Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-11 / 84. szám

lisztéi* szeiltecztéség! Ki volt a szerelő ? 1 Régi olvasója vagyok me­gyei napilapunknak, így lehe­tőségem van figyelemmel kí­sérni azokat a véleményeket, amelyek ilyen formában nyil­vánosságot kapnak. Sok eset­ben hihetetlennek tartottam szokat a panaszokat, amellyel » szolgáltatás különböző ágai­ban tapasztalható visszaélése­det a „vevő” megkárosítására való törekvést tárják fel. Sainos a vegyesipari javító vállalat ..segítségével” a na­pokban lehetőségem volt ilven tapasztalatot szereznem' Tör­ténete röviden a következő Március 13: a háztartási gépjavító hibabeielentőn (11-863) kértem TÄTRAMAT mosógépem garanciális javí­tását. A kérést meghallgató férfi azt péntek délelőttre, vagv szombatra ígérte. Márci­us 16-án érdeklődtem telefo­non. hogy számíthatunk-e se­gítségükre. Meglepetésemre a a vonal túlsó végén lévő hölgy közölte, ilyen címre ná­luk nincs panasz beielentve. Uavauezen a naoon hazaérke­zőimkor (kb. 15 óra), nejem elmondta, hogy a délelőtt so­rán volt kint egy szerelő, aki c prospektus elmélyült tanul­mányozása után közölte, hogy a mosógépet nem tudja meg­javítani, mert nincs cseresl­ka'része. Elkérte a jótállási jeavet. aláíratott egy (gondo­lom) rminika'anot és az ira­tokkal eevütt távozott. Márci­us 18: telefonon kértem fel- vnágo®ítást a hibabejelentő- tők ingában áll-e n szerelő­nek elvinni az összes jótállá­si- iegvet. kötelessége lett vol­na. e a munkanap egv példá­nyát a megrendelőnél hagy­ni ? Férfi-beszélgetőpartnerem közölte, hogy a jótállási jegy- füzetből csak egy szelvényt vihet el, másolatot pedig kö­teles adni. Miután megkér­dezte, hogyan nézett ki asze- relő, megpróbáltam arról le­írást adni. Megdöbbenésemre közölte, hogy nekik ilypn dol­gozójuk nincs! Arra a kérdé­semre, mi a teendőm a jótál­lási jegy pótlására, azt a vá­laszt kaptam, maradjak nyu­godtan! Március 18-án, délután ne­jem személyesen kereste fel a hibabejelentőt, hogy ott tájé­koztatást adjon az illetéke­seknek az „ismeretlen” szere­lővel kapcsolatban. Legna­gyobb meglepetésére a szer­vizben összetalálkozott azzal a dolgozóval, akiről telefonon azt állították, hogy nem az ő dolgozójuk! Aki a jótállási jegyet — ha önnek olyan nagy szüksége van rá. vigye! — megjegyzés kíséretében visszaadta. Miután feleségem megkérdezte, mégis mikorra javítják meg mosógépünket, olyan válaszokat kapott, hogy az bizony hosszú ideig nem fogja könnyíteni a munkáját! A részemre üggyé vált eset kaocsán több kérdésem is lenne, de most csak egyet említek meg: Nincs-e esetleg a vállalaton belül egy „másik vállalat”, amely versenyre kell törvényesen bejegyzett mun­kaadójává! a lakossági szol­gáltatás kielégítésének javítá­sára? Gordos István Salgótarján Gorkij-telep A/I. Válaszol ai illetékes L e v e e z o i n írja A múlt és a felen bemutatása Balassagyarmaton áprillis 1-én egy szokatlan, de köve­tésre méltó kiállítás színhe­lye volt az I. sz. óvoda. A kiállítás bemutatja az óvoda 40 éves fejlődését, valamint helyet kaptak a kiállításon a felszabadulás után megjelent plakátok is. A fotók hűen tükrözik a kezdeti nehézségeket, a ro­mos épületeket, ahol minden akadályt leküzdve nagy sze­retettel nevelték a kis ember- palántákat. A megnyitón megjelentek (többek között) az óvoda volt dolgozói, köztük olyanok, akik már nyugdíjba mentek, vala­mint, akik itt kezdték pályá­jukat, de közben más óvo­dákba kerültek és az egykori óvodások is. A kiállítás megszervezésé­ben nagy szerep jutott Mé­száros Istvánná óvónőnek, aki időt és fáradságot nem kí­mélve kutatott a régi doku­mentumok után, melveket né­hány lelkes segítőtárssal együtt nagy gonddal állított össze. Az ünnepi beszédet Csaj­bók Jánosné vezető óvónő tartotta, melyet a következő szép idézettel zárt: „Bízhatsz a gyermekekben, Magyaror­szági Nemsokára felnőnek és ők fognak vigyázni rád. Rád, meg a békére!” Az ünnepi eseményt az óvodások és az óvó nénik kis műsorral tették még színe­sebbé. Paule László • • ünnepeltek a fiatalok Nem hiszek a szememnek... Az ember akármilyen nagy vezetői önbizalommal ül au­tóba, bizony gyakorta vétkesen közlekedik. Lehet, hogy késve indexel, lehet, hogy szórakozott lassúsággal kanya- redik egy útkereszteződésbe, és már kész a baj. A nagy lendülettel előzni készülő jármű — bumm — már ott is van. Nem éppen higgadtan latolgatjuk ki írja rá a betét­lapra: a balesetért én vállalom a felelősséget, én vállalom a hibát. .. Rendőrségi kocsi érkezik. Az országúti fotósko­csi utasai hamar rendet teremtenek, muszáj, hogy megért­sük egymást; én a kanyarodó jármű vezetője volnék a hibás. Ha így van elismerem, megírom a betétlapot, bár bizonygatni próbálnám a kölcsönös hibázást, a hatóság munkatársai 300 forint helyszíni bírsággal sújtanak figyel­metlen kanyarodásért. Mivel a kár a gépkocsiban kelet­kezett, nemigen jelentős, a javítás költsége aligha lépheti till a CASCO-önrész 2000 forintját, felé se nézek a biztosí­tónak. Megjavítják a kocsim, kifizetem a kétezer-néhány- száz forintot, az ügy el van intézve. Eltelik 2—3 hét, levél jön a biztosítótól, mégiscsak jelenjek meg. rajzoljak, tölt- sem ki az űrlapot és stb... Mit akarnak tőlem? Es most tessék megkapaszkodni! Tá­jékoztatnak, hogy a biztosítóközpont szakértője a baleseti partnerem által beküldött dokumentáció alapján a kocca­nást, a felelősséget másképpen minősítette mint a helyszí­nelés, és 40—60 százalékos kármegosztást állapítanak meg. Szóval azért invitáltak meg az Állami Biztosítóba, hogy kifizessék a javítási költségeim 40 százalékát, mintegy 1200 forintot. Döbbenetes! Hatóságként viselkedő vállalatok, intézmények! Fenye­gető felszólításokat küldözgető, monopolhelyzetűkkel visz- szaélö társulatok! Itt a tanulság: ennél a cégnél puszta szakmai becsületből fizetnek nekem, anélkül, hogy én kér­tem volna, anélkül, hogy én utánajártam volna... Amellett, hogy elsősorban a visszafizetett pénznek örü­lök, hiszen az ilyesmi mindig jól jön, az is nagyon jól­esik, hogy velem, mint egy állampolgárral, emberségesek voltak, noha ehhez a cégnek semmiféle érdeke nem fűző­dött. Nem lehetne valahogy terjeszteni az efféle eljárá­sokat? Erdős István Panasz Erdőküitiől A helyi KISZ-szervezet, a pártszervezet, a könyvtár tár­sadalmi vezetősége még 1984— ben közös munkatervet készí­tett az elkövetkezendő társa­dalmi ünnepek megrendezésé­re. Ennek kapcsán került sor 1984. december 8-án Szarvas- gede felszabadulásának 40. évfordulóján megemlékezésre és szellemi vetélkedőre. Eb­ben az évben a TIT palotás- halmi szervezete előadássoro­zatokat indított a munkás- mozgalom történetéből, me­lyen a KISZ-fiatalök és az ál­talános iskola felsőbb osztá­lyos úttörői felkészülhettek a szellemi vetélkedőre. A KISZ-tagok. az úttörőik és a község ifjúmunkás-tanulói felajánlották az MSZMP XIII. kongresszusa tiszteletére, hogy a felkészítőn gyarapítani fog­ják politikai tudásukat. Ez meg is történt és március 21- én a FIN-napok keretében ad­tak számot politikai tudásuk­ról. A kora délutáni órákban gyülekeztek a könyvtár helyi­ségében várakozásteli izga­lomtól kipirult arccal a ve­télkedőn részt vevő 25 fiatal. A zsűri megérkezése után, melyben helyet foglalt az MSZMP községi szervezete vezetősége, a HNF községi el­nöke, valamint a könyvtár vezetőie, megkezdődött a ve­télkedő. A kérdéseket Vezér Győző, a könyvtár vezetője tette fel, a kérdésekre a fiata­lok nagy aktivitással válaszol­tak. Az adott, válaszok a zsű­ri telies megelégedését érde­melték ki és ■ igen lelkiisme­£ lm ént a hó. megjött a szemét Vége a télnek, s ahogy a hó elment, úgy jött meg a szemét. Nem az égből hull alá. hanem a hó alól bukkant elő. Van belőle az utak árkai­ban, dűlőutakon, erdők szé­lén, vasút mentén és minde­nütt. Ki hitte volna egykor, ha a magyarnak autója lesz, akkor azzal is szemetelni fog. Gondosan összegyűjti a ház körüli szemetet, zsákba rakja és nem az udvaron ássa el, hanem megvárva a szürküle­tet kiviszi a határba és az út árkába dobja. Majd tiszta lelkiismerettel hazahajt. Ideje lenne komolyan ven­ni ezt a gondot, mert ha nem, akkor el fog önteni minket a szemét. Ügy gondolom, hatá­sosabb fellépés kellene azok részéről is, akik erre nézve jogosítvánnyal rendelkeznek. A tavaszi napsütés megmu­tatja azt is, mi van a házak körül, a látvány lehangoló! Van még, aki emlékszik a húsvétra fehérített falak mész szagára. Annyira, hogy ha azt mondom tiszta, akkor édes­anyám meszelőjének képét rajzolja emlékezetembe ez a szó. Nem kell hát a rendet minden generációnak felta­lálni, elég ha rendesen átve­szi szüleitől, nagyszüleitől: hogyan kell csinálni. A me°oldás a nem szeme- te'éssel kezdődik és hamaro­san eljuthatunk majd oda, hogy azt aimi van, jobban meg becsű 1 j ük. Ba rá tsá gos a b b lehet ezáltal ház, utca, út, fa­lu és város, de mi magunk is: egyszóval az egész életünk! Dr. Gergely Sándor retes felkészülésről adtak szá­mot. A zsűri döntése alapján kimagasló eredményért Jek- ken György szakmunkásta­nulót, a salgótarjáni 201. sz. ISZI tanulóját, szarvasgedei KtSZ-fiatalt, Gyetvai Zsolt KISZ-tagot oklevéllel és tárgviutaiommal tüntette ki, Kurunczi Marianna. Jekken Katalin. Csorba Katalin, Mo- toska Csaba pajtásokat okle­véllel és emléktárggyal jutal­mazta. A községi pártalap- szervezet titkára megelégedé­sének adott kifejezést a jó felkészülésért, a szorgalmas munkáért, a KISZ-tagoknak és az úttörőpajtásoknak a felkészítésért a könyvtár ve­zetőjének. Vezér Győző Szarv asgede Megtárgyalták A Pásztó és Vidéke Áfész igazgatósága és a szakszerve­zeti bizottság a napokban megtárgyalta a szocialista munkaverseny múlt évi ered­ményeit, valamint meghatá­rozták az ez évi feladatokat is. Ügy az igazgatósági, mint a kibővített szb-ü!és előadója Tóth Sándor, a szövetkezet- politikai osztály vezetője volt. Megállapították, hogy a múlt évben a versenyben 34 brigád nevezett be. Tizenegy brigád az arany, kettő a Szövetkezet kiváló brigádja, míg a töb­biek az ezüst, a bronz foko­zatú kitüntetést, illetve okle­vél kitüntetést, valamint a Kiváló egység cím elérését pálvázták meg. Ezután kerül sor a szoci­alista brigádvezetők tanács­kozására, ahol döntenek a cí­mek odaítéléséről, majd a termelési tanácskozásra, ahol a megtisztelő címek átadásá­ra kerül sor. Ennyire futotta Lapunk április 3-i számánál« olvasók fórumában közöltük „öröm és üröm” címmel Sán­dor! Nagy Jenő olvasónk írását, amelyre a Budapesti Közúti Igazgatóság koordinációs üzem- mérnökségének főmérnöke, dr. Szakos Pál a következő tájé­koztatást adta: — A téli időszakban mintegy száz dolgozónk tevékenykedett az országos közúthálózat men­tén kezelésünkben levő fák, cserjék gondozásán. A mint­egy 250 kilométeren elvégzett munka nem kevés, de azt is tudjuk, hogv nem elegendő. Egv-egv télen ennyire futja erőnkből és pénzünkből. így ezt előzetes felmérés alapján, fon­tosságával súlyozva, ütemezzük# A munkavégzés során dolgo­zóinkat elsősorban közlekedés- biztonsági szempontok vezérlik, a látótávolság és az ürszelvénv biztosítása a feladat. Munkájuk során természetesen érvényt szereznek az esztétikai, termé­szetvédelmi követeim én veim ok is. Az útkörnyezet kellemesebbé tétele érdekében, évente tízezres nagyságrendben ültetünk fát, cserjét. A fenti munkákat szakképzett erdész irányítja és ellenőrzi. \ levélből végül is nem derül ki, hogy mit ért a hivatkozott írás szerzője a felületes munkavég­zésen. Ha a levágott gallvak összeszedésére gondol — ame­lyeket télen nedves állapotban nem lehetett elégetni — az fo- lvnmatban van Ha valami egyéb konkrét észrevétele van, azt köszönettel vesszük, meg­vizsgáljuk, szükség és lehetőség szerint megoldjuk. Kiállítás az óvodában Hazánk felszabadulásának 40,' évfordulóját — a szokásos ün­nepély mellett — úgy kívántuk még teljesebbé tenni, hogy ez alkalomból az <>v odás o k 1 > ü j*^. * gyűjtőmunkát végeztünk — írja a kétbodonyi óvoda vezetője, Kőhalmi Kázmérné óvónő. Ház­ról házra jártak és régi emlék­tárgyakat, használati eszközöket és népviseleti ruhadarabokat kértek, amelyekből április 2-án egy szép kiállítást, nyitottak. Az óvoda népi hagyományo­kat tisztelő tevékenysége nem csak szép törekvés hanem kö­vetésre is méltó lehet! (A szerk.) A Volán közli Megcsinálták Lapunk április 3-i számá­nak olvasók fórumában kö­zöltük „Kérés Mátraszeléröl” címmel özv. Balog Pálrné le­velét. A Volántól , kapott ér­tesítés szerint örömmel közöl­jük, hogy a vállalat időköz-, ben a törött cső cseréjét el­végezte (március 25.), vala­mint a levél íróját azóta fel­keresték, aki a vállalat intéz­kedését megfelelőnek tartja. Rossz az út A mi kis falunk Erdőkürt egész lakosságát foglalkoztató gonddal fordulok a szerkesz­tőséghez. mert úgy gondolom, ha az újság hasábjain is szó­vá tesszük az ügyet, akkor ta­lán jobban odafigyelnek rá azok, akiknek ezt meg kell oldaniuk! A temetőhöz vezető bekötő út „járhatatlan!”, amely kö­rülbelül 200 méter hosszú és ezen az útszakaszon öt család is él. Ha jól emlékszem tíz éve építették a Táncsics utat, amely bekötő út Is egy szaka­szon, de innen a temető felé vezető út javítására már nem jutott pénz, pedig ezt az egész falu lakossága igénybe veszi. Ez mindig földút volt, né­hány éve azonban a földút közepét felásták, mert elve­zették a törpe vízmüvet a te­metőig, ekkor bíztunk benne, hogy majd legalább járda­lapokat raknak le. mert a ko­rábbiak már elsüllyedtek. így most már nemhogy autóval, de még gyalogosan sem tu­dunk a temetőbe menni, ki­zárólag gumicsizmában és fél lábszárig érő sárban. Hát ez van! Pedig minden falugyűlé­sen kéri a lakosság. S ha az illetékes tanács társadalmi munkát szervezne, bizonyára nem zárkóznának el az utcá­ban lakók sem! Kérem önö­ket, hogy nevemet ne közöl­jék. Egy lelkes olvasójuk. Hol leltet jő ivóvizet kapni? Meggondoltan, közös aka­rattal bevezették községünkbe is a „jó ivóvizet”! örültünk. Fizeti is a lakosság a vízmű­érdekeltségi hozzájárulást. Több család már a lakóházá­ba is beszereitette a vízveze­téket, hogy ezzel is összkom­fortosabbá váljék élete. Most azonban baj van! Sajnálkozás, sóhajtozás, zúgo­lódás stb... hallatszik a falu­ban. Pocsék a vizünk! Sárga mint a „sáraa angyal”, edé­nyeink rozsdásak, a víz pedig teljesen ihatatlan! A gondo­kon felül kellene kerekedni az illetékes szerveknek, vagy valamilyen átszűréssel ezt az állapotot megszüntetni? Többször olvasom, hogy büntetik a különböző környe­zet- és természetvédelem ellen vétőket. A mi községünk alatJ ti Ipoly menti réteken, ahol a víztárolók vannak, agyonpé- tisózta a II. Rákóczi Ferencz Mg Termelőszövetkezet, itt jelenleg nagy árvíz van, amely valószínű, beszivárog a földbe és eléri az ivóvíz szintjét. Kérjük az illetékeseket; vizsgálják felül ezt a tűrhe­tetlen állapotot, mit lehetne tenni, hogy egyszer mégis jó ivóvizet ihatnánk. Nagy János Ludányhalászi összeállítói ta: Tóth Jolán í Az idei télen okulva, sokan már most szerzik be a tü­zelőt. — bp — IÖGRÁD — 1985. április 11., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents