Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

Megyei képzőművészeti gyűjtemények 40 éve A művészet szolgálatában Felszabadulásunk negyve­nedik évfordulójának tiszte­letére rendezett kiállítások sorában rangos hely illeti meg a Magyar Nemzeti Galériá­ban megnyílt, a magyar mú­zeumok képzőművészeti gyűj­teményeinek igényes váloga­tását bemutató kiállítást, amely nemzeti művészetünk úgyszólván teljes panorámá­ját vázolja fel 19 megyei gyűj­temény több mint négyszáz alkotásán keresztül. Ha egyszer sor kerül a magyar múzeumok történeté­nek megírására, kiderül be­lőle népi demokráciánk dön­tő szerep>e a múzeumügy fej­lesztésében és európai rang­ra emelésében. A vidéki mú­zeumok művészeti gyűjtemé­nyeinek több mint nyolcvan százaléka 1945. után alakult, és az azóta eltelt évtizedek­ben nyerte el mai formáját. A megyei múzeumok szere­pe a kortárs művészeti életé­ben az utolsó évtizedben fo­kozatosan megnőtt nemcsak a gyűjtéssel, hanem a rend­szeresen sorra kerülő művész­telepek szervezésével, az idő­szaki tárlatokkal, a megyei alkotóközösségek istápolásá­val. Egyes múzeumok fel­vállalták az országos bienná- lék rendezését is egyes mű­fajokban, mint Eger az ak­varell, Miskolc a grafika, Bé­késcsaba az elkalmazott gra­fika területén. Időszaki kiállításaik leg­többje a helyi művészéletet és napjaink esztétikai kérdé­seiben való eligazodást szol­gálja a kortársművek tár­latával. Gyűjteményeiknek többsége is az országosan el­ismert, a megyében és a szű- kebb pátriában élő, vagy onnan elszármazott művészek alkotásaiból áll. Szorosan kö­tődik a múzeumokhoz néhány nemzetközi rangú művészte­lep — Villány, Nagyatád, Makó és Nyíregyháza — mű­ködése is. A kiállításon, ha közvetve is, de tetten érhető az a fej­lődés, mely a múzeumok éle' tében végbement. Most hozza meg gyümölcseit az a nagy­szabású, messze tekintő múze­umpolitikai koncepció, mely leginkább Ortutay Gyula és tudós, lelkes munkatársainak nevéhez fűződik, amely az anyagilag legnehezebb évek­ben megalapozta a magyar múzeumügyet, kijelölve az egyes vidéki központok gyűj­tési tevékenységét, a területi adottságoknak és a hagyomá­nyoknak a figyelembevételé­vel. Bár a tudatos gyűjtőmun­ka a nagy vidéki központok­Otontvárv Kosztka Tivadar Ta vasmnyOás Mocitárbao (Pécs, Modern Magyar Képtér) Kmetty János ön­arckép lila kalap­pal (Pest megye) Amos Imre An­gyal (Heves me­gye) ban (Szeged, Debrecen, Pécs), már a két világháború közti időszakban megindult, de a dinamikus felfutás az utolsó évtizedek eredménye. A kiállítás történeti sor­rendben vonultatja fel nem­zeti művészetünk java anya­gát, egy-két XVIII. századi külföldi művel együtt, mely az egri képtár anyagából származik. Barabás Miklós, Orlai Petrich Soma, Munká­csy Mihály, Székely Bertalan, Lotz Károly, Zichy Mihály, Mednyánszky László, Benczúr Gyula, Vaszary János. Rippl- Rónai József, a nagybányai iskola, a Nyolcak, a szol­noki művésztelep alapítóinak művei mellett a posztnagy­bányaiak — közöl Bernáth Aurél, Berény Róbert, Czóbel Béla — alkotásain át a „Ró­mai iskola” tagjain át nap­jainkig vezet az igényes be­mutató. A kortársmű vészét fninden irányzata gazdagon és jó művekkel van képvisel­ve. Külön gondot fordítot­tak a helyi iskolák művészei­nek bemutatására. Levegős tálalásban sorakoznak csak­nem minden jelentős alkotónk művei, de semmi protokollá­ris íz nincs a szerepeltetés­ben. A nagy öregek Barcsay, Hincz Gyula, Korniss Dezső mellett békésen megférnek azok, akiket élményviláguk az Alföldhöz köt, például Ku- rucz D. István, Németh Jó­zsef. Igen jól képviselt az európai iskola. Egymást erő­sítik fel a konstruktivisták, Deim Pál. Keserű Ilona és társaik művei. Fontos alko­tásokkal szerepel Kondor Béla. és újra látható Országh Lili Minden titkok kapuja cí­mű képe is. A legfiatalabb nemzedék groteszk szürrea­lizmusát Dienes Gábor és El Kazovszkij képviselik. A grafikai anyagból jelentősége miatt Derkovits eddig isme­retlen Paradicsomi bűnbe­esése és Börtönjelenetei emel­kednek ki. A szobrok bemutatásának erős határt szabott a teremsor mérete, de így is kiemelke­dő művekben gyönyörködhe­tünk. Kiállításra került pél­dául a nemrég elhunyt, vi­lághírű magyar szobrász Ame­rigo Tot 1948-ban készült Ka­vicsasszonya ia. A tárlatot —, amely június SO-ig látogatható — a nem­rég megnyitott, közadakozás­ból megvalósult szombathelyi képtár videobemutatója zár­ja. Brestyánszky Ilona Egy »másodikos" elemi l^lozaik a vanyarci iskola életéből Egy lelket sem látok az épületben, sehol senki. Mi tör­tént itt? Hétfő délelőtt nem állhat üresen egy komplett iskola... Ez se üres, mint ké­sőbb kiderül. Csak mindenki a tornateremben van: a bá- tonyterenyei zeneiskola taná­rai tartanak „élőzene-órát”. Az igazgatóhelyettes, Benus Fe- rencné is onnan oson ki, el­kalauzolni a betérő idegent. SULIGAZDÁK A vanyarci általános iskola nyolc tantermes épületében szeptemberben a második tan­évet kezdték a gyerekek és a pedagógusok. Szemre nagyon tetszetős az új iskola, de eny- nyi idő alatt a használatban már kiderülhetett, mit rontott el a tervező, és az építő, tgy magától adódik a kérdés, hogy szolgál a régen várt iskola? — Nagyon jól — lelkesedik az igazgatóhelyettes s mind­járt be is avat, miért van itt helyén minden csempe, miért nem potyog a vakolat — Mert ez úgy épült, hogy a mesterek között mindig akadt vanyarci szülő, akinek gondja volt rá, hogy jó mun­kát végezzenek. Látja ezt — mutat a folyosókon végigfutó faburkolatra —, erre a szü­lők adták össze a pénzt. S a gyerekek is megbecsülik, amit kaptak, mert ők is részesei voltak az összefogásnak. — S belaktak-e már? — A kastélyépület, ahol ré­gen volt az iskola, most is a mienk, csak még felújítás alatt áll. Ott lesz a könyvtá. runk, az úttörőszobánk és egy természettudományi szaktan- terem. Amíg nem készül el, itt se rendezkedhetünk el rendesen. Még nem építettük ki » szaktan termi rendszert sem, az a tanév végén kerül sorra. A vanyarci — egy felmérés tanúsága azerint — a megye legjobban felszerelt iskolái közé tartozik. — No igen, mi nem nőttük ki az iskolánkat, még mielőtt felépült volna, mint sok he. lyütt lenni szokott Igaz, ná­lunk megkésett a demográfiai hullám, a megnövekedett létszámú korosztályok még ezután jönnek. NINCS BUKÁS A vanyarci Veres Pálné Ál­talános iskolában nemcsak az új iskola újdonság. A „hon­foglalással” egyidőben láttak hozzá egy figyelemre méltó kí­sérlethez. — Ez az úgynevezett auto­matikus továbbhaladási kísér­let — magyarázza Benus Fe- rencné. — A lényeg az, hogy nem buktatunk, de bizonyít- vánvt se adunk érdemtelenül. A kísérlethez azért fogtunk hozzá, mert elejét akartuk venni, hogy újratermelődjön az általános iskolát el nem végzettek csoportja. Felvettük a kapcsolatot Lénárt Ferenc tanár úrral. 6 igen elismert szaktekinté've a oszicholóaiá. nak. s dr. Könczöl Katalinnal, ő oedig jogász, aki a fiatal­korúak bűnözésével foglalko­zik. — Hogvan érik el. hogy nem is buktatnak, de a bizonyít­ványoknak is van hitele? — Szaktárgyanként megha­tározunk egy minimális szin­tet. amit minden gyereknek tudnia kell. Arra törekszünk, hogy differenciált foglalkozta­tással, megkülönböztetett fi­gyelemmel ezeknek a gyere­keknek a minimális ismeret- anyagot megtanítsuk. A régi, buktatásos módszerrel sok gyereket ..elvesztettünk”. Hiá­ba maradt az alsóbb osztály­ban, ő már hallotta egyszer, amit a tanár magyaráz, uhja magát, ugyanakkor életkorá­nál, fizikai fejlettségénél fog­va könnyen válik a túlkoros gyerek vezérré a közösségben. És ez a többieknek sem jó. — Hol tart a kísérlet? — Az elején. Szeptembertől engedélyezte az Országos Pe­dagógiai Intézet, eredmények, ről beszélni korai lenne. Tu­domásunk szerint az automa­tikus továbbhaladási kísérlet­tel egyedül mi foglalkozunk, még kontrollcsoportot sem indítottak. Tizenöt gyereket érint a kísérlet, idővel kide­rül, mennyire hasznos a fej­lődésük szempontjából. A vanyarci iskola életéből kirakott mozaik csorbát szen­vedne, ha nem jeleznénk, a nemzetiségi község iskolája a hagyományápolás egyik fontos színtere. A táncszakkör, him- zőszakkör a szlovák kultúrá­ból merít ténykedése során, a község hagyományőrző-cso­portjában a legkisebbek is­képviseltetik magukat. Tavaly, az úttörőcsapat a venareci — szlovákul így hívják a közsé­get — népszokások, hagyomá­nyok összegyűjtését tűzte fel­adatul. NYELVTANI ÉRV Csak a nyelvoktatással nem boldogulnak eléggé. Tizenhét éve oktatják a szlovák nyel­vet az iskolában, kisebb-na- gyobb megszakításokkal. Leg­utóbb hét éve szűnt meg az oktatása, ám két évvel ezelőtt újra előkerültek a szlovák nyelvű olvasókönyvek. Sike. rült letelepíteni a községben, egy fiatal. Pozsonyban vég­zett tanárt Komjáfbi Gáborné személyében. A fiatalasszony azonban közben anya lett, s őt is megilleti a gyermekgon­dozási szabadság. — Hogy teljesen mégse szü­neteljen a szlovák nyelvokta. tás, húsz órában tanít a gyes mellett is Komjáthiné — te­szi hozzá az igazgatóhelyettes. Hogy megnyugtatóan meg­oldódjék a nyelvoktatás sze­mélyi feltétele, meghirdettek még egy állást. Csak jelentke­ző is legyen, mert bizony ke­vés a szlovák szakos, s azok is maradnak inkább a főiskola környékén a légzés után is. Hogy milyen az élet a vá­rivá rei iskolában, azt csak fel-, villantani sikerült. De az ta­lán kiderült, jó légkörben, jó körülmények között folyik a nevelő-oktató munka Vanyar. con. Ahogy az igazgatóhelyet, tes fogalmaz: Itt iskolapárti­ak az emberek. Veszprémi Erzsébet 10 NÓGRÁD - 1985. április 4., csütörtök-\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\VA\\\\\\\\\\\V\^^^ CV\\\\\\\\\V A\\\\\\\\\\V\\\\V B ármely szeletét vizsgál­juk meg társadalmunk eltelt négy évtizedének, abban a változás, a fejlődés és az állandóság szerves egysége bizonnyal fellelhető, légyen az — mondjuk — egy kicsiny te­lepülés, avagy — még 6zü- kebben — egy kis település kulturális élete. A negyven év során sok­minden megváltozott a nóg­rádi megyeszékhely peremke­rületének számító Somlyó- bányatelepen is, melynek kul­turális életében az állandósá­got Barják János személye jelenti, aki immár 37 eszten­deje vezetője a helyi kultúr- otthonnak, a II. Rákóczi Fe­renc klubkönyvtárnak. — őshonos Somlyói? — kérdeztük elsőként a hatvan- egyedik évébe lépett nyugdí­jas bányászt, de Barják Já­nos — meglepetésünkre — bi­zonytalan „nem”-mel vála­szolt, mondván, ő bizony ere. detileg forgácsi. Ez persze nem olyan nagy különbség, mert a múltban a két — egymással határos — telepü­lést szoros kötelékbe kapcsol­ta a férfilakosságot szinte ki­zárólagosan foglalkoztató munkahely, a bánya. A két kolónia legényei természete­sen egymáshoz jártak át ud­varolni. Az udvarlásból há­zasság lett, s így lett Barják János 1948-tól 6omlyói lakos. Somlyón azután rögvest be­kapcsolódott a telep kulturá­lis életébe, amit akkor —, az új társadalmi rend hajnalán — egyértelműen a munkás­ság formált, érthetően lelke­sebben, mint annak előtte, Somlyó híre messziről ide­Egy „kultúros" — Somlyón vonzotta az embereket, még a rónaiak is mindennapos vendégek voltak a somiyoi rendezvényeken. Hogy Barják János köny- nven beilleszkedett az új kö­zösségbe, azt mi sem bizo­nyítja jobban, minthogy már. is rábízták a kultúrotthon ve­zetését, a házelnöki tisztet Ugyanebben az évben — 1948-ban — a bányaüzem pártbizottságának titkárává is megválasztották. A huszon­éves fiatalember tapasztala­toknak éppenséggel nem volt híján, hiszen már 13 éves gye­rekfejjel munkát kellett vál­lalnia. (Kisebb megszakítá­sokkal a bányánál dolgozott mindvégig, kezdetben apósa mellett elővájárként főmun­kán, aztán meg műszakiként, mint aknász.) Hanem az még így is ér­dekes, hogy mi vonzotta Bar. ják Jánost a kultúrmunká- hoz. Erről azt mondja: — Az iskolában nem volt olyan ünnepség, amin ne szavaltam volna. Később meg tagja let­tem a forgácsi dalárdának, színjátszó is voltam, úgyhogy hamar eljegyeztem magam a kultúrmunkával. De akkori­ban majd mindenki részt vett a művelődés közösségi for­máiban... Anekdotákkal fűszerezi visszaemlékezését Barják Já­nos, mesél a vidéki szerep­lésekről, amikor nem csak a színészek, de a darabban nem szereplő telepiek is felké- redzkedtek a teherautóra. Az amatőrmozgalom hőskora esett erre az időszakra, és a virágzása egész a hetvenes évek elejéig tartott. Akkor azonban jött a televízió, és a fiatalok már ennek hódoltak inkább, aztán lassanként el­maradoztak az idősebbek is a próbákról. A közművelő­désben új — kiscsoportokra, a mindennapi tevékenységgel összefüggő programokra kon­centráló — koncepció kezdett kibontakozni. De Barják János — bár ma is nosztalgiával gondol vissza a telt házas rendezvé­nyekre — tudott váltani. Bi­zonyság erre. hogy ma ismét „neve van” a somlyó-bánya- telepi kultúrotthonnak. A salgótarjáni József Attila vá­rosi-megyei Művelődési Köz­pont által, a peremkerületi művelődési intézmények szá­mára meghirdetett „Közös­ség háza”-mozgalom elmúlt évadjában, a somlyó-bánya- telepi klubkönyvtár tevékeny­ségét értékelték legeredmé­nyesebbnek, s ebben nem k's része van az intézményveze­tőnek és családjának. Igen, merthogy a kulturális mun­kában Barják János felesége és lánya is kiveszi a részét. A feleség — úgy is mint la­kóterületi vöröskeresztes tit­kár — főként az asszonyod az idősek és a gyerekek kö­rében szervez összejövetele­ket, lányuk pedig a klub­könyvtár könyvtárát vezeti. — A közéleti és a kulturá­lis munka ma is szorosan ösz- szefonódik nálunk — mond­ja Barják János. — Négy éve a lakótelep pártszervezetének titkára vagyok, annak előtte a Hazafias Népfront területi titkára voltam tizenöt eszten­deig. Amikor terveiről kérdezem, különös mosoly villan át az intézményvezető arcán. Ez év augusztus 20-án lesz 25 éve annak, hogy felavatták a mai klubkönyvtárat, erre akarnak emlékezni a nyáron. A mosoly pedig annak szol, hogy az 1960-ban másfél mil­lió forint költséggel — ebből 430 ezer forint értékű társa­dalmi munkával — megépült kultúrotthon létrejöttének kü­lönös története van. A régi kultúrotthonban tartott első telepi KISZ-esküvőre meg­hívták ugyanis a bányatröszt akkori vezérigazgatóját, aki — látva az épület leromlott állagát — sietve kiutalt egy összeget az új intézmény ter­vezésére, megépítésére. Ez az összeg — és persze a terv — azután Barják János érvei miatt kerekedett akkorára, amilyenről a telepiek álmod­ni sem mertek. A somlyó-bányatelepi in­tézmény ma is viszony­lag jó állapotban van, és most mindenki azt reméli, fennállásának negvedszáza- dos évfordulójára ismét zsú­foltig telik. P. K. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents