Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-29 / 124. szám

Szemfői szemben Lancelot nélkül — Lanceloftal a Mikszáth-relikviákk A Nógrádi Sándor Múzeumban, a Mikszáth-hagyatékkal ismerkednek a salgótarjáni közgazdasági szakközépiskola diákjai. — kj — A Nógrád megyei múzeumi üzervezet őrzi, feldolgozza és bemutatja — sok más mel­lett — a Mikszáth-hagyatékot is. A nagy palóc író halálá­nak 75. évfordulóján, kedden, Mikszáth-napot rendeztek a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban, ahol az érdek­lődő általános és középisko­lások megtekinthették az „iro­dalmi gyűjteményben őrzött relikviákat, az írót bemuta­tó diafilmet és az egyik re­gényéből készült játékfilmet. Az ügyesebbje a helyszínen is kitölthette az irodalmi to­tót, ennek beküldési határ­ideje- azonban hét végéig ki­tolódott: pénteken délután. Az iskolák előzetes jelent­kezés alapján tehettek láto­gatást a múzeumban. Több csoport jött el a Petőfi Sán­— mondja Bagyinszky Ist­vánná múzeumi népművelő, aki a diafilmvetítést végzi —, hogy a bejelentetteknél több csoport érkezett. Például a Táncsicsból, a baglyasi isko­lából.” Az irodalmi és művelődés- történeti gyűjtemény raktárá­ban Hídváry István muzeoló­gus kalauzolta a vendégeket, akit érkezésünkkor éppen a „Rákóczi iskola” 7. a osztá­lyosai kérleltek a hosszú mesélésre. A távozó táncsicsos lányok a látogatás értékeiről, hasznosságáról ejtettek szót. „Meggyőződésünk, hogy szükség van az ilyen jellegű rendezvényekre. Nem csak a gyerekek, fiatalok számára, hanem a felnőttekére is. Ezt bizonyította a múzeumbaráti kör hétfői találkozója. Most pedig öröm nézni a gyereke­ket, mennyire élvezik az ere­deti tárgyakkal, ismeretlen fényképekkel, dokumentu­mokkal való közvetlen talál­kozást. A kiállítások légköre hűvösebb, a korlátok, láncok elválasztják a nézőt. Itt er­ről nincs szó, s így sokkal élményszerűbb, bizonyára szellemileg is hatékonyabb a szembesülés” — összegzi a Mikszáth-nap tapasztalatait a muzeológus. A Nógrádi Sándor Múzeum kezdeményezésének a fentie­ken túlmenően másért is örü­lünk: az eddiginél jobban rá­irányította a figyelmet me­gyénk egy, másik irodalmi nagyságára, akiről az utóbbi időben — Madách árnyékár ban — a kelleténél keveseb­bet beszéltünk. Salgótarjánban nem kell külön ok az emlékezésre, ha Gerelyes Endréről van szó. Akik itt élnek, úgyszólván napról napra idézik alakját. Baráti beszélgetéseken, irodal­mi rendezvényeken, fehér asz­tal melletti találkozásokon egyaránt „Bandira” terelődik a szó. Mindig akad, aki el­kezdi valahogy így: „Emlék­szel, amikor egyszer...”. És folytatódik a történet, amely néha anekdotába torkollik — Mikszáth „görbe országáéban így dukál —, máskor komoly tanulsággal jár, de középpont­jába mindig Gerelyes Endrét állítja a mesélő. Mert — mi­nek tagadnék — a hétköznapi emlékezésekben fölcsiilan itt- ott már a mese is. miként az elszálló ifjúság visszfénye. S föltűnnek az együtt bejárt fi­iak. Budapest utcái, Tarján zugai, az országjárás sok-sok más helyszíne, emléke. Mind­ezeken túl pedig az a szelle­mi pezsdülés, lobogó hit a lö­vőben, amelv akkor jellemez­te az indulókat, köztük Gere­lyes Endrét is. aki — sajnos — korai távozásával örök fia­tal maradt, de többi között no­vellái, kisregénye így is a kortárs irodalmi termés szer­ves részét jelentik. Korán elment. Idén augusztusban lenne ötvenéves. Salgótarjánban ez — ha nem is ok — különösen fon­tos alkalom az emlékezésre, Gerelyes Endre munkásságá­nak mélyebb megismerésére és megismertetésére. Annál is in­kább. mert hiszen az író, bár Hatvanban látta meg a nap­világot 1935. augusztus 15-én, mindvégig elsősorban Salgó­tarjánt vallotta szellemi hazá­jának, elindító pátriájának, műveiben szintén erről adott szamot. Ide járt haza. Az Elet és Irodalomban 1959-ben megjelent első szociográfiája ezt a címet viselte: Rombol­ják Tarjánban a régi falakat. A város és ipari munkássága mélyebb rétegeiben is ott csil­log műveiben. Jelentkezése az irodalomban olyan volt, mint egy robbanás. Kilenc perc cí­mű novellája 1960. január 22- én jelent meg, rövid idő alatt több nyelven is kiadták s Wiedermann Károly májusban már filmet csinált belőle. Első kötete 1961 szeptemberében lát napvilágot Kövek között címmel. írói pályafutása ez­után igen gyors volt, újabb és úiabb novelláskötetek kö­vették egymást, a publiciszti­ka. a szociográfia műfajában is önmagát nem kímélve dol­gozott. mintha tudta volna, hogy kevés idő adatott szá­mára. Isten veled. Lancelot! című regénye 1973 júniusá­ban. halála után két hónappal jelent meg. Ez az év a szűkebb haza, Nógrád irodalmi életében a Gerelyes Endrére való emlé­kezés jegyében zajlik. A Ma­gyar írók Szövetsége, Salgó­tarján Város Tanácsa és a Palócföld című folyóirat Ge­relyes Endréről elnevezett no- vellapályázatot indított, ame­lyet a továbbiakban kétéven­ként hirdetnek meg. A pá­lyázatra 382 pályázó küldte el műveit, ezéket nemrég érté­kelte a szakmai zsűri. A SZOT a munka világának áb­rázolása tárgykörben tartozó pályaművek értékelésére kü­lön zsűritagot delegált. A zsű­ri meghozta döntését, ennek kihirdetésére iúnius 3-án ke­rül sor Salgótarjánban az idei ünnepi könyvhét legkiemelke­dőbb nógrádi eseményeként. Örömmel hívjuk föl a fi­gyelmet arra, hogy a Palóc­föld augusztusi száma Gere­lyes Endre-emlékszám lesz, amelyben újszerű, az író pá­lyáját az eddigieknél elmé­lyültebben megvilágító tanul­Színes haj Amióta punkok vannak, tudjuk, hogy a hajszín tekin­tetében nincsenek korlátok. Lehet halványlila, rikító zöld vagy citromsárga — a színes hajtincs mindenképpen diva­tos. És minthogy a monacói Stephanie hercegnő mindig is a legutolsó divatot követte, koromfekete hajának egyik tincsét a fodrász égő vörösre varázsolta. Ez vörös posztó volt apja, Rainier herceg szemében, amikor punk, lá­nyát először meglátta. Sok­kal tartózkodóbb és elsősor­ban szebb Elizabeth Taylor új hajszínfoltja: a színésznő bal halántékán arany színben csillog néhány hajfürt. dor, a ^Lovász József, a bag- iyasaljai, a II. Rákóczi Fe­renc és a Gagarin Általános Iskolából, s hasonlóképpen a Táncsics Mihály Szakközép­iskolából és a Bolyai János Gimnáziumból „Olyan sikea'e van egyes iskolákban a programunknak Robotlaboráns Monoton laboratóriumi mű­veletek egész sorát vette át a tudósoktól az a robotlabo- ráns, amelynek sorozatgyár­tását most kezdték meg szov­jet Kazahsztánban. Gombnyomásra indul a mi­ni körforgó, amelynek kór­ívén számtalan kémcső he­lyezkedik el. Ezek mindegyi­ke a kutató által megadott program szerint áll meg az adagoló alatt, majd meghatá­rozott mennyiségű oldattal feltöltve egy manipulátor to­vábbítja vizsgálatra. Rövid időn belül papírra nyomtat­va jelenik meg az anyagban lejátszódó folyamatokra vo­natkozó információ. A robot manipulátor keze­lése és gyártása rendkívül egyszerű. Hatékonyan hasz­nálhatják az orvosok a töme­ges klinikai, biokémiai elem­zésben. a gyógyszerészek új készítmények előállításához és a növénynemesítők újabb fajták kikísérletezéséhez. 4 NOÖR£3 - 1965. Ha kulturális ügyekben uta­zik az ember Litikére. illik megállni Karancskesziben. Itt található ugyanis — éppen épülőfélbem, nehéz anyagiak között — a körzeti művelődési ház, amelynek igazgatója fel­ügyeli a litkei kultúrházat. — Litkén nagyon jól műkö­dik a művelődési ház — ősz-, szegzi véleményét László László, a körzeti intézmény igazgatója. — A vezetője, Sza­bó László igyekvő ember. Mintegy másfél évtizede könyvtáros, pár éve kultúr- ház-igazgató — főállásban. Népművelés—könyvtár szakot végzett a debreceni főiskolán, majd könyvtárosi kiegészítőt Nyíregyházán. — Mit értsünk az alatt, hogy: „nagyon jól működik”? — Azt, hogy sok kiscso­port tevékenyekedik a ház­ban, sok a rendezvény, és mind látogatott. A falu lakói szívesen mennek be az irítéz- ménybe, mert mindig van va­lami érdekes... A kiscsopor­tok közül főleg a nyugdíjasok klubja figyelemre méltó. Győ­ződjön meg róla személyesen. * A litkei művelődésiház- igazgatcf nem cáfolja a körze­ti főnök véleményét, sőt mesz- szemenőig egyetért vele. — Ügy érzem magam is, hogy a nyugdíjasklub tagjai jól érzik együtt magukat, | örömmel találkoznak egymás- 1 sál. Asszonyok valamennyien. 1 Téesztagok, háztartásbeliek 29., szerda Nyugdíjasklub Litkén Közösségre vágyó asszonyok voltak, már fölötte a hatvan esztendőnek. — A férfiak sohasem érdek­lődtek? — Kezdetiben eljött néhány férfi, de aztán elmaradoztak. Ügy találták, kilógnak a sor­ból. A férfiakat különben is jóval nehezebb behozni a ház­ba, mozgósítani, mint az asz- szonyokat. Több faluban is ezt hallom. Tudja a csuda, miért van így. Talán a többletmun­ka miatt? Talán a férfiak be­felé fordulóbbak?... Ma este összejövetelt tarta­nak a nyugdíjasklubban. Este hét órára hirdettek egy elő­adást. S így megy ez hétről hétre az igazi jó idő, a nyár eleji nagy mezőgazdasági, ker­ti munkák beálltáig. A meghirdetett időpont előtt 15—20 perccel kezdenek szál­lingózni az asszonyok. Ott­honosan foglalnak helyet a székeken. — Nézze, egyedül élünk so­kan, öregasszonyok — mond­ja Oláh Miklósné. — Kell a társaság. Jó emberek között lenni. — Mi már úgysem megyünk el sehova, hát eljövünk a kul- túrba — teszi hozzá Dudás Lászlóné. — Jól esik ez a kis kikap­csolódás — észrevételezi Vá­mos Béláné. — Itt a klubban sok érdekes dologról hallunk, gyakran olyanról is, amiről addig fogalmunk sem volt. — Jól érezzük itt magunkat — veti közbe Szabó Jánosné. — Szórakozunk — toldja meg a többiek mondandóját Szilágyi Istvánná. — Még so­hasem unatkoztam, amikor el­jöttem. Farsangkor pedig ala­posan kitáncoltam magamat. Aztán mindenkinek van to­vábbi közlendője; nem isamy- nyira az ismeretterjesztő elő­adásokról, beszélgetésekről, in­kább a közös mulatságokról: az ajándékokkal kedveskedő névnapokról, zenés, táncos teaestekről, farsangi vigaszsá- gokról a Mikulás-ünnepről. Olyan Ízesen mesélnek, hogy öröm hallgatni, olyan élénken emlékeznek, hogy köziben ki­fényesedik a szemük, kipiro­sodik az arcuk. Talán fiatalab­bak is lettek az emlékezés ideje alatt. Szilágyi István né nyolcvan- éves, de a klubnak nem ő a legidősebb tagja. Aki nincs jelen, 82 esztendős. — Ötödik éve jövünk ösz- sze, rendszeresen — mondja Bakay Ferencné, a klub ve­zetője. — Alkalmanként 25— 27 emberre lehet számítani, de néha többre is. Előfordult, hogy vendégül láttuk *z ipolytarnóci asszonyokat, akik szintén meg akarták alakíta­ni a klubot... i — Férfiak nem jönnek. Pe­dig köztük is akad nyugdíjas jócskán. Netán elüldözték őket az asszonyok? — Szó sincs erről. Még csak célzásokat sem tettünk. De tény, hiszen nincsenek itt, valahogyan nem érezték fel­szabadultan magukat közöt­tünk. Persze a kirándulások­kor velünk tartanak. Mert egyszer egy évben erre is sor kerül. Idén Hevesre szándéko­zunk menni. Bakay Ferencné a takarék- szövetkezettől került nyugdíj­ba, talpraesett, beszédes asz- szony. Aligha járunk messze az igazságtól, ha a litkei nyugdíjasklub sikerét az ő személyének is tulajdonítjuk. Természetes azonban, ennél többről van szó. Magyarázza a „bizonyítványt”: a művelő- désiház-igazgató figyelme, szorgalma, a programok mi­nősége, a közösség iránti igény, amely még az ifjú korban sokakban kialakult, a felszabadulás előtti és közvet­len utáni időszakok művel l\é- *i köreinek, mozgalmainak ha­tására. * A foglalkozás két és fél órán keresztül tartott. Az asz- szonyok gyakorlottan kérdez­tek az előadótól. Láthatóan érdekelte őket a téma. Nem sietlek haza. Igaz, a tévé sem várta otthon őket, lévén hétfő. De hát szervezni is tudni kell. (ok) mányofc látnak napvilágot! Ezék részben pótolják, illetve jelzik azokat a hiányosságo­kat is, amelyeket az iroda­lomtörténet és a kritika ed­dig még nem egyenlített ki. Készen áll — hamarosan lek­torhoz kerül — a Palócföld Könyvek sorozatban Lancelot nélkül címmel kiadandó Ge- relyes-emlékkönvv, ebben ör­vendetesen szép számmal vesz­nek részt írásaikkal helyben élő alkotók is, köztük Csöng- rády Béla, Laczkó Pál, Koj- nok Nándor. Tervezik hogy az író szüle­tésnapián Budapesten megko­szorúzták Gerelves Endre sír­ját, Itt jegyezzük meg. vajon nem lett volna-e ugyancsak jó alkalom ez az esztendő ar­ra. hogy valahol Salgótarján­ban elhelyezzék a író emlék­tábláját, vagy mellszobra'^ Mindez, természetesen. már meghaladta a Palócföld lehe­tőségeit. Még annvit. a folyó­iratban már a júniusi szám­ban elkezdik Simontfy And­rás alaDvető fontosságú port­révázlatának sorozatközlését, amelv egyébként a tavalyi Madách-pálvázat első díjas írása volt, E munka kísérő ta­nulmánya annak a minden eddiginél teljesebb Gerelyes Endre gyűjteményes kötetnék, amelv a Szépirodalmi Kiadó- ná' hamarosan megjelenik. Ügy látszik tehát, hogy Ge­relyes Endre emlékének ápo­lása föllendülőben van. habár pillanatnyilag ennek csaknem esvedüli letéteményese a Pa­lócföld.. Fontos lenne, hogy ez olyan széles körű társadalmi mozgalommá nőne. mint pél­dául két évtizeden át Madách Imre esetében történt. Salgó­tarján város szempontjából, ahol olv kevés vállalható iro­dalmi hagyományt tudhatunk .magunk mögött, ez minden­képpen lényeges lenne. Tóth Elemér } Bői a gyulai Várszínház műsora A tervezettnél több műsort kínál az idén a gyulai Vár­színház:' a két új magyar tör­ténelmi dráma bemutatóján, az Erkel-emlékműsoron, és a lírafesztiválon kívül sor ke­rül a Játékszín, az Universi­tas együttes és a Jókai Szín­ház gyulai szereplésére „is. A Játékszín az őszi budapesti bemutató előtt Gyulán júni­us 22-én és 23-án játssza Szi­geti József a ..Vén bakancsos és fia. a huszár” című nép­színművét; a darab rende­zője Berényi Gábor, s a főbb szere/skben Paláncz Ferenc, Dégi István, Cseke Péter és Peremartoni Krisztina lép színre. A budapesti Univerti- tas együttes július 13-tól 29- ig a Vérfürdőben fogja a gyermekeknek játszani Bene­dek Elek „Többsincs király­fi” című mesejátékét. A bé­késcsabai Jókai Színház Csu­kás István „Ágacska” című gyermekdarabiával szerepel, szintén a Várfürdőben. . Elkészült az ősbemutatók szereposztása is. Szabó György „Kun László szerel­mei” című történelmi szomo­rújátékában (ősbemutató jú­lius 5-én, rendező Ács Já­nos) egyebek közt Szelve* Imrét. Máthé Gábort, Geílei Kornélt, Zolnay Zsuzsát, Ve­rebes Istvánt és Kovát* Adélt láthatja a közönség. Gosztonyi János „A festett király” című tragikomédiájá­ban (ősbemutató július 20-án, rendező Darvas Iván) többek között Tyll Attila, Bubik Ist­ván, Esztergályos Cecília. Ku- bik Anna. Funtek Frigyes, Rubold Ödön, Fonyó István és Nagy Zoltán játszik. A jú­nius 14-én, 15-én és 16-án sorra kerülő Erkel-emlékmű- sorban, a zeneszerző születé­sének 175. évfordulója tisz­teletére három operáiéból — a Báthory Máriából, Bánk Bánból és a Dózsa György­ből — adnak elő részleteket a Magyar Állami Ooeraház művészei a békéscsabai szim­fonikus zenekar és a Beké* megyeiek egyesített énekka» rának közreműködésév«!.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents