Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-20 / 169. szám
A művész és öröksége Moholy Nagy László 90. születésnapjára Kamera nélküli felvétel KÖVES ISTVÁN: ELLA FITZGERALD A blues vallás A blues az Élet a Születéssel és a Halállal A blues a remény Mert bluest az énekel akinek nincsen pénze Mert bluest az énekel akit nem szeret senki Mert bluest az énekel akinek másszínű a bőre vére s ezért víz alá nyomják megalázzák hogy legyen miért lenézni megvetni Ezért élnek olyanok akiknek a blues vallás és blues az Élet a Születéssel és a Halállal Amit Isten dörmögött a világot gyúrva az blues Amit Ádám magányában dúdolgatott az blues Amit Éva zokogott mikor a kietlen földről visszavágyott az Edenbe az a blues Amit Mária zümmögött fiát altatva az blues Amit Péter felelgetett a kakasnak az blues Amit Mária zokogott mikor fiát levette a keresztről s megmosdatta az a blues A blues vallás A blues az Élet a Születéssel és a Halállal A blues a remény Mert bluest énekel aki önfeledten alkot aki egyedül fél fiat anyát testvért szeret Mert bluest énekel ki elhagyja a közös aklot ki rettegve él s messzire néz egy sirdomb felett S azok helyett akiknek torkuk béna s csak szívükben él a vágy az Igazság születése és a Rossz halála a Tökéletes megalkotása és beletörődő eltemetése után azok helyett dalol zokog kiált fel s ráfelel a blues — Ella Fitzgerald A műemlékvédő Beszélgetés a 75 éves Dercsényi Dezsővel T A művész: Moholy Nagy László. Öröksége: a modern lakáskultúra forradalmi átalakítása, amely valamilyen formában a technikai civilá- záció új esztétikai normáig hirdető művészetekben, a filmben, a fényképezésben, könyveink, folyóirataink, különféle használati tárgyaink megformálásában, környezetünkben állandóan jelen van. Mindnyájan örökösei vagyunk a korán elhunyt világhírű művésznek, aki most töltené be kilencvenedik évét. A sokoldalú művész, a konstruktivizmus egyik jellegzetes képviselője korunk jga- A.i embere volt. Nagy fantáziájú kísérletező szellemű. Felelősségre ébresztő szavai máig hatnak: „az az átalakulás, amelyen a világ a tömegtermelés és az ennek megfelelő elosztás és közlekedés folytán keresztülment, arra kényszerítette az embert, hogy gazdasági fogalmakban gondolkozzék, s mindazt, ami a gazdasági élethez tartózik, világméretekben szervezze meg... Meglepő gyorsasággal asszimilálta az ipari forradalom technológiai és gazdasági vonatkozásait, de nem értette meg ezeknek a vonatkozásoknak bonyolult kihatásait, és sejtelme sincs róla, milyen veszedelmes antibiológikus és asszociális erők sugárzanak belőlük, ha tervezés nélkül fogadja őket. Az új technika rohamosan fejlődött, de társadalmi hatásainak irányítása kicsúszott az ember kezéből. Hiába rejtette magába az új technika az egészséges élet roppant lehetőségeit, mind ez idáig nem váltak valóra a diadalittas jóslatok”. Moholy Nagy egy Baja környéki kis faluban, Bács- borsodban született. Jogásznak készült, de az első világháború kitörése miatt tanulmányait abbahagyta és festeni kezdett. A társadalmi haladás iránti érdeklődése a Galilei körben és Kassák Lajos mellé vezette. A Tanácsköztársaság bukása irtán Bécsbe emigrált, ahol a progresszív Ma folyóirat munkatársa lett. 1920-tól Berlinben élt, a húszas évek haladó politikai és művészeti mozgalmainak egyik jelentős nemzetközi centrumában élt A vele együtt lakó Bernáth Aurél festőművész így jellemezte munkáit: „Képei kizárólag vonalzóval és körzővel rajzolt, és vékony színekkel befedett geometriai ábrákat mutatta”... „eddig még vizuálisan meg nem jelenített új emberi lélekrezdüléseket, vagy állapotot” akarnak kifejezni. Művein „az elemek szelték egymást, rohanni látszottak az A z asztal fölé görnyed, mozog, a szája. Bünteti magát: ír, azaz emlékszik. Fölidézi azt, aki volt, aki talán szeretne lenni, s nem lehet; egyszer-egyszer elmosolyodik, többször a plafonra bámul, mintha onnan várna ihletet — holott csak önmaga előtt is szégyellt könnyeit nyeli vissza. S, már léptek kopogását hallja, már fütyörészik... „Jókedve volt. Fizetést kapott, megivott két üveg sört is, s hiába, hogy későre járt a délutános műszak után, biz-, tosan tudta, hogy nincs még vége a napnak. Valami jónak még történnie kell, valami jó még történik — dudorászta —, trikómat fordítva vettem föl «na reggeT. Most hátradől, tarkóra teszi a kezét. Az a kis villanás a lámpaoszlop tövében... fölgyorsul újra a lélegzete, ahogy eszébe idézi. „Kis ezüstsíp volt, akkora, mint a kisujja. Nem fújt bele, csak. amikor már besettenkedett az albérleti szobába, s a feleségének megmutatta, akkor. Gyerekesen magas hangom szólt, el nevették magukat. — No, te aztán nagy szeűrben, egymáson áttetszettek, pihentek, torzultak vagy a derékszögnek és az alatta elhaladó sávoknak a vízszintestől elbillenő feszültségét bogozták, noha csak Konstrukció volt mindegyik címe”. Állandóan különféle anyagokkal kísérletezett. Üvegből, fából, fémekből különféle formációkat tervezett. 1923-tól a korunk tárgykultúrájának, formanyelvét meghatározó németországi műhelyiskola, a Bauhaus tanára lett Gropius meghívására Weimarban, később Des- sauban. A növendékeket az alapkurzus professzoraként és a fémműhely Irányítójaként 1928-ig tanította. A művészet és technika egységét hirdette. Tanítványait az anyagban rejlő konstruálási-formálási lehetőségekre és felhasználására oktatta. A tiszta téri elrendezés valóságos hatását, az ellentétes erők feszültségének egyensúlyát, vagy az egybefonódó tér áramlását kutatta. Képei, rajzai, plasztikai konstrukciói absztrakt formakompozíciók. a modern ember térszemléletének modelljei. Tapasztalatait a könyv- művészetben és a reprodukrá az asszony, azzal elkérte, s belefújt ő is. Egyszer. Kétszer.” Most elakad. Nem tudja pontosan, hihetően leírni azt a hangot. A gyomrán újra végigremeg, mint akkor — mégsem tudja megfogalmazni, hogyan a földhöz nyomta őket a síp sivítása után megszólaló, barlangmély hang. Mintha egy mennydörgés visszhangzott volna bennük. „— Mit kívánsz? — S, hogy rémülten összebújtak, választ nem adva, újra, a belekig rezegve: — Mit kívánsz?” Most elmosolyodik. Kihúzza magát, mint akkor, a Család Védelmezőjeként, s remegő hangon kérdezi: maga kicsoda?! „— Azzal te ne törődj — dőrgött át minden porcikáju- kon a hang. — Bármit kívánsz, én teljesítem.” — Gondolkodási időt kérek — mondta ekkor, megérezve, hogy fölényben van. Hiszen az ő kívánsága teljesül, s a Hang teljesíti... bekapcsolta a magnót, és azt kérte: — Majd hívlak, holnap ilyenkor. A síppal. Addigra eldöntjük, mit szeretnénk. S talán előlegként egy üveg konyakot... — Kívánságod parancs — hatía&tou a áoádoiti*iii.bang_.~ ciós technikában is érvényesítette: A Bauhaus úgynevezett aszimmetrikus tipográfiájú könyvsorozatát javarészt ő tervezte. Könyveivel, plakátjaival fotó- és filmkísérleteivel i máig ható iskolát teremtett. Első kamera nélküli, fény- érzékeny papírra előállított kompozícióit, fotogrammjait 1922—23-ban készítette: egy lemezre 5—6 felvételt is rá- kattintott és elgyönyörkö- dött az így kialakult kusza ábrákban. Elképzeléseit 1930-ban Berlinben Piscator kísérletező színházában és az operában kivitelezte. i A hitleri fasizmus éveiben újra emigrálni kényszerült. Hollandiába, majd Amerikába települt át. Először a chicagói Új Bauhaus iskolát vezette, majd formatervező-iskolát nyitott. Az amerikai művészeti életben jelentékenyen szerepet töltött be, 1946. november 24-én bekövetkezett haláláig. Művei, tanításai különösen halála óta az egész művelt világban elismertté tették nevét. Fölemeli a fejét, a semmibe réved. Újraéli a pillanatot, a konyakot az asztalon, s azt, hogy a szalagon nincs semmi... semmi, csak a saját hangja..., „— No. asszonykám, mi van a szerencsével? — oldotta föl a csöndet. Ahogy töltött, az üveg a pohárhoz koccant. — Halljuk, mit kívánsz! Az asszony fölriadó holdkórosként, görcsösen kapta el a kezét. — Dobd el a sípot — kö- nyörgött —, félek. De a férfi már újra nyeregben volt. — Miért? — kérdezte értetlenkedve. — Azt kérünk, amit akarunk. Én például úgyis híres író leszek egy-két év múlva, nem? Te is tudod. Miért ne kérhetném mondjuk azt, hogy holnaptól legyek? Az asszony fölengedett férje bohóckodásától, elmosolyodott. — Akkor én meg azt kérem — ment bele a játékba —, hogy a világ legszebb nője lehessek. Hogy ne únj meg soha. Meg egy ilyen híres íróhoz a legszebb nő való, nem? — Nem a — billegtetle meg útját a férfi. — Vagy egyik, «agy másfki Dercsényi Dezső művészet- történész, a középkori magyar művészet és műemlékek jeles szakértője és védelmezője most tölti be hetvenötö- dik életévét. Ebből az alkalomból kerestük fel, s beszélgettünk vele életpályájáról. — A harmincas években, miután ledoktoráltam régészetből, magyar irodalomból és művészettörténetből, állás után kezdtem keresgélni, de persze nem találtam — emlékszik vissza a múltra Dercsényi Dezső. — Végül a Széchényi Könyvtárban kaptam némi lehetőséget, igaz, az sem volt állás. Az 1934-es év a nagy váltás időszaka volt, akkor alakult át a Műemlék Országos Bizottsága, melynek Gerevich Tibor lett az elnöke. <5 maga köré gyűjtött egy sor kitűnő embert. S a bátor embert a szerencse is kíséri, akkor kezdődtek el az esztergomi palota, a székesfehérvári bazilika, a szombathelyi császári palota és más műemlékek ásatásai, s ezek egy sereg leletet hoztak felszínre. Bizonyítanunk lehetett a védelem új módszerét. Így kerültem magam is ebbe a hivatalba, és bármily furcsa is, attól fogva mindig a műemlékvédelemmel foglalkoztam. — Mi volt az első jelentős munkája? — A székesfehérvári bazilika, amely sokaknak csalódást okozott, hiszen alig találtunk valamit. Mindössze romkert lett belőle és kőtár. Engem azonban kezdettől fogva ezek a kőfaragványok érdekeltek. Erről is írtam meg első munkáimat. — Könyvei, publikációi, tanulmányai a középkorhoz köA nő elkomolyodott. — Akkor egy zsebben hordható rétet kérek. Amit, ha kiterítek, . akkora lesz, mint gyerekkorom r.étjei. Tele virággal, pipaccsal, pitypanggal..., hogy szerettem hemperegni a réten... — Én inkább egy kastélyt szeretnék — mondta maga elé a férfi. — Móron, ahol születtem, volt egy... tele félhomályos zugokkal, ismeretlen kamrákkal, olyan jólesően borzongtam bennük mindig. Nagy szakáit növesztenék, kéket — itt az asszonyra kacsintott —, és egy egész ko- mornahadsereg szolgálna ki téged. — Én meg sikoltoznék éjjelente, és átszaladnék hozzád —, mosolygott huncutul az asszony —, minden éjjel, szellemek nélkül is 1” Az asztali lámpa megvilágítja arcát — fölemelte a fejét. mosolyog. Megkavarod- nak benne az emlékek, egybemosódnak a napok. Amikor a hajuk szálát adták oda egymásnak: fújj rá háromszor, s melletted termek.. Amikor egy papírra fölírta: „nézd meg az asztalfiókot”, arra azt, hogy „a másikat”, s fölforgatva az albérleti szobát, azasz- szony a tizedik cetlin megtalálta: „szeretlek”. tödnek. A sok közül, melyik volt a legkedvesebb? — Árpádkori anyagokkal foglalkoztam később is. A szorosabban vett. tudományos érdeklődésem megmaradt a középkornál. Nagy Lajos és kora című könyvem annak idején, (1941-ben adták ki), 8000 példányban jelent meg. ez igen nagy szám volt. Ez a könyv sok örömet szerzett nekem. még ma is használják, bár ma már sokmindent másként látnak. Mégis azt. keli mondanom, mindig az a legkedvesebb, amivel éppen foglalkozom. — A művészettörténésznek is szembe kell néznie tévedéseivel? — Nem is annyira szakmai tévedések ezek. Egyszerűen eljött egy korszak, amikor jobban ítélik meg a dolgokat, mint ahogy annak idején én láttam. Néha csak apró nüan- szokról van szó. — Eveken át tanított is... — Gerevich Tibor hívott meg először, hogy tartsak előadásokat kedvenc témáimról, Igaz, akkor ellenszolgáltatás nélkül, amolyan szemináriumi előadóként. Nekem ez akkor megtiszteltetés volt. Csak később lettem magántanárrá. így kerültem kapcsolatba a fiatalokkal, s kedveltettem meg velük e témákat. Mindig a középkori, magyar művészet- történetről adtam elő. Szerettem tanítani. — Az igazi területe azonban a műemlékvédelem. — Ez ígv van valóban... A műemlékvédelem egyre inkább előtérbe került és ez lett az én igazi területem. Amikor 1949-ben megalakult a Múzeumok és Műemlékek Országos Közpdhtja, a mi felada„— Vagy talán egy gyereket szeretnék legjobban” — előrehajolt, írja az asszony szavait —” egy gyereket, de egyből olyan időset, mint mi, hogy a jóbarátunk is legyen. Mondjuk, délelőtt pici lenne, délbe nagyobb, estére meg akkora, mint mi...” „Vagy kérjük azt, hogy mindig így együtt tudjunk játszani.” „Vagy kérjük azt, hogy ne csak egyetlen kívánságunkat teljesítse...” „Miért? Holnap aranyalmát hozok...” „Én azt kérem, hogy ne igyál...” „Én azt, hogy ne maradj ki...” „Hogy ne csalj meg...” „Hogy ne váljunk el..” H átradőlt, kiejti kezéből a tollat. Szeretpe megkapaszkodni valamiben a tekintetével, de az asztalon idegen, rideg a rend. Fölkapja szemét a plafonra, s megpróbál fütyörészni —, de nem megy, nem megy, sírásra torzult szájjal nem megy; nem megy, hiszen arra gondol, már végleg ki van fosztva: se ezüstsípja nincs, se aranyalmája, a hajszálait hiába fújja szét, s ha lenne is, és lenne kivel megosztani, fél-fél hogy már csak neki szorulna össze a gyomra. tunk lett a háború utáni MaJ g.yarország műemlékeinek felmérése, feltárása, helyreállítása. Ez bizony nem ment könnven. Csak 1957-től fogva sikerült sínre tennünk a dolgokat. — Mi volt az alapelv a műemlékek helyreállításánál? — Az, hogy a műemlék helyreállításának tudományosan megalapozottnak kell lennie. A hazai műemlékvédelemnek az volt az erőssége, hogy igyekeztünk megőrizni az emlékekben rejlő eredetiséget. hitelességet. — Milyen a magyar műemlékvédelem hire a nagyvilágban? — Tagadhatatlanul jó hírünk van, s egyre többen veszik át módszerünket. Aa 1964-ben megalakult nemzetközi szervezetnek, az ICO- MOS-nak mi is tagjai lettünk, s mi is elfogadtuk a velencei kartát. A végrehajtó bizottságban én képviseltem tizenhárom éven át Magyarországot. A franciáknál kezdeményezett város-helyreállítás! törvényt —, mely csodálatos konstrukció volt —, a mi építésügyi törvényünk követtel védelem alá helyeztünk húszegynéhány várost, sőt öt falut is. Jelentős korszaka következett a műemlékvédelemnek. Olyan kultúrpolitikát eredményezett, amelyet alig lehetséges kellő módon értékelni. Történelmi múltunkat és értékeinket védelmeztük. Egyúttal kialakult műemlékvédelmi koncepciónk is: a műemlékvédelem és a városrendezés szorosan összefüggenek egymással, célt és rendeltetést igyekeztünk adni. A védett műemléknek szorosan bele kel! illeszkednie a város életébe. Ennek eredményeként kapta meg Sopron a műemléki Euro- pa-díjat. — Dercsényi Dezső doktor számos magas díj és más kiJ tüntetések. így a Herder- és a Kossuth-dijak, elnyerése után ment nyugdíjba. Ez végleges visszavonulást jelent? — Egy évtizede már hogy nyugdíjba mentem, de azért kétnaponként most is feljárok régi munkahelyemre, s ha netán tanácsot kérnek tőlem... Amennyire lehetséges, folytatom tudományos munkámat. Sokat persze már nem vállalok, fizikailag nem bírnám. A publicisztika ma is érdekel, rendkívül fontosnak tartom az írást, mert az embereket nem lehet másként meggyőzni. — A „műemlékvédő” évtizedek távlatában ma hogyan értékeli életpályáját, az elvégzett munka eredményességét? — Nem könnyű az eredményeket megfogalmazni... A műemlékvédelemnek is a való élethez kell kapcsolódnia. Persze nem mindent sikerült megmenteni. Sokmindent lebontottak. Mégis azt kell mondanom, több volt az érdemi lépés, mint a kudarc. Valamit • sikerült elfogadtatnunk az országgal, s az eredmények mögött tömegbázis áll. Ma országunkban mindenki szívesen védelmezi a műemlékeket —, kivéve a saját használatban vagy tulajdonban lévőt.. Szémann Béig) MÖGRÁD - 1985. iúfttK^O. Brestyánszky Ilona DEÁK MÖRf EZÜSTSÍP L v
