Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-15 / 87. szám
Di on ü szósz tartja magát Hogyan kerül a csizma az asztalra? És a borfogyasztás a közművelődési rendezvények sorába? Kérdezhetik jó néhányan, amikbr a megyénkben is egyre-másra felbukkanó közművelődési eseményként reklámozott borünnepekről, boreseményekről hallana Pásztón hagyományteremtő szándékkal például szüreti felvonulást, szabályos Dionü- szosz-ünnepet, rendeztek; a magyarnándori Radnóti Miklós körzeti Művelődési Ház pedig farsang tájékán rendezte meg a környékbeli bortermelő gazdák bevonásával — minősítéssel és fokolással egybekötött — borkóstoló rendezvényét. Mi- ez? Visszaszorulóban volna az antialkoholista propaganda? Nem, erről szó sincs. Változatlanul szükség van minden hangra, minden apró kis tettre, amely ebben az ügyben születik, de egy valamit nem lehet figyelmen kívül hagyni: a borfogyasztás kultúrája több mint kétezer éves! Nem lehet egvcsapásra. úgvmond hatalmi szóra megváltoztatni több évezredes, megrögzült szokásokat. Sokak számára az italfogyasztás nem is annyira lét- szükséglet, mint inkább ürügy, hivatkozási lehetőség, hogy közösségi alkalmakat, közösségi megnyilvánulási lehetőségeket találjanak. A beszélgetés jobban oldódik, ha van az asztalon valami. ..Bambira mégsem hívhatom meg a barátaimat. Hogyan fest az?” — vallják számosán. Igen, mert mélyen beleívó- dott a szokásainkban, hogy magyar ember csak valamifajta „nemesebb” nedű mellett oldódhat fel; csak valamifajta kínálgatással egy- mást-meghívással összekötve nyilváníthatja ki jó szándékát. Ezt pedig még a legnyitottabb „nyitott ház” rendszerben működő művelődési intézmények sem tudják „überelni”. S, akárhogyan is vizsgáljuk ú „szélesebb rétegeket megmozgató közművelődés” ügyében a több évszázados tradícióra a kocsma pillanthat vissza. „De a kocsma bezzeg hangos” — mondja Petőfi. aki vándorszínészként nem átallott maga is többször fellépni vidéki csárdák udvarán, hevényészett színpadokon. Mi hát akkor a teendő? Két-három ok miatt is az italfogyasztás megőrzésre méltó vonásainak a közművelődésbe való integrálása látszik célravezetőnek. Fogalmazhatjuk úgy is: a iegtakti- kusabbnak. Egyrészt egyetlen művelődési intézmény sem mehet el amellett közömbösen, hogy a vendéglátás még ma is jóvál nagyobb tömegeket képes megmozgatni. Némiképp érthetetlen is, miért választottuk mérvén külön a szabadidő-felhasználásnak ezt a két egymástól szinte elidegeníthetetlen formáját: a kellemes, szórakoztató együttlétet és a művelődést. Persze a válasz ismert: megint a tárcaszem'lé- let... Holott kérdőíves, mély- interjús igényfeltáró módszerek nélkül is kézenfekvő: nagy érdeklődés volna például irodalmi presszóra, kávéházi hangulatra; vidéki körülmények között a búcsúk hangulatát idéző, vendéglátós jellegű nagyrendezvényekre. Tulajdonképpen erre mutat rá legmagasabb politikai, állami és társadalmi fórumainknak az a kívánsága, amely úgy fogalmaz: a szélesebb rétegeket megmozgató köz- művelődés férdekében a szórakoztatást is művelődési kérdésként kell kezelnünk. Másrészt az egyszerű gazdasági, „üzleti” szempontok is arra sarkallnak bennünket, hogy felejtsük már el a fennköltség, a „magas” műveltség nevében tanúsított prüdériát, ha egyszer nem erre, pontosabban nem így, ilyen mértékben van erre igény. Bevételre, magasabb látogatói létszámra minden művelődési intézménynek egyre nagyobb szüksége van. A feladat legfeljebb ..csak” az. hogy ezeknek a népszerűbb, szaknyelven populárisabb vonulatoknak a támogatása a bevételnövelésen túl a művelődés tartalmainak igényes közvetítését is szolgálja. Harmadszor: az antialkoholistáknak sincs okuk a kétségbeesésre, hiszen azt ők is belátják, hogy egycsapásra több évezredes szokásokat megváltoztatni nem lehet. Nagy lépés már az is, ha a kifejezetten ártalmas tömény- ital-fogyasztás helyett a kevésbé károsító ital kerül előtérbe. A magyarnándori művelődési ház munkatársai a közelmúltban a'borkóstoló rendezvénynyel szerették volna felhívni a figyelmet az igényesebb, kulturáltabb fogyasztási szokásokra. Lehet úgy is bort inni, hogy nem a mennyiséget, hanem a minőséget tartjuk döntőnek. És lehet úgy is, hogy amikor megízleljük: a bor ízében, zamatéban azt értékeljük, mi munkája lehetett ezzel készítőjének! Dionüszosz, a bor (a színház) két és fél ezer éves görög istene tartja magát. Nem enged egykönnyen pozícióiból. Annyi azonban bizonyos: megszelídíteni nem a gyaláz- kodással, nem a kiközösítéssel, hanem a rangjához, méltóságához illő viselkedés számonkérésével, megkövetelésével lehet. Fornai Miklós Számtalan látogatót vonz a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban megrendezett tavaszi tárlat. A művészetet kedvelő közönség május 20-ig ismerkedhet a kiállított alkotásokkal. — kj — Színházi esték Sötét galamb Örkény István jegyzi a szolnoki Szigligeti Színház újabb salgótarjáni előadását. Sokat mond, még többet sejtet a név; Örkény a hatvanas évek második felének legsikeresebb, világviszonylatban ismert és elismert magyar drámaírója volt. Európaszerte játszották a színházak az eltelt két évtizedben alkotásait, méghozzá nagy közönségérdeklődéssel. Akadt olyan, amelyikből film is készült; gondoljanak a Tótékra, a Macska játékra. A Sötét galamb azonban egy másik kor szülötte, és — a megvalósulásból legalábbis ez tűnik ki — egy még nem kiforrott színházi ember munkája. A dramaturg —, s Örkény István a felszabadulást követően évekig ebben minőségben dolgozott — meglehetősen sok húznivalót, vagy másképpen írandót talál benne. De hát ez a természetes! A szerző megírja a drámát, a színház pedig előadja — húzásokkal, összevonásokkal, ahogyan a korhoz, az időszerűséghez illik, amiként megfelel a rendező elképzeléseinek. Hiszen mindenki tudja, hogy az írott mű nem ugyanaz az előadottal, hogy a dráma —, mint írás — más műfaj a színházi előadásénál. Amiért szóvá tettem mindezeket, könnyen magyarázható. A szolnokiak előadása eltér az Örkény által írottól. Érthetően és indokoltan. Ez a darab ugyanis inkább ígéret, nem vethető össze a későbbi groteszkekkel, akár a már említettekkel, akár a Vérrokonokkal, a Kulcskeresőkkel, a Pisti a vérzivatarban-nal. De nem is kell. Hiszen ez a mű egy bizonyításra időt nem kapott író úibóli nekilendülésének, kezdődő magára találásának szülötte, ami ugyanakkor kitűnő szemű, jó stílusérzékű alkotót sejtet. Az időpont: 1950. Feloszlatják a zárdákat, lakói ápolónők lehetnek, vagy bármik. Csak éppen a hétköznapi élettel nincs kapcsolatuk, arról nincs fogalmuk. S Örkény egy olyan nőt választ hőséül, aki kislánykora óta tizenkét évet töltött a szigorú dolgozó rend falai között. A kérdés érdekes — átvitten is az lehet —: hogyan alkalmazkodik az ember az idegen környezethez? A drámából mégsem süt ki valahogyan ez az érdekesség. Közömbössé válik Glória-Ilona sorsa, aki még egy üveg bort sem tud vásárolni, akit minden férfi akar anélkül, hogy a nő ezt észrevenné. Közömbössé: mert régen történt, mert nem is éltük át. mert más minőségek foglalkoztatnak; és mindezekkel összefüggésben közömbössé lesz azért, mert sem az író, sem a rendezés nem tudott a történetben érdekeltté tenni. Csaknem érdektelen a néző számára, mi lesz a főhősnő sorsa, így aztán a figyelme is el-elhagyja. Ács János, a darab meghívott rendezője aligha azért hibáztatható, amit tett a szín- revitelben, bár azon a területen is összefogottabbá tehette volna a népes együttest. Inkább elmarasztalható a választásban: lényegében ■ nem értjük, miért álmodta színpadra ezt a művet. A történet miatt — utaltunk rá — fölöslegesen, az áttétel pedig nem sugárzik át úgy az anyagon, hogy indokolhatná. A látott előadáson lassú volt a produkció, a színészek mondandója olykor nehézkesen kapcsolódott össze. Sikeresebb lehetett volna — véleményünk szerint — a színjáték, ha a rendező jobban. bátrabban közelít Örkény későbben kialakult stílusához, a groteszkhez. E megfigyelést számos kitűnő és a közönségtől is visszajelzett jelenet igazolja. Gondoljunk az egykori apácák társas összejövetelére, a vasutas sugalmazott, végső Iánvkéré.sére. E stílus nem erőszakolt, már benne van elemeiben, lényegében a műben. .A színpadot ügyesen világítja és játszatja be a rendező. Esetenként csak egy-egy felét látjuk a színnek, máskor az egészet, mindig a helyszínnek és a jelenet fontosságának megfelelően, A kihagyott félterek — mintha filmes vágások lennének — pontosan irányítják a figyelmet a kívánt látnivalókra S e tér minden bizonnyal Ács János és a díszlettervező. Antal Csaba közös produktuma. A jelmezeket —, mint any- nyiszor — Szakács Györgyi meghívott vendégként tervezte, a megszokott kövültekm- téssel. a rendezői elképze'és- bez való pontos idomulással. Persze, nehéz dolga nem lehetett közelmúltunk öltözködési kultúrájának felidézésében. Több mint egy tucat színészt foglalkoztat a produkció. Aki nem ismeri kellően a szolnoki társulatot, ebből megismerhette. Rengetegét változott a hetvenes évek végi — mondjuk így — hőskorától a társulat, s egy-egy időszakban úgy tűnt, el is vérzett; most azonban úgy láttuk, nem szűkölködik (még, ha együttesük nem is nyűgözött le ezúttal), jó művészekben a színház. Tehetségesek a fiatalok is. Egri Kati — friss Jászai-díjas — kevésbé nőies a szerephez, ez azonban nem az ő hibája. G.yőry Franciska az édesanya szerepében bámulatosan könnyed és hiteles. Bajcsav Mária a sokgyerekes proletárasszonv- ként elementáris élnivágyís- sával és -tudásával kelt figyelmet. Nagy Sándor Tamás —. mint testvér — Bajcsay méltó társa. Aztán részletezhetnénk a többi remekbeszabott figurát: Kristóf Tibor „úriemberét". Kátay Endre operistáját. Philippovich Tamás vasutasát, Koós Olga főnökasszonyát, Szoboszlai Éva ledérjét, Mucsi Zoltán pincérét, Sebestyén Éva cserfes öregasszonyát. Mégis: miért fogy a közönsége a szolnoki társulatnak? Legalábbis itt, Salgótarjánban, a József Attila városi-megyei Művelődési Központban. Egy időben úgy véltem, a társulat összetétele miatt. Ma mást gondolok. De ahhoz. hogy kimondjam, a székhelyén kellene ismernem a színházat. Sulyok László Országos TlT-rendezvény Salgótarjánban Történelembarátok első találkozója — Egyértelműen jónak kell értékelnünk a Nógrád megyei történelembarát-mozgalmat — foglalta össze lapunk számára a véleményét Marosi Endre, a TIT Országos Elnökségének történelmi választmányi titkára. A kis nyilatkozatra abból az alkalomból kértük, mivel szombaton megyeszékhelyünkön rendezték meg az általános iskolai történelembarát- körök első országos találkozóját. A rendezvény egyút'al díjkiosztó ünnepsége is volt a nemrégiben lebonyolított pályázatnak, amely dolgozat- írásra, önálló kutatómunkára szólította fel a kis történe- lemibarátokat. Érdemes elmondanunk. hogy megyénk pályázói imponáló sikerrel vettek részt' a pályázaton. Két harmadik helyezést és egy különdíjat értek el — valamennyit a Salgótarjáni Lovász József Általános Tskola diákjai. Vezetőjük, Fekete László- né, nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy önálló munkát adjanak be a gyerekek, felnőtt segítség nélkül oldják meg a végzett történészek számára is nagy munkát jelentő feladatot. A kör tevékenységének eredményeként mesterség- és népszokástörténeti, valamint a Madzsar József megyei Kórház históriáját feldolgozó intézménytörténeti dolgozatok érdemelték ki a megtisztelő helyezéseket. Elsők a nagykanizsai Thury Gvörgv Múzeum baráti körének tagjai lettek. A krasznojorszki magyar tiszti hadifogolytábor színházának életét dolgozták fel írásukban. A második helyezést egy szekszárdi kislány érte el mester- ségtörténeti dolgozattal. Mint Marosi Endre megfogalmazta az első országos találkozó tapasztalatai jó alapot teremtettek az egy év múlva, ugyancsak Nógrád megyében megrendezésre kerülő rendezvényhez. Valamennyi szervező, közöttük a TIT Nógrád megyei Szervezete, a Múzeumok Nógrád megyei Igazgatósága, valamint az úttörők megyei elnöksége sokat tett a kis történ elembarátok első országos találkozójának sikeréért. KOSSUTH RADIO: *.20: Mit üzen a Rádió? (Ism.) 9.00: A. hét zeneműve. Szkrjabin: Az extázis költeménye 9.30- Űrök szerelem. Reviczky Gyula versei 9.39: Ki kopog? 10.05: Nyitnikék 10.35: Kincses Veronika operettfelvételeiből 11.05: Rabszolgalányból felfedező. 11.25: Szatmári-Szatyl Sándor dalaiból 11.36: Felelet. X/6. rész 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Házunk tája 13.00: Magyar előadóművészek albuma 14.10: Régi hires énekesek műsorából 14.36: Irodaim! évfordulónaptár: Reviczky Gyula 14.55: Édes anyanyelvűnk 15.00: Mozgásterek 15.30: Kóruspódium 15.52: Hollós Lajos: Sághegyi nyitány 16.05: Neked szól! Zenéről — gyerekeknek 17.00: Eco-mix. Gazdasági magazin 17.30: Beethoven: B-dúr trió. Op. 97. 4 NOGRAD - 1985. április 15., hétfő J 19.15: Rádiónapló a gazdaságról 20.45: Opera-művészlemezek 21.30: Lukács György különösségei 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Händel: A-dúr concerto grosso. Op. 6. No. 11. 22.50: Kutatás a kutatás körül 23.00: Lemezmúzeum: Leo Slezák dalfelvételeiből 23.30: Zenekari operarészletek 0.10: Virágénekek MISKOLCI STÜDIÖ: 17.00: Műsorismertetés, hírek, Időjárás. 17.05: Hétről hétre, hétfőn este. Zenés magazin. Telefonügyelet: 35-510. Szerkesztő: Zengő Árpád. (Közben: El szeretném mondani. Mérő Miklós jegyzete. — Válaszolunk hallgatóink leveleire. Karcsai Nagy Éva összeállítása.) 18.00: Észak-ma- gvarországi krónika. — Sport. 18.25—18.30: Szemle az Észak- Magyarország, a Déli Hírlap, a Heves megyei Népújság, valamint a NOGRAD keddi számából. PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Az Állami Népi Együttes felvételeiből 8.50: Délelőtti torna 9.05: Napközben. Zenés délelőtt 12.10: Filmzene 12.25: Kis magyar néprajz 12.30: Ifj. Sánta Ferenc népi zenekara játszik 13.05: Slágermúzeum 14.00: Kettőtől ötig . . . 17.05: Újdonságainkból 17.30: ötödik sebesség 18.30: Tipp-topp parádé’ 19.05: Új nótafelvételeinkből 19.30: Sportvilág 20.05: Minden hangra emlékezem 21.05: A Sárkány. Jevgenyij Svars mesejátéka 23.20: Fényes Szabolcs szerzeményeiből 24.00: Éjféltől hajnalig BESZTERCEBÁNYA: 19.10: Gazdasági legyzetek 19.30: Tv-híradó 20.00: A gyorsforraló 21.15: A nemzetközi robotkiállítás ’85. Riportműsor 21.40: Pikk dáma 23.10: Hírek 2. MŰSOR: 20.30: Sportvisszhangok 21.30: Időszerű események 21.56: Időjárásjelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10: Gonrocu Matszuda, a lakkfestő MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: A legyőzhetetlen Vutang. (14) Színes, látványos karate-kalandfilm. — Kohász: Szökés a halál elől. (14) Színes, szinkronizált francia bűnügyi filmdráma. — IMH:Jim Craig. Szinkronizált ausztrál western. — TIT: Hány az óra, Vekker úr? (14) Színes magyar film. — Balassagyarmati Madách: 2-től: Veri az ördög a feleségét. .414) Színes magyar film. Háromnegyed 6 és 8-tól: A titokzatos övezet. Színes szovjet háborús kalandfilm. — Nagybátonyi Petőfi: Rákóczi hadnagya. Színes magyar történelmi film. — Pásztói Mátra: A postás mindig kétszer csenget. I—II. (16) Színes, szinkronizált USA bűnügyi film. — Szécsényi Rákóczi: Hiúz a vadászösvényen. Színes, szinkronizált szovjet film. — Rútság: Gengszterek sofőrje: (14) Színes szinkronizált angol bűnügvi film. — Karancslapujtő: A kurta farkú Peti cica. Színes, szinkronizált svéd rajzmesefilm. — Kisterenyei Petőfi: Volt egyszer egy vadnyugat. I—II. (14) Színes, USA—olasz western. — Érsek- vadkert: Istenek a fejükre estek. Színes, szinkronizált bots- wanai filmvígjáték. Iskolamozi: Égigérő fű. — Nagylóc: Iskolamozi: Nuki majom kalandjai. — Jobbágyi: Balfácán. Színes, szinkronizált francia filmvigjé* tek. i
