Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-16 / 165. szám

. „A VIT hozzájárulhat \ az európai enyhüléshez" Interjú Piero Píerallíval Piero Pieralli régi ismerőse Magyarországnak: a 60-as évek elején hosszú időt töl­tött hazánkban a DÍVSZ el­nökeként, s azóta is többször járt Magyarországon. Piero Pi­eralli, az OKP vezetőségi tag­ja, az olasz szenátus kommu­nista csoportjának alelnöke római irodájában beszélgetett Göbölyös Lászlóval, az MTI munkatársával. — ön annak idején a DÍVSZ elnökeként két VIT- en is részt vett: Becsben és Helsinkiben. Most a világ új­ra VIT-re 'készül. — Helsinki a béke ünnepe volt, a találkozón máig tartó barátságok születtek. E fesz­tiválok mindig nagyon jelen­tősek voltak és az lesz a moszkvai VIT is, mert az utóbbi években az egész vi­lág fiataljai számos tömeg- megmozdulás részesei voltak, elsősorban a leszerelésért ví­vott harcban. Hogy az utóbbi időben némileg csökkent a kelet—nyugati feszültség, az 6 érdemük is, és biztos va­gyok abban, hogy a moszkvai találkozó hozzájárul ehhez a folyamathoz. A Moszkvába átázó küldöttségben riemcsak a baloldali szervezetek, hanem az ifjú kereszténydemokraták is helyet kaptak. Ilyen még nem volt, de ez is azt mutat­ja, hogy felélednek a világ ifjúságát tömörítő legszélesebb mozgalom nemes hagyomá­nyai. Itt ragadom meg az al­kalmat, hogy mint a DÍVSZ egykori elnöke, sok sikert kí­vánjak a VIT minden részt­vevőjének. — A helsinki VIT idején éppencsak kezdett enyhülni a feszültség. A mostani VIT-rs hasonló légkörben kerül sor. — Igen nehéz időszakot él­tünk át az elmúlt években. Most viszont újra vannak po­zitív fejlemények. Újrakezdőd­tek a genfi tárgyalások, no­vemberben Gorbacsov—Rea­gan találkozó lesz. A VIT is nemcsak a két nagyhatalom közeledéséhez járulhat hoz­zá, hanem az összeurópai eny­hüléshez. a békés egymás mellett éléshez is. — Mostanában sokat emle­getik, hogy az ifjúságot nem érdeklik a világ dolgai, ne­héz a fiatalokat mozgósítani. — Más a mai nemzedék, ez igaz. De nem közömbösek. Ezt bizonyították olyan kérdések­ben, mint a nukleáris fegy­verkezés, vagy a világ éhező­inek megsegítése. Egyik jel­lemző különbség, hogy nem kötődnek annyira állandó szer­vezeti formákhoz, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet őket mozgósítani. Főleg saját meggyőződésükre hallgatnak, de azért érzik a világot fe­nyegető veszélyeket. 17 éves fiam például nem lépett be az ifjúkommunista szervezet­be, de aláírásokat gyűjtött az eurorakéták telepítése ellen. Mások a maiak módszerei, de legalább annyira érettek, mint az előttük járó generáció. — A többféle irányzathoz tartozók közös utazása azért is jelentős, mert több kísérlet is történt ellen-VIT szervezé­sére, elsősorban amerikai részről. — Ez egyszerűen ostobaság, azon kívül, hogy durva pro­vokáció. A VIT-ek egyáltalán nemcsak a baloldali fiatalok találkozói, éppúgy, mint aho­gyan a L'Unitá fesztiváljaira is mindenki eljöhet, akit ér­dekel. Éppen ezért nem túl okos ötlet egy ellenfesztivál rendezése, és ahogyan a té­nyek mutatják, nem is túl si­keres. (MTI) Mitterrand nyilatkozata Hem mond le ha győz a jobboldal Mitterrand elnök helyesbí­tette korábbi nyilatkozatát — állapítják meg hétfőn a fran­cia lapok az államfőnek a jú­lius 14-i nemzeti ünnepen el­hangzott kijelentéseit kom­mentálva. Az elnök ugyanis a múlt hét közepén — mintegy előre elkönyvelve a jobboldal vár­ható győzelmét, a jövő évi parlamenti választásokon — máris a jobboldallal folyta­tandó „társbérlet” formájáról nyilatkozott. Kijelentette, hogy ebben az esetben a jobboldali kormány irányítja majd a belpolitikát és a gaz­daságpolitikát, de ő fenntart­ja magának a külpolitika irá­nyítását. Július 14-én, a televízióban nyilatkozva viszont az elnök kijelentette; bízik abban, hogy a választásokig sikerül majd meggyőzni a közvéleményt arról, hogy csak a jelenlegi kormány politikája biztosít­hatja az ország felemelkedé­sét, s ő is mindent meg fog tenni ennek érdekében. A kommentátorok hangsúlyoz­zák: — az elnök felismerte, hogy helyesbítenie kell ko­rábbi „defetista” hangú nyi­Nem hoztak végleges eredményt a bolíviai választások Bolíviában megkezdték a vasárnap megtartott általános választások szavazatainak ösz- Bzeszámlálását. A dél-amerikai országban a választópolgárok vasárnap az elnök, az alelnök, 130 parla­menti képviselő, 27 szenátor, valamint a polgármesterek személyére szavaztak, össze­sen 18 jelölt versengett az el­nöki posztért. Az országos statisztikai in­tézet adatai szerint a válasz­tásra jogosult polgároknak csak 72 százalékát, 2,1 millió személyt vettek fel a válasz­tói névjegyzékbe. Az első nem hivatalos eredmények szerint az elnöki poszt esélyese a (jobboldali Demokratikus Nem­zeti Szövetség (ADN) vezető­je, Hugo Banzer Suarez nyu­galmazott tábornok, aki az eddig összeszámlált szavaza­tok 34,5 százalékát tudhatja magáénak. Az 59 esztendős Banzer 1971—78 között volt Újabb kézfogás Az utóbbi időben igencsak megszaporodott Korea-közi megállapodások újabb eseményéről számoltak be hétfőn a nagy hírügynökségek. A KNDK és Dél-Korea Panmindzson- ban munkatalálkozón vitatták meg a jövő hónapra terve­zett cserelátogatósok technikai részleteit. Aligha kétséges, hogy e találkozók jelentősége is túlnő azon, amit az előze­tes közleményekből sejteni lehetne. A mostani tárgyalások előzményeként tavasszal a két or­szág vöröskeresztes szervezetei — tizenkét évi szünet után — Szöulban elvben megállapodtak abban: engedélyezik a koreai háború során szétszakított családok rokonlátogatását. Ez már csak azért is számottevő eredmeny, mert mintegy hatmillió emberről van szó. Az ilyen humanitárius kérdések megoldása mellett nem tétlenkednek a gazdasági szakemberek, sőt a politikusok sem. Panmindzsonban többfordulós tárgyalások után meg­egyeztek egy közös gazdasági munkabizottság létrehozásá­ban, amely a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok koordi­nálására lenne hivatott. Bár sok még a vitatott kérdés — Szöul inkább a saját fogyasztási javainak exportját támo­gatná —, maga a tény azonban reményt keltő. Igaz, nem annyira, hogy ne lássuk tisztán: a politikai közeledési kí­sérletek tartalmilag még meglehetősen távol állnak egy­mástól. A népi Korea következetesen képviselt nézete szerint a tárgyalások végcélja az ország egységének helyreállítása, a délen állomásozó amerikai katonák kivonása. Ehhez szük­séges lenne az észak-koreai—amerikai viszony rendezése, vagyis az 1953-as fegyverszünet felváltása tartós békeszer­ződéssel. Phenjannal ellentétben Szöul — amerikai támoga­tással — csak a kétoldalú viszony normalizálására törek­szik, s még egy észak—déli csúcstalálkozóra is kész lenne. Északon ezt érthető módon az alacsonyabb szintű párbeszéd sikerétől teszik függővé. A sikerre máris lehetőség kínálko­zik az alacsonyabb fórumokon, hiszen a két ország tör­vényhozóinak képviselői már a közeljövőben a tárgyalóasz­talhoz ülnek. Nyilvánvaló, hogy illúzió lenne latolgatni a békés újra­egyesítés lehetséges időpontját, az azonban mindenképpen kedvező, hogy a felek egyre szélesedő fórumokon keresik a megoldást. Ez pedig kedvezően kihathat nem csak a Koreai­félsziget, hanem egész Ázsia békéjére is. Daróczi I,ászló latkozatát, s legalábbis meg kell csillogtatni a siker re­ményét a szocialisták előtt. Mitterrand ugyanakkor az elnök és a kormány közötti jogkör megosztásáról is be­szélt, s kijelentette: az alkot­mány értelmében a kormány irányítja az ország politiká­ját, de az elnök a haderők főparancsnoka, ő hagyja jóvá a nemzetközi szerződéseket és őrködik azok betartása felett. E szavaival ismét arra cél­zott, hogy a jobboldal győ­zelme esetén ellenőrzése alatt kívánja tartani a katonapoli­tika és a külpolitika irányí­tását, míg a többi területet átengedné a jobboldali kor­mánynak. A L’Humanité vezércikké­ben hangsúlyozza: az elnök csak látszólag „helyesbített”, gyakorlatilag, már most elő akarja készíteni a jobboldal­lal folytatandó „társbérletet”, a közte és a jobboldali kor­mány között kialakítandó munkamegosztást. A lap em­lékeztet Georges Márchais- nak, az FKP főtitkárának egy korábbi cikkére. melyben hangsúlyozta: 1986-ban ve­reséget lehet majd mérni a jobboldalra, de csak akkor, ha a franciákat sikerül tömö­ríteni egy olyan új politika támogatására, amely más lesz, mint a jelenlegi kormánypo­litika. Szigorúbb tesz az alkohol forgalmazása a Szovjetunióban Bolívia diktátora. A második helyen a jobbközép jelöltje, a 77 esztendős Victor Paz Es- tenssoro áll, aki eddig kétszer volt Bolívia elnöke. A bolíviai alkotmány értel­mében, ha egyik elnökjelölt sem szerzi meg a szavazatok ötven százalékát, akkor az augusztus 2-án összeülő, új kongresszus választja meg az államfőt a három legtöbb sza­vazatot kapott jelölt közül. í Bár a választásokat meg­előző időszakban több nagy­szabású tiltakozó megmozdu­lás volt az országban, a va­sárnapi szavazás nagyobb' in­cidensek nélkül zajlott le. Másfél hónappal ezelőtt lép­tek életbe a Szovjetunióban a túlzott mértékű alkoholfo­gyasztás visszaszorítása ér­dekében hozott rendelkezések. Ez alatt az idő alatt a rend­őrség mintegy 15 ezer eset­ben volt kénytelen közbelép­ni a szeszes italok kereske­delmi forgalmazására vonat­kozó előírások megsértése mi­att, s 200 személyt büntető­jogilag is felelősségre vontak. Ezt állapítja meg a Pravda hétfői számában Vitalij Fe- dorcsuk, a Szovjetunió bel­ügyminisztere. A június 1-én életbe lépett törvény előírja, hogy üzemek, építkezések, kórházak, ■ pálya­udvarok és repülőterek, kul- túrházak környékén, vala­mint a pihenőparkokban ti­los szeszes italt árusítani. A szerkesztőségbe beérkezett jel­zések alapján a Pravda mun­katársai több helyet is felke­restek, ahol maguk is tapasz­talták az előírások megsérté­sét, s ezt a lap hétfői számá­ban közzé is tették. Felkérésükre fejti ki véle­ményét a belügyminiszter. Fedorcsuk megállapítja, hogy minden egyes étterem, italosbódé mellé nem lehet rendőrt állítani, és erre nincs is szükség: a tilalom és az el­lenőrzés, bármilyen szigorú legyen is az, még nem hozza meg a kívánt eredményt. Ehe­lyett meg kell szüntetni azo­kat az okokat, amelyek a ren­delkezések megsértésére ösz­tönöznek. A jelen esetben az eladók személyes és a keres­kedelem ágazati érdeke is azt diktálja, hogy adjanak el minél több szeszes italt, mi­vel csak így tudják teljesíte­ni, s túlteljesíteni a tervet, amitől a prémium függ. Olyan terveket kell kidolgozni a ke­reskedelem részére, amelyek a szeszes italok forgalmazása nélkül is teljesíthető. Az ország számos területén — mutatott rá a továbbiak­ban a belügyminiszter — el­néző magatartást tanúsíta­nak a rendelkezések megsér­tőivel szemben: Kazahsztán­ban és a Lett SZSZK-ban, a permi, csitai, krasznodari és tyumeni területen. Ideje len­ne megérteni, hogy az alko­holfogyasztás csak kárt okoz, és ezért semmivel sem iga­zolható az elnéző magatartás. A jövőben is szigorúan ügyel­ni fogunk a törvények betar­tására, s senki ne számítson az ellenőrzés lazulására — hangsúlyozta a szovjet belügy­miniszter. (MTI) (MTI) 2 NÓGRÁD - 1985. július 16., kedd Á világűr üzenete Az űrkísérletbén részt vevő kozmonauták 1974 októberé­ben az amerikai Johnson-űrközpontban Stafford és Leonov parancsnokok az űrhajókat összeköti zsilipkamrában. Pontosan tíz esztendeje, 1975. július 15-én két űrhajó felszállásáról is beszámolhat­tak a hírközlő szervek. A szovjet Szojuz—19 fedélzetén Alekszej Leonov és Valerij Kubászov, míg az amerikai Apolló űrrakétában Thomas Stafford, Vance Brandt és Donald Slayton indultak el, hogy Földünktől több száz ki­lométerre űrhajóik összekap­csolásával létrehozzák az el­ső.— s a maga nemében, saj­nos, máig egyedülálló — nem­zetközi űrállomást. A két különböző technika ezred másod percnyi összehan­golásának eredményeként jú­lius 17-én a Szojuz fedélzetén — egymilliárd tv-néző előtt — Stafford és Leonov pa­rancsnokok megejthették tör­ténelmi jelentőségű kozmikus kézfogásukat. Az együttesen végzett közös kísérletek fő feladata az volt, hogy kipró­bálják a mentési lehetősége­ket eltérő szerkezetű és nem­zetiségű űrhajók között. De talán a konkrét feladatoknál is nagyobb volt az esemény politikai kihatása. Megmutat­ta, hogy kölcsönös akarat ese­tén az eltérő társadalmi be­rendezkedésű nagyhatalmak együtt tudnak működni. Akc kor, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet évé­ben a politikusok és a laiku­sok egyaránt reménykedtek, hogy a Szojuz—Apollo kísér­let valóban új utat nyithat a kozmoszban. Sajnos, csalat­kozniuk kellett, hiszen az emberiség csak műló ajándé­kot kapott. Az Egyesült Államok, mind­inkább eltávolodva az együtt­működés eszméjétől, a kato­nai .célú kutatásokra összpon­tosít. A Szovjetunió ugyanak­kor az utóbbi évtizedek so­rán is bizonyította: űrkutatá­sai a béke ügyét szolgálják, azt. hogy a világűrt megkí­méljék a fegyverkezéstől. Ele­gendő az Interkozmosz-prog- ramra emlékezni, amelynek keretében magyar űrhajós is eljutott a világűrbe. Most, az őszi Gorbacsov— Reagan találkozó bejelentésé­vel halvány reménysugár mu­tatkozik a két nagyhatalom .viszonyának javulására, s ez­zel együtt arra, hogy talán nem kell újabb tíz évet vár­ni a következő szovjet—ame­rikai űrrepülésre.- dl - 1 Katonatiszteket ítéltek el Pakisztánban Különböző időtartamú kény­szermunkára ítéltek vasár­nap Pakisztánban hét katona­tisztet — közölte az APP, az ázsiai ország állami hírügy­nöksége. Az ítéletek tíz évtől életfogytiglanig terjednek. A hét tisztet azzal vádol-, ták, hogy összeesküvést szőt­tek kiemelkedő személyiségek meggyilkolására, fontos be­rendezések felrobbantására és a közrend megbontására. Mint a perben elhangzott, az egyik személy, akinek meggyilkolá­sát tervezték, maga az elnök, Ziaul Hak volt. A pakisztáni hírügynökség közleménye szerint az elítél­tek egy Nyugat-Európában te­vékenykedő kormányellenes szervezettel álltak kapcsolat­ban. E szervezet nyilvánvaló­an, az Al-Zulfikar, amelyet Zulfikar Ali Bhutto volt pa­kisztáni elnök két fia alapí­tott. Bhuttót a jelenlegi el­nök 1977-ben államcsínnyel megbuktatta, majd két évvel később bírói ítéletiéi kivégez­tette. A jelek szerint az Al-Zul­fikar szervezetnek sikerült megnyernie magának több elé­gedetlen tisztet a fegyveres erők kötelékéből. Az összeesküvést a hatósá­gok tavaly januárban fedték föl. 'MTI) , i Shultz bírálja Új-Zélandot George Shultz amerikai külügyminiszter hétfőn meg­kezdte tárgyalásait ausztrál kollégájával, William Hayden- nel. Megbeszéléseik közép­pontjában a csendes-óceáni biztonsági szerződés, az AN- ZUS jövője áll. Shultz — Wellington köz­vetlen megnevezése nélkül — élesen bírálta az új-zélandi kormány döntését, amellyel kitiltotta vizeiről az atom­fegyverrel felszerelt, vagy atommeghajtású amerikai ha­dihajókat. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents