Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-10 / 134. szám
! „ Hétfői magazin... n Hétfői magazin... n Hétfői magazin... „ ismerőstől ismerősig Jön a mesélő néni Mutasd a könyvedet, megmondom ki vagy! — hallom még ma is középiskolai ma- gvrtanáromat. Vajon dll-e e~ a könyvtárosokra is? — k deztem Túrái Cábornét, a salgótarjáni gyermekkönyvtár dolgozóját. — A könyvszakmában dol- gozókra érvényes csak igazán! Minden ember érdeklődését. kultúráját, sőt jellemét is meg lehet tudni, ha végignézünk könyvespolcán. .A könyvtárak ilyen megmérettetése már nem ilyen egyértelmű, mert a jó könyvtár az, ahol sokféle és sok könyv található, ugyanakkor nemcsak kölcsönzéssel foglalkozik. — Hanem? — Író-olvasó találkozókat, közös zenehallgatásokat, csoportfoglalkozásokat szerveznek. Nálunk ez mind fellelhető. Nagyon érdekes zene- történeti délutánjaink vannak, Marscholko Zsolt, zenei könyvtáros vezetésével. — Ügy tudom, hogy ide óvodások is járnak. — Rendkívül fontosnak tartom, hogy a hat éven aluliak is látogassák a könyvtárat! A könyv szeretetét minél korábban meg kell tanítani a gyerekekkel. Az óvodáskorúak általában csoportosan jönnek és ilyenkor mindig igyekszünk nagyon érdekes foglalkozásokat tartani. A legutóbbi alkalommal például a színekről volt szó, az alapszínek és kevertszí- nek kapcsolatáról. — Nem volt ez egy kicsit korai? Mi felső tagozatos diákok voltunk, amikor a színek összetételéről tanultunk. — A mai gyerekekhez rendkívül sok információ jut el, korán meg kell kezdeni az oktatást! — Mennyi olvasója van a könyvtárnak? — Ezerhétszáz körül mozog a tagok létszáma. Óvodáskortól az általános iskola befejezéséig járnak ide a gyerekek. A nyolcadik osztályt elvégzett nebulókat át kell irányítanunk a megyei könyvtárba. De jó néhány példa van rá, hogy utána is minket keresnek fel a hűségesebbek. — Ön szokott könyvet vásárolni? — Rengeteget! Mondják is a gyerekeim örömmel, amikor hazaviszem. „Anya, te már megint könyvet vettél!” — Hány gyereke van? — Három és egy unokám. Az idősebb lányom, ugyanis már asszony, és neki is van egy tündén kislánya — húzta ki magát büszkén és elővette családja fényképeit. — Lehet egy könyvtárosnak kedvenc Írója, költője? — Természetesen. Radnóti Miklóst és Szabó Lörincel szeretem a legjobban. Rajongok a gyermekversekért. Zelk Zoltánt, Weöres Sándort rengeteget szavaltam különböző ünnepségeken és a kórház gyermekosztályán, de ennek is érdekes története van. A kisebbik lányom kórházba került. Otthon megszokta, hogy mindennap olvasok neki mesét, ezért bejártam hozzá délutánonként. Amikor elkezdtem olvasni, verselni, odasereglet- tek a gyerekek és hallgatták. Nagyon szerették a mesedélutánokat. Amikor meggyógyult a lányom és hazavittem, én továbbra is jártam a gyerekkórtermeket. ahol én voltam a mesélő néni. Három évig csináltam,, aztán a különböző elfoglaltságaim miatt abba kellett hagynom. Hiányzik a mai napig. De továbbra is sokat vagyok gyerekek előtt. — Szeret szerepelni? — Nagyon! Színésznő akartam lenni. Fiatal lány koromban pedig diákszínjátszó voltam. A leajobban akkor is a gyermekközönséget szerettem. — Egy kérdésem maradt még: kiről olvasna a legközelebbi „Ismerőstől ismerősig” rovatban? — A fiam középiskolás. Testnevelő tanár szeretne lenni. Ilyen pedagógusról szívesen olvasnék. V. M. Szabadidő-központ Rétságon Szabadidő- központot létesítenek Rétságon a tanács és a KISZ, más szervezetek, testületek támogatásával. A létesítmények kivitelezéséhez — amelyek közt lesz nyári erdei tornapálya, teniszpálya, tekepálya, lőtér, szabadtéri színpad. a téli sportok űzéséhez pedig sípálya, ródlipálya, biatlon- pálya és jégpálya —, már hozzáláttak. Az összesen mintegy tízmillió- forint értékű munka legalább felét a nagyközség lakossága társadalmi munkában végzi el, a fennmaradó költségek fedezésére a helyi KISZ-szervezet, az MHSZ és mindenekelőtt a rétsági tanács vállalkozik. A rétsági szabadidő-központot szakaszosan, a nyolcvanas évtized végére alakítják ki. Nemzetközi finnugor kongresszus Az 1985 júliusában Sziktiv- karban, a Komi ASZSZK fővárosában megrendezendő VI nemzetközi finnugor kongresz- szuson nyelvészeti, néprajzi, régészeti és irodalomtörténeti problémákat fognak megvitatni. 21 ország jelentette be részvételét a kongresszus munkájába. Közöttük Magyarország és Finnország, a konferenciák állandó résztvevői, rajtuk kívül Anglia, Hollandia. Dánia, Norvégia. Francia- ország. az NSZK . és több szocialista ország is. Nem véletlenül esett a választás Szik ti vitaira. A mai komik, permjakok. az udmur- tok az időszámításunk előtti első évezredben a mai autonóm köztársaság területén éltek és szoros kapcsolatot tartottak fenn a baltikumi finnekkel. a lappokkal, marikkal az obi-ugor törzsekkel, az oroszokkal és németekkel. A finnugor kongresszusokat 5 évenként rendezik. Az elsőt 25 évvel ezelőtt Budapesten tartották. Javult az építőanyag-ellátás. A TÜZÉP 204-es salgótarjáni építőanyag-telepén is folyamatosan vásárolhatják meg az építkezők a ' szükséges termékeket. Májusban 9,6 millió forint értékű árut forgalmaztak a telepen. — bp —■ •■■ni mini ......iiiiiiimmiiiiiiiimmmiimiiiimmmimmmiiiimiiminmiimimimiiiimniiiimmiimmiiiiiiiiiiimmiMmiiimiiiiiiiiimiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimi...... H ogy aztán mikor szedik az epret — reggel a hűssel, vagy inkább délután az egyéb munkából hazatérve; ezen elvitatkozhat a városi ember, ha déltájban jut ideje arra, hogy epernézőbe menjen Drégely- palánkra. Ez amolyan városi duma. Az epret szedik. Mindig, amikortól lehet és most már, hogy bejött egy kis meleg is a sok víz után, nem csak lehet, de kell is szedni, minél többet annál jobb! Mert a túlérés nem csak az epernek, a termesztőnek is ellensége. Gyorsan puhul. bar- nul az érettje, ami már a nedves földhöz közel várja a szedőt. Palánk határában a zabai dűlőhöz vezető földutat a korai szedés idejére kicsit rendbe kapták^ Elegyengették a géppel, most aztán a palánki- ak tolják rajta a csehszlovák kétkerekűt meg a saját kis kocsiféléket, kinek mi jutott szállítóeszközből. Mert aki teheti, kocsival hajt a közösen művelt földhöz. Viszik tucatszám a faládát, amit majd keservesen nehéz görnyedezéssel megszed a család. A helybéli szövetkezet kiadta a sorokat a vállalkozóknak, felvállalhatott bárki annyit, amennyit elbír, azt aztán végig megműveli Eper és verejték ára. S az eperszedést gépesíteni nem lehet. Három évet bír a növény, akkor beszántják és újabb palárntázott részre térnek át, most is van egy nagy (vagy több) palántázott tábla, s itt a zabai dűlőben sem minden eperföld egyforma idős. Hogy aztán mindig lesz-e, aki az eperre ráhajol hátában a hétágú nappal? ezt nem tudom, de szeretném elhinni, hogy lesz. Lesz, ha megéri. Mert csupán a földszeretet a következő nemzedéknek nem jelent annyit, mint azoknak az öregeknek, akik ugyanúgy itt hajladoznak, görnyednek naphosszat, mint régen. Délutánra itt a' legnagyobb keletje az üres ládáknak van! Aki régen kint van és sokat szedett, el-elkér egyet-egyet azoktól, akik már a lehanyatló nappal érkeztek idejük szerint egy kis szedésre. Állok még a föld szélén, jönnek az assszonyoik, az üres kocsikkal (egyet már fordultak) az átvevőtől, várnom kell még a visszaindulásig, hál, nu tagadás, furcsán érzem magam. Előttem á rengeteg eper, a görnyedő ember- bokrok. a nagy munka, emitt a sorból kiáll egy fialalasz- szony és a gyomrát nyomogatja, fájhat nagyon, de nem az epertől, a görnyedéstől. „Azért jobb a málna, mert az magasabb, állva lehet szedni” kiáltja valaki a hatodik sorban szedőnek. Régen nézegetem a sor szélén azt az öklömnyi szemet, amit elhagyott a sorsa. Valahogy nem akaródzlk leszakítani. Kit károsítok meg vele? Nincs ára egy szem epernek? Látom, hogy van itt kint a földön is, nem csak a piacon. „Nemhogy eprezne! Szedjen csak, kóstolja meg...!’’ mondja egy nagycsontú, félig népviseletes. kékkendős középkorú palánki menyecske, amint eltolja előttem a kocsiját és még visszanéz nevetve, hogy szót fogadok-e? Megköszönöm, leveszem, beleharapok, de tudom, semmit nem tettem érte. T. Pataki László Vakáció K isebbik fiam közölte velem, melyik lesz az a nap, amikor felírhatják krétával az iskolai táblára: CIÓ. Onnantól fogva megkezdődik a visszaszámlálás, s naponta egy betűvel több kerül a szótöredék elé az osztály táblájára, míg kitörő örömmel felróhatják az áhított szabadságot jelképező szót: VAKÁCIÓ! Nehezen telnek a kisdiák számára a tanév utolsó napjai. A jó idő beköszöntével mór tele vannak tervekkel - mondanom sem kell, ezek nem kimondottan a tananyaghoz kapcsolódnak s ezernyi játék csalja ki őket a szabadba. A tanító néni pedig pedagógus legyen a talpán, ha ellen tud állni a lurkók könyörgésének: most ne tanuljunk, menjünk inköpb focizni I S, bizony, ahogy közeleg az annyira vágyott vakáció, aprónként növekszik a gyerekekre leselkedő veszély is. A minap kerékpározó kislányt ütött el egy autó Salgótarján egyik központi utcáján. Szerencsére nem volt komoly a baj, a lányka a vállát fájlalta, az autó inkább csak kilökte őt a nyeregből. A bicikli még jódarabig ott hevert az út közepén, s a lassító gépkocsik ablakaiból rémült szempárak tapadtak ró: vajon nem ismerős-e az a kerékpár? A közelben játszadozó gyerekek úgy látták, a kislány nem jelezte, hogy be akar fordulni az úton. Mert a gyerek már csak olyan, hogy hirtelen-váratlan döntéseiben vajmi keveset mérlegel, eszébe sem jutnak a következmények. Nem érzi a veszélyt, s biztonságtudatában még szilárdabban meg van győződve airól, amiről egyébként sok felnőtt is, hogy őt nem érheti baj. Hiányos tapasztalatai révén a felnőttszó intését gyakran csak amolyan tűrni-hallgatni köteles prédikációnak véli, s a figyelmeztető intés végeztével fékjeitől is szabadul. Nekünk, felnőtteknek kell hát pótolni a gyermeki figyelem hiányait. Vigyázzunk rájuk jobban, törődjünk velük többet a nyári hónapokban, mint talán egyébkor tesszük. Tudnunk kell, hogy a szabadsággal való okos élni tudást teljességgel csak a felnőttektől követelhetjük meg, a' gyerekeknek éjihez segítségre van szüksége'.' Hívogat már a strandok, a tavak vize. Milyen jó is volna, ha ezen a nyáron nem kellene „vízihalál” címmel tragédiákról tudósító írásokat olvasni az újságokban! S, vajon tehetünk-e valamit azért, hogy így legyen? Nagyon is sokat! Például azt, hogy nem várunk a rendőrökre, hogy kiparancsolják a tiltott helyen fürdő gyerekeket a vízből. Meglehet, hogy mire az egyenruhás szolgálat- tevő odaér, már késő lesz. Aztán valamennyi autóstól elvárható annyi, hogy a szokottnál is óvatosabban, körültekintőbben hajtson, figyelve az út mentén labdázó, futkosó apróságokra. Hiszen tudjuk: ha a labda kigurul az útra, egy-kettőre ott terem gazdája is. Ne sajnáljuk hát a perceket, lassítsunk! I dén is, mint- annyi nyáron már, megszaporodnak az utcán kódorgó kulcsos gyerekek. Miközben unatkozva ténferegnek, szinte észrevétlenül engedik közelükbe a veszélyt. Ök ezt nem tudják, de nekünk tudnunk kell - akkor is, ha akkor éppen saját csemeténk nincs köztük. Legyen a napot egye. dűl töltő gyereknek is elfoglaltsága, ésszerű időbeosztása, hogy ne csak ennyit tudjon elmondani szeptemberben a nyári vakációról: csavarogtam egy jót... Sz. M. 1 NÓGRÁD - 1985. június 10., hétfő * Levél fái* a Prónay kastély ban Levéltár céljára alakítják át a XVIII. században épített ka- rancskeszi műemlék Prónay- kastélyt. Az Országos Műemléki Felügyelőség iránymutatása és előírásai szerint elkészített tervek megvalósítására hatmillió forintot áldoz a Nógrád Megyei Tanács. Az épületben iratokat és dokumentumokat tároló helyiségeket alakítanak ki, mindenekelőtt a járási tanácsok megszűntével a megyei levéltárba zúduló anj^a- gok megőrzése és feldolgozása céljából. Az átalakítás elsí üteme jövő év júniusában befejeződik. A következő felad a a tetőtér beépítése lesz, minek során kutatóhelyiségeke és vendégszobákat alakítana! ki. Hol vannak innen még az eperfagylaltok, az eperkrémeK, amit kényes mai dámácskák fogyasztanak jégbehűtött habbal valahol a Duna partján az Intercontinental teraszán? Hol van még innen az epertorta, amit a nyári esküvőre süt majd a Gundel szakácsa- cukrásza? Eperben él ma egész Palánk. Minden kis szabad időt az eperföld visz el, eperprogramote kötik le az embereket, szedni kell, mert a földön nem maradhat, minden szeme kincset ér. De legalábbis pénzt, amiből élni, lakni, utazni, öltözködni, tanulni, nősülni és férjhezmen- ni akarhat az, aki nem sajnálja a verejtékét. „Jó, jó! Te sem az üzemiből. innen építetted a házad...” mondja valaki a másiknak a fedett átvevőhelyen már a hűvösben. Igaz, a piac megfizeti ezt a munkát, de az gmberi izzadságnak egyre nagyobb lesz az egészen a szedésig, amikor be érik szó szerint a munka gyű mölcse. Szedi mindenki. Szedik min denkor. A palánki eper ak kora, mint egy kisebbfajt tyúktojás, az ízét a föld adj; és a cukortartalom. Szépnél mutatkozik az idei eper, s hi ába tudom urbánus lélekke hogy majd én megadom a árát otthon a piacon — tisz telettel (talán a paraszti ősöl súgnak ilyenkor) nézem a ve rejtekező emberarcokat a ren geteg eperbokor felett. Inner a magasfeszültséget szállító é éppen a földút felett húzód villanyvezetékek alól nézv- őket, csak a hátukat látom szemtől szembe már csak ak kor kerülök velük — mindéi korosztály és minden foglal kozás képviselve van —. ami kor a föld végéből, a kiser dótól visszafordulnak és ki hozzák a piros halmokat ládákba. Pirosabbak az eper néL
