Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-24 / 172. szám

Korszerűsítette kehelygyártását a salgótar.já ni öblösüveggyár üzembe helyezett új automata gépsora naponta huszonötezer darab különféle kelyhet képes készíteni, a korábbinál magasabb színvonalon. Mindezekkel kié légíthetik a hazai vendéglátóipar igényeit. A korszerű gyártósoron kialakított termékcsal ád az exportpiacon is kapóssá vált. Augusztusban mar nyolcszázezer darabot NSZK-beli cég számára szállítanak a tar.jáni üzemből. A fokozottan jelentkező hazai és külföldi igények figyelembevételével a gyári elképzelések között szerepel egy második kehely gyártó gépsor kialakítása is.

— kulcsár —

Szcsurcazrca o szemeket!

Válaszol a GMV igazgatója

Fontos láncszem az arat.as lebonyolításában a termények átvételi, fölvásárlása. A Vográd Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari. Vállalatnál mintegy félezer ember oldja mega különböző részfeladatokul a mérlegeléstől a bizony la fotóson kérésziül egeszen az exportszállítmányok -útnak indításáig. A vállalat igazgatója, Miklósik Ignác áttekintette az idei fölkészülést.

r — Elegendő-e az átvételhez rendelkezésre álló technika?

— Mint az ezzel kapcsolatos fórumokon elhangzik: a termés .nagyobb mértékben nő. mint a tárolókapacitás. Ehhez feltétlenül hozzá kell tennünk, hogy: erőfeszítéseink ellenére! Hiszen idén is tízezer tonnának megfelelő nagyságban nőtt a befogadótér. És további építések folynak. Ma a megyei gabonatermés hatvan százalékát viszonylag korszerű körülmények között — raktárban, silóban, vasvázas zárt színben — tárolhatjuk. E mellett jelentős mennyiség kerül szükségtárolókba, valamint 15 ezer tonnányi terményt bértárolás formájában tsz-ekhez helyez.ünk ki. Az idei termést 31 helységben. 44 átvevőhelyen. 66 úgynevezett „átvevővonalon” fogadjuk.

— A vállalat az aratás előtt több mint tízmillió forint úgynevezett „zöld hitelt” nyújtott néhány tsz-nek; ezzel mi volt e céljuk?

— Mint tudja, az időjáráshoz igazodva az aratás mindenütt később vette kezdetét. Ámbár csak évekkel ezelőtt volt elfogadott gvakorlat, hogy 8 „lábon álló" gabonára „zöld

hitelt” adtak a felvásárlók, idén lehetőség nyílt rá. Ügy érezzük, hogy ez hozzátartozik ahhoz a jó munkakapcsolathoz, amely a tsz-ek és a vállalat közt kialakult.

— Szigorú lesz-e az idei ter- ményminösítés?

— A mérlegeléskor a mi meósunk mellett ott áll a tsz átadója is. Számukra — ugyancsak a munkakapcsolat egyik mozzanataként — több napos tanfolyamot tartottunk az aratás előtt. Az átadónak kijelölt képzett szakember, vagy tapasztalt gazda maga is beleszó(hat a minősítésbe. A megítélés szerint 330 és 365 forint közötti a mázsánkénti felvásárlási ár.

— Miért adnak felárat?

— A kiemelkedő minőségű búzáért. Ennek azonban nagyon szigorúan vett paraméterei vannak: értékes béltartalom kell hozzá. Tavalyelőtt fizettünk felárat Nógrádiban, tavaly nem adódott rá példa. A lehetséges felár egyébként 20 —45 forint mázsánként.

— Milyen nehézségekre számítanak az idei átvételkor?

— Egyes helyeken a szűkös kapacitás miatt sorban állás várható. Érsekvadkert a legmostohább ebből a szempontból, de mar tárgyalások folynak, s minden reményünk megvan rá, hogy jövőre megoldódik ez a gond. Örvendetes, hogy Pásztón az idén elhárult ez a nehézség: összesen 12 és fél milliós beruházással megfelelő körülményeket alakítottunk ki.

— Megyei fórumon kérte a tsz-vezetőket, hogy a vasárnapi és az éjszakai átadást előre jelezzék. Miért kell ezt külön kérni, hiszen magától értetődő?

— Annak látszik, de nem az. Sajnos. Ennek egyébként nem rosszindulat, hanem a munkalázból adódó figyelmetlenség az oka. Az elnök, ugye, azzal törődik főleg, hogy menjenek a kombájnok, s a gabona minél előbb szárazon legyen. Arra már nem mindegyiküknek jut figyelme, hogy elrendelje: az utolsó teherautó vezetője szóljon: aznap már nem jön több szállítmány. Azt sem mindig jelentik be, hogy a másnapi első kocsi mondjuk hajnali 3-kor érkezik. Pedig ezeket tisztázni kell. Mert joggal bosszantja az embereinket, ha órákig várnak hiába, ahelyett, hogy hazautaznának a családhoz. Az embereknek pihenni kell, s a vállalatnak sem hasznos, ha túlórapénzt fizet fölöslegesen. Nekünk az emberek munkaerejével és a költségekkel egyaránt gazdálkodnunk kell.

Molnár Pál

Kevesell!) állat legel a Hortobágyon

Befejeződött az idei háziállat-számlálás a Hortobágyon. A kép nem éppen kedvező az előző évihez képest, tovább csökkent a pusztára hajtott, ott legeltetett állatok száma. Az állattartók „áldott Kánaánja” — Fazekas Mihály nevezte így annak idején a pusztát — a 18z—19. század fordulóján, évente 60—80 000 állatot tartott el. A télen— nyáron való legeltetést ké- *obb a iélszilajtartás váltotta fel, de annak jelentősége is fokozatosan csökkent. Az idén már 10 000-nél is kevesebb szarvasmarhát legeltetnek a Hortobágyon, s ebben benne van a nemzeti park gondozásában levő 1200 szürke magyar szarvasmarha is. A juhok száma több mint hatezerrel csökkent egy esztendő alatt — ma már ebből is csak 105 ezret őriznek, gondoznak, fejnek, elletnek a pusztán a juhászok. Ló mindössze 532 kérőit az összeírólapokra, s ez harmincszor kevesebb, mint a két világháború közötti években volt.

Pedig az idén a rendkívül kedvező, csapadékos időjárás következtében nagyon bőséges volt a fűtermés, vállmagasságig ért a fű a réteken. Sajnos, még a betakarításra alkalmasnak tartott mintegy 40 ezer hektárból vágatlanul maradt, a lábán öregedett meg mintegy 8000 hektárnyi értékes széna.

Közös döntés, személyes kiállás

ftjptf tavasszal, hetekkel-hóna pókkal

az országgyűlési és tanácsvá- lasztások előtt, egy meglehetősen népes nyilvános pártnapon hallottam beszélni — kérdésekre válaszolni, s közben vitatkozni

— a ítözponti Bizottság egyik tagját. Az egyik kérdés a kettős jelölésekre vonatkozott. Az előadó meggyőző érveket sorakoztatott fel — és úgy érződött, semmi kétség: mély, őszifite meggyőződéssel — emellett az új törvényes előírás mellett. Engem mégis meglepett a dolog, mert tudtam, hogy még mielőtt az országgyűlés az új választójogi törvényt megalkotta volna, illetve még azt megelőzően a Központi Bizottság állást foglalt volna ez ügyben — ő különféle megfontolásokból — ellene volt a kettős jelölés kötelező bevezetésének. Most tehát e tavaszi pártnapon meglepődtem..., de csak egy pillanatra. Mert végeredményben ez a természetes: annak idején a legfelsőbb párttestület vitájában bizonyára ellene szavazott e megoldásnak, de minthogy az ő véleményével ellentétes döntés született, ő fegyelmezetten, pártszerű korrektséggel alávetette magát a többség akaratának.

A marxista—leninista pártok működésének kezdettől egyik sarkallatos elve ez, amit. az említett példa is illusztrál. Az tudniillik, hogy a párt politikájának kialakításában, a különböző szintű pártszervezetek és -szervek fórumán napirendre kerülő politikai, társadalmi, gazdasági és egyéb kérdések megvitatásában egyenlő joggal vehet részt — és kell is, hogy részt vegyen — minden kommunista, a pártszervezet, vagy -testület minden tagja; fejtse ki szabadon, bármi is a véleménye; a közösen hozott határozatról, állásfoglalásról, döntésről a végrehajtást illetően azonban nincs helye további vitának. Alá kell vetniük magukat az ellenvéleményen lévőknek is, és nem is csak egyszerűen alávetni: képviselni, bátran és egyértelműen kiállni mellette a nyilvánosság előtt, teljes odaadással dolgozni és küzdeni a megvalósításáért.

Jóllehet kezdettől alapelve ez minden lenini típusú, forradalmi, kommunista pártnak, így évtizedek óta csorbítatlanul alkalmazott törvénye a Magyar Szocialista Munkáspártnak is, azért újra és újra megfogalmazódik alapvető fontosságú határozatokban, dokumentumokban.

Kádár János, pártunk főtitkára vitaösszefoglalójában igen nagy teret és figyelmet szentelt ennek a kérdésnek. „A Magyar Szocialista Munkáspártban — mondotta — ma teljes mértékben érvényesülnek a lenini normák. Ezek közül mi természetesen mindig kiemeltük, hogy a döntéshozatalban a kollektivitás, a végrehajtásban az egyéni felelősség érvényesül, bár ez még a mainál jobban is érvényesülhetne... De nem kevésbé fontos, hogy amikor a döntéshozatalra jogosult testület határozott, akkor az a testület minden tagjára — bármilyen véleményt fejtett is ki a döntéshozatal előtt

— egyformán kötelező, s kifelé csak a többségi döntést képviselheti. Ezen a téren még van javítanivaló”.

Kis történelmi visszapillantással emlékeztetett rá, hogy az 1956-os ellenforradalom utáni hetekben az MSZMP új politikai irányvonala mellett milyen bátran, elszántan álltak ki az akkor sokkal kisebb létszámú, s egy-egy helyen és nem egy kérdésben a helyi közvéleménnyel szemben, bizony, kisebbségben lévő pártszervezetek. Kiálltak a kommunisták, vállalva a fizikai veszélyt is, vállalva a politikai harcot, a heves vitákat a tömegek meggyőzéséért, a bizalom visszaszerzéséért. Aztán a következő években,

amikor minden területen fokozatosan mind jobban mentek a dolgok, mind többen es mélyebben értettek velünk egyet, egy kissé elkényelmesedtünk. Elszoktunk a kemény vitáktól, a bátor kiállástól. A legutóbbi időszak pedig egy ki$sé ilyen elkényelmesedett állapotban találta a párttagokat. „Az elmúlt három-négv esztendőben, amikor a problémák összesűrűsödtek, előfordult, hogy néhány okvetetlenkedő problémáinkat felnagyítva és az imperialista propagandától is ösztönözve különböző fórumokon aggresz- szívan lépett fel politikánk, társadalmunk, népünk törekvéseivel szemben” — mondotta Kádár János. — „S, mind gyakoribb volt, hogy a teremben senki sem utasította visz- ,sza nézeteiket... Pedig igazságunk mellett minden időben és minden körülmények között ki kell állnunk. Politikánkat nyíltan és bátran kell képviselnünk”. Nos, ugye ismerős e diagnózis, és ugye érthető a közös döntések melletti személyes kiállás követelményének mostani, rendkívül nagy hangsúlya.

Nem egy párttag úgy véli, azzal nyerheti meg környezetének —, vagy valamilyen rendezvényen kényes kérdéseket föltevő hallgatóságának — rokonszenvét, ha egy követ fú a szocializmusnak a semmire és senkire tekintettel nem lévő kritikusaival, idegen nézetek hirdetőivel, az eredményeinket lebecsülőkkel és az erőfeszítéseinket kétkedve fogadókkal, ha nem áll ki. ha megfutamodik. kitér a vita elől. Az merő tévedés. A negatív társadalmi jelenségek bírálói, a kényes kérdések feltevői az esetek többségében valójában nem ellenségei a szocializmusnak. hanem egyszerűen csak választ várnak kételyeikre, cáfolatot a burzsoá propaganda rágalmaira.

említett vita-összefoglalóban KáJ III®» dár János rámutatott arra isi ez a párttagokkal szemben támasztott követelmény „fontos feltétele annak is, hogy társadalmunkban tovább fejlődjék a szocialista demokrácia”. A szocialista társadalom építésének folyamatában tapasztaljuk, új és új, mind bonyolultabb problémákkal találjuk szemben magunkat. Nincsenek kész receptek: mindig eredeti, s a lehető legjobbnak ígérkező megoldásokat kell megtalálnunk rájuk. Mindig alternatív lehetőségek között kell választanunk. A társadalmi vezetőszerepét felelősséggel betöltő párt ebben nem is járhat el másként, mint, hogy messzemenően támaszkodik a tudomány segítségére, de nemcsak arra: az egész nép értékes észrevételeire, javaslataira, véleménynyilvánítására. Mind gyakrabban alkalmazza pártunk azt a módszert, hogy egy-egy körülhatárolható kérdést, vagy — mint legutóbb a kongresszusi irányelvekben — politikai szándékainak egész komplexumát széles körű társadalmi vitára bocsátja; véleményt kér róla a kommunistáktól, a tömegszervezetek és -mozgalmak, állami és társadalmi intézmények közvetítésével lényegében az egész néptől. Hazánkban a szocialista társadalom építése egy pártrendszer» keretei között folyik, a lehetséges alternatívák közötti választás is, ily módon, a meggyőződésre alapozott bizalomra építve történik. Ez viszont megköveteli, hogy a demokratikus. a többségi elv alapján hozott elhatározásokat egységesen, minden kételyt eloszlatva képviseljék a párttagok. Csak, ha a párton belül megvan ez az eszmei és cselekvési egység, remélhető, hogy a politika a mindennapi gyakorlatban eredményesen valóra is válik.

■K. L

Fél év a gépiparban

Mérsékelt termelési növekedés

ipari

Zsebkönyv,

1984

A Központi Statisztikai HiJ vatal a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában adja közre az Ipari Zsebkönyv, 1984 című népszerű statisztikai kiadványt. Az évenként megjelenő kiadvány gazdag szamanyaggal, színes grafikonokkal mutatja be a magyar ipar eredményeiben az elmúlt évben bekövetkezett változásokat, visszatekintve a több évtizedes fejlődésre.

Ismerteti az ipar szerepét és helyét a népgazdaságban, majd összefoglalja a legfontosabb mutatókat. Ezután részletesebb, az ágazat szerkezetére, termelésére és termelékenységére, valamint, az árak alakulására vonatkozó táblák következnek.

A munkaügyi adatok között helyet kapott a munkaerő- helyzet. a bérek és keresetek alakulása. A kötet számot ad a pénzügyi és jövedelmezőségi mutatókról, alágazafon- ként elemezve az exportjövedelmezőséget. is. A legfontosabb eredményeket területi bontásban is közli a zseb- könvv. A nemzetközi adatokat tartalmazó rész lehetőséget nyújt iparunk összehasonlítására a világ és a KGST országainak eredményeivel. .

Az év első hat hónapjában csak mérsékelten, 1,3 százalékkal növelte termelését a gépipar, ami jóval kevesebb az előirányzottnál, de valamivel kedvezőbb az egész ipar átlagánál.

Az Ipari Minisztérium értékelése szerint a híradás- technikai, a vákuumtechnikai és a műszeripari cikkeket előállító vállalatok — az elektronikai alkatrészek nehézségei ellenére is — négy-öt százalékkal bővítették termelésüket. Az átlagnál jobb eredményeket könyvelhetnek el a közlekedési eszközöket és a fémtömegcikkeket gyártó vállalatok. Csökkent viszont a gépeket és gépi berendezéseket, valamint a villamosipari termékeket készítő üzemek termelése. Ez utóbbi alágaza- tokhoz tartozó vállalatok gondjait szaporították a késedelmes kooperációs szállítások. Piaci problémák is adódtak az év első felében, például mind itthon, mind az exportpiacokon visszaesett a mezőgazdasági gépek iránti kereslet.

Nincs jelentősebb előrelépés a gépipari termékszerkezet korszerűsítésében, bár a

kedvezőbb eredményeket ef* érő műszeripari és számítás-» technikai üzemekben gyorsabban cserélődnek ki a termé-f kék, mint más iparágakban.

A gépipar általában kiegyensúlyozott belföldi ellá-- tást biztosított az első fél évben tartós fogyasztási cikkekből. Jó néhány termékből kisebb volt a hiány, mint tavaly bojlerből, hűtőszekrényből a főleg választék szegényes.

A gépipari vállalatok a tervezettnek megfelelően növelték szocialista exportjukat, ezek az üzemek adják a magyar ipari kivitel kétharmadát. A konvertibilis exportban nem sikerült elérni a tervezett növekedést, a vállaltok a tavalyi első félévi szinten szállítottak a tőkésplac- ra. s ezt is nagv erőfeszítéssel érték el. A fejlődő országokba csökkent a kivit el, egyes piacokra — ahol fizetési gondok merültek fel — 20 százalékra is visszaesett. Az exoortlemaradás pótlása érdekében a vállalatok számos gazdaságszervező intézkedést tesznek a második fél évben ég ebben segíti munkájukat az Ipari Minisztérium rs.

felOGRÁD - 1-985. jútiws 24., szerda 3