Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-23 / 171. szám
Feltárul a régmúlt öröksége Éumu* ....................i. "í M unkában a régésznő Régészeti feltárás Pásztón Ásók és lapátok túrják óvatosan, nyikorgó talicskák gyűjtik kupacokba Pásztó történelmi városrészére évszázadok során ráülepedett földet A lassan mélyülő gödrökből kezd kibontakozni a XII. századi kolostor gazdasági épülete. Dr. Valter Ilona régész vezetésével tizennégyen végzik az ásatásokat. A munkálatokban segít a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum és Pásztó Városi Tanácsa is. Bencze Péter képriportja Katonás rendben sorakoznak a kiásott tárgyak, eszközök Az ásónak az ecset és a seprő is besegít \ kirándulók szívesen keresik fel a már feltárt részeket Szécsényi kérdőjelek Domszky György sportfelügyelő talán egy kicsit keményen fogalmazott, amikor azt mondta, hogy „a szervezettség még szervezetien". De a megállapításában -nagyon sok az igazság. Emlékszem arra az évekkel ezelőtti közgyűlésre, amikor a határozatok között megfogalmazták, hogy az egyesület létszámát egy év alatt ezerre kell emelni. Azóta több évet értékelő közgyűlést is megélt a sportkör, de a taglétszám növelésében, a saját bevétel emelésében csak „millimétereket” jutottak előre. — Bőven van tennivalónk — állapította meg önkritikusan Géczi Ferenc, aki ez év tavaszától irányítja a sportegyesület ügyeit. — Szervezeti életünk kimerül a vezetőségi ülé-' sekben, a küldöttértekezletekben és egy-két szakosztályi összejövetelben. Ami a taglétszámot s főleg a pártoló tagok számának növelését illeti, a fiatal, agilis ügyvezető elnök megtalálta a legjobb formát. — Az EDZETT helyi gyáregységében évek óta sport- egyesületi tagszervező bizal- mirendszer működik. Ennek a mintájára a többi gazdasági egységben is meghonosítjuk ezt a formát. A versenysportban is sok a kérdőjel. Volt időszak, amikor a szécsényi sportolók • jobb eredményekkel hívták fel ma- gukrá'a figyelmet. . . — Az atlétika államilag is támogatott sportág. A szakosztály vezetője. Tóth László nagyon sokat tett és tesz azért, hogy a szakosztály jól Nagyon sok a kérdőjel a Szécsényi Sportegyesület életében Az alapvető kérdés: az egyesület szervezettsége, sporttevékenysége mikor éri el a városi jogú nagyközségnek megfelelő rangot? működjön. Mégis azt kell mondanom, hogy a szécsényi sportbarátok, sportvezetők jobb eredményeket várnak az atlétáinktól. Joggal! — állapította meg Géczi Ferenc. — Mi a fő gond? — Az edzőktől, főleg a pedagógusedzőktől várunk több lelkesedést, jobb hozzáállást. Itt Szécsényben és környékén is bőven van tehetséges gyermek. A sportvezetők, edzők, tanárok feladata, kötelessége, hogy ezek a gyerekek ne maradjanak a „félhomályban”; hogy ki tudják bontani tehetségüket. A jövőben feltétlenül javítani kell az együttműkö-* dést az iskolákkal. Szécsényben a másik támogatott sportág a súlyemelés. Tavaly kevés babér termett a nagyközség „erős emberei” számára. Az idén még annál is kevesebb: semmi.. / — Gemer Ferenc, a súlyemelők edzője elköltözött a nagyközségből. Elmaradtak az edzések, szétesett a szakosztály. Többször, többen is megkérdezték tőlem: mi lesz a súlyemelőkkel ? A szakosztály az elmúlt hónapban, Bacsa Mihály vezetésével újjáalakult. Az edzői teendők ellátásával Király Lászlót, egykori versenyzőnket bíztuk meg. Laci vállalta, hogv elvégzi a segédedzői tanfolyamod Mint minden településen, így Szécsényben is a legnépszerűbb sportág a labdarúgás. A csapat a tavaszi fordulóban biz;osítolta > helyét a megyei bajnokságban. — A szakosztályi értekezleten, ahol megjelentek a nagyközség vezetői is, értékeltük a csapatok munkáját. Mint minden sportágban, itt is a legfontosabb az utánpótlás-nevelés. A serdülők Soproni Béla irányításával a második helyen végeztek. így a távoli jövő biztató. Hogy több labdarúgóinak biztosítsunk játék- lehetőséget, elképzeléseink között szerepel, hogy a szécsényi körzeti bajnokságba is benevezünk csapatot. Ahol nincs kérdőjel, ahol a legkiegyensúlyozottabb volt a munka, az a sakkozók szakosztálya. A csapat a tavaszi fordulók után a megyei bajnokságban az élen állt. Az asztaliteniszezők az idén alakították meg a szakosztályukat. Igaz, bajnokságban még nem vesznek részt; hogy erre mikor kerül sor, az ismét egy kérdőjel. Viszont dr. Kerekes Tündéé le több tömeg- sportversenyen is bizonyították sportáguk szeretetét. Az asztaliteniszezőkhöz hasonlóan a tekézök is különböző helyi és körzeti tömegsportversenyeken vesznek részt. Lesz-e az egyesületnek röp- labdaszakosztálya? Ez is egy kérdés Szécsényben. Ugyanis Kőmíves Éva testnevelő négy éve foglalkozik az általános iskolában a sportág oktatásával. Az iskolából kimaradt gyerekek a sportkörben szeretnék a röplabdázást folytatni. A karatésok tábora is egyre nagyobb a körzetközpontban. Pillanatnyilag az ő hovatartozásuk sincs rendezve, ''■jabb kérdőjel; lesz-e a sportegyesületnek karateszakosztálya? ' Kérdőjelek szép számmal akadnak tehát a Szécsényi Sportegyesület életében. Hogy ezékre mi lesz a válasz, az elsősorban a helyi sportvezetésen, sportolókon és sport- barátokon múlik. Szenográrii Ferenc Polg ár Zsuzsa második Wildbadban A Wildbadban (NSZK) renJ dezett nemzetközi nyílt sakk-, tornán Polgár Zsuzsa — az egyetlen női résztvevőként —■ a második helyen végzett. A hétfordulós, svájci rendszerű versenyt Klaus Bischoff (NSZK) nyerte. Polgár 5,5 pontjával, holtversenyben lett a második. Az MTK-VM sakkozónoje jelenleg Amszterdamban egy újabb svájci rendszerű tornán' játszik, 5 forduló után 2,5 pontja van. További verseny-' programjában Baden-Baden-i, malavsiai, szingapúri, dort- mundi. New York-i, jamaikai, plzeni, drezdai, brüsszeli és ótátrafüredi tornák szerepelnek. Ha valamennyin elindul, akkor csak januárban tér haza maratoni körútiéról. (MTI) Sax győzött Bielben A bieli sakkvilágbajnoki zónaközi döntő 15. fordulójában Sax Gyula világossal legyőzte a spanyol Martint. Az élcsoportban változások történtek: Torre váratlan vereségével hátrább szorult. Seira- wan viszont felzárkózott a vezető Vágányán mellé. Két fordulóval a befejezés előtt még heten esélyesek a továbbjutást jelentő első négy hely megszerzésére. Az állás: Seirawan (ameri-’ kai) és Vágányán (szovjet) 10,5—10,5 pont, Szokolov (szovjet), Torre (fülöp-szige- teki) és Van der Wie! (holland) 10—10, Short (angol) 9, Ljubojevics (jugoszláv) 8 (2), Andersson (svéd) 7,5 (1), Jan- sa_ fcswhgztováW és Pójuga- .ievszki-j’ ‘ (szGÁjet) “ 7.5—7.5, ‘Rodriguez (kubai) 6,5 (1), Sax 6.5, Quinteros (argentin) és Petursson (izlandi) 5,5—5,5 (1—1), Gutman (izraeli) és Li (kínai) 5,5—5,5, Pártos (svájci) 4, Martin (spanyol) 3,5. Hegymászóéi mények Hárman az „istenek hegyén” Évezredeken át megközelíthetetlen volt az Olümposz „földi halandók” számára. Ködbe vesző, kopár csúcsai, meredek sziklafalai, s a félelmetes ormok közé szorított Mavrolongosz vadregényes völgy megmozgatta a régiek fantáziáját — ide képzelték isteneiket az antik világ görögjei. Itt lakozott Zeusz sok- termű palotájában, „m'enny- dörögve” válaszolva az istennők „liliomszavára”. A hegység több égbetörő csúcsa közül a legmagasabbra a Pantheon emelkedik, 2917 méterével. Noha. már korántsem elérhetetlen, hiszen 60 esztendeje annak, hogy meghódították — legendák még ma is keringenek a hegyilakó pásztornép körében, sejtelmesen szállva apáról fiúra. Elhatároztuk, hogy megfejtjük titkait. Június 18-a volt, amikor társaimmal, Somost Máriával és Kuris Judittal — mindannyian a Salgótarjáni Hegymászó Klub tagjai — Lituchorónba érkeztünk, az Olümposz lábaihoz. A csúcsok első pillantásra félelmetesnek tűntek, de elhatároztuk. hogy nekivágunk, s megpróbálunk feljutni a Pantheonra. Másnap hajnalban indultunk, 1100 méterig vezetett fel autóút is. Ezt kihasználtuk, s hogy erőnkkel takarékoskodjunk, egy köves kocsira kapaszkodtunk fel, onnan csodálva a festői tájat. Innen gyalog mentünk felfelé. Az idő szép és tiszta volt. A csúcsok kopáran, hófoUosan meredeztek. Most már nem is voltak olyan félelmetesek — megbarátkoztunk velük egy kicsit. Az út, amerre haladtunk: haialmas szakadékkal tagolt, egykori vízmosások kiszáradt medreiben, óriás szálfák tanúskodtak a termeszed harcról. Délutánba hajlott az idő, amikor elértük a 2100 méteren lévő menedékházat. Titokzatos felhők játszottak a Pantheon fölött — pillanatok alatt burkolták be és takarták ki a csúcsot, s az alkony fokozatosan vont árnyékot a vidékre. Az ellenkező irányba tekintve pedig a tenger. a síkság, a völgy, s a csúcsok között meghúzódó szakadékok együttese — nem mindennapi látvány volt.: A menedékházban örömmel üdvözöltek bennünket, mint az első magyarokat az idén. A házikó kandallójában duruzsolt a tűz. Fázósan köré gyűltünk és hosszasan elnézegettük a lángokat. Másnap ismét hajnalban indultunk tovább. Az idő kedvezett, világosan kivehetők voltak a csúcsok. Meredek sziklafalak, szakadékok szabdalták a tájat, hófoltok fehérlettek. A növényzet egyre gyérült. A fenyő határát elhagyva már csak elszórt fűcsomók, közöttük megkapaszkodva egy-egy virág törte meg a kő birodalmát. Néhány óra múlva elértünk egy 2866 méter magas csúcsöt: a Skálát. Innen ismét fölfelé —, s most már sziklamászás következett! Amikor megpillantottuk a csaknem függőleges sziklafalat, nem akartuk elhinni, hogy arra vezet az utunk. Elindultunk másfelé, de néhány méter után rájöttünk, hogy eltévedtünk visszaérkeztünk s aztán a meredek falon haladtunk tovább. Kipillantva a sziklák között,, a másik oldalon hatalmas szakadék tátongott. Dühöngő szél süvített ki az árnyékos völgyből, még sohasem tapasztalt erősséggel. Méltán neveztük el a pokol tornácának. Már közelinek látszott a cél, az utolsó méterekkel küzdöttünk, de felérve már láttuk, hogy csak egy előcsú- csán voltunk a Pantheonnak. Összeszedtük magunkat a végső erőfeszítéshez. Kapaszkodtunk a sziklákon tovább felfelé, óvatosan, , lépésről lépésre haladtunk előre. A lábunknak biztos talajt kellett fogni, s ügyeltünk arra, hogy a szél ki ne mozdítson bennünket egyensúlyunkból. Jó hasznát vettük a hegymászóklubban tanultaknak. Fél tízkor értük el a csúcsot. Néhány percet pihentünk, bejegyzést tettünk a „csúcskönyvbe”, s már indultunk is visszafelé, hogy sötétedés előtt leérjünk a hegyekből. A lefelé vivő út sem volt könnyebb. Kövek potyogtak, hómezőkön csúszkáltunk, de szerencsésen értünk vissza Litochoronba. Az Olümposz-legenda titka, igaz. feltárult előttünk, de a hegység bennünket is bámulatba ejtett. Fájó szívvel vettünk búcsút tőle. de hívott tovább Görögország megannyi csodája. Tájfutás Vá rosi verseny A múlt hét végén Pásztón; a szokottól eltérő, városi tájékozódási futóvennenyt rendezett a MÁG SE. Az útvonal első ízben a város utcáin, illetve a csatolt településeken át vezetett. (Az északi államokban évente több alkalommal rendeznek ilyen utcai tájfutóversenyeket.) Ezen a pásztói viadalon az ifjúságiaknál Becsó Zsolt, a serdülőknél Reviczky Zsolt, a lányoknál pedig Király Mónika nyert. A hasznos és a front- ágat népszerűsítő rendezvényt a közeljövőben havonta megismétlik. — zentai — 3ó\ állnak a magyar kadettok Két forduló után csoportja-’ ban még veretlen a magyar női kosárlabda-kadettváloga- tott (17 éven aluliak) a jugoszláviai Tuzlában zajló Éu- rópa-bajnokságon. „B” csoport: Magyarország —Hollandia 78—38 (47—18). Hétfőn a 3. fordulóban Belgium volt Magyarország ellenfele. — Vincze — 1 NÓGRÁD - 1985. július 23., kedd
