehetnék befogom lovaimat befogom e harmadik emeleti lakás elé befogom lovaimat e lakótelepi ház elé befogom őket a lakótelep elé budapest elé az ország elé és ordítok gyüá gyüá Könyvtárak együttműködése Pozsonyból, a több mint /Egyszázezer lakost számláló, forgalmas nagyvárosból a középkori Mihály-kaput átlépve, teljesen más világba kerülünk. A város e részén az embert nem zavarják az autók és villamosok, ahol nyugodtan el lehet beszélgetni, ahol kávé, főtt kukorica és fagylalt illata száll a levegőben. Ebben a nyugalmas környezetben találjuk az egyetemi könyvtárat is, a Szlovák Szocialista Köztársaság legnagyobb univerzális tudományos könyvtárát. A könyvtárat évente mintegy félmillióan látogatják, könyvállománya mintegy kétmillió kötet. A könyvtár és a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár közötti együttműködés gyökereit már az ősi ház homlokzatán olvasható felirat is hirdeti: itt volt egykor a magyar országgyűlés háza. — A magyar országgyűlés egyik ülésének résztvevőit ezen a korabeli olajfestményen is láthatjuk — mondja a könyvtár igazgatója, Vincent Kútik. — A festményen Széchenyi István is látható, aki ebben a teremben bocsátotta először közre javaslatát egy magyar tudományos akadémia létesítésére. Ezért is nevezték el a budapesti nemzeti könyvtárat az ő nevéről. Lapozgatunk a két könyvtár között 1975 óta megkötött együttműködési szerződések között. Ezek olyan kitételeket tartalmaznak, mint az, hogy közösen kell keresni az érté- kes; régi nyomtatványok restaurálásának új útjait, a régi térképek, zeneművek, a munkás- és kommunista mozgalom stb. pótolhatatlan dokumentumanyagai tanulmányozásának lehetőségeit. Az együttműködés konkrét eredményeit ismertetve, Vincent Kútik igazgató egy tiszteletre méltó vastagságú fó- liánsot mutat, amely a „Szlovákiai naptárak” feliratot viseli. minit a szövetkezet legroszszabb gondolkodója. Bordó Teoül valahonnan hátulról furaikodott elő, és nem lehetett éppen azt ámítani, hogy megiiletődott arccal. — Gratulálok’ — fogott vele kezet az eLnök, és átnyújtotta a farostlemezt meg a dísztököt. — Csak így tovább Bordó kantára, továbbra se engedjen senkit maga mögé! Taps csattant, ami Jegio- kátob Bordót lepte meg aki, félszegen meghajolt, mosolygott és visszaódalgatt a helyére. — A legíustább gondolkodó kitüntető címét — olvasta a következő farostlemezről az elnök — Cerkóf Gusztávnak adományozzuk. Cerkóif Gusztáv is átvette a jutalmat, majd átvette Kulcs Bódog, mint a legösz- szeférhetetlenebb. Csesznek Veronika a legpletykásabb, Szívós Töhötöm a legrészegesebb és Ökrösi Bendegúz, a leglopósabb. — Azt hiszem, jó gondolat «tolt ez tolónk — mondta Cse- kevári Hideghmefc az ünnepség után —, lehetetlen, hogy ennek a különös kezdeményezésnek ne legyen valami foganatja... Lett is. Csak éppen számításukon kívül — visszájárul. — M az, hogy Bordó a — Ezt a bibliográfiát, amely a szlovák nyelven megjelent naptárakat mutatja be a legrégibb időktől, egészen máig, a Széchenyi Könyvtár együttműködése nélkül nem tudtuk volna kiadni. A dokumentumanyagok túlnyomó többsége ugyanis az ő gyűjteményeiben szerepel. Hasonló a helyzet a régi bibliográfiai kiadványok — értékes régi nyomtatványok, a tizenhatodik századból származó szla- vikai kiadványok — terén is. Gyakran dolgozzuk fel — s ismét a baráti magyar könyvtár segítségével — az egykori középiskolák évkönyveit is, amelyek gyakran olyan tudományos munkákat is tartalmaznak, amelyek sehol másutt nem jelentek meg. A Széchenyi Könyvtár dolgozói viszont gyakran keresnek fel Pozsonyban egy — könyvtárakra nem jellemző intézményt —, a Liszt Ferencről elnevezett zenepavilont. Ez az akusztikai szempontból tökéletesen szigetelt, Hi-Fi-technfkával felszerelt stúdió kiválóan alkalmas zenei felvételek lehallgatására. Ebben a festői rokokó épületben az akkor kilencéves Liszt koncertezett. Ma is hangversenyeket és más rendezvényeket tartanak itt. Liszt és Pozsony baráti kapcsolatát hirdeti az itt működő Liszt Társaság is, amely e nagy művész örökének szlovákiai népszerűsítéséről gondoskodik. — A Széchenyi Könyvtárra! fenntartott együttműködésünk nagy része a munkás- és kommunista mozgalom kezdeteinek dokumentálását öleli fel — teszi hozzá V. Kútik. — Mindkét könyvtár gyűjti, restaurálja és nyilvánosságra hozza a munkás- mozgalom történetéhez kapcsolódó, korabeli felhívásokat, brosúrákat és újságokat, s védi azokat. Mivel ritkaságnak számító, értékes példányokról van szó, közös kartotékot vezetünk róluk M. K. Fásli Nagy Elemér, már mindjárt az ünnepség után. — Ez szemenszedett hazugság! Nekem már évek óta nincs egy értelmes gondolatom, sőt még azt is megkockáztatom, hogy sose vcát. Nem így van kantáraak? — Bizony — helyeseltek többen is — neked járna az oklevél. Habár még ott van a Csabai is... — Csuhái? Na ne röhögtes- setek! Tavaly is akadt egy használható ötlete. Igaz, hogy Bordóhoz viszonyítva még ő is sokkal rosszabb. És így ment ez napokon keresztül, Bordóhoz hasonlóan más kategóriák győztesei is megkapták a magukét azok részéről, akik alkalmasabbnak tartották saját személyüket a jutalmazásra. — Csesznek Veronika tenne a legpletykásabb — méltatlankodott Csordásaié —, akikor én mi vagyak? Ha kell, még a pontos időt is elferdítem, a „jó napotot” meg úgy tudom továbbítani, hogy abból rövidesen „nyugodjék békében” lesz... A Verőn hozzám képest süketnéma! Csordásaié igényjogosuttsá- gát többen helyeselték, mint ahogy Sima Ervin kifakadá- sában is sokan osztoztak, aki a legösszeférhetetlenebbnek tartotta magát. — Nékem csaik a neveim enna - mondta —a modoX fecskék évek óta otthonosak belvárosi házunk udvarán. Mint általában a fecskék, tengerentúlról települnek vissza tavaszonként, s hihetetlen technikával építik fészkeiket az isten tudja, hon- nét hurcolt sárból. Nemzik és fölnevelik páronként három-hat utódukat, megszám- láthatatlan rovar kiirtása árán. Az utódok kezdetben tehetetlenül csivitelnek a fészekben, néhány hét után ki-kimerészkednek, próbálgatják szárnyukat. Szeptemberre csaknem túltesznek a szülőkön repülésben, sakkor: Irány Afrika! Viszlát, jövő tavasszal. Így történt ez egészen a tavalyi őszig. Ekkor a fecskék távozásával majdnem egyidöben megjelent a lakásunkban egy gyámoltalan vinnyogó, épp csak kinyílt szemű cica. Kedves barátnőnk a Szeder dűlő környékén talált rá, s megesett a szíve rajta. Hazavinni nem merte, mivel ő kutyáshölgy, így pártfogásunkba ajánlotta, mondván: — Nektek se kutyátok, se macskátok. Ez az igazság. Se kutyánk, se macskánk, azonban két kamaszodó fiunk, akik pa- lotaforradalomszerűen családtaggá nyilvánították a kisCicát, a szülők minden tiltakozása ellenére. Telt múlt az idő. A cica napról napra növekedett testben és bölcsességben, a gyerekek legnagyobb örömére, akik tomboló kacajok közepette játszottak vele, s az atya, (e sorok írója) legnagyobb bosszúságára, mert az állat táplálásáról, szobatisztaságra való tanításáról kénytelen volt ő maga gondoskodni. Bosszúból, a Mircea nevet adó- lányozta a hatalmas kandúrrá nőtt cicának, mivel egyre fakuló történelmi tanulmányaiból még emlékeA: SZABÓ JÁNOS: Macskánk és a fecskék zett Mircea cél Batrin havasalföldi fejedelemre, ki miatt kis híján megbukott egy szigorlaton húsz esztendeje. Eljött az új tavasz. Mircea, a kandúr 4—5 kilós tömegével, ragyogó fehér pofájával és hasprémével, bársonyfekete sapkájával, . hátpalástjával, hosszú, bozontos farkával a függőfolyosó gyékényén élesítette éppen túhe- gyes karmait, midőn soha nem hallott éles hang ütötte meg radarernyőként tekergő füleit. — Nem akart hinni az égre vetett, tágra nyílt, ám résnyire szűkült pupillájú zoldarany szemeinek. A levegőben mintha megannyi apró macska röpködne. Fekete a fejük, a hátuk, hófehér a hasuk, azonban nyakuk alatt kétoldalt kinőve valami ívelt furcsaság csapdos, néha másodpercekre mozdulatlanul kife^zül, akár az újhold, ha fekete lenne. Mi ez? Mircea nem tudta, hogy szárny, ezért fölszökkent, amilyen magasra csak két izmos hátsó lábától kitelt, majd másfél méter röpülés után csalódottan visszahuppant. — A szentségit —• gondolhatta. Ezek a légi kismacskák tudnak valami olyat, amit én nem. Tehát ellenségek. Én örültem füsti fecskéink visszatérésének, egyben elszomorodtam, mert a kandúron láttam, hogy két házbéli állathalom mögött ebben a pillanatban kitört a versengés. Azó*a dúl a viszály. A macska, amikor csak szerét ejtheti, kisurran a lakásból, és az első emeleti függőfolyosó vasrácsai mögül dü- hödten szemléli a fecskéket. Lelapul. Műholdantennákhoz hasonlatos fehér bajuszszálai idegesen vibrálnak, fojtott nyekergést, morgást hallat, ki-kivillantja félelmetes tépőfogait, farkával ritmikusan csapdossa a talajt. Kezdetben ugrásnak lendült, de minden valamirevaló ragadozónak van annyi szemmértéke, hogy belássa, úgysem érheti el a viliámsebe- sen eikkázó madarakat. Mostanában már nem ugrik. Ügy tesz, mint akit nem érdekel az egész csicsergésvir- csaft, elnyúlik a napfényben, dorombol, ám olykor felugrik és gyűlölettel fúj a magasba. A fecskék eleinte ügyet sem vetettek a macskára. Azán, hogy észrevették, olykor — bízva gyorsaságukban, manőverezőkészségükben — meglepő közel cirkáltak körülötte. Ilyenkor ugrott Mircea., de mire elérte a maximális magasságot, a madarak már a Barátok temploma tornya felé hasítottak. Legújabban azonban aggódnak. A lakásunk előtti függőerkély aljára tapasztottál? új fészküket. (A régebbi? 3 buzgó házfelügyelői partvis- nyél gondosan leverte.) Mircea akrobatikus műveleteket hajt végre, hogy az erkélyrács- rudak közül kilógva elérje a fészket. Szörnyen merész. Hátsó lábainak karmai tartják csupán a cementen, a két elsővel, kimeresztett karmokkal a levegőben kalimpál, tíz centiméternyire a fészektől. Ez sem érdekelné a fecskeszülőket. Ám néhány napja kikeltek a fiókák. Egy-két hét még. és próbálgatják ügyetlen szárnyacskáikat. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy némelyikük egyenesen Mircea céltudatosán kalimpáló karmai között köt ki. Nézem, nézem ezt az állati hidegháborút. Látszólag a macska a támadó, a kegyetlen. Kegyetlen lenne bizonnyal, ha erdőben élne, a táplálékát, maga lenne kénytelen megszerezni. Dehát többnyire kopott szőnyegeinken terpeszkedik, tej, tejbe- gríz, lerágott csirkecsont, esetenként egy-két falat lecsókolbász növesztette ekkorára. Vadászat helyett a játék tett életeleme, gyermekeim a megmondhatói. De kérem szépen: a fecskék kegyesebbek, e szívemnek oly kedves madarak? Hány szúnyog, katicabogár, szitakötő, s ki mondhatná meg még, miiven rovar szenvedett kínhalált könyörtelen csőrükben? S nem szaggatnák ők szét a kandúrt, ha bírnák? Istenem! Hogyan tudnám a békés egvmás mellett élésre rávenni őket? Talán ha lelültetném egy tárgyalóasztal mellé a macskát és a megfontoltabb fecskét? Vállalnám a tolmács szerepét is. Tessék mondani: reménytelen? Teljesen reménytelen? iHMtiHiiiimmliHiiiiraHimmimMmiiitimmiiiiiHiiuuiumiHuiMHmiiiHiiUHtiiwmmtiiniiiimiMiiniiiiiiiiiiiiHiiHiiiiHiitniiiiiiiiiic.iiiiiimuinMnnHiiiiiiiiiiHiiiMiiMi BÓLYA PÉTER: Tornyosa akkoriban kórházi segédmunkásként dolgozott, vagyis ő végezte el az összes sötét munkáit, amely az F. utcai kórházban adódott. Lapátolt, szemetet hordott, hullaszállításoknál segédkezett, és már nem is csodálkozott, amikor egy koponyát ásott elő a kórházudvaron kubiko- lás közben. — Lenni vagy pálinkát inni — mondta, kezében a barna koponyával, maid letette az ásót, s a kocsma felé induft. 2. Rózáinál, a rosszfogú pincérnőnél lakott, büdös és sötét lakásban. Hiszen ez érettségi után felkapott egy sportszatyrot, és hősiesen elhagyta' szülei lakását, benne a Stein- way zongorát, a komódot, a plüssöket, és még számtalan század eleji marhaságot. S, néhány hét csavargás után Rózái őt, Tornyosát választótA megfelelő ütem ta élettársul, amibe Tornyosi boldogan beleegyezett, hiszen örült, hogy megmosakodhat végre. Rózái olyan volt, mint a lakása: kicsi és koszos. Ha berúgott, irredenta nótákat énekelt, vagy a legkülönfélébb tárgyakat vagdosta Tornyos! fejéhez; így történhetett, hogy Tornyosi néha bezárkózott a vécébe, s amíg a ház asszonya odakint átkozódott, T. komoran olvasgatta az ablakban felhalmozott képeslapokat. A hírek és képek között magyarázatot keresett, magyarázatot arra, hogyan került ő ide, Rózái vécéjébe, ahelyett, hogy a nagy életet élné, a gazdagot, a fényeset, a divat- lapit. Aztán meghúzta a láncot, és kiment, mert rájött, rom akár az úthenger. Azt hiszem, ezt nem kell senkinek sem bizonygatnom, és akr kor tessék, Kulcs Bódogot tolják föléin. Azt, aki még egy székkel szemben is udvarias, és ha nekimegy az ajtófélfának. bocsánatot kér. És ez nekik összeférhetetlen! Pimaszság! — Hagyd ei — nevetett Sóhaj Arisztid, — akkor mit mondjak én? Cerkóf Gusztáv kapta a leglustább gondolkodó címét, holott egyebet sem tesz, csak gondolkodik. Aki engem csak egyszer is gondolkodáson tud rajtacsípni, azt ölben cipelem el a Gala pagos-szigetekre. — Ugyan — legyintett Szávám yás Szigfrid —. a legnagyobb igazságtalanság velem történt. Hol iszik annyit Szívós, minit én ?>. Kocaivó, és ráadásul még fekélyes is, tehát már csak azért sem jöhet számításba. Akkor iszom az asztal alá, amikor akarom, és utána még a szondába is nyugodtan belefújhatnék, nem mutatna ki nálam semmit. Protekcióval jutott a díszítőkhöz, meg az oklevélhez! — Akár az Ökrösi — mondta Enyves Eriik —, mert hogy nem ő a leglopósabb. az egyszer szent. Azért, mert kétszer elkapták, még nem bizonyít semmit, legfeljebb, hogy pancser a szakmában. Uárom kandidátus tette te mar a nagy doktorát az éa általam kiesőit gondolatokból, és öt író fél életművéhez én szállítottam az ötleteket. Igaz, hogy jól jártam magam is. megnézhetitek a nyaralómat, és fiamnak is félretettem két koffer jó minőségű gondolatot, hadd legyen akadémikus, ha éppen az akar majd lenni. Tehát aki igazán meggürcölt a címért, az én vagyok. Bunda az egész, nevetséges! Az elnökhöz is eljutottak a hírek, Hidegh Henriik közvetítésével. — Nem értem — csóválta a fejét Cselevári —, hát létezhet olyan ember, aki megsértődik azért, mert nem ó a legrosszabb? Vagy nem ó a tegrészegesebb, a leglopósabb...? Fantasztikus! Neked mi erről a véleményed? — Még mindig jobb valamiben a legrosszabbnak lenni — mondotta a főgondolko- dó —, mint semmilyennek. Bordó Teofilíól beszélnek, egyszerre a középpontba került, még. olyat is hallottam, hogy autogramokat kérnek tőle. Mert akárhogyan is, de valamiben fölébe kerekedett a társainak. És ugyanez vonatkozik a többiekre is. — Ezek szerint hiába csináltuk az egészet...? — Azt azért nem mondanám — mosolygott ravaszul a főgondolkodó —, mert már eddig tizenöten jelentették be, bogy átmennek a szövetkezedtől, és simíthatunk mások távozására is. Ezek mind úgy tartják, hogy velük itt a legnagyobb igazságtalanság történt, és máshol akarnak bizonyítani. — Menjetek csak — vidult fel Cselevári —, ha így áll a helyzet, rövidesen kikec- mergünk a veremből... — Magam is így gondolom — mondta Hidegh —, de egyre azért vigyáznunk kellene... — Mire? 1 — Hogy a példa ne legyen ragadós... Éppen ezért azt javaslom hogy a jutalmazotta- kat meg mi küldjük el. Biztos. ami biztos. Jobb, ha nem tudják meg az új gondolkodók, hogy ennél a szövetkezetnél visszájárul is lehet jutalmat kapni. A z elnök bólintott ezzel, és így történt, hogy alig néhány hónap alatt a mezőcsal ánosi „Gondolatokat Kölcsönző és Értékesítő Szövetkezet” a középmezőnybe került, később pedig a legjobbak közé emelkedett. Cselevárit pedig —, aki ilyen csodát vitt véghez —, kiemelték, és megtették a mezőcsalánosi Csortos Gyula Színház igazgatójának. Ott csináljon csodát, ha tud, ha képes rá. elölről vagy akár — visszájárul. NÓG&ÁD — 1985. augusztus 24„ szombat 9 hogy ilyen élet nincs. Rózái í szemének esett. Egyik délután Tornyos: egyedül heverészett Rózái lakásán, a ház úrnője túlórázott vagy berúgott, vagy valami kóbor férfiismerőst ta Iáit, tehát nem volt otthon Jenő nevű macskája képviselte, aki legalább olyan szigort tekintetű volt, mint a háziasszony. Az élet nem áll meg, slám Tornyosi a vécé felé indult ezúttal nem Rózái ordítozás. elől, hanem... Helyet foglalt az ülőkén, leemelt egy újságot az ablak ból. Az egyik cikkcím alatt ; következőket olvasta: ,3- M 34 »éves ács, épülő háza pad lásán öngyilkossági szándék kai két szöget vert a fejébe! Eszméletét nem vesztette el. Tettét azzal indokolta, hogy háza nem épül a megfelelő ütemben.” Tornyosi felröhögött, pedig nem volt szokása. Majd elkomorult, mert megtudta, hogy az ács, aki S. M., aki 34 éves, és aki házat akart építeni, másnap meghalt. Felállt, a lapot a többi tetejére dobta, bambán elhagyj ta a helyiséget. A kamrába ment, előkotor- ta Rózái kalapácsát és dobozát, amelyikben Rózái a szögeit tartotta. — Ez az a méret — düny- nyögte, amikor ujjnyi hosszú szögeket talált az egyik rekeszben. ,.Meg merném-e tenni, ha végképp nem épül fel a házam?” — gondolta Tornyosi, Leült, felvette az egyik szöJ get, a homlokára illesztette. — Ha idegen csinálná,' könnyebb lenne — mormolta; majd a halántékához állította a szöget. — „Aha, így mái nagyobbat lehet rá ütni” — gondolta... És tudta, hogy ez az ütés soha, soha nem fog bekövetkezni. Letette a szerszámokat. „El kell kezdenem építeni a házat”, gondolta. Aztán, ha nem halad megfelelő ütemben az építkezés, addig kell küzdeni az anyagért' a szállításokért, az iparosokért, amíg be nem áll a MEGFELELŐ ÜTEM, s ha ez megvan, már semmi nem akadályozhatja meg Tor- nyosit a ház felépítésében; felavatásában, majd össze- rombolásában. De a szegels csak a fába kerülhetnek, máshová soha. ...Odakint csengetés, majd ajtócsapódás. Rózái esett be az ajtón, a haja csapzott, az orra véres. — Elvertek? — kérdezte Tornyosi közönyösen. — Mit csinálsz a kalapá-1 csommal, te disznó?! — Most már semmit. Szervusz. — Hová mész? — El. — Micsoda? Rózái kieresztette a körmeit, hogy a szokásos módon megmarja Tornyosit, de akkora pofont kapott, hogy becsúszott az asztal alá. — Mindent köszönök —; mondta Tornyosi, és ki ment a lakásból. Először vidékre utazik, levegőt venni, aztán nekifog, hogy helyet keressen az épülő háznak.
