Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-04 / 79. szám
t Az ünnep jegyében adták at a salgótarjáni Kemerovo-lakótelepen a Béke és barátság emlékművet, amelyet Kiss István szobrászművész tervei alapján készítettek.- kj Üvegtermi szikrák Műhely a műhelyben. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár gyegocsarnoká- ban egy kisebb gépterem van üvegfallal leválasztva. Ebben működnek a gyár szupermodern gépei. A CNC-vezérlésű huzalelektródás szikraforgácsoló egyik kezelője a 38 éves Bandur Gyula. A fekete hajú, köpenyes férfi úgyszólván tűzhelygyári dinasztia tagja: édesapja 42 évet húzott le az üzemben; édesanyja két és fél évtizedig kereste itt a kenyérrevalót. Ma is a gyárban dolgozik Bandur közvetlen rokonságának nagy része. — Az édesapja is modern gépen dolgozott annak idején? — Nem — rázza fejét derűsen a szerszámkészítő. — Ö kéziformázó és vasöntő volt végig. Ök még a stamfo- lót „programozták”, vagyis a kézi döngölőt... Lyukszalag, memória Mint a szakemberek mesélik: azóta már az öntést js nagymértékben automatizálták, gép fáradozik az ember helyett. Ám a gyego „üvegtermében” sorakozó gépek azok, amelyeknek műszaki nívója a világszínvonalat verdesi. Bandur gépe, a szikra- forgácsoló a japán Mitsubishi cég elektronikája által vezéreltetik. Hajszálnál is pontosabb fémalkatrészeit egy nyugatnémet gyár készítette és állította össze. Értéke jóval tízmillió forint fölött van. — Ez itt a programozópult — magyarázza a gép gazdája. — A programot lyukszalagra tesszük, s közben képernyőn is, tisztázó papírtekercsen is ellenőrizhetjük, helyes-e, amit beütöttünk. Friss gesztusokkal magyarázzák a munkatársak, Bala- vaider József művezető és Vincze György programozó, hogy a lyukszalagra tett információkat aztán „beolvassák” a kép memóriaegységébe, külön szerkezettel kirajzoltatják: milyen idomot vág ki a hajszálnál alig vastagabb huzalelektróda. — Most egy tűzhely kezelőkulcsának a vágólapja készül — veszi kézbe Bandur az ötvözött acél alkatrészt. — Itt különösen nehéz ezeknek a rádiuszos profiloknak a kialakítása. Pontosan illeszkedni kell egymásba a bélyegnek és a vágólapnak... Maqa jön rá... A 80 milliméter vastag, rendkívül kemény fémtárgy kerülete 460 milliméter, azaz mintegy négyarasznyi. Ezt tíz óra hossza alatt vágja végig az elektromossággal feltöltött huzal. A legszerényebb becslés szerint is három-négy ember munkáját spórolja meg az okos masina: nem beszélve arról, hogy a feladatot az embernél lényegesen precízebben oldja meg. — Két hétig voltunk kint az NSZK-ban, hogy valamenv- nyire beletanuljunk a gép kezelésébe és a programozásba — idézi föl a közelmúltat Bandur Gyula. — Én örültem, amikor engem jelöltek ki erre a feladatra. Több mint húsz évet szerszámkészítőként dolgoztam, hat évvel ezelőtt a munka mellett leérettségiztem. Éreztem, hogy a világ halad, a technika fejlődik. Nem elégedhetek meg azzal, amiből 1964-ben vizsgát tettem. A satupad mellett éppenséggel meglehettem volna tanulás nélkül is, de folyamatosan tanulni igyekeztem az új technikai ismereteket. Az NSZK-ba való kiutazás előtt a prospektusokat tanulmányoztuk. — Most már profi a gép kezelésében? — Szó sincs róla! — csóválja fejét a szerszámkészítő, s látszik rájta: kissé gyermetegnek véli a kérdést. — A német szakemberek azt mondták: a legrátermettebb embernek is legalább fél év kell, amíg a gépen bármiféle alkatrészt el tud készíteni. És a fél évből még csak két hónap telt el. Sok olyan fogás van ebben a munkában, amit nem lehet mástól megtanulni: az ember menet közben maga jön rá. — Valahol el kellett kezdeni — így Vincze György. — Jó lenne persze, ha egyszerre cserélhetnénk le az egész gépparkot, csakhát erre nincs... — és szó helyett összedörzsölj hüvelyk- és mutatóujját. — A tmk-soknak is feladja majd a leckét ez a néhány új gép — lát előre Balavaider József. — Most egy régebben beszerzett négyoldalú széle- zőgépet osztrákokkal újítta- tunk fel, ők értenek hozzá. Beszédes derű Szokványos kérdés, szokványos felelet. „Örülne-e az édesapja, ha élne, hogy a fia most ilyen gépcsodát kezel?” Bandur Gyula mit mondhatna mást? „Igen, biztosan büszke lenne”. NÓGRÁD — ,1985. április 4., csütörtök — A fiát támogatja abban, hogy ide jöjjön majd? — Ezt rábízom. Még csak hét és fél éves. A mostani érdeklődése ebbe belevág: szerel, csavarokkal foglalkozik odahaza — gondol gyerekére derűs képpel Bandut Gyula. — Ha épp szerszám- készítő szeretne lenni, támogatnám, mert ez sokoldalú, érdekes munka. — Javasolná-e. hogy az akkori tűzhelygyárban helyezkedjen el? Bandur elgondolkozik. — Persze, hogy javasolnád — segíti ki Vincze György. — Hiszen akkor ez már jó cég lesz! — Akkor igen! — bólint nagyot Bandur, s a társaság sokat sejtetően összenevet. M. P. A kér, hogy beszél- ■ • “ jem el az életemet? Hosszú sora van annak. Ráncba szedni az emlékeket, esztendőket, mikor oly sok van belőlük... Mert annyit azonnal megjegyezhetek, hogy nem eseménytelen korszakban nőttem emberré. De kezdjük hát az elején! Gusztáv- bányatelepen gyerekeskedtem. Édesapám bányász volt, kilenc testvérem közül hárman maradtunk meg, a többiek elhaltak. Az iskola elvégzése után 1939. június 9-én az öb- lösüvegsyárba kerültem dolgozni. Háromharmados műszakba. Hogy ez mit jelentett? Gyerek létemre dolgoztam délelőtt, délután, éjszaka. És naponta kilométereket gyalogoltam a hegyeken át bda- vissza a munkahelyemtől hazáig. — Mindent leír, amit mesélek? Rosszul teszi. Kevés ahhoz a papír. Szóval három és fél évet töltöttem az öblösüveggyárban mint behordó, formatartó. Az otthonról, a telepről magammal hozott út- ravaló, a munkások iránti elkötelezettség, az illegális mozgalom létjogosultsága itt csak erősödött bennem. Mert láttam a nyomort, a kizsákmányolást, részt vettem a munkások sztrájkjában, amit a béremelésért indítványoztak. Ám az igazi harcos eszméket a baglyasi rakodón paláválo- gatóként. majd a karancslej- tősi bányaüzemben raportos- ként ismertem meg. Olyan emberek, elvtársak között, mint Kozik Ferenc, Kozik Rajmund, a két Kakuk testvér, Godó Lajos. Ök mindannyian tagjai voltak az illegális KMP kerületi bízott; Állami díj megosztva Milyen isa Egyszerűség és rend jellemzi dr. Hütter Csabának, a szécsénvi II Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet elnökének dolgozószobáját. A bejárattól jobbra, fönt a falon II. Rákóczi Ferenc fejedelem közismert képe, az elnöki szék mögött egy 1896-ban készült, Losoncot ábrázoló festménv Az íróasztalán példás rend uralkodik. * — A meglepetés, ugyanakkor annak a jóleső érzésnek a tudata tölt el most. ho?v' megosztva megkaptam az állami díjat, milyen sokan dolgoztak azért, hogy személvemben egy igyekvő, szorgalmas, dolgos. értékes kollektíva munkáját ily módon is elismerjék Ez az. ami megtöbbszörözi ennek a kitüntetésnek az. erkölcsi értékét Távolán tőlem a szerénykedés. de hangsúlyozni kívánom, hogy a mezőgazdaságban egy ember önmagában nem tud maradandót alkotni —, mint mondjuk a művészet valamelyik területén. A mi erősségünk. alkotó közösségünk fokozódó teljesítőképességében, javuló fegyelmében, gazdagodó szellemiségében rejlik Ez tükröződik az új tudományos ismeretek alaptételeinek megismerésén túl. annak gyakorlati megvalósításában. A közösség teremtő erejével sikerült az Ipoly öblözeti munkákat jól elvégezni, illetve a nem termő területet termővé varázsolni. A megvalósítás ugyan a mi nevünkhöz kötődik. de előttünk több generáció küzdött ezért. A meg- sárgult írások tanúsága szerint annak idején, a többre törekvő gazdák pénzt adtak össze, hogy megzabolázzák az Ipolyi Ezt az elképzelésüket derékba törte a háború Nekünk viszont jelentős állami támogatással. előző elnökünk. Sümegi János —. aki már nincs köztünk — fáradhatatlan közreműködésével sikerült megvalósítani. A gyepgazdálkodás' ban, elért, sikereink is a közös munka gyümölcse. Nem csak méreteiben, hanem tartalmában újítottuk meg szarvasmarha-tenyésztésünket. 1979-től párját ritkító léptekkel haladtunk előre, újszerű megoldások alkalmazásával megteremtettük az ágazatban a gazdaságos termelést. A tejtermelésben országos szinten a legjobbak között tartanak számon, Nógrádban is a jók közé tartozunk Szövetkezetünkben az átlagosnál iobban sikerült meghonosítani az ipari tevékenységet, s jövedelmezőbbé tenni azokat. Megrendelőink elismeréssel nyilatkoznak korszerű, jó színvonalú. a mát és jövőt szolgáló csomagológépeinkről Kezdeti nehézségek után sikerült munkával ellátnunk gépa 1 ka trés zgy á rtó üzemün- ket Épitőrészlesünk itt. a szomszédban építi az új művelődési házat, amelvnek építése során megelőiegez.ési kötelezettséget is vállaltunk magunkra A múzeum tetőszerkezetéi is mi újítjuk fel. Korszerűsítjük a ludánvba'ászi szociális otthont A bioaázte- lep megépítésével, működtetésével a kollektíva ismét bizonyította vállalkozók ed vét, új iránti érzéken vséaét A falu új arculatát, fejlődését ténylegesen közvetlen anyaggal, fuvarral, pénzzel, utcák, utak építésével, kulturális együttesek és kultúrházak támogatásával segítjük * Az elmondottak jól érzékeltetik azokat a történelmi változásokat. amelyek a szövetkezetekhez tartozó falvak fejlődésében bekövetkeztek. Vajon. mit lehet még az előbbiekhez hozzátenni? — Falusi gyerek voltam, néhány év kivételével eddigi életem mindig a faluhoz kötődött Olvan gondolat soha sem kerített hataTmába. hogy elhagyjam a falut, de olvan igen. hogy esetleg más pályán tevékenykedjem A falu ma is egy összetartó közösség, amely szeméi vés ismeretségekre épül, azon alapszik A gazdaságunkhoz tartozó falvak mindegyike sajátos arculattal rendelkezik. Ennek cselekvő, jó irányú formálásában könnyebb részt venni, mint mondjuk a városban. Édesapám példája pedig azt bizonyítja, — kántor-tanító volt —hogy egv ember is. ha olyan, akkor sokat tud tenni a közösség ,ió irányú befolyásáért, formálásáért. <5 arra volt a legbüszkébb, hogy sok tehetséges gyereket segített középiskolára. majd egyetemre. A falusi ember reálisan ítélkezik. Aki teljesíti a vezető számára felállított mércét, annak érdemeit senki sem tépázhatja meg. Ellenkezőleg, senkinek sem teremtheti meg. Én magam soha sem kevesel- tem a falu által nyújtott kulA történelem sodrásában ságának, vezetői a mozgalomnak. — Magának történelem, érdekes olvasmány lehet az 1944-es karancslejtősi ellenállási mozgalom. Én, az akkor alig 19 éves ifjú reszt vehettem benne. Hogyan kezdődött? A bányászok leszálltak a mélybe, elbarikádozták magukat és készültek a harcra. Mi, a telepen maradottak tájékoztattuk őket a külszíni eseményékről. Harcos telep volt a miénk; németellenes, háborúellenes. Amikor az illegális párt tagjai az erdőben tanácskoztak, mi. gyerekek azzal voltunk megbízva, füttyögjünik, ha kakastollasokat látunk. .. Egyszer meg a rádió moszkvai magyar adását hallgattuk a konyhában, amikor ránknyitott a nyilas. — Mit. hallgatnak maguk? Nem féltik a fejüket? Kakuk Józsi bácsi. Godó Lajos bácsi szemrebbenés nélkül rávágták: — De hisz magyarul beszel, miért ne hallgatnánk, az istenféját! — A felszabadulást a bányában értük meg. Karácsony volt. amikor megérkeztek a csillaghomlökú katonák. Az illegálisok azonnal megkezdték a pártszervezést. Kakuk Pál vezetésével 1944. december végén az egész telep aláírta a belépési nyilatkozatot. Nagy- nagy megtiszteltetés volt, hogy tizenkilenc évesen én lettem a telep párttitkára, olyan munkatársakkal, mint Blaskó István, egykori direktóriumi elnök, vagy Szabados József vajár, régi mozgalmis- ta. Ne kérdezze, miért éppen engem bíztak meg az alapszervezet vezetésével. Talán későbbi pártmegbízatásaim igazolták — s ezt szerénytelenség nélkül mondom — a döntés forrását. Mert 1945 őszén már a salgótarjáni járási pártbizottság szervező titkára lettem, . másfél év múltán a megyei pártbizottság PTO-osztályának munkatársa, s emellett a megyei bizottság pártalapszervezeté- nek titkára. Szívvel-lélekkel vettünk részt az újjáépítésben, a történelmi események sodrásában. Falura jártunk, agitáltunk, megpróbáltuk leküzdeni az ellenségeskedést a meggyőzés erejével. Jómagam a rétsági járást barangoltam be, három hónap alatt az első választások idején. — Engedje, hadd fújjam ki magam egy kicsit! Mert nehéz korszak következik, amiről beszélnem kell. Amiről sokáig nem beszéltünk. Azonnal, csak rágyújtok! Igen. az 56-os ellenforradalomról van szó. Október 23-án este bezörgettek a baglyasi lakásomba. Azonnal menjünk, mi pártemberek, kommunisták a megyei pártbizottságra, mert Budapesten ropognak a fegyverek. Az elvtársak — köztük Rátkai Tibor. Lévárdi Gyula, a tröszt párttitkára — már ott voltak a bizottságon. A tájékoztatóban kimondták, nehéz és komoly a helyzet, a felforgatók támadják a rádiót. Megbíztak minket, hogy a környezetünkben továbbítturális lehetőségeket Aki művelődni, tájékozódni, bővebb ismereteket akar szerezni, az megteheti. mert minden faluban ott van a sazdaa lehetőséget kínáló könyvtár. A felhalmozott em* béri kultúrából mindenki annyit vesz magához,1 amennyit akar * A mai faluban a múlt. jelen és a jövő együtt van jelen. A régi apró házak mellett,' amelyek valaha módos gazdát sejtettek, felépültek a modern, néha a szükségletet meghaladó. gazdagodást jól érzékeltethető magánházak. Á szerény életet élő maguknak, gyermekeiknek. unokáiknak kuporgatókon és gyűjtögetőkön kívül, megtalálhatók a több nemzedék munkájának eredményébe1 költekezőbben élő, és autótulajdonos fiatalok A lakhatatlanná váló házak ellentéteként jelen van a falut választó, életüket most kezdő egyre gyarapodó fiatalok csoportja Üj színfoltja a falunak a kialakuló központ; amely már a jövőt sejteti Dr. Hütter Csaba szerint, hogv a falun més kellemesebb legyen élni. szükség van azalao- ellátás javítására; az áruellátás színvonalának javítására, az egészségügyi ellátás emelésére. jobb utakra, a vízvezeték kiépítésére, a csatornázottság javítására és a helvi munkalehetőségek nagyobb arányú biztosítására * A szövetkezet elnöke, aki országgyűlési képviselő, napi 12 órát dolgozik, de gyakran ezt is megtoldja Fáradságos munkájáért eddig a termelőszövetkezet. a mezőgazdasag kiváló dolgozója, a Munka Érdemrend bronz és arany fokozata kitüntetéssel, Madách- díjjal, Kiváló társadalmi mun-' káért oklevéllel és hazánk fel- szabadulásának' 40. évfordulója tiszteletére megosztva pedig állami díjjal tüntették ki az energiatakarékos rendszerek kifejlesztésében, valamint a különböző melléktermékek, hulladékok importkiváltást eredményező feldolgozásának megszervezésében elért kiemelkedő eredményeiért. Saját háza. víkendháza nincs, szolgálati lakásban lakik, de van egy kocsija és egy háromezer kötetes, állandó forgalomban levő könvvtára. Venesz Károly sufc az elvtársaknak, milyen súlyos helyzet alakult ki, hívjunk össze rendkívüli taggyűlést. Mert a lázadás ellenforradalom. Soha nem felejtem el azt az október 29—i délutánt, amikor Baglyason a rendkívüli taggyűlésen csaknem négyszáz-ötszáz párttag előtt értékeltük az eseményeket. A fő gondolat az volt, hogy akik a néphatalom vívmányai, a kommunisták ellen támadnak — mind ellenforradalmárok. Fel kell lépni ellenük. Az igaz meggyőződésű kommunisták, az elvhű párttagok segítségével elfoglaltuk a középületeket; így a párt- bizottság. a rendőrség, a megyei tanács, a tröszt épületét. Később megalakult a karhatalom. a forradalmi munkásparaszt bizottság a megyei tanácson. majd a megyei párt- bizottság ideiglenes intéző bizottsága. ___ M/-\cF «tán tényleg röI lOai vidre fogom, 1957-től voltam a bányánál személyzeti osztályvezető-helyettes, pártalanszervezeti titkár Baglyasalján, majd a NÁÉV pártbizottságának titkára. Közben elvégeztem egv öthónapos pártiskolán kívül a pártfőiskolát. Tagja vagyok a Magyar Ellenállók Antifasiszták Szövetségének, számtalan kitüntetést őrzök a vitrinben. Nyugdíjas vagyok, de kevés a szabad időm. Tanácsülésekre járok, fiatalokkal beszélgetek, "todja mit mondok nekik, ha a pártról kérdeznek? A mozgalom olyan, hogy aki egyszer elkötelezte magát, a* élete végéig csinálja. .. Elmondta: Brehó Gyula Lejegyezte: Kiss Márt« 1
