Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-12 / 136. szám

Gjltök a UEGYiPSZER ben

„Jött egy ötlet, és...”

A VEGYÉPSZER salgótarjáni gyára a nagyvállalat egyik legnagyobb készülékgyártója. Vegyipari gépeken, berendezéseken kívül gyártanak itt olaj- és gázmérőket, sörerjesztő tartályokat is. Felkészült és nagy szakmai tapasztalatot szerzett munkásai szívesen látott — és jól fizetett — „vendégei” az NSZK-beli készülékgyáraknak. Tavalyi nyeresége nyolcvanmillió forint volt. Az újítőmozgalomban is szép — és hasznos — eredményeket értek el.

Megújhodé külkereskedelmünk

~ Tavaly harminc újítási tervezetet nyújtottak be. A szak- vélemények alapján tizennyolc volt elfogadható, már hasznosítottunk is tizenötöt. Az újítások révén megtakarítottunk öt- millió-négyszázhatvanezer forintot. Az újítóknak kifizettünk kétszáznyolcvanezret — idézi az imponáló adatokat Ispán Bertalan újítási felelős.

— Hogyan ösztönzik újításokra a dolgozókat?

— A vállalati újítási szabályzat kiegészítéseként minden évben készítünk egy feladattervet, ebben azokat a gyáron belüli területeket vesa- szük számba, ahol számítunk az emberek ötleteire, javaslataira. A legfontosabb szempont az anyag- és az energiatakarékosság. Természetesen a tervben nem szereplő technológiai folyamatokat érintő javaslatokat is elfogadjuk. Azt hiszem, az újítási díj sem maradhat ki az ösztönzők sorából. Ez a megtakarítás öt százaléka.

— Hogyan születik az újítás, miért lesz valaki újító? — ezt a kérdést már az „illetékeseknek” tettem fel.

— Igaz, a pénz sem mellékes, de arra az elején aligha számíthat az ember — vélekedik Danyi Attila többszörös újító, legutóbb egy negyedmillió forintot megtakarító csapat tagja. — Kaptunk egy új feladatot, aminek az elvégzésére elég kevés idő állt rendelkezésre. Összedugtuk a

fejünket, jött egy ötlet. ami aztán többször módosult, végül sikerült a művelet idejét jelentősen csökkenteni.

— Nehéz is volt, sokáig is tartott, a hőcserélők összeszerelésé. A csoportom munkáját, no meg a sajátomat köny- nyítette meg az a módszer, ami az eszembe jutott — teszi hozzá Mikus József, az NSZK-t is megjárt csoportvezető.

— Nem bírtak a gépek a vastag, nyolcas lemezzel. Először a szerszámokon próbáltam változtatni, de az nem ment, hát elgondolkodtam, hogy kell-e egyáltalán olyan vastag; lemez. A számítások igazolták, hogy adott esetben fölösleges — Rozgonyi Ferenc szavaiból nem derül ki, hogy gondolkodása révén több vagon anyagot takarítottak meg és a gyártási folyamat is jelentősen lerövidült.

— Ezek szerint egyszerű a dolog. Támad valakinek egy ötlete, leírja, elfogadják, és az újító mehet is a pénztárba

— próbálom provokálni Danyi Attilát.

— Nem egészen — derül a göndör hajú fiatalember. — Tényleg az ötlet a legfontosabb, de az csak a kezdet. Hosszú folyamat, mire abból

— többszöri módosítás, kipróbálás után — tervezet lesz. Akkor a szakértők elé kerül, akik nem csak arról döntenek, hógy jó-e az eljárás, hanem arról is, hogy újítás-e egyáltalán. Ez azért, is érdekes, mert kikérik annak a véleményét, aki az előző eljárást jóváhagyta. Igaz, ebből még nem volt probléma, ezért még nem utasítottak el egy tervezetet sem.

— Ha már itt tartunk, vannak-e ellendrukkerek? Ezt a „testhezálló” kérdést Rozgonyi Ferencnek tettem fel, aki valószínűleg a gyár legmagasabb embere, és ő kapta az egyik legmagasabb újítási díjat is.

— Senki nem akadályozza a másikat. Azt nem állítom, hogy mindenki együtt örül a sikeres újítóval, de az irigykedés sem jellemző.

— No, és a pénz? Sok, vagy kevés az öt százalék?

— Ahogy vesszük — mondja Ispán Bertalan. — Így első hallásra nem tűnhet soknak, de például másfél millió — volt ilyen megtakarítás — öt százaléka már nem kis pénz. Viszont, mivel a legtöbb újítás csapatmunka eredménye, nem hiszem, hogy túl nagy gondot okozna az egy embernek jutó összeg elköltése. ,

— Mire költötte Rozgonyi Ferenc a viszonylag nagyobb summát?

— Három részletben fizették ki — no nem azért, mintha egyszerre nem tudtam volna hazavinni —, az elsőből vettünk egy automata mosógépet az új házunkba. A többit félretettük, nőnek a gyerekek, szeretnénk a ..kispolszkit” nagyobbra cserélni.

Az utolsó kérdésre, hogy vannak-e újabb ötleteik, amikből újítás születhet, Mikus József és Rozgonyi Ferenc csak ahnyit mondott: majd meglátjuk. Danyi Attila már töri valamin a fejét, de nem nyilatkozik:

— Korai lenne még, majd megbeszéljük a kollégákkal. Talán lesz belőle valami.

Molnár László

Az utóbbi esztendőkben a magyar gazdaság reformjai ellenére is fölöttébb kapaszkodniuk kellett külkereskedőinknek. A világpiacon ugyanis nem történt lényeges javulás, s a magyar áruknak minden eddiginél több korlátozó és protekcionista intézkedéssel, vámmal kell szembenéznie. Ugyanakkor sok termékünk gyártója még mindig adós'maradt a világ- színvonallal. Még a határainkon belül is rengeteg konkurense támadt a külkereskedelmi cégeknek, hiszen ma már az a ritkább, ha egy vállalatnak, gyárnak, szövetkezetnek nincs önálló vagy legalábbis eseti exportjoga.

A hagyományos, jó kiépített nemzetközi kapcsolatok persze kamatoznak. S azt már megtanulták külkereskedőink, hogy egyetlen piacról sem szabad kivonulni, ahova egyszer már sikerült betörni. A Transelektro például a minap egy dél-amerikai országból kapott megrendelést, s bár oda már 15 esztendeje nem szállított, a kapcsolatokat fenntartotta. És ezek a külképviseletek segítik a cégeket, hogy ne veszítsék el itthoni partnereiket. Egy alkalmi felmérésből kiderült, hogy hiába kap egy vállalat önálló exportjogot, többnyire nem szakítja meg kapcsolatát a külkereskedelmi céggel, cégekkel. Exportjogát inkább arra használja, hogy egy új terméket adjon el külföldre, vagy ahogy például az Ikarus tesz: az autóbuszrészegységek szállítását lendíti fel. Persze mindez kevés volna. Az új időket a közös vállalatok jelzik. A Chemo—Caola vagy a Grabo— Chem többek között azt a nemes törekvést szolgálja, hogy a külkereskedő és a gyártó közös kockázatot vállalva, szövetkezik új piacok meghódítására.

A régebbi időkben még meglehetősen válogatósak voltak külkereskedőink. Minden cégnek megvolt a maga felségterülete, s azontúl nem

nagyon barangoltak, pedig olykor kiváló alkalmuk lett volna. Szerencsére ma már nem jellemző az efféle arisztokratizmus, s ha. a párhuza- - mos export miatt néha támadnak is viták, azt a többség elismeri, hogy még mindig több .az előnye, mint a hátránya. Természetesen az senkinek sem hasznos, ha a külföldi megrendelő két magyar céget versenyeztet, de ezen is lehet segíteni. Ha például egymást pontosan informálják, s nem kijátszani próbálják a másikat.

A külföldi tárgyalásokon egyébként a magyar cégek gyakran hátránnyal indulnak, hiszen nem tudnak hasonló kedvezményes hiteleket ajánlani, mint más, tőkeerős cégek. Márpedig a fejlődő országokban másképp nehéz boldogulni. Versenyben maradni leginkább akkor képe-, sek, ha olyan ' szolgáltatásokat is ajánlanak, amit mások nem kínálnak. Három külkereskedelmi vállalatunk foglalkozik például az oktatási intézmények exportjával. Az iskolák bizony nem olcsók, s a vásárlóik többsége fejlődő ország, amelyek mostanában fizetési nehézségekkel küszködnek. Igaz, az oktatásra nem sajnálják a pénzt, ha jól felszerelt iskolát, tanműhelyt, laboratóriumot vehetnek. A magyar cégek pedig még többet ajánlanak! Elkészítik a tanmenetet, sőt még tanárokat is küldenek.

Ha egy magyar cég nem tud nagyobb hitelt nyújtani, akkor a kevésbé gazdag országok gyakran csereárut kínálnak. Régebben azt jobbára éppúgy visszautasították külkereskedőink, mint azt a lehetőséget, hogy egy erőműveket exportáló cég fagyasztott disznófejet is exportáljon. Ma már azonban minden üzletet jól meg kell fontolni. s a tárgyalások gyakran sikerre vezetnek. Természetes, ' azért a rugalmasságnak is van határa. Mert, ha például egy tízmillió dolláros iskoláért naranccsal akarí nak fizetni, s ^ hazai piac már telített, akkor meggondolandó az üzlet, hiszen eny- nyi narancsot aligha lehet másutt tisztes haszonnal értékesíteni.

Évek óta lehet külföldi cégekkel vegyes vállalatot alapítani, de meglehetősen kevésről tudunk idáig. Mostanában mintha több alakulna, s ez mindenképpen a vállalkozókészséget bizonyítja,

Különösen örvendetes, hogy több vegyes vállalat, a legkorszerűbb technika gyártására alakult. A magyar iparnak ugyanis nagy szüksége van azokra a korszerű gépekre, eljárásokra, amelyek biztosítják, hogy ne nagyon maradjunk el a világszínvonaltól. A kooperáció sem ment ki még a divatból, s mert a külkereskedelmi cégeink nemcsak exportálnak, hanem importálnak >s, gyakran az utóbbi tevékenységük kínálja az ötletet.

Magyarországon új vállalati formának ígérkezik a kereskedőház; ami például Japánban már kiválóan bevált. A magyar kereskedőház persze egy kicsit más lesz. Ä Transelektro már több mint egy esztendeje tárgyal a kereskedőház megalapításáról, s a kérelem jelenleg a hivatalokat járja. Talán az esztendő végére már meglesz az első magyar kereskedőház. Természetesen nagyon sok múlik azon, hogy mennyi tőkével kezdheti majd tevékenységét, hiszen ahhoz, hogy a kutatásban, fejlesztésben, gyártásban és szállításban saját érdekeltséget szerezzenek, tőkére, és nem is kevésre van szükség. Többek között műszaki fejlesztési alapot is kívánnak létre hozni, hogy új termékek tervezését, gyár- tágat is segíthessék. E rendhagyó kísérlet bizonyára sok : tanulsággal szolgál majd, s talán egyik leghatásosabb eszköze lesz az ipar, a kereskedelem és egyáltalán a magyar gazdaság fejlődésének.

D. L.

Veszprémi

eljárások

Frankfurtban

i

Nyolc új eljárás ismertetésére hívta meg a veszprémi kutatóintézetek szakembereit s vegyipari műveletek, eljárások. berendezések, évi hagyományos frankfurti seregszemléjére — az ACHEMA-ra — a Nyugatnémet Vegyészmérnökök Szövetsége. A nemzetközi szakmai rendezvényre —. amely június 9—15-ig tart —. már elküldték azokat az eszközöket, tablókat, maketteket, amelyek jól illusztrálják majd az MTA Műszaki Kémiai Kutatóintézet, a Veszprémi Vegyipari Egyetem, valamint a Magyar Ásványolajéi Földgázkísérleti Intézet legújabb kutatási eredményeit. A Műszaki Kémiai Kutató- intézet szakemberei bemutatják többek között az úgynevezett statikus keverőberen- dezést és eljárást, amellyel a különböző szilárd anyagokat lehet rendkívül egyenletesen elosztani, így alkalmas például a gyógyszeriparban a hatóanyagok bekeverésére is. Ismertetik a gyenge minőségű bauxit feldolgozására vonatkozóan kutatási eredményeiket, bemutatják, bepárló eljárásukat, amely biológiai károsodás nélkül sűríti például a gyümölcsleveket. Előadást tartanak füstgáztisztítási módszerükről is. A Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet víztisztító berendezésével. a számítógépes folyamatelemzéssel kapcsolatos kutatásaival, a Veszprémi Vegyipari Egyetem pedig a levegő nitrogéntartalmának dúsítását szolgaló energiatakarékos szétválasztó eljárásával szerepel az ACHEMA-n. (MTI)

A KSH Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat salgótarjáni számítóközpontjában korszerű R—22-es , számítógéppel elégítik ki a megye vállalatainak, intézményeinek számítástechnikai igényeit. A képen Palócz Melinda és Bóka Henriette a Consol írógépen megjelent információt ellenőrzi.

— Bábel —

„JSszíton" az űrkutatásban

Két éve kering földkörüli pályán az „Asztron” automatikus csillagvizsgáló. (Legnagyobb távolsága a Földtől 200 ezer kilométer.) Berendezései között szerepel az eddigi legnagyobb űrteleszkóp és röntgensugárzás-mérő. Az „Aszt- rón” adatait a krími és bjuro- káni csillagvizsgáló, valamint a marseilles-i űfcsillagászati laboratórium dolgozza fel. Működési ideje alatt az állomás a Földtől több száz fényévnyire található 170 csillagot, galaxist és gázködöt vizsgált. Egy sor csillag esetében óriási mennyiségű (a Napét több mint százszorosán meghaladó) ólom, wolfram, urán és tórium volt kimutatható, ami igen fontos tényező a világmindenség fejlődésének megértése szempontjából. A galaxisok esetében olyan mértékű ultraibolya sugárzás volt észlelhető, amely egyértelműen, új csillagkepzödési folyamatokra utal.

A rádiócsillagászat

A csillagászat előtt igen szerteágazó feladatok állnak: az égitesteik helyzetének és Földről látszó mozgásának meghatározása, a világegyetem szerkezetének 'kutatása, az égitestek keletkezésének, fejlődéseinek és fizikai felépítésének vizsgálata. Ezen feladatok megoldását újabban a csillagászat két fiatal ága: a rádió- és radarcsillagászat segíti.

A rádiócsillagászat alapelvévé az a jelentős felfedezés vált, hogy a csillagok nemcsak szemmel látható elektromágneses sugárzást — fényt — küldenek felénk. hanem annál sokkal nagyobb, illetve kisebb frekvenciájú sugarakat ifi. A csillagokról érkező rádióhullámokat' felfogó teleszkópok a rádiótávcsövek. Alapvető feladataikban hasonlítanak az optikai távcsövekhez: nagy felületen össze kell gyűj- teniük a beérkező rádiósugárzást, s szét kell választaniuk az égbolton közel fekvő rádióforrásokat.

A rádiótávcsövek jóval nagyobbak az optikai teleszkópoknál, s viszonylag nagy gyűjtőfelületük fokozott érzékenység elérését teszi .lehetővé A rádiótávcsövek hatalmas parabolaantennáinak átmérője azonban nem növelhető tetszés szerint, inert saját súlyuk alatt ö$szeroppannának. Legújabban már két vagy több antennát kapcsolnak ösz- 6ze, és az általuk észlelt jelek összekombinálásával a fényképhez hasonló rádióképeket kapnak a világűr távoli objektumairól.

A rádiótávcsövek megnövekedett érzékenységük folytán •nagyobb térrészt tekinthetnek át, mint optikai társaik. A rád iócsillagászati megfigyelések segítségéve! számos intenzív extragalaikiti'kus rádióforrás (tejútrendszeren kívüli csiliagok) létezését állapították meg, megismerték a pontszerűnek tűnő. ám hihetetlenül nagy energiákat kisugárzó rádiógalaxisokat; a kvazáro- kat, feltérképezték az atomóra pontosságával vetekedő rádióforrásokat, a pulzárokat

is- _

CNC-vezérléssel a Ganzban

Jó munka, becsvágyból!

— A főmérnök azt mondta, ön áz, aki a legügyesebben bánik a géppel. Egyetért vele?

— Lehet, hogy jobban átlátom a dolgokat, — mondja, mellőzve , az álszerénységet Hegedűs István, a Ganz- MÁVAG mátraterenyei gyáregységének marósa.

A huszonkilenc esztendős fiatalember már másfél évtizede keresi kenyerét az üzemben. Megbízhatóan termelt különböző forgácsológépeken. Most — többedma- gával — egy ultramodern portálmarót kapott munkaeszközül. A gyár ötvenmilliós befektetéssel állított lel. CNC- vezérlésű berendezéseket. Hegedűs portálmaróját a Csepel Művek egyedi gyártmányként adta el a Ganznak.

— Ennél sokkal modernebb gép ebben a fajtában nemigen van — csóválja a fejét a fiatalember, s társai is egyetértenek vele. — Ez legalábbis megközelíti a világ- színvonalat.

Milyen. ,kárt okozhatna a figyelmetlen gépkezelő? — vetődik fel az ilyenkor szokásos kérdés. „Hatalmasat” — hangzik az egyszerű válasz. Nemcsak az értékes gép menne tönkre, hanem a Ganzban jellemző terjedelmes munkadarab is. Nem beszélve a balesetről, amit a fémtörés okozhat. De Hegedűsek nem jönnek zavarba: otthonosan kezelik a nívós technikát.

— CNC-tanfolyamra jártunk pár hónapig, de igazából a gyakorlatban lehet ezt megtanulni — részletezi a marós. — A gépkönyv kéznél van; otthon is tanulmányoztam egy ideig. Programozni pedig külön bejártam, amíg belejöttem. A körívek programozása bonyolult.

Hegedűs édesapja bányász volt. Nem mondható el tehát, hogy a szülői házból hozta a technikai fogékonyságot.

— Az ő idejében még egyszerű bányagépek voltak — meséli a -fiú. — Legfeljebb két gomb volt rajtűk: a bekapcsoláshoz, meg a kikapcsoláshoz, hogy benyomják. Csodálkozott is apám, amikor először üzemben járt: „Milyen nagy gépek vannak ott!” — mondta. Én úgy érzem, hogy elég nagy cél lehet az életemben, hogy ilyen korszerű gépen dolgozzak. Méghozzá jól, mert van az emberben becsvágy!

— Ugyanez a becsvágy továbbtanulásra serkenti-e?

— Sok a munka. És sokan tanulnak most itt. Ha én is elmegyek iskolába, ki dolgozik?

M. P. 1 tóp: báb— 1

NÖGRAD - 1985. június 12„ szerda $