Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-15 / 139. szám

Ezüstöt termett év Május végén kétnapos országos találkozót rendeztek Do­rogon a bányászkórusok részvételével. A hatodszor össze­hívott seregszemlén megyénket két együttes képviselte: a hetedik évtizedében járó salgótarjáni bányászférfikar és az alig néhány esztendeje alakult bátonyterenyei bányász- férfikórus. Az előbbiek — Wenter László karnagy vezeté­sével — sokéves hagyományaiknak megfelelően szerepel­tek, és arany minősítést szereztek. A Lászlóné Gazsi Éva vezette bátonyterenyeieknek sincs szégyenkeznivalójuk: ezüsttel tértek haza a bányavárosba. A bátonyterenyei bányász­férfikar története 1982 már­ciusában kezdődött: az éneke­sek patrónusra leltek a helyi szakszervezeti intézményben, a Bányász Művelődési Házban. Ennek előzményei azonban csöppet sem érdektelenek. — Már a korábbi években, pontosan meg sem tudom mondani mióta, voltak pró­bálkozások a nagybátonyi énekkar megszervezésére — mondja Szerencsi Andrásné, a kultúrház igazgatója. A helyi munkás — elsősorban bányász — kulturális hagyo­mányokat kívánta a tanács, az intézmény feleleveníteni. De a többszöri nekirugaszko­dás sem járt a várt ered­ménnyel. — Az ötlet valóban nem a miénk — jegyzi meg László Endre népművelő. — Amikor a feleségemmel Nagybátonyba kerültünk, én a tanács köz- művelődési felügyelője let­tem. Az iratok között talál­koztam a korábbi erőfeszíté­sekkel. Szeretem a zenét, ze­nélek. Megragadott a terv, melyet a tanácsi és pártbi­zottsági vezetők egyaránt tá­mogattak. összehívtuk az el­ső próbát az általános isko­lába. Óriási csalódás lett; mindössze egyetlen férfi, Bar- ják Gyula jött el; festő a gép­üzemben. Az ő segítségével, propagálásával a második próbán már tizennégyen vol­tunk, ők ma is magját képe­zik az együttesnek, elkezd­hettük a munkát. A bányászkuitűrház befo­gadta a kórust, a gépüzem Ekkori főmérnöke, Gazsi Zol­tán pedig fél óra munkaidő­kedvezményt adott. Egy év múlva a. Nógrádi Szénbányák egyenruhát varratott minden dalosnak. Addigra ugyanis bizonyítottak. Már első fel­lépésük az 1982-es bányász­napon olyan fergetes sikert aratott, hogy utána többen a felvételüket kérték. Ma hu­szonhármán énekelnek. Nem is kevesen két meg három műszakra járnak dolgozni. Ami örvendetes: a hasonló jellegű kórusoknál itt ala­csonyabb az átlagéletkor — 35—40 év. — Nagyon erős az összetartó erő a csoportban — mondja László Endre. — Családias a hangulat a próbán, és gyak­ran .találkozunk egymással azon kívül is. Van, akivel ze­nélni járok. A csoport több­ször kirándult a közeibe, nyársaltunk, beszélgettünk, viccelődtünk. A kórus főként a gépüzem dolgozóira épül, de akad tagja a szorospataki akna­üzemből, a kisterenyei építési üzemből is. Ketten nyugdíja­sok. — Jóleső érzés, hogy a gép­üzem gazdasági, politikai és tömegszervezeti vezetése egy­aránt folyamatosan figyelem­mel kíséri az énekkar munká­ját, támogatja, együtt örül a sikernek — fogalmaz elége­detten Szerencsi Andrásné. — Három év után az ezüst mi­nősítés nem csekély eredmény. — Nagyon örülök neki — fogalmazza meg érzéseit a karnagy, Lászlóné Gazsi Éva, a bátonyterenyei zeneiskola gordonka—szolfézs szakos ta­nára. Nagy-nagy köszönet illeti azokat az embereket, akik a fizikai munka után eljönnek a próbákra, a fel­lépésekre, tehát szabad idejü­ket áldozzák a mozgalomra. Ez a minősítés önbizalmat adott nekik, és velem együtt érzik: érdemes volt végig­dolgozni a három évet. S, az ezüst még jobban fénylik, ha hozzátesszük: a tagok zöme hallás után tanulja az éne­ket, nem ismeri a kottát. A dorogi találkozón Maros, Fasang—Zsolnav, Liszt és Blonter egy-egy szerzeményét adták elő, Balázs Ferenc ze­netanár zongorakísérete mel­lett. — Mit tud ma az együttes? — Végigjártuk a lépcsőfo­kokat. Népdalokkal kezdtünk, aztán zongorakíséretes népdal- feldolgozásokkal, kétszólamú művekkel folytattuk, és el­jutottunk a négyszólámú- sághoz. Jelenleg tudunk any- nyit, hogy nyugodt szívvel közönség elé állhatnánk egy — tiszta időt számítva — egyórás műsorral. Senki sem felbomlott csoportból jött, teljesen tiszta lappal indul­tunk. Lelkesek, megbízhatóak az emberek. Miért? Nem túlzás, ha az egvik kórustag, Szakács Sán­dor gépüzemi esztergályos véleményét általánosítjuk: — Örömet látunk abban, ha sok-sok próbálkozás után jól összeáll egy énekszám, el tudjuk másoknak tetszőén is énekelni. És az sem mellékes, hogy a közös szerepléssel jobban kötődik az ember a másikhoz, a munkatársához, tartozik egy közösséghez. Ezért járok énekelni. Kívánjuk, ezért járhassanak még sokáig az énekkarba va­lamennyien. Bátran keressék meg azok is őket, akik még nem tagok, de tudnak énekel­ni, és hasonlóan gondolkod­nak. Sulyok László Régi hajók gyufából Különböző időikből szármá­ié, több mint tíz vitorlásha­jót készített gyufaszálból a je­reváni Rafael Szejpanjan. Messze lakik a tengertől, de gyermekkorától csodálta a hajókat, tanulmányozta a szakkönyveket. gyönyörkö­dött szépségükben. Rafael ze­nész lett, de minden szabad idejét a vitorláshajók készí­tésének szentelte. Hajóit régi tervek és rajzok alapján ké­szíti. Képünkön: Rafael pon­tos munkával állítja össze a hajó minden elemét. Tarzan újra színre lép Edgar Rice Burroughs Tar- zan-könyvei azok közé a tör­ténetek közé tartoznak, ame­lyek újabb és újabb megfil­mesítésre ösztönöznek. 1918- ban dolgozták fel először film­re Tarzan történetét, Elmo Lincoln játszotta a főszere­pet. Ezt nagyon sok újabb adaptáció követte, közülük a legnépszerűbbek azok vol-' tak, amelyeket 1931—48. kö­zött a nemrég elhunyt Johnny Wetsmüllerrel, majd 1949—52 között Lex Barkerrel forgat­tak. A legújabb változat ren­dezője Hugh Hudson, Tarzant Chi/istopher Lambert elevení­ti meg. Ennek a produkció­nak a címe: Grevstoke — Tarzan, a majmok urának le­gendája. Hugh Hudson —, akinek Tűzszekerek című előző film­jét nálunk is játszották — megnézte az összes hozzáfér­hető Tarzan-filmet, és úgy ta­lálta, hogy a Tarzant meg­személyesítő színészek — az egy Weismüller kivételével — túl öregek, túl kövérek vagy túl gyakorlatlanok voltak a szerepre. Ő 50 pályázó kö­zül Christopher Lambertet választotta ki, aki 1954-ben született New Yorkhan, fran­cia szülők gyermekeként. Sze­repéről így beszél: „Nehéz volt. Hat hónapig gyakorol­tunk egy biológus irányításá­val, igazi majmokkal, termé­szethű körülmények között. Végül elfogadtak minket partnereknek a csimpánzok. Egy majomhölgy meg éppen­séggel a nyakamba ugrott, amikor néhány hónap múlva viszontlátott egy tévéstúdió­ban”. Lambert a filmtörté­net 17. Tarzan ja. A történetről — gondolom — felesleges mesélni. Annyit csupán: Lord Jack Clayton várandós feleségével hajótö­rést szenved. Egy őserdőben az asszony megszüli fiát, majd néhány nap múlva meg­hal. Hamarosan férje is kö­veti. A csecsemőt egy nőstény- majofn neveli fel... Edgar Rice Burroughs 1952- ben bekövetkezett haláláig 26 Tarzan-könyvet írt. Sem ő, Az új Tarzan Christopher Lambert civilben sem örökösei nem voltak iga­zán elégedettek a filmválto: zatokkal. Az 1982-es verziót, Mi les O'Keffe és Bo Derek főszereplésével, bírósági úton akarták betiltani. Hugh Hudson rendező régi vágyának, a Tarzan-adaptá- ciónak elkészítésére a Warner cégtől kapott megbízást. Ahol eddig a filmet bemutatták, közönségsiker lett, és a ren­dező már foglalkozik a foly­tatás gondolatával. A filmet John Alcott fény­képezte, aki a többi között a 2001, Űrodüsszeia és az Óraműves narancs operatőre volt. Érdekesnek találta a munkáját, hisz' a kameruni őserdőkben a külső és a pa­tinás angol kastélyokban ké­szített belső forgatások lehe­tőséget adtaik számára a leg­változatosabb módszerek ki­próbálására. A filmkészítés legérdekesebb és legnehezebb feladata a majmokkal való együttműkö­dés volt. Majmok sok film­ben szerepeltek már, de leg­többször mint horrorkreatú­rák — lásd King Kong —, most azonban tényleges sze­replők voltak. A majommez­be bújt színészek mellett igazi csimpánzok mozogtak- cselékedtek a természetes kör­nyezetben, a washingtoni egyetem egyik állatkutatójá­nak. Roger Foutsnak az irá-: nyitásával. Ha hinni lehet a híradásoknak, kiváló ered­ménnyel. Erdős Márta j Hérodotosz nagy tévedése Már időszámításunk előtt, az V. században is- lehetett emancipáció — állítják egyes klasszika-filológusok, és bizo­nyítékként újra, meg újra Hé­rodotosz görög történetíróra hivatkoznak, aki arról tudó­sít, hogy annak idején a ly- kiaiak birodalmában, (a mai Törökország területén) a nők kormányoztak. Ez azonban nem volt így. Az antik Ly- mirának, a lykiai birodalom fővárosának maradványai alapján régészek most kimu­tatták, hogy Hérodotosz na­gyot tévedett. Jürgen Bor- chardt, a bécsi egyetem ókori történeti és klasszikus régé­szeti intézetének professzora beszámol arról, hogy sem a lomboi-műveken, sem a fel­iratokon nem találtak utalá­r Mondák Eszak-Magyarországról Balogh Béni Vadócok a Bükkben című önéletrajzi re­génye 1984-ben látott napvilá­got a Móra Ferenc Könyv­kiadónál. A népszerű gyer­mek- és ifjúsági könyvek író-, ja az idei ünnepi könyvhéten Nógrád, illetve Salgótarján vendége volt, több alkalom­mal találkozott ifjú olvasói­val. Nem először és nem is utoljára járt a nógrádi vidé­ken. hiszen szűkebb hazája itt van a szomszédságban, a Bükkháton töltötte élete első 13 évét, szülőföldje a Bükk ölelésében fekszik. Ettől a számára mindennél kedve­sebb bükki tájtól sohasem szakadt el. lélekben gyakran otthonjár. És sorjázó — több­nyire tíz éven felülieknek szóló — ifjúsági könyveinek történeteiben, mondáiban is. Heves és Nógrád számára ter­mészetes folytatása, szerves része szűkebb hazájának, nemcsak földrajzában, hanem történelmében, sajátos hangu­latában is. — A falucska, Nekézseny Ózd mellett van, itt születtem — mondja. — Aztán elkerül­tem innen, a tanítóképzőt Sá­rospatakon végeztem. S bár Budapesten élek, tanárként és iskolai könyvtárosként dol­goztam nyugdíjaztatásomig, mindig vonzott ez az északi vidék, amely szűkebb hazám. Vadócok a Bükkben című önéletírása Sajószentpéterre való költözésével fejeződik be, szülei odavitlék szekér­rel ruháival es dunyhájával polgárista diáknak. Ez volt az első elválás a falutól. A re­gény utolsó mondata így hangzik: „Otthagytam a kék- ló, erdős hegyeket, ott ma­radtak a kedves, régi cimbo­rák, én pedig reménykedve, szívemben erős tűzzel, elin­dultam a messzi városok fe­lé. . Mint a mesében a legki­sebbik fiú. — Ez a regény önéletrajzi sorozatom első kötete — jegy­zi meg. — Benne van a bor­sodi, a hevesi falu és gyer­mekkor sok-sok emléke. Sze­retném majd folytatni. A kö­vetkező kötet már szintén a Móránál van, Szivárvány a Sajó felett címmel jelenik meg. Balogh Béni könyvei nép­szerűek az ifjú olvasók köré­ben. Méltán, hiszen a „me­sebeli” indulás mesében foly­tatódott írói pályáján. Igaz, kötetei csak úgy mesésköny- vek, hogy valójában nem is azok. Inkább a hajdani való­ság, a történelem legendás föl­dolgozásai. Igen termékeny író. Első könyve, A gyöngyhúrú citera meseregény Mátyás király ko­rából, 1958-ban adta ki a Mó­ra. Az 1971-ben megjelent Éleskővár kincse című könyv bükki mondákat tartalmaz. A harmadik könyv Vidróczki a nevem! címmel látott nap­világot 1979-ben. Ez kalandos életrajzi regény a híres-neves mátrai betyárról, akit annak idején Nagybátony és Kiste- renye között ütöttek agyon valahol a tiribesi pusztán, Ma- conka közelében. A könyvek sora 1981-ben a Szépen szálló sólyommadár oímű, észak-ma­gyarországi mondákat föl­dolgozó kötettel folytatódott. Most pedig a Vadócok a Bükkben című önéletírás vár­ja az ifjú olvasókat a könyv­tárakban, a vásárlókat a könyvesboltokban. A már szintén említett Szivárvány a Sajó felett című folytatás vár­hatóan még idén megjelenik. S erre az évre lát napvilágot egy újabb könyv Dob szól az erdőben címmel, amely ka­landos történelmi regény 1848-ból és 49-ből, ezt az If­júsági Lapkiadó jelenteti meg. A sor a továbbiakban sem szakad meg. Már készen van A rablólovag aranyai című, ugyancsak észak-magyaror­szági mondaföldolgozásokat tartalmazó könyv, amelyben sok nógrádi vonatkozású monda is helyet kapott. Ezek­ből lapunk olvasói is kaplak már ízelítőt. A kötet — terv szerint — 1986-ban jelenik meg, s olvashatjuk benne A debercsényi nagyharang. a Sisa Pisla komolyan játszott, A csitári Kutyika. A szandai szökevény című írásokat. Ez utóbbit is, miként a legtöbb történetet egyrészt hiteles adatok, másrészt élő szájha­gyomány alapján írta meg a szerző, aki — úgy látszik — csaknem szó szerint kifogyha­tatlan e történetekből. Mind­járt még egy kötetet említ, amit már szintén megírt, s aminek Omló bástyákon hulló csillagok címet adta. Ez nóg­rádi mondákat tartalmaz, most keresi a lehetséges kiadót. És ezzel sincs vége. — Most egy újabb regény témáját forgatom a fejemben — tájékoztat. — Az egyiknek az lehetne a címe, A török menyasszony és a hős gyar­mati nők. Éz egy 1648-ban játszódó történet, amikor mintegy négyezer török fos­ta körül Gyarmatot, amit a gyarmati nők segítségével véd­tek meg. Én ugyanis, azt mon­dom, hogy. először a gyarma­ti nők öntöttek forró vizet és szurkot a törökökre, nem az egriek. Ezenkívül Drégely vá­ráról is készítek egy regényt Hulló csillag Drégely felett címmel, helyi történetek alap ján. Egyébként, foglalk .zt.it az a gondolat is. hogy az if­júság számára minden neve, zetes ember életet és tettek földolgozom, hogy a nógrádiak közül említsek néhányat, Ba­lassi Bálint és Madách Imre életét is. Persze, színes, ol­vasmányos stílusban, a kicsik számára is élvezhetőén. Mi fűzi Balogh Bénit Nóg- rádhoz. amelynek útjait fá­radhatatlanul járja túl a hat­vanadik évén is? — Sok kedves emlék és sze­mély fűz ide most \s. Három éve bújom az ide vonatkozó történelmi kútfőket, s már nyugdíjasként bejártam Nyu- gat-Nógrádot. Több ötletet nógrádi emberektől kaptam, ígv például egy kedves könvv- tárosnőtől. Majoros Magdol­nától, vagy Balassagyarmaton Kamarás József tői és mások­tól, akiknek a nevét hosszú lenne fölsorolni. Érdekel Szé- csény környéke, a Karancs— Medves vidék is. Ezért remé­lem. hogy a jövőben még gyakrabban jövök erre a szá­momra kedves tájra. V. u. sokat arra, hogy a nők külö­nösebb szerepet játszottak vol­na a társadalomban. A több mint 170 felirat, melyet munkatársaival, több mint 400 sírkövön fedezett tel, sokkal inkább azt -, bizo­nyítja: a nők olyan aláren­delt szerepet játszottak, hogy még a nevüket sem örökítet­ték meg. Csaknem mindig a következő tartalmú sírfelira­tokra bukkantak: Ez a sír ezé és ezé (az eltemetett férfi ne­ve következik), feleségéé (aki­nek nevét nem említik), s gyermekeié. Tehát az emancipációt ille­tően a iykiaiak nem szolgál­tak éppen példaképül. Vi­szont, ami az állampolitikát illeti, Borchardt szerint ..a mind a mai napig legmoder­nebb republikánus alkotmá­nyok egyikével” rendelkeztek. Az időszámítás előtti II. szá­zadban a Iykiaiak államának élén szövetségi elnök állt. A községek lakóhelyük nagysá­ga szerint megállapított sza­vazati joggal rendelkeztek. A főváros székhelye állandóan változott. — A Iykiaiak az indogermán népekhez tartoz­nak, az i. e. harmadik évez­redben vándoroltak be a mai Törökország területére, és' i hettitával rokon, saját írást 4 NÓGRÁD - 1985. június 15., szombat I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents