Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-10 / 160. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NOGRAD AZ MSZMP NsÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLI. ÉVF., 160. SZÁM ÁRA: 1,80 FORINT 1985. JGLIUS 10., SZERDA Szervezési szigetek Lehetséges-e a gyártósorkapacitását 20 százalékkal növelni lágy, hogy nincs mód sem a létszám növelésére, sem pedig az adott technikai-technológiai feltételek megváltoztatására? A feladattal külföldi szervezőket bíztak meg, és gyorsan kiderült, hogy a kívánt kapacitásbővítés — csakis a munka átszervezésével — bizony, megoldható. És még mindig ma­radtak bő,séges teljesítménytartalékok, ugyanis a külföldi szakemberek által javasolt szervezési módszert sajátságos magyar specialitásokkal fűszerezték. A jórészt szakképzetlen segédmunkásokat foglalkoztató munkahely átszervezése közben érzékenyen ügyeltek, vi­gyáztak arra a néhány szakmunkásra, akiknek munkája a minőség és a mennyiség szempontjából meghatározó, s, akik ily módon a munkafolyamat kulcsfigurái. Ugyanis, ha az átszervezéssel a munkahelyi hierarchiában elfoglalt helyü­ket veszélyeztették volna, akkor az egész átszervezés kudar­cával is számolni kellett volna. Ügyelni kellett a közvetlen munkahelyi vezetők „szervezésérzékenységére” is: anyagi ösztönzési rendszerük ugyanis nem a teljesítménytartalé­kok robbanásszerű, hanem csak fokozatos, lassú feltárására készteti őket. S persze, vigyázni kellett a segédmunkásgár­dára is, mert. ha nem érzik az átszervezés azonnali — és kedvező anyagi következményeit, akkor egyszerűen odébb­áll nak. A módszer: az átszervezést követő azonnali és általános orabéremelés — minden teljesítménynövekedés nélkül. így aztán mindenki jól járt, csak a külföldi szervezők távoztak csalódottan, mert be kellett látniuk, hogy munkájuk jó eset­ben is fél sikerhez vezetett. A teljesítmények és a bérek valamicskét közelebb kerültek ugyan egymáshoz, de a kere­setek közötti különbségek nem annyira a teljesítménykü­lönbségeket, hanem inkább a szóban forgó munkaszervezet­re jellemző hatalmi viszonyokat tükrözték. Márpedig az ál­taluk végzett munka sikerének alapfeltételeként a teljesít­mények és a bérek közvetlen kapcsolatát jelölték meg... Más példa: a gépipari nagyvállalatnál egyre többe került és még több gondot okozott a tmk-munka. Az átszervezés­sel megbízott külföldi szakemberek első figyelmeztetése: ha egyszer „tervszerű megelőző karbantartás”, akkor semmi he­lye az utólagos és tervszerűtlen kapkodó javítgatásoknak. Tehát a szervezési javaslat: előre megrendelni az esedékes karbantartási munkákat, ezeket — a megrendelések alapján — előre tervezni és szervezni, jó előre kidolgozni az egyes munkafolyamatok irányítását, megoldani e munkálatok ha­tékonyságának mérését, hozzárendelni a megfelelő ösztön­zési eszközrendszert, és végül az egész folyamatról ponto­san informálni az illetékes vezetőket. A tagadhatatlanul racionális elképzelés annyira megtet­szett a vállalat vezetőinek, hogy a módszert „egy az egyben” alkalmazni kívánták á váratlan üzemzavarok elhárításával foglalkozók —, vagyis a hagyományos értelemben vett tmk- sok —ökörében is. A következmény: teljes csőd. A gyors rea­gálást, a hirtelen támadt zavarók esetén nélkülözhetetlen mozgékonyságot és rugalmasságot tanúsító javítóbrigádok egyszerűen nem tűrték meg a folyamatosan tervezett, a géphibák megelőzésére kitalált — ráadásul a hatékonyságot szolgáló szigorú normázási módszerekkel kombinált —szer­vezési eljárást. Nem is csoda! A tűzoltók munkáját sem előre megállapított normaadatok szerint értékelik... De, mert belekényszerítették őket e rendszerbe, a karbantartómunka minden korábbinál mélyebb mélypontra süllyedt: egyre több volt a váratlan géphiba, s egyre nehézkesebben ment b javítás. Az akció végül is odavezetett, hogy közös megegyezéssel tartósították a felemásra szervezett karbantartási rendszert; fokozatosan enyhítették a rendszer szigorát, lazították a pré­miumfeltételeket, a munkamegrendelés és az elszámolás rendjét. . Az imént vázolt két — és az ezekhez hasonló sok más — példának közös a lényege és a tanulsága: úgy látszik, hogy a vállalatvezetők, s még inkább a termelést közvetlenül irá­nyítók cselekvését a kelleténél jóval kevésbé motiválja a termelékenység növelésével elérhető eredményesség. S ez mindeddig a vezetők érdekeltségi rendszerének hibáira, el­lentmondásaira volt visszavezethető. Másrészt: a hazai szer­vezési gyakorlat többnyire inkább a termelő munkahelyekre szorítkozik; az irányító munkában és a termelés előkészíté­sében alig-alig fedezhetők föl az átszervezésekből szükség­képpen adódó konzekvenciák. Nem is nagyon lehet ez más­ként, mert — és harmadsorban — a vezetők kezében sincs annyi és olyan hatásos eszköz, amely a szervezési akciókkal megmozdított tartalékok folyamatos és hosszabb távon is jellemző hasznosításához kellene. Röviden és kényszerű egyszerűsítéssel fogalmazva: a tel­jesítmény-visszatartásra ösztönző -érdekeltségi viszonyok kö­zepette jó esetben is csak afféle szervezési szigetek tűnnek fel a vállalatoknál, hogy aztán előbb-utóbb eltűnjenek, visz- szasüllyedve a gazdálkodás általános feltételrendszerébe. Nem kellene meghosszabbítani, tartóssá tenni e szervezési szigetek létét? Első lépésként sokat jelentene, ez is. Várkonyi Péter Hágában r Varkonyi Péter külügymi­niszter Hans van den Broek holland külügyminiszter meg­hívására kedden hivatalos lá­togatásra a Holland Király­ságba utazott. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Bart von Bartheid, a Holland Királyság magyaror­szági nagykövetségének ideig­lenes ügyvivője. Várkonyi Péter külügymi­niszter keddien délelőtt bwa­talos látogatásra Hágába ér­kezett. A rotterdami repülő­téren Hans van den Broek holland külügyminiszter fo­gadta őt a budapesti holland és a hágai magyar nagykövet társaságában. A két külügy­miniszter rögtön megkezdte a megbeszéléseket, amelyeken a kétoldalú kapcsolatok kérdései mellett érintik a főbb nem­zetközi kérdéseket, elsősorban a kelet—nyugati kapcsolatok adószerű témáit is. (iM'Elá Amíg az iskolacsengő hallgat Megújuló intézmények Elcsendesedtek az iskolák, bezárták kapuikat, s a gye­rekhad ezekben a hetekben a kirándulóhelyek, az üdülők felé veszi útját. Míg ők pi­hennek, regenerálódnak, ad­dig kerül sor az intézmények felújítására, megszépítésére, karbantartására. Balassagyarmat öt általános iskolája közül a Bajcsy-Zsi- linszky útiban egymillió-két­százezer, a zeneiskolában száz­ezer forint értékű munkála­tok folynak. Az óvodák kö­zül pedig a IV. számú négy- százezer forintos értékben szépül meg. Átadták a Vasért- raktárból kialakított ökölvívó­edzőtermet, amelyet a Rákóczi iskola alsó tagozatos diákjai vehetnek birtokukba. Ugyan­csak a tornateremgondokon enyhít a Balassi Bálint Gim­názium készülő helyisége, ez várhatóan szeptembertől a diákok rendelkezésére áll, míg a Dózsa György Üti Általános Iskola tornatermének az épí­tése folyamatos, ennek átadá­sa áthúzódik az 1986-os tan­évre. A nyári karbantartási mun­kálatokra Balassagyarmat Vá­rosi Tanácsának művelődési osztálya a GAMESZ-szal kö­tött szerződést, amelyben au­gusztus 25-ét jelölték meg befejezési határidőként. A tel­jes képhez tartozik, hogy az iskolák karbantartási, felújí­fFoi&tatás a 2. oldalon.) Megkezdődött a málna szedése a Varsányi mintegy negyvenöt hektáron termel bogyós nógrádsipeki határban, amelyet a nagyrédei A rimóci határban a tizennyolc hektáros te szüretel az itt dolgozó 150 ember. Balázs Fe 50 kilogramm málnát szed le. Minden évben Fercze Gyöngyi és Puruczki Emese a málna bás a Gacsán Józsefné „szedését’’ mázsálja, labb dolgozója, a tizenkét éves Balázs Gyula kában. Űj Kalász Termelőszövetkezetben. Az idén gyümölcsöt a tsz a varsányi, a rimóci és % hutőházba szállítanak. rületről naponta közei hatvan mázsa málnát rencné — jobb felső képen — egy nap alatt besegít a két középiskolás — középen —i szüretben. Bal alsó képünkön Balázs Barná­mig a .jobb alsó képen a málnaföld legfiataJ nagy szorgalommal vesz részt a nyári mui*4 Féle« merleg az ipavban Versenyképesség és gyártmányfejlesztés a megye üzemeiben Az Ipari Minisztériumban elkészítették az. ipari ágaza­tok első félévi gyorsmérleget. Az előzetes becslések szerint az ipari termelés 1985. I—VI. hónapban a tervezettnél jó­val szerényebb mértékben, csak 0,1—0,2 százalékkal nö­vekedett. Az éves tervelkép­zelések időarányos részét a bányászat teljesítette, első­sorban a kőolaj- és földgáz- kitermelés növekedett, más bányászati ágak termelése azonban valamelyest vissza­esett. Félévi eredményét il­letően jól áll a villamosener- gia-ipar is, ugyanakkor a ko­hászat — ezen belül különö­sen a vaskohászat —, a gép­ipar, a vegyipar és a könv- nyűipar —, főleg a papír- és, cipőipar —, a tervezetthez és a múlt év azonos időszaká­hoz képest is alacsonyabb ter­melésű, szintet ért el. Az ipar exportteljesítmé­nyeit vizsgálva megállapít­ható, hogy az egyes alágaza- tok szocialista exportja ál­talában növekedett, mind a múlt év első feléhez, mind a tervezetthez képest. Számot­tevően bővítették szocialista piacra irányuló kivitelüket a gépipari, a vegyipari és a könnyűipari vállalatok, a ko­hászat exportja azonban el­maradt. Kedvezőtlenül alakult az ipar konvertibilis elszá­molású kivitele. A kohászat és a könnyűipar tőkésexport­ja jelentősen elmaradt a vá­rakozástól, a gépiparé közel azonos szinten alakult mint tavaly ilyenkor, a vegyiparé pedig valamelyest bővült. A gyorsmérleg adatai alap­ién az - év- második felében az egész iparnak jelentős erő­feszítéseket kell tennie mind a termelés bővítéséért, mind az exportlehetőségek kihasz­nálásáért. Az ipar első féléves telje­sítményét nagymértékben be­folyásolta, rontotta a rendkí­vül kemény téli időjárás és az amiatt bevezetett energia­korlátozás, aminek hatása sok helyütt még ma is érez­hető. Az alapanyaggyártók termeléskiesése csak a rákö­vetkező híjnapokban mutat­kozott meg az egész feldol­gozó iparban. Sok vállalatnál igyekeztek ' és igyekeznek most is behozni a lemaradá­sokat, a kezdeményezések egy része máris sikerrel járt. A felismerés ugyan megvan, az ezt megtestesítő bizonyíték vagyis a gyakorlat azonban nem minden nógrádi üzem­ben igazolja, hogy viszonylag kiegyensúlyozott jövővel csak az az üzemi, gyári kol­lektíva számolhat, ahol a ter­mékek versenyképességének, gazdaságosságának növelése céljából szélesre tárják a ka­pukat a gyártmányfejlesztői tevékenység előtt és gondos­kodnak annak folyamatossá­gáról, kibontakoztatásáról. Lényegesen lüet A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár első fél évé­ben elért kedvező eredményé­ben része van a tavaly el­végzett és áz idén már meg­valósított előnyös gyártmány- fejlesztői elképzeléseknek. Egy korábbi információnk szerint az idén 6ft—T0 százalékban új,: vagy továbbfejlesztett ter­mékek kerülnek ki az üze­mekből. Ennek megfelelően az első fél évben a Karancs gáztűzhelycsalád volt az alapvető, a meghatározó, amelynek gyártását ez évben kezdték meg. Elődjénél, a Gálánál lényegesen többet tud, jobban a piaci igények­nek megfelelően alakították ki a gyártmányfejlesztők. Kedvelt, bevált, magas mű­szaki színvonalat képviselő termékekről van szó, ame­lyeket jelenleg a belföldi pia­con értékesítenek. Közülük a Kombi névre hallgatóból, — annak ellenire, hogy a fo­gyasztói; ára magas —, az igényeket egyelőre nem tud­ják kielégíteni. Újdonságként jelent meg a gyártmánystruk­túrában az Alfa szilárdtüze­lésű tűzhely, az öntvényből készült kerti pad, az erkély­korlát, a szalonnasütő, a cserépkáiyhához szükséges ajtó, a négy típusban és kü­lönböző színekben gyártott öntöttvas edények, amelyeket a gyár mintaboltjában már meg lehet vásárolni. Belföldre és exportra Kettős feladatot oldottak meg a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kovácsológyárában az első fél évben megvalósított gyártmányfejlesztéssel. Elő­ször : korszerűbb termékekkel látták el belföldi megrendelői­ket. Másodszor: újabb ex­porthoz is megteremtették a múlhatatlanul szükséges fel­tételeket. tFviyiatáa * 2. ohckUonJ MÁLNASZŰRST Megjelentek a legfoe® ospszámiálási adalék A Statisztikai Kiadó Váila- lat gondozásában megjelentek! az elmúlt évi kis népszámlá­lás (mikroeexrzus) adatai. A KSH felmérése szerint ország népessége a kis nép- számlálás idején — tavaly ok­tóberben — 10 659 000 volt, ötvenezerrel — 0,5 százalékkal — kevesebb, mint öt évvel korábban. A nemek aránya viszont alig változott: az or­szág népességének 48 száza­léka férfi, 52 százaléka nő. A korösszetételre az elöregedési folyamat jellemző, a 40 éven aluliak 220 ezerrel' keveseb­ben, az ennél idősebbek vi­szont 170 ezerrel többen van­nak, mint a megelőző nép- számláláskor. Főként a 20— 24 évesek vannak kevesebben, de a születések visszaesésé­nek következtében a csökke­nés a csecsemő-, illetve kis­gyermekkoriaknál szintén szá­mottevő. A korábbinál ked­vezőtlenebb korösszetétel mt^ att kisebb a munkaerő-után­pótlás, valamint a szülőké­pes korú nők száma is. Ked­vező viszont, hogy a nők va­lamivel több gyermeket vál­lalnak, mint korábban: száz, házasságban élő nő 1980-bai* 172, 1984-ben viszont 175 gyer­mek szülésére vállalkozott. A statisztikusok ezúttal azt is vizsgálták, hogyan látják e* az anyák gyermekeiket, s a különféle intézmények mi’yen mértékben jelentenek szamok­ra segítséget ebben. Az ada­tok szerint 15 éves korig a gyermekek 29 százalékáról ki­zárólag az anya, 71 százalé­káról napközben más személy vagy intézmény gondoskodik.’ A gyermekintézményeket lé­nyegesen többen veszik igény­be a városokban, mutt a k5a* ségekben. _

Next

/
Thumbnails
Contents