Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám

T

udtam, hogy egyszer elmondom majd, menynyire hiányoztál nekem, amikor először állt közénk a kékszínű távolság. Egy kövön ültem, színes autók hork(antak az úton, a szerpentin álján finom köd ülte meg a várost, és én rád vártam, pedig tudtam, hogy nem jöhetsz. A fák pamacságain kilobbant már a gesztenyevirág, fürtökben állt a harmat reggelente a bokrokon, délután pedig fölszikrázott a napfény egészen az ablakomig.

Lementem a városba, de ott Ss csak a te hiányodat találtam. Minduntalan azt éreztem, hogy te jössz szembe velem, már ölelésre tártam a karom, mozdult az ajkam, hogy üdvözöljön, amikor rá kellett jönnöm, hogy nem te vagy.

Egyszer a vonaton találkoztam veled. Két férfi Közt ültél, mindenik egyformán reked akart kedveskedni, fényes fekete bogárként villant a szemed, rájuk figyeltél, mégis észrevetted, amikor eloldalaztam ajtód előtt a keskeny folyosón. Jöttél volna utánam, de engem akkor űzött vadként kergetett valami. Szikrázó kerekeken menekültem előled a robo- gá«ban és nem integettem, amikor leszálltál a következő állomáson. De amikor megérkeztem a városba, még a pályaudvaron megvettem azokat a lapokat, amelyeket utánad menesztettem. Min- denikre egyetlen szót írtam kapkodó sietséggel. Ha ösz- szeraktad ezeket a szavakat, megtanulhattad az értelmét üzenetemnek: SZERETLEK.

TE BOLOND, NE FESZÍTS TÖVISES KERESZTRE!

Mikor először hívtál el hozzátok, azon a mulatságon is a Gubacs zenekar játszott. Helyet foglaltak a színpadon, előkészítették szerszámaikat, majd rázendítettek a „Sej, haj, Rozi”-ra, hogy még a íalak is remegtek. Nem volt teljes a zenekar: két trombitás, egy klarinétos játszott, egy nagydobos csépelte a bőrt, egy cintányéros ütögette egymáshoz a rézfedőket. De ha elkezdtek játszani, a peremvárosiak nem adták volna ókét a világ leghíresebb zenekaráért sem. Mulatságra nem kellett toborozni az embereket, elég volt hírül adni, hogy a Gubacsok játszanak, tódult a nép. Egy hórihorgas, nagy szemű fái! volt a ve- netőjfJk, ádámcsutkája le- fel járt, s ha kilépett a zenekar elé, ütemre billegett.

Május elsején, amikor a peremvárosiakkal együtt a Gubacsok is kivonultak, ez a hórihorgas, nagy szemű férfi ment mindig az élen. A parkban pattogó munkásdalokat játszottak, megrezdültek tőle az öreg fák lombjai. Amikor aztán megjött a városi zenekar, a Gubacsok abbahagyták a zenélést, elszéled- tek a tömegben, söröskancsókat nyakaltak és trombitát vásároltak a gyerekeiknek.

Langyos zápor mosta a vidéket, amikor mentünk hozzátok. Az esőcseppek megvonalazták a vonat ablakát, s úgy szaporáztak a bádogtetőn, hogy öröm volt hallgatni.

— Megázunk — mondtam neked, mintha jelentős, fontos dolgot közöltem -volna veled.

— Nem ázunk meg — ellenkeztél velem, pedig akkor még nem tudtam, hogy mire kiérünk, csakugyan eláll az eső. — Tudja az időfelelős, hogy te jössz hozzánk — mondtad mély meggyőződéssel a hangodban. Hozzám dörzsölődtél, s már az utcán szaporáztunk, amikor közölted velem:

megtaláltuk mondanivalónk

lényegét, de mire kimondanánk, szürke szavakká válnak, jelentéktelen mondatokká omlanak össze, rom lesz a legszebbnek álmodott gondolat is.

Amikor beléptünk a terembe. minden tekintet ránk szegeződött, Akkor legalábbis így éreztem. A legények sorfalat álltak a színpad előtt, onnan nézegették a táncoló- kat. Ügy tűnt, valami nagy- nagy várakozás feszül a szemükben, mintha tudták voi- na. hogy Ágnessel ide jövünk. Együtt nőttek fel, gyerekkori pajtásai voltak Ágnesnek, féltették, akár a testvérüket.

