Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-15 / 112. szám

wammm Tavaszi táplálkozás Ores adat-e a nappali télekszám? A vitaminok, ásványi anya­gok nagy részét a zöldség és gyümölcs révén tudjuk meg­kapni. Télen a savanyúságok, nyers saláták, nyáron a friss gyümölcsök és zöldségek, il­letve egész évben a helyesen elkészített fözeléknövények ediák az utánpótlást. Amikor tavaszi vitaminhi- ‘ ányról beszélünk, általában C-vitamin-hiánnyal állunk szemben. A C-vitamint na­ponta be kell vinni szerve­zetünkbe, mert nem raktá­rozódik. Legtöbb C-vitamin a zöldpaprikában van, 100 grammban 170 milligramm. Naponta 50—80 milligramm O vitaminra van szükségünk, tehát már 5 dekagramm zöld­paprika fedezi. Érdemes el­gondolkodni azon, hogy még­is sokkal nehezebben adjuk ki a primőr zöldpaprikáért az 5—10 forintot, mint például Kopiert, ha gyermekünk kéri. •Tó C-V'tamin-forrásunk a bimbóskel, karfiol, a káposz­ta, a vöröskáposzta, a kelká­poszta, ha nincs agyonfőzve, vagy nyers salátának készül. A gyümölcsök közül márci­usban már csak az almával számolhatunk, a mirelit mál­na túl drága. Az alma vi­szont többszörösen előnyös, rosttartalma fokozza a bélmű­ködést, a rágás pedig a fogak szempontjából kívánatos. Harmadik szempont,- hogy mikor együnk, illetve, mi­lyen legyen az étkezési rit­musunk. Régi közmondás utal a reggeli fontosságára, a va­csora megszorítására. Mai élet­módunknak az felel meg leg­inkább. ha az egész napi ét­kezést 5 részre osztjuk be úgy, hogy reggelire 20 százalék, tíz­óraira 15 százalék, ebédre 35 százalék, uzsonnára 10 száza­lék, vacsorára 20 százalék jus­son. A tízórai és uzsonna meg­oldhatatlansága esetén, eze­ket a reggelihez és vacsorá­hoz adjuk. Az étkezési ritmus terén már az is előrelépést jelente­ne, ha a komplett'" reggeli fo­gyasztását elérnénk. Vizsgála- tok bizonyítják, hogy a fehér­jében, vitaminokban gazdag reggelit fogyasztó gyermekek figyelme az iskolában kitar­tóbb. teljesítőképessége na­gyobb. Negyedikként, a „hogyan készítsük ételeinket”! témáról kell szólni. A hagyományos zsíros pörköltek, rántott hú­sok, tészta- és rizsköretek, rán­tással sűrített főzelékek he­lyett térjünk vissza a zöld fű­szernövényekhez, a régi ma­gyar konyha ízeiből merítve. Egészséges táplálkozásunk érdekében még egy fontos té­nyezőről nem szabad megfe­ledkezni, nevezetesen arról, hogy tudnak-e a mai fiatalok főzni. Tanítsuk meg gyerme­keinket a főzés alapismere­teire. Lehet, hogy elvetendő gondolat, de talán nem len­ne haszontalan, az iskolai fémmunkák mellett, avagy részben helyett, főzési gyakor­latot oktatni. dr. Csizmadia Irén Város és vidéke Y.zsgára Készülnek a MdLÉV új stewardesses Május első napjaiban adtak számot tudásukról, felkészült- Régükről a MALÉV új légi- utaskísérői. Huszonegy lány és nyolc fiú alapos felkészí­tő tanfolyamon sajátította el a szakma fortélyait. A sike­res elméleti és á gyakorlati vizsgák után az új stewardes- sek júniustól már a MALÉV járatain állnak majd az uta­sok szolgálatában. Képünkön: mentési gyakorlaton. Meg kell tanulni gyorsan elhagyni a gépet a csúszdán. AZ EGYIK alföldi városban kisáruház építésébe fogtak. Előtte számítást végeztek, hogy mekkora legyen az üzletház. Figyelem­be vették a település lélekszámát, de még talán azt is, hogy mekkora a takarékbetét­állomány. A felavatás után szinte azon nyom­ban kiderült: a vártnál nagyobb lesz a for­galom. Később az áruházban állandósult a tumultus. Egykettőre megtelt a panaszkönyv, egyre több cikk hiányzott. A tervezéskor ugyanis csak felületesen vették tekintetbe a város vonzáskörzetét, azokat a környező fal­vakat, amelyeknek lakói nemcsak ügyes­bajos dolgaikat, hanem bevásárlásaikat is nagyrészt a városban intézik. Belátható, hogy lehetetlenség a nagyobb települések szomszédságában fekvő kisebb községeket is városiasítani. Tény viszont, hogy falvaink a legutóbbi években „kinőttek a csizmábói”, összkomfortosabbá váltak, lakóik öltözködésben, életmódban mindin­kább városiasabbak. S, bár a falusi üzlethá­lózat és ezek áruválasztéka bővül, mégis mind több falusi kér részt a városban fellel­hető nagyobb árukínálatból. A vonzáskörze­teknek napjainkban különös jelentőségük van, Nógrád megyében is, és a hosszabb távlatú fejlesztési programok kidolgozásakor ezt hiba szem elől téveszteni. A városokat környező településbokrok ugyanis nemcsak munkaerővel táplálják az üzemeket, hanem vásárlóerejükkel is kopogtatnak. Még a szó­rakozóhelyek kialakításakor is gondolni kel! rájuk. A nagyobb települések úgynevezett nappali lélekszáma nem üres adat: mögötte olyan emberek vannak, akik részt vesznek a város életében, és rendszeres látogatói a városi üzleteknek. Mind több város tanácsa számol a telepü­lést körülölelő gyűrűvel. Ez ma már nem­csak néhány közeli községnek közigazgatási­lag városhoz csatolásában, a járások megke­rülésében nyilvánul meg. hanem a fejlesztési elképzelések körvonalazásában is, beleértve a vonzáskörzet egészének figyelembevételét, Legutóbb egy alföldi városban tárgyalta meg a tanácsi tes ület a megyeszékhely vonzáskör­zetének problémáit, s azt, hogy a város mit ad most, s mit kell nyújtani a jövőben e terület lakosainak. Persze nemcsak az ..adok”, hanem a „kapok” is szerepet játszik: mielőbb széles kapcsolatrendszer kialakításáról kell gondoskodni. A Salgótarjáni városi Tanács például anyagiakkal is támogatja a város- környéki falvakban az építésre alkalmas telkek kialakítását. A jól ellátott város mágnesként vonzza magához a környező kisebb településeket. Ezer és ezer szál köti őket egymáshoz. Akad­nak persze vezetők, akik szívesebben meg­feledkeznének ezekről a „gyűrűkről”, hiszen növekednek velük a gondok, nehezednek a városok terhei. Más oldalról viszont a ki­sebb falvakban némelyek mindent a város­tól várnak el. de visszahőkölnek, ha a na­gyobb település kér valamit, mondjuk, hogy a község tsz-e vállaljon részt a város ellá­tásából, vagy szánjon bizonyos összegeket egy-egy jelentősebb infrastrukturális beruhá­zásra, amelynek léte nemcsak a városnak, hanem a vonzáskörzetnek sem lehet közömbös. VAROS ÉS VIDÉKE nincs meg egymás nélkül Kapcsolatuk mind szorosabbá válik, izérí kell kölcsönösen közeledniük egymáshoz, (T.) | Primo Salgótariánbon Számítógépek úttörőknek Az Állami Ifjúsági Bizott­ság és a Magyar Út­törők Szövetségének Or­szágos Tanácsa 1984-ben és az idén pályázat útján 150 számítógépet juttatott el or­szágszerte az úttörő- és ifjú­sáli házakba. Az akció anya­gi fedezetét a központi ifjúsá­gi alapból teremtette meg az Állami Ifjúsági Bizottság. A salgótarjáni úttörőház is kapott egy Primo típusú szá­mítógépet március végén,-amin a környék úttörői dolgozhat­nak. Lehetőség van különbö­ző elektronikai játékok készí­tésére, programok összeállítá­sára és lefuttatására, a mo­dern elektronikai eszközök megismerésére és használa­tára. Az Állami Ifjúsági Bizott­ság és az úttörőszövetség a jövőben szorgalmazza egy el­látó — kölcsönzésre és átját­szásra lehetőséget adó — há­lózat kiépítését a már elké­szült programok széles körű terjesztésére. Nemzetközi gyermekgyógyász-kongresszus Nemzetközi gyermekgyó­gyászati kongresszus kezdő­dött kedden Budapesten a Duna Intercontinental Szál­lodában. Az Európai Szociál- pediátriai Társaság és a Gyermekgyógyászok Nemzet­közi Kollégiuma közös kong­resszusát dr. Horváth Ottó, egészségügyi miniszterhe­lyettes nyitptta meg. A háromnapos kongresszu­son öt világrész több száz szakembere több mint hatvan előadás alapján tanácskozik a gyermek- és serdülőkor egészségügyi kérdéseiről, a betegségek megelőzéséről, il­letve az egészségileg károso­dottak rehabilitációjáról. Szimpóziumokon és kerekasz- tal'konferenciákon beszélik meg az újszülöttkor problé­máit. Többek között szó lesz a szellemi fejlődésben elma­radt gyermekekről és a kis súlyú újszülöttek gyakorisá­gáról, ennek okairól, vala­mint genetikai kérdésekről, az érelmeszesedés gyermek­korban történő megelőzéséről és a kicsinyeket veszélyeztető mérgezési ártalmakról, a gyer­mekgondozás kérdéseiről. Kü­lön té ob i ként szerepel a ma­gyarországi gyermekegész­ségügy megvitatása, továbbá a hazai szakemberek ugyan­csak előadásokat tartanak F eketék még Leningrád- ban a fák, a hidak ár­nyékában jégtömbök st Is látni. Liza Szuhareva, az In tourist bájos munkatársa pedig azt mondja: éppen .teg­nap reggelre olvadt el a hó. Több év után visszatérve Észak Velencéjébe mindenek­előtt a Moszkvai pályaudvar előtt ötlik szembe a változás: a Nyevszkij sugárút kiöblösö- dő terén monumentális obe- liszk tör az égre. „Igen. ez egy új emlékmű — válaszol Liza. — A győzelem 40. év­fordulójára emelte Leningrad lakossága, holnap lesz az ün­nepélyes avatás.” Unríep. A mindennapi élet meghitt és emlékező pillana­tai, s ennek ezernyi a jele Leningrádban. A Moszkvai pályaudvar homlokzatán több- száz négyzetméteres dekorá­ciókat" soktonnás vasbeton- tömbök húznak feszesre, a Nyevszkij pedig csupa lán­goló lobogás. A zászlók, sza­lagok, transzparensek, szokat­lan méretű plakátok még fel- emelőtob látványt nyújtanak este tizenegy óra után, ami­kor lemegy a nap, s kigyul­ladnak a sugárút milliónyi lámpácskát ívekké formáid füzérei. A sétán megállít a Katalin-kert előtti dekoráció Is: Leningrad lakossága egy­más mellé állította a Szov­jetunió hős városainak a há­ború gyötrelmeit, és a győze­lem örömét megörökítő em­lékműveiről készült fényké­pekét. A győzelem napja előesté­jen látni szeretnem az ú.j emlékmű avatását. A téren már végezlek a kábelesek, meglesem a beállított televí­ziós kamerák monitorjait, s éppen ez adja az ötletet, hogy amikor a leningrádiak tízez­reivel és a diszelgésre vá'ó fegyveres testületek alakula­taival megtelik a tér vissza­rohanjak a Moszkva nevét viselő szállodába. Az elemi erejű demonstráció apró moz­zanatait a színes tévének kö­szönhetőéin látom , jól. A vér­vörös szegfűvel megrakott fo­nott kosarakat a talapzatra helyező díszelgő katonákat ép­pen a daru kosarából dolgozó kamerának köszönhetően lát­hatom. lenyűgöző a díszme­net, Mégis, az ünnep igaz ér­zelmét és tartalmát csak es­tefelé érthetem meg, amikor a kíváncsiság újra a térre visz. ár a szálloda előtt feltű­nik: az emberek kezé­ben mindenütt •uiipán. A méreteiben is imponáló metróban' pedig tu!ipán.-:<>>• ha­lad mellettem, s ezt a káprá­zatos virágfolyamot összegyűj­ti a Majakovszkij állomás, hogy a mozgólépcsőin a nap­fényre, az új emlékműhöz jusson. A szürke márványon már tengernyi a virág. S újabb százak és ezrek jönnek. Állnak, tisztelegnek némán, s a pár szálas csokrocskákból hi­hetetlen méretűre hízik a vi­rágerdő. Az avatáskor a tér­ről kiszorult leningrádiak kör­bejárják az ötszöeletű, egyik oldalán a címerrel ékesített, a másik négy oldalon a vá­ros védelmét megörökítő kom­pozíciókkal és hatalmas bronz­koszorúval díszített emlékmű­vet. Leteszik a virágaikat és "jelvényeket vásárolnak. Em­lékezve az 1941. szeptember 7-én kezdődött, s 1944. január 27-én befejeződött, blokádra. A kilencszáz napos ostrom egymillió leningrádi áldozata­ra. Éjfél előtt még mindig vurágfolyam a metró ember­áradata. A tulipán ott az idős, többtucatnyi kitüntetést vi­selő veterán kezében épp úgy. mint az apró gyereket vezető huszonéves édesanyáéban. Este a páratlan eleganciáié szálloda bárjában magyar fia­talasszony gyűjt aláírásokat bolgár, finn, svéd, angol ven­dégektől a szállodai kártyára, a mixernek pedig mindunta­lan abba kell hagynia az ital­mérést. Fiatalok, idősek, itt dolgozók és betérő vendégek jönnek, összeölelkeznek: ..Bol­dog ünnepet!” Másnap, május 9-e, a győ­zelem napja. Útban Paviovszik, I. Pál cár nyári rezidenciája felé, Liza Szuharevg és Or­bán Róbert, a Cooptourist mindig rohanó csoportvezető­je elmondja a Moszkvai su­gárúton: az impozáns, régi diadalívet a blokád ideje alatt, darabokra szed lés a le- ningrád.ak és elásták, miként a köztéri szobrokat is. hogy megmentsék a pusztulástól. Tengernyi a nép a széttört Lenin gi cdi fl dalolni kell, mások is vár­nak.” Elindul a tér távolabbi sarka felé, nyomában sokszaz fiataliai. Kísérik tovább, az újabb közös dalolás színhe­lyére. Arcukon a béke derűje, a kabáthajtókákon jelvénnyel feltűzött apró vörös szalag. Menni kell. a szálloda előtt mar vár a repülőtérre induló autóbusz. A metróból utolsó­ként egy ünneplőbe öltözött sojc-sok kitüntetést viselő pe- ronügyeletes idős asszony ké­pét viszem masammal. Még egy pillantás az autó­busz ablakából. A Nvevszkij elején négy-ötszáz ember áll sorban, hogy hozzájuthasson a győzelem napját űnnep.ő emlékműhöz szánt tulipánhoz. Május elején itt 1-en mg rác­ban, ahol a gabona is csak akkor terem meg, ha el nem viszi a május végi fagy. Reg­gelre ismét fehér lett a Neva, harmadszor kellett felrobban­tani az idén a Ladogi-tó je­gét. Zajlik a híres folyó, a jég visszatorlódik a csator­nákba, de tulipán van, türe­lemmel sorba állnak érte aa emberek. | *gv ünnepel Leningrád. S így csak az a város ün­nepelhet, amelynek egy­millió polgára adta vérét a győzelemért. A tizenévesek apró kezeikkel óvják a tö­megben a tulipán szirmait — Leningrád a hős város nem Felejt. (Lemnqrád, Hős város, 198 5. május.) Kelemen Gábor NÓGRÁD — 1985. május 15., szerda ború véres útjait, vagy védte Lenmgrádot. A dalnak vége, néma csönd a parkban, aztán itt is, ott is megszólal valaki. A javas­lat alapján pedig újra fel­csendül a közös ének. Satnya orosz tudásommal ioobáca csak sejtem, hogy hazáról, szerelemről, édesanyáról szói a dal. Szemben velem az em­bergyűrű belső ívén egy egyen.” ruhás matróz. Leveszi tányér­sapkáját, eltakarja vele ar­cát. s megrendülését leplezve hosszasan törli a könnyeit. Apját, anyját, testvérét, meny­asszonyát, ióbarátját siratja? Itt mindenki sirathat valakit Leningrád egymillió polgárát sirathatja. A matróznak már újra a fején a tányérsapka, amikor tizenöt év körüli kislány ja­vasolja a következő dal.. A címét nem értem, pedig meg Is tapsolják az indítványt. A veterán harcos idős asszony a még öregebb harmonika gombjaihoz nyúl és már tu­dom, nagyon is ismerős ez a dal. Az ismét önfeledten da­lolok pedig felkapják a fejü­ket, mi is ez az erőtlen-haio- vány idegen szólam a Dekab­risták terének fái alatt: ........ és a Csendes-óceánnál veget, érnek a csaták. . A mamóka feláll, mentege- tődzik: „Nem lehet. ' menni kell. Nagy a park, máshol is blokád gyűrűire emlékeztető I korábbi emlékműnél is. Aztán i az újabbnál, amikor már éi- hagyjuk a várost a felirattal: : „Leningrád hős város”. Így l van ez most mindenütt, a 1 kétszázötven kilométeres egy- < kori gyűrű sok-sok pontján. < A Moszkvai sugárutat folyta- i tó országút utolsó emlékmű- í vétől már látni a dombokat, ; amelyek mögött a fasiszta t ágyúk álltak. Megszámozva, i halált és pusztulást hozó cső- : veiket mindvégig egyetlen ( épületre, objektumra irányil- I va, hogy ugyanaz a löveg ki- i iencszáz napon keresztül lőj je : ugyanazt az épületet. Miköz- 1 ben felszedte a lening>-ádi 1 polgár a pékség és a sörgyár i padlózatát, hogy a vélerienül a resekbe hullott gabonasze- | mekből kenyeret süssön a i mindenre elszánt védőknek. < a véletlen a győzelem ( napja ünnepének dél- I utánján a Dekabristák ’ terére visz. a csodálatos és ! hatalmas parkban pedig a ki- 5 váncsiság a legnagyobb tö- ( meghez húz. Tangóharmonika c hangját hallom, emberek szá- 1 zainak ajkáról szól az édes- t bús, majd örömteli dal. Egy i pad sarkára kapaszkodva Iá- i tóm: hatvan-hetven év körüli „ asszony ül egy apró széken ' az. ütött-kopott tangóharmo- nika pedig talán még tőle is t idősebb. Csak gyaníthatom. 1 hogy a kitüntetéseket viselő öregasszony a hangszerével es a fegyverével járta a há-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents