Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-27 / 122. szám

tt Hétfői magazinM. n Hétfői magazin... n Hétfői magazin

ISMERŐSTŐL ISMERŐSIG

N ifomdaszagú napok...

Számtalan foglalkozásnak van jellegzetes szaga. A nyomda gépszedő termébe lépő orrát nehéz, szokatlan illat csapja meg: olaj, forró ólom gőzei, vei keveredik. Strehó,Bertalan huszonhét éve mindennap ezt az illatot szippantja be először, amikor a salgótarjáni nyomdába belép. A negyedik ikszén nemrég túllépett férfi első munkahelye.

— Véletlenül lettem nyomdász. Amikor kimaradtam szülőfalum, Nagylóc iskolájából, még nem tudtam mi leszek. Aztán addig vártam, míg végül lemaradtam a többi szakmáról és az egyik rokonom javaslatára jelentkeztem a nyomdánál. Akkor még a nagyállomásnál, egy régi szál. lodában, a Badacsonyban dolgoztunk. Bajba voltam a kis termetem miatt, mert a szedő- szekrény fölső sorában már nem értem el a betűket...

— Veszélyes szakmának mondják a nyomdászatot az ólom miatt.

— Ugyan? Évente szigorú orvosi ellenőrzések szűrik ki a legkisebb bajt is. Meg aztán a gépek korszerűsödtek. Egyébként persze veszélyes, mert a nyomtatott szó sok ember elé odakerül. Ha ostobaságot szed

az ember, akkor, ugye baj lehet belőle...! Én már akkor itt voltam, amikor csak hetente kétszer jelent meg a NÖGRÁD — még Népújság címmel —, s mettőr vagyok azóta, hogy napilap. (A mettőr önti formába a tördelő szerkesztő elképzeléseit — a szerk.)

— Tehát húszegy-néhány éve a megyei lapot „csinálja"?

— Igen.

— Nem unalmas?

— Hát... itt nem sok tere lehet az egyéni elképzeléseknek. A lap profilja kialakult, megszokta az olvasó. De azért nem unalmas. Egyrészt maguk az anyagok is érdekelnek bennünket, amit a újságírók írnak — mi vagyunk az első olvasók —, másrészt jó érzés látni, amikor kész a NÖGRÁD és mutatós, hibátlan.

— Sok a hiba?

— Nem szándékosan. A nyomda ördöge incselkedik...

— A napi utazgatás Nagyidéról nem fárasztó?

— Megszoktam. Ott építettem, oda tartozom.

— A szakmunka elitje volt a nyomdászat.

— Azt hiszen annak vége. De mi sokat olvasunk. Felnőttfejjel elvégeztem a technikumot is. Kell a tudás, akár szakmai akár általános.

— A két gyerekből lesz-e nyomdász?

— Sosem lehet tudni. Én sem annak készültem, mégis itt élem az életem egy részét.

— Megbánta?

— Nem, dehogy. Én nem tartom unalmasnak. Látom a szépségeit, meg az utat is ahonnan idáig jutottunk. A Badacsony patkányos termeiből ide, ebbe a korszerű nyomdába. Szeretem csinálni, fontos a nyomda. Nekem mindenképpen.

— Kiről olvasna legközelebb?

— Sokszor hallom sivítani a mentőautót. Gondolom kemény igénybevétel annak, akt erre a munkára vállalkozik. Szívesen olvasnék róluk. Nem egy orvosról, hanem egy mentőápolóról.- h Űj könyvtári szolgáltató«

A „hangoskönyv”

Sokszor mondjuk, halljuk * már közhelynek számító megállapítást: az örömszerzés egyik forrása a könyv. Amikor az olvasás gyönyörűségéről, hasznáról beszélünk, a legritkább esetben gondolunk arra, hogy annak megszerzése nem mindenki számára egyszerű és könnyű feladat. Sajnos, vannak — s nem kisszámban — olyanok, akik egészségi okokból, szomorú kényszerűségből kénytelenek távolmaradni a könyvtől. De a vak és a csökkent- látó emberek számára a „hangoskönyvek” pótolhatják a nyomtatott betű varázsát, a hangoskönyvekből vehetik birtokukba az irodalom értékeit.

A salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár munkatársait ez a gondolat vezérelte, amikor elkezdték gyűjteni a „hangoskönyveket”. Állományuk még nem nagy, de a birtokukban levő kazettákon a világ- és a magyar irodalom klasszikusainak legjobb művei, gyermek- és ifjúsági művek, mai sikerkönyvek egyaránt megtalálhatók. Néhány példa ízelítőül: Balzac Pajzán históriák, Trisztán és Izolda legendája Bedier feldolgozásában, Mikszáth Kálmán Beszterce ostroma, Móricz Zsigmond Forró mezők című regénye, s napjaink egyik legkeresettebb könyve. Lawrence Lady Chatterley szeretője. A szépirodalmi alkotásokon kívül vannak ismeretterjesztő művek is, mint például dr. Czeizel Endre. a neves és népszerű orvos-genetikus televíziós sorozatának hangfelvétele: Az

öröklődés titkai- A megyei könyvtár most új szolgáltatást kínál az irodalmat szeretőknek: a „hangoskönyveket”- Ezeket nyitvatartási időben helyben lehet hallgatni a zenei részlegben, s ezen kívül kölcsönözni is a kazettákat mindazoknak, akik egészségi vagy egyéb okokból nem tudják személyesen felkeresni az intézményt- Ezeknek az olvasóknak kívánságra házhoz viszik a „hangoskönyveket”, s ha szükséges ingyenesen magnetofont is kölcsönöznek a lehallgatáshoz- A zenei részleg jegyzéket állít össze a művekről. amely alapján lehet választani.

A „hangoskönyvek” házi kölcsönzésére az igényt akár személyesen a könyvtárban, akár telefonon vagy levélben be lehet jelenteni. A könyvtár munkatársai minden érdeklődőt felkeresnek otthonában.

Oroszné Katona Anna

Újkőkori lakóház, berceli cseréptöredékek

Hol ásnak a régészek Nógrádban?

Megyénk régészei ezekben a napokban már javában készülnek, hogy a kedvezőbb időjárás beálltával folytassák Nóg-rád megye területén a megkezdett régészeti ásatásokat. A legígéretesebbnek ezúttal is a Szécsény környéki ültetéstetői újkőkori település ásatása tűnik. A négy-öt éve folyó munkálatok eredményeként ugyanis előkerült egy lakóházra utaló lelet is. Az egyik tavaly megnyitott kutatószélvény ugyanis érintette a neolitikumi falu egéik agyagból-cölöpökből épített házának sarkát. Remélhetőleg az idei. ásatás eredményeként ezzel' a szenzációszámba ménő feltárással sikerül gyarapítani megyénk régészeti lelettérképét. Az eddigi ásatások eredményeként felszínre került régészeti anyag valóban azt látszik megerősíteni, hogy a Szécsény melletti újkökori falu mindenképpen a neoliti- kum kutatásának egyik jelentős magyarországi helyszíne.

Felszíni jelekből, mezőgazdasági munkák során talált cseréptöredékeikből következtetnek arra régészeink, hogy nem kevésbé értékes lelőhelyet rejthet magában a ber- céli Sáfrányhegy. A töredékek alapján egy a középső

bronzkor kultúrájára utaló település sejthető a talajban. Hogy vallóban így van-e? Minderről az idén először tervbe vett kutatás kíván meggyőződni; kutatószelvenyt nyitnak a berceli lelőhely leginkább ígéretesnek tűnő pontján.

Jelentős ásatási munkálatokat folytat megyénkben az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség is. Pásztón folytatják az Oskolames terház környezetének feltárását, Hollókő és Nógrádsipek között a középkori földvár régészeti munkálatait és Tar faluban a Zsigmond-kori eastellum ásatásait. Képünkön: Egy még sok érdekességet ígérő ásatás helyszíne a tari, Zsigmond- kori eastellum maradványai.

kép: Bábel László

MOSÓ

Egyre több szó esik napjainkban a környezet védelméről, hiszen egyre többen ismerjük

fel: környezetünk megóvása saját és még inkább az utánunk jövő generáció életfeltételeinek egyik biztosítéka. Ügy tűnik azonban, a környezetvédelmet illetően gyakran még csupán a beszédnél tartunk: amint némi fáradtságot — nem is beszélve a pénzről — követelne a dolog, mindjárt hajlamosak vagyunk fontosságáról megfeledkezni.

Mindez most nem a szemetelés, nem is a veszélyes hulladékok nem mindenkori megnyugtató elhelyezése, hanem - egy autómosó ürügyén kívánkozik ki belőlünk. Az Autóklub salgótarjáni műszaki állomása ugyanis - éppen a környezetvédelmi követelményeknek engedve — az elmúlt év őszén gépkocsimosót létesített. Néhány forint ellenében nemcsak klubtagok, hanem klubonkíviiliek is tisztába tehetik járművüket, minden hozzávalót a műszaki állomás biztosít.

Nem mondhatjuk, hogy az autósok kapkodnának e lehetőségen: a napi egy, jó esetben két ügyfél bajosan nevezhető forgalomnak. Ezen közben viszont a szokásos -módszerekkel, úton-útfélen nagyüzemben megy a kocsimosás, s folyik a szeny- nyes, vegyszeres lé a tetszése szerinti irányba.

Megelőzte volna korát a klub az autómosó létrehozásával? Aligha! Inkább a gépkocsitulajdonosok kullognak — messze utána.- sz. m. iÚttörő avatások a hét végén

Lezajlottak a hét végén «z úttörő- és kisdobosavatások. Ezen a szép ünnepen Nógrád megye több úttörőcsapata kapott magas kitüntetést a Magyar Űttöí-ők Szövetségétől. A KISZ KB Vörös Selyemzászló Csillagát a 4387. számú Szal- vai Mihály Úttörőcsapat, Sal- gótarján-Zagyvaróna. a

KISZ KB Vörös Selyemzászló Szalagát a 3616. számú Lovász József Úttörőcsapat, Salgótarján. Mártírok út, a KISZ KB Vörös Selyemzász- lóját a 3497, számú Kossuth Lajos Úttörőcsapat, Kazár nyerte el- Kiváló Űttörőmun- káért a 3466. számú V. I. Lenin Úttörőcsapat, Dejtár, és a 3495- számú Petőfi Sándor Úttörőcsapat, Dorogháza kapta.

4 vaskeresztnél

Foglalkoztaló iskolai tanulók Megyeközi versenye

Megyek a jó komámmal egy kis határjárásra Teresnél. Vastagodó felhők lógnak mindenütt az égen, azt nem kockáztatjuk, hogy miként szeretnénk, kimenjünk kocsival a dűlőúton a két-három kilométerre lévő régi tanyára „elakadhatnak, az út közepe nagyon magas, kivágták a kerekek mélyen. ..” mondja valaki még a faluban. De mi azért megpróbáljuk az utat, legalább az elején, s hátha olyan szerencsénk lesz, hogy eppen jön kifele a tanyáról a faluba tisztálkodni, ruhát váltani miegyéb az, akit a tanyán keresnénk eredetileg.

A szalmatercsi faluvég dom- bok-völgyek felé elkanyarodó legszéle ugyanolyan, mint mindenütt máshol az elmaradozó házak, kertek, nyíló orgona- bokroik, kutyát, macskát ne- velgető tája. Aztán beljebb, túl a silányka kőbánya meredekre fejtett parti falán, egyszerre kinyílik a völgy, de olyan harmóniára, amilyent a festők álmodnak jókedvükben. Hiába, hogy manapság ép- penhogy csak jár errefelé valaki. Talán az erdészet terep;

járója forgolódik most is a száraz patakmeder környékén könnyen véve minden olyan akadályt, amitől a Wartburg már frászt kapna. Hiába alig élő embertől ez a mostani táj (valamikor persze más volt vagy lehetett errefelé a „földműves forgalom ’) az ember, a régi is itthagyta keze nyomát, tengernyi izzadtságeseppének ízére örökre emlékeznek ezek a valamikor szépen termő dombok. Merthogy földek voltak itt is körös-körül, kisebb tagban még szántók is az enyhe lankákon. Most a déli oldalon beljebb a horhosban ebédidőre gyülekezik a gulya, van itt belőlük több is, s velük a gulyás, de itt a sárga dróthuzal kilométeren át kifeszítve. messziről virít a villanypásztor, korunk terelőku- tyája.

Na hiszen, ilyen helyen nem történhet velünk semmit

És csak az a töi-ténet, ami zajjal-robajjal, éktelen rívás- sal vagy harsogó röhögéssel esik meg az emberrel? Aligha. A történetek amúgy is bennünk esnek. Az igazabbak legalábbis. Ritka szép táj ez itt a tercsi, falun túli tanyavilághoz közel, s ha később jó választ ad, akit kérdezek akkor Hollósvölgy a neve. Arja ie.jcbo a dombok között

már a dűlőúttal elfordulva meg maga Hollóskút. Ott itattak mindenkor a gulyások. Jó vizű ásott kút az, s lehet még olyan ember is a takaros Teresben, aki megmondja — miért Hollós a kút és miért nem valami más? Mert az is egy történet nyilvánvalóan a gyorsan felejtés fáján száradó, lehulló levél.

A festői, öreg fahidacska átvezet a szárazmedrű patakon, mellette ősöreg fűzfa, ebből van több is, kiemelkedve a haragoszöld tájból. Az út mentén mégis a leginkább meghatározó pont a vaskereszt, s most már így utólag nem is tudom megmondani, hogy olvastam valahol vagy bennem ötlött fel — érdemes lenne egyszar a honismeret körébe vonni valamennyi — falu szélét jelző kereszt történetét. Számba venni valameny- nyi pléhfeszületet, vagy pláne faragott fakeresztet addig, amíg élnek még, akik elmondják, ki állította és azt is. hogy miért? Mert mindegyikhez külön történet .tapad egészen biztosan. S a történet maga az ember.

Ennek a vaskeresztnék (úgy is nevezik a tercsiek ezt a részt hogy „vaskereszt”) felirata szerint Juhász József volt az állíttatója 1912-ben,

helyreállíttatta 1934-ben Juhász Sándor és neje, akkor kapott betonaljzatot, amit ötvenegy év alatt körös-körül kikezdett, leharapdált az idő. A kereszt öntöttvas tetejét valami nagy erő — talán villám — egyszerűen letörte, hátralhanyatlik az egész, alatta a corpus, a test maga talán a legépebb része az egésznek. A feliratot (az elsőt, a tizenkettest) őrző ugyancsak öntöttvas táblát azonban két golyónyom kereksége tarkítja. Jó magasan áll a tábla, keresem a körülbelüli irányát a valamikori lövésnek, nem kell túl messze mennem a vaskereszttől, a közeli fűzfa alól (testében ugyancsak golyónyo- mokkal. puskából, karabélyból) lőtt az ember tisztán C6ak passzióból a táblára, mert alkalmi fedezéknek nem lehetett jó éppen magasan fekvése miatt. Komoly ember ilyet nem csinál, a katona nem löd őz mindenre, ami előkerül, különösen nem egy öntöttvas táblára háború alatt. Suhancok kezében lehetett egyszer errefelé is a fegyver, s nem Is kettőt, hármat lőtt ki a legény, mert megtaláljuk a tábla szélén a harmadik golyónyom csorbulását is.

Egyszeriben megváltozik a táj. A vastag felhőből zuhanó repülő érkezhet, a patakmeder természetes lövészárok, a hidat. .. Ha már senki nem emlékszik, ér véget egv háború.

T. Pataki László

R

égóta halljuk a híradá. sokat a legkiválóbb tanulók tanulmányi versenyeiről. Büszkék vagyunk azokra a gyerekekre, akik társaiknál többet tudnak, kiemelkednek a mezőnyből.

Tizenegy esztendeje bevezették a kisegítő iskolások vetélkedését is — a tanult, ismert anyagon, az elérhető készségszinten belül ők is ösz- szemérhetik erejüket. Idén először egy újfajta tanulmányi versenyt hirdetett meg a Mű. velődési Minisztérium, az OPI és a Gyógypedagógiai Főiskola — ezt az erőpróbát az érintett gyerekek érdekvédelmi szervezete is patronálja: a foglalkoztató iskolák növendékei vetélkedhetnek. Megyeközi versenyeken dől el, kik képviselik az országos döntőben a középsúlyos értelmi fogyaté. kos gyerekek iskoláit. Nögrád- ban, a cserhátsurányi foglalkoztató iskola és nevelőotthon rendezésében zajlott le Bács- Kiskun (Kecskemét) Szolnok, (Karcag) és Nógrád (Cserhát- surány) növendékeinek vetélkedője szombaton. A versenyből nagy pontelőnnyel a

tes, igazi ünnep volt ez a nap.

„...joguk van játszani, remélni, látni, (tanulni, emlékezni, hinni, tenni,)...” —

írja Garai Gábor. A verseny, az elérhető sikerélmény szintúgy ezt szolgálja.

Három területen — a tájékozottságban, az „ügyes kezek” versenyében (bevásárlás, főzőcske stb.) és sportjátékokban vetélkedtek és szereztek élményeket, sikereket. Jó érzés tudni, hogy a megyei intézet —, ahol a gyerekek nagy része állami gondozott (nem csupán a rendezésben, de a felkészítésben, azaz a hétköznapokon végzett munkában is jó helyen áll, a szakemberek elismerését vívta ki. Amikor az esélyegyenlőségről, a színvonalbeli különbségek csökkentéséről szólunk, midenki csak a „normál” általános iskolásokra gondol. Pedig „embermódra élni” — a meglévő, szerényebb képességek kibontakoztatásához ezeknek a gyerekeknek is teret, lehetőséget kell adni. Ez a verseny elindíthat valamit e téren is.

tős garda lett a gyoz- gmk -