Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-24 / 120. szám
I Huszonöt éves a Szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezet Az alapítóktól a mai fáklyavivőkig ) r Negyedszázdos fennállását ünnepli a II. Rákóczi Termelőszövetkezet. A csaknem egy emberöltőnek számító időszak élő történelmet jelent mindazok számára, akik ezt maguk is formálták és nehéz, kemény küzdelmekkel, sok gonddal, tépelődéssel, aggódással, féltéssel, vitákkal es számos kérdőjelekkel jutottak el a mai valóságunkhoz. Ezt a tisztes örökséget nyújtják át az alapítók, az úttörők a mostani fáküyavi- vőknek. A régiek előtt való tisztelgés, főhajtás szól az általuk megkezdett és azóta megizmosodott, nagy jövőt, újabb sokat ígérő fejlődésnek is. f" AZ ELSŐ LÉPÉSTÖfc 1945. január 12-1 felszabadulást követő földosztás során átrendeződtek a birtok- viszonyok. 1951-re így fest a helyzet; egy-tíz holdas 810 család 2524 hold területtel rendelkezik, 10-25 hold közötti földje 74 családnak van, amely 1484 holdnyi birtokot jelent, míg 25 holdon felüli gazda mindössze 17 van, ugyanakkor már 717 holdon működik a megalapított állami gazdaság. Szécsény környékén, a megye más tájaihoz, körzeteihez, településeihez képest talán mindig több volt a földet szerető, állattenyésztéshez értő gazdaember. A földhöz juttatottak, a gazdák az első jelentősebb lépést a termelőszövetkezetek megalakítása felé 1951. május 16-án tették meg, amikor megalakult a Rákóczi első típusú termelőszövetkezet. Elnöke Varga Pál lett. Ugyancsak egyes típusként alakult meg a Búzakalász, melynek elnökévé Sümegi Jánost választották. A Rákóczi azonban pár hónap múltán áttért a harmadik típusú gazdálkodásra. A Rákóczi szövetkezet a Szabados-kastélyban és a temető melletti majorban kezdte meg a munkát, a községi tartalék és a tagok által bevitt földeken, összesen 480 holdon. Nehéz tíz esztendő várt rájuk. Ez a szövetkezet az alakítója a mai nagy Rákóczi Ferenc nevét viselő mezőgazdasági termelőszövetkezetnek. A Rákóczihoz csatlakozott a pösténypusz- tai közös gazdaság, majd 1962. január 1-vel a Rákóczinál jóval kisebb és önmagában nehezen boldoguló benczúrfalvai termelőszövetkeze*'. Az újabb területbővítő egyesülések az 1970- es években következtek be. 1975. január 1-vel a nehéz anyagi helyzetben levő és még a nógrádi viszonyok között is szélsőségesen, kedvezőtlen adottságú nagylóci Munkás-Paraszt Termelő- szövetkezet, majd 1979. január 1-től a hollókői Petőfi Termelőszövetkezet tagjai gyarapították az alapító szövetkezet népes családját. Az előbb említett közösségeknek az egyesülés a túlélést jelentette, mert a szécsényi termelőszövetkezet magasabb színvonalú javadalmazása kedvező fogadtatásra talált. Az ezzel járó magasabb követelmények érvényesítése azonban sok nehézséget okozott. Mindkét egyesülés után átmenetileg visz- szaesett a termelőszövetkezet gazdasági teljesítménye. Az u+olsó egyesülésre 1983. január elsején került sor, amikor a Ludányhalászi Ipoly- völgye Termelőszövetkezet tagsága csatlakozott a szé- csényiekhez. Ma már a II. Rákóczi Termelőszövetkezethez tartozó minden településen — Hollókőtől Nógrádszakálig — a szövetkezet dolgozói elismerik és élvezik azokat az előnyöket, melyek a jól szervezett nagyüzemi termeléséből, a fegyelmezett munkából származnak. De amíg idáig eljutottak? A szécsényi termelőszövetkezet kezdettől fogva olyan kipróbált és tapasztalt gazdák szorgos munkájára alapozott, akiknek mindennapos tevékenységét több generáción át gyűjtött szaktudás, tapasztalat és a mezőgazdaság iránti szeretet, elhivatottság hatotta át. Jutott közülük mindenhová; vezetőnek, fogatosnak, állattenyésztőnek, ki a földekre, a munkaigényes kultúrákba, a gépesítés megindulásával a traktorokra. Huszonöt évvel ezelőtt egy értékes generáció nem kényszerből földhöz ragadt tagjai tették meg az első aggályokkal kísért bizonytalan lépéseiket a nagyüzemi gazdálkodás útján. Visszatekintve az elmúlt negyedszázadra, ma már szinte lehetetlen felidézni egy rendkívül kemény munkával eltelt időszak valóságát. A sokféle érdekek ütköztetése, szüntelen egyeztetése, a ki- taposatlan ösvényen járok bizalma és bizalmatlansága, a célok, szándékok, eszközök és lehetőségek ellentmondásossága jellemezte a mindennapok valóságát. méltán lehetne ESZMÉNYKÉP Á nagyüzem áldásai nem születtek meg egy csapásra. 1960-ban a szécsényi szövetkezet vonóerőforrását 70 pár lófogat adta. Az 1964-es zárszámadási beszámolók már 14 termelőszövetkezeti tulajdonú traktorról, egy tehergépkocsiról és 56 lófogatról tájékoztat. Az első 15 évben árgus szemekkel figyelték egymást az emberek. Még sokat számított, hogy kinek, milyen gazda volt az apja, nagyapja, ugyanakkor kevesebbet a ju. asszon} brigád a dinnyének készíti a lcszket 4 szükségesnél az, hogy ő a maga munkájával, eddigi életútjával mennyit ér. Közben minden munkaterületen új emberi értékek váltak ismertté. A gyalogrriunkások hozzáértését dicsérték a szépen rakott kazlak, a gondosan prizmázott burgonya, a szép. szabályos ágvásokba rakott vetőmag és még sok minden. A gondos asszonyi kezektől váltak gyommentessé a cukorrépatáblák, ugyancsak jó munkájukkal tették hírnevessé magukat a burgonyatermesztők. Még ma is emlegetik néhány állatszerető, kiemelkedő teljesítményét, így Juhász István, Babcsány János, Borók János, Bitner János helytállását, akik tekarmá- nyosként, vagy tehenészként dogoztak. A sertéstelepen hagyományos technológiával, de Varga Imre tiszteletet érdemlő lelkiismeretes, irányító munkájával folyt a termelés. A termőföldet csak arra születve, szívvellehet megművelni és szeretni, ahogy azt Varga János brigádvezető tette. Lehe+etlenséget nem ismerve, mindenkor bátran adhatta névjegyét munkájához. Elgondolkodtató, hogy felgyorsult világunknak szinte villanásszerűen és alig hagyva nyomot az emlékezetben, zajlik a nemzedékek váltása. Pedig Varga János olyan értékes tagja volt a közösségnek, hogy méltán lehetne eszményképe a mai középvezetőknek. Sajnos, többségük épphogy csak ismeri! A termelőszövetkezet gépparkjával együtt nő+t fel Velenczeá János gépészeti brigádvezető, aki műszaki tudásával érdemelte ki a képzett gépészek elismerését. Közösségért élő ember volt, akit mindig a jd szándék vezetett. Melegszívű, mélyen jóindulatú, fáradtságot, nem ismerő emberként állt helyt Jászberényi Pál, akinek szerénysége, becsületessége ma is közismert. Mindenki irányában megnyilvánuló jó szándék hatotta át Velenczei Ferenc mindennapjait, aki született intelligenciájával, megnyerő stílusával mozgósított a feladatokra. Ebbe a korosztályba tartozik Rigó András, aki szorgalma, ten- niakarása mellett, másokat jókedvre derítő, kiapadhatatlan humorával, anekdota- gyűjteménybe illő adomáival kitűnt a többiek közül. Báft Lajos pöstényi brigádvezető a szántóföldi kertészet kiváló értője volt. ő maga, mint egykori elismert gazda a vezéregyéniségekhez tartozott. Nem szabad megfeledkezni Magulya Istvánról, aki traktorosként szolgálta a közösséget, aki csendes, alapos ember volt, akivel érdemes volt mindig gondolatokat cserélni. A valamivel fiatalabb nemzedékhez tartozik Varga László (Tüzes), aki kemény éveket töltött Varga János mellett is. A lovas világ megszűnése után talaj művelést, a szerves trágyázást irányította — igen eredményesen. Zsíros János, a benczúri üzemegység vezetője önmagához is szigorú és igényes vezető, aki önzetlenségével tűnt ki, szükség esetén pedig bátran vállalta az ösz- szeütközéseket. Székely Albert az egyes kampányokat vezényelte kora reggeltől, késő estig személyes jelenlétével. A sok szorgos asszony nevét is hosszú ideig lehetne sorolni. Közülük is kitűnt szorgalmával, mozgósítani tudásával Varga Pálné. Ledeczki Istvánné, Végh Béláné, Végh József né. A nyugállományba vonulók közül még sokan megérdemlik, hogy mai követőik, fák- lyavivőik tisztelettel gondoljanak rájuk, . TÖRÉSEK, TALPRAÄLLÄSOK ÉS A KÖZELI TÖRTÉNELEM A mai II. Rákóczi Termelő- szövetkezet öt olyan egykor önállóan működő termelőszövetkezetből egyesült, amelyek mindegyike megismerte a veszteséges gazdálkodás okozta törések kellemetlen következményeit. Az 1960. évi 1588 hektáron gazdálkodó közösség ma 7554 héktáros birtokot vallhat magáénak. Az eddigi eredmények és a jövőbeni megalapozott remények birtokában bátran el lehet mondani, hogy az egyesülések folyamata hasznára vált minden itt dolgozó embernek, a közösség egészének, a településnek, nem utolsósorban szocializmust építő államunknak és rajta keresztül nekünk állampolgároknak. A mai eredményekhez vezető út követelményrendszerét az 1973. évi szanálás után alakították ki. A tennivalókat az alábbi fő koncepció közé csoportosították. Ezek a következők: A jól működő nyereséges ágazatok méreteinek növelése, közepeseik, gyengébb színvonalának emelése, veszteséget okozók megszüntetése. Csak egészséges kockázatot szabad vállalni, melyet az különböztet meg az egészségtelentől, hogy arányban áll a szervezet kockázatviselő képességével. A meliorációval kapcsolatos feladatok megoldásával 100 évvel ezelőtti és többszöri sikertelen néki ragaszkodás végére tettek pontot. Az 1973- ban megkezdett tervezési, kivitelezési munka lelkes támogatója volt dr. Varga József, a megyei tanács főelőadója, majd osztályvezető-helyettese. A tervező munkát egy kiváló képességű, tapasztalt gárda végezte, köztük Horváth Péter tervezőmérnökkel. aki több új, “lsőként bevezetett műszaki megoldásokat ajánlott. 1973 és 83 között évente három és fél milliót, összesen több mint 38 milliót fordítottak meliorációra, mely pénz nagy részét állami támogatásként kapták meg. A nagy természetátalakító munka eredményeként, a táblák átlagos mérete 15 hektárról 90 héktárra nőtt, ugyanakkor biztonságosabbá vált. a szántóföldi növénytermesztés, lehetővé vált a termékszerkezet átalakítása, az értékesebb, több nyereséget hozó növények vetésterületének növelése. Ugyanakkor jelentősen emelkedett valamennyi növénytermesztési kultúra termésátlaga. Ezt a nagy elismerésre méltó munkát úgy oldotta meg a szövetkezet vezetősége. hogy a ma élő nemzedék, majd az utána következő is közvetlenül, illetve közvetve hasznát vegyék. A biztonságos talpraállás másik nagy fegyverténye a korszerű gyepgazdálkodás megvalósítása volt. A korábbi, szerény hozamú legelők, rétek, szántók helyén, ma korszerű gyepsazdálkodás folyik. 1984tő! az intenzív gyeple!jesít- ménnvel korszerű, kaszáló-, legelőváltó-használattal elért gyeptermelésre alapozzák az egesz szarvasmarha- es juhhús- termelesüket. Az utóbbi evekben elért hektáronkénti átlagos öt-hat tonnás szénatermés —, amely többszöröse a megyei és országos átlagnak —, meggyőzte a korábbi kétkedőket, s ma már természetes, hogy a szemet gyönyörködtető. tartósan zöld domboldalakon. szokatlan számú gulyák legelésznek. S ezzel máris eljutottunk az alaptevékenységet meghatáro-. zott ágazathoz, a szarvasmarhatartáshoz, a mezőgazdaság nehéziparához. Ma a szécsényi termelőszövetkezet az ország egyik legnagyobb szarvasmarhatartó gazdasága. Amíg idáig eljutottak, addig sok intézkedést tettek, alkalmazták a tudomány legújabb eredményeit, előnyösen kamatoztatták az állam nyújtotta lehetőségeket. Ma, amikor több mint kilencszer annyi marhahúst termelnek egy egységnyi területre vetítve, mint 1960-ban, szinte mindenki egyetért azzal, hogy a dombvidéki területek hasznosítására nincs más verseny- képes alternatíva, mint a magas színvonalú, fegyelmezett munkán alapuló szarvasmarha- tenyésztés. Megvalósítása érdekében évenként karbantartják a technológiákat, a tapasztalatokkal kiegészítik azokat. Szécsény taggazdasága s egyben referenciaüzeme is a kaposvári szarvasmarha- tenyésztő közös vállalatnak. A termelőszövetkezetek megalakulásával a jó szándékú parasztembereknek komoly fejtörtést. okozott a nagyüzemi termelés kialakítása. Az ezzel kapcsolatos nézeteket éjszakába nyúló viták formálták, alakították. Nem kevesebb gondot okozott a kiegészítő tevékenj’ségek szervezése. A gazdaság fejlődésében meghatározó szerepe volt és van. Amíg az 1964 évi zárszámadási beszámoló szerint a szövetkezet összteljesítményben 37 százalékot képviselt a kiegészítő tevékenység, addig az elmúlt eyjjen árbevétele meghaladta a félmilliárd forintot. A történelmi, akkoriban el- kepzélhetetlen jelentős léptékű fejlődésben irányt mulató szerepe volt az idesereglett magas képzettségű szakembereknek. A szövetkezet megalakulásakor közép- és felsőfokú végzettségű szakember nem volt. A vezetői posztokra gyakorlott és tekintéllyel bíró gazdák kerültek, akik 40—45 évesek voltak. A 70-es évek közepén következett be a generációváltás. 1982-ben 45, 84-ben 68 egyetemet, főiskolát végzett szakember dolgozott a szövetkezetben. A középfokú végzettségűek száma ugyanezen időszak alatt 222-ről 299- re nőtt. A szakmunkások száma pedig 463-ró 579-re emelkedett. Eredményes munkájuk érződik a munka termelékenységének emelkedésében, a bozapiok növekedésében, a jövedelem növelésében. Jelenleg az idősek, a középkorúak, a fiatalok együttesen hordozzák magukban a megújulás erejét. Az idősebbek bölcsessége, a középkorúak tenni tudása, a fiatalok változó, olykor világot megváltani akaró, majd lankadó lendülete harmonikusan jelen van és záloga, egyúttal jövője is a sikereiknek. FIAIKÉRT. LÁNYAIKÉRT, UNOKÁIKÉRT TETTÉK A szövetkezet meghatározó tényezője a falvak fejlődésének is. Sokféleképpen támogatja kulturált arculatának kialakítását. Megteheti, mert fennállásának 25. esztendejét sikerrel zárta, 1984-es év pedig a legjobbak közül való. A mostani visszatekintés egybeesik hazánk felszabadulásának 40. évfordulójával, a XIII. pártkongresszussal. Ez jó alkalom arra, hogy a termelőszövetkezet fiatal dolgozói tisztelettel es megbecsüléssel gondoljanak az alapítókra, az úttörőkre és viszont: az alapítókban még tovább erősödjön a biztonságos, jóleső érzés, hogy amit. tettek fiaikért, lányaikért, unokáikért tették, vagyis nem volt hiábavaló áldozatos munkáink. __ ; Régen így rakta a kazlat a férficsapat A zöldellő domboldalon legel a húsmarhaállomány
