Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-01 / 127. szám

Mindig egy tisztségben SALGÖTARJÄN, Palotás­halom, Balassagyarmat, Rom­hány... és számos más telé- pülés nevét említi Brutyó Já­nos, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, a KEB nyugalmazott elnöke. Az el­múlt több mint két évtized­ben —, amióta az országgyű­lésben a nógrádiak bizalmá­ból végzi felelősségteljes köz­életi munkájának egy részét —, sok-sok élmény fűzi az or­szág e tájához is. — Ma már tősgyökeres sal­gótarjáninak érzem magam, s, ha ideérkezem, úgy érzem, haza jöttem — szokta tréfá­san mondogatni, nem minden alap nélkül. Számára a me­gyeszékhellyel való ismerke­dése még építésügyi minisz­terhelyettesként kezdődött. Milyen látvány fogadta? Po­ros, keskeny utcák, a gyári .kolóniák megkopott házai, a korszerűsítésre szoruló gyá­rak kéményeiből szétterülő füst. Akkortájt kezdődött Sal­gótarján újjászületése. A tér- . vezők szakítottak a megszo­kottal és egy minden tekin­tetben modern város köz­pontjának képét vetették rajz­papírra. A helyi vezetők lel­kesen beszéltek az elképzelé­sekről. Épült már a Karancs Szálloda, a környéken feltúr­va a föld, bedepózva az épí­tőanyag, távolabb, a mai me­gyei kórház helyén, daru ágaskodott. Baráti beszélgetésen: Brutyó János és Kádár János. kálómmal is kiérdemelte a Hazafias Népfront nemzeti zászlaját. — Ilyen összefogással azü­lethetnek csak az országra szóló eredmények — fűzi hoz­zá. Ezt tapasztalhatta a vá­rosközpont rekonstrukciója során, s jó érzés tölti el min­den újabb siker, ami a tar- jániakhoz munkájukhoz kö­tődik. BRUTYÓ JÄNOS gyakran látogat „haza”. Nem kerüli el figyelmét a legapróbb vál­tozás sem. Szívesen keresi fel a megyeszékhely ipari üze­flzemlátogatáson Brutyó János a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban. — Mikor lesz ebből város? — villant fel Brutyó János gondolatai között a kérdés, amikor a közelben magasodó dombról széttekintett. A gyors és látványos átalakulásról az­tán igen gyakran saját sze­mével győződhetett meg. Mi több, országgyűlési képvise­lőként részesévé is vált az újjáépítésnek, amit a megye- székhely tanácsa díszpolgári cím adományozásával köszönt meg. — A képviselő csak. egy ember. Csodát tőle sem le­het várni. Azt azonban igen, hogy az országos és helyi ér­dekek összhangjának megte­remtésén munkálkodjon, s, ha támogatásért fordulnak hozzá, segítsen — jegyzi meg. Mindenekelőtt említi a salgótarjániakban lépten-nyo- mon fellelhető egészséges lo­kálpatriotizmust, amit bizo­nyít, hogy a megyeszékhely a társadalmi munkával négy al­meit. ö is azok közé tarto­zik, akik még emlékeznek rá személyes benyomásaik alap­ján, hogy évtizedekkel ezelőtt milyen feltételek között dol­gozott a nógrádi munkás. Nem véletlenül hozza újra és új­ra szóba a múltat, mert azt tartja: enélkül nehezebb ér­zékeltetni és megbecsülni a fejlődésben megtett utat. Egy- egy gyári sétájának ideje min­dig hosszú, hiszen sok-sok is­merős arc, brigádvezetők ál­lítják meg, elbeszélget a munkásokkal... Mert végül is nagyra tartja a város gyara­podását, az igazi mérce azon­ban nála is az, hogy mind­ez miként szolgálja az itt élők boldogulását, az élet- és munkakörülmények javulását. Ezért tölti el a kellemes érzés az új lakótelepek modern la­kásait látva, a jól felszerelt közintézményekben, a nóg­rádi dolgozó hírnevét az or­szág határain túl is öregbítő, újabb termékeket megismer­ve. Megszokott kép a parla­menti ülésszak kezdete előtt: gyülekeznek a képviselők, Brutyó János is a korán ér­kezők közé tartozik. Orszá­gos vezetőkkel diskurál, al­földi, dunántúli ismerősök­kel társalog, de tekintete kör­bejár: jönnek-e már a nóg­rádi képviselőtársak. És jön­nek. Brutyó János első kér­dése: — Mi újság Salgótar­jánban? — Nem udvarias ér­deklődés ez, őszinte kíváncsi­ság, s füle szomjasan issza a friss híreket. Az eredmé­nyek elégedett mosolyt csal­nak arcára, a kudarcokat hall­va elkomorul, eztán megkér­dezi azt is: — Miben tudok segíteni? — Mert igaz, hogy a képviselő „csak” egy em­ber, de Brutyó János tapasz­talata, felkészültsége eddig is sokat jelentett Salgótarján­nak. Nagy tisztelet övezi a munkásmozgalom régi harco­sát, aki 1934-ben már ott har­col az illegális kommunista párt tagjai között, szervezi az építőmunkások sztrájkjait, majd a felszabadulást követő­en tevékenyen részt vesz az ország demokratikus átalakí­tásában, különböző párttiszt­ségeket tölt be. Azután álla­mi területen, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának fő­titkáraként, később, nyuga­lomba vonulásáig, a Közpon­ti Ellenőrző Bizottság elnöke­ként tevékenykedik. Egyik könyvében fogalmazza meg: a valóságban úgy érezte, min­dig egy tisztségben dolgozott. Akkor is a munkásmozga­lomban tevékenykedett, ami­kor fizikai munkás volt, ak­kor is, amikor főhivatásban tette. „Változatlanul munkás­nak vallom és tudom ma­gam... Szerintem azért tud­tam megfelelni a bizalomnak, mert nem akartam más len­ni és másnak látszani, mint, ami vagyok: munkásember. Életem során azon igyekez­tem, hogy soha ne tévesszem szem elől, hová tartozom, kik­nek a szolgálatában állok, kik előtt kell felelnem tetteimért” — írja. S MOST, AMIKOR igazán pihenhetne, változatlanul ide­je nagy részét a közügyekkel tölti. A tanácsait jószivvel veszik a szakszervezetben, dol­gozik a Központi Bizottság­ban, vállalta ismét, hogy meg­választása esetén a salgótar­jániak bizalmából képviseli a város polgárait az országgyű­lésben. Gazdag tapasztalatait szeretné átadni minél teljeseb­ben a következő nemzedék­nek, s reszese lenni ezekben a nehéz esztendőkben is az ember boldogulását szolgáló építésnek. M. Szabó Gyula Építők napja a lUOTÉtf nel Tegnap három helyen ün­nepelte a Nógrád Megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalat az építők napját Salgótarján­ban, Pásztón és Balassagyar­maton. Salgótarjánban, a NOTÉV mintegy kétszáz dolgozóját Hvizdos Károly, vállalati párttitkár köszöntötte. Az el­nökségben foglalt helyet Illés Miklós, a megyei tanács ál­talános elnökhelyettese, Sza­bó István, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője. Béres István, a városi pártbizottság atkára, Sarló Béla, az SZMT ttkár* es Nagy József, az Építők megyei szakszerveze­tének titkára. A salgótarjáni építők napján Izsó Béla, a NOTÉV termelési osztályának helyettes vezetője tartott ün­nepi beszédet, a Kohász Mű­velődési Központban rende­zett ünnepségen. Beszédében kiemelte, hogy az építők nap­ja a szocialista haza elisme­rése az ország építéséért. A vállalat eredményesen zárta az elmúlt évet: megnöveke­dett a lakásépítés aránya, amely elérte az összmunka 75 százalékát. Az idei terv 5 százalékkal nagyobb terme­test utenaaaatt «lő. A valla. lat több mint 220 lakás átadá­sát tervezi, annak ellenere, hogy a kemény tél és a fagy­szabadság miatt jelentős ter­meléskiesés mutatkozott az eiső negyedévben. Ez többlet­munka-vállalással és szomba­ti műszakokkal pótolható. Illés Miklós, a megyei ta­nács elnökhelyettese is kö­szöntötte az építőket. Ezután a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést és a Kiváló dolgozó címeket adta át a vállalat gazdasági veze­tése nevébep Botka Miklós, a NOTÉV igazgatója Cselekvési lehetőség mindannyiunk számára Irta Géczi János, a megyei pártbizottság első titkára K özéletünk kiemelkedő eseményére kerül sor egy hét múlva. Megyénk állam­polgárai is az urnák elé járulnak, sza­vaznak bevált politikánkra, nemzeti progra­miunkra, megválasztják az országgyűlési kép­viselőket és a helyi tanácsok tagjait. A vá­lasztási előkészületek Nógrádban is a végé­hez közelednek. A jelölő választási gyűlése­ket, rétegtalálkozókat, a közvélemény élénk érdeklődése kísérte. A szavazásra jogosultak jelentős fésze vett rész a rendezvényeken, és át­gondolt véleményt mondott az ország, a me­gye, az adott település elmúlt öt esztendőben lezajlott fejlődéséről, megfogalmazta az elkö­vetkező időszak feladatait, értékelte az or­szággyűlési képviselők és tanácstagok te­vékenységét, szólt a jelöltek személyéről. A különböző fórumokat a széles körű társadal­mi eszmecseré jellemezte, amely folytatása volt a kongresszus előtti párbeszédnek. Jó alapot nyújtott mindehhez a pártélet leg­jelentősebb tanácskozása, valamint a Hazafias Népfront választási felhívása. Kifejezték egyetértésüket a párt XIII. kongresszusának munkájával, határozatával, következetes po­litikánkkal, fejlődésünk fő irányával. Nagyra értékelik, hogy az elmúlt években a nehezebb körülmények között is megvalósultak leg­fontosabb célkitűzéseink. Biztosítékot látnak arra, hogy a Hazafias Népfront választási felhívása a fejlett szocialista társadalom építésére, mint nemzeti programra, sokoldalú cselekvési lehetőséget és egyben kötelezettsé­get jelent mindazoknak, akik — társadalmi helyzetüktől, világnézetüktől függetlenül — tenni akarnak feladataink megvalósításá­ért. Kedvezően fogadták, hogy a szocialista demokratizmus fejlesztése jegyében megal­kotott választási törvény új elemei növelik az állampolgári jogpkat és egyúttal a felelős­séget is. Az eszmecserén a legtöbben gazdasági helyzetünkről, az élet- és munkakörülmények alakulásáról beszéltek. Elismeréssel szóltak arról, hogy a számunkra változatlanul ked­vezőtlenül alakuló nemzetközi és világgazda­sági helyzetben terveink, legfőbb célkitűzé­seink többségében teljesülnek. Megőriztük fizetőképességünket, a népgazdaság egyen­súlyát, 15 százalékkal csökkent az ország adósságállománya. A gazdasági fejlődés intenzív jegyei kibontakozóban varinak. A Nógrád megyei ipari üzemek 11 száza­lékkal termeltek többet a korábbi időszakhoz képest. Nem csupán a mennyiség növeke­dett, korszerűsödött a termékszerkezet, ja­vult a termékek minősége, ésszerűbben takarékoskodtak az anyaggal és energiával, növekedett az export. Mind több a kezde­ményezés, a kockázatvállalás, a belső tarta­lékok fokozottabb kihasználása, az emberi tényezőkben rejlő lehetőségek kamatoztatása. Ugyanakkor termékeink egy jelentős része alacsony színvonalú, indokolatlanul magasak az előállítás költségei. Mindez kedvezőtlenül befolyásolja a vállalatok jövedelmezőségét is. A mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek teljesítménye ez idő alatt az országos átlagot meghaladóan, 12,4 százalékkal növekedett. A jórészt kedvezőtlen termőhelyi adottságok között gazdálkodó termelőszövetkezetek és állami gazdaságok mindinkább adottsága­ikhoz és a piaci igényekhez igazították ter­melési szerkezetüket. Növekedtek az átlag­hozamok, dinamikusan fejlődött a kiegészí­tőtevékenység. Kalászos gabonából például 26 százalékkal termett több mint a megelőző tervciklus hasonló időszakában. Az állat- tenyésztésben viszont változatlanul gondot okoz az alacsony jövedelmezőség. A mező- gazdaság teljesítménye hozzájárult ahhoz, hogy jó a lakosság élelmiszer-ellátása, több jutott mezőgazdasági, élelmiszer-ipari termé­kekből exportra. A nógrádi városokban, falvakban élők személyesen győződhettek meg arról: a VI. ötéves terv időszakában a kiemelt társada­lompolitikai programok megvalósulnak. Vár­hatóan megépül 7200 lakás, a meglevőek fel­újítására kélszerannyi jutott, mint korábban. Javultak az egészségügyi ellátás feltételei, folytatódott a balassagyarmati' kórház re­konstrukciója. elkezdődött a pásztói felújí­tása. Megépülnek a tervezett óvodák, álta­lános iskolai tantermek, javult a vezetékes- ivóvíz-ellátás. A települések gyarapodásá­hoz, miként arról a választási gyűléseken is sokan szóltak, a tanácsi fejlesztési alapok mellett, a lakosság jelentős társadalmi mun­kával járult hozzá. A közhasznú munkák országosan is figyelemre méltóak, az utóbbi három évben számottevően emelkedett az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke. Nyilvánvaló, hogy valamennyi jogos igény egyidejű kielégítésére ebben a tervciklusban sem volt lehetőség, s a fejlődésünkkel együtt keletkeztek újabb feszültségek is. Csökkent a reálbér, főként a nagycsaládosok, idősko­rúak — közülük is az alacsony nyugdíjasok- —. a fiatalok helyzete vált nehezebbé, amin az elkövetkező időszakban enyhíteni kell. Igényként fogalmazódott meg, hogy legyen továbbra is kiemelt feladat a lakásépítés, mérséklődjön az építési költségek növekedése, az otthonteremtők kapjanak több támogatást. Indokolt az általános és középiskolai oktatás feltételeinek javítása, új középfokú taninté­zetek létesítése, az iskolák felszereltségének Úavtrá&a. At agÁKl/ggniiavj alibije I ai-i ilxal g megkezdett rekonstrukciók folytatása, a jobb műszerellátás, a szociális otthoni férő­helyek gyarapítása szükséges. Megyénkben továbbra is javítani kell az ivóvízellátást, bővítésre szorul a szennyvíz-, a telefonháló­zat, korszerűsíteni kell a szállítás feltételeit, az utak állapotát. Az emberek tudatában vannak annak, hogy az életszínvonal és életkörülmények javítá­sához elengedhetetlen a gazdaság növekedési ütemének gyorsítása, a jövedelemtermelő ké­pességének növelése, az intenzív fejlődés ha­tékonyabb kibontakoztatása. Fejlődésünk kulcskérdése a gazdaság eredményessége! En­nek feltétele, hogy a termelőegységekben na­gyobb mértékben növekedjék a hatékonyság, rugalmasabban, gyorsabban alkalmazkodja­nak a piac igényeihez, megszüntessék a kor­szerűtlen termékek gyártását, csökkentsék a fajlagos anyag- és energiafelhasználást, ész­szerűen gazdálkodjanak a munkaerővel. Ä vállalati irányítás új rendszerének bevezeté­sével újabb alkalmak kínálkoznak arra, hogy vezetők, műszakiak, fizikai munkások együtt gondolkodjanak és cselekedjenek, növeked­jen felelősségük, tulajdonosi érzésük. A VI. ötéves terv sikeres teljesítéséhez a következő tervidőszak előirányzatai megala­pozásához létfontosságú az idei célkitűzések teljesítése. Erre annál inkább szükség van, mert a kemény tél, az energiaellátási gon­dok, az iparban és mezőgazdaságban is je­lentős lemaradásokat, veszteségeket okoz­tak. A választási fórumokon arról is szó esett, hogy az emberek mindennapi munkájukat nyugodt, békés körülmények között végez­hetik. Kifejtették: eredményeink egyik fon­tos alapja a párt következetes szövetségi po­litikája, amely a különböző osztályok és tár­sadalmi rétegek érdekazonosságán nyugszik. Kölcsönös a bizalom a párt és a tömegek, a kommunisták és a pártonkívüliek között, a nemzetiségiek a magyar állampolgárokkal azonos jogokat élveznek. Ez a széles körű nemzeti egység az egyik biztosítéka volt és marad annak, hogy a lakosságunk alkotó módon tevékenykedhessen a fejlett szocializ­mus építésének soron következő célkitűzései­ért. Szó esett arról is, hogy az elmúlt öt esz­tendőben az országgyűlés, a helyi tanácsok testületéi összességében eredményes munkát végeztek. A népgazdasági és területi érdekek összhangjának megteremtésén munkálkod­tak. Növekedett a tanácsok népképviseleti,' ör' ormányzati és államigazgatási jellege, ön­állóbban és felelősen hozták meg döntései­ket, jobban figyelembe vették a választópol­gárok véleményét, javaslatait. A közérzetet javította a színvonalasabb ügyintézés. Azt is megfogalmazták: az elkövetkezőkben még inkább szükség van a helyi erőforrások fo­kozottabb bevonására a településfejlesztésbe, a feladatok átgondolt rangsorolására, alter­natívák kidolgozására, a közérdekű ügyek or­voslására. A közelmúlt eseményei meggyőzően bizo­nyították, hogy előrehaladásunk egyik leg­főbb feltétele az emberi tényezőben rejlő le­hetőségek jobb kihasználása. Hiszen a gaz­dasági. társadalmi feladatok megoldása a műveltséggel, a tudással, az emberi alkotó- képességgel szoros kapcsolatban áll. Az előt­tünk álló teendők valóra váltásához nélkü­lözhetetlen ideológiai nevelőmunkánk szín­vonalának, a közoktatás, a közművelődés tar­talmának fejlődése. Az arra hivatott szervek és intézmények fokozottabban járuljanak hozzá a műszaki ismeretek, a tudományos és technikai műveltség elmélyítéséhez, váljék a hétköznapok szerves részévé a legújabb ered­mények alkalmazása a termelésben. A választást megelőző rendezvények egyik legfontosabb tanulsága: az állampolgárok tu­datában vannak annak, hogy az előttünk ál­ló célkitűzések megvalósításának forrása a teljes embert kívánó, lelkiismeretesen elvég­zett munka. Mindenekelőtt továbbra is arra van szükség, hogy mindenki a maga te­rületén. a főmunkaidőben teljesítse — tudá­sa legjavát nyújtva — a rábízottakat. Ez jár­jon együtt a munka fokozottabb megbecsü­lésével, a teljesítménnyel arányos anyagi-er­kölcsi elismeréssel is. A választópolgárok túlnyomó része tisztá­ban van azzal, hogy személyes munkáján is múlik közös jövőnk. Érti és érzi, hogy a szé­lesedő szocialista demokratizmus nem csak az ország és az adott település ügyeibe való beleszólás nagyobb jogát jelenti, hanem a korábbinál nagyobb felelősséget is. Ezt jelzi, hogy a hozzászólások többsége támogatta a Hazafias Népfront jelöltjeit, s egyetértett az előttünk álló feladatokkal. Reá­lisan ítélték meg mai helyzetünket, elvétve fordult elő a valóságtól elrugaszkodott igény. S, ami különösen biztató: a javaslatok szin­te minden esetben a végrehajtásban való részvétel igényével párosultak. A társadalmi eszmecsere közös dolgaink­ról lezajlott. S ez nem kevesebb, mint a fej­lett szocialista társadalom építésének folyta­tása. Erre szavazunk június 8-án. 0 mozgósító erejű nemzeti program meg­valósításában jelentős a szerepe az or­szággyűlésnek és a tanácsoknak. Tag­jaikat azok közül választjuk, akik leginkább kmaaaek. gux c^igpini í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents