Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-24 / 172. szám
A MUNKÁSŐRSÉG Egy nyugdíjas bírósági elnök vaHomása gw cél kék egyenruhájuk nem látványos, inkább az üzemek világát juttatja eszünkbe. Nem véletlenül, hiszen a munkásőrök több mint hetvenkét százaléka a műhelyekben, vagy a földeken dolgozik. Ennek az önkéntes fegyveres testületnek tagjai tehát nagyobbrészt kezük munkájával keresik kenyerüket, munkaruhájuk volt mintája az egyenruhának. De a külső rokonvonásoknál fontosabb, hogy magukkal vitték a testületbe a munkásközösségek fe- gyelmét, szolidaritását. A századokban, szakaszokban foglalkozástól, beosztástól függetlenül egyenrangú mindenki, a szolgálat során erős közösségek kovácsolódnak. A politikai meggyőződés természetes, a munkásőrök négyötöde párttag, a fiatalok jelentős része itt nevelődik kommunistává. Szocialista társadalmunk, a párt politikájának szolgálatában a munkásőrség szorosan együttműködik a többi fegyveres testülettel a béke megőrzésében. és belső rendünk biztosításában. Látványos példát is hozhatunk fel ennek érzékeltetésére: az elmúlt években a rendőrök oldalán a munl^sőrök Is részt vettek olyan nagyszabású razziában, amelynek során a fővárosban 44 ezer esetben vált szükségessé intézkedés. A konkrét hatósági eljárást a rendőrök foganatosították. de az eredmény elérésében nagy segítséget nyújtottak az akcióban részt vevő munkásőrök. Említhetnénk azt is, hogy a határőrökkel is sikerrel működnek együtt a diverzánsok ártalmatlanná tételében, vagy a külföldi rendszámú gépkocsival szökni próbáló magyar bűnözők „lekapcsolásában”. Az pedig természetes, hogy politikai eseményeken ott látjuk az acélszürke egyenruhás férfiak fegyelmezett sorfalát, mely puszta jelenlétével is elveszi a kedvét az esetleges rendbontóknak. Megnyugodva tehetjük. hozzá, hogy a fegyvert — a gyakorlatok kivételével — csak tisztelgésre használják a munkásőrök. Ám abban, hogy az országban a politikai hangulat kiegyensúlyozott, hogy belső rendünk szilárd, komoly szerepe van ennek a testületnek. Hatása az egyes embereken keresztül is kisugárzik a környezetre. A munkásőröknek kötelességük helytállni a termelésben, példát mutatni a munkahelyi fegyelemben is, segítőkésznek lenni, társaival szemben. Megbecsülés övezi őket környezetükben, de ez kötelez is a tisztességes munkára, az új kezdeményezések támogatására, és a párt politikája melletti kiállásra akkor is, ha egy-egy népszerűtlen intézkedés egyesek szemében megkérdőjelezi azt. De kötelességük a munkásőröknek fellépni azokkal szemben is, akik környezetükben, munkahelyükön, valódi, vagy vélt érdekeiket a közösség rovására akarják érvényesíteni, azokkal szemben, akik megsértik a szocialista társadalom erkölcsi normáit, hanyagságból, . vagy felelőtlenségből károsítják a köztulajdont, jogtalan haszonra törekednek, vagy egyszerűen ellopják a „közösből” azt. amire szükségük van. Sokszor nem könnyű rászánni magát egy bátor munkásőrnek sem. hogy fellépjen a hatalmával visszaélő főnökével szemben, hiszen a fizetése továbbra is a megbírált vezetőtől függ; de a visszásságok leleplezése, a közélet tisztaságának óvása fokozott állampolgári kötelessége a munkásőröknek. ■ gy egyéni példamutatásukkal is, és ■ szolgálati kötelezettségeik fegyelmezett teljesítése során is hű védelmezői belső rendünknek a munkásőrök, betöltve hivatásukat a munkásosztály, a szocialista társadalom szolgálatában. I. E. Á gólyák is nyújtott műszakban. ~ ' A búzatáblákon arató kombájnok nyomában gyűjtögetnek eleséget az ormánsági gólyák. A Dráva vízfolyásokban gazdag völgyében különösen nagy számban fészkelnek ezek a szép, kedves madarak, amelyek most nemcsak magukat táplálják, hanem a már fel- eseperedett, de repülni még nem tudó fiókáikat is. Főképpen mezei pockokra vadásznak az aratott földeken. A falánk rágcsálók mindeddig biztonságban érezhették magukat a gabonavetés takarásában, a kombájnok jóvoltából azonban most láthatóvá váltak, s a hosszú lábú, hosszú csőrű madarak egykettőre nyakon is csípik őket. Ezért aztán némelyik gép körül egész gólyaudvar alakul ki. Nem ritkán tíz-húsz madár is ösz- •zeverődik és békésen lépegetnek a dübörgő masina nyomában. Megfigyelték, hogy a gólyák teljes mértékben alkalmazkodnak az aratóbrigád munkarendjéhez — ők is nyújtott műszakban „dolgoznak” a földeken. S nem is akármilyen teljesítménnyel szorgos- kodnak. Egy-egy madár — becslés szerint — másfél-két kiló pockot is begyűjt naponta, takarító munkájukkal tehát jó szolgálatot tesznek a mezőgazdaságnak. A gólyák olyan bátorsággal és természetességgel forgolódnak a kombájnok körül, mintha maguk is a brigádhoz tartoznának, nyilvánvaló: ösztönösen érzik, hogy az ember barát. S az aratók valóban vigyáznak rájuk, óvják őket. Akkora a bizalom, hogy még ebédidőben sem távolodnak el a madarak a kombájnosoktól. Akik egy-egy finom falat erejéig az ebédjüket is megosztják kísérőikkel. I Tündérrózsák virítanak A szegedi József Attila Tudományegyetem európai hírű botanikus kertje nap mint nap újabb látványosággal fogadja vendégeit. A kert leg- szinpQmpásabb része most az artézi kút vizével táplált dísztó, amelyben tömegesen virítanak a tündérrózsák. A hazai fehér tündérrózsák mellett bontogatják szirmaikat az Indiában honos halványpiros színűek is.. A hatalmas növényházban. amelynek tetejéről nemrég került le a fóliatakaró, egymás után nyílnak a dél-amerikai sivatagi tájak jellegzetességei: a magasba törő oszlopkaktuszok, amelyekből negyven-ötven éves példányok is vannak a kertben. A fügekaktuszok már mákgubóhoz hasonló, ehető és üde ízű termésüket érlelik. Hazájában meghámozva nyersen fogyasztják. Magyarországon a szegedi botanikus kertben gondozzák a legnagyobb, szabadföldbe ültetett fügekaktusz-állo- mányt. Szolgáltam a népet, amely bizalmával megtisztelt... „Nyugállományba vonulása alkalmából a Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr Reményi Jenő elvtársat az Április 4. Érdemrenddel tüntette ki, melyet az Elnöki Tanács megbízásából a felmentési okirattal együtt átadok. Átadom továbbá a 40 éves munkaviszony után járó jubileumi jutalmat és az igazságügyi törzsgárda ismételt arany fokozatát is.” (idézet dr. Markója Imre igazságügyi miniszter szavaiból.) — Életpályám kezdetén a háborúval, az inflációval, az ország újjáépítésével terhelt időszak után csaknem négy évtizeddel ezelőtt léptem át a bíróság kapuját, hogy. mint bírósági aljegyző megkezdjem igazságügyi pályafutásomat. Akkor — jóformán — még alig voltak fogalmaim arról, mit jelent a bírósági munka, hiszen korábban csak egyetemi tanulmányaim során hallottam annak feladatairól. No, meg láttam, hogy a bíróság a mi kis városunk legszebb épülete. — Amikor fogalmazótársamtól — pályafutásom a Mezőkövesdi Járásbíróságon kezdtem — a későbbi elnöktől — értesültem kinevezésemről, mesilletődötten léptem be a .bíróság nagy kapuján. Akkor még nem tudtam, hogy az igazságügyi pályával való végleges eljegyzésem lesz ez. — Ettől kezdve életutam társadalmi, gazdasági rendszerünk fejlődésének sorsfordító eseményeivel forrott össze. Az újjáépítés, a szocialista rendszer alapjainak lerakása, az ellenforradalom, az azt követő konszolidáció, a törvényesség megszilárdítása képezte az igazságszolgáltatás feladatait is. Ezekpek, a ma már történelmi eseményeknek aktív részese lehettem csaknem négy évtizeden át. Nem volt könnyű feladat. Különösen nem volt azért, mert pártunk és az igazságügyi kormányzat bizalmából egyre magasabb bírósági munkaköröket töltöttem be. De mindig alapvető kötelességemnek tartottam, hogy ennek a bizalomnak megfeleljek. — Nem tagadom, voltak kritikus pillanatai is az életemnek, amikor úgy éreztem: nem bírom tovább, a feladatok súlya meghaladja erőmet, emberi képességeimet. De hitem. a bírói pályára szóló elhivatottságom a legnehezebb időszakban is arra intett, hogy ezen a pályán kell maradnom. Itt kell szolgálnom azt a népet, azt a társadalmat, amely bizalmával megtisztelt. És ilvenkor mindig eszembe jutottak a bírói eskü szavai. „...Esküszöm, hogy a Magyar Népköztársasághoz, annak népéhez és alkotmányához hű leszek:... a hatáskörömbe tartozó ügyekben részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, a nép érdekeinek szolgálatában eljárok, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy bírói működésemmel a Magyar Népköztársaság fejlődését előmozdítsam.” — Most. csaknem né'gy évtizedes bírói pályámra visa- szatekintve, úgy érzem, helyesen cselekedtem. Ha most kezdeném, vagy folytatnom kellene pályámat, akkor is így tennék. — Életutam másik, hadd mondjam úgy; hogy terhesebb szakaszát, a vezetői munka töltötte ki. Csaknem harminc éve neveztek ki elnökhelyettessé, több mint tizenhat éven keresztül töltöttem be a Salgótarjáni Járásbíróság elnöki munkakörét. Nem tagadom, iszonyatosan nehéz, idegőrlő feladat volt ennek a munkakörnek az ellátása, s amikor már úgy éreztem, sikerült elérnem a fő célkitűzéseket, s egy kicsit élvezni a befektetett munkám gyümölcsét. váratlanul ért az a megtiszteltetés, hogy a Nógrád Megyei Bíróság vezetését bízták rám. Ez mindennél nene- zebb feladat volt. Semmiféle jártasságom nem volt a megyei szintű vezetésben, kellő helyismeretekkel sem rendelkeztem. új munkatársakkal kerültem kapcsolatba. Vezetői „ars poeticám”: a vezetés demokratizmusa. Változatlanul hiszem és vallom, hogy a feladatokat megvalósítani, a kitűzött célokat elérni csak a munkatársak meggyőzésével, megnyerésével, munkára való mozgósításával lehet! Nem tagadom, sok nehézséget kellett vállalnom ennek az elvnek eredményes megvalósítása érdekében. Sokszor találkoztam meg nem értéssel, ellenszenvvel, sokszor értek kudarcok, csalódások, szemrehányások is. Mindezek ellenére nem bántam meg, hogy hű maradtam vezetői elveimhez, mert — talán nem tűnik szerénytelenségnek — mutatkoznak ma is ennek eredményei, gyümölcsei. — Miként bírói hivatásomhoz való ragaszkodásommal kapcsolatban már korábban :s kimondottam, úgy most vezetői elképzeléseimhez való hűséggel is kijelenthetem: ezután sem csinálnám másként, mert meggyőződésem, hogy csak az együttes erőfeszítés, az emberekbe, a munkatársakba vetett bizalom hozhatja meg a közös cél gyümölcseit. — Most. visszatekintve hosz- szú életutamra, úgy érzem, nyugodt, tiszta lelkiismerettel tehetem ezt. Tehetem azért, mert bírói munkámmal az állampolgárok, az emberek es a társadalom ügyét, érdekeink védelmét, a törvényességet kívántam mi ndig^ szolgálni. Erre tanítottam azt a sok tucatnyi fiatal bírót is, akiket mint fogalmazókat, én készítettem fel pályájukra, s akik többsége valóban ennek szellemében látja el most is munkáját. — Nyugodt a lelkiismeretem, mint vezetőnek is. Lehet, hogy voltak feladatok, amiket erőm fogyatékossága, vagy külső gátló körülmények miatt nem tudtam maradéktalanul megvalósítani. Vagy lehetett volna másként, jobban is megoldani, de úgy érzem, mint vezető is sok nehéz feladatot valósítottam meg, különböző munkaköreimben. amivel az igazságszolgáltatás céljainak elérését kívántam szolgálni. Hadd ragadjam meg az alkalmat, s ezúton is szabad legyen megköszönnöm valamennyi korábbi és mostani munkatársamnak segítségét, a társszervek támogatását. mert munkám eredményeihez valamennyien feltétlenül hozzájárultak. S még valamit. Kívánok valameny- nyiüknek és utódomnak külön is eredményekben gazdag, gyümölcsöző, további jó munkát! Elmondotta: dr. Reményi Jenő Lejegyezte: Somogyvári László ELFELEJTETT MESTERSÉGEK Inkább kuncsaft kereshetne... Hogy olcsóbb, gyorsabb legyen Képünkön a kötélgyártás egyik legnehezebb művelete. Készül a hosszú, szénakazlak leszorítására használt műszaki kötél. A négy szál fonása, összeeresztésc történik. (kép: bencze) ...annak jobban örülnék. De jöjjön, azért megmutatom a birodalmam. Azaz, csak volt, mert nem régen az egyik gmk jó pénzért megvette. Hetvenkét éves létemre minek erőlködjek már? Meg a pénz is jól jött. Mondták a fiúk, Pista bácsi, ne menjen sehová, meglesz maga itt velünk, gyárthatja a köteleket úgy, mint eddig. Az épület padlása, meg egy sufni, erre szűkült le a műhely, de a szerszámok megvannak, azokra nagvon vigyázok. A fonókerék, a szá- lazókerék, a zsinóros állvány, vagy ahogy mi hívjuk: hen- gerstang, a szálvagni, mind itt vannak az eresz alatt. — A tsz-ek elfoglaltak az aratás gondjával-bajával. nem érnek rá velem foglalkozni. Korábban adták le megrendeléseiket, azokat már teljesítettem. Ezért mostanában csak néhány órát dolgozok, hogy meglegyen a zsebpénzem — morfondírozik a hajdan jobb napokat látott kötélgyártó mester, Kaszás István, miközben a fényképez.őgép kedvéért bemutatja tudományát. — Mikor kezdte a mesterséget, István bácsi? — Apám is kötélgyártó volt. Már tizenkét éves koromban a fonókerék mellé állított, figyeljem, hogyan csinálja. Megtetszett ez a munka. No meg nem is nagyon válogathattam a szakmák között. Zala megyéből származtam el Nógrádija. Itt katonáskodtam, aztán front után ide nősültem, Salgótarjánba. Nagykanizsáról indulva dolgoztam Siklóson kötélgyártó mesternél, majd a zsineg- és fonalgyárba kerültem. Itt is, ott is tanultam valamit! De. a mai munkák már sablonosak. Borjú- kötelet, istrángot, kötőféket rendelnek mostanában. Semmi cifrázás, semmi változatosság — legyint az idős mester. — Nem mintha a mostani köteleimmel nem lehetne elvontatni akár egy traktort is, de régen a fuvarosok csak kötőfékből rendelhettek fűzöt- tet, fekloltat, tikniset, debreceni mintájút, mert az sem volt ám mindegy, mit tesznek a ló pofájára. — Mi van még a Pista bácsi kínálatában? — Készítek még műszaki kötelet, borgászhálókat, igaz, ebből többet kértek Zalában, mint itt, a vízszegény Nóg- rádban. — Alapanyag? — Kenderből gyártom a kötelet, de a beszerzés nehezebb, mint a régi időkben. Szegedről, az elosztóból hozom. Drága mulatság, mert csak a fuvar belekerül háromezer forintba. és akkor még hol a kender ára? Meg az a sok irka-firka adminisztráció is megkeseríti a dolgomat. — Utánpótlás, akadt már, aki kedvet kapott a szakmához a műhelyben? Voltak segítőim, de egy idő után mindig továbbálltak. Mostanában pedig egyáltalán nincs érdeklődő. Ezt a szakmát már nem folytatja senki. Régen még vonzó volt a sok utazás a vásárróli vásárra menetel. Bejártam az alföldi piacokat. Vették is a portékámat. De ma már kevés a mester, itt a megyében pedig egyáltalán nem ismerek senkit. Talán a gjürak már helyette- sitenek bennünket? Lehet, de tudja. az igazi kötélgyártó mesterekre mindig szükség lesz. —szgys— Bátonyterenye centrumában egy nagy tábla hívja föl a járókelők figyelmet: Magánlakás-építési információs iroda. Párját ritkítja ez a szolgáltatás Nógrád megyében, de egyelőre még kevesen tudnak róla. A városi jogú nagyközségi tanács és a Pentamer Ipari és Szolgáltató'Szövetkezet közös kezdeményezése a jövő lehetősége. Fiatal házaspár igyekszik kifelé, kezükben a leendő építmény terve. Nem titkolt kíváncsisággal állnak meg az út közepén, nézik, milyen is lesz majd a családi házuk? — Rengeteget számolgattunk, osztottunk, szoroztunk, körbejártuk a rokonságot, kölcsönkértünk — sorolják —, egyszóval, mindent megmozgattunk, hogy hozzákezdhessünk á lakásépítéshez. Nagy segítséget kaptunk az irodától, — Miért is kellett életre hívni ezt az irodát? — kérdeztük Szeberényi Endre főmérnököt, Bátonyterenye Városi Jogú Nagyközségi Tanácsának osztályvezetőjét. — Egyszerűen: kevésnek tartjuk az építkezéseket a nagyközségben! — válaszol. — Évente mintegy harminc- .negyven családi ház kerül te-. tő alá, holott ennél többen i$ vehetnék a „bátorságot”, hiszen ésszerű, okos tervezésselszervezéssel mégiscsak megéri építkezni! — Hogyan segíti őket a tanács? — A telekellátástól kezdve,' a kölcsönökön, kedvezményeken át az információs irodáig számos lehetőséget próbálunk kiaknázni. Mit is nyújt az iroda? Vezetője Jakubovics Gábor okleveles építészmérnök hosszú lajstromot mutat. Kijegyzetelek néhányat: ingyenes szóbeli tájékoztatás, tervajánlatok, adaptálás, anyagellátás, -beszerzés, gépellátás, kölcsönzés. vállalkozói névjegyzék, közösségek szervezése, kivitelezés.... — Bár van érdeklődés, még-' is az a tapasztalatunk, hogy kevesen tudnak róla — jegyzi meg Jakubovics Gábor Az iroda működésének első heteiben , még a beindulás gondjaival küzd, ámbár sok idő nincs erre, hiszen a n”á- ri időszak az építkezés szezonja. Mégis, érdemes időt szakítani arra, hogy megismerjék szolgáltatásaikat. Tíz-, ezreket jelenthet... j CL L ) J Belső rendünk védelmeznie
