Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-08 / 133. szám

Arcok a városból A műszaki könyvtártól az operatív információig Minták az „akváriu Humánus ■ z információ termelési tényezővé, termelőeszköz­zé vált...” (Részlet az áprilisi hannoveri irodatechnikai világkiállítás és -vásár konferenciáinak ta­pasztalatanyagából.) Tulajdonképpen illetlenség egy, a salgótarjáni síküveg­gyár műszaki könyvtárában indított írás elején a hanno­veri világkiállítást említeni, ezúttal azonban talán mégis indokolt. A műszaki infor­mációról lesz ugyanis szó. Sze­repükről, fontosságukról és azokról a kérdésekről, ame­lyek tulajdonképpen a cik­künk mottójául kiválasztott gondolatban is kifejeződnek. két könyvtár EGY FEDÉLLEL Hatezer szakkönyv közül válogathatnak a síküveggyár mű szaki könyvtárának látogatói Kép: Bábel László — Egy éve kaptuk meg a szakszervezeti könyvtárral közösen ezt a helyiséget — mutatja be munkahelyét Mol­nár István műszaki ügyinté­ző, könyvtáros és Földi Atti- láné, aki könyvtárosi felada­tai mellett az iratmásoló be­rendezést is kezeli. — Az ol­vasóink főképp műszakiak, gazdasági vezetők, újítók, és a különböző tanfolyamok hall­gatói közül kerülnek ki. Mint­egy hatezer kötet könyv és háromezer segédlet, szab­ványgyűjtemény, lefordított folyóiratcikk közöl válogat­hatnak. A gyűjtőkörünk a szi­li kátipar. de az érintkező te­rületek fontosabb szakirodai­mát is beszerezzük. Egyéb­ként a közművelődési könyv­táraktól eltérően nem szabunk kölcsönzési határidőt, gyakran több évig is kinn Vannak a könyveink. Jelenleg például az állomány fele kézben van. — Szervezetileg kihez tar­tozik a műszaki könyvtár? — A technológiafejlesztési osztályhoz, ezen belül a mű­szaki együttműködési és in­formációs csoporthoz. Az ne tévessze meg, hogy egy fedél alatt vagyunk a szakszerve­zeti letéti könyvtárral, nálunk sem a költségvetésben, sem a feladatokban nem kever­jük össze a kétféle könyvtá­ri tevékenységet. Sőt. így ép­pen segíteni tudjuk egymást, a kétféle könyvállomány ugyanis kölcsönösen ajánlja a másikat. Az említett szolgáltatások mellett a műszaki könyvtár tevékenységi körébe tartozik az évente 3—400 fordítási igény összegyűjtése és továb­bítása. az- ebből származó for­dításgyűjtemény kezelése és ajánlása, a másolási feladatok helyben történő megoldása és többek között a nyelvi labor ügyeinek az intézése is. Tucatjával lehetne még so­rolni, hiszen csak a nálunk 'fellelhető műszaki könyvtári anyagot az olvasztási eljárá­soktól kezdve a csomagolási technikáig tizenhat nagy ösz- szefoglaló név, törzscímszó alatt ajánlják olvasóiknak. Mégis, érdemes a műszaki információk valamivel opera­tívabb vidékére, a folyóirat­figyelés, cikkajánlás, fordítás- szervezés területére is sétát tennünk. nál nagyobb összeget húz ki a felhasználó zsebéből. — Tíz külföldi folyóiratra fizethetünk elő — ismertetik csoportjuk munkáját Ujváry Zsuzsa, Janusch Róbert és Bujtás József. — Kevés. Ter­mészetesen mi is tudjuk, de ennek „takarékossági” okai vannak. Aktuális műszaki in­formációkat azonban nem csak folyóiratokból, hanem azoktól az intézményektől is kapunk, amelyekkel kapcsolat­ban állunk. Többek között az Üvegipari Műszaki Kutatóin­tézettől, az orosházi