Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-13 / 110. szám
Hétfői magazin. Hétfői magazin. Hétfői magazin —• tt Ismerős.öl ismerősig fí/lityen is a bányászaiéi ? Bányászról írni úgy az igazán izgalmas, ha az ember vele együtt indult el a föld mélyébe, végigéli a kasbeli utazást, aztán a szállítószalagon hasalva kilométereket zötykölődik a frontfejtésig. Hej, de kemény is odalent az élet! Hol a szél fúj, hol mea a trópusi meleg izzasst- ja bányajárót, az esőről, a vízbetörésekről már nem is szólva. .. Azt tartják: a bányászok kemény emberek. Szótlanok, mogorvák, megedzette őket az idő. az állandó veszélyhelyzet, a nehéz munka. — Valóban jellemző ez valamennyi bányászra? Mármint, hogy szótlan és mogorva. . .? — Rám személy szerint nem — neveti el magát Lórik József, a kányási oánya- üzem frontmestere. — Ellenkezőleg. A feleségem mindig azért veszekszik otthon, hocy a kisebbik lányommal. Andi- val. állandóan hancúrózunk, rendetlenkedünk. Az való igaz, hogy a bánya törvényeit, előírásait be kell tartani, kent 7lines fegyelmezetlenség, tréfa. Egy-egy rossz mozdulat, felületesség emberéletekbe kerülhet. — Volt-e már maga veszélyhelyzetben? — Igen, egyszer. Még Pe- tőfibányán történt. Szétcsúszott a harántolásnál a biztosítórész, és úgy lefogott, hogy nem bírtam alóla kihúzni a lábam. Egyheti bicegés után, ismét munkába álltam. — Hogyan lett bányász? — A családban az édesapám, a bátyáim is a fötd alatt keresték a kenyeret. Ennek ellenére én beiratkoztam a balassagyarmati tanítóképzőbe. Különösen a magyart, a történelmet kedveltem. Másfél év után családi okok miatt. ott kellett hagynom az iskolát. Akkor úgy döntöttem.. villanyszerelő leszek, ehelyett egy szép napon a bányában találtam magam. — Megszerette ezt a foglalkozást? — Olyannyira, hogy amikor a bányákat szanálták, nem eveztem más munkaterületre, egy évet dolgoztam a csehszlovákiai Dolina-bányában. Onnan Hányásra kerültem, s azóta frontmester vagyok. — Látom, aktív dohányos. Románcot szív. Lent tilos rágyújtani. Hogyan tudja ezt elviselni? — Megszoktam már az évtizedek során társaimmal együtt. Munka közben talán eszünkbe sem jut, hogy rápipáljunk. De amikor felérünk a műszak végén, az első mozdulat. hoqy benyúlunk a zsebünkbe és kotorjuk elő a cigarettát. — És az ital? Azt mondják, a bányászember megissza a magáét... — Ez nagyon rossz általánosítás. Embere válogatja, hogy ki mennyit és milyen mértékkel iszik, foglalkozásra való tekintet nélkül. Az biztos, hogy egy-egy nehéz műszak után jólesik a szervezetnek az a kupica szíverősítő. — Változott-e a bányászélet az évtizedek alatt? — Űjabban modern gépek, berendezések segítik a munkánkat, de a bánya olyan hely, ahol az emberi erőre mindig szükség lesz. Aztán... Edésapám még zsíros kenyeret. hagymát rakott a tarisznyába, manapság felvágottakat, húsokat pakol az asszony. És még valami. Régen szívesen mentek az emberek a bányába dolgozni, ma azon aggódunk. lesz-e utánpótlás, ha mi kiöregszünk. — Legközelebb kiről olvasna szívesen? — Szólaltassanak meg egy villanyszerelőt. Kárpótlásul azért, hogy nekem annak idején nem sikerült... Kiss Mária Első: a megyei művelődési központ A V$T-vág«a megyei döntője Verseny közben Május 12-én az egész országban lezajlottak a megvei VIT-vágta versenyek. A döntők egységesen' délelőtt kilenc órakor kezdődtek, és 16 óra 13 percig folyt a küzdelem, ugyanis ez a versengés egy időjáték keretében zajlott. Az időszámítás kezdete 1945, tehát, amikor a játék helyszínén 9.30-at írtak, a helyi hangosítási rendszerben megszólalt a Kossuth rádió szünetjele, ami 1945. január elsejét jelezte. A játékban ÍCT perc felelt meg egy évnek, a játék végén pedig az idei évben eltelt 4 hónap 12 napnak. Találkozó Nagymezőn Ifjúsági béke- és barátsági találkozón Pásztó és vonzás- körzetéhez tariozó, közel kétszáz fiatal vett részt szombaton Nagymezőn. Délelőtt ügyességi és elméleti feladatokat oldott meg a tizenhét versenyző csapat, valamint láthatott rendőrségi, polgári védelmi bemutatót. Délután pedig béke- nagygyűlésre került sor, amelyen többek között felszólalt az 5. sz. országgyűlési választókerület két képviselőjelöltje — Sándor Gábor és Sőregi József — is. — Bencze — Tíz arany koronás Mondom a komának, hogy ne keseregjen a kultúrélet pangásán — útba ejtjük Balassagyarmatot, ott majd horgonyt vetünk (nem az Ipo- lyon, mert az még ma sem hajózható), a művelődési ház elpít. Hiába minden antiidő (kora délután, hétköznap) ott majd találunk valamit. Merthogy ott mindig történik is valami. Szakkör annyi, hogy felsorolni egy oldal nerp elég, haladjunk is tovább 'a folyosón (és a történetben). A mozgásművészeti terem most üres ugyan, de fent valahol éppen tornaóráról érkező, s hazafelé igyekvő gyerekhad, zsivaja veri agyon a csendet; robognak lefelé, a lépcsőn tornazsákot himbálva egészségesen, kipirultén, más kérdés, hogy ez azt is jelenti, hogv valamelyik iskola (iskolák?) kényszerűségből a művelődési házban tartja tornaóráit, merthogy neki magának nincs tornaterme. Bel- jebb-feljebb haladva aztán kiderül, hogy a táncosok most próbálták, s nyitva a „látásművészeti” stúdió ajtaja, ha érm-n nincs is foglalkozás. Az ilyen szabadiskolák többnyire ^múgy is ífeiénként tartják óráikat. De azért beülünk a rajzpadokhoz néhányan egy fotó kedvéért, s akad olyan is, aki még rajzolni is tud. Mondja kicsit később valaki a folyosón, hogy voltunk-e a numizmatikusok átvételén? A folyosó végén egy kisebb teremben ülnek a megyei érmészek képviselői, a meghirdetett átvételt bonyolítják, ami abból áll, hogy a behozott érmeket, pénzeket, plaketteket stb.; felbecsülik és árverésre átveszik, lajstromba írják és majdan, a rövidesen megrendezendő éremgyűjtö-találko- zón, licitre hirdetve elárverezik az idevágó valamennyi szakmai szempont, szabály, na meg a tulajdonos óhaja szerint. Bóna János és Kora- lovszki István „direkt” ezért jött Gyarmatra lupéval (nagyítóval), felszerelve, és persze azzal a szaktudással felvértezve, amely előtt nem lehet megválaszolatlan kérdés a numizmatika szerteágazó ismeretében. Jönnek is a jó gyarmatiak elszórtan, egyenként, hozzák az árverésre szánt Erkel-plakettet, a régi papírpénzt, a kék ezerkoronást. —, s Bóna Jánostól már „jön” is a története ennek a pénznek, amin egykor kisebb birtokot lehetett venni. Vékony, magas fiatalember érkezik, kicsit titokzatosan előadva a családi dobozban eddig őrzött érmecskét. Talán ő is tudja (vagy sejti legalább), hogy az ilyen pénzérmék átvétele hem művelődési házban, szakkörben szokott történni. Összezárt öklét Bóna János elé tartja és előre szabadkozik „nem tudom, hogy ilyesmivel ide kell-e jönni..szétnyitja ujjait, tenyerén alig látható kis érem (pénz), csillog felismerhető aranyszínnel. A szakember éppencsak rápillant és már mondja is „kizárólag a fővárosban, a Nemzeti Bánknál adható el, árverésre nem vehetjük át...”, s a tulaj nem is vitatkozik. De azért a kis pénzdarab körbejár a tenyereken és a lupe is előkerül, mert az ember nem mindennap lát 1912-es kiadású, Ferenc József császár- és király, apostoli kormányzó koronás, teljes alakos, palásttal, országalmával és minden mással, az uralkodás jelvényeivel felszerelt egész alakos ábrázolást. (bár a tulajdonos váltig állítja, hogy az, akit az aranykoronás pénzérme megörökít, nem más, mint Szent István királyunkj nyilván a koronázási jelvények miatt.). Ez a kis pénzecske számomra kizárólag azért érdekes mégis, mert a mindenkori magyar szántók termöértékét fejezte ki. A tizenriárom aranykoronás földről például azt tartották, hogy errefelé elég sok volt belőle és gyenge termőadottságot jelzett. Egy régi magyar hold, (azért már embert öltek a régiek, ha úgy adódott) és az aranykoronás számomra így függenek össze, s így említik ma is gyakorta a földeket aranykorona-értékük szerint. „Értem, értem. Pestre kell vinni, de hát nem is fontos az egész eláll ez ott, ahol eddig is volt, csak az értéke érdekelt volna” mondja a fiatalember megkönnyebbülten, hogy nem kell megválni tőle. Bóna János azonnal rávágja a forintra pontos összeget; ma abból a pénzből valószínűleg egy négyszögölnyire telne a Balaton mellett... Végig jelen van egy fekete, szemüveges, nyíltarcú fiú. Felnőtt komolysággal ül az asztalnál, kezében könyv; a magyar történelem képekben. Marosi Gábor ötödikes a Dózsa iskolában, s mint mondják, törzsvendége ezeknek a gyarmati érmészeti „szeánszoknak”. Minden érdekli, ami történelem. Kérdez, figyel, szeme fényes, mint a holdat érő aranykoronás. T. Pataki László A VIT-vágta megyei döntője rendhagyó verseny volt. A helyszínen egy sor játéklehetőség közül választhattak a 27 résztvevő csapat tagjai. Harminchárom feladatban dolgozhattak a versenyzők. A feladványok rendkívül összetettek voltak. Lehetett ujjbá- bokat készíteni, saját gyártmányú sárkányt eregetni, politikai kaszinóban játszani, volt filmkiállítás, ahol a kiállított tárgyakról egy-egy magyar filmet kellett felismerni és annak rövid tartalmát leírni a feladatlapra, volt premier előtti filmvetítés — Szabó László: Sortűz egy fekete bivalyért — mértani formákat kirakós játék, videofel- adatok és sportmérkőzések. A verseny eredményeit számítógépes értékelőközpont- ban dolgozták fel. A legjobbak területi döntőkön — a nógrádiak Debrecenben —. maid az országos vetélkedőn mérik össze tudásukat. A mostani versenv legjobbjai a következők: Salgótarján József Attila városi-megyei Művelőlésí Központ, a bátony- terenvei és a salgótarjáni Bo- Ivai János Gimnázium verPop-rock fal átkozó az ID/lH-ban Nyolc zenekar részvételével rendezték meg szombaton délelőtt a Nógrád megyei amatőr együttesek „évi rendes” pop-rock találkozóját, a salgótarjáni Ifjúsági Művelődési Házban. E találkozón válthatták meg ugyanis ..belépőjegyeiket” a zenekarok a nyári salgóbányai pop-rock táborba, illetve a balatonsze- mesi poptáborba. A zsűrielnök Victor Máté, a Magyar Rádió zenei szerkesztője volt. Nógrád megye amatőr pop-rock együttesed nek táborát a Kisszeptim, a Svinx. az Angyalok, a Super Roller, az LK-THEBEAT, az SZTK (Különjárat), a Dexion és a Faktor képviselte. Balatonszemesre két salgótarjáni zenekar — a Faktor és a Dexion — kapott előzetes meghívást, míg Salgóbá- nya nógrádi résztvevője a rétsági Svinx lesz. Úttörőszínjátszók diplomával Vasárnap délelőtt Bátonv- terenyén a Bányász Művelődési Központban rendezte meg a Magyar Üt török Szövetségének Nógrád megyei Elnöksége az úttörő színjátszó csoportok megyei találkozóját. A minősítésen az a 11 csoport vett részt: azok, akik a területi döntőkön a legjobbaknak bizonyultak. A versenyen két egy gyermek- és egy felnőttszakzsűri értékelte a produkciókat. Legjob-, baknak a szécsényi „Múzeumbarát” raj színjátszói bizonyultak .angol népköltést: Lúdanyó meséit adták elő. Ugyancsak arany diplomával végeztek a salgótarjáni II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola Centi színpadának tagjai, valamint a vanvarci általános iskola „Gárdonyi Géza” rajának színjátszói. A gyermekzsűri a legjobb, legszórakoztatóbb kisdobos- csoportnak a bárnai iskola Ugri-bugri színpadát, az úttörők közül pedig a balassagyarmati Dózsa Úttörőcsapat Rómeó és Júlia játékát értékelte. Budapesti ..Párizs’" Salgótarjánban „Revue Parisienne” azaz ..Párizsi revü” című műsorával indulnak országos turnéra Budapest talán legismertebb bárjának művész közreműködői. A Maxim Varieté nem csak vendégművészeit indítja útnak, de mindenütt, ahol fellépnek, a nívós szórakoztat óhely bárhangulatát, táncait, fényeit is a színpadra kívánják varázsolni. A szokatlan vállalkozás eddig nem kevésbé szokatlan sikersorozatot ért el, immár nyolc hazai nagyváros közönségének körében. Ma Kaposváron) a Latinka Sándor Művelődési Központban látható a Párizsi revü, holnapután — május 15-én — viszont « nógrádi megyeszékhely városi-megyéi művelődési központjában vendégszerepeinek a Maxim művészei. A bárműsorban — többek között — fellép Ginn Baro kubai énekes (képünkön), a titokzatos Monsieur X és Victor Vasilev, akik különleges bűvész- és artistaszámokat mutatnak be, no és persze itt lesznek az elmaradhatatlan Maxim-görlök is. A társulat varietéstábját Barna István rendezi. A Maxim műsorát maximálisan ajánlják a felnőtteknek. Mondhatni; csakis nekik. Együtt a ..szöqodick' Dinnyés József és Nagy Bandó András két előadást tartott a hét, végén Salgótarjánban: a Kohász Művelődési Ház és a Pénzügyi és Számviteli Főiskola kollégiumának közönségét szórakoztatták. Mind a ketten „szögediek”, együtt katonáskodtak, barátságuk több mint húszéves. Most lépnek fel először közösen. Dinnyés József Határtalanul című műsorát adta elő, programjában mai magyar költők megzenésített verseit dalolta. Régi formáját hozta, megánekeltette hallgatóit, mesét mondott és fellépőtársához igazodva, sok humort vitt előadásába. Nagy Bandó András Bandó Quiiote-jelmez.fcen lépett a színpadra. Szójátékaiban a magyar nyelv lehetőségeit mesz- szemenően kihasználta. Közönségével hamar kontaktust teremtett, szinte egész klő alatt folyt a nevetés. A műsor végén mind a két művész dedikálta lemezét. Dinnyés József első fekete korongja márciusban, Nagy Bandó András Nyíltkártj^ák című lemeze pedig május eler. jén került a boltok polcai*%
