Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-05 / 80. szám

Szentek, álszentek? — Szülők I Szocializmus, nemzet kultúra Bűbájos látvány: az apróka gyereken csinos konyhakö­tény, hatalmas zsebekkel. Mosogat. A narancsszín műanyag tálban máskor a húst, a zöldséget mossák, most az ő mo­sogatóedénye. Egy fületlen csésze, két-három kiskanál, mű­anyag'tányérkák kerültek a keze alá. „Piszkost adjál!” — mondogatja. Bent a szobában a papa és a nagyfiú. Olvasnak. „Hozz almát! Mit lehet enni? Nincs semmi finomság itthon?” Azt mondja egy anyuka: i,Azért fázom a szülői érte­kezletektől, mert olyan érzé­sem van, mintha diákkorom egyik osztályfőnöki óráján lennék. Amikor sorolják a gyerekeink bűneit, egyre az jár az eszemben: Hű, ez ott­hon is így van! Nem vagyunk következetesek, ha rendet kellene rakni — megcsiná­lom inkább helyette. Mi ma­gunk is eléggé lezserek va­gyunk, nem gazdálkodunk jól az időnkkel. Hangosan be­szélünk, veszekszünk, kibé­külünk, szidjuk a világot, hogy miért kell annyit dolgozni...” * Gyerekeket nem azért aka­runk. hogy néhány tízezerrel olcsóbb legyen a lakás, hogy hamarabb jussunk hozzá, ha­nem azért, mert szinte min­denkiben ott van a kerek csa­lád utáni vágy. Fontosak va­gyunk valakinek, átadhatjuk, átgyökereztethetjük érzésein­ket. ellenérzéseinket, ismere­teinket, talán még több is lesz a csemetéből, mint, amit magunk eddig elértünk. Csak — sajnos — hiába tudjuk, minket fog utánozni, nem va­gyunk szentek. Bosszanko­dunk, ha beírják az ellenőr­zőjébe: trágár szavakat hasz­nál — pedig egvszer-másszor kicsúszik a szánkon is a ká­romkodás. Megszidni, meg­büntetni ezért csak akkor nor­mális dolog, ha mi magunk is „megjavulunk”... Azt olvastam" valahol, hogy a gyerek kétféleképpen rea­gál a szülei magatartására, életmódjára: vagy elfogadja, azonosul vele, vagy a taga­dást választja, s úgy dönt, ő felnőttként mindent másképp fog csinálni. Ha a szülei szór­ják a pénzt —, ha kevés is — ő majd takarékos lesz. Ha dohányoznak, isznak, akkor 5 nemdohányzó, alkoholkerü­lő lesz. Ha az apa gvűlöli, fitymálja a házi munkát, 6 majd rendes lesz a feleségé­hez, megosztja a teendőket. Ez a ritkább eset! Ami gyakoribb: a gyerek igyekszik „azonos hullámhosz- szon” lenni a szülőkkel. Ha egymással és vele kiabálnak — 6 visszaadja a kisebb test­vérnek. Ha a háta mögött le- hülyézik a nagyszülőket — 6 sem tartja őket sokra. Ha a papának, mamának a mun­ka csak szükséges rossz, amin nagy sóhajtással teszik túl magukat nap mint nap — nos. akkor tényleg nehéz azt várni, hogy komoly feladat­nak. munkának tekintse cse­meténk a tanulást.,. Hallja a beszélgetéseket —. ha nagyon kikívánkozik belőlünk a mon­dandó, a méreg, akkor szin­te sose gondolunk arra, a gye­rek hall minket. Megtudja, hogy X. Y. „nagy ökör”, de kedvesnek kell lenni hozzá, meg is hívjuk majd halászlé­re, mert tud különmunkát szerezni. Az sem marad titok előtte, hogy a lépcsőházban lakó Z.-nek gyanús Jövedel­mei vannak, ma csak az él jól, akinek enyves a keze, vagy csal, vagy beleül a kész­be, falun élő idős szülők tö­mik őket pénzzel. „Tornásszál! Ne legyél lus­ta! Moss fogat! Ne turkáld az ételt! Beszélj normálisan a kistestvéreddel! Köszönj a házban lakóknak! Ne legyél verekedős! Ne legyél gyáva! Mikor érem már meg, hogy nem lesz mocsár utánad a für­dőszobában! Mi ez a zsibvá­sár az asztalodon?...” * A szülőnek mindig igaza van. Ha nincs, akkor úgy kell tenni, mintha lenne. Nagyon nehéz „hivatás!” Szentek nem tudunk lenni — tisztelet a kivételnek —, de egvet azért tehetünk. Ne le­gyünk álszentek se! Talán még rosszabbat teszünk a gyerekeinkkel. ha szerenet játszunk, ahelyett, hogy oly­kor hibákkal, tévedésekkel, de saját magunkat adva élünk. Le kell mondani minden­ről? A szülő csak rabszolga legyen, alárendelve életét a gyerekek érdekeinek? Nem! A csemetéknek sem savanyú. keserű. morgós, örőmte'en „minta felnőttekre” van szükségük. Hanem olyan anyára és apára, akikkel jó együtt élni. S talán ezt a legnehezebb összehozni. G. K. M. S. Gubajdullin: Találkozás a ringben — Ami kis mamlasz fi­unkat már megint nem veszik fel az egyetemre! — jelentette ki sóhajtozva anyám. — Ha mamlasz vagyok, nincs is ott semmi keres­nivalóm! — jegyeztem meg sértődötten. Mire apám: — Talán felvennék, ha Gyimka bácsit emlékeztet­ném az ígéretére. Gyimka bácsi pedig tar­totta a szavát. Ünnepélyes keretek között átnyújtott egy igazolást arról, hogy NB Il-es bokszoló vagyok... A felvételi vizsga után — egyébként „gyerekes” kérdésekre kellett vála­szolnom —, rögtön egy meghívást is kaptam. A ring be... Hiába esküdöz- tem. hogy most nem va­gyok formában, csak mo­solyogtak rajtam. — Meg is ölhetik! — kiáltott fel drága jó anyám, miután hírt kapott a veszélyről. — Nem hal beit! — el­lenkezett apám, aki soha­sem értett meg engem, mert nemcsak a drága jó édesanyámmal jegyezte el magát örökre, hanem az optimizmussal is. A mérkőzést teljes le­targiában vártam. Közben azért arra is jutott időm, hogy technikailag felkészül­jek. Kezdetben majd ke­rülöm a komolyabb össze­ütközést, húzom az időt, aztán valahová behúzok neki egyet, mire 6 vissza­üt —, s én elnyúlok a padlón. Aztán megvárom, amíg a bíró kiszámol. Egy orvostanhallgató volt az ellenfelem,. Jó fej­jel magasabb nálam, s miközben „lenézett”, meg­jegyezte: „Itt ám nem le­szek orvos!" Lesz, ami lesz! Taktikát változtatok. Már a legele­jén be kell húznom neki, hogy legyen időm szép ké­nyelmesen lefeküdni... Az első (és egyben az utolsó) menet elején szin­te egyszerre ütöttük meg egymást. Egyszerre dől­tünk a padlóra is. A bíró csak futkosott... és szá­molt. Egyikünknek sem volt mersze fölkelni. Csak most értettem meg, hogy ellenfelem is ugyanolyan bunyós, mint én vagyok. Mind a ketten vesztet­tünk. „Egyedüli eset a praxisomban!” — morog­ta a bíró. .. .Most egyetemi előké­szítőre járok, s közben a sakk-klubban is tevékeny­kedem. Minden lehetőség­re számítva. Ez mindenesetre veszély­telenebb. Fordította: Saiga Attila A el fi r • a ■■ r rr a Aczel varyorgy uj könyvéről 1975 és 1984 között elhang­zott előadásaiból, cikkeiből, a nemzetiközi sajtónak adott interjúiból válogatta új köte­te anyagát Acaél György. Négyszáz oldal, huszonkét cím — ha az Előszó helyett címmel közreadott interjú- részletet is külön anyagnak számítjuk. S mindjárt ez a pár lapnyi bevezető ráirányítja figyel­münket a kötet egyik jelleg­zetes vonására. Nevezetesen arra, hogy — miként ebben a Francis Cohen áttal készí­tett, s a Beszélgetések Ma­gyarországról, szocializmusról című, 1982-es kötetből immár ismert nagy interjúban is — Aczél György szívesen vállal­kozik beszélgetésre, interjúra, — álláspontja, nézetei, véle­ményei „élőik”, az élő beszéd közvetlenségével és oldottsá- gával (és alkalmankénti szen­vedélyességével) történő ki­fejtésére. Aczél György tud vitatkozni, ezért élvezetesek ezek a nagy interjúk olvas­mányként is. És érdekesek azért is. mert bennük olyan nézetekkel vitázva, olykor éle­sen szemtoeszállva beszél Aczél György, amelyek nem mindig ióindulatúak, nem mindig kí­méletesek az interjúalany, meg az ország, s a társadal­munk jogos politikai érzékeny­ségével szemben. De itt me­gint észre kell vennünk vala­mit: sokszor hajlandók va­gyunk megfeledkezni arról, hogv a szocialista országok végül is egyáltalán nem ba­rátságos ideológiai környezet­ben éinek, léteznek. S ezzel a ideológiával nem csak aszó. cialista építés tetteivel és té- nyeivel kell szembeszállni, ha­nem ideológiai síkon is. Ezt teszik ezek az interjúk — a már említett, s a Paul Lend- vainak 1980 novemberében, a Der Spiegel című folyóirat­nak 1981 júniusában, vagy az Alceste Santininak 1984 de­cemberében adott terjedelmes beszélgetések, mert hogy talán ez utóbbi kifejezés fedi pon­tosabban a műfajt. S még egy kicsit az inter­júknál maradva: azért is igen figyelemreméltó anyagok ezek, mert bennük nem csu­pán a kultúrpolitikus Aczél György jelenik meg, hanem egy, a magyar gazdasági és politikai élet minden terüle­tén tájékozott, felkészült Ho­mo Politicus. aki a maga szűkebb területét is átfogóan, a teljes társadalmi körképbe illesztve látja és láttatja. Ez­zé! azt is tudatosítja az ol­vasóban. hogy itt a tudomá­nyos világnézet, a marxizmus —leninizmus dialektikus esz­merendszerében gondolkodó ember szólal meg, aki képes átlátni és rendszerbe foglal­ni az összefüggéseket, a köl­csönhatásokat. A kötet gazdag anyagából kiemelhető egy másik jelleg­zetes vonás is: a legfontosabb művelődéspolitikai kérdésekkel foglalkozó kultúrvolitikus éles vonáisú portréja. Aczél Gvörgy ezekben az írásokban felszólalásokban fezekben me- gyakran rögtönözve — vitázva! a ma?var művelődés­politika. az MSZMP átfogó irányelvei által vázolt félj adatok és célkitűzések nagy kérdéseit érinti. Sosem el­vontan, bár elméletileg ia magas szinten, élve az elvo­natkoztatás kínálkozó lehetősé­geivel. frószövetségi, nemzetiségi; oktatásügyi, képzőművészeti vagy technikai-tudományos problémákról szólva, egyaránt azt tapasztalhatjuk: itt egy szenvedélyesen, a fejlődést, a a fejlődés felvetette új meg új kérdések felelősségteljes megoldását követelő vezető szólal meg. Nem fél szembe­nézni „rázós” kérdésekkel. Nem fél átértékelni megfo­galmazásokat. ha az élet e/.t teszi szükségessé. Nem habo­zik kiállni egy politika, annak eszmerendszere, s ezen eszmék gyakorlati érvényesítése mel­lett. — még akkor sem. ha ezzel esetleg újabb vitákat, eszmecseréket vált ki. Nem képzeli, hogy utasításokkal, rendeletekkel megtakarítható lenne a művelődéspolitikában a godolkodó. felelős irányítók személyes felelőssége. Ellen­kezőleg: számos felszólalása,' cikke éppen azt hangsúlyoz­za. hogv a magyar műve'ő- désnolitika egyik legfontosabb kérdése ennek a nagvobb ön­állóságnak és nagvobh felelős­ségnek a megvalósítása, minél szélesebb körben. Azt mondtuk: a Szocializ­mus, nemzet, kultúra egy po­litikus portréja. De azt is hozzátehetjük: egy politika portréja is. T. I. Látogatás a 3. b-ben A festészet öröme A «zécsényi általános isko­la 3. b. osztályosai az elmúlt két évben 5 rajzpályázaton vettek részt, s minden alka­lommal ott voltak a legjob­bak között. Az osztály 33 ta­nulója közül 15-nek a mun­káját díjazták. Mi .lehet a siker titka? A rajzolás, a festészet tehetsé­gével megáldott gyermekekből tevődött össze az osztály? A kérdésre a választ az iskolá­ban a gyermekek között kap­tuk meg. — Gyerekek. A mai órán játszunk és festünk — mond­ta Bótori Istvánné tanítónő. Egy pár tanulót kihívott, majd halkan megbeszélt velük vala­mit. A kis nebulók máris vi­dáman játszottak. Az osztály­nak ezt a hangulatot kellett megfigyelni és a színekkel a festészet nyelvén kifejezni. A gyermekek minden külső kényszer nélkül, belső indíték­ból, felszabadultan dolgoztak. — 9 éve vagyok a pálvá:, és azóta itt dolgozom Szé- csényben. Mindig egész napos iskolában tanítottam. A rajz- órák (annak ellenére, hogy nagyon szeretek rajzolni, fes­teni. a férjem amatőr festőt valahogy mindig „elkerültek”. Mikor ezt az osztályt átvet­tük. kértem a társamat, hogy taníthassam a rajzot. — Tanítványai a rövid két és fél év alatt szép sikereket ért el. Mi ennek a titka? — Nincs titkunk. Az alap­elvem, megszerettetni a tár­gyat, megtanítani a gyerme­keket nézni és látni. Sokat be­szélgettünk a színhatásokról, ellentétes színekről, reproduk­ciókat elemeztünk Fontos, hogy teret engedjünk a sze­mélyiség kibontakozásának, az önálló alkotó tevékenység­nek. A vizuális nyelv egyik legkifejezőbb eleme a szín. A gyermekek érzelmek, hangu­latok kifejezésére használják. Amit Bátor! Tstvánné nem mondott el. az a hit. a szere­tet. a gyermekek iránt érzett felelősség: lelkesedés, szakmai szeretet, amelvet a gyerme­kek is átvesznek — A raiz. a festészet sze- retetének áoo’ása, elhintése, a vizuális nevelés mellett jól is menedzseli osztályát. Hogyan készülnek fel egy-egy pályá­zatra? — A pályázatokon való részvétel sikerélmény a gyer­mekek számára. Nem az a célom, hogy művészeket ne­veljek. Csupán élek egy lehe­tőséggel. amely a gyermekek­nek nyújt örömet. Fontos a gyermek motiválása, ráhan­golása a munkára. A beszélge­téstől a sétáig, a múzeumláfoJ gatástól az olvasásig a legkü­lönbözőbb módszereket alkal­mazom. Az egyik szép siker Kanyó Ingrid nevéhez fűződik. Ta­valy az Országos Béketanács által meghirdetett pályáza­ton első lett. Alkotásából ké­peslap készült. Az idén egy nemzetközi rajzversenyen Veress Anikó és Deák László munkáját dí­jazták. Hazánk felszabadulá­sának 40. évfordulója tiszte­letére rendezett képzőművé­szeti pályázaton pedig Máté Róbert és Czimer Vera képei nyerték el a zsűri tetszését. — A raizórák mellett mi­lyen lehetőség adódik a gyer­mekekkel való foglalkozásra? — Egész napos rendszerben tanítunk. így plusz lehetősé­günk is van a festészetre, raj­zolásra. A 3. b nem a tehetséges gyermekek osztálya. Ahogyan Bátori ' Istvánné mondja, nem művészeket akar nevelni. Olyan embereket, akik fogé­konyak a szépre, akik érzel­meiket, gondolataikat a színek segítségével ki tudják fejez­ni, akiknek örömet jelent a festészet, a rajzolás. Szenográdi Ferenc KOSSUTH RADIO: I. 2«: ..........nekem szülőhazám I tt, e lángoktól ölelt kis ország” 8.50: Zeller operettjeiből 8.33: Jó a dal. Az óvodások műsora 8.53: I,oltósorsolás 10.05: Keresztúton. Simon István versei. (Ism.) to.tO: Haydn: A-dúr trió. No. 18. 30.2«: Hétszfnvlrág 10.58: A szegényember öröme 12.30: Ki nyer ma — Kaposvá­rott? II. 45: Tandorl Dezső: Celsius. 42.55: Híres előadóművészek fel­vételeiből 14.10: Örökzöld dallamok 15.00: Erről beszéltünk 45.30: Kurták György: A boldo­gult R. V. Truszova üze­netei 16.05: Szigetkék. I. rész 17.01: Helyszinrajz ... 17.26: Népdalcsoaor 19.15: Húszas stúdió 20.15: Szimfonikus táncok 20.45: Fejezetek a magyar zenei előadóművészet négy év­tizedeiből. 1. rész 21.30: Kofajárat a Vámház téren 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Jascha Heifetz két hege­dűversenyt játszik 23.23: Meyerbeer operáiból 0.10: Händel: h-moll concerto grosso PETŐFI RADIO: 8.05: Népballadák 8.30: Barátság slágerexpress* 9.05: Napközben. Zenés délelőtt 12.10: A Schubert fúvósnégyes játszik 12.25: Édes anyanyelvűnk. (Ism.) 12.30: Népi muzsika 13.05: A púpos lovacska stb. 14.00: péntektől péntekig 17.30: ötödik sebesség 18.30: Fiataloknak! 19.50: Egészségünkért! 20.00: Régi nóta. híres nóta 2t.05: Senki többet? Harmad­szor! 22.00: Maholnap 22.15: Bagoly \ 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STÜDIO: 17.00: Műsorismertetés, hírek, Időjárás. 17.05: Péntek este Eszak-Magyarországon. (A tar­talomból: A lakberendező taná­csai — Vfkendház vagy szer­számkamra a kertben — Húsvéti receptek — Hlmes tojás Palócföl­dön — Kisállattenyésztőknek — Programajánlat.) Szerkesztő: Ja­kab Mária. — 18.00: Észak-ma­gyarországi krónika 18.25—18.30: Lap- és műsorelözeles. MAGYAR TELEVÍZIÓI 8.30: Tévétoma (ism ) 8.35: Szünidei matiné 8.55: Bezzeg az én Időmben 11.00: A fényképezés úttörői. VTII/1. rész 11.25: Képújság 15.25: Iskolatévé 15.40: Adni, kapni Jó 16.00: Mi és a számítógép 16.35: Hírek 15.45: A rövtdfilmstúdlók mű­helyéből 1 Mindennapi kenyerünk 2. Singapore-tól Szingapúrig S. Tanítványok 17.50: Képújság 17.55: Reklám 18.00: Ablak 19.00: Reklám 19.10: Tévétorna 18.15: Esti mese 18.30: Tv-hiradó 20.00: Visszavágás 20.50: A hét műtárgya 10.55: Panoráma 22.0«: Sörgyári capriccio 23.35: Tv-híradó, 3. 23.45: Himnusz 2. MŰSOR: 18.25: Képújság 18.30: Csörgősipka 18.40: Don Quijote 18.10: Mesterművek, műalkotások 18.50: Betekintés a természetbe 20.20: Négy évtized plakátokon 20.40: Tv-híradó, 2. 2i.oo: Rougonék szerencséje 21.55: Beszélgetés Lukács György- gyel 23.00: Képújság BESZTERCEBÁNYA? 19.30: Tv-niradó 20.00: Winnetou. Francia ka­landfilmsorozat. 6. rész. 20.00: Zavarban a szakács. 4. rész. 22.00: Zsivunyok. rtvíopiretá 1. rész. 23.20: Hírek 23.30: Kuruzsló. Lengyel film. 1. rész. 2. MŰSOR: 19.30: Tv-hlrado 20.00: Bratislava) tegnap és ma Filmösszeállitás. 20.50: A szlovák népi művész­együttes műsorából. 21.30: Időszerű események 21.56: tdőjárásjelentés 22.00: Ez történt 24 éra alatt 22.10: az amsterdami férfi. — Francia—holland bűnügyi 4 NOGRAŰ - 1985. április 5., péntek filmsorozat: Bonyodalmak egy sztár körül, (ism.) 21.05: Zenei kaleidoszkóp MOZIMŰSOR: r Salgótarjáni November 7.: 39 lépcsőfok. (14) Színes, szinkroni­zált angol bűnügyi film. — Ba­lassagyarmati Madách: A le­győzhetetlen Vutang. (14) Színes látványos karate kalandfilm. — Pásztói Mátra: Tudom, hogy tu­** 20.00; Visszavágás. Amerikai dód, hogy tudom. Színes, szink­ronizált olasz filmvígjáték. 9 órától: Árulás. Amerikai wes­tern. — Szécsényi Rákóczi: Fele­barátnőm. (14) Színes, szinkro­nizált csehszlovák film. Iskola­mozi: A névtelen vár. — Rét- sac: Yerma. (14) Színes magyar — NSZK-beli film. — Kisterenvei Petfifi: Redl ezredes, l—II. (16) Nagyióc: Volt egyszer egy vad­nyugat. I—II. (14) Színes USA— olasz western.

Next

/
Thumbnails
Contents