Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-03 / 154. szám

Művészeti életünkről Gondolatjelek egy vitához Szakmai gyakorlaton Milyen vitához? Hol van itt a vita a megyei művészeti életről? Az eddigi hozzászólá­sokat maximum jóindulatú él­ménybeszámolóknak, többé- kevésbé pontos helyzetfelmé- resnek lehet nevezni. Pedig vitára ingerlő gond, jelenség, kérdés éppen elég mutatkozik c jelenkori nógrádi művészeti gyakorlatban. Ezért is szólok róluk röviden, egy-egy gondo- latjeles mondatba foglalva azokat. Hol van a közönség a kiál- litótermekből, hangverseny­termekből? Nem nógrádi prob­léma ez. tudom, de amíg egy­szer. majd, talán megváltozik az iskolai képzés rendszere ezen a téren is, addig ne­künk lépni kellene saját lehe­tőségeinken belül. Mert csak egy példa: hol és milyen mér­tékben tanul ma a fiatal mű­elemzést? Legfeljebb egy koc­kát vagy falevelet rajzoltat­nak vele s ha szép kontúrosra sikerült, máris megkapja a jelest. Mit csodálkozunk hát. ha a fiatalok átszaladnak a kiállításainkon? Vagy men­jünk el egy kórushangver­senyre. Egymásnak énekelnek a kórustagok. Ha nagy lét­számú a találkozó, akkor nagy a közönség. Ha kevés kórus van jelen, akkor kicsi a kö­zönség. Persze mondhattam volna más művészeti ágat is, példa van bőven. Egyébként is minek ennyi kiállítás a megyében? S fő­leg ennyi kortárs művészeti kiállítás? Már csak azért is közbe kell avatkozni, mert a megyében valójában nincs megfelelő kiállítóhely. A Nógrádi Sán­dor Múzeumban van egyetlen egy nagy terem, de nyáron oda sem lehet értékes anya­got vinni, mert a fülledt me­legben szétolvadnak a ké­pek. Balassagyarmaton a • Horváth Endre Galéria egy kisméretű szobában húzódik meg, a pásztóiak Csohány Galériája minden észérv elle­nére a romos kolostor két, kis cellájában szenved. Az iskolai galériák, folyosórészletek, a megyei művelődési központ úvegcsarnoka technikai szem­pontból soha nem volt alkal­mas kiállítás rendezésére. De baj van a kiállításokkal is. A salgótarjáni szabadtéri szoborkiállítás anyagi érde­keltség hiányában elfekvő „al­kotások” temetőjévé vált. A tavaszi tárlat mindenképpen megújulásra szorul. Érdemes lenne új koncepciót kialakíta­ni benne, feltétlenül megtart­va országos kitekintését. A rajzbiennálét azzal vádolják ♦úgy tűnik irányított módon), hogy nincs koncepciója, sok a blöff benne. Ez igaz is, de amíg a világ világ, blöff min­dig lesz a művészetekben. In­kább azt kérdezzük: hol az a zsűri, amely az eddiginél biz­tosabban szűri ki ezeket az álmodern, nevetséges, a kö­zönséget semmibe vevő „alko­tásokat”. Az lenne inkább a feladat, hogy minden eddigi­nél jobban figyeljenek oda például a díjalapítók, hogy a díjakat ne csak a zsűri in- gadékony véleménye, hanem az ő felkészültségük, igényük alapján ítéljék oda. (Persze a zsűrizés gyakorlatáról is be­szélhetnénk egy jót...) Egyébként is baj van a me­gyében a művészek közötti belső értéksorrenddel. Alig van maroknyi képzőművé­szünk. de nem túlságosan ra­jonganak egymásért. Kicsinyes érdekek, szegényszagú izza- dás a forintok körül. Durva dolgok ezek, de hátha valaki megcáfolja. Változtatni kell a mecenatú­ra eddigi rendszerén,is. Ügv érzem többet adtunk eddig a megyei művészeknek, mint amennyit visszakaptunk. Töb­bet támogattunk, vásároltunk, kiállítottunk, mint amennyit a művészi teljesítmény nyúj­tott, a művészi magatartás, a közösségi magatartás adott. Ki kellene számolni, hogy például csak egy kiállítás mennyibe kerül az államnak. (Ma már nem szégyen a mű­vészetekben sem a számlálga- tás, csak éppen kellemetlen. Lásd a Képcsarnok benyúj­tott számláját.) Tehát: a ki­állítóterem fűtése, világítása, takarítása. A teremörök fi­zetése. Katalógus, plakát, meg­hívó nyomtatása, azok postá­zása, illetve hirdetési díjai. Az alkotások oda- és visszaszállí­tása, az ünnepélyes megnyitó költségei. Helyes az ilyen mé- ricskélés, mikor például egy adott intézmény feladata ép­pen az, hogy ilyen kiállításo­kat szervezzen s ezért kap ál­lami támogatást? Persze, hogy helyes, mert a támogatás ősz- szege is, meg a közönség tü­relme is véges. Meg kell néz­ni, hogy ezt a hatalmas ösz- szegbe kerülő kiállítást hány néző látja s a végösszeg máris elgondolkoztató. Vállaljon kockázatot a művész is: lép­jen be a rendezési költségek fedezésébe s ennek arányában részesül a bevételből is. Egyébként is gond ez a he­lyi művészet. Végül is miért törvényszerű az, hogy például egy tavaszi tárlaton kötelező nógrádi művésznek díjat ad­ni? Mióta divat az, hogy a hovatartozás az értékrend mércéje? Nem inkább a tel­jesítmény a meghatározó itt? Alkosson olyat a. megyei mű­vész, hogy azt díjazni lehes­sen, ne pedig az idekötődés- böl próbáljon megélni. Ez egyébként jelen van az irodalmi alkotók megítélésé­ben is. Gyakran vetik a Pa­lócföld szerkesztői szemére azt — az egyébként igaztalan vá­dat, — hogy nem közölnek megyei szerzőket. Először is közölnek, méghozzá nem is keveset. Másodszor pedig nem tornyosul a szerkesztőségben a helyi szerzők kézirathegye. Van egy-két elfogadható köl­tőnk, prózaírónk, s kész. Évek óta nem született egy valami­revaló szociográfia, pedig va­lamikor ez volt a lap erőssé­ge. Akkor hát mi a teendő? Vagy vállaljuk egy provinciá­lis lap létét tele dilettáns és elolvashatatlan művekkel, vagy leszünk országos megmé­rettetés fóruma. Ehhez viszont az kell, hogy legyen a lapnak valami telje­sen egyéni és jól kimutatható, érzékelhető arculata. A Tisza- táj, a Jelenkor sem helyi lap,, illetve úgy helyi lap. hogy évtizedek alatt kialakított, a magyar társadalom — nyugod­tan mondhatjuk így — egé­szében sajátos jelleget képvi­sel. amelyhez tudnak csat­lakozni a helyi szerzők is. Egyébként is túl sok a me­gyei művészetben a dilettáns. Jóindulatú szóval amatőröknek szoktuk nevezni őket, de hát ez csak dilettantizmus akár­hogy nézzük. Még akkor is, ha netán valakinek még dip­lomája is van, akkor is igaz ez. (Egyébként is valami rettene­tes tévedés a diplomás mű­vész kifejezés!) Az amatőr- mozgalmat minden műfajá­ban a megfelelő helyen kell értékelni. A színjátszást, a zenét, a képzőművészetet egy­aránt. Ne az legyen az első­rendű szándéka — ami most inkább érzékelhető —, hogy minél előbb alaptag legyen vagy kiállításhoz jusson. S főleg mindezt ne megyei vi­szonyításban tegyük. A jól menő, s elismert megyei vers­mondóról egy országos fesz­tiválon rögtön kiderül, hogy először is beszédhibás, má­sodszor pedig halvány elkép­zelése nincs a tehetségről. Legfeljebb bátorsága van, hogy ki mert állni a pódiumra. De ezt a bátorságot is nekünk köszönheti. .. Tehát az amatőr­művészet ne legyen a hivatá­sos művészet előszobája, ha­nem legyen az önkifejezés, a teljesebb lét vállalásának és lehetőségének egyik eszköze. Miért nincsenek művészet- pártoló, önművelő közössé­geink? A hajdani Madách, Ba­lassi társaságok elgondolásai ma is érvényesek. (Más kér­dés, hogy azok miért lettek olyanná amilyenné.) Ma is vannak emberek, akik kis kö­zösségekben szívesen beszél­nének meg egy-egy színházi, irodalmi élményt, lennének n művészet aktív támogatói, s netán zárt körben megnyilvá­nuló művelői. Tudjuk, hogy vannak ilyen emberek közöt­tünk, s ha ők nem mernek kezdeményezni, keressük meg mi őket s ajánljuk fel mi az intézményeink lehetőségeit. Az ezekből az emberekből lét­rejövő közösségek jelentik valójában a művészetek igazi társadalmasítását s nem a kínkeserves művészközönség, író-olvasó találkozók a ma­guk mesterkéltségével. Az az igazság, hogy ez sem igazi vitacikk a művészeti életünkről. Bár indulatosnak elég indulatos... De gondol­junk bele: előrelépni csak úgy lehet, ha szembe merünk nézni önmagunkkal, ha vállal­juk. hogy az igazság feltárása közben nem félünk a kudárc- tól, a vereségtől. Meg hát olyan sokat töprengeni sem lehet. Sürget az idő. Praznovszky Mihály A tanévzáró ünnepséggel ugyan már vége az iskolai tanévnek, a nyári szakmai gyakorlat -idejére azonban még nem szakad meg a kap­csolat a diákok és választott hivatásuk között. A Nógrád Megyei Nyomdaipari Válla­latnál is többen ezekben a hetekben tesznek eleget ta­nulmányi kötelezettségük­nek. Vasas­szakmunkás-avató Kedden a vasasszakszerve­zet Költői Anna utcai szék­hazában vasas szakmunkáso­kat avattak. Az ország 73 vasipari szakmunkásképző in­tézetében több mint hatvan­ezren tanulnak, elsősorban Ko­hászati. gépipari és villamos- energia-ipari szakmákat. Tu­rnus utolsó napjaiban 14 ez­ren fejezték be tanulmányai­kat, tettek sikeres vizsgát, hogy önálló munkáséletet kezdjenek. A keddi ünnepségen 340 ki­magasló szakmai és mozgal­mi munkát végző tanuló vett részt és a meghívottak között volt ‘több szakszervezet: fő­bizalmi és iskolaigazgató is. Jelen voltak az érinteti mi­nisztériumok. az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, á SZOT és a KISZ vezetői is. Az ünnepség résztvevőit Her* czeg Károly, a vasasszakszer­vezet főtitkára köszöntötte, az idősebb kollegák nevében Gajdos Ferenc, a Danuvia ma­rósa üdvözölte az új ifjú szakmunkásokat, akik — regi hagyományként — emlékla­pot és szerszámkészletet nó­ták útravalóul. (MTI) Római levelek Nyolcvan, a római korban íródott levélre bukkantak Észak-Angliában a -egészek egy ásatáson. A szinte pa- pírfinomságú falapra írt üze­neteket római hivatalnokok írták. Az egyik például idő­számításunk szerinti 103-ban keletkezhetett, mivel Flavius Cerialist. az akkori római kormányzót is megemlíti Van köztük egy születésnapi mu­latságra szóló meghívás is — szerzője egy hölgy, de a le­vél nem említi hányadik szü­letésnapja alkalmából rende­zendő ..partyra” hívja meg barátnőjét. A leveleket az oxfordi t és a cambridge-i egyetemekre küldik tanulmá­nyozás céljából. | Aforizmák A közönséget kell magunk­hoz emelnünk, nem nekünk kell hozzá leereszkednünk. (Gustaf Gründgens) ☆ A nők a legszívesebbe« azokra a férfiakra emlékeznek vissza, akikkel nevetni tud­tak. (Anton Csehov) ☆ A világ végét hirdető pró­féták, akik a pesszimizmusból élnek — és nem is rosszul —, mindenfajta bizakodást szük­ségszerűen a létüket fenyegető veszélynek tekintenek. (Bob Hope) ☆ Ha az ember valamit sike­resen át akar alakítani, olyan messzire kell mennie, hogy utódai már ne tudjanak visszafordulni. (Teng Hsziao-ping) Somoskői Lívia egyike annak a négy nógrádi fiatalnak, akik könnyűipari műszaki főiskolán végzik tanulmányaikat. Az első évfolyamát most befejező szakemberjelölt a nyom­dai munka szerteágazó folyamatát szakaszosan ismeri meg négy hét alatt, naponta feljegyzésekben rögzíti új ismere­teit, egyebek között a nyomóformák készítését, a fénysze­dés berendezéseinek használatát. A háromesztendős felső­fokú tanulmányok után — ezt tanulmányi’ szerződésben is rögzítették —, már gyakorlott üzemmérnökként láthatja el nyomdai teendőit. Szőke Erika a Békéscsabai Nyomdaipari Szakközépiskolába jár. Július közepéig vesz részt szakmai gyakorlaton. — „Le­endő munkatársaimat már most megismerem, így ha vég­zek, könnyebb lesz beilleszkednem a kollektívába. Aztán a tanműhelyben laboratóriumi körülmények vannak, az üzem az mégiscsak más, itt életszaga van mindennek!” — vallja hasznát a négyhetes kurzusnak a retusőrjelölt, akit Balogh Zsuzsa „kalauzol” jövendő szakmájában. — kulcsár — wate. Jó reggelt! A Kossuth rádió reggeli műsora •.5#: És nálunk...? Küzdelem a dohányzás ellen. Egyed László összeállítása. S.5#: Kis magyar néprajz ».SS: Magyar művészek operett- felvételeiből «.»: Madárdal. Muzsika — gye­rekeknek *•.•5: Amerikai párbaj tl.»S: Mi ez a gyönyörű? (ism.) *».21: Ifj. Déki Lakatos Sándor és Déki Lakatos Sándor népi zenekara játszik ■S.3*: Ki nyer ma? R.4S: Törvénykönyv. *S.(M: Wilhelm Furtwängler vezényel 4H.M: A magyar széppróza száe zadai (76.) (ism.) »».25: Operaslágerek *8.0«: Népzenei Hangos Ojság melléklete 16.05: MR 10—14. 17.00: ... Rádiószinház bemutató­ja: Feszített tükör 17.44: Üj nótafelvételeinkből IS.01: Kritikusok fóruma 19.15: Párhuzamos életrajzok (ism.) 20.15: Schubert: VT. szimfónia 20.49: A magyar opera nyomá­ban XVII1/7. rész 21.30: Változatok 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Gerard Souzay énekel 22.56: Metre tart a rákkutatás? 23.13: Évszázadok mesterművei 0.10: Delibes: A király mulat — balettzene PETŐFI RADIO: r —30: A Petőfi rádió reggelt ze­nés műsora 8.05: Idősebbek hullámhosszán 8.50: Tíz perc külpolitika (ism.) 9.05: Napközben. Zenés dél­előtt. 12.10: Indulók, táncok fúvószene­ka FFci 12.25: Útikalauz — üdülőknek 12.30: Nóták 13.10: A tegnap slágereiből 14.00: Betűtenger. Benedikty Béla műsora 15.05: ..Istállón” kívül. 15.45: Szórakoztató antikvárium — Farkasházy Tivadar írá­saiból 17.05: A fiatalok popzenei műhe­lyének felvételeiből 17.20: Diákfoci 17.30: ötödik sebesség 18.30: Lenn, a folyónál 18.40: A debreceni Délibáb együt­tes felvétele. XII /5. rész. 19.05: Böngészde a zenei antik­váriumban 20.05: A Big Country felvételei­ből 20.50: Mire jó a mestersége? be­széd? Gési Mária fone­tikussal beszélget Egyed László. / 21.05: Szülőanyák, szülőapák 22.10: Válogatott felvételek; 23.20: A mai dzsessz 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STÜDlO* T7.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.10: Hangoló. Beély Katalin összeállítása. 17.15: In­dex. Gazdaságpolitikai magazin. (A tartalomból: Szezonkezdés a Hatvani Konzervgyárban. — Egy fél év tapasztalatai az OKÜ sa­lakfeldolgozójában. — Az öblös- üveggyárban. — Határszemle.) Felelős szerkesztő: Paulovits Ágoston. Szerkesztő: Nagy Ist­ván. — Sport. 18.00: Észak-ma- gvarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.25: Tv-torna (ism.) 8.30: Szünidei matiné 9.35: Építészet V 2. rész: Háztól házig. (ism.) 9.55: Delta io.?o: Visszavágás 11.15: Amerikai burleszkparádé 11.30: Képújság 10.25: Hírek J«.30: Mihafl soioftov-eorossat Képújság 17.50: Kisfilm 18.05: A nyelv világa 18.50: A Közönségszolgálat tájé­koztatója 18.55: Reklám 19.10: Tv-torna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Rendőrnő 21.35: Unokáink is látni fogják... 22.15: Tv-híradó 3. 22.25: Himnusz 2. MŰSOR: 17.40: Ütravaló (ism.) fFF) 18.10: Képújság 18.15: Sorstársak 18.35: Európai biztonsági ée együttműködési értekezlet 19.10: Nas ekran 19.30: A Kilimandzsáró lábánál 20.00: Utazás Japánba 20.30: Zenés Tv-színház 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: A Shadows együttes mű­sora 21.45: Mi ketten. VI'2. rész: Elszúrt hét vége ' 22.10: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00: Rendőrigazolványosok 20.40: Neofasizmus 21.30: A csehszlovák sparta- kiád. ’85. 22.30: Hírek 22.40: Camille Corot 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00: Cyprian Majernilc 20.40; VIII. Henrik NÚGRAD — 1985. július 3u, szerda 21.20: A rendőrség naplójából 21.30: Időszerű események 21.56: Időjárás-jelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10: Hogyan csináljunk svájcit? MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től: A király és a madár. Szí­nes francia rajzjátékfilm. Há­romnegyed 6 és 8-tól: A cápa (16). Színes feliratos USA-ka- landfilm. — Balassagyarmati Ma­dách: Fél 4-től: Ordasok között. Szinkronizált szovjet kémfilm. Háromnegyed 6 és 8-tól: Alko­nyat. Színes. szinkronizált ju­goszláv—amerikai koprodukció. — Pásztói Mátra: Anna Pavlova I—II. Színés, szinkronizált angol —szovjet koprodukció. — Nagy- bátonyi Petőfi: Üldözők (16). Színes, szinkronizált amerikai bűnügyi film. — Nagybátonvi Bányász: Egy asszony visszanéz. Magyar film. — KarancslapujtőS Hóhányók és hóvirágok. Színes* szinkronizált csehszlovák film. 1Ő.30: Mihail Solohov-sorozat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents