Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-19 / 142. szám

A ferroötvözefek viszonylatában a teljes hazai igényt elégíti ki a Salgótarjáni Öt- vözeígyár. A téli nehézségek ellenére a termelési tonna tervet tartani tudják, amely a bázishoz viszonyítva 3,5 százalékkal magasabb. (báb—) Irányítás és etika a kereskedelemben (II.) Az ellenőrző szervek vizsgá­latai azt is jelezték, hogy még gyakori a fogyasztói megkáro­sít ás. az etika szabályainak megsértése. A hiányhelyzet nliatt elhanyagolják a minő­ségi követelmények érvényesí­tését, amit csak nehezít egyes ipari szállítók részéről a mo­nopolhelyzetükkel való vissza­élés. Nem minden kereske- dalmi szerv követeli meg a dolgozó felvételekor a tiszta erkölcsi bizonyítványt, illetve nem jegyzi a működési bizo­nyítványába a fogyasztói meg­károsítással járó szabálysérté­si bírságot. A fogyasztók megkárosítóit 1084 évben 228 ezer forint bírsággal sújtottuk, a számla nélkül árusító magánkereske­dők 4 év alatt 1.35 ezer fo­rintot fizettek be bírság cí­mén az állam pénztárába. A 1 uristacsoportok megkárosító­it bírósági úton vonták fele­lősségre. A szigorú szankciók érin­tették a kereskedelmi szerve­zeteket is. Négy év alatt 325 ezer forint összegű, jogtalan árbevétel elvonását kezdemé­nyeztük és a vevők 224 ezer forint összegű kártalanítását rendeltük el. Igen sok megté­vedt dolgozóval szemben al­kalmaztunk figyelmeztetést és javasoltunk fegyelmi eljárás lefolytatását. A tanácsülés vitájában töb­ben szóltak az etikai problé­ma másik oldaláról is. Egyes szállítók dolgozói és több ma­gáról megfeledkező vevő dézs­málja a társadalmi tulajdont, illetve lopja a bolti készletet. Egyetlen kis ABC-ben egy év alatt közel 200 lopást leplez­tek le jelentős összegben. Az elkövetőkről készült névsor alapján kialakítható kép még ennél is elszomorítóbb lát­ványt mutat. Sajnos, az ese­tek tanúi gyakran közömbö­sek a fogyasztói megkárosí­tásokkal és lopásokkal szem­ben. Az etikailag kifogásolható jelenségek megelőzése igen sokrétű, széles körű társadal­mi összefogást igénylő fel­adat. Fontos tennivaló az áruellátás javítása, a hiány­cikkek csökkentése. Ezzel zár­ható ki a vevők esetleges ki­szolgáltatottsága. Ehhez hoz­zá kell járulni a termelőága­zatoknak az áruk pontosabb szállításával, a kereskedelem­nek a tervszerűbb árubeszer­zéssel. termeltetéssel és köz­vetlen importtal. Meg kell akadályozni, hogy egyes kö- zületek, vagy magánfelhasz­nálók nagy tételű áruk felvá­sárlásával mesterségesen idéz­zenek elő áruhiányt. Nagyobb figyelmet kell fordítani az el­adó és vevő kapcsolatokra, a vásárlói panaszokra és inté­zésének módjára. Szélesíteni kell az ellenőrzés társadalmi bázisát. A hivatásos ellenőr­zés nem elegendő ahhoz, hogy megelőzzük a fogyasztók meg­károsítását és a társadalmi tulajdon dézsmálását. A vállalatok, szövetkezetek belső ellenőreinek is követke­zetesebb munkát kell végezni. A hivatásos ellenőrzés tovább­ra is a megelőző módszert tartja feladatának, de ahol ez nem vezet célra,, szigorú szankcionálást kell választa­nia. Szükség van arra is, hogy a mozgalmi szervek sa­játos munkamódszerükkel te­gyenek többet azért, hogy szervezett dolgozóik példamu­tatóan járjanak elöl a társa­dalmi gond megszüntetésében. Valamennyiünk összefogásá­val érhetjük el azt, hogy a tisztességgel, becsülettel vég­zett kereskedelmi munka, az üzleti életben a jó hírnév rangja felértékelődjön, és a vevő minden vásárlás után jó érzéssel térjen vissza üzlete­inkbe, boltjainkba szükségle­tei kielégítésére. Nyerges János, a megyei tanács vb. kereskedelmi osztályvezetője A Pártélet júniusi számáréi Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese méltatja a párt XIII. kongresszusát. A többi között rámulat: apáit az egész társadalommal együtt kereste és keresi az új kérdésekre a megfelelő válaszokat, megoldási módo­kat. A folyóirat a XIII. kong­resszuson írásban benyújtott hozzászólások közül közread­ja Horváth József, Magyar Kannán, Gede Jenőné, Kosa Antal, Rudi Béla és Bihari István hozzászólását, és köz­li a Központi Bizottság mel­lett működő munkabizottsá­gok tagjainak névsorát. Hoós János az éves terv teljesítésében jelentkező ne­hézségekről és feladatokról ír. Megállapítja: külkereskedel­mi mérlegünk aktívumát eb­ben az évben is növelnünk kell, ez azonban — a koráb­bi évekkel ellentétben — a nemzeti jövedelem előirány­zott növekedésének megvaló­sulása esetén már nem teszi szükségessé a belföldi1 fel- használás mérséklését. A bérezés gyakorlata és a bérpolitika általános kér­dései sokféle formában fogal­mazódtak meg a XIII. kong­resszuson is. Rácz Albert ez­zel összefüggésben a bérgaz­dálkodás céljaival s lehető­ségeivel foglalkozik. Az új vállalatvezetési formákra való áttérés különböző kér­déseiről már számos írás je­lent meg a Pártélet korábbi számaiban. A nagy érdeklő­dést keltett vita során olyan kérdések is felvetődtek, ame­lyekre nem lehetett akkoi választ adni, mert még hiá­nyoztak a szükséges gyakor­lati tapasztalatok. Oláh Jó­zsef elemzi az igazgatók vá­lasztásának tanulságait. Havasi Ferencnek, a Poli­tikai Bizottság tagjának, a KB titkárának az 1977— 1984. években tartott beszé­deit, megjelent cikkeit a Kos­suth Könyvkiadó Gazdaság­politika — gazdaságirányítás címmel jelentette meg. Ha­vasi Ferenc könyvének meg­jelenése kapcsán Csikós-Nagy Béla fejti ki gondolatait. A szerkesztőség ismert gaz­dasági szakemberek részvé­telével kerékasztal-beszélge­tést , rendezett a vállalati önállóságról. A beszélgetést Lakos Sándor, a Pártélet fe­lelős szerkesztője vezette. A Pártélet már hosszabb ideje, több alkalommal és különféle szempontból fog­lalkozott az állampolgári fe­gyelemmel. A ■ szerkesztőség • ezúttal beszélgetést ..rendezett erről a társadalmi-gazdasági fejlődésünk szempontjából fontos kérdésről. Svörke József áttekinti kapcsolataink alakulását a fej­lődő országok politikai és gazdasági szempontból mind fontosabb régiójával, PQZSGAY IBIIRE: RLI.IAIinROL.OnR ES ALLfUffl 1985-BEEU Most, amikor a választópolgár bizalmából, az 1983-as választási törvény pozitív aktivi­tást hozó alkalmazásával létrejönnek az új népképviseleti szervek, a tanácsok, az ország- gyűlés, — érdemes ismét szólni állam és ál­lampolgár viszonyának elvi kérdéseiről. Fon­tos mindenekelőtt arról szólni, hogy állam és állampolgár együttműködésének fejleszté­sében óriási jelentősége, szerepe van a Ha­zafias Népfrontnak, mint széles körű tömeg- mozgalomnak; amely ebben a kapcsolatban az állampolgárok közösségét valósítja meg, s alkotmányos szerepet tölt be a népképvise­leti szervek létrehozásában. Hz állam: egység és liegyensiílygzoííság A szocialista viszonyok uralomra jutásával és általánossá válásával megszűnt ugyan valamely osztály politikai elnyomásának szükségessége, de nem szűnt meg a társadal­mi-gazdasági folyamatok politikai irányítá­sának szükségessége. A pártirányítás eszkö­ze: a központilag szervezett államhatalom és -igazgatás. A társadalom állami igazgatása szükséges, mert az érdekkülönbségekből és érdekellentétekből keletkező ellentmondáso­kat fel kell ismerni, és megoldásukat állam- igazgatási, politikai eszközökkel elősegíteni. Az állam funkciói között változatlanul ki­tüntetett helyet foglal el a gazdasági folya­matok szabályozása. Az állam feladata meg­teremteni — főleg gazdasági és gazdaságpoli­tikai, de szükség esetén adminisztratív esz­közökkel is — a társadalmi újratermelési fo­lyamat és a vállalati önállóság közötti össz­hangot. Természetesen a társadalom alap­vető érdekeinek szem előtt tartásával. Fel­adata a szocialista tulajdonviszonyok alap­ján szervezni az elosztást, a kooperációs vi­szonyokat, a termelési ágazatok koordináció­ját. Még hosszú ideig csak az állam lesz képes rendelkezni és megfelelően élni azokkal az eszközökkel, amelyek segítségével ki lehet számítani és jelezni a tudományos-technikai forradalom várható gazdasági és társadalmi hatását. Továbbra is az állami eszközök ígérkeznek legmegfelélőbbnek a természet és társadalom viszonyának szabályozására, az emberi kör­nyezet tudatos védelmére. Az állam felmér­heti és befolyásolhatja a demográfiai viszo­nyokat. elháríthatja vagy mérsékelheti a ter­mészeti csapásokat. Az ideológiai-kulturális feladatok tekinteté­ben belátható ideig csak állami módszerek­kel lehet megszervezni az egész társadalom megfelelő képzését, nevelését, a műveltség színvonalának emelését. A két világrendszer létéből adódó ellent­mondások miatt az állam irányítja a külkap- csolatokat, fenntartja a szükséges katonai erőket, szervezi a nemzetközi gazdasági koo­perációt és a nemzetközi munkamegosztást. Ezeket a feladatokat azonban csak akkor láthatja el eredményesen, ha bírja az állam­polgárok többségének jóváhagyását, támo­gatását, az elhatározásban és a kivitelezés­ben a többség részvételét. A társadalmi fej­lődés jelenlegi fokán ugyanis nincs rá lehető­ség. hogy az állampolgárok közvetlenül és naponta irányítási funkciókat töltsenek be a társadalomban. A legtöbb irányítási funkció folyamatosságot, szervezettséget igényel, és megköveteli az irányítóktól, hogy különleges szakképzettséggel, felkészültséggel rendel­kezzenek. A termelőerők mai színvonalán nagy in­tenzitású és egyúttal nagy energiákat lekötő társadalomigazgatásra van szükség. Eközben a társadalom igényt tart minden ember mun­kájára a munkamegosztás más-más terüle­tén. Ilyen körülmények között megengedhe­tetlen, hogy a legkülönbözőbb képzettségű emberek, időnként otthagyva a munkameg­osztásban rájuk szabott feladatokat, közvet­lenül részt vegyenek a társadalom igazgatá­sában. (A szabad idő ehhez még nem ele­gendő!) Napjainkban még a társadalom igaz­gatását elkülönült, szakjellegű tevékenység­nek kell tekinteni, amely része a munkameg­osztásnak, és ezt a funkciót az államappará­tusba tömörült szakemberek hivatásszerűen látják el. Az elkülönült igazgatási gépezet megszűnése csak a nagyon távoli jövőben kö­vetkezhet be. Messzi még az az idő, amikor az emberek igazgatása helyébe a dolgok igazgatása lép. Addig az egész társadalom­nak messzemenő érdeke fűződik egy szak­szerűen, hatékonyan működő, jól ellenőrzött államigazgatáshoz. a hivatalnokuralom: passzivilás Kétségtelenül jogos az aggodalom, hogy az igazgatás elkülönülése az igazgatottaktól ki­teremtheti az igazgatási szervek lélektelen formalizmusát, bürokratizmusát és konzer- vatizmusát. Ennek következménye az em­berek passzivitása lehet, hiszen ha az appa­rátusok magukat a mindentudók testületének tekintik, és az állampolgárokat megvetéssel kezelik, nem is lehet másra számítani. Ha a hivatalnokok figyelmét túlzottan leköti az agyonrészletezett szabályok gondos alkal­mazása, megtörténhet, hogy tevékenységük célját teljesen szem elől tévesztik. Az állam apparátusa a szocializmusban is magában hordja a bürokratizál qdás yesze­lyét. E veszély ellen a szocialista demokrácia fejlesztésével lehet felvenni a harcot, kiépí­teni a bürokratizmus elleni biztosítékokat. A bürokratikus tendenciákat nem lehet egyet­len huszárvágással megszüntetni. Folyama­tos, kitartó küzdelemre van szükség, mert meg-megújuló lehetőségről van szó. A harc két síkon folyhat: egyrészt az államélet de­mokratikus intézményeinek fejlesztése terén, amelyekben aktivizálódhat az állampolgár, és mint az állam alanya, mint megbízó, fi­gyelemmel kísérheti az államapparátus mű­ködését. Ezt a szerepet kell betöltenie az ál­lampolgár bizalmából az országgyűlésnek és a helyi tanácsnak. Másrészt magában az ál­lamapparátusban, úgy. hogy erősítik benne a demokratikus szervezetre jellemző vonásokat, azaz az államapparátus dolgozói kialakítják saját munkahelyük demokratizmusát, és maguk is küzdenek a bürokratikus jelensé­gek ellen. Tehát a szakigazgatási szervezetek demokratikus ellenőrzésének biztosítása ér­dekében magának a szakigazgatásnak de­mokratizálására is szükség van. Az egyén és társadalom egymáshoz való viszonya a szocializmusban is még alapve­tően az állampolgár és az állam egymáshoz való viszonyában nyilvánul meg. Ez a leg­több esetben különböző intézmények közve­títésével valósul meg. De ez a viszony lé­nyegében különbözik attól, ami az állampol­gár és állam viszonyát a szocializmus előtti társadalmakban jellemezte, mert ma a kü­lönböző intézmények segítségével a dolgozd ember saját államával kerül kapcsolatba. Ennek az elvnek az érvényesülését segíti a szocialista demokrácia fejlesztése az állam­életben, vagyis az államintézmények átalakí­tása úgy, hogy következetesen megvalósul­hasson a marxi követelmény; „az állam a társadalom fölé rendelt szervből a társada­lomnak mindenben alárendelt szervvé vál­jék”. Természetesen e tekintetben nem a köve­telményeket nehéz megfogalmazni, hanem azt az alkalmas módot, megtalálni, ahogyan ezek­nek a követelményeknek eleget lehet tenni. Az előbbiekben ugyanis éppen arról beszél­tünk, hogy a' termelőerők mai színvonala és a munkamegosztás követelményei miatt az állampolgárok nem vehetnek részt nap mint nap közvetlenül a társadalom igazgatásában, erre a célra hivatásos szakapparátusokat kell fenntartani. Ez az ellentmondás azonban fel­oldható, mert az állampolgároknak messze­menő lehetőségeik vannak szervezetek és képviseleti intézmények létrehozására. Le­hetőségük van arra, hogy különböző szer­vezetekben mint meghatározott érdekcsopor­tok lépjenek fel. Emellett a közvetlen de­mokrácia különböző intézményei állnak ren­delkezésünkre. (Ezek elsősorban a választó­jogban, tehát a képviselet létrehozásában megfogalmazott intézmények; jelölő gyűlé­sek: képviselői, tanácstagi beszámolók; visz- szahívási jog.) II népszuverenitás legfőbb megtestesítője A másik eszköz az állampolgárok birtoká­ban az állami szervezetben kiépített képvi­seleti intézmények rendszere:, a tanácsok mint népképviseleti-önkormányzati szervek, és az országgyűlés, a törvényhozás. A cél az, hogy a szocialista demokrácia fejlesztésének kö­vetkeztében ezek a képviseleti intézmények egyre eredményesebben töltsék be határo­zathozói, törvényhozó funkciójukat, és az ál­lampolgároktól kapott megbízás szellemében ellenőrzői funkciójukat az állam igazgatási tevékenysége fölött. Országgyűlésünk a nép­szuverenitás legfőbb megteslesífője, orszá­gunk legfőbb törvényhozói szerve. Társadal­mi előrehaladásunk gyorsítása, rendszerünk szocialista jellegének fejlesztése céljából szükséges, hogy az országgyűlésben erősöd­jék a törvényalkotó tevékenység, növekedjék az országgyűlés szerepe a kormányzati mun­ka alkotmányos ellenőrzésében. Ugyanennek a követelménynek a tanácsok akkor felel­hetnek meg egyre eredményesebben, ha to­vább erősödnek önkormányzati szerepükben a helyi politika alakításától a bevételeikkel való önálló rendelkezésig, gazdálkodásig. Ili állapinál jogérzéke A szocialista állam eredményes működése, demokratizmusának fejlődése feltételezi azt az államapparátust, amelynek fejlett a jog­tudata és jogérzéke, s amely természetesnek tartja, hogy a jogrend a kötelezettség rend­je is. Az ilyen állampolgár azoknak a vi­szonyoknak a terméke, amelyekben az em­berek az államhatalmat nem kényszerűen el­viselendő külső erőnek tekintik, hanem saját eszközüknek saját rendjük megszervezésére. Olyan eszköznek, mely hatalmát attól nyeri, hogy az állampolgárok közvetlenül vagy kép­viselőik útján nemcsak véleményükkel, ha­nem cselekvő részvételükkel is támogatják. Ez a követelmény a szocialista állam demok­ratikus intézményei és a felvilágosult, tuda­tos állampolgár találkozásával valósul meg, A napokban lezajlott országgyűlési és taná­csi választások, az új választási törvény első és nagy sikerű alkalmazása, a választások népfrontos jellegének kidomborodása nagy lépést jelentett előre a szocialista demokrá­cia fejlesztésében, az állampolgár és a szo­cialista állam együttműködésének erősíté­seben. * ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents