Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-20 / 92. szám

Csörsz Isfván: REGGEL T — István! — szólt az asz- szony a fürdőszobából. — Mindjárt fél nyolc! A fiú az utcai ablaknál állt pizsamában; kicsit rövid volt b nadrágszára. Papucsát a jobb kezébe fogta, bal tenye­rét az ablaküvegre szorította. — Anyád szólt — mondta a férfi, aki a hallban ágyazott, összehajtotta a lepedőt ke­resztben, majd hosszában. Homlokráncolva nézte, kibon­totta és összehajtotta hosszá- ban-keresztben. Közben szí­vott egyet a cigarettájából, amely a hamutartóban füstölt. A fiú belebújt az egyik pa­pucsába, de még mindig az utcát nézte; tweedzakós férfi állt az újságosbödé előtt, mé­lyen előrehajolva, mintha be ekart volna bújni a bódé ab­lakán. A plakátragasztó letette fe­nyőfa ládáját, meg a ragasz­tós bödönt a hirdetőtábla elé, 'és odament az újságoshoz. Az ránézett a tweedzakós felett. — Mindjárt! — mondta rosszkedvűen, merthogy a plakátragasztó valóban ráért. Kritikát és Népszabadságot adott a tweedzakósnak. Háta mögött lecsúszott egy Pajtás­csomag tetejéről az Ezermes­ter négy példánya, aztán még kettő, így a két csomag pontosan egyforma magas lett. A plakátos ácsorgóit kicsit, a/tán visszament a ládájához, ki”álasztott egy kék BMK- műsort, a táblához mérte, ra­gasztót kent a fémlemezre, majd nyeles kefével elsimí­totta a műsort keresztben és hosszában. Kotorászott a lá­dában, egy Traubisoda-rek- lám akadt a kezébe, amelyen jégkockák repültek piros bu­borékok között. Megnézte, fá­zósan összehúzta a zakóját, és inkább egy sárga November 7. plakátot választott. Ezt is a táblához mérte, végigsimí­totta keresztben és hosszá­ban, majd leült a láda szélé­re, megtörölte a homlokát, kifújt egy párafelhőt, aztán lecsúszott a járdára, ott is ült egy másodpercig, végül lassan a jobb oldalára dőlt, és úgy maradt. — István! — kiáltott az asszony a fürdőszobából. — Elmúlt fél nyolc! — Felhúzta szoknyáján a cipzárat, kivett egv kék pulóvert a szekrény­ből, arcához próbálta a tükör előtt, majd visszament a szek­rényhez, és kicserélte a puló­vert egy lilára. — Jobb lenne, ha ma nem dohányoznál — mondta köz­ben a férjének. — Tudtál aludni? A férfi intett, hogy nem. — Gyere be velem a kór­házba. csinálunk egy EKG-t. Nem kell várnod. — Délutánra le kell adnom a raizokat — mond*a a férfi. Villamos állt a ház elé, barna teteje eltakarta néhány percre a járdát: amikor el­ment, nem maradt ott más, csak a plakátraeasztó./ Ké­sőbb megállt mel'et'e egv ba,1onkabátos asszonv, é.s ő szólt az újságosnak. Mire visszaértek a bódétól. két diáklány is megállt a plakátos mellett. Egyikük átázaladt a KÖZÉRT-be telefonálni, de az URH-kocsi előbb ott volt, mint a mentő, mert éppen megállt a piros lámpánál. Feltolatott a járdára, onnan a harmatos fűre, amelyen sötét csíkot hagytak a gumik. Az egyik rendőr a rádióval vesződött, a másik elővette a jegyzetfü­zetét. és felírta az újságárus adatait. Akkor érkezett a mentő, szorosan a rendőrkocsi mellé állt, az orvos hátára fordította a plakátost, megta­pogatta a pulzusát; felhúzta a szemhéját, és mondott valamit. Az újságárus kihozott egy bar­na papírzsákot a bódéból, és letakarta vele a férfi testét: kicsit rövid volt a zsák, ki­látszott alóla a cipője. — István! — kiáltotta harmadszor is az asszony. — Hol vagy, az isten áldjon meg?! A fiú az íróasztalnál ült és rajzolt. Egyik papucsát maga mellé tette az asztalra. A férfi odament hozzá, az ön­gyújtóját kereste. Akkor vet­te észre az utcán ácsorgókat. Szórakozottan felvette a pa­pucsot az asztalról — alatta volt az öngyújtó. Egy pillan­tást vetett a papírlapra, amely a fiú előtt feküdt. Az állt a felső szélén árnvékolt betűk­kel. hogy FARKASRÉT. Alatta keresztek dőltek jobb- ra-balra. A keresztek között emberek álltak. — Zenekar is lesz? — kér­dezte a fiú — Nem hiszem — felelte a férfi. A plakátokat nézte a táblán. , Kiállítás Lenin édesanyja tiszteletére ' Az édesanya címmel kiál­lítás nyílt Marija Uljanova, Lenin édesanyja születésének 150. évfordulója alkalmából Uljanovszkban, Vlagyimir II- Jics szülővárosában. Mintegy 150 ritka dokumentum lát­ható a tablókon. Valamennyi ránkmaradt emlék a család­jáért önmagát feláldozó, nagyszerű orosz asszony, a géniuszt szülő édesanya éle­tének egyes mozzanatait Idé­zd fel. A kiállításon jelentős he­lyet foglalnak el azok a ké­peslapok, levelek, amelyeket Lenin írt édesanyjának Pá­rizsból, Londonból, Koppen­hágából és más európai vá­rosokból. puzay Tibor; Dózsa TINTA ÍV At Ráolvasó hétfői napokra csapd arcomat, te fény, ahogy a gyönge zöldet csapdosod, virágaink ahogy vered: úgy simogass meg engemet; tücsökkel játszható vagyok, madárral félhető vagyok, kevés vizek forrásai: patakkal félhető vagyok, dalokban eltévelyedö, világban nem tévelyedő. még hasztalanul sem hamis: vagy víz, vagy kő, vagy rög vagyok. — csapdosd arcom, te fény, te fagy, szelek, kit küldenek csillagok, verődjön' rendbe az anyag, az is. mit bennem alkotok. Min dolgozik? Radó György Beépítik Karthágót 1. e. 146-ban. a már több mint száz éve tartó pun há­borúk után a római légiók bevették é.s lerombolták Karthágót. Azt hinnénk, az ókori város megpróbáltatásai­nak ezzel vége szakadt. De nem így van. Az antik fővá­ros romjai fölött ma új ve­szedelem tornyosul. A tuniszi hatóságok úgy döntöttek, hogv ezt a területet be kell építeni. A tuniszi tudósok vélerpénye szerint ez valóságos barbár­ság, hiszen egy bulldózer egy nap alatt megsemmisítheti az 1500 év alatt felhalmozódott kultúrrétegeket, amelyek ré­gészeti értéke felbecsülhetet­len. A Madách-em- lékérmet az elsők között 1967-ben kapta meg. Író, műfordító, a Ba­bel című fordítás- elméleti folyóirat (unesco) fö- ' ': ;,f szerkesztője, szá­mos Madách- tanulmány, cikk i szerzője. Húszezer kötet könyv kö­zött él. Vagy inkább a köny­vek élnek körülötte. Hetven éve ugyanabban a házban, la­kásban Pesten, a Pilvax-köz_ ben. ami a forgalmas Petőfi Sándor utca 9-es számú ház bejáratát, rejti. A ház olyan, mint errefelé valamennyi bér­palota. Egyidős a századdal, lépcsőházában súlyos félho­mály. Dr. Radó György édesapja a közeli városházán volt tiszt­viselő, a városi közlönyt szerkesztette. A lakás ma egy több nyelven megjelenő UNESCO-folyóirat szerkesztő­sége is, itt készíti feleségével (titkárnőjével) közösen a Ba­bel c. nemzetközi negyedéves kiadvány valamennyi számát. Kormos Márta a negyvenes évek híresen szép filmsztárjai, az egykori Vígszínház mű­vésznője, játszott főszerepet Az arany ember akkori film­feldolgozásában, s játszta Évát Madách főművéből Kolozsvá­rott is. A hetvenkét éves Radó Gyöngy Pesten született, a pi­aristáknál érettségizett, a Páz­mány Péter Tudományegyete­men doktorált harmincötben a jogi karon. Volt fogalmazó- gyakornok a fővárosnál; sze­génységi bizonyítványokat ál­lított ki. A nyelvtanulással menekedett meg a hivatalno­ki világból. A németet hazul­ról hozta. A latint és a görö­göt az iskoláiból. Franciául magánúton tanult. Az angolt könyvből vette fel már for­dítási szándékkal. A követsé- gi nyelvtanfolyamokon megta­nulta az olaszt (ösztöndíjas­ként járt Olaszországban) és a lengyelt. Hűséges természet. A hozzá hasonlókra mondják, hogy „őrző ember”, akinek paradox módon egyetlen cél­ja, továbbadni, amit szerzett. — A háború kitörésének napján harminckilencben vet­tem egy orosz nyelvkönyvet. Vn1 ahogy ráéreztem, hogy ez nekem még kenyerem lesz. Muinkaszolgáilatbó! egy Mis­kolc melletti kis faluból szö­kött át a tűzvonalon, így ju­tott a felszabadult Debrecen­be. Ott azonnal orosz nyelv­órákat adott. 1944. decembe­réiben kinyomtatták egyik versét, a Debrecen Népében. Az első megjelent lírai alko­tás az ő verse volt a fel­szabadult országrészben. Cí­BALLA D. KÁROLY: SÚLYOSAN kockáim súlyosan kivetett magányos csúcsukat élüket odasziszegnek a súlyosan húzom a lábamra kötözött mérföldre előttem várva várt vonatom József Attila Balatonszárszón; amikor még visszafordult súlyosan gurulnak hontalan tárgyak meg-megcsikordítva gömbölyű halálnak húzom a síneket kátrányos talpfák mérfölddel mögöttem sziklának siklatták egeim riannak riannak súlyosan madarak hullnak a megfagyott földre eszmélő kutyája hová keveredjen lompos hűségemnek mely hideg küszöbre me: A legyőzhetetlen. Ugyan­ott jelent meg egy orosz for­dítása is negyvenöt elején a Magyar Űj Ságban, amelyet Illés Béla szerkesztett. Az el­ső hazai közlésű szovjet ver­set Leonyid Pervomajszkij ír­ta, Illés hozta a frontról. A szovjet költő Petőfihez írta sorait. Ez ma már valóban történelem. Kár, hogy kevés­sé (vagy sehogysem) isimert... Debrecenben, az új külügy­minisztérium első tisztviselő­iéként magamagánaik kellett megírnia saját kinevezését, mert gépiirónő sem volt. Meg­írta és a miniszter aláírta. A külügyben a fordító, majd a sajtóosztály következett. Negyvenöt április 10-én meg­érkeztek a fővárosba. Tovább­ra is ebben a szikár stílus­ban: egy évre rá felült a re- pü'őgépre a Szekfű Gyula ál­tal vezetett magyar követség kulturális és sajtóattaséjaként. Moszkvában képletesen szólva is ők verték le a lakatot a régi rend egykorvolt követsé­gének épületéről. Kezdetben a hadifogolyügyek, majd ezzel szinte egyidőben az első ma­gyar ösztöndíjasok fogadását készítették elő. Később itthon szolgálva a külügyet, részt vett a magyar—lengyel és a magyar—bolgár kulturális egyezmény megszövegezésében és aláírásában — ezért és ko­rábbi lengyel vonatkozású szolgálataiért egy lengyel rendjel tiszti keresztjét kap­ta, itthon pedig hatvanadik születésnapján tüntették ki a Munka Érdemrend arany fo­kozatával. Egy évig dolgozott a Kulturális Kapcsolatok In­tézetében. majd az Akadémia irodalomtörténeti dokumen­tációs központjában (a mai Irodalomtudományi Intézet ‘‘íődjénél) munkálkodott to­vább. — Közben mindig fordítot­tam, fordítottam. Az első Ma- jakovszkij-kötetet én ültettem át magyar nyelvre. Bárkit szívesen, de talán mégis ez a legpontosabb ki­fejezés — bátran fordít! Leg­utóbbi kötetének, amelyben több, mint húsz nyelvből tol­mácsolja az általa választott költők verseit, ezt a címet szánta: Nyílt sisakkal... Tú­lontúl harciasnak találta a kiadó. A tavaly megjelent és feleségének ajánlott kötet a Szerelmes szembesítés címet viseli. Ez is találó. Valameny- nyi fordítás mellett ott van ugyanis az eredeti szöveg. Ál­landó előadások a „száznyelvű irodalomról” mind a mai na­pig, s mindenkor mindenütt ketten a feleségével, aki vers­mondással gazdagítja Radó György irodalmi matinéit (így jártak körúton az NSZK-bam, Kanadában. Adyval, Madách- csal). Ö maga csupáncsak 1964—1972. között tizenegy tanulmányt és cikket írt Ma­dách főművéről. — Kötetnyi terjedelemben írtam sorozatot a Filológiai Közlönyben Az ember tragé­diám a világ nyelvein cím­mel. Valamennyi eddig létrejött Tragédia-fordítást sikerült feldolgoznia, az első némettől a legutóbbi nyugat-afrikai for­dításiig, sőt néhánynak szüle­tését maga segítette elő. Pél­dául az ukrán fordításét. A spr nagyon hosszú lenne. S benne mindenütt végigvonul a műfordítás elmélete és gya­korlata. Az UNESCO-fordítók nemzetközi szövetségének ma az öt kontinensen negyvenki­lenc tagszövetsége működik. Radó György a hetvenes évek derekatáján három évig volt a világszövetség aleinöke. Húsz éve a szövetség minden kongresszusán részt vesz fe­leségével együtt, ailoi egyetlen társa a szerteágazó munká­ban. — Soha egyetlen lépést egy­más nélkül nem tettünk. Ha valamit elvállaltam, mindig azt néztem — a feleségemet is be tudom-e vonni a fel­adatba? Így van ez a Babel folyóirattal is, amely a fordí­tásügyet szolgálja világnyel­veken nemzetközi kiadvány­ként. Ödry Árpád ötvenkét évvel ezelőtt elsőként egy Radó-for- dítás nyomán szavalta magya­rul a rádióban nagyszomba- tc i. harangzúgás közepette az Ének a harangról című híres Schüller-verset. Az élmény ha­tása alatt Radó György akkor azt hihette rövid ideig, hogy „ez a csúcs!” Csúcs azóta volt nihánv és lesz is nyilvánva­lóan. A leTPóbbi ez a sze­re' mesveos-ford ítáis gyű ite­mény. amelyről szinte azon­nal kritikák jelentek meg külföldön, csak az ' itthoni mű ítészek késnek. S talán, végképp elkésett nógrádi ki­adványként egy párját, ritkító' Madách-ta nu Imány ? — Legkedvesebb írásaim azok. amelyeket szerelemből készítek és aztán elkezdek velük „házaim”. így készül­tem el egy olyan Madách-dá- tumgyűjteménnyel, amely mű­fajként is teljességgel isme­retlen nálunk. A Szovjetunió­ban ez másként van! Gorkij életének naprakész krónikája négy vaskos kötetet tölt meg, Tolsztojé két kötetben jelent meg. Bennük, s az én mun­kámban is, az egzakt tények. Ha mégis van az adatok közt ellentmondás, akkor azt meg­próbálom feloldani a jegy­zetben kommentárral. Erre egy példa, amely miatt alcadt. kutató, aki megneheztelt rám: minden tekintélyes forrás úgy tudta, hogy Madách Imre 1823. január 21-én született, ám akkor keresztelték! Egyik életrajzírója, s végül Madách visszaemlékezése vezetett nyomra, s vált egyértelművé a húszadikai születés. A levél, amelyben negyvenedik szüle­tésnapjáról és a nap védö- szentjeiről, Fábiánról, Sebes­tyénről és Őzsébről szól, Szontagh Pálnak íródott. Csak el kellett volna olvasni má­soknak is. Kezdetben, amikor Nógrád­iján megismerték, „korszakal­kotó műnek” nevezték a Ma­dách életét naptár- és tárgy­szerűen miindenoldalúan bemu­tató kéziratot. Szerződést kö­töttek kiadására, de sajnos, négy év kevés vólt a megje­lenésihez (csak a lektorálás utáni gépelés évekig tartott!) Ez a munka nemcsak a köl­tő napjait, hanem egész ha­bitusát másként mutatja be, mint az ma ismert, s ugyanez vonatkozik többek között há­zasságára is. A kutatás — egyesek szerint mintha befe­jeződött vCnWt? — különösen az úiatofo időkben nehezen nélkü'özi ezt a rendhagyó mű­vet. Űjabb és újabb vonatko­zásait ma is ..azsúrban”, nap­rakészen feltárja, s rögzíti Radó György, e sa játos és kü­lönösen értékes ..Madách-nap- tár” szerzője. Aki hosszú ide­je foglalkozik az alig ismert magyar—svájci kapcsolatok­kal, akinek egész élettenge- rében a jéghegy — s ner* csupán a csúcsa — a fordítás. — Ha nem volna műfordí­tás. nem ismernénk egymást, Goethe „csaik” német költő lenne. A szívügyek erősebben köt-’ nek a szerződéseknél. T. Patak! László Fotó: Kulcsár József NÓGRAD - 1985. április 20., szombat 9

Next

/
Thumbnails
Contents