Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-10 / 108. szám

Á széi fenyők között jár és fűrészelt deszka illatát hozza a érkező elé itt, e város szélén, a Nyírjes fe­lé vezető út utolsó házai kö­zti!. Az erdészet műszaki részlegének birodalma ez. Ka­ta! a Tibor itt dolgozik. Reggel munkásruhába bújik, még otthon, hisz a víztorony tövében lakik, onnan nem ér­demes utcai ruhában átsétál­ni. hogy azután öt perc múl­va meg levesse az ember. így véli a Becskén született, de balassagyarmativá lett negy­venegy éves férfi. Korán szól az ébresztőóra. Hatkor már a műhelyben kell állnia a lakatosműhely min­den dolgozójának. A o rigód - vezető pedig végképp nem késhet el, mert akkor hogyan szólhatna a többieknek, ha valami baj van a kréta kö­rül? Nem késik tehát. Megszokta a korán kelést a keménykötésű férfi. így volt ez gyerekkorában is. Még hétéves sem volt, amikor apa nélkül maradt a család —az asszpny meg a négy gyerek — s férfikéz nélkül a nyolc- hn'dnyi föld, meg a jószág. Etetni, itatni, azután ki a föl dre. Persze, ma már minden más. — Hazudnék, ha azt mon­danám, hogy szerettem a föld­del dolgozni. Nemigen kér­dezte senki, hogy szeretek-e, abból éltünk, az volt a ter­mészetes. De milyen rosszul! Engem személy szerint nem bántott a téeszesítés, mert elég volt a robotból, a ke­vésért. kínlódásból. Meg aztán mindenképp váltani kellett már, hiszen keveset hozott a fp'd és bizonytalanul. így let­tem én ipari tanuló. Nem szenvedélyes ember, megfontolt, nyugodt. Mindig tudja, mit akar.. Jófejű gye­reknek ismerték a becskei ta­nárok, nem kellett noszogat­ni a tanulásra. Csakhát a pénz. Ipari iskolába íratták, kovács lett belőle. Már a har­madik évben a gimnázium el­ső osztályát is elvégezte, mert titkon még élt benne: talán egvszer... A becskei Üj Élet műhelyében lakatoskodott, a traktorok . mellé már az a tu­domány kívánkozott. Munka után a könyvek. Kitűnően érettségizett. Kopogtatott hát az irodaajtón, tanulna to­vább. Azt lehet, mondták ne­ki, de a maga szakállára. Ta­lán úgy gondolták, minek a traktorokhoz diploma? — Huszonhárom éves vol­tam akkor. Próbálkoztam Gö­döllővel, de amikor számve­tést csináltam, mibe kerül, nem vágtam bele. Megnősül­tem. falubeli lányt vettem el. Összevonták a téeszeket, azt gondoltam beköltözünk Ba- lasagyarmatra. Belefogtunk az építésbe még otthonról, na­ponta .bejártam a városba a telekre. Közben eljöttem az erdészethez, annak is tizen­egy éve. Nagyobbik fiunk már négyéves volt, azután jött a kisebbik. Nem vállalhattam az egyetemet. Ez mindig is ben­Fejtörés együtt nem maradt. Könnyen megy a fejembe minden, mégse használhattam ki. Ha így van, hát így van. Az erdészet lákatosműhe- lyóben jól érzi magát. A tíz ember brigádot alakított, megcélozták vezetésével a cí­meket: négyszer aranykosao- rús jelvényt kaptak, egyszer a Vállalat kiváló brigádja cí­met is elnyerték. — Nekünk nemcsak a munka a fontos. Én vittem „bűnbe” a fiúkat, vetélkedők­re csábítottam őket. Pár éve az országos vetélkedőn, amit a földmunkásmozgalom tör­ténetéből írt ki a minisztéri­um, másodikok lettünk. A megyei vetélkedőn, a fel-sza­badulás négy évtizedének ese­ményeiből sem vallottunk szé­gyent: elsők lettünk tiava.y decemberben. Van otthon vagy háromszáz könyvem, azok se­gítenek. Mindig keményen dolgozott. A műhelyben hegeszt, fest ha kell. A többiek becsülik. Amíg beszélgetünk a sarok­ban, egy bőrkabátos, sofőr- forma ember lép oda: — Tibi bácsi, már etnezésí — néz rám bocsánatkérően — beszélnünk kéne. Van egy-két dolog, amin csak maga tud segíteni. — Sietsz? — Annyira nem sürgős. Majd a héten megkeresem. Ha-tala Tibor bólint. Maga elé mered, most raktározza el a bőrkabátost, el ne felejtse. — Egy éve lettem főbizal­mi. Tagja vagyok a vállalati szakszervezeti bizottságnak. Ott mindent megbeszélünk. Van mit, mert nem nagyon megy mostanában a szeke­rünk. Nagyon jó a kapcsolat a-z erdészet vezetőjével, a mű­szaki „főnökkel”, ez segíti a gondok elsimítását. — És visszafelé? A vezetés gondjait el tudja fogadtatnia dolgozókkal ? — Sajátos helyzetben va­gyunk — élénkül meg rög­tön. — Nekünk a gépek ja­vítása, karbantartása a fel­adatunk. Örökös az alkatrész- hiány. mindig bütykölünk emiatt. Temérdek szállítójár­mű futotta magát nullára, né­melyik kétszer is, mégis men­nie kéll. Néha egy hónapot állnak, pedig az átfutási idő, ugye... No, de ha nincs alkat­rész, akkor nincs. Van még minimális tartalék a javítás gyorsításában, az anyagtaka­rékosságban, de már tényleg csak minimális. A bérek meg­lehetősen alacsonyak nálunk. De hát csak nem lesz ez min­dig így? Otthon a szomszédoknak, rokonoknak segít, meg a kert a napi foglalatosság. A na­gyobb fiú már szakmát tanul, villanyszerelő lesz. A kiseb­bik még naponta változtatja elképzelését kedve szerint: ma mozdonyvezető, holnap pilóta szeretne lenni. L ehetnék elégedetlen is, de miért lennék? Sze­retem a munkámat, szé­pen élünk a családommal. Másnak talán ez kevés, ne­kem elegendő. A munkatársaim bíznak bennem, azért is tet­ték főbizalmivá és ez engem elégedetté tesz. Nem nyugodt- té, hisz mindig akad valami, amin törhetjük a fejünket. így, együtt. B. Z. Ä BALASSAGYARMATI NEB TÁRGYALTA Gyárak exportja és importja r A palóc város. népi ellenőrei tegnapi ülésükön először Csor­dás Pál elnök beszámolóját hallgatták meg a már koráb­ban megtárgyalt és lezárt vizsgálatokról, majd négy vá­rosbeli és egy szécsényi telep­helyű gyár munkáját tekin­tették át — természetesen alapos vizsgálat nyomán. A népi ellenőrök a nem rubel- elszámolású export növelésé­ben és import csökkentésében elért eredményekre voltak ki­váncsiak. Mint azt megállapí­tották. ezek a gyárak, vállala­ti önállóságban eltérőek, ezért összehasonlításuk is nehéz. A kábelgyár, a Magyar Kabel Müvek egyik gyára, a fém­ipari vállalat a Magyar Alu­míniumipari Tröszthöz tar­tozik, az ELZETT Művek egy­sége a vizsgált szécsényi gyár, az Ipoly Bútorgyár pedig a Nógrád megyei Tanács fel­ügyelete alatt áll. Nem önálló a Budapesti Finomkötöttáru­gyár balassagyarmati gyára sem. A vizsgált időszakban — ez az 1382—84. közötti három esztendő — a fémipari válla­lat nem rubelelszámolású ex­portja a felfutás ellenére is az a1 aptevékenységnek csupán 3.1, százaléka. Az ELZETT-né! és ,a kábelgyárnál kismértékű növekedés mutatható ki, a bútorgyárnál részarányos csökkenés mellett jelentős az értékben! csökkenés is. A ká­belgyárban az előző években végrehajtott beruházások es rekonstrukciók eredménye­ként javult a termékek minő­sége, és ezzel a eladási ára­kat is befolyásolhatták. Több éves kiemelkedő minőségű termékbiztosításért 1984-ben Madridban a gyár élnyerte a Presztízs díjat. A fémipari vállalat szintén jelentős be­ruházást hajtott végre, hogy korszerű termékeket gyárt­hasson. Mindkettejüket a vi­lágpiaci komkunrencia kény­szerítette erre a lépésre. Az ELZETT exportra is, hazai piacra is egyforma minőségű terméket szállít, piaci ellen­felei gyengébb minőséggel je­lentkeznek — egyelőre. Piackutató tevékenységet egyik gyár sem folytat. A népi ellenőrök azt is vizsgálták, miként alakult az importanyagok felhaszna lasa a termelésben. A kábelgyáré a termelés növekedésével ará­nyosan nőtt, mint ahogyan a fémipari vállalatnál is. Az ELZETT-nél a termékeK elő­állításához minimális nem ru­belelszámolású importanyagot használnak fel. a bútorgyá’’ az exporttermeléstől függetlenül kénytelen nyugati alapanya­gokat használni. A vizsgáit üzemekben sokat tettek azért, hogy a nyugatról beszerezhe­tő anyagokat hazaiakkal he­lyettesítsék. Ez több milliós megtakarítást jelentett. Öröm­mel állapította meg a vizsgá­lat, hogy az elmúlt esztendő iparfejlesztései ezekben a gyá­rakban megfelelő eredménye­ket jelentettek, kétségkívül azonban még akad tennivaló. Csak egyetlen példa: a Vizs­gált időszak alatt a nem ru­belelszámolású export a négy gyárnál 862 millió 719 ezer forintról 909 millió 411 ezer forintra növekedett. Ugyan­akkor a-z importanyagok fel­használása sokkal nagyobb ütemben — 50 millióról 78 millióra — nőtt. A népi ellenőrzési bizott­ság a gyárak központjainak és helyi vezetőinek is elküldi javaslatait. Az MKM-nek pél­dául nagyobb önállóságot kel­lene biztosítania a balassa­gyarmati gyárnak az export­import tevékenységben, a Ma­gyar Alumíniumipari Tröszt a kivitel gazdaságossagával kapcsolatos információkat fo­lyamatosabban biztosíthatná a városbeli részlegének. Mikroelektronika a gyógyszeriparban A Német Demokratikus Köztársaság jénai gyógyszer- gyárában mikroszámítógép felügyel a reakciófolyama­tokra az antibiotikumok gyártásában. A kísérleti be­rendezés kétpercenként. meg­határozza a mikroorganiz­musok életfolyamatait befo­lyásoló tíz legfontosabb ada­tot. Anyagcseretermékeikből olyan gyógyszereket állíta­nak elő, mint a penicillin vagy a streptomicin. A fo­lyamatos mérés és értékelés lehetővé teszi, hogy gyor­sabban kivédhessék a nem kívánatos változásokat, és optimális szinten tartsák a mikrobák növekedési folya­matát. Eddig külön-külön leolvasták, majd a számító- központban értékelték a mé­rőműszerek állását. A mik­roelektronika jóval hatéko­nyabbá teszi a gyártási fo­lyamatot. A vezető tekintélye Gyorsan változó, nehéz időkben minden poszton teljes ember, igényes, lelkiismeretes munka szükséges. Különösen sok feladat és nagy felelősség hárul a kisebb-nagyobb kol­lektívák munkáját, sorsát irányító vezetőkre. Egyáltalán alkalmasak-e erre a mai vezetők? S a körülmények mennyire kedveznek a ké­pességek kibontakoztatásának, a kezdemé­nyező magatartásnak, a szükséges változta­tásoknak, a megújulásnak? A XIII. pártkongresszus határozata egyér­telműen és világosan fogalmaz: ,.A vezető tisztségekre olyan személyeket — köztük na­gyobb számban fiatalokat, nőket kell jelölni, akik munkájukkal bizonyítják, hogy elköte­lezetten szolgálják a szocializmus ügyét, ma­gas fokú szakmai ismereteik vannak, vállal­ják a döntést, a cselekvést.” A megfogalma­zásból kitűnik, hogy a vezetőkkel szemben továbbra is az ismert hármas követelményt támasztják. S a politikai, a szakmai, a veze­tői alkalmasságot változatlanul a tettek mi­nősítik. A tettek pedig teljesítményben fe­jeződnek ki, illetve vezetői magatartásban nyilvánulnak meg. Érzékelhetően szélesedik viszont a káder­munka demokratizmusa, növekszik annak nyíltsága. Az érdemi vállalati önállósággal összhangban új irányítási formák alakulnak ki, s megváltozik a vezetők státusa. A vál­lalatok egy részénél, főleg az állami gazdasá­gokban már megalakultak és munkához lát­tak az új önkormányzati testületek, másutt pedig elkötelezték magukat a három irányí­tási forma valamelyike mellett. Megszűnik az igazgatók túlnyomó többségének közvetlen függősége az irányító hatóságtól, s a válla­lati tanács, esetleg a küldöttgyűlés, vagy köz­gyűlés gyakorolja az első számú vezetővel kapcsolatos munkáltatói jogokat, és ugyan­ez a testület dönt a hosszú távra kiható ter­melési, fejlesztési és szervezeti ügyekben. A vezetők kiválasztásában és munkájuk értékelésében mindinkább meghatározóvá vá­lik a közvélemény. Az állami, a gazdasági területeken nem csak az igazgatói, hanem a vezető munkakörök többségét is egyre in­kább választás-, illetve pályázat útján töltik be, s a megbízások, a kinevezések pedig meg­határozott időre, rendszerint 2—5 évre szól­nak. S ahol a feltételek adottak, ott egyszerre több jelöltet indítanak. A pályázati rendszer nem teszi feleslegessé, ellenkezőleg, feltétele­zi a káderekkel való tervszerű foglalkozást, az utánpótlás nevelését, a fiatalok bátor elő­léptetését, a vezetők képzését, továbbkép­zését. A megtevő vezetők túlnyomó többsége meg­felel a velük szemben támasztott növekvő, és köztük az új követelményeknek. Erre utal­nak az áüamS gazdaságokban tartott eddisi igazgatóválasztások tapasztalatai is. A dolgozók képviselői, az igazgató tanács tagjai titkos szavazással száz igazgató közül 95-öt megerő­sítettek tisztségükben, s csupán öt igazgatót találtak alkalmatlannak feladatai ellátására. Az öt közül egy igazgató felmentése némi meglepetést okozott. Nem annyira ar érintett állami gazdaságban, hanem sokkal inkább a megyében-, a szakmában. Mindenütt, ahol ismerték, jó szakembernek, kemény kezű, szi­gorú vezetőnek tartották, s értékelték érde­meit a gazdaság fejlődésében, kiemelkedő eredményeiben. Az esetből néhányan megpróbáltak messze-: menő következtetéseket levonni. S azt igye­keztek bizonygatni, hogy a kollektíva nem képes hosszú távú érdekeit egyértelműen képviselni, a vezetői teljesítménynél többre értékeli az olcsó népszerűséget. Vagyis íeH elevenítették az új vállalati formákkal kap­csolatos idegenkedést. Népszerű legyen-e a vezető vagy pedig eredményes? Elnéző és liberális, avagy szigorú és következetes? A mezőgazdasági termelőszövetkezetek elnök-} választási tapasztalatai nem indokolják aa ilyen sarkos kérdésfeltevést. A hozzáértő; eredményes tsz-vezetők nincsenek ráutalva a beosztottaik kegyeire, nem engedékenységgel!} hanem célratörő következetességgel érdem lifei ki a bizalmat. A népszerűség nem zárja kij sőt feltételezi a teljesítményt. Tekintélyt, rangot, igazi népszerűséget a ml világunkban nem lehet örökölni, mint vala­mi vagyontárgyat, vagy születési előjogot} becsületes munkával, tudással viszont meg­szerezhető a társadalmi munkamegosztás bár­mely posztján. Nem pontos tehát az olyan sommás megállapítás, hogy kellő anyagi megbecsülés hiányában csökkent egyik-másite szakma társadalmi presztízse. Az anyagi megbecsülést, az ösztönzési módszereket il­lető kifogások sajnos elég széles körűek, de legfeljebb ürügyül szolgálhatnak, felmentést senki számára nem adhatnak. Az esztergályos kiemelkedő teljesítményé« hez — következésképpen tekintélyéhez —; elegendő a szakmai tudós és tapasztalat. Ä vezetővel szemben azonban nem véletlenül támasztanák hármas követelményt. Az ő teljesítménye ugyanis csak a gondjaira bí­zott kollektíva eredményeiben mérhető. Eh­hez pedig egyebek közt szüksége van veze­tői adottságokra. Arra például, hogy merjen kezdeményezni, tudjon dönteni, és az embe­rekkel szót érteni, bánni. A demokratikus vállalati irányítási formák alkalmazásaval egyidejűleg növekszik a vezetői magatartás, a közlési-kifejezési mód, a stílus szerepe. Soha nem volt és nem lehetett ideálunk az a vezető, aki a beosztottjától két lépés tá­volságot követel, akitől tartanak, félnek az emberek. Ezek az új helyzetben könnyen a vezető bukásához vezethetnek. Eddig sem volt hátrány, ha a vezetőt nem csak tisztel­ték, hanem elfogadták és szerették is. Jelen­leg pedig szinte már követelmény. Nem csak az igazgatónál, és nem csupán a szükséges voksok végett, hanem minden vezetői poszton. Az üzemi demokrácia fejlesztése, a jó munkahelyi közérzet igényli a meghittebb, emberibb kapcsolatokat. Persze senki ne gondoljon valamiféle napi ütközésektől, szak­mai, emberi vitáktól mentes idilli állapotok­ra, hanem olyan alkotó légkörre, amelyben felszínre kerülhetnek az életre való kezdemé­nyezések, a megújulást szolgáló javaslatok; csakúgy, mint az esetleges fenntartások, ag­godalmak és gondok. A szocialista demokrá­cia rendje éppen abban különbözik a vakfe­gyelemtől, hogy az eltérő vélemények, az ütköző érdekek közepette képes megteremte­ni a cselekvési egységet, a dinamikus fejlő­désnek kedvező személyi feltételeket. Aá olyan stabil és rugalmas vállalati „hátország got”, amellyel a vezető egybeíorrt, s amelyet maga mögött érez. K. J.j SZABÁLYOZÓVÁLTOZÁSOK UTÁN KAZÁRON / Összerázua egy kalapban Alapár-kiegészítés, küiönár- kiegészítés búzánál, naprafor­gónál, tejnél, vágómarhánál. Egyik csökken, vagy megszű­nik, másik nő. Áremelések mű­trágyánál, növényvédő szernél, alkatrésznél, üzemanyagnál. Községié jiefcztési hozzájárulás, iéühalmozásá adó. Itt „eivész” másfél millió forint, ott „visszajön” 880 ezer, amott „plusz” negyedmillió, emits „mínusz” hatszázezer forint. Mér kiszámolták régen Kazá­ron az idei szabályozóváltozá­sok hatását. Mindezt — mint Dudás László tsz-elnök meg­fogalmazza — „összerázva egy kalapban” az jön ki, h-ogy a keletkezett terhek tavalyhoz képest több mint kétmillió fo­rinttal csökkentik a tsz nye­reségét. BÁTOR TERV A szövetkezetiben a keltő optimizmussal keresték a módját az új feltételekhez va­ló alkalmazkodásnak. Mint mondják, hozzászoktak már ahhoz, hogy nem annyira az időjárás kellemetlenségeivel kell megbirkózniuk a mező­gazdáknak, hanem a várt és váratlan szabályozómódosu­lásokkal. Bár — jegyzik meg —, talán nem mindig fekszi ki jó; magát, ha egy rendelet mellé légion egy állásfogla­lást is kell csatolni, ki hogyan értelmezi. Mindenesetre derű­látó tervet tűztek maguk elé: a tavalyi 5 egész 1 tized mil­lió forint nyereség után idén 3 és fél milliós eredményt dokumentáltak előzetesen. Titkon ennél valamivel jobb­ra számítanak. Bátram választották meg a dolgozók jövedelmének eme­lésére vonatkozó kereteket: a nagyüzemi keresetadó mellett tették le a voksot. Azaz min­den dolgozó után külön adóznak: ez tette — vagy te­szi, ha sikerül — lehetővé számukra a legnagyobb kere­setnövelést: öt és fél százalé­kot. RÁFORDÍTÁS, HO£AM A bizakodó terveket eddig a lehetőségek szerint jól meg­alapozták: a növénytermesz­tést is, az állattenyésztést is a saját adottságoknak megfe­lelő pályán igyekszenek tar­tani, illetve ilyen pályára ál­lítani. Növénytermesztésben a tavalyi jó hozamokat sze­retnék megújirázni. A 10,4 aranykorona értékű, főidőn napraforgóból 1800 kiló, bú­zából 4750 kiló volt hektáron­ként az átlagtermés. Állatte­nyésztésiben a veszteség csök­kentése a reális cél. Tavaly 4300 liter tejet fejtek ki egy- egy tehénből átlagosan, ezer­rel többet, mint az előző év­ben. De ezt a tetemes gyara­podást hasonló mértékű költ­ségnövekedés kísérte. Így idén elejét akarják venni annak a fajta — talán nem is saancjék nélküli — „csőlátásnak”, amely pusztán a tehenenként! tejho­zam nagysága szerint igyek­szik megítélni egy szövetke­WÖGRÁD _ 1985. zet, illetve a szöwetkezietbefll dolgozó emberek szakmai színvonalát. Most a rááordH fással vetik egybe a tejhoza»} mot, s így próbálnak eredé menyesen gazdálkodni. Ami a növénytermesztés hozamait illeti: jók a kilátá-1 sok. Idejében sikerült „eíten-í ni” a magot, a jellemző ve gyű szerhiány okozta nehézsége^ két valahogy sikerült áthidald ni. A búza rossz kezdet utói* tavasszal —, ahogy Kazáron mondják — „összekapta ma­gát”, jól jött a fejtrágyézásl követő eső is. Most mar csaö az időjárástól —, ahogy tré­fásan utalnak rá — a „máiu- si hótakaró vastagsága tóf? függ a jó hozam. Az allaüe- nyésztésben a kétszáznegyven magyartan-ka tehén j ági technológiai viszonyok közi tejel: a megújításra egyelőre nincs pénz. Velük kapcsolat­ban a „kevesebbet, de olJ csobban” jelmondatot érvéé nyesítik. t BLOKKELKÉPZELÉS Számítanak a kiegészítő feé vékenvségre is a nyereség nö­velésében: különösen a salak­kitermelésre és -szállításra. 3 „termékből” exportálnak ia Ausztriába. Foglalkoznak a gondolattal, hogy a salakból építési blokkokat készítenek, így nagyobb bevételhez jut­nak. Elgondolásuk megvalősí-’ fásához jelenleg a kapesoa-1 tok kialakításán fáradoznak. (molnár) U 10., péntek 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents