Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-04 / 155. szám

Jogi tanácsadó MENNYI A SZABADSÁG ÉS MIKOR JOGSZERŰ AZ ÁTHELYEZÉS? Gy. Cs.-né sz.-i lakos olvasónk két gyermekét egye­dül neveli. Nemrégiben óvónőként helyezkedett el, s úgy véli. hogy a neki járó szabadságot nem helyesen állapí­tották meg, a két gyermekre és az eltöltött időre a szabad­ságot nem kapta meg. Azt kérdezi, mennyi szabadságra jogú-ült. Kérdése továbbá, hogy álhelyezhetik-c más mun­kakörbe, vagy elküldhetik-e munkahelyéről? A dolgozót naptári évenként 15 munkanap alapszabad­ság és minden munkaviszonyban töltött három év után egy. de évenként legfeljebb kilenc munkanap pótszabad­ság illeti meg. Olvasónknak — mint leveléből kitűnik — 12 évnél, már több. de a 15 évet még el nem érp munka- viszonya van, ezért számára négy nap pótszabadság jár. összesen tehát egy naptári évre őt 19 nap szabadság il­leti meg. Annál a munkáltatónál, ahol nemrégiben elhe­lyezkedett, ennek az alapszabadságnak az időarányos ré­szét kell számára megállapítani. Ezen felül még pótszabadság jár a gyermekek után is: a 14 évesnél fiatalabb gyermekét nevelő dolgozó nőt és a gyermekét egyedül nevelő apát évenként egy gyermek után kettő, két gyermek után öt, három és minden további gyer­mek után kilenc munkanap pótszabadság illeti meg. A munkajogi szabályok további pótszabadságot állapí­tanak meg a bölcsődében, csecsemőotthonokban, óvodák­ban, az alsó-, közép- és felsőfokú oktatás keretében, vala- ’mint az egészségügyi ágazatban az oktató-nevelő munkát végző dolgozók részére — ez évi 25 munkanap. Olvasónk szabadságának megállapításánál tehát a fent idézett jogszabályi rendelkezéseket kell figyelembe venni, és évi rendes szabadságának mértékét ennek alapján kell megállapítani, időarányosan attól az időponttól kezdve, amikortól a levelében említett munkáltatónál munkavi­szonyt létesített. A kérdés további részére vonatkozóan — olvasónk le­velének hiányos adatai miatt — csak néhány idevonatko­zó'szabály megemlítésével lehet választ adni. Ezek sze­rint: a dolgozót más munkakörbe áthelyezni csak a vele előzetes és írásba foglalt megállapodás alapján lehet. A dolgozó ideiglenes (nem végleges) jelleggel munkakörébe nem tartozó munkát is köteles ellátni, ha az — tekintettel beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb kö­rülményeire — nem jár reá aránytalan sérelemmel. Az átmenetileg ellátott munkakör nem sértheti a dolgozó ere­deti munkaköre szerinti munkabérhez való jogát. Az el­mondottak szerint elrendelt munkavégzés valószínű tarta­máról a dolgozót tájékoztatni kell és az ilyen munka nap­tári évenként nem haladhatja meg a három hónapot. A felsoroltakon kívül a dolgozót a vállalat csak fe­gyelmi büntetéskent helyezheti más munkakörbe. Fegyel­mi büntetéssel alacsonyabb munkakörbe is áthelyezhető, de lehetőség szerint ez esetben is figyelembe kell venni, s doigozó szaktudását és szakmai tapasztalatait. El kell különíteni a fentiektől azt az esetet, amikor n más munkakörbe való áthelyezés azért válna szüksé­gessé, mert a dolgozó az adott munkakörben felesleges, vagy nem megfelelő, de az áthelyezéshez nem járul hoz­zá Ilyenkor a munkáltatónak módjában van a munka- viszonyt felmondással megszüntetni. Dr. Zs. A. Levelezőink írják A biztonságos munkavégzésről A Senior Váci Kötöttáru- gyár pásztói gyáregységében fokozott figyelmet fordítunk a biztonságos munkavégzés fel­tételeinek megteremtésére. Ennek érdekében az új belé­pőknél a legfontosabb köve­telmény a munkavédelmi ok­tatáson való részvétel, ennek megtörténtét a dolgozó és az oktatást végző aláírásával iga­zolja személyi munkavédel­mi lapon. A munkavédelmi előírások betartásáért a köz­vetlen munkahelyi vezető a felelős minden munkaterüle­ten. aki meghatározott idő­közönként vizsgázik munka- védelemből. A dolgozók ok­tatásáért és a tudnivalók visz- szakérdezéséért is ő felel.- Minden évben munkavédel­mi szemleterv készül a gyár­egységben. amely tartalmazza a munkavédelmi szemlék jel­legét. idejét, a szemlebizott­ság összetételét, a szemle le­bonyolításának módszerét. A termelőmunkában a var­rógépek különböző védőfel­szerelésekkel, -berendezé­sekkel vannak ellátva (ujjvé­dő. védőburkolat stb.) A széles körű védőintézkedések eredményeként gyáregysé­günkben az üzemi balesetek száma minimális. (Az 1985- ben eddig üzemi baleset nem fordult elő. csak két útibal­eset volt.) A dolgozók egészségügyi el­látását belgyógyászati és fo­gászati rendeléssel segítjük. Az üzemorvosi rendelőben heti 2—2 alkalommal zajla­A Vöröskereszt munkája Karaucslapujlöu darab Családi Lapot juttat­nak el havonta az olvasók­hoz. Minden évben véradó­napot szerveznek, ezeken leg­alább 150-en adnak vért. Nagy gondot fordítanak a községben élő, idős, egyedül­álló emberekre, akiket az ak­tívák rendszeresen patronál­nak. Bevásárolnak, s időkö­zönként még ki is takaríta­nak. A községi tanáés se­gítségével pedig kedvezmé­nyes étkeztetést kapnak azok az idős emberek, akiknek hozzátartozói nincsenek. A szervezet az orvos bevonásá­val a cigánylakosség köré­ben is egészségügyi előadáso­kat szervez. Nyugodtan meg­állapítható. hogy a Vörös- kereszt Karancslapujtőn min­den rászoruló lakosnak segít­séget nyújt. Takács Lajosnc IVIcqbccsülcsscl és sportbaráti szeretettel... a közúti igazgatóság közli A táborozok nevében Ba­latoni Tibor sportiskola- vezető, a Budapest XXI. kér. TSF asztalitenisz-szövetség elnöke és Rozmanith Sándor- né táborvezető-helyettes, a CSISE szülői munkaközössé­gének vezetője a kegyelet je­léül vörös rózsacsokrot és emléktáblát helyezett el a Magyar Rádió megvédésénél 1956. október 24-én mártír­halált halt hős sírjánál. ..Megbecsüléssel és sport­baráti szeretettel, — a Cse­peli Ifjúmunkás SE sportis­kola edzőtábora.” — Ez a néhány szavas emlékmondat mától még több tiszteletet és megbecsülést követel az arra járóktól. .. — T — Lapunk június 27-i számá­nak olvasók fórumában „Fák a hibásak” címmel közöltük az ÉMÁSZ balassagyarmati kirendeltségének tájékozta­tóját, amelyet a június 17-en megjelent „Hol van, hol nincs” c. írás nyomán adott lapunknak a Nógrádgár- donyt érintő áramszolgáltatási panaszokkal kapcsolatban. Az EMÁSZ-tól kapott tá­jékoztatásra most rácáfol a VIHAR A POHÁR KÖRÜL (3.) Igyunk vagy ne igyunk? ' Nem az a baj, hogy alko­holtartalmú italokat iszunk. Az a baj, hogy sokat. Nagyon sokat. Közgazdasági szemmel nézve, persze ez előnyös, hi­szen az állami „büdzsébe” nem kevés forintot hoznak a szeszfőzdék, a boradó, a szesz­ipari vállalatok és a kereske­delem forgalma. A néhány napos csecsemőt és az antialkoholistákat is be­leértve tizenkét liter körüli tiszta, alkoholt görget le min­den magyar állampolgár éven­te a torkán. Világosan lát­szik, hogy a népességnek csak egy része iszik. Ök viszont „becsülettel”, azaz jóval töb­bet az átlagos mennyiségnél. Miattuk is szaporodnak az igazolatlan napok a munka­helyeken, a táppénzben töltött időt is sokuk növeli, de az egészségügyi tárcának sem könnyű a dolga az alkoholis­ták gyógyításával. (Ezt a pénzt másra is fordíthatnánk..) Családi tragédiák, veszélyezte­tett gyerekek, bűnözés. Mind­mind figyelmeztető jelek. — Egy pohár bor — mond­ja az orvos —, kivált a jobb butából, segíti az emésztést, áfészek és a vedéglátó-vál- lalat belső ellenőrei, a taná­csok megbízottai, társadalmi és népi ellenőrök, a fogyasz­tók megyei tanácsa. Bírság, büntetés, jó szó — még nem mérhető valójában az eredmény. De ott a szán­dék, hogy olyan generáció növekedjék fel, akinek az or­ra előtt — esetleg — nem kell bezárni majd a kocsmát, mert önmagától sem megy be. Nem akar. Ez hosszabb folyamat kétségtelen. A felnőtt ember szokásai már nehezebben vál­toztathatók, de az alakulóban lévő általános és középisko­lások még formálhatók, őket veszik hát „célba” az alkoho­lizmus ellen küzdők növekvő hadseregének tagjai Nógrád megyében is. Már világos: csak közösen segíthetünk a közös bajon. Mert betegség az alkoholiz­mus, a túlzott italozás pedig „rossz szokás”, amin lehet és kell segíteni. Nem késtünk el, de nem is mi szakítjuk át el­sőként a célszalagot ebben a versenyben. • Igyunk vagy ne igyunk? Ki-ki maga dönti el. Hogy mennyit, az is magánügy. Bi­zonyos mértékig. Az ember, akinek rossz a „mércéje”, el­veszhet. Ez nem magánügy. Kiss Mária Hortobágyi Zoltán közúti igazgatóság koordi­nációs üzemmérnökségének főmérnöke, dr. Szakos Pál. — A községi tanács tévesen állítja, hogy a közúti igazga­tóság feladata lenne a fák gallyazása. Ez két rendelettel is cáfolható. A 17/1983. (VI. 1.) Mt. rendelet 3. §-ával módo­sított 34 1962. (IX. 16.) korm. számú, az utakról szóló tvr. végrehajtásáról intézked rendelet 23. § (2.) bekezdés szerint „a közút tartozékát képező fákon a közlekedés biztonságát szolgáló munkák elvégzése a közút fenntartó­jának a feladata. Egyéb gon­dozásra a közút fenntartója nem köteles". A 4 1971. (VI. 5.) NTM ren­delettel módosított 1 1967. (IV. 28.) NIM számú, a villa­mos vezetékekre vonatkozó vezetékjogról szóló rendelet 13. § (1.) bekezdése szerint „Gallyazási munkák szüksé­gessége esetén a fák, gallyak, gyökerek eltávolítását a ve­zeték üzemben tartója általá­ban a saját szakközegeivel vé­gezteti.” A szerk. megjegyzése: a hivatkozott két rendeletből egyértelműen megállapítható, hogy a közúti igazgatóság a közlekedés biztonságát ve­szélyeztető gallyazást stb-t végezteti el, míg a közvilágí­tásban zavarokat okozó fák gallyazása a villanyvezetékek üzemben tartójának lenne fel­adata. Mint június 27-én kö­zölt tájékoztatójukból kide­rült, ,.MLC-vezeték megépí­tése lenne célravezető, de erre nincs anyagi lehetőségük”... Valamilyen áthidaló meg­oldást azonban mégis talál­ni kellene, hogy Nógrádgár- donyban se legyen fennaka­dás a közvilágításban. / — tj — Vakáció — kj -i Összeállította: Tóth Jolán NÓGRÁD — 1985. július 4* csütörtök Munkásarc a tűzhelygyárból foglalkozása: targoncavezető Pirosra festett vaskerítés övezi Nagy Sándor Nógrád- megyer, Petőfi út 67. számú családi házát. A 46 éves csa­ládfő kevés beszédű, megfon­tolt, őszinte hangú, szorgal­mas munkásember. Nem zár­kózik el a nyilvánosság előt­ti szerepléstől. Azt mondta: nincs miért! A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban 1967 óta dol­gozik. immár tizennyolc éve targoncavezető. E furfangos járművek valamennyi típusán rutin a vezetés — vallja — mindegyiken nagy gyakorlata, van. — Veszélyes ez a munka­kör — mondja, ezt csak fele­lősségteljesen lehet végezni. A tizennyolc év alatt egyet­len balesetem sem volt. A Ki­váló dolgozó kitüntetést pár évvel ezelőtt kaptam meg. de anyagi elismerésben gyakran részesülök. — Hogyan lehet kiváló dolgozó valaki? — kérdeziz:n. — Véleményem szerint, a targoncavezetői munkakörben az az ember marad meg. aki nyugodt, türelmes és rendkí­vül szorgalmas. Talán ez az egész ..kiválóságnak” a: alap­ja. Hiszen megszámlálni (sem tudnám, hogy mennyi izgága, szájhős, vitatkozó, magas ke­resetre törő. fegyelmezetlen ember fordult meg itt a tar- goncaállomáson... Az említett tulajdonságokon kívül nagyon fontos, hogy a targoncaveze­tő a gépével legyen mindig ,kéznél”, ne kelljen őt fél­órákig keresni, mert a telje­sítményben dolgozó munkást az anyag késői szállítása ide­gesítené. Végső soron, terme­léskiesést okozhat. — Mi a bosszantó ebben a munkakörben? — Ha a gép műszakilag nem megfelelő. A rosszul szer­vezett szállítás, ami a szállí­tásért felelősök és a targon­cás között csetepatét teremt. Fontos, hogy a targonca ré­szére kijelölt utat semmilyen anyaggal ne foglaljak el. — Elégedett a munka után járó fizetéssel? — Az ember sohasem elé­gedett a fizetéssel, de nincse­nek luxusigényeim. Mindig jutott a család: asztalra, ami kellett, és nekünk ez így jó, így megnyugtató. Ma már két ‘ gyermekünk is megkeresi a ( magáét, feleségem is dolgozik. — Boldog munkásembernelt : érzi magát?- Igen. Szorgalmas, lelkié • ismeretes munkával a gyári ■ keresetből is lehet érvényesül­■ ni. A gyerekeket is arra ne­• vettem, legyenek szorgalma­> safe, becsületesen dolgozzanak, t Kocsis Ferenc J s A Vöröskereszt karancs- lapujtői alapszervezete is — csakúgy mint valamennyi alapszervezet — a kongresz-. szus határozatainak szelle­mében végzi munkáját Bartha Ferencné titkár irá­nyításával. Hattagú a veze­tőség. Kétszázhatvan főnyi tagságukhoz nem kis felada­tot jelent a tagsági bélyegek eljuttatása, valamint az egész­ségügyi felvilágosító tevékeny­ség, amit az aktívák mel­lett a társszervekkel, a kör­zeti orvossal és a gyógyszer- tár segítségévéi végeznek. Ez utóbbira igen nagy figyelmet fordítanak, amely nem vélet­len, hiszen a Vöröskereszt tit­kára egyben a körzeti orvos asszisztense. A községben 10 egészségügyi állomás műkö­dik. s ezek munkáját 30 fő segíti. A propagandatevékeny­ség is eredményes, kétszáz nak az említett szakrendelé sek. Kommunista műszak bé réből nőgyógyászati bérén de zéseket is vásároltunk, ígj az évente egy alkalomma szükséges szűrővizsgálato: már itt helyben vehetne részt dolgozóink. Az újonnan munkába lép dolgozók alkalmassági vizsga latát üzemorvosunk, dr. Lang mayer Balázs végzi, aki eze túlmenően részt vesz a reha bilitációs munkában is. Ellát ja a fiatalkorúak számára előírt rendszeres vizsgálatai is. A szükséges védőfelszere­lést. védőruhát, a kollektív szerződésben előírt munka­körökben dolgozóink megkap­ják. Nyáron az üzemcsarnok dolgozói védőitalként limoná­dét, télen a szabadban dolgo­zók teát kapnak. Wiltner Anna. Senior kötöttárugyár, Pásztó dát mutattak magatartásból, az egvüvétartozás ségífőkész- ségenek közös és önzetlen gyakorlásából. Hollókő la­kossága szinte helybelinek érezte a Csepel egy éve már itt járt. újból visszatérő leg­ifjabb képviselőit. Amerre csak megfordultak a CSISE Sportiskola — feliratú vörös mezes kis .sportiskolások, min­denütt a legnagyobb szere­tettel találkoztak. Hollókő és Csepel barátsága kezdődött el a 16 nap alatt, melynek legszebb példáját akkor tapasztalhattuk, ami­kor az edzőtábor június 29-én délben a község temetőjében Csépe Sándor karhatalmisla tiszt sírjánál tisztelgett. ' A Csepeli Ifjúmunkás SE •porliskolásai ez évi edző­táborozásukat is Hollókőn — a Nógrád Tourist gondozásá­ban levő, régi palócházakból kialakított nyaraló- és tu- rístaházakban — töltötték. A 20 asztaliteniszező a 16 napos táborozás ideje alatt a szak­mai képzés mellett a legkü­lönbözőbb erő-, gyorsaság-, ruganyosság-, ügyesség- és állóképesség-fejlesztő gyakor­latokat végezte. A kiszabott edzésadagot, az állandó esős Idővel dacolva a tanulok mindegyike maradéktalanul teljesítette. A CSISE újonc- és serdülő­korú sportiskolásai az eltelt több mint két hét alatt pél­AZ ÉMÁSZ VÁLASZA NYOMÁN az ínyencek az ételek ízhar­móniáját is dúsítják, gazda­gítják vele. — Nincs italkultúránk — kontráz rá a vendéglátós —. Hiába javaslom én, hogy mit igyon a kedves vendég, ha neki étel nem kell, csak sor, kis pálinkával. Nem az ízéért isznak sokan, hanem az alko­holért, magáért. Bódít, feled­tet. De mit akarnak feledni? És mit oldanak meg vele? A pszichológus szerint: — Csak menekülés. A prob­lémák megoldásának elodá­zása. Maguk a problémák azonban megmaradnak és hal­mozódnak. Azután az alkohol kikezdi a személyiséget, ki­alakul a függőség, amikor az alkohol már cél. Ilyenkor ne­héz a segítség. Tízézerszámra tartják nyil­ván az alkoholistákat, de szá­muk énnél jóval nagyobb. Van, aki beismeri és segítségért fordul, mások viszont — kör­nyezetükkel együtt — eltit­kolják a bajt. Közülük sokan az ország „kallódó emberei”. Tenni nem lehet értük, mert nem is ismerik őket, segítsé­get sem nekik, sem környe­zetüknek nem adhatnak. Mégis, mit tehetünk sző­kébb pátriánkban? Egyáltalán: mit tettünk eddig? Hogyan küzdenek Palócországban az alkoholizmus ellen? Rangsor nélkül: a megyei alkoholiz­mus elleni bizottság már ál­lami szervként koordinálja, irányítja a harcot. Elsősorban a megelőzésben keresik a le­hetőségeket, s munkálkodásuk már jóval szélesebb körű a társadalmi bizottságénál, hi­szen szinte minden „tárca” — az egészségügytől, a művelődé­sig — részt vesz benne. A klub­mozgalom, ahol a gyógyult al­koholisták találkozására ad­nak alkalmat, terebélyesedik. Balassagyarmaton alakult a legrégebben, itt is a megyei központ, de Salgótarjánban már kettő várja tagjait s ala­kulóban a bátonyterenyei, a szécsényi, a pásztói és a rét­sági is. Balassagyarmaton a kórház ad otthont az alko- hológiai osztálynak, ahol a gyógyítást segítik. Egész kis hadsereg vigyázza a meghozott rendeletek és határozatok be­tartását, köztük rendőrök, az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents