Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-23 / 171. szám

Feltárul a régmúlt öröksége Éumu* ....................i. "í M unkában a régésznő Régészeti feltárás Pásztón Ásók és lapátok túrják óva­tosan, nyikorgó talicskák gyűjtik kupacokba Pásztó történelmi városrészére év­századok során ráülepedett földet A lassan mélyülő göd­rökből kezd kibontakozni a XII. századi kolostor gazda­sági épülete. Dr. Valter Ilona régész vezetésével tizennégyen végzik az ásatásokat. A mun­kálatokban segít a salgótarjá­ni Nógrádi Sándor Múzeum és Pásztó Városi Tanácsa is. Bencze Péter képriportja Katonás rendben sorakoznak a kiásott tárgyak, eszközök Az ásónak az ecset és a seprő is besegít \ kirándulók szívesen keresik fel a már feltárt részeket Szécsényi kérdőjelek Domszky György sportfel­ügyelő talán egy kicsit ke­ményen fogalmazott, amikor azt mondta, hogy „a szerve­zettség még szervezetien". De a megállapításában -nagyon sok az igazság. Emlékszem ar­ra az évekkel ezelőtti közgyű­lésre, amikor a határozatok között megfogalmazták, hogy az egyesület létszámát egy év alatt ezerre kell emelni. Az­óta több évet értékelő közgyű­lést is megélt a sportkör, de a taglétszám növelésében, a saját bevétel emelésében csak „millimétereket” jutottak elő­re. — Bőven van tennivalónk — állapította meg önkritikusan Géczi Ferenc, aki ez év tava­szától irányítja a sportegye­sület ügyeit. — Szervezeti éle­tünk kimerül a vezetőségi ülé-' sekben, a küldöttértekezletek­ben és egy-két szakosztályi összejövetelben. Ami a taglétszámot s főleg a pártoló tagok számának nö­velését illeti, a fiatal, agilis ügyvezető elnök megtalálta a legjobb formát. — Az EDZETT helyi gyár­egységében évek óta sport- egyesületi tagszervező bizal- mirendszer működik. Ennek a mintájára a többi gazdasági egységben is meghonosítjuk ezt a formát. A versenysportban is sok a kérdőjel. Volt időszak, amikor a szécsényi sportolók • jobb eredményekkel hívták fel ma- gukrá'a figyelmet. . . — Az atlétika államilag is támogatott sportág. A szak­osztály vezetője. Tóth László nagyon sokat tett és tesz azért, hogy a szakosztály jól Nagyon sok a kérdőjel a Szécsényi Sportegyesület életé­ben Az alapvető kérdés: az egyesület szervezettsége, sport­tevékenysége mikor éri el a városi jogú nagyközségnek meg­felelő rangot? működjön. Mégis azt kell mon­danom, hogy a szécsényi sport­barátok, sportvezetők jobb eredményeket várnak az atlé­táinktól. Joggal! — állapítot­ta meg Géczi Ferenc. — Mi a fő gond? — Az edzőktől, főleg a pe­dagógusedzőktől várunk több lelkesedést, jobb hozzáállást. Itt Szécsényben és környékén is bőven van tehetséges gyer­mek. A sportvezetők, edzők, tanárok feladata, kötelessége, hogy ezek a gyerekek ne ma­radjanak a „félhomályban”; hogy ki tudják bontani tehet­ségüket. A jövőben feltétlenül javítani kell az együttműkö-* dést az iskolákkal. Szécsényben a másik támo­gatott sportág a súlyemelés. Tavaly kevés babér termett a nagyközség „erős emberei” számára. Az idén még annál is kevesebb: semmi.. / — Gemer Ferenc, a súly­emelők edzője elköltözött a nagyközségből. Elmaradtak az edzések, szétesett a szakosz­tály. Többször, többen is meg­kérdezték tőlem: mi lesz a súlyemelőkkel ? A szakosztály az elmúlt hónapban, Bacsa Mihály vezetésével újjáalakult. Az edzői teendők ellátásával Király Lászlót, egykori ver­senyzőnket bíztuk meg. Laci vállalta, hogv elvégzi a se­gédedzői tanfolyamod Mint minden településen, így Szécsényben is a legnép­szerűbb sportág a labdarúgás. A csapat a tavaszi fordulóban biz;osítolta > helyét a megyei bajnokságban. — A szakosztályi értekezle­ten, ahol megjelentek a nagy­község vezetői is, értékeltük a csapatok munkáját. Mint min­den sportágban, itt is a leg­fontosabb az utánpótlás-neve­lés. A serdülők Soproni Béla irányításával a második he­lyen végeztek. így a távoli jövő biztató. Hogy több lab­darúgóinak biztosítsunk játék- lehetőséget, elképzeléseink kö­zött szerepel, hogy a szécsé­nyi körzeti bajnokságba is be­nevezünk csapatot. Ahol nincs kérdőjel, ahol a legkiegyensúlyozottabb volt a munka, az a sakkozók szak­osztálya. A csapat a tavaszi fordulók után a megyei baj­nokságban az élen állt. Az asztaliteniszezők az idén alakították meg a szakosztá­lyukat. Igaz, bajnokságban még nem vesznek részt; hogy erre mikor kerül sor, az ismét egy kérdőjel. Viszont dr. Ke­rekes Tündéé le több tömeg- sportversenyen is bizonyítot­ták sportáguk szeretetét. Az asztaliteniszezőkhöz hasonlóan a tekézök is különböző helyi és körzeti tömegsportverse­nyeken vesznek részt. Lesz-e az egyesületnek röp- labdaszakosztálya? Ez is egy kérdés Szécsényben. Ugyanis Kőmíves Éva testnevelő négy éve foglalkozik az általános iskolában a sportág oktatásá­val. Az iskolából kimaradt gyerekek a sportkörben sze­retnék a röplabdázást folytat­ni. A karatésok tábora is egy­re nagyobb a körzetközpont­ban. Pillanatnyilag az ő ho­vatartozásuk sincs rendezve, ''■jabb kérdőjel; lesz-e a sport­egyesületnek karateszakosztá­lya? ' Kérdőjelek szép számmal akadnak tehát a Szécsényi Sportegyesület életében. Hogy ezékre mi lesz a válasz, az elsősorban a helyi sportveze­tésen, sportolókon és sport- barátokon múlik. Szenográrii Ferenc Polg ár Zsuzsa második Wildbadban A Wildbadban (NSZK) renJ dezett nemzetközi nyílt sakk-, tornán Polgár Zsuzsa — az egyetlen női résztvevőként —■ a második helyen végzett. A hétfordulós, svájci rendszerű versenyt Klaus Bischoff (NSZK) nyerte. Polgár 5,5 pontjával, holtversenyben lett a második. Az MTK-VM sakkozónoje jelenleg Amszterdamban egy újabb svájci rendszerű tornán' játszik, 5 forduló után 2,5 pontja van. További verseny-' programjában Baden-Baden-i, malavsiai, szingapúri, dort- mundi. New York-i, jamai­kai, plzeni, drezdai, brüsszeli és ótátrafüredi tornák szere­pelnek. Ha valamennyin el­indul, akkor csak januárban tér haza maratoni körútiéról. (MTI) Sax győzött Bielben A bieli sakkvilágbajnoki zónaközi döntő 15. fordulójá­ban Sax Gyula világossal le­győzte a spanyol Martint. Az élcsoportban változások tör­téntek: Torre váratlan vere­ségével hátrább szorult. Seira- wan viszont felzárkózott a ve­zető Vágányán mellé. Két for­dulóval a befejezés előtt még heten esélyesek a továbbjutást jelentő első négy hely meg­szerzésére. Az állás: Seirawan (ameri-’ kai) és Vágányán (szovjet) 10,5—10,5 pont, Szokolov (szovjet), Torre (fülöp-szige- teki) és Van der Wie! (hol­land) 10—10, Short (angol) 9, Ljubojevics (jugoszláv) 8 (2), Andersson (svéd) 7,5 (1), Jan- sa_ fcswhgztováW és Pójuga- .ievszki-j’ ‘ (szGÁjet) “ 7.5—7.5, ‘Rodriguez (kubai) 6,5 (1), Sax 6.5, Quinteros (argentin) és Petursson (izlandi) 5,5—5,5 (1—1), Gutman (izraeli) és Li (kínai) 5,5—5,5, Pártos (sváj­ci) 4, Martin (spanyol) 3,5. Hegymászóéi mények Hárman az „istenek hegyén” Évezredeken át megköze­líthetetlen volt az Olümposz „földi halandók” számára. Ködbe vesző, kopár csúcsai, meredek sziklafalai, s a fé­lelmetes ormok közé szorított Mavrolongosz vadregényes völgy megmozgatta a régiek fantáziáját — ide képzelték isteneiket az antik világ gö­rögjei. Itt lakozott Zeusz sok- termű palotájában, „m'enny- dörögve” válaszolva az isten­nők „liliomszavára”. A hegység több égbetörő csúcsa közül a legmagasabbra a Pantheon emelkedik, 2917 méterével. Noha. már koránt­sem elérhetetlen, hiszen 60 esztendeje annak, hogy meg­hódították — legendák még ma is keringenek a hegyilakó pásztornép körében, sejtelme­sen szállva apáról fiúra. Elhatároztuk, hogy meg­fejtjük titkait. Június 18-a volt, amikor társaimmal, So­most Máriával és Kuris Ju­dittal — mindannyian a Sal­gótarjáni Hegymászó Klub tagjai — Lituchorónba érkez­tünk, az Olümposz lábaihoz. A csúcsok első pillantásra félelmetesnek tűntek, de el­határoztuk. hogy nekivágunk, s megpróbálunk feljutni a Pantheonra. Másnap hajnal­ban indultunk, 1100 méterig vezetett fel autóút is. Ezt ki­használtuk, s hogy erőnkkel takarékoskodjunk, egy köves kocsira kapaszkodtunk fel, onnan csodálva a festői tájat. Innen gyalog mentünk felfelé. Az idő szép és tiszta volt. A csúcsok kopáran, hófoUosan meredeztek. Most már nem is voltak olyan félelmetesek — megbarátkoztunk velük egy kicsit. Az út, amerre haladtunk: haialmas szakadékkal tagolt, egykori vízmosások kiszáradt medreiben, óriás szálfák ta­núskodtak a termeszed harc­ról. Délutánba hajlott az idő, amikor elértük a 2100 méteren lévő menedékházat. Titokza­tos felhők játszottak a Pant­heon fölött — pillanatok alatt burkolták be és takarták ki a csúcsot, s az alkony fo­kozatosan vont árnyékot a vidékre. Az ellenkező irányba tekintve pedig a tenger. a síkság, a völgy, s a csúcsok között meghúzódó szakadékok együttese — nem minden­napi látvány volt.: A mene­dékházban örömmel üdvözöl­tek bennünket, mint az első magyarokat az idén. A házikó kandallójában duruzsolt a tűz. Fázósan köré gyűltünk és hosszasan elnézegettük a lángokat. Másnap ismét hajnalban indultunk tovább. Az idő ked­vezett, világosan kivehetők voltak a csúcsok. Meredek sziklafalak, szakadékok szab­dalták a tájat, hófoltok fe­hérlettek. A növényzet egyre gyérült. A fenyő határát el­hagyva már csak elszórt fű­csomók, közöttük megkapasz­kodva egy-egy virág törte meg a kő birodalmát. Néhány óra múlva elértünk egy 2866 méter magas csúcsöt: a Ská­lát. Innen ismét fölfelé —, s most már sziklamászás kö­vetkezett! Amikor megpillantottuk a csaknem függőleges sziklafa­lat, nem akartuk elhinni, hogy arra vezet az utunk. Elindul­tunk másfelé, de néhány mé­ter után rájöttünk, hogy elté­vedtünk visszaérkeztünk s az­tán a meredek falon halad­tunk tovább. Kipillantva a sziklák között,, a másik olda­lon hatalmas szakadék táton­gott. Dühöngő szél süvített ki az árnyékos völgyből, még sohasem tapasztalt erős­séggel. Méltán neveztük el a pokol tornácának. Már közelinek látszott a cél, az utolsó méterekkel küz­döttünk, de felérve már lát­tuk, hogy csak egy előcsú- csán voltunk a Pantheonnak. Összeszedtük magunkat a végső erőfeszítéshez. Kapasz­kodtunk a sziklákon tovább felfelé, óvatosan, , lépésről lépésre haladtunk előre. A lá­bunknak biztos talajt kellett fogni, s ügyeltünk arra, hogy a szél ki ne mozdítson ben­nünket egyensúlyunkból. Jó hasznát vettük a hegymászó­klubban tanultaknak. Fél tízkor értük el a csú­csot. Néhány percet pihen­tünk, bejegyzést tettünk a „csúcskönyvbe”, s már indul­tunk is visszafelé, hogy söté­tedés előtt leérjünk a he­gyekből. A lefelé vivő út sem volt könnyebb. Kövek po­tyogtak, hómezőkön csúsz­káltunk, de szerencsésen ér­tünk vissza Litochoronba. Az Olümposz-legenda titka, igaz. feltárult előttünk, de a hegység bennünket is bámu­latba ejtett. Fájó szívvel vet­tünk búcsút tőle. de hívott tovább Görögország meg­annyi csodája. Tájfutás Vá rosi verseny A múlt hét végén Pásztón; a szokottól eltérő, városi tá­jékozódási futóvennenyt rende­zett a MÁG SE. Az útvonal első ízben a város utcáin, il­letve a csatolt településeken át vezetett. (Az északi álla­mokban évente több alkalom­mal rendeznek ilyen utcai tájfutóversenyeket.) Ezen a pásztói viadalon az ifjúsági­aknál Becsó Zsolt, a serdü­lőknél Reviczky Zsolt, a lá­nyoknál pedig Király Mónika nyert. A hasznos és a front- ágat népszerűsítő rendez­vényt a közeljövőben havonta megismétlik. — zentai — 3ó\ állnak a magyar kadettok Két forduló után csoportja-’ ban még veretlen a magyar női kosárlabda-kadettváloga- tott (17 éven aluliak) a ju­goszláviai Tuzlában zajló Éu- rópa-bajnokságon. „B” csoport: Magyarország —Hollandia 78—38 (47—18). Hétfőn a 3. fordulóban Bel­gium volt Magyarország ellen­fele. — Vincze — 1 NÓGRÁD - 1985. július 23., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents