Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-10 / 134. szám

PAsztó fi várost szolgáló teendők A település arculata, ellátá­sának színvonala is jelezze a városi rangot — az ezt szol­gáié teendőkről igen sok szó esett a tavaly városi címet kapott - Pásztón, s ezt forgal­mazták meg a negyven ta­nácstagi választókerület je­löltjei is. Szombatom a kilen­ces szavazókor a Nógrádi Sándor-lakótelep óvodájában működött, itt találkoztunk Szalay Lászlóval, a Salgótar­jáni Ruhagyár jobbágyi tele­pének dolgozójával. A 47 éves vá laisztópolgá r mindenek el ő 11 az országos listáiról nyilvání­tott véleményt: — Nekem határozottan tet­szik, mert tükrözi a társada­lom összetételét. Még sporttal foglalkozó vezető is van a je­löltek között, s ez nekem azért fontos, mert jelentős szerepet tölt be életemben a sport. Szalay László alapos ember benyomását kelti, erre vall a jelöltekről vallott véleménye is. — Most jobban kell figyel­ni,, súlya van a szónák, a ceruzát fogó kéznek. A képvi­selőjelöltek egyikét ismertem személyesen, a másikról pedig érdeklődtem a munkahelyén. Tudni akartam, hogy kik kö­zül választok, fontos, hogy ismerjem őket, ha majd meg akarom állítani az utcán. A tanácstagi elő lésben most fia­talítást látok Pásztón, a mi választókerületünkben én ja­vasoltam is egy rutinosabb embert, de nem vállalta a je­lölést. Így most én is az ere­deti két jelölt közül a ruti­nosabbra voksoltam. Szalay László felidézi: fi­gyelmeztették , a jelölteket, hogy nehéz feladatra vállal­koznak. S hogy ez mennyire így van, azt érzékeltetik a választópolgár szayai is. A többi között szerinte élénkíte­ni kell a választókerület köz­életét, rendet kell tenni az ut­cák, vízelvezetők, a közvilá­gítás ügyében s a hitegetés heiyett a gyors intézkedést várják. Az ésszerű rangsor­ról, a kivételezés elkerülésé­ről nem is beszélve. — Vesszőparipám, hogy a tanács műszaki emberei for­dítsanak nagyobb gondot a kivitelezésekre, az utcákat ne túrják és fúrják, kerüljék az összehangoltabb munkával a fölösleges bontásokat. Nyitott szemű ember, hiszen az építkezések munkafegyelme ügyében is változást vár . a tanácstól. Meg szép városké­pet, mert ezt mondja: — A patinás épületekét őrizzék meg, újítsák fel. Sok­kal szebbek azok, mint a la­kótelepi galambdúcok. S még valami: a sportolás. Régi kedves emlékek fűznek a Kun Béla Általános Iskolához, sze­retnék nekik mielőbb egy tor­natermet. Ha pedig egyszer el­határozzák, hogy a strandnál építenek egy fedett medencét, akkor én ott egy hetet egy­folytában dolgozom. És meg­szervezek hozzá egy utcát is! Szalay László talán még so­rolná a teendőket, a beszél­getést azonban.félbe kell sza­kítani : — „Indulnom kell az autó­buszommal, én ma is dolgo­zom”. Palotashalom Szavaznak a korán ébredők Palotáshalmon. Palotáshalmon a választás hajnalán újra kellett díszíteni a falut. Előző este heves vihar vonult el a település fölött, a keitekben értek földet az ün­nepi dekorációk, tető nélkül maradt egy épület, a megté­pázott fák ágai pedig beborí­tották az utakat. Az időjárás váratlan fordulása más számí­tási is áthúzott: a palotáshal­miak éppen a mezőgazdasági munkák végzése érdekében kérték a választás ötórai kezdését. A hajnali órán en­nek ellenére mozgalmas volt a palotáshalmi utca, mintha csak délidőben jártunk volna. — Sokan szombaton is dol­goznak az építőiparban, ezért is kértük a korai kezdést — mondja Széles Ferenené, a választási elnökség elnöke. A 6-os számú szavazókor központja a tanácsháza, a nagyterem akár egy ékszer­doboz. Pompás hímzésekkel és virággal díszített helyiségben dolgozik a szavazatszedő bizottság. Kocza Antal, a helyi Május 1. Termelőszövetkezet gépkocsivezetője érkezett el­sőként szavazni, de Szabó Já­nos termelőszövetkezeti nyug­díjast is úgy köszöntötték, mint a rendszeresen legkoráb­ban kelők egyikét. Még nincs hat óra. amikor •z összekészített szavazólapok­kal a bizottság '^ét tagja elin­dul Űjmajorba. — Külterületi lakott helynek számít, az ottani 36 választó- polgár egy belterületi választó- kerülethez tartozik —.magya­rázták —;. Kérték azonban, hogy kinn szavazhassanak, vállalták még a szavazófülke elkészítését is. Indul, hát a bizottság két tagja... A Palotáshalmi Művelődési Központban dolgozik a Kiss Lászlóné vezette szavazatszedő bizottság, s elmondása szerint már reggel fél halig is igen sok dolguk akadt. Itt válasz­tott — feleségével együtt —. Reviczky Pál. a Gépipari Épí­tőipari Vállalat dolgozója is. — Ismerem jól a jelölteket — mondta. — A képviselője­lölteket. persze, csak a helyi választási gyűlésen történt bemutatkozás alapján. A kettő közül arra szavaztam, akiről jobbak voltak a benyomásaim. A megfontoltabbnak látszó mellett döntöttem. Azért is, mert a palotáshalmi iskola- felújításban, a vízműépítés szervezésében sokat segíthet a képviselő. A tanácstagjelöl­tek közötti választásban pedig nálam az volt a döntő, hogy érzésem szerint melyik tud jobban azonosulni a választó- kerület, a falu gondjaival. Ha ugyanis az ő érdeke is azt diktálja, akkor jobban fog dolgozni is. Szécsény fl szimpátia és bizalom Az először választókat ünnepélyesen köszöntötték Szécsény- ben. Tizenegy órakor köszöntöt­ték Szécsényben a nagyközsé­gi tanácson a választókerület először választó fiataljait. A tucatnyi fiatal lány csinosan, ünnepi öltözetben állt, s meg- illetődve vette tudomásul, hogy immár beleszólhat az ország dolgaiba, a közélet ala­kításába. Molnár Györgyi Rimócon óvónő, Koczalik (Ilona Balas­sagyarmaton csecsemőgondozó, valóban . úgy is tekinti ezt a napot, hogy mostantól számí­tanak az ő véleményükre. Először szavaz Szandál ^László is, akinek a választási' irodán van most tennivalója, u-gyanis a fiatalember szer­Bötonyterenye vezési előadó a szécsényi ta­nácson. — Nógrádsipeken lakom és korán reggel már ott. szavaz­tam. Szokatlan, de vélemé­nyem szerint az előzőnél de­mokratikusabb választást tesz lehetővé a törvény... Az em­berek megértették, miről van szó. Munkakörömnél fogva is­mertem azokat, akiket válasz­tottam, és sok olyan fiatallal beszélgettem, akiket igen. ér­dékelt ez a választási rend­szer. De szót váltottam olya­nokkal is, akik a jélöltet és munkáját nem ismerték iga­zán, ők a szimpátia és a bi­zalom alapján adták le vok- íiukat.. Megegyező érdekek Bátonyterenye ötös számú szavazókörének szavazóhelyi­ségét a bányavárosi Zsinkó Vilmos Szakmunkásképző In­tézetben rendezték be, s a tudósító éppen akkor lépett be, amikor azt mondta vala­ki: — Hogyne tudnám a sza­vazás módját! írta eleget az újság, mutatta a tévé... Bozó Sándor, a szavazat­szedő bizottság elnöke meg­erősíti: általában tájékozot­tak az emberek, ritkán kell segíteni magyarázattal. Egy idős asszony három értesítést tesz le az asztalra: az egyik a sajátja, a másik tulajdono­sa beteg, a harmadiké távol van. — Leszavazok mind he­lyett 1 — Nem lehet — így a sza­vazatszedő bizottság tagjai. — A beteghez kimegyünk, itt van az asztalon most hét ér­tesítés. A távollevő pedig majd leszavaz az országos lis­tára. — Különleges most a hely­zet — mondja a szavazókör­ben Nagy Attila, amikor fe­leségével együtt bedobta sza­vazatát az urnába. — A bá­nyavárosban vagyunk, bányá­szok a képviselőjelöltek, s magam is a Nógrádi Szénbá­nyák kányási bányaüzemének dolgozója vagyok. De az is új, hogy most valóban dönte­ni kellett: a személyes adott­ságok alapján ki tud majd többet tenni. Én felkészülten jöttem választani, mert 1962 óta élek a bányavárosban, azóta dolgozom jelenlegi munkahelyemen, ismerem a jelölteket is. — A közös fejlesztést kell előtérbe helyezni, gondolva az ügyintézés egyszerűsítésé­re épp úgy, mint a kereske­delem, az úthálózat korszerű­sítésre. Akinek a munkáját job- ba.n ismerem, aki többet te­het mindezért, értünk, azt választottam — mondja Nagy Attila. S hozzáteszik a vá­lasztókerület és á település érdekei végső soron meg­egyeznek. Példának okáért: nemcsak egy választókerület, hanem minden polgár érde­két szolgálja, ha a lakásépí­téshez igazodva fejlesztik a szolgáltatásokat, az áruellá­tást. Talán nem is véletlen, hogy Nagy . Attila hosszabb távra is szóló feladatokat is említ: három gyerek édesap­ja... Bank Nyelv és ember Dobisz Rozália és Adamov Erika az urnánál Bánkon népviseletbe öltö­zött asszonyok is akadlak a szavazatszedő bizottságban. No, meg persze a választók között is. ' Hugyecz Istvánná, az „ős- bánki” tanítónő ezt mondta: — Ha magyarázni kell, akkor az-üdősebbeknek jobban ért­hető a szlovák. A legtöbben értjük, és használjuk is a nyelvet. A nemzetiszínű zászló szí­neit viselő szavazófülkéből ki­lépő Sztankovics János így vélekedett: — Nem fontos, hogy tudjon szlovákul a tanácstag, persze, nem lenne haszontalan. ha tudna. Csak egy a fontos. Az, hogy az igazság szerint. a közösségnek fontos döntéseket hozzon és hozasson. Nem az a fontos, müven nyelven szólal meg, hanem az, hogy milyen ember... _ Egyetértést kifejező szavazás II megyei választási elnökség elnökének nyilatkozata Az országgyűlési képvi­selők és a tanácstagok szombati választásának be­fejezése után arra kértük dr. Kovács Józsefet, a Nóg- rád megyei választási el­nökség elnökét, hogy fog­lalja össze a tapasztalato­kat. — A Hazafias Népfront­hoz, a tanácsi szervekhez beérkezett információk és a választási elnökség tag­jainak személyes észrevé­telei alapján elmondha­tom, hogy a szavazás mél­tó befejezése volt annak az aktív politikai életnek, amely a választás előké­szítése idején folyt a me­gyében. — Hangzott a vá­lasz. — Ebben kiemelkedő szerepe volt az MSZMP XIII. kongresszusa és fel- szabadulásunk 40. évfor­dulója alkalmából kibonta­kozott közéleti aktivitás­nak. A lakosság állampol­gári kötelességtudattal, fe­gyelmezetten vett részt a szavazásban, nagyra érté­kelt hagyományainknak megfelelően már a reggeli, délelőtti órákiban megje­lent az urnák előtt. Át- érezték a szavazás politi­kai jelentőségét, értették és jól alkalmazták válasz­tási rendszerünk új voná­sait. — A szavazás kora reg­gel — sok szavazókörben a törvény adta lehetőség­gel élve, már öt órakor — megkezdődött ütemesen, fennakadás nélkül folyt. Ezt bizonyítja, hogy déli 12 órára a szavazásra jo­gosultak több mint 90 szá­zaléka leszavazott, több kézségben pedig be is fe­jeződött a választás. Kö­szönhető ez annak is, hogy a szavazatszedő bizottsá­gok, a tanácsok dolgozói, a népfront és a KISZ akti­vistái biztosították a sza­vazás törvényes feltételeit, illetve a megfelelő tájé­koztatást. A szavazás mód­ját a választópolgárok túl­nyomó többsége ismerte és értette. — A szavazás eredmé­nye kifejezi az állampolgá­rok egyetértését pártunk politikájával, a népfront programjával,' a szocializ­mus és a béke ügyével. Bi­zalmat szavaztak az általuk jelölt országgyűlési képvi­selőknek és tanácstagok­nak, néhány választókerü­letben azonban pótválasz­tást kell majd tartani. — Megkapó, a korábbi­aktól kissé eltérő volt a szavazás légköre, hangula­ta. Az ünnepélyességet nem csak a szavazóhelyi­ségek dekorációja fejezte ki, hanem a városok és községek külső képe, az emberek magatartása, megjelenése is. Sok kedves színfoltja volt a szavazásnak. A ha­gyományos zenés ébresz­tőn kívül virággal köszön­tötték az először választó­kat, a fiatalokat és a leg­idősebbeket is. — Összességében azt mondhatom, hogy a sza­vazás rendben, ünnepélyes keretek között, szervezet­ten, a törvényes előírások betartásával folyt le a me­gyében. Ezért a Nógrád megyei választási elnökség köszönetét fejezi ki a la­kosságnak és mindazoknak, akik a szavazásban köz­reműködtek. Kozárd három választóke­rületének polgárai nemcsak tanácstagokat, hanem elöljá­róságot. elöljárót is választa­nak ezúttal. A 225 választás­ra jogosult fele már reggel fél hét előtt élt állampolgár jogával. Köztük volt Válóczi Béla, a Budapesti Csőszerelő­ipari Vállalat lakatosa és fe­lesége is. aki a Szécsényi Há­ziipari Szövetkezet bedolgo­zója. — Jó kezdeményezés az elöljáróság, mert. igazi- gaz­dája lehet a társközségnek — így vélekedik Válóczi Béla. — S hogy milyen legyen a maj­dani elöljáró? Az itt élők ér­dekeit képviselje. Karolja fel mindenki gondját, es baját! A legfontosabb teendők kö­zött az utakat és a járdákat említi, aztán hozzáteszi: T- Jó lenne közművesítés 46, de ez vágyálom, a r-eali­Tudosítottak: Csizmadia Géza, Hortobágyi Zoltán, Kelemen Gábor. Molnár Pál, Somogyvári László. Zsély András. Fotók: Bencze Péter és Kulcsár József. Megfontoltság és azonosulás Művészettel a közösségért Idős Szabó István Kossuth- díjas szobrászművész már a benczúrfalvi otthonának te­raszán pihent. Túl van a vá­lasztáson. \ — Nvolevankettedik évemet taposom, a feleségem Ilonka, nyolcvanéves lesz. Amikor reggel fél hét előtt lassan a szavazóhelyiség felé ballag­tunk, sok minden eszembe ju­tott. .. Az is, hogy amiért mi megdolgoztunk, azt a most megválasztott tanácstagok, or­szággyűlési képviselők őriz­zék és fejlesszék tovább... — Mi a szívügyem? —teszi fel szinte önmagának a kér­dést. — Kötődni az emberek­hez. Erre szavaztam, és az a meggyőződésem, hogy a jelöl­tek közül jól választottam. Az emberek szépen, boldogan él­nek. Nézzen csak szét itt, a faluban, mennyi az új ház, mennyi az új otthon? — Terveim? Szeretném még megformálni Nógrád megye népviseletét. Amíg erőm van, amíg alkotni bírok a bányá­szok életét igyekszem bemu­tatni. Szeretném a közösséget szolgálni, hiszen érzem, hogy tisztelnek, szeretnek az em­berek. .. Nos, én ezekre is voksoltam... Művészettel szol­gálni a közösséget! Kozard , Tanulóidőt az elöljáróságnak tásokat figyelembe kell ven. ni. A változásokhoz persze tü. relem is kell, ezt Válóczi Bé. la szavai is érzékeltetik: — Gondolom, egycsapásrí azért nem megy azután serr minden. Az elöljáróságot . is tanulni kell. A feleseg ehhez ennyit-tesj hozzá: — Bárki legyen is majd a három kozárdi tanácstag kö­zül az elöljáró, egyedül riarr sokra mehet. Segíteni kei: majd nekünk, választóknak is

Next

/
Thumbnails
Contents