Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-22 / 170. szám

n Hétfői magazin... „ Hétfői magazin.. „ Hétfői magazin... «

Ismerőstől ismerősig

A békák is ..ntcßszöklek”

A világhírű francia tengerkutató, Jacqueus-Yves Cous- teao, néhány évvel ezelőtt azért hagyott fel munkájával, mert az óriásvizek rohamos szennyezését nem bírta tovább nézni. Figyelmeztetése a világ minden részére eljutott, de igazi nagy lépéseket senki nem tett a nagvvi- *ek megmentésére. Nemcsak a tengerek, hanem a szárazföld, erdők-mezők is veszélybe kerültek. Különösen a városokra jellemző az elszenv- nveződés. Nógrád megye sok gyára és üzeme is ontja a füstöt, veszélyessé válik a környezet.

— Súlyos adósságaink vannak a levegőtisztaság védelmében, — mondta dr. Ispán András, Nógrád megye környezet- és természetvédelmi titkára. — Bár ezen a vidéken már történtek előrelépések. Az ötvözetgyár Zagyvarónán például rengeteg port bocsátott a szabadba, nemrég épült meg levegőtisztító berendezése. De nemcsak az üzemek veszélyesek. Balassagyarmaton a fűtésidényben, tetemes mennyiségű füstöt nyel a város. Szükség volna a szennyezőtechnológiák korszerűsítésére, de ez nagyon nehéz munka.

— Miért? ‘

— Mint a háborúkhoz, ehhez is három dolog kell: pénz, pénz, pénz.

— Igaz az, hogy egy-egy vállalat inkább fizeti a büntetést, minthogy tisztítóberendezést építsen', mert így jóval olcsóbb?

— Sajnos, az ilyen berendezések nagyon drágák. Bizonyos ideig rentábilisabb fizetni a kiszabott büntetést. Ennek összege azonban év- ről-évre nő, előbb-ütóbb mindenki kénytelen lesz változtatni'.' *- :n3f‘ '"1‘

—“ Ez az év áz erdők éve. Megyénkben nagy területen találhatók, de meglehetősen koszosak.

— Az erdők tisztaságának megóvása elsősorban a ví- kendházak közelében jelent problérnát. Ott igazi szeméttelepeket láthat az ember nap mint nap. De, ha volna is emberünk a peremkerületek és a garázskolóniák rendszeres tisztítására, a szemetelők- kel nehéz lenne felvenni a harcot. A szigorúbb fellépés mellett a megoldásnak a tudatformálást tartom. .Először is a gyerekeket kéne megtanítani arra, hogy óvják, gondozzák környezetüket! Különböző propagandanyagokkal, felvilágosító előadásokkal és a környezetpusztulás tényleges adatainak széles körű ismertetésével a felnőtteket is m»g lehetne nyerni az ügynek.

— Melyik a legszemete- sebb város a megyében?

— Megítélésem szerint Salgótarján. Különösen a perem- kerületek, de folyó- és állóvizeink tisztasága is igencsak megkérdőjelezhető. A Tarján- patak már évek óta „rozsdaszínű” amelyben nemhogy a halak, de már a békák sem élnek meg. Ezt már észrevették áz itt lakók is és a környezet megóvására tettek kezdeménvezéseket.

— Kiről olvasna szívesen egy hét múlva?

— Nagyon szeretem az üvegtárgyakat, poharakat, edényeket. Az üvegfúvók munkája érdekelne közelebbről is. Kiváltképpen most, kánikula idején.

V. M.

Országos népművészeti ki át ti tás

ában döntött a rendező szervek által felajánlott díjak odaítéléséről is.

Az ünnepélyes díjkiosztó az augusztus’ 31-ig megtekinthető kiállítás megnyitóján volt. A legmagasabb elismerést, a Gránátalma-díjat tizennégy pályázó kapta meg, tizennyolcam arany-, tizenkilencen ezüst- és ugyancsak tizenkilencen bronzplakettet vehettek át.

Befejez ödÖti a nemzetközi

Bartókszeminárium

Gálahangversennyel zárult szombaton Szombathelyen a tizenkilencedik nemzetközi Bartók-szeminárium. A július 7-től 20-ig tartó mesterkurzuson huszonegy országból több mint százötven muzsikus, zenepedagógus vett részt. A szemináriumot ezúttal a nyolcadik alkalommal rendezték meg Szombathelyen — ahol 1940-ben az utolsó vidéki hangversenyét tartotta Bartók Béla —, tizenegyszer a fővárosban tartották a Bar- tók-szemináriumot.

Az idei képzést karmestereknek, zongoristáknak, vonósnégyeseknek, hegedűduóknak és zongoraduóknak hirdették meg. A professzori gárda: De- vich Sándor hegedűművész, Eötvös Péter Franciaországban élő zeneszerző, karmester, Kocsis Zoltán zongoraművész, zeneszerző, Kurtág György zeneszerző, zongoraművész, Pe- rényi Miklós gordonkaművész, Rochmann Imre zogoramű- vész, Somfai László és Wilhelm András zenetörténész. A szemináriumon ezúttal is a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar, valamint a Győri Leánykar, a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola győri tagozatának hallgatói működtek közre.

A záró gálában gversenyen a Szombathelyi Szimfonikusokat Eötvös Péter vezényelte. A műsorban Bartók I. zongoraversenyét és Csodálatos Mandarin-szvittjét, valamint Ligeti Melodien című művét és csellóversenyét hallhatta a közönség Kocsis Zoltán zongoraművész és Perényi Miklós gordonkaművész közreműködésével. (MTI)

Ma este:

világkoncert a magyar képernyőn

A Magyar Televízió sikere. Hiszen azok közül az országok közül, ahol a világkoncertet nem közvetítették egyenesben és teljesen, először Magyarország kapta meg a négyórás filmet.

Végül az emberi összefogás sikere. Világsztárok jöttek Londonba és Philadelphiába a hívó szó hallatán, százmilliók rokonszenveznek az éhezőknek rendezett koncerttel. Londonban és Philadelphiában párhuzamosan élt a popzene és déli 12 óra 45 perckor kezdődött a közvetítés, és némely országban hajnali öt órakor ért véget. Aszerint, hogy melyik ország tv-szervezete mennyire dúsította saját riportjaival, betéteivel.

Ma este a Magyar Televízió közönsége, a Kárpát-medence legalább 15 millió magyar nyelvű nézője négy órán át áldoz a könnyűzenének és a szolidaritásnak.

Háromhetes vízi út

4 Tisza-tára iábornyitása

Szombaton a Szaboles-Szat- már megyei Tivadarban ünnepélyes tábornyitáson köszöntötték a nemzetközi Tisza-túra egyik starthelyéről indulókat, csaknem háromszáz evezőst. A Tisza menti megyék természetbarát-szakszövetségei által most tizennyolcadik alkalommal megrendezett háromhetes vízi útra hat ország bői — Ausztriából, Csehszlovákiából, Lengyelországból, az 'NDK-ból, az NSZK-ból és hazánkból tt csaknem h a t.száza n neveztek be. A Szegeden végződő, mintegy hétszáz kiloméRimóc a kertek alól.

— bp —

' A könnyekről nem mindig egyszerű eldönteni, hogy az öröm, avagy a bánat csalta-e a szemekbe.

Szombaton Verbovszkiék- nél nagy eseményre került sor. Már hetekkel előtte elkezdődött a készülődés. A családfő új kaput állított, megigazgatta a járdát, amely szemmel láthatólag őrizte még a kemény tél nyomait. Kapával egyengette a földutat, amit a lucskos időben —, s ebből az idén volt elég — felszántanak az építőanyagot fuvarozó tehergépkocsik. Aztán hirtelen megjelentek az útépítők, hogy a tanács szakállas ígéretét valóra váltsák: szilárd burkolaton közlekedhessenek az utcabeliek. Józsi bácsinak azonban most hosszkor jöttek, pedig nem volt nap. hogy ne emlegette volna az áldatlan állapotot. Valahogy aztán elintézte, kicsit később, vagy legalább a másik végén kezdjék a túrást a gépek. Mert. hogy lagzi lesz a háznál. Bekötik Melinda lánya fejét...

Megrekedt a hőség a városi tanács házasságkötő termőében, patakokban csörgött a

ÜTKÖZET

verejték a vendégek arcáról, amíg beszélt az anyakönyvvezető. elhangzottak az igenek, koccant a pezsgőspohár, az ifjú pár fogadta a gratulációkat. Az egyik kölyök pajkosan súgta Pisti, a vőlegény fülébe: „Egy egész futballcsapatot!” Aztán a. vendégsereg autóbuszra, gépkocsikba ült, irány a Somoskőújfalui otthon, ahol a gondosan ácsolt sátor alatt kipirulva, tüsténkedtek a gazdaasszonyok, pompás illatok gőzölögtek a forró levegőben.

A Ságúj faluból erre az alkalomra szerződtetett zenekar piros egyeninget. húzott tagjai gyorsan gondoskodtak az illő hangulatról, pedig azt mondják: ez az első lakodalmi fellépésük. Olyannyira .sikerült a premier, hogy valamelyik sógorral-komával Melinda

nagymamája is táncra perdült. Percek múlva törölgette is arcát Juliska néni.

Nemcsak izzadtságcseppeket, könnyeket is.

— Szegény, Bélám, ha ezt megérte volna... — mondta csendesen a lócára telepedve. Vonásai árulkodtak arról: fejében és szívében ezekben a pillanatokban a múlt és a jövő vív váratlan ütközetet. Férjé még tavaly ősszel-télen ott tett-vett a ház körül. Szikár, erős. egészséges ember volt hetvenedik évében is. Mindegy volt neki, hogy a szomszédos építkezésen szívességből bazaltkolosszusokkal birkózott-e, vagy az erdőben a farönköknek állt neki a fejszével. Azok közé az emberek közé tartozott, akik dolog nélkül órát sem maradhatnak, akik mintha va'ami belső kényszer parancsának engedelmeskedve cselekednének: felkelnek, dolgoznak, lefeküdnek pihenni... A télre

a vejével ő gondoskodott a tűzrevalóról. Egyik ilyen alkalommal történt a tragédia. A melegedésre szánt zsarátnok belekapott, a bokrokba, oltotta volna sebesen, de ruhája is lángra. lobbant. Nem törődött vele, a közért járt a keze, az erdőért szállt szembe a tűzzel. Rá néhány napra a kórházban vasszervezete nem bírta az égési sebek okozta kínokat. Nem élte meg Melinda lagziját.

— Pedig a lány volt a mindene — mondja felesége, aki fel-fel kel a székről, fáradhatatlanul intézkedik, tesz-vesz, mindenen rajta a szeme. — Ez az élet! — Sóhajt mélyet, belenyugvással a megváltoz- tathatatlanba. Aztán tekintete a lányunokán telepszik meg. Szép a menyasszonyi öltözékben, ott az asztalfőn, az ifjú férj oldalán. s mintha erezné magán nagymamája simogató pillantásait.

— Itt laknak -majd'nálunk! Az egyik szobát rendbe hozzuk nekik, berendezzük. Jó soruk lesz addig, amíg egy kis pénzt nem gyűjtenek... Csendben megférünk ennyien is — céloz Juliska néni arra, hogy a szép nagy házban rendes helye lesz felesége oldalán az ifjú férjnek, együtt apóssal-anyóssal. sógorral, meg vele. Egy fedél alatt három generáció, békességben, mind annyi más helyen.

Megint veszi elő a zsebkendőt. Nagy a meleg és az öröm is. Gondolatai ott kalandozhatnak félig feledésbe merült hajdani élményein. Talán az jut eszébe, hogy ő. meg Béla bácsi sokkal nehezebb körülmények között kezdték a közös életet, s megannyi boldog perc, keserves nap ötvözte . őket. Ezért nyílhatott meg benne a még teljesen be sem hegedt seb. azért tűnik fel előtte pillanatokra férje mindig nvugalmat árasztó képe.

Aztán felszáradnak a könv- nyek. Az ütközetben a múlt felett lassan-lassan a jövő kerekedik felül.

M. Sz. Gy.

Tarjáni

*

»9 strand•

gazdaság ’

Ozombati kánikula veri

‘ö le lábáról a heti munkában megviselt dolgozót. Irány a salgótarjáni strand. A helyíjárat-állomás 6-os „fakkjában” népes tömeg; csupán a busz helyén tátong az üresség. Az idő: 10 óra 30 perc. A járatnak 5 perce indulni kellett volna. „Indul-e majd busz, vagy érdemesebb gyalog nekivágni?” — hangzik el a kérdés a „Gk.-vez.-váró”-ban. „Hová akar menni?” — kérdez vissza egy rokonszenves sofőr. „A strandra? Hát akkor, hogy menne gyalog?!" — neveti el magát.

Az utazóközönség a strand felé közeleg. „Én elsőnek szállók le, és előrerohanok jegyet venni. Te hozd a gyerekeket!” — mondja egy tapasztalt feleség a férjének. Ügy is tesz. Az ajtót nyitó buszról elsőként ugrik le és neki- iramodik. De másoknak is helyén van az esze: nem a kis hídon mennek át, kerülővel. Hanem toronyiránt átvágnak a patak gázlóján. Egy perc alatt huszonöt méteres sor verődik össze a strand bejáratánál. Kezdetét veszi az ácsorgás az egy szem ablak előtt. Aki bejut, láthatja, hogy a jegyszedésre viszont nem kevesebb, mint három fő is jut! Szóvá is teszi az aránytalanságot.

— Mit csináljunk? — tárja szét a kezét egy fehérköpenyes jegykezelő. — Pénztáros csak egy van. — S, ezt úgy mondja, mintha kőtáblába vésett rendelés lenne, amin nem lehet változtatni.

pedig lehet. Erre éppen

’ a strand szolgál jó példával. Tavaly óta több elárusító bódé nőtt ki a földből, s kínálják a palacsintát, kolbászt, gyümölcsöt. Egy újabb bódé most is épül, szaporítandó az árukínálatot. Tavaly óta kétszeresére nőtt a vattacukrot forgalmazó piac. Akkor egy helyen árulták, most kettőn. „Ahhoz a bácsihoz menjünk, az aranyosabb!” — kéri egy kislány az apját. Igazolván, hogy a piaci keresletet nemcsak a kínálat mibenléte, hanem mikéntje is befolyásolja. El is kel a mosoly, hiszen nemcsak a versenytárs vonja el a lehetséges vevőket, hanem „vattánként” 6 forintra nőtt egységár is mérsékli a vásárlókedvet.

Versenytárs nélküli

monopolhelyzetet élveznek az italmérésben. Nem csoda, ha 15 méteres alig mozgó sor tekereg a pult előtt. így a dolgozó tekintélyes negyedórákat — esetleg félórákat — tölthet ácsorgással, ha sörhöz, snapsZhoz akar jutni. Ki tudja, hány év kell még a felismeréshez, hogy az italforgalmat, is több helyen kell lebonyolítani.

Mint, ahogy várat magára egy ötlet is: miként lehetne a láthatólag kellő számban rendelkezésre álló alkalmazottat érdekeltté tenni abban: ürítsék ki a „csordulásig” telt szemét- tárolókat.

A z új, langyos vizű me^ dencét tömérdek ember, gyerekember élvezettel veszi birtokba. Sokba került. Most már csak olcsóbb tökéletesítések kellenek. hogy még jobban érezze magát a munkában megviselt dolgozó.

(molnár)

NÓGRÁD - 1965. július 22„ hétfő

teres túrán várhatóan méi ennél is nagyobb számba] szállnak hajóba — kielbootba kajakba, kenuba, ladikba — ugyanis az út a húsz tábor hely bármelyikén megkezdhe tő. illetve megszakítható.

Korábban, évenként válta kozva hol Tivadarból, hol e Csengeri Számos-ágból indul tak a túrázók. Az idén mind két helyről rajtolnák e'Tező sok vasárnap hajnalban; ; harminctagú szamosi csapa hétfőn Vásárosnaménynál ta lálkozik a Tiszán útnak eredi háromszáz túrázóval.

Szombaton Nyíregyházán a Váci Mihály megyei és városi 'Művelődési Központban több mint ezer érdeklődő részvételével . Hoffmann Tamás, a Néprajzi Múzeum főigazgatója ünnepélyesen megnyitotta a VII. országos népművészeti kiállítást. A szakmai zsűri a beérkezett népművészeti tárgyak közül mintegy nyoícszáz alkotó, több mint kétezer pályamunkáját javasolta kiállításra, és tizenkilenc kafegóriA sikernapok néha sok ;jel- zésűek — ma hétfőn rendkí- . vüli adás íesz a magyar tele- . vízióban: este 19 órakor meg- . kezdődik a múlt heti világkoncert négyórás amerikai filmjének sugárzása.

Zenei siker. Három évtized után a lüktető ritmusú popzene képessé vált arra. amit országok, nemzetközi szerve- j zetek nem tudtak megoldani:

, százmilliókban kifejezett dol- í lártömeget összegyűjteni az ■ éhező Afrikának.

Siker a magyar popzenének. Az egykor, nem is olyan régen, még megvetett hosszúha- júak zenei világa is győzött a : ma sugárzandó koncerten. Hi- ; szén idehaza is bebizonyította, . hogy nemcsak édeskés diszkózene, hanem szimfonikus rock, | és rockopera is kinőhet belő- , le. Az István, a király már nemzeti önbecsülésünk egyik tükre lett.