Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-11 / 161. szám
MENNYI IDŐRE JÄR A NYUGDÍJASNAK TÁPPÉNZ? Kovács István salgótarjáni olvasónk több nyugdíjas néniben is azt írja, hogy mint nyugdíjasok, 10—12 éve megszakítás nélkül dolgoznak.-s tőlük ugyanúgy vonnak „mindent’’ mint a ,.tényleges' dolgozóktól. Azt szeretnék tudni, hoav ennyi ledolgozott év után. ha a nyugdíjas dolgozó meg betegszik. mennyi ideig kaphat táppénzt, továbbá, ha balesetei szenved vagy tüdőbeteg lesz, akkor mire számíthat a távpénz szempontjából? Elöljáróban el kell mondeni, hogy a nyugdíjasok széles rétegének foglalkoztatása a társadalom számára fontos erőforrás: a népgazdaságnak szüksége van munkában szerzett tapasztalataikra, jártasságukra és ismereteiknek a munkában való hasznosítására. Ebből is fakad, hogy munkaviszony létesítése esetén a nyugdíjast ugyanúgy megilletik a munkaviszonnyal kapcsolatos jogok és kötelességek, mint a nem nyugdíjas dolgozót. '' ' ' így például a nyugdíjas munkabérét is a nem nyugdíjas dolgozókra érvényes bértételek, teljesítménykövetelmények alapján kell megállapítani. Megilleti például a nyugdíjas dolgozót is a vállalat gazdasági eredményeitől függő ev végi részesedés, ugyanolyan teltételek mellett, mint a nem nyugdíjas dolgozókat. Ugyanolyan szabályok alapján illeti meg a fizetett szabadság is a nyugdíjasokat. Ugyanúgy jogosulták a fizetett ünnepre járó díjazásra is, mint a nem nyugdíjasok. A társadalombiztosítási szabályok szerint pedig a nyugdíjas is jogosult táppénzre, mégpedig akkor, ha a munkaviszony tartama alatt vagy a munkaviszony megszűnését követő első vagy második napon keresőképtelenné válik. A táppénzre vonatkozó rendelkezéseket a nyugdíjasok esetében azonban a következő eltéréssel kell alkalmazni: a táppénzre jogosultság időtartamának megállapításánál csak azokat a ■munkanapokat és munkaszüneti napokat lehet figyelembe venni, amelyekre a nyugdíjas biztosított nyugdíjazását követően munkabérben ( munkadíjban), táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi -gyermekágyi segélyben részesült. Tehát annyi napra jár a beteg nyugdíjas részére táppénz, ahány napra az említett díjazásokat kapta.' A táppénz ősz- szegének megállapMésánúi pedig csak a nyugdíjazást .követően kapott munkabért imunkadíjat) lehet figyelembe venni. Baleseti táppénz 'ár annak a nyugdíjasnak, aki üzemi balesetet vagy foglalkozás) betegség következtében kereső- képtelen. A baleseti táppénz — időbeli korlátozás nélkül — mindaddig jár, amíg a sérült az üzemi baleset következtében keresőképtelen. Az időbeli korlátozás alatt azonban a nyugdíjasok foglalkoztatásának korlátáit, miszerint egy évben 1260 órát dolgozhatnak és keresetük az évi 60 ezer forintot nem haladhatja meg figyelembe kell venni. Tehát baleseti táppénzt is az előbb említett őrára és az említett összegben kaphat a nyugdíjas, kivéve ha nyugdijáról lemondana azért, mert baleseti táppénzként nagyobb összegű juttatás illetné meg. A tüdőbetegség bizonyos esetekben lehet foglalkoztatási betegség is. amire szintén baleseti táppénz jár. de a foglalkozási ártalom megállapítása már orvosi kérdés. Dr. Ttt. A. Az erdők szerelmese Salgótarjánban, az Arany János út 17-es épületében jól ismerik Mérai Józsefet, aki már túl van a hatvanadik életévén. Szeret segíteni a; ház lakóinak, hiszen igen nagy. barkácsműhelyt mondhat magáénak az épület földszintjén. Megtalálható itt is a kis kézi- ezerszámoktól egészen a- nagy barkácsszerszámokig minden. Azonkívül, hogy segít a lakatosmunkákban, még mást is beszélnek róla az itt élő emberek. Kora tavasztól késő őszig az erdőket járja, keres új és újabb élményeket. — Nagyon szeretem az erdőket. Tulajdonképpen magát n természetet — mondja Józsi bácsi. Reggeltől estig is elba- rangolnák a fák és növények között, főleg a gombaszezonban. Friss levegőre vágyom, hiszen az üveggyárban dolgoztam a nyugdíjamig; ahol elég füstös környezetben kellett a munkámat végezni. Maga a természet, a gombaszedés öröme, az erdők kellemes levegője valósággal újjávarázsolja a szervezetemet. Fikciókat ébreszt bennem — az egészségem megvédésével kapcsolatban — azért is, hogy kimozduljak a lakóépület beton- falai közül. Növényeket, faféleségeket figyelek meg, ha tudom, munkámmal még segítem iá a favágókat, akik már jól .ismernek en gémét. — Mióta űzi ezt a „mesterséget?" — Gyermekkorom óta járom Nógrád megye erdőit. Szinte minden egyes gombafélét ismerek. Csak gyermekkoromban fordult 'elő velem, hogy rossz gombát vittem haza. Találkoztárp már több érdekességgel is. Több mint egykilós csiperkegomba, vagy összenőtteket is találtam, négyesével, ötösével, egy csokorban. Melyiknek van a legfinomabb íze? — Nem tudom, mert sem én, sem a feleségem nem esz- szük meg a gombát — feleli mosolyogva Józsi bácsi. — Amit szedek, azt mind az unokák. a házbe,;éx fogyasztják el. Én még meg sem kóstoltam. Hogy miért- szedem rendszeresen minden évben? Mert mindenki gombázó néven ismer. Ha az vagyok, hát legyek az továbbra is! Berze Vendel Salgótarján T ömegsporf napról Az elmúlt hét végén, szombaton reggel 9 órától nyári tömegsportnapot tartottak a Nógrád megyei ipari szövetkezetek. Ragyogó napisütésben zajlottak le a versenyek. A gyermekeké volt a főszerep egész délelőtt (cumis kólaivás. lufiéi fújás, békaügetés, labdajátékok). A felnőttek szinte vala- , mennyien vetélkedtek. Férfi 100-as és 400 méteres futásban, valamint távolugrásban. Nagy László a pásztói faipari szövetkezet dolgozója lett az első. A női futóverseny és tá- 'Xil ugrás győztese Kiss Istvánné, a STÉSZ dolgozója. Női kislabdadobásban Hamaridesz Tiborné (St. Ruhaipari), he- tesrúgóban Turló Rezsőné (Bgy. Ruhaipari), súlylökésben Balga Béla (Salgó Cipőipari Szövetkezet) lett az első. Csapatversenyben a lábtenisz első helyezettje a Balassagyarmati Szolgáltató Szövetkezet csapata, kötélhúzásban azUni- ver Kisszövetkezet, női 4x100- as futásban a STÉSZ csapata győzött. A megyei kupát ez évben is a STÉSZ nyerte, ezzel véglegesen a birtokukban marad. S. B.-né Levelezőink írják Kórházi látogatás tapasztalataiból Sajnos, a tavasszal tartós látogatója voltam a salgótarjáni kórháznak, illetve az ott gyógykezelés alatt álló hoz- zámtartozónak. Jól szemügyre vehettem az eddig kevésbé ismert létesítményt. Szép, tágas, jól felszerelt, modern kórházzal gazdagodott annak idején az egészségügy. A szakszerű kezelést jól egészíti ki a látogatók tekintete, biztató, megnyugtató szava, az otthonról elmondott tájékoztató. Lelkierőt ad ez, amelyet az orvos szava és a látogató táplál. Fontos tényezője ez is a gyógyításnak, gyógyulásnak. De nem is ezekről a pozitív tényezőkről akarok szólni, hanem azokról a jelenségekről, amelyeken jó volna változtatni. Ugyanis nem mindegy az, hogy a látogató milyen lelkiállapotban jut a betegéhez. Szerintem a látogatás első szakasza nem mindig méltó a kórház légköréhez. Kezdem a kapu előtti tolongással, türelmetlenséggel, majd a rohanással, verseny- futással a felvonókig, hogy az elsők között szállhasson be. Késik a lift, fokozódik az elégedetlenség, a tülekedés, s amikor megérkezik, egyszerre akarnak beszállni a várakozók. Megkezdődik a perpatvar a liftkezelő és a bemenők között. A lift nem indul, mert többen vannak már benne a megengedettnél. Senki sem akar kimenni. Veszekedés egymás között, míg valakit kituszkolnak. Közben fogyott a türelme a liftesnek és látogatóknak is, következménye a hangos szóváltás. Nem valami épületes látvány ez, amely sehogy sem fér össze az épület funkciójával, a látogatás céljával. A megoldást, kedves látogatók és alkalmazottak én az alábbiakban látom: nem kell tolongani a kapuban, rohanni a csarnokba, a liftnél álljunk sorba, mint ahogy a vásárlásoknál tesszük, s azóta a kör tagjai sokhelyütt felléptek, hoztak el értékes díjakat. Énekük, játékuk, a kishartyáni dalok ápolását szolgálják. Szakmai segítség nélkül, ők maguk készülnek fel egv-egy fellépésre, mint a legutóbb Salgótarjánban megrendezett III. országos minő- sítőversenyre is. ahol bronz fokozatú minősítést értek el. Vargáné, Juli néni 1959-ben lépett a termelőszövetkezeti tagok sorába, s, hogy ott is derekasan kivette a munkából a részét, bizonyítja, hogy 5 ízben jutalmazták a Kiváló termelőszövetkezeti tag kitüntetéssel. Huszonöt éves tszriában is megnyerték Vác. Kazár, Vámosmiköla és Jászapáti előtt. Bár a versenyt nehezítette az esős. sáros időjárás, ennek ellenére mind a férfi-, mind a női csapatunk kiváló teljesítményt nyújtott az ösz- szetett verseny során. A két első helyezést elért csapatunk elnyerte a vándorserleget, valamint oklevélben és 2—2 ezer forint jutalomban részesültek. Június 29-én területi tűzoltóversenyen vettek részt Pász- tón. Női és leánycsapatunk csak a megengedett létszám (öt fő) szálljon be. Viszont, hogy ez a magatartási forma kialakuljon, szokássá váljon, sokat tehetnek a liftkezelők is. Ha a látogatási idő első percében a felvonók ott várják a látogatókat, s az érzi, hogy egy 10 percre az az övé, rövidesen rá kerül a sor, nem fog rohanni, tolongani, s lelkileg felkészülhet a találkozásra. A liftre nagy szükség van. hisz a legkülönbözőbb korúak látogatnak, s így soknak nehezére esik a sok lépcső. nem bírja azt a lába. vagy a szíve, így a betegség megelőzését, az embert szolgálja annak működése. Kedves látogatók, liftkezelők, tegyünk meg mindent a látogatás jcuituráltságának megvalósításáért, hogy ne panasszal kezdjük a látogatottal való beszélgetést, hanem azzal, ami leginkább segíti az egészség, a legdrágább kincs visszanyerését. Verebélyi András tagságáért, valamint fáradhatatlan társadalmi munkájáért a termelőszövetkezet vezetése 1984-ben. további nyolc tsz-taggal együtt, törzsgárda aranygyűrű-jutalomban részesítette. Mint nyugdíjas, is dolgozik még, a csirketelepen. Mint a tanács végrehajtó bizottságának titkára mondotta: sok ilyen szorgalmas és aktív asszonyra lenne szükség, aki fáradságot nem ismerve, mindent a közösség boldogulásáért tesz. Méítán vívta ki községe lakóinak is szeretetét, megbecsülését. Takács Lajosné oklevélben részesült, férficsapatunk a III. helyezést hozta el. S talán a fenti eredményekhez, sikerekhez még valami hozzátartozik: Kecskés László tűzvédelmi felügyelő és Bélák József tűzoltóparancsnok kiváló munkájuk eredményeként a BM Tűzoltó Országos Parancsnokság a Tűzbiztonsági érdemérem bronz fokozatát kapták. Wiltner Anna SENIOR Kötöttárugyár Pásztó V Három ulazótörlénet o Mátranovák és Kisterenve között is közlekednek azokból a „dizel-piroskákból’, amelyeket oly szívesen használ az utazóközönség. Nagy ablakok, kényelmes ülőhelyek, viszonylagos tisztaság. Egy, a MÁV szolgálatában álló személy — a vasutas ranglétrán elfoglalt helye nem derült ki — kidobta az ablakon a lényegét vesztett sörösüveget. Körültekintett, majd belépett a vécébe. Az utasok egy része felháborodott, egyrésze moi mögött valamit az orra alá, mások tudomást sem vettek róla. Robogtunk tova, elfogytak a megjegyzések. Cserélődtek az utasok is jócskán, de mindenkinek feltűnt később egy vasutas, aki miután kilépett a WC-ből. a függönybe törülte a kezét. A munkahely a második otthon...? o A Nemti és Nádújfalu közötti fénysorompó előtt hirtelen megállt a busz. Az utasok nyugalommal vettek tudomásul a villogó pirosat. Középkorú hölgy közelebb ült az ablakhoz, és a nap felé fordította arcát. Idősebb férfi falatozgatni kezdett. Egy másik felnyitotta a szellőzőt, hogy levegőzzön kicsit. Piros-piros-piros. A várakozás kezdett riasztó méreteket ölteni. A sofőr megjegyezte, hogy állt itt már másfél órát is. Piros-piros-piros, méghozzá éjszaka. Ideges pillantások villannak. Már egyértelmű, hogy rossz a lámpa. Valaki javasolja, hogy induljunk, mert siet. A sofőr: — A Volán utasítása, hogy ha rossz is a lámpa, várni kell, míg ki nem kapcsolják. Egyébként a mátra- mindszenti vonatállomáson is villog a visszajelző. .. Egy váratlan pillanatban a piros villogás megszűnik, a busz folytatni kezdi útját. Egy hátulülő, kicsit később: — Csak egy pillanatra kapcsolt ki a sorompó. Mikor elhaladtunk továbbvillogott. . .! Üjabbak bosszúságára. o Salgótarján felé döcög a busz. Végre valahonnan felhő úszik a nap elé. Megkönnyebbül mindenki, az egyszerű utastól a kalauzig. Sokan fel- és leszabnak, egyesek rendszeresen átülnek eredeti helyükről, másikra. A felszálló egy bús tekintetű tizenéves srác. Őszülő asszony mellett talál szabad helyet, ahová mély sóhaj közepette ül le. Csakhamar elszenderedik. Sokak megrökönyödésére az általa ismeretlen hölgy vállán nyugtatja a fejét. A nő szó nélkül ül, mosolyogva nézi végig a nagy g.ve-' reket. Szájához emelve ujját,; csendre inti, az előtte han-: eúrozó kislányokat. Egy nagyobb bukkanónál felkapja a fejét, zavarában’ fülig pirul a felriadt fiú. A. többtucat bocsánatra, amit elrebegett, a nő nyugalmat sugárzóan válaszolta: — Nem tesz semmit, úgy is még két megálló. amíg leszállók. Kotroczó Róbert Összeállította; Tóth Jolán Önzetlenül és fáradhatatlanul... önfeláldozóan, fáradságot nem ismerve, negyven éve dolgozik a közösségért Kishar- tyánban Varga Vilmosné. A felszabadulás után az MNDSZ- nek alapító tagja, később a megyei nőtanács végrehajtó bizottságának tagja, majd . az 1970-ben megjelent nőpolitikái határozat után, a községi Hazafias Népfront nőbizottságában tevékenykedik. Pedig már nyugdíjas, túl a hatvanon is, de nem tud meglenni közösség nélkül, mindenütt ott van, segít, intézkedik. A kishartyáni Pávakör megszületése is őt dicséri, mivel ő alakította meg 1973-ban, s Miénk a vándorserleg.. A SENIOR Kötöttárugyár pásztói gyáregységében jó hírű, régóta működő tűzoltócsapat -tevékenykedik. Vezetőjük Bélák József tűzoltóparancsnok, a csapat tűzvédelmi felügyeletét Kecskés László látja el. Az üzemi férfi tűzoltócsapat 12 éve. a női 5 éve és a szakmunkásokból összeállított leányraj 1 éve működik eredményesen. Június 15-én a Kazáron megrendezett vállalati tűzoltóversenyt férfi- és női kategóKiilönféle zászlórudak. seprőnyelck. hólapátok és díszkerítéslécek gyártása folyik saját kitermelésű faanyagból a Nógrádmegyeri Petőfi Termelőszövetkezet faipari melléküzem- ágban. Az itt dolgozó tizenkét asszony évente négymillió forint értékű árut termel. Bal oldali képen Oláh Lászlóné kerítéslap csiszolását végzi, mig Dénes Sándorné hólapáthoz szükséges faanyagot gyalulja.
