Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-27 / 98. szám
TESTVÉRVAROSOK VILÁGNAPJA SnigótRV.'áni vendégek Vantaa Peltolai nevű terén, amely g?: ukrán helyszíne kulturális rendezvényeknek Is. Kolvukylä — Vantaa egyik központja. Besztercebányán, a ZVT-ben korszerű számítógépeket gyártanak. a földrésznyi távolságokat áthidaló barátság és a sokoldalú együtt működés napja április 28. minden évben a negyedik hónap utolsó vasárnapján ünnepeljük a testvérvárosok világnapját. A kezdeményezés huszonnyolc évvel ezelőtti, ak kor alakult meg a franciaországi Aix-les-Bains-ban a testvérvárosok viiágszovetsé ge. A Szovjetunióból indult ötlet termékeny talajra talált a világ sok pontján: a világ- háborús pusztítások után a hasonló sorsú városok létesítsenek szorosabb kapcsolatot egymással, a béke megőrzése jegyében. Az egy francia városnak felkínált együttműködési készséggel indult útjára a „népi diplomácia”, s az intézményes keretek megteremtése után napjainkra kitel jesedett a testvérvárosok mozgalma. Segítséget nyújtani a népek és városok közeledéséhez; tvdat. kapcsolatot teremteni a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű országok városai között — ez volt a mozgalom lendítőerejű alap- gondolata. S az öt világrész ötven országának sok száz városát tömörítő, huszonnyolc évvel ezelőtt alakult szervezet a népek közötti megértés, a békés egymás mellett élés és a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatteremtés aktív szószólója lett. Hazánkból a hatvanas évek elején hat .város lett tagja a testvérvárosok világszövetségének, természetesen nemcsak ezek a települések adhatnak ma számot kiterjedt és eredménye® testvérvárosi kapcsolatokról. Csaknem valamennyi magyar városnak van szovjet, vagy más szocialista országbeli együttműködő partnere. A példákért nem kell messzire menni, a kapcsolatok ünnepi pillanatait és hétköznapi gyakorlatát sokszor megélhetjük Nógrád- ban is. Salgótarjánnak testvérvárosa a közép-szlovákiai Besztercebánya, Az alapszerződést évről évre újabb megállapodások követik, rögzítve az elkövetkezendő időszak fontos .közös teendőit. E két testvérváros gyakorlatáról is elmondhatjuk, hogy nem valamiféle protokolláris delegációcserékre korlátozódik az együttműködés. A sokoldalú közös munkálkodás kiterjed a hétköznapi élet számos területére. A tanácsok és tömegszervezetek tapasztalatcseréje mellett a sport, a művészeti és a •"•^orális élet is gyakran összehozza a két várost. Egymás munkájából tanulni — éz a készség a serkentője a gazdasági életben kibontakozó együttműködésnek is. A salgótarjáni, illetve besztercebányai példáknál maradva: a tanácsi vállalatok között közvetlen, élő kapcsolat van, s az utóbbi időben merült fel a nógrádi megye- székhely, illetve a Besztercebánya környékén dolgozó termelőszövetkezetek együttműködésének igénye. Tartalmi kapcsolatot érzékeltetnek a városrészek, sőt a vendéglátóipari létesítmények elnevezései is. S, amikor megemlékezünk arról, hogy a közelmúltban Salgótarjánban felavatott Béke és barátság emlékmű a testvérvárosi együttműködésnek is jelképe, akkor örömmel írjuk le azt is: talán hamarosan valósággá válik az elképzelés,1 miszerint besztercebányai művész alkotása díszíti a nógrádi megyeszékhelyet. A testvérvárosok világnapja ürügyén szólhatunk a még szélesebb körű együttműködés példáiról, is. Balassagyarmatnak sokoldalú kapcsolata van a közép-szlovákiai Nagykürtös járásával, Pásztónak Pri- edvidzával. S a gyakorlati munka tapasztalataira építő tevékenység nemcsak a városoké és tájegységeké. A pásztói Mátraaljai Állami Gazdaság dolgozói a szovjetunióbeli testvérmegye —, Kemerovo — Zarja szovhozával éppúgy szakmai és baráti kapcsolatot alakítottak ki, mint a középszlovákiai nemeskosztolányi állami gazdasággal. A káliói Vörös Csillag Termelőszövetkezetnek társa a közép-szlovákiai Novák termelőszövetkezete. a sort pedig folytathatnánk tovább. Annak illusztrálására, hogy a városok kézfogása sokoldalúbb kapcsolatokká terebélyesedett, s az együttműködés évről évre sokszínűbb. A magyar települések testvérvárosainak csaknem a fele nem szocialista országokban található. Tatabánya például a skóciai Midlethiánnal, Sárospatak az olaszországi Collegnonnal alakított ki együttműködést, de testvér- városa Salgótarjánnak a finnországi Vantaa is. A különböző társadalmi berendezkedésű országok városaival való gyümölcsöző együttműködésre éppen a magyar városok finn kapcsolata a legszebb példa. 1980-ban már tizenhárom magyar városnak volt finn kapcsolata, s az utóbbi öt év alatt újabb öt városunk talált testvérre Suomi földjén. Az együttműködés intenzitásáról pedig sokat mond az a tény, hogy a magyar és a finn városok képviselői július elején a 7. magyar—finn barátsági hét eseménysorozatát megelőzően Debrecenben, a harmadik alkalommal mégrendezendő testvérvárosi konferencián, ismerkedhetnek meg egymás munkájával. A szándék és az akarat persze, nem minden, a közös munkálkodásnak Salgótarján és Vantaa esetében is ésszerű határt szab a távolság.’ Mégis, a lehetőségekhez képest kétévenként utazik az ifjúsági csoport és Salgótarján is vendégül látott már finn gyerekeket a salgóbányai Barátság-táborban. Á távoli ország földjére rácsodálkozó nógrádi fiatalok példáját — lehetőségét — akár jelképesnek is felfoghatjuk. Nem véletlen, hogy a közelmúltban Finnországban járt ifjúsági delegáció vezetője így fogalmazott: a gyerekek is ismerjék meg egymás életét, barátaik hazáját, városát. Megteremtve a folyamatosságát,' még jobban elmélyítve a béke és barátság felemelő, boldogító érzését. H íven ahhoz a szellemhez,’ amelyben a városok közötti együttműködés minden formájának előmozdítása érdekében, huszonnyolc évvel ezelőtt megalakult a testvérvárosok világszövetsége. K. G. A szlovák nemzeti felkelés múzeuma Besztercebányán. Kemerovo — Lenin sugárút. Népi tánc a távoli Szibériában Kcmcrovóban. Besztercebánya — madártávlatból, t í A NfiPI DIPLOMÁCIA