üveggyár­tól és kisebb mértékben az Országos Műszaki Informáci­ós Központ és Könyvtártól is. A begyűjtött anyagot elemez­zük, rendszerezzük, fordítjuk és kiajánljuk az egyes szak­területek számára. Fehér borítós füzetet húz­nak elő. A csoport házi - for­galmazású, rendszeresen meg­jelentetett kiadványa. Címe: Műszaki-gazdasági informá­ciók. Az egyes szakterületeket ebben tájékoztatják az új for­dításokról. üvegipari szakcik­kekről. Felbukkan többek között az angol Glass és a nyugatnémet Glaswelt neve, de más lapoké is. Egy-egy cikk címe mellett már ott a kézzel írt név, hogy ki kér fordítást. — A területek igénylik a cikkeket? — Területe válogatja. Ahol nem, ott elsősorban személyi okai vannak- Ahogy mondani szoktuk, szemléleti kérdések. KÉSZTETÉSEK HÄROM NYALÁBON Bár mindeddig elsősorban a műszaki információkról esett szó, mégis fontos tudni, hogy így a kör nem teljes. Szólnunk kell a kereskedel­mi és gazdasági információk­ról is. A termelési szervezete­ket ugyanis általában ezen ,a három’ nyalábon keresztül érik a legfontosabb hatások, késztetések. De ekkora infor- mációözönben ki tud már el­igazodni, rendet tartani? Akarva-akaraliánul is megfo­galmazódik a jelenlegi leg­drágább és legoperatívabb eszközre, a számítógépre vo­natkozó kérdés. — Kisgépünk van, de ezek nem alkalmasak nagy adat­tárak kezelésére — válaszol­ják inkább a megoldáson gon­dolkozók hangján, hiszen ar­ról nem ők döntenek és nem ők tehetnek, hogy nincs na­gyobb gép. — Ez a jövő kér­dése. Írásunk elején tehát még­sem volt illő Hannoverre utal­ni. A világkiállításra, ahol hordozható, műholddal rádió­összeköttetést létesítő táska­komputer, meg egyebek voltak láthatók. Vagy talán mégsincs olyan messze — legalább — a vi­lágkiállítás hangulata? Körben, beszélgetésünk újabb színhelyén, a hatalmas teremben ugyanis szabályos irodakombinát működik. Ahogy az üveggyáriák barátságosan elnevezték: az akvárium. Fény. Kitűnő munkakörülmé­nyek, a szemlélőt leginkább azokra a filmekben bemuta­tott szerkesztőségekre emlé­kezteti, ahol a nagyteremben együtt van minden és min­denki, eszköz és információ. Itt is mellmagasságig érő boxok választják el egymás­tól a különböző osztályokat, csoportokat, az itt dolgozók óhatatlanul munkakapcsolat­ban, információs viszonyban állnak egymással. Némi büszkeséggel is mond­ják, hogy itt nincs szükség már az osztályok, főosztályok közötti levelezésre. Ilyen kö­rülmények között a szóbeli in­formáció is szentnek számít. ...És legalább ez, a világki­állítás egyik nagy álma meg­valósul. A papír nélküli in­formációtovábbítás. A hanno­veri kiállítók egy része ugyan­is azt a fantasztikus tervet tűzte ki célul, hogy —, igaz, elektronikus eszközökkel — megvalósítják a papír nél­küli irodát. Fornai Miklós Stoppostalálkozók, versenyek, külföldi információk szigorúság A pedagógusnak az a sor­sa, hogy mindig újrakezdi. Megszeret egy osztályt, egy gyerekcsoportot, amelyik az­tán néhány év múlva elhagy­ja őt. No persze, az iskolát... Versényi György harmincöt esztendeje éli át ezt az ér­zést. Ő az a fajla ember, aki va­lóban pedagógus akart lenni már kicsi gyerek kora óta. Édesapja, a salgótarjáni vá­rosházi tisztviselő, a négy elemi után gimnáziumba Írat­ta a nyurga fiút. — Rosszhírű volt a salgó­tarjáni gimnázium, pedig nem volt alapja. Én végtelenül so­kat köszönhetek az ottani négy évnek. Vinczellér Vilmos tanár úr, aki latint, németet és történelmet tanított, vagy dr. Bóta Károly, aki magyar­ra oktatott bennünket? Nem csak a tudás, a tananyag fö­lényes biztonságú kezelése, de emberi tartásuk is példa. Tő­lük tanultam a humánus szi­gorúságot, a tehetséggondo­zást. Keményen fogtak ben­nünket, sokat követeltek de mindezt értünk és mindezt valami nagy emberséggel. Hogy mit ért az ő munkájuk, azt a gimnázium második négy éve megmutatja, ugyan­is Egerben érettségiztem vé­gül, ahol semmiféle erőfeszí­tést nem kellett már tennem az országosan jó hírű alma materban, olyan erős alapok­kal érkeztem. — Tehát már akkor nyil­vánvaló volt, hogy Versényi Györgyből csak pedagógus le­het? — Nekem más meg sem fordult a fejemben, tgy aztán a hadiérettségi után nekifog­tam az akkor még Pázmány nevét viselő, ma Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemnek, Latin, görög és francia nyel­veket tanultam. Be le tenyereit a háború, így csak ötvenfoen kaptam meg a diplomát. A híres kollégiumnak is lakója lehettem, ami ma már foga­lom. Egerben negyvenezer kö­tetes könyvtár állt a jobbak rendelkezésére, Budapesten meg a főváros! — Merre indult a frissdip­lomás ? — Akkoriban küldték az embert. Túrkeve és Balassa­gyarmat közül választhattam és én szűkebb hazám mellett döntöttem, természetesen. Furcsa ember a pedagógus. Fertőz, pedagógiával fertőz. Például Versényi igazgató úr is. Az csak természetes, hogy a Balassi gimnáziumbéli kol­léganőjét veszi feleségül, mint ahogy az is természetes, hogy egyetlen lányuk ma már kol­léga: franciát és magyartta- nít a híres iskolában. A mun­kaidejük sosem jár le, hiszen otthon folytatódik az eszme­csere, egv-egy nehezebben szelídíthető diák ügyében, ne­tán a reformok megvalósítá­' sán. Bármin, ami kapcsolatos az iskolával. Mert minden kapcsolatos az iskolával. — Amikor tanítani kezd­tem, matematikát és fizikát, mert csak ott voit hely, ak­kor már nagy tömegben je­lentkeztek a munkások, pa­rasztok gyerekei a középisko­lákba. Csak még jobban meg­szerettem a munkámat. És megint szerencsés, hallatlanul szerencsés voltam, hiszen cso­dálatos tantestület fogadott. Sőt, befogadott! Szász Lajos, Dobó József, Németh Béla mindenben segítettek. Köz­ben beleszerettem a városba is. az a láthatatlan vonzóerő, ami Balassagyarmaton mun­kál, engem is ide kötött. Harmincöt év telt el azóta, hogy a fiatalember benyitott ebbe a gimnáziumba. Sok minden történt. ezalatt. Belül a falakon és kívül is. Balas­sagyarmat álmos provincializ­musa az iparosodással köddé foszlott, a város fejlődése ma is tart. A gimnázium vonzó ereje nem engedélyezett több halasztást a bővítésnek: nyolc új tanterem épült, s lett így összesen tizenhat osztály. (Igaz, azokban már huszon­egy csoport tanul...) Az ud­varon magasodnak már a tornaterem falai. Megértek itt nehány pedagógiai reformot is. s azokból igyekeztek a legjobbat megtartani. Hogy sikerült-e? Versényi György 1967 óta igazgatja a Balassi Gimnáziumot. A hetvenes években 70—75 százalékát fel­sőfokú intézmények fogadták a palóc város maturandusai- nak, sőt, az érettségi találko­zók tanulsága szerint később, a munka mellett is sokan sze­reztek magasabb képesítést. — Lassan tömegiskolává vá­lunk, s ez alatt azt értem, hogy ma már nem luxus a középiskola, hanem szükséglet. Igyekszünk szárnyaltatni a tehetségeseket, de nem hagy­juk elmaradni a gyengébb képességű tanulókat sem. És ezt érzik a tanítványok, mert ragaszkodnak az iskolához, visszajárnak, alapítványokat tesznek. Akad közöttük aka­démikus, tanácselnök, párt­munkás, de persze nem min­denki került vezelö beosztás­ba. Becsületes, jó szellemű diákok hagyták ei az iskolát és ez a fontos. Jó szellemű diákok? Jó szellemű pedagógusok keze alatt lehetnek csak azzá. A Versénvi-koncepció: a tanár kötelessége a diák irányítása, hogy az lassan a saját lábára állhasson. Mert csak akkor lesznek társai tanáraiknak. Itt megnyerik a gyerekeket a ta­nulásnak, hogy belülről jöj­jön a parancs — tanulni kell! — Hitvallásom, hogy a gye­rek is neveli a pedagógust. Akkor alkotó a munka, ha egymáshoz csiszolódnak. Ez nagyon fontos. Ebben a ha­talmas információáradatban ma már a tanítás művészete a kihagyás művészete is. Az érvényes középiskolai reform nem számolt kellőképpen az ötnapos munkahéttel, keve­sebb idő alatt kell a többet átadnunk. Érzékeny befoga­dókká kell nevelnünk tanítvá­nyainkat, kinyitva előttük a kaput, amin a még több tu­dás felé haladhatnak. Versényi György szeptem­bertől már nem tanít majd. Szervezete benyújtotta a szám­lát, pihenést kíván. Pihenést? Kazalnyi kézirat, jegyzet mu­tatja, miié készül a nyugdíj­ban ez a pedagógus. Azaz hogy folytatja, amit eddig csinált: tanulmány készül az iskolavezetés elméletéből, a tanulás tanításának gyakorla­tából. Izgatja a gimnáziumi osztály úgy is, mint szociál­pszichológiai csoport, de for­málódik egy szinonímaszótár is a föllelihető és használatos francia nyelvkönyvek anyagá­ból. így készül a nyugdíjra. Szekrényében odahaza sok kitüntetés sorakozik. A Mun­ka Érdemrend arany fokozata közülük a legrangosabb, de büszke a tantestület titkos szavazással neki ítélt Balassi- díjára is. Szeptemberben már nem figyel a becsöngetésre, bár a harmincöt esztendő megszo­kása miatt alighanem még sokszor pillant majd otthon az órájára: most kezdődik a nagyszünet. Nélküle is taní­tanak majd a gimnáziumban. De nélküle szegényebb lesz a gimnázium. — Én örökül kaptam egy jó iskolát. Akik engem fogadtak akkor,, már nincsenek közöt­tünk, de a fiatalok méltó utó­daik. Bizonyos, hogy a régi szellemet ébren tartják, s ne­kik is meglesznek a sikereik. A diákokon mérhetik magu­kat. Hortobágyi Zoltán Autóstoppos szervezet alakul DRÁGÁBB vidékeken Ma ugyanis termelésszer­vezési analógiával élünk, úgy fogalmazhatunk: amíg a mű­szaki könyvtárak a hosszú tá­vú döntések információs bá­zisai, háttérintézményéi, addig a folyóirat-információk első­sorban a közép- és itt-ott már a rövidtávú döntéseké. Csakhogy ez a vidék drá­gább. Szinte törvényszerűség­ként is elfogadhatjuk, hogv minél operatívabb, minél gyorsabb egy információ, an­Az elmúlt napokban szerte az országban egyetemi klu­bok, ifjúsági és művelődési központok környezetében új, kisformátumú. házilag készí­tett plakát jelent meg „Stop” felirattal. Az első országos autóstoppos találkozóra invi­tálja kötetlenséget előnyben részesítő utazási forma ked­velőit. A találkozó időpontja: júni­us 22—23. A helyszínről azon­ban különös módon nem ad tájékoztatást az egyébként rendkívül bőséges informáci­ókkal szolgáló, magát „Nem hivatalosának feltüntető pla- kátlevél. NÚGRAD - 1985. június 8., szombat Az előzményekről. Nemrégi­ben autóstopposok kisebb csoportja 'kereste fel az EX­PRESSZ Ifjúsági és Diákuta­zási Iroda Igazgatóságát azzal a céllal, hogy próbáljanak már közösen kialakítani vala­milyen elfogadható formát a Magyarországon is nagy nép­szerűségnek örvendő autóstop­pos mozgalom számára. A je­lenlegi sorsjegyosztogatás­sal, biztosítási és egyéb ga­ranciákkal agyonterhelt iga- zolványvásárlásos megoldás ugyanis elsősorban az autó­sok kedvét keresi. Holott az utazási forma kedvelői úgy tartják: ne a sorsjegyért ve­gyék fel őket. a gépjárműve­zetők. Az autóstop ugyanis az emberek közötti bizalomra építő, kötetlenségeket kedvelő ismeret- és élményszerzési forma. Az Úton szerzőjének. Ke- rouoc-nak a nevét is feltün­tető plakátlevél az EXPRESSZ és az autóstopposok tárgyalásá­ból született. Leírja a szán­dékokat, hogy jó lenne vala­milyen szervezeti formát ta­lálni az autóstoppos mozgalom számára. Célszerű volna nem­zetközivé szélesíteni az útón- járók, „útonállók” kapcsolat- rendszerét, találkozókat lehet­ne szervezni, stopversenyeket hazai és nemzetközi terepen, klubok és „stoppos kocsmák” keresésével találkozóhelyeket lehetne kijelölni, meg lehetne Szervezni az információ- és tapasztalatcsere-szol gálatot, az úti társkeresést és így to­vább. Számot vet azonban az­zal is, hogy az igazolványvá­sárlás egyúttal az utazási forma elfogadtalási, törvénye- sitési formája is. A hirdetmény kompromisz- szumos ok miatt nem . közöl egyelőre helyszínt. A találko­zót kezdeményező stopposok szeretnék elérni, hogy minél nagyobb számú igazolványvá- ■sárlással bizonyítsák mozgal­muk létjogosultságát. Aki pe­dig kiváltotta az igazolványt, azt a leadott cím alapján névre szólóan értesíteni tud­ják a találkozó helyszínéről. Igazi autóstoppos megoldást választottak a találkozó prog­ramjának az összeállításához is. Azokat az együtteseket, előadókat hívják meg, akik maguk is szimpatizálnak az autóstoppal. Részt vesz a ta­lálkozón a legidősebb ma­gyarországi autóstoppos, egy idős tanárember, a hetven­négy éves, Balalonfüreden élő Borissza Ferenc, aki 1934 óta járja autóstoppal Európa országútjait. A legtöbb idő azonban az autóstoppos mozga­lom szervezeti kérdésednek és tevékenységének megvitatásá­ra jut. , A találkozó előkészítéséhez tartozik, hogy az autóstoppo­sok nemrégiben heti két óra nyitvatartási idővel irodát nyitottak Budapesten, a Sza­badság tér 16. szám alatt mű­ködő EXPRESSZ-fióknál. Te­lefon: 316-393. A péntek dél­után négytől hatig működő stopszerviz kísérletképpen be­vezetett egy-két szolgáltatást is, többek között autóstoppos kedvezményekről, szálláshe­lyekről, 32 országra kiterjedő stoppos tapasztalatokról adnak információkat és segítenek az útitárskeresésben is. Most szerveződő mozgalmukhoz azonban ötleteket is szíves«* fogadnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents