Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-21 / 117. szám

Választási kislexikon Választási szervek Választási rendszerünk fon­tos jellemzője, hogy a vá­lasztások előkészítésével és megtartásával összefüggő szervezési feladatok és dön­tési jogok jelentős részét nem állami szervek, hanem a Ha­zafias Népfront szervei, és az általuk létrehozott, vá­lasztási szervek gyakorolják. Az országos feladatok ellátá­sára országos választási el­nökséget, a területi és helyi feladatok ellátására fővárosi, megyei, városi, fővárosi ke­rületi és községi választási elnökséget, szavazókörön­ként pedig szavazatszedő bi­zottságot kell alakítani. A közös tanácshoz tartozó társ­községekben közös választási elnökség alakul. A választá­si szervnek csak választó- polgár lehet a tagja. Az or­szággyűlési képviselőjelölt és a tanácstagjelölt nem lehet tagja annak a választási szervnek, amelynek működé­si területén jelölték. Ha a választási szerv tagját a szerv működése területén képvise­lőnek vagy tanácstagnak je­lölték, megbízását vissza kell vonni, és a Hazafias Nép­front illetékes bizottsága új tagot bíz meg. A választási szerv működésének tartama alatt hatóságnak, a válasz­tási szerv tagja hivatalos személynek minősül. A te­rületi és helyi választási szervek tagjait a Hazafias Népfront illetékes bizottsága bízza meg, majd az illetékes tanács végrehajtó bizottsága erősíti meg tisztségükben. A választási szerv tagjai a ta­nácselnök előtt tesznek es­küt. A fővárosi és a megyei ta­nácstagok választása A fővárosi tanácsba leg­feljebb százötvenegy tanács­tagot, a megyei tanácsba pe­dig — a lakosság és a helyi tanácsok számához igazodóan — legfeljebb százegy tanács­tagot lehet választani. A fő­városi és a megyei tanács­tagok számát az előbbi kere­tek között az Elnöki Tanács állapítja meg. A helyi ta­nács a fővárosi, illetőleg a megyei tanács által megál­lapított számú fővárosi, me­gyei tanácstagot választ. Több községi tanács együtt is választhat egy megyei ta­nácstagot. A helyi tanács le­hetőleg alakuló ülésén jelöli, majd nyomban megválasztja a fővárosi, megyei tanács tagját (tagjait). A jelöltre a Hazafias Népfront fővárosi, illetőleg megyei bizottsága tesz javaslatot, de saját ta­nácsának tagjai közül javas­latot tehet a' helyi tanács bármely tagja is. A helyi tanácsok a fővárosi és a megyei tanácsba több jelöl­tet is állíthatnak, mintahány tanácstagot választanak. Fő­városi' illetőleg megyei ta- nácstagjelölt az lesz, aki a jelölő tanácsülésen megjelent helyi tanácstagok egyharma- dának szavazatát megkaota, továbbá a Hazafias Néo- front programját és a jelö­lést elfogadta. A jelölés nyílt szavazással történik. A meg­választott fővárosi és me­gyei tanácstag részére a meg­bízólevelet a helyi tanácsel­nöke adja ki. Uj sxgarnyaslicajo a Fecske Az idén kezdi meg próba- útját az új szovjet folyami szárnyashajó a „Lasztocska” (Fecske). Utasterében 70 utas számára van kényelmes férő­hely. Az új konstrukciós meg­oldások révén az utastérben alig hallható a hajtóművek zaja. A „Fecske” maximális sebessege óránként 90 kilo­méter. A tengeri útvonalakon már az idén megjelenik az „Al­batrosz” típusú szárnyashajó. A „Kométával” (Üstökös) összehasonlítva jelentősen ja­vult a hajó tengerjáró képes­sége, biztosan közlekedik 5-ös erősségű hullámzásban is. Az „Albatroszt" légkondicionáló­val is felszerelték. A „Fecs­kéhez” hasonlóan itt is mi­nimális a zaj és a Vibráció az utastérben. A hajó konst­rukciós kialakítása és üzemi jellemzői mindenben megfe­lelnek a környeztvédelmi elő­írásoknak. Az új szárnyashajó 120 utassal a tengerjáró személy­hajók esetében lenyűgöző se­bességgel — óránként 35 cso­móval (több mint 60 kilomé­terrel) közlekedik. 40 éve alakult meg a Vas megyei Acsád községben a Sza bad Föld Termelőszövetkezet. Azóta a tsz fokozatosan gyarapodott, például ilyen szép há zakban levő szolgálati lakások­kal. (MTI-fotó: Czika László) TANÁCSTAGJELÖLTEK Fiatalok a rétsági listán Rétság 10-es választókerüle­té a nagyközség városiasodé arcát mutatja. Többemeletes épületek mellett a sokat em­legetett korszerű, csoportos formában épített házak sora­koznak. A Hazafias Népfront és a jelölő gyűlés két fiatalt talált érdemesnek és alkal­masnak arra. hogy a település e részének érdekeit a jöven­dő tanácsban képviseljék. Két fiatalasszonyt, akik tulajdonképpen még pályájuk elején állnak. Mindketten a Takarék utcában laknak. Sőt, egy házban! Csupán egyetlen lépcsőház választja el őket egymástól. Elválasztja? Nem. Egyikük sem a nagyközség szülötte, öt esztendeje költöz­tek Rútságra, azóta ismerik egymást. Ismerik és becsülik. Ami közös kettejükben — a fiatalságon kívül —, hogy csi­nosak, jókedvűek, érdeklődők. Huszonnyolc évesek. Kovács- né Maglödi Erzsébet a rétsá­gi tanács gazdasági-műszaki ellátó szervezetének dolgozója, Kökény Gyuláné, az Állami Biztosító helyi kirendeltségé­nek fiókellenőre. (A jelölő gyűlés már lezaj­lott. Sokan voltak kíváncsiak a két asszonyra, ök eleinte elfogodottan ültek a sok is­merős között, azután hamaro­san föloldódott a feszültség és már mosoly is megjelent az arcukon. Mire gondolhattak akkor, amikor arcuk még rez- zenetlen volt, s mire, amikor elmosolyodtak?) Kovács né Magiódi Erzsébet: — Hogy sok ember eljött, az meglepett. Meg az esetleges kudarc... Kökény Gyuláné: — Az ér­deklődés jólesett, de szoron­gást éreztem ugyanakkor emiatt. Kovécsné: — Aztán meg ar­ra gondoltam, hogy ez mégis nagy dolog, tanácstagjelölt va­gyok. Lesz, ami lesz, én már kaotam bizalmat. Kökénynél — Később az ju­tott eszembe, miért izgulok? Hát fontos dolog történik itt, az igaz. de ezek az emberek Mattunk törtek! — Mit szóltak, amikor meg­tudták, hogy tanácstagielölt- ként gondolnak önökre? Kovácsné: — Megtisztelte­tésnek éreztem és érzem most is. Igent mondtam azonnal. Kökénynél — örültem, de azt is tudtam, hogy munka van e mögött és nekem két gyerekem van. De vállaltam. Kovácsné: — öt éve lakunk itt férjemmel és az villant be­lém, hogy talán nem ismer­nek eléggé, de amikor az óvo­dai és napközis térítési díja­kat szedtem be az intézmé­nyeknél, szinte mindenkit megismertem a községben. Kökénynél — Kistelepülés a miénk, rövid idő alatt min­den ittlakó találkozik, szót vált a többiekkel. Ez elkerül­hetetlen. Egyszóval mindenki ismer mindenkit. — Milyen gondjait érzi köz­vetlen környezetének, a Ta­karék utcának? Kovácsné: — A sok szemét! No, meg a házak előtti köz­területek sorsa. Többen vete­ményeskertet csináltak belő­le és ez nem éppen szép lát­vány. Most már el kell tün­tetni a „háztájikat”, viszont az egyik ember parkolót akar, a másik meg virágot. Kökénynél — Sok az autó, garázs viszont nincs egyetlen egy sem. Talán az út alá le­hetne besüüyeszteni, bár az alighanem sokba kerülne és ilyesmire nem futja a költ­ségvetésből. (Eddig párhuzamosan fu­tottak a válaszok a külön-kü- lön föltett kérdésekre. Az egyetértés kiérezjhető minden szavukból. Talán megbeszél­ték? Aligha. Szőkébb környe­zetét nyilván egyformán éli meg a két tanácstagjelölt.) — Mit kellene Rétságon mihamarabb megoldani? Kovácsné: — Elégedetlen vagyok az ellátással. Az új áruház ezen remélhetőleg eny­hít. de az ABC ügyében is történnie kellene valaminek. Meggyőződésem — mások is így gondolják —. hogy a köz­ség központjában is kellene telket biztosítani a családi házat építeni akaróknak. Csak a szőlődombon van rá mód, az pedig nem a legelőnyösebb. No, és a bölcsőde! A lakótelepet számtalan fiatal lakja, sok a gyerek, az induló családoknak kellene mindkét fél keresete, de a nőknek otthon kell ma­radniuk, mert nincs bölcsőde. Kökényné: — Rétság lakói sokfelől érkeztek és érkeznék. Itt már nem érvényesülnek a régi falusi szokások, az egy­más iránti érdeklődés. Ho­gyan lehetne ezen változtatni? Gondolkodom rajta. A szenny­víz viszont ennél gyorsabb megoldást kíván, márcsak a környezet védelme miatt is. Tennünk kell valamit, hogy a hálózat bővülhessen. A lakó­telep fűtése pedig rosszul ter­vezett. Olaj kályháikat haszná­lunk. de az sokba kerül. A szeneskályhákhoz viszont sok tüzelő kell, ahhoz pedig nincs elég hely. Talán a gáz...? — Ha mégsem ön lesz a ta­nácstag? Kovácsné: — Hogy akkor mit csinálok? Semmit, nem lesz tragédia. Kellemetlen lesz, de kettőnk közül valakit meg kell választani. Ha nem en­gem. hát nem. Természetesen segítek a „győztesnek”! Kökényné: — Nem erezném vereségnek, nem lennék letör­ve, bár sokan beszélnek majd ilyesmiről. A választók dön­tenek. Ha igényli majd segít­ségemet a tanácstag, rám szá­míthat. (Így gondolkodik jelöltségé­ről a két. rétsági fiatalasz- szony. Férjeik mellettük áll­nak. Kovács József üzletveze­tő-helyettes, Kökény Gyula gépkocsivezető. Kovácsék egy, Kökényék két gyereket nevel­nek. Június 3-á;n akárhogyan döntenek a rétsági 10-es vá­lasztókerület polgárai, ebben a két családban ritkábban lát­ják majd az asszonyokat. Egvikük tanácstagként, mási­kuk meg segítőjeként tölti együtt az ideiét, a kisebb és nagvote közösség ügyeinek in-, tézése miatt.) H. Z. VARJAK A JELENTKEZŐKET Útförő-találkozó Diósjenőn Üttörő-találkozót rendez a Diósjenői Általános Iskola és a Lenin úttörőcsapat az út­törőszövetség megalakulásá­nak 40. évfordulóján. Június elsején Kenyeres-forráson és környékén adnak egymásnak randevút a megye úttörői és kisdobosai. A találkozót a rétsági és a váci úttörő­elnökség támogatásával, a Börzsöny menti úttörőcsapa­tok aktív részvételével szer­vezik meg. A találkozó programján szerepelnek bemutatók, ve­télkedők, versenyek (sport, játék, szórakoztató) a béke, a barátság, a szolidaritás és a VIT jegyében. A találkozóra várják vala­mennyi meghívott csapat egy- rajnyi (20—30 fő) úttörőjét és minden érdeklődőt. Veszélyben a Fudzsijama Japán szent hegyét, a Fudzsijamát az összeomlás veszélye fenyegeti — állítják tudósok és mérnökök, miután megvizsgálták a 3776 méter magas hegyóriást. Az ok: a csúcson eredő Oszava-folyó egyre mélyülő, veszélyes re­pedést okoz a hegyen. Az újra meg újra földren­géseket kiváltó Oszgva part­jairól évente 200 ezer köbmé­ter homok és kőzet válik le. A szakértők gyors intézkedé­seket követelnek a hegy megmentésére. E rzsi! Amikor belöktek ide az élő holtak kö­ri zé, megfogadtam, meg­szűnők a számodra. Mert te jártad ki a tanácson, a gyám­ügyön, hogy elvigyenek. Ösz- szehordtál rám tücsköt-bo- garat, hogy verlek téged, meg a gyerekeket. Hogy minden estém a kocsmában töltöm, pálinkát iszok, borral. _ No, nem mondom néha jólesett az a kis ital, amikor az egész napi gürcölés után már éget­te a torkom a malterbűz, a téglapor. Te azt soha nem vetted figyelembe, hogy a házat nektek építem, azon morogtál, hogy iszákos, része­ges disznó lett belőlem. El­vonókúra. Az. Tudod milyen szörnyű? Milyen emberte­len? Tizenöten hortyogunk egy szobában, lelki roncsok. Mindegyik a maga életét si­ratja. De az istenit, hagyjá­tok-e már abba! — üvöltöt­tem föl a múltkor. Nekem estek. Majdnem megvertek: «Mire pakolod magad? Olyan vagy mint mi...*1 Erzsikém? Ugye nem? Tu­dom, haragszol rám, kezdet­ben én is méreggel voltam feléd, de nem akarok ezek közé süllyedni. írj egy pár sort, fogadd a leveleimet! Vi­gyázz a gyerekekre... Józsi.” O 0 O 0 0 „Józsi! Hányszor megbe­széltük, hogy többé nem iszol, nem bántasz minket. Hány­szor kértelek, inkább hagy­juk abba a nagy ház építést, éljünk úgy mint régen, szoli­dan, de tisztességben. Te nem akartál alább adni a ter­veidből. Gürcöltél. A gyár­ban, meg itthon is. Ne ta­gadd, beleuntál, a kocsmába menekültél. Részegen meg gorombáskodtál velünk, vere­kedtél. A szomszédok is ta­núsítják. Én várok. Ha meg­változol, gyere haza... addig nem bírlak látni. Küldök egy kis csomagot. Biztos nem elég a koszt, amit ott kapsz. Erzsi.” O O O 0 O „Erzsikém! Már nem is olyan rossz itt a sorom. Kez­dek kicserélődni. Túl vagyok az első itatáson. Nem mon­dom, az kutya dolog, de utá­na egy életre megutálja az ember a piát, A gyógyszert Levelek, összecsomózva Szabványborítékok. Ákombákom, kusza betűk. A cím­zett Z. Józsefné, P. község ... út 27. Tördeli a kezét a fiatalasszony. A kora szerint harminc­hét éves. Aki nem tudja, ötvennek nézi. Arcán, kezén a bőr pergamen. Szeme, haja megfakult, rezignáltan simo­gatja kartonköténye ráncait. Ezt tette velünk, ezt .......szé­g yent hagyott rám, a három gyerekére. Mit érek én most már a nagy házzal, ha kivitte belőle az életünket... Fáradt vagyok mesélni. Itt, a levelek mindent elmesélnek. Amit akar, megtudhat belőlük. Le is írhatja. Csak a nevünket, azt ne, a gyerekek miatt. rendesen szedem. Ha így fej­lődök, hazaengednek. Bevége­zem a házat. Ügy lesz, mint régen. Írjál! Józsi.” O O O 0 o „Erzsi! Képzeld, a gyógyu­ló betegeket kiengedik a vá­rosba. Van ott valami szesz­mentes klub, vagy mi a cso­da. Nők, férfiak megyünk együtt, Lehet filmet nézni, táncolni, sakkozni. Ital nincs, nem ís kívánom. Kólázga- tunk a haverokkal, mert már azok is vannak. Persze a tisztességesebbje, nem a visz- szaesők. Gyerekek? Ne áz­tass előttük, majd meglátod... Józsi” OOOOO „Tisztelt asszonyom!- Ké­rem önt, hogy a férje érde­kében tegye félre a haragot és látogassa meg. A gyógyu­lás jelen stádiumában ugyan­is szüksége van arra, hogy maga mellett érezze a család­ját, a környezete támogatá­sát. Üdvözlettel: dr. T. K.” OOOOO „Erzsikém! Hogy örültem neked, amikor megláttalak. Köszönöm, hogy Marikát is magaddal hoztad! Ugy-e mi­lyen más vagyok? Mintha ki­cseréltek volna. De te is jól tartod magad! Az a nő, tu­dod, akit mutattam neked, ő is el vonós, megjegyezte a lá­togatás után: takaros felesé­ged van Józsi! Hát még mi­kor megkóstolta a túróslepé­nyedet. Majd az egész cso­maggal bepakolta! Az orvos azt módja, a gyógyszert, az Antikol nevűt otthon is szed­ni kell, nehogy visszaessek. Elkerülöm én már a kocsmát gyógyszer nélkül is. Piszok dolog ez a kényszeritatás. Az ember csak húzódzkodik, nem kell, nem kívánja, az orvos meg csak invitál. — mert itt mindig így szólítanak — fo­gyasszunk! Sör, bor, pálinka az asztalon, forog a gyomrom ha ránézek... Remélem nem­sokára otthon találkozunk! Józsid.” OOOOO „Józsi! Mi van veled, mi­ért nem írsz? Már egy hó­napja semmit sem tudok ró­lad. Csak nem esett bajod? Sürgős választ várok! Erzsi.” OOOOO „Értesítjük, hogy férje, Z. József két hete elhagyta az osztályunkat. A levelet pos­tafordultával visszaküidtük...” OOOOO A levelezés itt abbamaradt. A fiatalasszony a szemét tö­rölgeti. — Hosszas nyomozás után megtudtam, elment együtt, azzal a nővel, aki a túrósle­pényemet dicsérgette. A hí­rek szerint összeköltöztek. Együtt járják a kocsmákat, valahol innen a harmadik fa­luban. De ne haragudjon, fá­radt vagyok mesélni... és rak­ja egymásra sorba a szab­ványborítékokat, a leveleket. Összecsomózza gondosan. A’ három gyerek mellé ez ma­radt neki. Meg a félig kész, vakolatlan, nagy ház. Kiss Mária NÓGRÁD - 1985. május 21., kedd 5 r

Next

/
Thumbnails
Contents