Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-27 / 98. szám
tr Érdemes emberként... pf által kimért csa- m Cl pásokat elviselni, ,te'án a legnehezebb emberi (erőpróba. És ahogyan beszélgetünk ezen az április végi borús délutánon, májusra Jrárva minduntalan az foglalkoztat, hogy mennyi mindeden átesett ez az ember. [Anélkül, hogy tudta volna Mocsár-pusztától Szécsényig kétszer átkelt egy aknamezőn és megúszta. Egyik éjszaka az infarktus ragadta meg. &zt mondta, hogy elmondha- jtatlan fájdalma volt, de elkezdett tornászni. Folyt a verítéke, de tornászott görcsökén, az életéért. Ezt is megúszta. Szerencsés ember, mint mindig. Talán a természete Változott a korábbitól. Ko- morabb a tekintete. A léptei is kimértebbek. Elmaradhatatlan viselt kalapja alól a földet kutatva járja útját. De nem a semmibe vesző gondolatokkal! Nem bizony, mert most is az utána következők Számára jegyzi le életét. Azt piondta: [ — Olyan hagyatékféleként. 1 Aztán a mindennapi politikába mélyedés a kedvenc időtöltése. Az biztos, hogy kevés olyan közkérdés forog közszájon, amire Bodnár 'József, a nyugalmazott: milyen nyugalmazott is? Hivatásos politikai munkás, vagy államigazgatási dolgozó, vagy személyzetis? Mind megjárta az élet ezen iskoláját, amikor a betegsége miatt rokkantként nyugállományba helyezték. így tartja: ’ — Más választásom nem balt. I De sz nem art jelentette, hogy megszűnt volna a közjóiét számára. Nem, ellenkezőleg, széles körű ismeretével tott van a nagyközség politikai, társadalmi megmozdulásain és beszél. Okosan, az «emberi tudatra apellálva. A legutóbbi szécsényi pártérte- kezdeten a közegészségről, a környezetről olyan szépen és tokosán szólott, hogy oda kellett figyelni. Maradhatna minden Irént érdektelenül, maigával törődve csupán, de azt (tartja, hogy nine* nyugdíjas Kommunista. Talán ez készlett arra is, hogy ne hagyjon szó nélkül olyan dolgot, amely emberek által hibásan Ítéltetik meg. így mondta azon a beszélgetésen is: — Nem azok a hibásak, akik nem értik meg a mindennapi életünk gondjait, hanem azok, akik értik, de nem magyarázzák meg. 1 Az biztos, Bodnár József ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely még éjszakákba menően is járt házról házra és beszélt az emberekkel. Ahogyan akkorában mondani szokták: agitálta az embereket. Azt tartja ma is, hogy a néppel való legbensőbb érintkezésnek ez a formája nélkülözhetetlen a politiikai életben. Ez az ember mindezt nem a tankönyvekből tanulta meg, hanem az élet tanította meg vele. Nem mostanában, hanem nagyon régen, valahol ott Szécsény szegélyén, a Szentgyörgy alján, ahol a kis zsellérházban az életben maradásért küzdöttek. Mert az amúgy is kezén rokkant apát vitték a háborúba. Mint legidősebb gyereknek a családban lett gondja a kenyérkereset. Volt akkoriban egy téglagyáros, a Donner Kálmán, a kőszívű polgár. A gyermeki munkaerőn keresett a legtöbbet. És foglalkoztatta bőviben őket. A fiatalok valahogy feleszméltek, hogy kevés a fizetés és sok a munka. Mivel Bodnár József volt a beszédesebb közöttük, az apjától, a volt tanácsköztársasági • katonától pedig hallott már a munkások összefogásáról, vállalta, hogy néhány küldött élén Donnerral beszél. így idézte a találkozást: — Minden jóval megtérített asztalnál ült az úr, amikor elébe bocsátottak. — Halljuk, mi járatban vagytok? — Nagyságos úr, kevés a pénz. Nem sokat, ezer tégla után egy fillér emelést kérünk. Az úr megnézte, aztán biccentett és a nevét kérte. Másnap reggel a művezető kezébe adta a munkakönyvét. Nem engedték többé a gyár közelébe sem. Kérdezték, miért vállalta a szószólást? A társa három, együvé tartozó családtag volt. Tudta, mindhármukat elbocsátották volna és kimondta: — En egymagámban köny- nyebben juthattam valamilyen munkához. Fakihordó lettem a depón... Akkor ott maradt Bodnár József lelkében, hogy ami van az nem jól van. Aztán a háború, az országból való elhurcolás, majd a szökés következett és átkelés azon a bizonyos Szécsényt övező aknazáron és utána csend. Szé- csényért folyó nagy háborús csatazaj után hihetetlen csend. De csak átmeneti csend, amely alatt végre, három igazi hold földet kapott a szent- györgyalji zsellér Bodnár család. Azért ez már nyíla- dozást hozott gondolatában még akkor is, ha kuszálták benne az elhatárözást a Pro- menádon tartott különböző pártok, egymást licitáló tagokat tobofzó gyűlései. Már a régi helyén a téglagyárban dolgozott újból Bodnár József, amikor kavarogtak érzései. Egyben volt biztos, a földet a kommunisták osztották szét. Aztán hazatért az ‘ apa. Együtt volt újból a Bodnár család. Gondosan, ahogyan kellett azt, megtárgyalták otthon a holnapjukat. Mikor az apát elvitték a háborúba, azzal búcsúzott a legidősebb fiától, hogy addig semmi jót ne várjon, amíg ebben a községben nem szabad nyíltan elénekelni, hogy „Fel, fel ti rabjai a földnek...” Amikor a család együtt ült ez apa azt mondtat — Ahol a munkások himnuszát éneklik, ott a helyünk. Az első család volt Szé- csényben amely akkor, apjukkal az élen, valamennyien, egyszerre léptek be a kommunista pártba. György Béla az öreg illegális pártszervező, meg Miskei János, a párttitkár, mind a párthoz tartozásnak szép példáját emlegették a Bodnár családot. Bodnár József amikor felenged érdekes fanyar mosolya, pergőn ejti a szót. — így lettem én a kommunista párt tagja... És itt kezdődött életének egy olyan szakasza, amely már tudatosan a közösségért volt. Ott vonult azon az első május elsejei felvonuláson is, zászlóval kezében a holnapokért. Aztán azon a sokat jelentő választáson, amely a munkáshatalom megteremtését hozta, mind szavazatszedő bizottság elnöke lett. Fiatal volt, de mélyen gondolkodó, érzelmeit az országért formáló fiatal. — Sok minden történt velem, de annyi bizonyos, hogy nem venném jó szívvel, ha az amit tettem, kizárólag nekem tulajdoníttatna. Sokan tettük, csak így tehettük... Igaz, nagy dolgok születtek az elmúlt negyven esztendő alatt, képtelenség lenne egy embernek tulajdonítani. De annyi bizonyos, hogy Bodnár József jó szándéka, ott volt amikor olyan emberek indultak útjukra, akik ma kiváló magas képesítésű vezetők és szellemi munkások az ország különböző helyein, vagy nagy tudású szakemoe- rek. Az volt a kötelessége, hogy kutassa fel az akkori járás legjobbjait. Vagy vitatható lenne, a mezőgazdaság átszervezésének a térségében végzett irányító munkája? Nem. Az is igazság, hogy a negyven esztendőből harminchármat mint pártbizottsági tag töltött el, amelyből sok-sok esztendő a végrehajtó bizottságban telt el. Annyit mondott emlékezvén a múlott évekre. — Szép volt, tiszta szívvel mondom.., |J«IH szólt arról, de köznCIII ismert, hogy bizony nagyon lentről indult és hihetetlen nagy akarattal küzdötte fel magát, sok-sok tanulással, amely most mind kincs a birtokában. De a kinccsel gyarapodás, meglkop- tatta egészségét. Most fehér hajjal, viselt kalapjában megfontolt léptekkel, ha útra kél az utcán, köszöntik őt az emberek. Az évforduló ünnepén még nagyobb tisztelettel tették ezt, hogy jelezzék, érdemesen kapta a magas kitüntetést, az Április Negyediké Érdemrendet. Bobál Gyula bizonyitott A Nógrádi Szénbányák ká- nyási bányaüzeme 5 esztendeig — alapjaiban a kedvezőtlen mélyművelési viszonyok miatt — nem teljesítette széntermelési tervét. Az elmúlt évben — a vállalati és az üzemi vezetés, valamint az 1300 bányász jelentős erőfeszítései eredményeképpen — a bányaüzem kimagasló eredményeket ért el. Eredeti 220 ezer tonnás szakmai tervét 228 ezer 226 tonnára, 103,8 százalékra teljesítette, 25 millió forinttal javította eredményességét, és több mint 20 ezer tonnás többletet produkált a lakossági széntermelésben. Utóbbi következtében a Nógrádi Szénbányák Vállalat a tervezett 95 ezer helyett 116 ezer tonna belkereskedelmi szenet adott a népgazdaságnak! Az eredmények elsőrendű részesei a frontfejtések szocialista brigádjai, de elismerés illeti a 6 ezer méter vágatot építő elővájó kollektívákat is. A termelési sikerrel párhuzamosan fontos műszakifejlesztési kísérletekre került sor, kialakult a feltárás-előkészítés rendszere, előbbrelé- pés történt a víztelenítés kérdésében, a biztosítás technológiájában. Folytatódott a 400 millió forintos beruházással épülő lejtősakna — a külszínről és a bányából — történő hajtása, a szállítás, a hírközlés és a gépesítés rekonstrukciója. Az 1984-es eredmények és intézkedések megalapozták az idei esztendő termelési sikereit is. A bányaüzem az első negyedéves tervét 117,1 százalékra teljesítette, kedvezően alakult a szénárbevétel is: 17 millió 98 ezer forint többlettel zárt. Az évindítás eredményessége minden bizonnyal jelentős rriér- tékben hozzájárul ahhoz, hogy az üzem éves, 290 ezer tonnás tervét maradéktalanul teljesítse. Mindez fontos a közel- és a távolabbi jövő szempontjából is: Kányás-bá- nyaüzem termelése ugyanis 1990-ben már évi T70 ezer tonna lesz! A múlt ér! eredménye alapján a bányaüzem kollektívája a minap megkapta az Élüzem címet, és az avatóünnepségen bejelentették, hogy az akna az ország 42 bányaüzemének a XIII. párt- kongresszus és hazánk fel- szabadulásának 40. évfordulója tiszteletére indított szocialista munkaversenyében az előkelő nyolcadik helyen végzett. A budapesti paszományárucryár berkenye! üzemében az elmúlt év őszén helyeztek üzembe két nagy teljesítményű lánckötő gépet, a melyekkel egy műszak alatt kétszáz méternyi három és fél méter széles mintás függönyt lehet készíteni. Képünkön: Friesz Já- nosné brigádvezelő és Bea Antalné láncköto az NSÍÍK-beli berendezések munkáját ellenőrzik. ■ _ _ — kj — Tanácstagok jelölése Nógrádban A népfront programjával a választókerületért Balassagyarmat 20-as tanácstagi választókerületében negyJ venhét választópolgár hallgatta meg Arató Jánosnak, a szakmunkásképző intézet igazgatóhelyettesének mondanivalóját. A jelölő gyűlésnek a szakmunkásképző intézet adott otthont. Arató János a közelmúlt fontos belpolitikai eseményeit — a XIII. pártkongresszust és a felszabadulás 40,’ évfordulóját — elevenítette föl. majd a választókerület fejlődését illesztette a város gyarapodásának elmúlt 5 észtén- dejébe. Ez az öt év fokozatos előrehaladást jelentett Balassagyarmat életében, s természetesen annak északnyugati részében is. Ezt örömmel hallották és nyugtázták a tanácstagi jelölő gyűlés résztvevői, de a hét hozzászóló a régi megoldatlan gondokról sem feledkezett meg, s azokat nyomatékkai ajánlotta a jövendő tanácstag figyelmébe. A két jelölt — dr. Oravecz Lajos ügyvéd és Madarász László pedagógus, kollégiumigazgató — szorgalmasan jegy-, zetelte a hallottakat. Így került papírra az alacsony nyugdíjból élőkkel való nagyobb törődés igénye is. Fodor Imre az Ipoly holtágának orrfacsaró szennyezését említette immár sokadszor, gyors és végleges megoldást sürgetve. Kálmán János, a Rétsági ÉPSZÖV teherautói okozta zaj- és porártalmat kifogásolta. Ketten is szót emeltek a tarthatatlan állapot ellen, amit az illegális szemétlerakóhelyek okoznak évek óta a környékbelieknek. A városi tanácshoz címzett közérdekű bejelentések egytől egyig jegyzőkönyvbe kerültek, az illetékes osztályok pedig már meg is kapták a tennivalókat. Előbb természetesen kivizsgálják *a bejelentések tényeit, az azt követő intézkedések pedig minden bizonnyal hamarosan érzékelhe.' tők lesznek — remélik Balassagyarmat 20-as tanácstagi választókerületének lakói. Miután Csordás Ferenc tel is szólította a két jelöltet, készséggel tettek eleget annak, hogy elképzeléseikről is valljanak. Dr. Oravecz Lajos maga is a választókerületben lakik, „ellenfele” Madarász László pedig egy ottani intézménynek az igazgatója. Mindketten bőrükön érzik a terület gondjait. Hangsúlyozták, hogy a Hazafias Népfront programját a magukénak tekintik, azt a szűkehb környezet érdekében is igyekeznek megválasztásuk esetén érvényesíteni. A jelölő gyűlés mindkét jelöltet elfogadta jövendő képviselőjének a városi tanácsban, hogy kettőjük közül végül | is ki lesz a tanácstag, arról majd természetesen június 8- án döntenek a terület választópolgárai. H. Z. Vásársorból városrész Bő húsz esztendeje errefelé csak vasárnapokon: volt érdemes eljönni, hiszen a roska- dásig rakott — avagy szűkösen eligazított — sátorsorokon, hangoskodó kofákon kívül, nemigen volt egyéb lát- ni-hallani való. Aztán nagyott fordult a világ Pásztó északi vidékén is — tán itt a legnagyobbat! —, hiszen, mintha földből bújtak volna ki: fölépült a kötöttárugyár, a tejüzem, az autójavító, egy vendégfogadó, egy szikvízüzem, modern iskola, a nyomda... Az utóbbi létesítmény tágas ebédlője adott otthont e vidék tanácstagi választókerületi jelölő gyűlésének. Az igazsághoz tartozik: a fórum iránti érdeklődés korántsem hasonlítható össze az itt végbement változásokkal, jóval több közéleti figyelmet érdemelne a 15. választókerület — az itt élők részéről. Nos, szerencsére, a megjelent választópolgárok, a meghívott vendégek közvetlen hangulatú tartalmas gyűlést tartottak. Nagy József, a városi tanács társadalmi elnökhelyettese. az ÜM Pásztói Szerszám- és Készülékgyára pártvezetőségének titkára rövid bevezetője után Deák Kálmán, a Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szak- középiskola igazgatója egyszerű, közvetlen szavakkal elmondta: Pásztó az elmúlt öt év alatt soha nem tapasztalt fejlődésen ment át, amit nem csupán a városi rang fémjelez. hanem a lakások, az utak, a gyárak, a családi házak, az egészségügyi létesítmények — és sorolhatnánk hosszasan a tényeket. Hiszen csak a beruházási rubrikába mintegy százhatvanmtllió forinms tétel került. Persze, a jövő még számos tennivalót tartogat. — Korszerűsödik a tanácsi gazdálkodás, nagyobb lesz az önállóság — említette Deák Kálmán, s hozzáfűzte: —ám ezzel egyiittiár a fele'össég- Mi°s tanácstagi munka is. Ezt pedig csakúgy tudja ellátni bárki is, ha segítségei kap a választóktól! Jelölő gyűlés lévén izgatJ mas a kérdés: kiket ajánl a népfront? A pásztói 15-cs választókerületben a két népfrontjelölt: Kovács István es Szabó Györgyi. Az előbbi túl az ötödik ikszen, az utóbbi még huszonöt éves sincs. Kovács István 1959 óta tanácstag, korábban a végrehajtó bizottságban ténykedett, valamint társadalmi elnökhelyettesnek is megválasztották, párttag több mint három évtizede, ma a helyi termelő- szövetkezet párttitkára. Szabó Györgyi tanítónő a Kun Bé.a Általános Iskolában, Budapesten érettségizett, Jászberényben szerezte diplomáját. Szintén párttag, aktív közéleti ember, nagy hivatástudatta:. Buda Miklós első hozzászó-' lóként azt emelte ki: öröni számára, hogy június 8-an nem csupán szavazhat, hanem választhat Is. Élve a választójogi törvény adta jogával azt javasolta, vegyék föl a jelöltek közé Murányi Józsefnél, a helyi áfész dolgozóját. (Aki egyébként későbbi hozzászólásában megköszönve a bizalmat, nem vállalta ezt.) Gyet- ván Lajos a gázprogram helyi megvalósítását, ennek sürgetését kérte a leendő tanácstagtól, míg Zeke László, a Pásztó és Vidéke Áfész párttitkára azt hangsúlyozta: a választópolgároknak cselekvőén kell segíteniük majd az új tanácstagot. Szót kért Kovács István és Szabó Györgyi is, mindketten megköszönték a bizalmat, maid Nagy József zárta be a gyűlést, ismertetve a végeredményt: a jelenlegi tanácstag és az új jelölt is megkapta a szükséges voksokat. Bármelyikük is lesz a tanácstag. esetleg póttanácstag — mondotta az egyik hozzászóló —, megkapja a választópolgárok cselekvő támogatását. Remélhetően, a választókerület másfél száz polgára is így gondolja... T. L. NOGRAD - 1985. április 27., szombat 3