Gyanúsan nézegették, figyelték minden mozdulatát. Amikor elmentem mellettük,

PÓSFAI JÁNOS

— Hallod? A Gubacsok már játszanak!

Fölcsillant a szemed, pír ömlött el arcod sima mezőin, én meg az órámra pillantottam, hogy megállapítsam: hét óra múlt, a nappali fény utolsó morzsáját is felhabzsolta már az este, s az utcán kipattantak a lámpák elektromos lángocskái.

— Mi van veled? — kérdezted tőlem.

— Semmi, semmi.

Nem beszéltünk sokat, csak mentünk egymást karolva, nem is volt fontos semmi, csak az, hogy mi vagyunk, hogy együtt lépdelünk a fölszáradó úton, s hogy a Gubacsok rázendítettek már, Ágnes akkor már tudta, hogy a feleségem lesz, leomló fürtjei, arcának szabályos szép vonásai őrizték a titkot, s én, aki éppen csak átléptem a kamaszkor mezsgyéjét, egy

bölcs férfi biztonságérzetével öleltem magamhoz azt a lányt.

— Nyugtalannak látszol —

mondottad.

— Nem vagyok nyugtalan

— feleltem, amikor beléptünk a mulatság színhelyére, az akkor épült kultúrterembe. Valamit mondani akartam

még, de zavaros dadogás lett belőle. De akkor még arra nem gondoltam, milyen érdekes is: néha úgy érezzük,

rám villant a szemük, de

mintha perelt volna a tekintetük. Mintha röntgengép láthatatlan sugarai világítottak volna át, mintha az lett volna a tekintetükben: ki vagy, mi vagy, mi szél hozott közénk. hogy mertél szemet vetni erre a lányra, aki testvérünk nekünk.

De te derűs voltál, Ágnes. Vadonatúj taftruhád meg- lebbent, amikor táncolni kezdtünk.

— Klassz srácok — súgtad a fülembe váratlanul, mert megérezted, hogy rájuk gondolok. A tánc felüdített, ha jól emlékszem, halkan dúdoltuk, amit a Gubacsok játszottak. Eszembe jutott jó öreg mesterem tanítása, még kisinas koromból: ha idegenbe szakadsz, igyekezz feloldódni, határozottnak látszani, mert a félszegség lealacsonyít. Bátor is lettem volna, de akkor éppen lekért tőlem valaki. Te ellibbentél, én meg egyedül sodródtam a táncoló folyam szélére, s nem tudtam, mit is kezdjek magammal. Piros, zöld szalagok, szerpentinek úsztak a mennyezet alatt, a levegő járásától spiráltáncot jártak. Verdesett a nagy forgatag és szólt, rikoltott a zene. A hórihorgas férfi kiállt a színpad közepére, hosszú lábaival ritmusosan dobolt a deszkán, de mintha ő is csak engem nézett volna.

Aztán az udvaron tértem magamhoz. Nagyokat szippantottam a friss, májusi est’

tisztára mosdott levegőjéből. Álltam egy platán alatt, s teleszívtam a tüdőmet. Indultam, hogy visszamegyek a terembe, amikor rámdörrent egy hang.

— Gyere közelebb, fiú!

Karéjban álltak a „jó srácok", mindjárt megismertem őket.

— Mit akartok? — kérdeztem keményen, s éreztem, hogy öklöm összeszorul.

— Majd megtudod.

— Bántani akartok?

— Az tőled is függ.

— Hagyjatok — feleltem és tovább akartam lépni. Valaki elgáncsolt, kis híján arcomra buktam.

— Nos? — szorult körém a gyűrű.

— Mit akartok? — ismételtem meg újra a kérdést.

— Mióta ismered Ágit? — kérdezte akkor a legnyurgább [legény, s egészen közel jött

hozzám.

— Azt hiszem, ez nem tartozik rád — feleltem neki. — Vagy talán a bátyja vagy?

— Nem vagyok a bátyja, de Ágnes a mi testvérünk. Ágnes nem járhat huligánokkal.

— Én huligán? — kiáltottam. — Ha akarjátok, egyenként megbirkózom veletek. Hat ellen is kiállók, megverekszem ezért a lányért, de azt nem tűröm, hogy huligánnak nézzetek.

— Jó, nem vagy huligán,

de kopj le! — szólt paran- csolóan a bandavezér.

— Veled kezdjem? — kérdeztem a colos fiútól és megmarkoltam a karját, össze is akaszkodtunk volna, de a lámpák fénykörében feltűnt Ágnes, feltűntél te és szélesre tárt karjaiddal elsöpörted utadból az okvetetlenkedőket.

— Ne marhuljatok srácok, Bandi a vőlegényem — mondta nevetve. A legények azonban nem hessentek el. A colos újra megállt előttem, mélyen a szemembe nézett és azt mondta:

— Idefigyelj, fiú. Ez a lány a ml testvérünk. Itt nőtt fel velünk a város peremén. Gyerekkorunkban mezítláb jártunk, felszedtük az utcán elhullatott széndarabokat. Aztán eltelt jó pár év. Most kalapácsot forgat a kezünk, a tenyerünkön megvastagodott a bőr. Látod? — fordította felém. De, ha ezt a lányt rossz utakra viszed, ezekkel a kezekkel fojtalak meg.

— Ne izélj, Jocó — mondta ekkor Agnes, azaz mondtad te, szerelmem. Könnyedén nevettél, magadhoz vontál és a fiúk sorfala között megindultál velem vissza a bálterembe. A Gubacsok keringőt játszottak, az izzadtság és a fülledtség meleg párája burokként beborított minket, s táncoltunk reggelig.

— hányszor jutsz, hányszor f) jutottál eszembe azóta!

Szerelem volt?

A fergeteg hiánya is tud fájni, hát még azé a ferge- tegé, mely betemeti a lábnyomokat. ..

POLNER ZOLTÁN:

A közművelődés szolgáltatásai

Együtt az üzemekkel

r A közművelődésben dolgozók az elmúlt öt esztendőben meglehetősen gyakran panaszkodtak, hogy sokszor erős ellenállásba ütköztek, ha az üzemeken belüli művelődés szélesítéséről volt szó. Amikor a gazdaságok pénztárcája laposabb lett, amikor szerényebben kezdtek csordogálni ■a pénzeszközök, elsőként a művelődésre fordítható összegeket nyirbálták meg, vagy zárták el.

Szerény vigasz, hogy az üzemek, a szövetkezetek napjainkban már egyre gyorsabban rádöbbennek: a művelődés

nemcsak pénzt visz el, pénzt is hozhat.

Lássunk néhány példát! Az tezemek (főként a kisebb üzemek) sokszor nem tudják házon belül megoldani a szakmai továbbképzésekkel kapcsolatos feladataikat és a közművelődési intézményhálózat széles kapcsolatait használják fel a maguk érdekében. Szakembereket, ismert szaktekintélyeket kérnek, akikhez — a

már kiépített utakon — köny- nyebben, gyorsabban juthatnak el az intézményhálózat segítségével. De, ahogyan egy művelődési központban hallottam, arra is volt már példa, hogy egy ruházati szövetkezet azzal kereste meg őket, szervezzenek műsoros divatbemutatót. A szakmai érdek közvetlenül kimutatható, és nem is kárhoztatható. A szórakozás mellett nyilván nemosak a látványban gyönyörködtek a résztvevők (egytől-egyig a ruhaipari szövetkezet dolgozói), hanem módjuk nyílt a munkával kapcsolatos gondolataik elmondására is. Ezt már csak azért is feltételezem, mert azt is kérték a népművelőktől, hogy hozza őket ösz- sze ezen a bemutatón a tervezőkkel is... Hogy profitáltak-e a találkozóból, s hogy mennyit profitálhatnak, nem tudom, de a szórakoztató rendezvényre szánt pénz mögött nagyon is nyilvánvaló volt a szándék: valamiféle kitekintés, talán öüetsaerzés is. A

művelődési központ, tehát közvetítő szerepet töltött be ebben az esetben. Mondhatnánk úgy is, szolgáltatást vállalt. Mint ahogyan szolgáltató funkciót tölt be akkor is, amikor szakmásító tanfolyamokat szervez, átképzéshez biztosít előadókat.

Ez is egy szerepkör, amelyet a közművelődésnek fel kell vállalnia. Persze sajátos érdekei is erre terelik, hiszen a mind költségesebb, de a hagyományok és a szokásjog alapján ingyenes, vagy csak képletes beléptidíjú egyéb rendezvényeiket ezekből a tanfolyami bevételekből tudják megszervezni. Bár vannak kísérletek. egy-egy író-olvasó találkozóra, kiállításra azonban még ma sem szívesen kérnek beléptidíjat a művelődési intézmények. S az amatőr művészeti mozgalom a szakkörök fenntartása igencsak költséges, a saját pénzügyi forrás elégtelen hozzá.

Túlságosan egyszerű lenne

azonban csak erre visszavezetni a hagyományos népművelői formák mellett megjelenő, s egyre erősödő szolgaitató jellegű tevékenységet. Nem: vik az anyagi bázis módosításáról van szó. Inkább a kultúra eddig elhanyagolt (s éppen ezért vissza is ütő!) termeiéről, az úgynevezett hétköznapi vagy munkakultúráról. A művelődésnek nemcsak a magas művészetek, az irodalom, a képzőművészet, a zene, (hogy csak néhány példát említsünk) közvetítését kell végeznie, részt kell venni az emberformálásban is.

Az emberformálás tágan értendő, bennfe foglaltatik a gazdasági háttér, a szakmai képzés is. Mert nem igaz, hogy aki a saját munkájában nem tud előrelépni, az előbbre lép az igényes művelődésben is. Az általános önműveléshez a legközvetlenebb út a munka- kultúrán keresztül vezet. Ez az egyébként., amiben összefutnak az egyén, az üzem (a gazdaság) és a közművelődés érdekei. Csutorás Annamária

Kodály Zoltán emlékére

ősi, pogány dalainkat ki hozza el, ki hozza el?

Vérrel áldott rózsáinkat ki hozza el, ki hozza el?

Mezőkről a lángos napfényt ki hozza el, ki hozza el?

Szita., szita, pentek, szerelem csütörtök: öltözzetek ünneplőbe, hogyha dalt regöltök.

Bíborba, bársonyba, gyöngyös koszorúba: hadd járjuk a táncot mind összefogózva!

II.

Fekete pusztákon átokkal vert csillag: zuhognak a dobok, hegedűk zokognak. Magyarország, édes hazám: hírt hoznak ma rólad.

Jégeső sem esik, förgeteg sem tombol, fehér rozmaringok mégis sóhajtoznak. Magyarország, édes hazám: hírt hoznak ma rólad.

Mintha rézerdöböl mesék szava szállna, éjszakák havasán szivárványos lábnyom. Magyarország, édes hazám: fiad jönni látom.

Sárkányos kapukon tulipánnal zörget,

dalok aranyága virágzik hajnalra. Magyarország, édes hazám: te vagy az ő arca.

III.

Ez ki háza, ki háza?

Ki népei vagytok?

Országotok népe vagyunk: virágokkal sereglő napkoronás jövendő'.

Ki kérdezi, kik vagyunk, honnan jövünk, honnan?

Kodály Zoltán kérdezi ki népei vagytok?

Mi vagyunk a fiai, mi vagyunk a lányai, neki vagyunk népei: virágokkal sereglő napkoronás jövendő.

Emlékezni, ünnepelni: ajándékul mit vigyünk?

Vigyünk neki mezőket, vigyünk neki táncot, vigyünk neki fényes hajnalt, vigyünk neki lángot: hogy az ének el ne szálljon, itt lobogjon a világom!

Vigyünk neki igaz szívvel sorsunkra ölelt hazát.

SASS ERVIN:

Földbe szúrt lándzsák

mögötted életkilométerek lépések tízezre a reménnyé fokozott idő és az időtlen remény arca az egyszeresük megérkezés szétömlő épülete magasba szökkenő tornyok arany sisakos őrkatonák felhők feletti , utazás az egyetlen út, aiftikor még elgondolhatod milyen az, hogy életkilométerek lépések tízezre és reménnyé fokozott idő hogy tiszta szó még tisztább összetartozás, hogy mögötted minden és előtted a csendnek kékje az elpusztított toronyerdők bezúzott aranysisakok véres port taposó lábak földbe szúrt lándzsák gyilkos felkiáltójelek koszorúk szalagján a végső érv nem vagy az aki voltál

NÓGRÁD — 1985. július 6„ szombat

NEM VOLTAM HULIGÁN