Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-06 / 157. szám
MŰVÉSZETI ETETŐNK*Őt Kérdő- és gondolatjelek a szórakoztató művészetről Koncert a diósgyőri várban A Miskolci nyár ’85 rcndwrrénswoeozntáiM* kiemelkedő eseményei * várteonoertek, a diósgyőri vár bástyái között. (MTI fotó: Kozma István) A Jelenkor nyári számáról Osztom Praznovszky Mihály véleményét a vitanélküliség okozta hiányérzet miatt. Ügy vélem, bár hasznosak a számvetések, a mérlegkészítések. hiszen nélkülözhetetlenek a tervezéshez, mégsem pótolhatják a nézetek cseréjét, mert a művészeti életünkről így felvázolt kép statikus marad. hiányzik a véleményütköztetések mersze, a vita heve és szelleme, az a lényegi' eszmecsere, amitől megyénk művészeti élete, a tér és idő tükrében önmagára ismerhet. Napjainkban a művészeti élet egy gyakran emlegetett, de periférikus területéhez. a szórakozás-szórakoztatás kérdésköréhez igyekszem hozzájárulni néhány kérdő- és gondolatjellel. Nem védjiik-e jobban ■ a szabad idő és szórakozás érdekeit azzal, ha hallgatunk róla? — teszi fel a kérdést Vavid Rieman A magányos tömeg című könyvében. Bár a szerző nem a probléma aktualitása miatt szkeptikus, hanem a szórakoztatás hivatali és társadalmi ellenőr- eöttségétől tart. Tény, hogy a szórakozásszórakoztatásról való vélekedést megnehezíti a kérdés: kiket, mi szórakoztat, ki, mit ért szórakozáson? A fogalom körüli rossz beidegződés lassan oldódik, miután a szórakozás pejoratív értelmezése haszontalan, értelmetlen tevékenységre utal. Ez napjaink közgondolkodásában a szórakozás-művelődés (mint tevékenység), szórakozásművészeti érték, az érték és siker, tömegkultúrama gaskultúra. szembeállításával él tovább. Igaz, hogy a szórakoztató művészetipar nem a visszatükröző szférához közelít — Szerdahelyi Istvánt idézve —, a szó egzakt értelmében felfogott művészet határain kívül esik, de az elméleti vitákban mindinkább az a józan álláspont kerekedik felül, amely abból indul ki, hogy a pihenés, a szórakoztató időtöltés az ember egyik alapvető életszükséglete, melyet miért nem lehet éppen művészies formákkal kielégíteni. A szórakoztató esztétikai produkciók kiválóan alkalmasak mentálhigiénés szükségletek , kielégítésére. Az elmélet által felparcellázott művészet (autonóm- folklór-szórakoztató) optimális befogadói szinten egyfajta szintézist teremthet (amennyiben engem egyaránt szórakoztat a rockzene, a néptánc és a barokk zene) mégis az intézményi és fogyasztói valóságkép kaotikus állapotot mutat, dacára művészeti nevelésünk több évtizedes erőfeszítésének. Művelőd ésgazdaságtani szempontból a szórakoztató művészet az infláció és a mecenatúra szűkre szabott zsebe, valamint a rentábilisra nem tervezhető feladatok költségvetési hiányainak kompenzálását hivatott betölteni. Ezt a kompenzáló feladatot napjainkban nehezíti a művészeti, így a szórakoztató műsorok árainak és járulékos költségeinek nagy mértékű drágulása, mely kiadások lassan aligha háríthatok át — szakmai tisztességünk is ezt diktálja — a szórakozni kívánókra. Különösen feszítő gond ez a fiatalok esetében, ahol egyfelől felfokozott szükségletként jelentkezik a szórakozás igénye, másfelől ennek a pénzügyi feltételei hiányoznak. Így a szórakoztatás a kulturális tevékenységek másodlagos gazdaságává vált. A piaci viszonyoknak való kiszolgáltatottság részint a szórakozás-szórakoztatás periférikus szerepét erősíti, másrészt viszont — meggyőződésem szerint csupán átmenetileg — gazdasági kompenzáló szerepe miatt fontos, és így centrális kérdés. Fölvetődik, hogy a kulturális politika képes-e ezt a képet önmaga számára tisztázni, és művelődéselméleti- esztétikai-szoeiológiai szempontú értékek alapján differenciáltan tolerálni!? Ugyanis a kereskedelmi, üz- 1 leti szempontok kizárólagos érvényesítése az értékek összemosását okozza, továbbá eskmei és ízlésbeli zavarókat, a szórakoztató művészet kiemelkedő termékei szelekció és támogatás híján nivellál ódba tnak. Mindezek közepette a Salgótarjáni Városi-Megyei Művelődési Központ szórakoztató programjaiban törekszik a sokféleség kínálatát adni: az operettől a rockszínházig, a ma gyám ó- testtől a popkoncertig, kabarétól a diszkóig. Emellett olyan rétegorientált kezdeményezésekkel, mint a dzsesszpresszó, a suli-buli és a délutáni randevú, vagy a kávéházi sorozat, fiatal és értelmiségi csoportokat kívántunk megcélozni. Igaz, hogy éppen a kávéházi programok anyagi okok miatt (kölcsönös teherviselés híján) nem folytatódtak. A salgótarjáni zeneiskola az országban elsőként képez dzsesszmuzsikusokat, a népzene oktatása is beépült a tanrendbe, ugyanakkor szórakoztató zenei stúdió is működik a megyeszékhelyen. A salgóbányai országos poptáborok sikerén felbuzdulva, elsőként az országban az Országos Szórakoztató Zenei Központtal közösen a megye amatőr popzenekarainak speciális képzését szeptembertől folyamatossá tesszük. Mindemellett a közművelődésnek a kulturális ágazaton belüli „súlytalansága” kevés kísérleti-kezdeményezési teret enged a többnyire költséges próbálkozásoknak. A szórakoztatás intézmény és közvetítő rendszerében — nem utolsósorban a kultúrpolitika bizonytalanságai miatt — ae arisztokratizmus mellett az alacsony szinten tartósított állítólagos tömegigényhez való alkalmazkodás kettőssége érvényesül. A népművelői szándék e között vívja Don Quijote-i elszántságé szélmalom harcát, bízva úrj idők jobb dalaiban. A leírtakat, kételyeimmel együtt, azzal ajánlom továbbgondolásra, hogy bár a „vita” végéhez közeledik, de töprengéseim hátha írásra ingerelnek többeket művészeti életünk érdekébem Tóth Csaba Gazdag, változatos tartalommal, értékes szépirodalmi, művészeti és kritikai közleményekkel jelentkezik a Pécsen szerkesztett folyóirat kettős nyári száma. A lírai rovatban többek között Bisztray Ádám, Csiiö László, Csorba Győző, Kál- noky László, Rába György és Weöres Sándor verseit, a prózai írások sorában Albert Gábor, Hallama Erzsébet és Mándy Jván elbeszélését, valamint Kalász Márton regényének új részletét olvashatjuk. Nagy László születésének 60. évfordulójáról megemlékezve közli a folyóirat Szántó Piroska Adósság című elbeszélését, és Vitányi Iván A hűség jegyében című tanulmányait. Érdeklődésre tarthat számot a folyóirat két interjúközleménye. A népe sorsáról írjon címmel Cseres Tiborral írói pályájáról beszélget Bertha Bulesu. A közművelíTJ dés kérdéseiről Vitányi Iváai nyilatkozik Vekerdi Lászlónak! A művészeti rovat élén áj sorozat indul a folyóiratba« Színészportrék pécsi háttérrel címmel. Futaky Hajna írja, s elsőként Koós Olgái mutatja be. Pályi András budapesti ; P. Müller Péter pécsi színházi előadásokról közöl beszámolót. Tarján Tamás pedig folytatja az új magyao filmek szemléjét. ÜTOlUjUflá Csenzárpénz és más is... Valamennyi úti relikvia valamilyen módon. Az egyik egy régi nyelvemlék, a másik egy személy, aki útialkalma- tosságokat készített hosszú életében (most kilencvenhá- rom esztendős, bognár-kádár egy személyben) a harmadik... Harmadik több is van. Nézzük sorjában! Húzunk befelé (mint a öa- rumadár) a Cserhát völgyébe, leesett a nagy eső már tegnap, most a mai adag készülődik. Süt a nap hét ágra, amott már a felhők jönnek ugyanabból az irányból, mint tegnap, tegnapelőtt. Zöld minden, túlontúl is, az is, ami ilyentájt Péterkor meg Pálkor már sárga volt rendes nyarakon. A Medárd a jövő héten utazik nyári szabadságra. Aki eddig nem hitt benne —, most megtanulta; ha Meri árdkor esik, esik tobbé-ke- vésbé negyven napon át. Igazi úti embernek való dolgokkal ilyenkor is lehet foglalkozni. Mesélem, hogy mit olvastam a minap a nógrádi ember régi állattartásáról, az állattartás hasznáról, arról, amiről eddig esetleg azt gondoltam ■— egyedül szinte csak a fei- sőtoldiakra érvényes. Az ugyanis, hogy miként ..kupec- kodtak.” Merthogy máig ,,ku- pecfalumak” nevezik Felsőtol- dot, (amiként kukoricásnak egy másikat, Markházát, mert ott régen a kukoricatermést kiaggatták a gyümölcsfákra, Csenhátszentivánt végigne- mesoek, «**. regen sok ki&ne-. mes élt, ma sok jó iparos és így tovább). Kiderült számomra újdonságként, hogy az Észak-Cserhát falvainak nagy részében foglalkoztak a gazdák az állatok vételével, más tájakon és eladásával itthoni körökben. Tizenkilenc községet vizsgált a tanulmány írója, Zólyomi József, minden állattartással összefüggő szempontból, néhányat külön kiemelve szólt arról, hogy például kupeckedtek (nincs sértő éle, de nincs ám!) Ör- halomban is, meg talán Lő- con, máshol. Miért maradt meg akkor mégis a jelző éppen Felsötoldon? A kupec- kedés .úgy vág ide az úti dolgok közé, hogy a megvásárolt állatot (szarvasmarhát) lábon hajtották haza, végig a legrövidebb utakon járva, menetközben az árokparton legeltetve „az volt az igazán jó vásár, ha már Pásztón eladták, amit Jászberényben vettek...” mondják nevetve. Addig nem sokat hízott, és, ha mégis, azt is bérmentesen-dí.j- mentesen, költség nélkül tette. Előkerült valahonnan a kifejezés — Szécsénvben mondta egy honismereti patrióta — „csenzárpénzNekem tö- rökösen hangzik, de ebből nem lehet kiindulni. Ha már itt vagyunk, kérdezzük meg a tnatg tegsetówteúíesebb kayaeckedő gazdát erről. Halmost Zoltánt persze nem egyszerű megtalálni. A téesz erdészetének nyugdíjasa a sok szabad ideje miatt olyan elfoglalt, hogy a tanácson így indítanak útnak, „...ha ott nem találjátok, akkor... és ha ott sem, akkor...” szóval vagy négy helyen is lehet. Otthon nincs, miért lenne ilyen derék délelőttön, amikor a legtöbb a tennivalója egy mai nyugdíjasnak faluhelyen. „Talán ő a soros a legeltetésben...” mondja egy ar»-zony- ka. Néhány szarvasmarha van még a faluban. Gulyást arra nem lenne érdemes alkalmazni, meg aztán, ki megy el ina gulyásnak? A környék legjobb juhásza, a garábi, a hivatásos is az ipart választotta nemrég. így aztán a gazdák, akik érintettek a kicsinyke toldi gulyában, sorra legeltetnek, kétnaponként más. Megleljük aztán a „hivatalban a kereskedővérű ember szokott helyén. Persze, hogy sza- bódik, nemrég volt nála a rádiótól is valaki. Mindenki őt ajánlja, mint aki a legjobb ismerője a kupeckedési múltnak, s talán valami keveset máig megtartott belőle," (inkább csak sertés oldalról, de azért van tehénke is n e hányj. Ml nőtt a cseasóspéMa?. ... — Elmondom maguknak is, hogy a kupeckedés itt nem sértő kifejezés ugyan, mégis különbözőség van, volt inkább a dolgokban. Voltak, akik valóban kupééként csak vették- adták a jószágot. Igaz, ők is ugyanúgy lementek a déli megyékbe, a tanyavilágba a tehénért, ökörért, de utána semmit nem tettek velük, csak kéz-közön mielőbb eladták többért, mint vették. Ma ilyesmire nem vállalkozik senki. Nem azért, mert szégyellő való lenne a kupeckedés, csak nines rászorulva a mai nép erre. Dolgozhat száz helyen, ha itt nem megfelelő neki, választhat akármennyi között. Ez a toldi föld nem volt valami jó soha szegény... Kellett az embernek mást is találni. A kupec tehát az volt, aki. A másik, abból volt több, az a gazda, aki ugyanúgy lement két-három társával oszt szefogva az Alföldre a jószágért, egy lovaskocsival. Ott megvette, ahogy már mondtam, de úgy értett hozzá, hogy csak megbillentette a tehén hasát és megmondta, mennyi idős benne a borjú. A toldí- akat becsapni soha senkinek nem sikerült. Hazahajtották, bekötötték, itthon a jó fűvel feljavították, de akkor a jószág már semmiben nem ha- sonütatt a másik girheshez. Akkor eladták szép haszonnal, tellett belőle erre is meg arra is, pénzelni lehetett. A csenzárpénzTöl nem tudom, hogy török lenne-e, csak azt mondhatom róla, hogy olyasmi valami volt, mint ma a csúszópénz. Kellett a jobb üzlethez. A maiak sem tudnak kitalálni semmi újat. Voltok aztán egészen legendás művelői ennek a kereskedő-gazdálkodó formának. Felsötoldon említenek egy bizonyos Pintér Józsefet is, meg másokat, közöttük olyan valakit, akit messzire kerültek például a kutyák ezeken a beszerző körutakon, s arról volt híres, hogy akárhova akármikor csak bement és csend volt azonnal. Hát, aki nem hiszi, ennek is utánajárhat, csak úgy ne essen vele, mint a Medárddal, mert esetleg abban sem hitt sóba, most meg nem győzi nyito- gatni az ernyőjét. Lehetnek dolgok égen és földön, amik az elveszett ismeretek világába tartoznak. Halmosi Zoltán szerint, az a gazda — meg talán még egy-kettő innen — egyszerűen értett ahhoz, hogy a kutyákat megzabolázza. Men) befelé, a kutyák meg hátra a kert végébe vinnyogva. Hogy csinálta, hogy nem, ki tudja azt ma már? Megint mások meg azt tartják, hogy éppen Halmosi Zoltán édesapja volt egyik nagy mestere enn :k. Vágott egy vesszőt (6 tudta milyent) egészen kicsinyke vékonyát, semmi fenyegető nem látszott azon. Enynén suhogtatva úgy, hogy az ember nem is hallotta csak a kutya, lépkedett befelé ő is minden portára bátran, amikor szarvasmarha után járt Jászberényben, máshol. A legvadabb házőrzők is nyüszítve faroltak előle. A tanyasi gazdák meg csak néztek, hogy lehet ez? A kupeckedésnek egy régi nyoma máshol is felfedezhető. A régvolt losonci járásban Abelován volt szokásban, de ott juhokkal járta oda-vissza a vidékeket, az utakat a jámbor gazda. A maiak nem sokat néznek erre; uborkával, most éppen borsóval foglalkoznak errefelé végig, ahol érdemes, ameddig érdemes. De Urban Kálmán bognár-kádár kocsikészítő és a hugyagi kilométerkő, meg a szuhai é e- százados hóeke már legköze* lebhre maradt... T. Pataki László téOGRAD — 1S86. július 6., szombat 7
