Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-15 / 191. szám
A lakáskultúra mai igényeinek megfelelő függönyök készülnek Berkenyén, a Budapesti Paszományárugyár üzemében, ahol tavaly októbertől lyukkártya-vezérlésíi lánckötőgépeket is működtetnek. A korszerű berendezéseken lehetővé vált 3,4 méter széles termékek gyártása is, emellett két és fél, valamint három méter széless égűt is szállítanak vevőiknek. —kulcsár— Virágoskert a poháron A FESTES és a rajzolás a gyerekek egyik kedvenc elfoglaltsága. A pszichológusok szerint akkor hagyja abba a „művészkedést” egy ember, amikor' látja, hogy rajzai nem olyanok, mint a valóság. A későbbiekben csak a tehetségesek szeretik a festéket és a színes ceruzákat, belőlük festő, grafikus, illusztrátor lesz. De akadnak olyanok is — nem mindig ezek a tehetségtelenebbek —-akik ügyes kezükkel porcelánt, üveget festenek. Legtöbbször normában, az iparművészek által ■tervezett és rajzolt mintákat másolják nap mint nap. Sánta Antalné a salgótarjáni öblösüveggyár Derkovics Gyula Szocialista Brigádjának a tagja, találkozásunkkor rengeteg kiskancsó és k-k festék volt előtte. — Ezeket a termékeket Japánnak szállítjuk, ott nagyon szeretik a gyümölcsös mintákat. Egész készletet csináltunk már: poharakat,'tányért, bonboniert festettünk, ugyanilyen gyümölcsökkel... Alma. szilva, cseresznye van az üvegedényeken. A kancsók hosszú asztalokon állnak, amit asszonyok és lányok ülnek körbe, és — mint a régi manufaktúraműhelyekben —, mindenki csak egyféle gyümölcsöt tesz az üvegre. — Kizárólag lányok és asszonyok festenek? — Most igen. Amikor azonban én idekerültem, csak a férfiak csinálták. Két kolléganőmmel mi voltunk az első hölgyek a szakmában, 1960-ban. — Ebben a teremben csönd van, ecsettel a kezében mindenki olyan nyugodt.... — Ez csak a látszat. Nagy a hajtás, normában cfolgo- zunk. Ami ráadásul elég magas, éppen ezért mindenki csak egyféle gyümölcsöt fest. Nekem a szilva megy a legjobban, én egész nap ezt mintázom az üvegre. Ennek a terméksorozatnak egyébként hamarosan vége lesz, . mert csak kis széria készül belőle, és akkor átallunk valami másra. — Mi következik majd a kancsók után? — Azt még nem tudom. Apró. virágos poharakat már régen csináltunk, lehet hogy most újra az jön az asztalunkra. Nagyon sokfélét festettünk már — mondja Sán- ta Antalné és odahív egy vasszekrényhez, kipakolja a régebben készült, tárgyakat. — A/, arany virágos csészék az araboknak mennek. ; mattfehérek a nyugatnémeteknek. Itt ebben a szekrénvben. lemérhető az egész világ ízlése. Nekem a keleti piacra Hová lettek a kőművesek ? készült készletek tetszenek a legjobban. A kis aranyvirágok rendkívül bájosak, kifinomult ízlésre vallanak. Nem olyan régen svéd exportra festettünk nefelejcses kelyhet, az is nagyon szép volt. Mi legtöbbször virágok között vagyunk, még télen is. .— Az az illat azonban, ami a teremben száll, nem olyan, mint a virágoké... — Ezt a kellemetlen, orrfacsaró szagot a festékeket hígító terpentin és kőolaj keveréke okozza. Hosszú távon fejfájást is okoz, ez munkahelyi ártalom. De nem is ez a legrosszabb: különösen az apró minták festésekor megfájdul a szemünk. Előfordult, hogy egy munkát rövid határidőre kellett befejeznünk, este 11-ig dolgoztunk egy héten keresztül. Apró, kék nefelejcskoszorúkat festettünk pezsgőskelyhekre. Bizony, a végén már óránként fel kellett állni az asztaltól, a szemünket pihentetni. Dé úgy hírlik, hogy esetleg kedvez-, ményt kapunk a nyugdíjkorhatárhoz. — HA ÍGY LENNE, hamarább abbahagyná az üvegfestést? — Igen. Van egy, lányom és egy unokám, volna . m.it csinálni otjhon is.... V M Soha nem fogom elfelejteni M. Vince arcát. A mackótermetű, lapáttényerű kőműves megtörtén ücsörgött a munkásszálló lerobbant vaságyán, és tekintetét elhomályosította a hirtelen fölismerés: mi értelme az életének, ha a fia nem folytatja az ö mesterségét. ha másra törekedve fity- tyet hány az örökségnek, egv szakma becsületének. Nemcsak a kőműveseket keserítette el a hatvanas években, hogy a a munkájuk presztízse. A fizikai foglalkozások akkoriban egyáltalán nem voltak vonzóak a fiatalok számára, mindenki tanulni akart, és apáiknál egy kicsit könnyebben boldogulni. Vince bácsi jól emlékezett még a tréfás-komoly intelmekre, amikkel falujukban riogatták a tanulásra lusta gyerekeket: ha megbuksz, kőművesinasnak adlak! S. akkoriban, amikor a fizetések és a jövedelmek között nem voltak nagy különbségek, és maszekolni. a hét végén dolgozni jóformán csak „feketén” lehetett, fölért ez egy kisebbfajta büntetéssel. Ha nagy gondok arán is, de az állami építőipar mégis megszerezte azokat a kőműveseket. akikre szükség volt. Országos toborzóutakon kutatták fel az utánpótlást, és a vállalatok segítségével iskolázták be őket. Nem kevesen apáik példáját követve választották ezt a szakmát, mások beálltak a falujukból Ingázó kőművesek közé. A legritkább esetben sikerült „megfogni” olyan fővárosi fiatalt, akinek semmi kapcsolata nem volt. családján belül az építőiparral. És akik bekerültek az építőipari szakmák vonzáskörébe, azokat tovább hajtotta a fölemelkedés vágya. Aki tehette, és képessége is volt rá, nem állt meg ennél a viszonylag egyszerű szakmunkánál, hanem továbbképezte magát, minimum gépkezelővé. Toborzás Miiekkel A fordulópont nehezen köthető évszámhoz. Inkább lassú érésű társadalmi, gazdasági folyamatok eredőjeként változott meg mára a helyzet. Ezen nem azt kell érteni, hogy minden építőipari vállalatnak van elegendő kőművese, hanem azt, hogy most már könnyebb a szakmunkások toborzása. Emelkedőben a szakma presztízse, és ennek egyenes következménye, hogy rendre megtelnek a szakmunkásképző iskolák kőművesosztályai. A furcsaság viszont abban van. hogy a végzett szakmunkások valahogyan elvesznek az iskolát. az élettől elválasztó rövidke útszakaszon. 'Ahhoz nem fér kétség, hogy túlmunkára és pluszjövedelemre azok tudnak szert tenni, akik megragadták a kisvállalkozások lehetőségét. Ezeknek az eredeti helye a szolgáltatások fehér foltjai között volt. Éppen a hiány miatt boldogulnak jól a különböző társulásokban a . kőművesek is, és ahogyan a lakásépítési programokat ismerjük, még egy-két ötéves tervidőszakban nem fáj a fejük, hogy kévés a munka. Az állami építőiparban azonban más a helyzet. A kisvállalkozások elszipkázták legjobb embereiket, és itt nagy a hiánv. Igaz. hogy kevesebb a fizetőképes megrendelés, de ha a szigorodó versenytárgyalásokon szereznek is munkát, ott a következő gond: kivel végeztessék el? Mert kőművesből — konjunktúra ide, szakmai presztízs oda —változatlanul kevés van. Furcsa feladvány előtt állnak az építőipari vállalatok munkaügyesei: van elég kőművesszakmunkás-tanulójuk megtartásukért egyre többet áldoznak is. ám amikor a munka frontján kellene produkálniuk, hirtelen kevesen lesznek. Mmnt 3 iweiek Az ellentmondás magyarázata az, hogy a kiművelt szakemberek nem ott helyezkednek el, ahol a legnagyobb szükség volpa rájuk: az állami építőiparban. Ehelyett a szakmunkás-bizonyítvány átvétele után azonnal elszerződnek olyan téesz-mellék- üzemágakba, ahol elsősorban nem a szaktudásukra van szükség, hanem csak a jelenlétükre, lévén ezek az ágazatok mí ; elszámolási rendszerbe tartoznak, mint az ipar- vállalatok. Itt ugyan nem tud sokat keresni egy frissen végzett kőműves, ám betartják a fölvételekor tett ígéretet: sok szabad ideje lesz, amikor kedvére maszekolhat. Eközben az állami építőipar is egyre tö'bb kőművest kívánna meg. Mert feladatai nem egyszerűen csökkennek, hanem átrendeződnek. És éppen úgv, hogy azokban ismét emelkedni látszik az értő szakemberek presztízse. Országos programunk, a felújítás és a rehabilitáció, értékeink és lakóépületeink megóvása, újjávarázsolása. Ezt pedig csak a szakma legfciválőbb- jai képesek jól megoldani. Boltívet falazni nem tud. aki csak elméletben ismeri a mesterfogásokat. Pécsett például, ahol különösen sok a megvédendő műfemlék épület, jugoszláv és lengyel vendég- munkások vállalkoztak a város rehabilitációjára, mert kevés a hazai szakember, és azok összetétele sem felel meg az újszerű feladatoknak. (itaiWozísrj wn Tovább növeli a kőművesek hiányát, hogy a paneles építés nagyüzemi eredményei mellett egyre vonzóbbak a hagyományos építőanyagokból emelt házak, és aki saját maga építkezik, szívesebben választja a téglát az előre gyártott falelemek helyett. Most már van elegendő építőanyag, csak énoen az azt használó, értő szakemberből van kevés, és monopolhelyzetűkben még mindig élvezik az árfelhajtás gyümölcseit. Márpedig a magánerős építkezéseknek továbbra is nagy jövőjük van. A hetedik és a nyolcadik ötéves tervidőszakban épülő otthonoknak körülbelül a 80 százaléka így valósul meg. A kérdés csaik az: kivel? Ahhoz, hogy az állami építőipar megtartsa kiváló szakembereit, hogy a pálvaválasz- tó fiatalok között népszerű és vpnzó legyen a kőműves- és az ácsszakma, és hogy a kisiparos építők árajánlatai a realitás talaján mozogjanak, nem csupán sok. a mainál több kőművesre lesz szükség. Hanem olyan közgazdasági szabálvozásra, bérpolitikára, ami oda vonzza a munkaerőt, ahol az a népgazdaság számára a legszükségesebb. A kísérleti bérszabálvozás- sal már elkezdődött valami, az új keresetszabálvózási formák 1985. január elsejei bevezetésével folytatódott. Reméljük, ezek csak a kezdeti lépései lesznek a várt kibontakozásnak. Szikora Katalin Bunda hazai juhbőrből A Pannónia Szőrme kikészítő', Konfekció* és Kereskedelmi Vállalat már készül a télre. Az | évente 100 ezer bundát gyártó ! nagyvállalat termelésének felét j az igen praktikus és divatos ir- j hakabátok adják, melyeknek előállítása a meleg nyári napokban is folyamatos. A gyártók az alapanyagot, a bárány- és juhbört ma még túlnyomórészt tőkésimportból szer- j zik be. Legnagyobb hazai part- t nerük, a Bábolnai Állami Gazdaság, mindössze évi 15—20 ezer | juhbört ad át, holott ennél jó- 1 vaj nagyobb mennyiséget tudnának felhasználni. Ezen a helyzeten igyekeznek most változtatni: olyan együttműködést alakítanak ki, amelynek eredményeként jól jár a mezőgazdasági nagyüzem és az ipari vállalat is. Mivel a bárányhús kelendő exportcikk. Bábolnán olyan juh- fajtát tenyésztettek ki, amely szaporább az eddig honos „négylábúaknái*’. Jelenleg a juhokat élő állatként adják ei a j Rétságon május 2-án átadott új áruház a Börzsöny az első két hónapban 16 millió fo- h»süíT'o"iörffktnT vAslroUf^'visiy rintos forgalmat ért el. A jelenlegi ruházati és iparcikkrészlege jövőre élelmiszerrel fog a bundákat gyártó vállalat, bővülni. —bp— Gazdaságok a községpolitikában A gazdasági egységek veze. tőinek sem lehet közömbös, hogy településükön milyen az óvodai ellátás, az iskolákban az oktatás színvonala, a művelődési és szórakozási lehetőség. Egyáltalán, milyen az ott élő emberek közérzete. Mindezek közvetlenül, vagy közvetve hatással vannak a termelésre. Hogy egy adott helyen a gazdaság, a település és a lakosság érdekei hol, hogyan és milyen eredménnyel találkoznak — az a helyi tanácsok kezdeményező, koordináló tevékenységétől is függ. — A községünkben levő gazdasági egységekkel szerződést kötöttünk. Tudom, hogy egv ilyen együttműködésnek csak akkor van értelme, ha azt tartalommal tudjuk megtölteni. s az a községpolitikai célkitűzések megvalósítását segíti — mondja Markó Antal. a Szügyi Községi Közös Tanács elnöke. Szügy ben a település és a gazdasági egységek együttműködése a kölcsön« támogatáson alapul. A Madách Imre Mezőgazdasági. Termelőszövetkezet például évente 96 ezer forinttal járul hozzá a művelődési ház működéséhez. Mit ad mindezért a művelődési ház a termelőszövetkezetnek? Ismeretterjesztő előadásokat. színházlátogatást és egyéb kulturális rendezvényt. A nyugdíjasok klubját a termelőszövetkezet támogatásával hozták létre. — A termelőszövetkezettel együtt tudtuk az új telkeket is kialakítani, ők adták a szükséges területet. Ezzel elősegítették az itt letelepedni vágyó fiatalok lakásépítését. Közöttük többen vannak, akik a helyi gazdasági egységekben dolgoznak — tájékoztatott a tanácselnök. Mindezen túl a termelőszövetkezet támogatja a helyi sportegyesületet, az MHSZ- szervezetet. Sőt, az iskola napközis gyermekeinek éixezte- tési gondjait is a termelőszövetkezet segítségevei tudták megszüntetni. — Az a véleményünk, hogy a termelőszövetkezet ipari ágazatának fejlesztése községpolitikai szempontból is helyes. Ez a tevékenységük mindhárom településünket érinti, további munkalehetőséget biztosít a lakosságnak — így Markó Antal. — A tanács eredményes és jó munkakapcsolatot alakított ki a Magyarnándori Állami Gazdaság szügyi kerületével is. A gazdaság az építési telkek kialakításához földterületet biztosított, hozzájárul az utcák korszerűsítéséhez. A nagyüzemileg nehezen művelhető úgynevezett Dudáska területet a tanács kedvező feltételek mellett megvásárolta a gazdaságtól. ahol hobbikertek kialakítására nyílt lehetőség. Támogatjuk a gazdaság vezetésének azt a döntését, hogv a községünkben levő műemlékileg is fontos Simonyi-kas- télyt átépítik, örülünk annak, hogy itt nálunk melléküzemágat szeretnének létrehozni, hiszen ezzel a helyi foglalkoztatottság lehetősége tovább javul — mondta a tanácselnök. Szügyben a gazdasági egv- ségek bekapcsolódnak a községpolitikai célkitűzések megvalósításába. mert tudják, hogy amit adnak, azt áttételesen. más formában visszakapják. Szcnoyrádi Ferenc NÓGRAD - 1985. etrgesSBs 15- csütörtök 3 Szügyi együttműködés
