Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-09 / 159. szám

I. I Beisöépítés magas fokon A megyei megbízatások mellett országos megrendeléseket is eredményesen teljesítenek a sal­gótarjáni Faipari és Szolgáltató Kisszövetkezet szakemberei. Az idén 20 millió forint érték­ben elégítik ki partnereik igényét, egyebek között a bátony terenyei Bányász Művelődési Központ új szárnyának belső burkolatát, nyílászáróit, álmen nyezetét készítik. A Budapesti Postaigazgatóság előadótermének színpadát, bútorzatát is a tarjániak gyártják le és építik be a helyszínen. Erdélyi György és Kolláth Károly — képünkön — szekrényeket állít össze. Vegyszerek a mezőgazdaságban A mezőgazdaságban évente 65—70 ezer tonna növényvédő szert használnak fel. Egy­két évtized alatt többszörösére emelkedett a növényvédő szerek felhasználása, amivel si­kerül is megvédeni a növények nagy részét a kórokozók és a kártevők pusztításától. A vegyszeres növényvédelem a termelési tech­nológiáknak részévé vált. Hasonló a helyzet a műtrágyák alkalmazásában: Magyarorszá­gon az 1931—1940-es évek átlagában hektá­ronként 1,6 kilogramm műtrágyát szórtak ki. Jelenleg a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok műtrágya-felhasználása megkö­zelíti a 350 kilogrammot hektáronként. A kemikáliák jelentőségét ma már keve­sen vitatják, ám hatásukat annál többen. Mostanában világszerte divat az úgynevezett környezetkímélő termelési módszerekről be­szélni. A mezőgazdaságot is gyakorta vádol­ják, hogy sok növényvédő szert és műtrágyát használ fel'. Mi a helyzet a hazai gyakorlat­ban? Egyetértenek a szakemberek, hogy kisar­kítva csak a gazdag országok teszik fel a kérdést, hiszen ezekben a térségekben élel­miszer-felesleg van és bő a választék is. Ahol éheznek az emberek, ott örömet jelent a több élelem, s ez független a termelés mód­szerétől. Másképpen fogalmazva, ahol a na­pi élelmezés javításáért kell a növényvédő szerek, műtrágyák felhasználását növelni, ott nem lehet kérdéses alkalmazásuk. S bár Magyarországon jó az élelmiszer- ellátás, nálunk is a szükségletekből kell ki­indulni, ezekhez célszerű igazítani a terme­lési elképzeléseket. Alapvető feladat, hogy önellátóak legyünk az élelmiszer-termelés­ben, s az ezen túlmenő felesleget értékesít­sük a világpiacon. Jelenleg ez a helyzet, hi­szen jó a hazai ellátás, az élelmiszertermé­keink egyharmada a külpiacon talál vevőre. A jövőben is az a cél', hogy a magyar gazda­ság növelje exportját, s ehhez eredménye­sen járulhat hozzá a mezőgazdaság. Ennek feltételei adottak, egy felmérés szerint az ezredfordulóig mintegy 80 százalékkal növe­kedhet a növényi produkció. Ez egyben azt is jelentheti, hogy egy lakosra két tonna ga­bonatermés és 200 kilogramm hústermelés juthat. Mindezeknek azonban feltétele a me­zőgazdasági termelés bővítése, amely a jövő­ben sem nélkülözheti a kemikáliák felhasz­nálásának növelését. Ezzel' szemben sokan úgy érvelnek, hogy a talaj táperejét nem csak műtrágyával le­het fokozni, hanem szerves anyagokkal is; a növényeket nem csak kémiai anyagokkal le­het megvédeni a kórokozóktól és a kárte­vőktől, hanem biológiai növényvédelmi eljá­rásokkal is. Az állítás vitathatatlan, ám az is igaz, hogy az említett módszerekkel nemér­hető el a mezőgazdaság tervezett ütemű fej-3' lődése. Sőt, éppen csökkenés következne be,' hiszen a növények tápanyagszükségletét csak egyharimad részben lehet fedezni szerű vés anyagokkal, kétharmad részt műtrágyák-, kai kell pótolni. Lehet védekezni biológia? eljárásokkal a kártevők ellen, de ezek a módszerek időigényesek, s közben nem lehet maradéktalanul megvédeni a kultúrnövényt a károsítóval szemben. Magyarán: nincs idő arra, hogy a biológiai növényvédelem során egy-egy kártevő természetes ellensége győz-; zön. Az ember pedig nem kockáztathatja1 a termést, ezért beavatkozik, s ezt kémiai anyagokkal teheti meg leggyorsabban, és leg«) hasznosabban. Manapság a kémiai anyagok használatáJ nak a mezőgazdaságban nincs alternatívája. I Még akkor sem, ha tudjuk, hogy a műtráJ gyaadagok növelése veszélyezteti a termé-J szeti körnj7ezetet. Sokan a műtrágyát tekinJ tik szinte egyedüli bűnbaknak amiatt, hogy] a vizek szennyeződnek, s emelkedik nitrát- tartalmuk. Nem lehet azt állítani, hogy tel-) jesen valótlan ez a feltevés, de általánosság-' ban mégsem szabad megítélni a műtrágyáid környezetszennyező hatását. A káliumtrágyák például teljesen ártalmatlanok ilyen szem­pontból1, a foszfor is csak akkor káros, ha bemosódik a tavakba, folyókba. Ez utóbbit) azonban meglehet akadályozni a mélymű-, trágyázási technológiával. S, ha ez sikerülj akkor a foszforműtrágya már ártalmatlan^ hiszen a foszfor, mint eiem, része a talajnak! A legtöbb gondot a nitrogénműtrágyák okoz­zák. de ezek is csak szakszerűtlen használat esetén. A talajvizek szennyezésének tehát nem eW sősorban a műtrágyázás az oka. A kis helye­ken nincs csatornarendszer, és több na­gyobb településen is megoldatlan a szenny-) vizek tisztítása. Másfelől például hazánkban az ipari eredetű kénkibocsátás 750 ezer ton­na. ami 2,35 millió tonna kénessavnak, il­letve kénsavnak felel meg. A légköri erede­tű szennyezésekhez képest elhanyagalható a műtrágyák nem hasznosuló hatóanyaga, így a talajok savanyodásában is kisebb szerepet játszanak. Azt kell inkább tudomásul venni és kö­vetkezetesen megvalósítani, hogy a kemiká­liák csak eszközei a talajtermékenység javí­tásának, illetve a növények hatékony vé­delmének. Felhasználási módjukról1 már em­berek döntenek, s ezt megtehetik a termés- eredmény fokozásának és a környezetvédel­mi szempontoknak az egyeztetésével is. A kemikáliák hasznosítása körül dúló viták­nak tehát sokkal inkább az alkalmazás tech-) nológiáira kell irányulnia. , V. Farkas József ] Fejlesztési társulás Háromszáz A kisszövetkezetben gyártották a hévízi Thermál Szálló rendezvénytermének a bútorait is. a borozó és a hozzá tartozó helyiségek belsőépítészeti megoldását megelégedésre alakítot­ták ki. A szövetbetétes falburkolat, az egyedi tervezésű nyílászárók elégedettséget váltot­tak ki a megrendelőkből. A nógrádi feladatok közül kiemel kedik a Pásztón kialakításra váró szolgáltató centrum üzleteinek belső faipari kiképzése, pultok, radiátorburkolatok készítése, szerelése. A kárpitosüzem szakemberei az ülőbútorok összeállításában és közületek valamint magánosok számára fotelek, textillel bevont garnitúrák felúj ításában vesznek részt. Képün­kön Szőke Miklós irodaszékeket állít össze. . — kulcsár — Roboplan héven fejlesztési betéti társulást hozott létre a Rekard Győri Mezőgazda- sági GépgyárlóVállalat, az Építőipari Innovációs Alap és az Agrárinnovációs Tár­sulás. Az alapítók az új vál­lalat működéséhez tízmillió forintos alaptőkét biztosítottak, ebből a Rekard részesedése Azon a júniusi délelőttön nem volt szerencsém tapasz­talni a körülmények mosío- haságát. Szokásától eltérően sütött a nap és az eső sem szemerkélt. Tizenhét vagon állt a mellékvágányokon, kék munkaruhás emberek szorgos­kodtak körülötte. Télen-nvá- ron szabad ég alatt, esőkor viharkabátban javítják a te­hervagonokat: a törött pado­zatot cserélik, oldalajtók tar­tóvasát hegesztik, a beragadt fékeket orvosolják, új rúgót, kerekeket raknak fel... És még sok más minden apró munka kell ahhoz, hogy a va­gonok biztonságosan szállít­hassák egyik helyről a má­sikra az árut, s a megrako­dott, vagy üres kocsikat a javítás után rendben találják a szigorú ellenőrzés során is. ..Visszatérő javítás nem lesz” — tartalmazza a MÁV salgótarjáni kirendeltségének vontatási részlegénél a Petőfi Sándor Szocialista . Brigád vállalása. Az „idegen” és a rakott kocsit pedig még a be­állás napján meg kell javíta­ni. Nem is lehet az időhúzást ráfogni a brigádra, hiszen a múlt évben is 110 százalékos teljesítést értek el a jármű­fenntartásban. És alig akadt olyan vagon, amit nem vettek volna át tőlük, avagy a So­moskőújfalui határállomásról visszaküldték azért, mert ex­portszállításra nem alkalmas. Lakatosok, hegesztők, aszta­losok dolgoznak többségben a 17 fős brigádban, amely im­már 12 éve alakult, akkori­ban Molnár Árpád vezeiésé­CsillagteVo alatt Sérült vagonok orvosai vei. aki jelenleg brigádvezető­helyettes. Vele és Béres István művezetővel együtt járom be a „javítóműhelyt”. A javításra beállított va­gon oldaláról leveszi a kocsi „kórlapját” Molnár Árpád és megismertet az ügymenettel. — Ezt a javítási bárcát az állomási kocsivizsgáló állítja ki — mondja. — Ezen a te­hervagonon például a kocsi- szekrény felső keretét kell javítani, de vannak itt súlyo­sabb sérülések is, ahol rúgó- vagy kerékcsere kell. Ha pe­dig a bárca másik oldala van kiakasztva a vagon falára, az már azt is jelenti, hogy a ko­csit nem lehet gurítani. Elmondja még. hogy a ja­vításokat mindig a bárcán feltüntetett hibákkal kezdik, ha viszont más, egyéb javíta­nivalót is észrevesznek, ak­kor nekiállnak és megcsinál­ják, mert könnyen visszake­rülhetnek újabb munkálatok­ra. A kitárt ajtón át betekin­tek néhány üres kocsiba: több helyen törött, repedt a pado­zat. — Igen gyakran kell a te­hervagonok padlóját cserélni, pótolni egy-egy töröttet. Sok kari tesz benne a rakodógép, amikor munka közben ráesik a markolófej — említi Mol­nár Árpád. Odébb megrakott, nyitott vagonon sürgölődnek az em­berek. Mindegyik platón egy- egy sárgára festett, új ka­szálógép, körülötte tesznek- vesznek a munkások. — Bizony ez a tevékenység a szorosan vett munkaköri kötelességen kívüli feladat — feleli Béres István műve­zető. — Visszaküldték a ko­csikat a határállomásról, mert nem volt szabályosan felrak­va az áru: a gépek egyes he­lyeken tíz centivel kilógtak a vagon szélességének vonalá­ból. Már pedig igy nem lehet szállítani. (Messzire vezetne most an­nak vizsgálata, hogyan ér­kezett el eddig az áru, kit terhelnek az átrakási költsé­gek stb.) Távolabb a tehervagonoktól egy dízelmozdony áll a sínen. Biró József mozdonyjavító abból az irányból tart a kis lakatos- és asztalosműhely fe­lé. Alkatrészért jön. — A mozdonyokon a napi kötelező vizsgálatot ,el kell végezni — mondja. — Azon kívül is mindig akad rajta ilyen-olyan javítanivaló. Bíró József régi vasúti mun­kás, sok év eltelt már a mozdonyok vizsgálatával éle­téből. — A gőzösön talán köny- nyebb volt észrevenni a hi­bát, a dízel bonyolultabb va­lamivel — veti fel. Fürdeti mozdonyát a veze­tője. Kurucz József még fia­talember, de már tíz éve jön-megy a síneken a moz­donnyal. — Jelzem az ittenieknek, milyen probléma van a gép­pel. Most például szénkefét kell cserélni — mondja a mozdonyvezető. — Reggel a Budapestről induló gyorssal jöttem, s már menet közben észrevettem, hogy a gázolaj­szivattyú hol ment, hol nem. Mondtam is, mikor Somosról beálltam ide, nézzék meg. A javító személyzetnek is kö­szönhető, hogy ezek a több mint tizenöt éves masinák még így mennek. ☆ Semmi rendkívüli. . . Ilyenek a hétköznapok a MÁV salgó­tarjáni nagyállomásán a moz­dony- és vagonjavítóknál, a Petőfi Sándor Szocialista Bn­50 százalék, a két kisbanké pedig 25—25 százalék. Az új műszaki fejlesztő vállalat elektronikusan vezé­relt robotok, manipulátorok tervezésével, fejlesztésével, a berendezések sorozatgyár­tásának előkészítésével foglal­kozik, sőt, vállalkozik a prototípus elkészítésére is. gádban. Lendületük, munka­kedvük azonban ünnepi is lehet, hiszen június első he­teiben Hatvanban a körzeti üzemfőnökségen vehették ál a Kiváló brigád kitüntető cí­met és a vele járó jutalmat. A munkaverseny-mozgalom- ban ez idáig ez a kitüntetés a 'origádmunka legnagyobb elismerése a Petőfinél. Természetesen társadalmi munkában sincsenek lema­radva. A brigád tevékeny résztvevője volt az ötvenezer munkanapot Salgótarjánért akciónak, nyugdíjas vasutaso­kat patronáltak. És — úgy mondják — a különböző ün­nepségeken is kivágja magát ez a kollektíva: értenek a szervezéshez és az ünnepi hangulat teremtéséhez. Rangot vívott ki magának a brigád. Nem csupán azzal, hogy nem is olyan könnyű bekerülni közéjük, hanem leg­inkább arra büszkék, hogy a hatvani körzeti üzemfőnök­ségtől már tavaly is és most is megkapták azt a lehetősé­get: tegyenek javaslatot, kinek adnák a Kiváló dolgozó ki­tüntetést. A brigád jól vizs­gázott önértékelésből: a gyű­lésen elhangzott négy név kö­zül titkos szavazással egy­hangúlag nevezték meg jelölt­jüket. Ilyen az egység, a szellem a munkában is. Zsély András kombájn vevőre vár A kedvezményes kombájn«' vásárlási lehetőséget kihasz­nálva az aratás indulása előtti napokban megélénkült a vásáriás, újabb mezőgazda- sági üzemek határozták el a gépbeszerzést. A MÉM és a ' Pénzügyminisztérium, mint ismeretes a kereskedelem ja­vaslatára megállapodott, hogy a szerényebb anyagi helyzet­ben lévő üzemeknek hitel- kedvezménnyel segítik elő az új kombájn vásárlását. A vételár 20 százalékának be­fizetésekor már hozzájuthat­nak az új géphez, s a további részleteket általában öt év alatt kell visszafizetniök. A Magyar Nemzeti Bank me­gyei igazgatóságainak egyedi elbírálása alapján — eseten­ként — a 20 százalék befize­tése alól is mentesülhetnek a termelőszövetkezetek. A július 1-től érvényes kedvezményekkel élve máris csaknem 40 kombájn talált gazdára. Az AGROKER-vál- lalatok raktáraiban további, több mint 300 korszerű ara­tó-cséplő gép vár vevőre. Az általában kedvezőtlen ado‘l- ságú, szűkös anyagi forrással rendelkező tsz-ek többsége gondos mérlegelés után dön­tött az új kombájn vásárlása mellett. Ä sok csapadék mi­att a gépek várhatóan na­gyobb igénybevételnek lesznek kitéve, s így a régi, elörege­dett kombájnoknál fokozódik a meghibásodás eshetősége, ami hátráltatja a folyamatos munkát. Az új gépek viszont üzembiztosak, nagyobb telje­sítményűek. s így rövideb» idő alatt több gabonát taka­ríthatnak be velük. Az AGROTEK-bez és a me­gyei AGROKER-válialatokhoa a hét végén újabb kombájn^ rendelések érkeztek. (MTI) , 3 NÓGRAD - 1985, július 9, kedd ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents